A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Padjávalí. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Padjávalí. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 17., szombat

verselés – árjá versmértékek


A sorozat előző cikkeiben a versmértékekkel kapcsolatos alapfogalmakat , majd a gyakori versmértékeket tekintettük át, ám nem szóltunk az árjá versmértékekről – e cikkben ezt a hiányosságot pótoljuk.

Az árjá versmértékek esetén nem a szótagszám, hanem a szótag ütemértéke számít (mātrā). A hangsúlytalan szótag értéke egy mātrā, míg a hangsúlyosé kettő mātrā. A versmértéket a négy sorból álló strófák mátráinak száma határozza meg.


āryā versmérték

Az āṛyā versmértékben a vers soraiban mátrák száma: 12, 18, 12, 15.
Példaként vizsgáljuk meg Rāṅga versét, Rúpa gószvámí Padjávalí című gyűjteményéből (a cikk példáit ebből a gyűjteményből válogattuk):

siddhāntayati na kiñcid
bhramayati dṛśam eva kevalaṁ rādhā |
tad avagataṁ sakhi lagnaṁ
kadamba-taru-devatā-marutā ||180||


Nem értem teljes bizonyossággal, miért forognak így Rádhá szemei.
Kedves barátnőm, arra jutottam, talán a kadamba-fa szellemének fuvallata érintette őt meg.

Szótagokra bontjuk, hogy meghatározzuk a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat:

si-ddhā-nta-ya-ti-na-ki-ñcid
bhra-ma-ya-ti-dṛ-śa-me-va-ke-va-laṁ-rā-dhā |
ta-da-va-ga-taṁ-sa-khi-la-gnaṁ
ka-da-mba-ta-ru-de-va-tā-ma-ru-tā ||


12: – – | υ υ υ υ | – –
18: υ υ υ υ | υ υ – | υ – υ | – – | –
12: υ υ υ υ | – υ υ | – –
15: υ – υ | υ υ – | υ | – υ υ | –

Egyes szerzők az āṛyā versmérték további kritériumaként azt is megemlítik, hogy a páratlan számú mátrá-négyesek közt nem lehet υ – υ szerkezetű, míg a hatodik mátrá-négyes υ – υ.

A versben a kadamba-fa szelleme Krsnára tett utalás: a kadamba-fa fája sötét – mint Krsna testszíne –, virága sárga – mint Krsna dhótija –, és kellemes illatú. A szöveg a devatā (istenség) szót használja – egy fa istensége általában a benne lakozó szellemet jelenti. Ám itt a fa tövében fuvolázó Krsnáról van szó… Rádhát pedig – jól tudjuk – nem a kadamba-virág illata, hanem a fák közül áradó fuvolaszó mámorítja.


gīti versmérték

Hasonló logikájú a gīti versmérték is, ám itt a sorok mátráinak száma: 12, 18, 12, 18.
A példánk Puruṣottama-deva verse, szintén a Padjávalíból:

adhare vinihitaṁ vaṁsaṁ
campaka-kusumena kalpitottaṁsam |
vinatam dadhānaṁ aṁsaṁ
vāmaṁ satataṁ namāmi jita-kaṁsam ||48||


Ajkaihoz illeszti fuvoláját,
csampaka-virággal ékes fülbevalója bal vállára hajlik –
a Kanszát legyőző Krsnának
hódolok mindörökké!

12: υ υ – | υ υ υ – | – –
18: – υ υ | υ υ – | υ – υ | – – | –
12: υ υ – | υ – – | – –
18: – – | υ υ – | υ – υ | υ υ – | –

upagīti versmérték

A sorok mátráinak száma rendre: 12, 15, 12, 15.
A példa Viśvanātha verse:

analaṅkṛto'pi mādhava
harasi mano me sadā prasabham |
kiṁ punar alaṅkṛtas tvaṁ
samprati nakha-rakṣatais tasyāḥ ||219||


Ó, Mádhava! Ékességek nélkül is mindig erőnek erejével elrabolod a szívem!
Mennél inkább most, hogy annak a másik lánynak a karmolása ékesít!

12: υ υ – | υ – υ | – υ υ
15: υ υ υ υ | – – | υ | – υ υ | –
12: – υ υ | υ – υ | – –
15: – υ υ | υ υ – | υ | – – | –


udgīti versmérték

A sorok mátráinak száma rendre: 12, 15, 12, 18.

atilohita-kara-caraṇaṁ
mañjula-gorocanā-tilakam |
haṭha-parivartita-śakaṭaṁ
muraripum uttāna-śāyinaṁ vande ||129||


Keze és lába piros,
a homlokát sárga tilak díszíti.
Erővel rúgja fel a szekeret,
Mura ellensége, ki most a hátán fekszik – őt imádom én!

12: υ υ – | υ υ υ υ | υ υ –
15: – υ υ | – – | υ | – υ υ | –
12: υ υ υ υ | – υ υ | υ υ –
18: υ υ υ υ | – – | υ – υ | – – | –


Az āryāgīṭi vers sorai mátráinak száma: 12, 20, 12, 20, ám ilyen vers nincs a Padjávalíban.

2019. december 14., szombat

kiálts így: „Krsna! Krsna!”


Néhány vers a Padjávalíból, a szent nevet magasztaló fejezetből:

svargārthīyā vyavasitir asau dīnayaty eva lokān
mokṣāpekṣā janayati janaṁ kevalaṁ kleśa-bhājam |
yogābhyāsaḥ parama-virasas tādṛśaiḥ kiṁ prayāsaiḥ
sarvaṁ tyaktvā mama tu rasanā kṛṣṇa kṛṣṇeti rautu ||27||

szerző: ismeretlen, versmérték: mandākrāntā

A törekvés, hogy a mennyekbe jussunk csak kiábrándulttá teszi az egész emberiséget,
a megszabadulás reménye is csupán gyötrelmet hoz,
a jóga gyakorlása pedig felettébb száraz, íztelen. Mi értelme hát az efféle erőfeszítéseknek?
Hagyd el mindet, ó nyelv, s kiálts így: „Krsna! Krsna!”



sadā sarvatrāste nanu vimalam ādyaṁ tava padaṁ
tathāpy ekaṁ stokaṁ na hi bhava-taroḥ pātram abhinat |
kṣaṇaṁ jihvāgrasthaṁ tava tu bhagavan nāma nikhilaṁ
sa-mūlaṁ saṁsāraṁ kasati katarāt sevyam anayoḥ ||28||

szerző: Śrīdhara Svāmī, versmérték: śikhariṇī

Makulátlan, lelki ragyogásod mindig, mindenütt jelen van, nemde?
Mégis, egyetlen parányi levelet sem szakított le a lét fájáról!
Óh, Uram! A nyelvünk hegyén lakozó neved
gyökerestül dönti ki a szanszára fáját! Melyiküket szolgáljuk hát?!

Nyelv hegyén lakozó: a jihvā-agra-stham más olvasatban és kis különbséggel jihvā-grastam: a nyelvet megragadó, azaz a nyelvet megragadva a szent név ledönti a szanszára fáját.

ākṛṣṭiḥ kṛta-cetasāṁ sumanasām uccāṭanaṁ cāṁhasām
ācaṇḍālam amūka-loka-sulabho vaśyaś ca mukti-śriyaḥ |
no dikṣāṁ na ca sat-kriyāṁ na ca puraścaryāṁ manāg īkṣate
mantro 'yaṁ rasanā-spṛg eva phalati śrī-kṛṣṇa-nāmātmakaḥ ||29||

szerző: Lakṣmīdhara, versmérték: śārdūlavikrīḍita

A tiszta gondolkodású bölcseket vonzza, a bűnöket gyökerestül kiirtja,
s még a csandála is könnyedén elérheti, ha nem néma. A bőkezű, kincses üdvösség is utána epekedik,
hiszen cseppet sem függ avatástól, rítustól, vagy a helyes szokásokat követő élettől.
E Krsna-nám mantra csupán a nyelvet érintve is meghozza gyümölcseit.

A caṭ igei gyök jelentése eltörik, letörik, ám az ud igekötővel társítva azt jelenti: gyökerestől kiirt valamit. A szent név mantrája nem csupán jóvátétel, hanem a bűn okát is felszámolja. A caṇḍāla szó szerint züllött gonosztevőt jelent (a szó gyöke caṇ – bántalmaz, meggyilkol), ám átvitt értelemben a minden alantas életű, dharmát nem követő. Ám még a számukra is nyitva áll az út, a szent név zengése – talán csak a némák nem tudják Krsna nevét hangosan énekelni, bár gondolataikban ők is zenghetik.
A kincses üdvösség is utána epekedik: a vaśyaḥ jelentése vágyandó, vagy legyőzendő, irányítandó. Sríla Prabhupád a szót teljhatalmú irányítóként, a vers e részét pedig így értelmezi: „Krsna szent neve az, ami a felszabadulás kincse fölött uralkodik.”
Cseppet sem függ avatástól, rítustól, vagy a helyes szokások szerinti élettől: A jelölttől a beavatás előtt is megkövetelik a szabályozó elvek, a helyes viselkedés szerinti életet – ez a puraścarya. Majd a megfelelő időben a megfelelő rítust (sat-kriyā) követve beavatást (dikṣā) kap. Ám a szent név zengése mindezektől is teljesen független.
A sat-kriyā általában véve erényes, jámbor tetteket is jelent, így a harmadik páda értelmezhető úgy is, hogy a szent név zengése független a beavatástól, az erényes tettektől, és a már beavatás előtt is gyakorlandó szabályoktól.
Felmerülhet a kérdés e vers kapcsán is: ha a szent név zengése önmagában elegendő, akkor vajon szükség van-e más lelki tevékenységre? Dzsíva gószvámí a Bhakti-szandharbában (284. tétel) ebben a formában veti fel a kérdést: vajon szükséges-e a múrti-imádat, ha a bhakta a szent név zengését gyakorolja? S rögtön választ is ad: a kezdő bhakta elméje zaklatott, korábbi rossz szokásainak rabja. A további lelki gyakorlatok, mint a templomi imádat segít az összpontosításban, a rossz életmód, a kedvezőtlen mentalitás leküzdésében. S e gondolat nem csupán a múrti-imádatra, hanem a puraścaryára, a rítusokra, vagy más lelki gyakorlatokra is igaz.

viceyāni vicāryāṇi
vicintyāni punaḥ punaḥ |
kṛpaṇasya dhanānīva
tvan-nāmāni bhavantu naḥ ||30||

szerző: Bhavānanda, versmérték: anuṣṭubh

Gyűjtsük és számláljuk,
gondoljunk rá újra meg újra –
mint fösvénynek a vagyon,
hadd legyenek olyanok nékünk a neveid!

2019. szeptember 21., szombat

a mennybéli leányok bora


amarī-mukha-sīdhu-mādhurīṇāṁ
laharī kācana cāturī kalānām |
taralī-kurute mano madīyaṁ
muralī-nāda-paramparā murāreḥ ||100||

szerző: Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, versmérték: mālabhāriṇī

A mennybéli leányok borának édes
hullámáradása, minden művészet rátermett mestere –
megremegteti a szívem
a Murári murálí fuvolájából (áradó) hangok sora!


A mennybéli leányok borának édes hullámáradása: a szanszkrt szövegben: amarī-mukha-sīdhu – a halhatatlanok leányainak száj-bora. Az alkoholos italok egyik hagyományos előállítási módja, hogy a keményítőtartalmú növényt megrágják, eközben a nyál cukorrá bontja le a keményítőt, és az így előkészített masszát erjesztik. Egészen pontosan nem borról, hanem gabonából készült alkoholról van szó a versben.

Szárvabhauma Bhattácsárja verse a mennyei élvezetekhez és a művészetekhez hasonlítja Krsna fuvolájának muzsikáját – ez a gondolat meghökkenti, és fejtörésre készteti az olvasót. A vers fordítói ezért olykor kicsit csiszolnak, módosítanak a szövegen. A Sevā Kuñja Publications gondozásában 2015-ben megjelent angol fordításban ezt a változatot olvashatjuk: „Bhagavān Murāri édes fuvola-muzsikája, ami hullámokban árad mint a nektár, oly erőteljes, hogy amint meghallják, az égi lánykák nyomban visszautasítják a halhatatlanság mennyei nektárját. És az Ő fuvolahangjának (muralī-nāḍa) művészi tökélye maga mögé utasítja a hatvannégy művészet virtuozitását, olyannyira, hogy az e művészetekben jártas embert is tehetsége elfeledésére készteti. Oly felvillanyozó ez a fuvolamuzsika, hogy elmém lázban ég tőle.”* Kuśakratha Prabhu fordításában: „Elhomályosítva a félistennők művészi voltát és a szájukból áradó édesség hullámait, Úr Murāri fuvolamuzsikája megremegteti a szívem.”**

Miközben a vers mondattani értelemben egyszerűen értelmezhető: állítmánya a megremegtet (taralī-kurute), tárgya a szívemet (manas madīyam), alanya pedig Murári fuvolahangjainak sora (muralī-nāda-paramparā murāreḥ). Az alany további jelzői a mennyei hölgyek száj-bora édességének hulláma (amarī-mukha-sīdhu-mādhurīṇām laharī) és a művészetek (kalānām) királynője, vagy abban rátermett (a cāturī mindkettőt jelentheti). A szöveg nyelvtani értelemben tehát nem szól elutasításról vagy összevetésről, miközben mégis, a három kép értelme éppen ez: égen-földön nincs semmi hozzá fogható… hiszen a legkülönlegesebb mennyei örömök is hidegen hagynak, és a legcsodálatosabb műalkotások sem remegtetik meg szívem úgy, mint Krsna fuvolamuzsikája, ami egyszerre édes áradás, és csodás művészet.

_________________________
* Bhagavān Murāri's sweet flute song, which flows like waves of nectar, is so powerful that, upon hearing it, the celestial damsels reject the heavenly nectar of immortality. And the artistry of His muralī-nāḍa rebukes the cleverness of the sixty-four arts, so much so that it causes one who is expert in all sixty-four to forget his skills. So electrifying is this flute music that it makes my mind feverish.

** Eclipsing both the demigoddesses' artistry and the waves of sweetness flowing from their mouths, the music of Lord Murari's flute makes my heart tremble.


az illusztráció forrása

2019. augusztus 24., szombat

Krsna kisgyermekkora


śrī-kṛṣṇaśaiśavam |

A felcseperedő gyerek életszakaszait a szanszkrt nyelvben a következőképpen nevezik: bālya a csecsemő-, és óvódáskorú kisgyermekkor (azaz nagyjából az első öt év), a következő szakasz a paugaṇḍa, ami a kamaszkor kezdetéig tart (tíz éves korig), majd a kaiśora, a kamaszkor következik (tizenöt-tizenhat éves korig). Aztán az ifjúkor, a yauvana kezdődik.
Ám Krsna gyermekkorának szakaszait másként számolják. Az első három év és négy hónapot, amit Mahávanában töltöttek a pásztorok tekintik a bālya időszakának, a Gókulában töltött időt, míg hat éves és nyolc hónapos nem lett a paugaṇḍa idejének, majd a Nandagrámban töltött időt a kaiśora időszakának – egészen tíz éves és hét hónapos koráig, ekkor utazott ugyanis Akrúra szekerén Mathurába.
Ugyanakkor Krsna nem közönséges gyermek, a gyermekként töltött idő nem korlát, hanem játék a számára. A kisgyermekkor, a bālya idején környezete szeretetét a vātsalya rasa, a szülői gyöngédség hangulatában ízleli. A gyerekkor, a paugaṇḍa idején elsősorban barátai szeretetében, a sakhya rasában él, míg a kaiśora idején a mādhurya rasát, a gópík szerelmének hangulatait kóstolgatja.



Az alábbi versek Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájából valók… mindegyik ellentmondás: Isten, aki most törékeny csöppség.


atilohita-kara-caraṇaṁ
mañjula-gorocanā-tilakam |
haṭha-parivartita-śakaṭaṁ
muraripum uttāna-śāyinaṁ vande ||129||

szerző: ismeretlen

Keze és lába piros,
a homlokát sárga tilak díszíti.
Erővel rúgja fel a szekeret,
Mura ellensége, ki most a hátán fekszik – őt imádom!

ardhonmīlita-locanasya pibataḥ paryāptam ekaṁ stanaṁ
sadyaḥ prasnuta-dugdha-digdham aparaṁ hastena sammārjataḥ |
mātrā cāṅguli-lāsitasya vadane smerāyamāne muhur
viṣṇoḥ kṣīra-kaṇoru-dhāma-dhavalā danta-dyutiḥ pātu vaḥ ||130||

szerző: Maṅgala, versmérték: śārdūlavikrīḍita

Félig lehunyt szemmel szopik, majd ahogy az egyik mellel végzett,
nyomban nyúl a másik után, melyből kicsordul a tej. Édesanyja
megtisztogatja mosolygó arcocskáját, és cirógatja az ujjaival.
A tejcsepp tündöklő fényének fehérsége, Visnu fogának ragyogása oltalmazzon bennünket!

Jasódá eteti a kis Krsnát, és a kicsorduló tejet letisztogatja a fiúcska arcáról. Ám Krsna nem más, mint Visnu – emlékezteti az olvasót a vers. A tejcsepp olyan, akár a csecsemő kibúvó tejfoga, ám ez nem különbözik tejóceánon lakó Visnu fogától! A kṣīra-kaṇa-uru-dhāma-dhavalā szó szerint tej-csepp-nagy-fényű-fehérség, ám olvasható tej-csepp-széles-hajlékú-fehérségnek is, előbbi a tejcsepp tündöklő fényének fehérsége, utóbbi a tejóceán (tej-csepp-széles) hajlékú Úrra emlékeztet.

gopeśvarī-vadana-phūt-kṛti-lola-netraṁ
jānu-dvayena dharaṇīm anu sañcarantam |
kañcin nava-smita-sudhā-madhurādharābhaṁ
bālaṁ tamāla-dala-nīlam ahaṁ bhajāmi ||131||

szerző: Raghunātha-dāsa, versmérték: vasantatilakā

A pásztorok úrnője az arcába fúj, ezért tekintete ide-oda rebben.
Négykézláb csúszik-mászik a földön,
üde mosollyal tekint körbe, ajka nektárédes,
e tamála-levél kékjéhez hasonlatos fiúcskát imádom!

kvānanaṁ kva nayanaṁ kva nāsikā
kva śrutiḥ kva ca śikheti deśitaḥ |
tatra tatra nihitāṅgulī-dalo
vallavī-kulam anandayat prabhuḥ ||132||

szerző: Kavi Sārvabhauma, versmérték: rathoddhatā

Mutasd meg, hol az arcod? Hol a szemed? hol van az orrod?
Hol van a fejed búbja? – ekképpen utasítva
a megfelelő helyre tette zsenge virágszirom ujjacskáját,
hogy megörvendeztesse az asszonyokat – a Legfelsőbb Úr.

idānīm aṅgam akṣāli
racitaṁ cānulepanam |
idānīm eva te kṛṣṇa
dhūli-dhūsaritaṁ vapuḥ ||133||

szerző: Sārvabhauma Bhaṭṭācārya, versmérték: anuṣṭubh

Az imént fürdettelek meg,
és gondosan be is kentelek.
És nézd csak, Krsna,
már megint por lepi a tested!

pañca-varṣam atilolam aṅgane
dhāvamānam alakākulekṣaṇam |
kiñkiṇī-valaya-hāra-nūpurai
rañjitaṁ namata nanda-nandanam ||134||

szerző: Āgama, versmérték: rathoddhatā

Öt éves, örökkön izeg-mozog, az udvaron
szaladgál föl s alá, kócos fürtjei a szemébe lógnak,
kösöntyűje, karperecei, nyakláncai és bokaláncai
csilingeltetésével játszik – hódoljatok Nanda kisfiának!

2019. június 15., szombat

ételfelajánló imák


atha naivedyārpaṇe vijñaptiḥ |

Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájának egy fejezete.

Szanátan gószvámí és Madana-móhan

dvija-strīṇāṁ bhakte mṛduni vidurānne vraja-gavāṁ
dadhikṣīre sakhyuḥ sphuṭa-cipiṭa-muṣṭau muraripo |
yaśodāyāḥ stanye vraja-yuvati-datte madhuni te
yathāsīd āmodas tam imam upahāre'pi kurutām ||116||
szerző: Rāmānuja, versmérték: śārdūlavikrīḍita

Miként a bráhmanák feleségei által felajánlott finomságokban, Vidura egyszerű ételében, Vradzsa teheneinek
joghurtjában és tejében, a lapított rizsben barátod markából,
Jasódá tejében, Vradzsa hajadonjai által neked kínált édességekben
kedved lelted, ó Mura ellensége, úgy leld örömöd ebben a felajánlásban is!

Mikor a pásztorfiúk játék közben megéheztek, Balarámhoz és Krsnához fordultak, majd az ő javaslatukra a helyi bráhmanákat keresték fel alamizsnáért. Ők azonban – elmerülve a rítusokban – szóra sem méltatták a fiúkat. Ekkor Krsna a bráhmanák feleségeihez küldte a fiúkat, akik nyomban ínycsiklandozó falatokkal teli tálakkal indultak a Jamuná partjára, hogy Krsnával találkozhassanak. A történet Bhágavata-purána 10.23. fejezetében olvasható.

A Mahábhárata 5. könyve beszéli el, miként próbált Krsna közvetíteni a Kauravák és a Pándavák közti viszályban. Hasztinápurába érve Durjódhan pazar lakomára hívta, ám az invitálást Krsna nem fogadta el, helyette Vidura házába tért be, s az ő szerény, ám szeretettel készített ételét fogadta el.
A lapított rizs barátod markából utalás Szudámá történetére. Szudámá Szándípani Muni tanítványaként 

Krsna tanulótársa volt. Szegény bráhmanaként élt, s felesége unszolására végül elhatározta, hogy meglátogatja az ő Krsna barátját annak Dváraká-béli palotájában. Egy maroknyi rizstörmelék volt csupán batyujában, azt ajánlotta fel Krsnának, aki örömmel fogadta barátja felajánlását. (Bhág. 10.80. fejezete)

yā prītir vidurārpite muraripo kunty-arpite yādṛśī
yā govardhana-mūrdhni yā ca pṛthuke stanye yaśodārpite |
bhāradvāja-samarpite śabarikā-datte'dhare yoṣitāṁ
yā vā te muni-bhāminī-vinihite'nne'trāpi tām arpaya ||117||
szerző: ismeretlen, versmérték: śārdūlavikrīḍita

Ó, Mura ellensége! Amilyen elégedettséget leltél a Vidura, vagy Kuntí kínálta ételben,
amilyen elégedetten fogyasztottad a felajánlást a Góvardhan ormán, vagy a tört rizst, vagy Jasódá tejét,
Bháradvádzsa felajánlását, Sabariká kínálását, vagy ízlelted a hajadonok ajkát,
vagy amilyen elégedett voltál a szentek feleségei által kínált fogásoktól, lelj elégedettséget ebben az ételben is!

A tört rizs e versben is Szudámá felajánlására tett utalás.

Bharadvádzsa a hét bölcs egyike, a másokról gondoskodás megszemélyesítője. A Mahábháratában így beszél magáról: „Táplálom azokat, kik nem a fiaim, táplálom a tanítványokat, táplálom az isteneket, táplálom a bráhmanákat, táplálom a feleségem – étellel tápláló, ezért Bharadvádzsa az én nevem.” (Mbh.13.95.31. bhare ’sutān bhare śiṣyān bhare devān bhare dvijān | bhare bhāryām bharad vājam bharadvājo’smi śobhane || A Bhágavata-purána a bölcs nevének más etimológiáját adja. Dvádzsa az a fiú, akinek két apja van – azaz a vér szerinti apa nem az anya férje. A történet szerint Brhaszpati testvérének feleségével hált, s mikor a gyermekük megszületett, így kiáltott az anyára: bhara dvājam – tartsd el ezt a fattyút! Az anya azonban félt gondoskodni törvénytelen gyerekéről, akit végül a szélistenek bíztak Bharata király gondjaira, aki sajátjaként nevelte fel. Bhág.9.20.36-39.)
A szövegben azonban nem Bharadvádzsa, hanem Bháradvádzsa, azaz Bharadvádzsa leszármazottja szerepel. Bharadzsvádzsa leszármazottai sokaságából emlékezzünk meg Rantidéva történetéről. Egy alkalommal Rantidvéva negyvennyolc napig böjtölt, majd éppen megtörni készült böjtjét, mikor egy bráhmana toppant be hozzá. Azonnal vendégül látta hát őt. Mikor a bráhmana elégedetten távozott, Rantidéva éppen enni készült volna, mikor egy éhes súdra tért be az udvarba. Rantidéva egyenlőnek látott mindenkit, hát a súdrát is jóllakatta. Mikor elment, és Rantidéva hozzálátott volna az étkezéshez, egy újabb vendég állított be hozzá: egy vadász a falkányi kutyájával. Rantidéva jóllakatta őt is, és a kutyáit is, ám ezután nem maradt más a háznál, csupán egy csupornyi víz. Ekkor egy csandála koldus tűnt fel a kapuban: szomjas vagyok, kérlek, adj inni e tisztátalan, szerencsétlen embernek! Rantidéva pedig odaadta néki az utolsó csepp vizét is, e szavak kíséretében: „Nem kívánom, hogy életem végső céljaként az Úr megajándékozzon engem a nyolcféle misztikus erővel, semhogy megszabaduljak az újjászületéstől. Kivétel nélkül, minden élőlény szenvedésében osztozva körükben maradok, hogy enyhítsem fájdalmaikat.” Később aztán kiderült, hogy Rantidéva vendégei a dévák voltak, akik eljöttek, hogy örvendjenek vendéglátójuk önzetlenségében. (Bhág. 9.21.3-18.)

Sabariká egy alacsony sorból származó asszony, aki Matanga nevű remete követője lett. Mikor mestere eltávozott, legszívesebben utána halt volna, ám Matanga utolsó áldásként elmondta, hogy maga az Úr keresi majd fel, s őt szolgálhatja, így hát várakozott. E várakozással telt az élete, nap mint nap gyümölcsöket gyűjtött, és türelemmel várt, hosszú éveken keresztül. S egyszer csak elérkezett a nagy nap... a Szítát kereső Ráma és Laksman állt kunyhója előtt. Ekkor a maga gyűjtötte jujuba gyümölcsökből kínálta Rámát, ám mielőtt Rámának nyújtotta volna őket, mindegyik szembe belekóstolt, hogy csak az igazán édeseket ajánlhassa fel. Laksman eleinte méltatlankodott: miféle felajánlás ez, a vadász-asszony ételének maradékával kínálja Rámát?!, ám Ráma örömmel fogadta el Sabarí tiszta szívű felajánlását.

kṣīre śyāmalayārpite kamalayā viśrāṇite phāṇite
datte laḍḍuni bhadrayā madhurase somābhayā lambhite |
tuṣṭiryā bhavatas tataḥ śataguṇāṁ rādhā-nideśān mayā
nyaste'smin puratas tvam arpaya hare ramyopahāre ratim ||118||
szerző: Rūpa gosvāmī, versmérték: śārdūlavikrīḍita

A Sjámalá által készített tej, a Kamalá által kínált cukornádlé, Bhadrá laddui és Szómabhá mézes itala mind megörvendeztettek téged.
Ó, Hari! Rádhá utasítására készítettem e felajánlást, melyet most eléd teszek – leld hát kedved benne százszorosan!

Szómabhá Csandrávalí másik neve.

2017. december 23., szombat

a Szent Név dicsősége


Néhány vers a Padjávalíból, a Náma-máhátmjam című fejezetből.
A fejezet Laksmídhara Szvámí versével kezdődik, ízelítő a Náma-kaumudíból (A szent név holdsugaras balzsama).

caturṇāṁ vedānām hṛdayam idam ākṛṣya hariṇā
caturbhir yad varṇaiḥ sphuṭam aghaṭi nārāyaṇa-padam |
tad etad gāyanto vayam aniśam ātmānam adhunā
punīmo jānīmo na hari-paritoṣāya kim api ||17||

Tisztán látszik: a négy véda szívét vonta ki Hari, így illesztette össze a Nárájana szót.
Szüntelen ezt énekelve azonnal megtisztulunk, és nem is ismerünk mást, mi elégedetté tenné Harit.

yoga-śruty-upapatti-nirjana-vana-dhyānādhva-sambhāvita-
svārājyaṁ pratipadya nirbhayam amī muktā bhavantu dvijāḥ |
asmākaṁ tu kadamba-kuñja-kuhara-pronmīlad-indīvara-
śreṇī-śyāmala-dhāma-nāma juṣatāṁ janmāstu lakṣāvadhi ||18||

A jóga, a szentírás megvitatása, s a magányos, erdei meditáció félelemnélküli, a mennyek királyságába vezető útját járják csak a felszabadult, kétszerszületett bráhmanák!
Mi csupán a kadamba-liget mélyén nyíló kék lótuszok sötétlő ragyogását (idéző Krsna) nevével foglalatoskodunk, s hadd legyen miénk a százezernyi születés!

A svārājya a mennyek (svar) királyságát jelenti, ám a svar szó másik jelentéséhez igazodva vonatkozhat a személytelen üdvösségre, az önragyogó (svar) Brahmannal való azonosulásra. A kadamba fa virágai sárgák, ezért a kadamba-liget mélyén nyíló kék lótuszok a sárgaruhás, kéklőn ragyogó Krsnát idézik

kalyāṇānāṁ nidhānaṁ kali-mala-mathanaṁ pāvanaṁ pāvanānāṁ
pātheyaṁ yan mumukṣoḥ sapadi para-pada-prāptaye procyamānam |
viśrāma-sthānam ekaṁ kavi-vara-vacasāṁ jīvanaṁ saj-janānāṁ
bījaṁ dharma-drumasya prabhavatu bhavatāṁ bhūtaye kṛṣṇa-nāma ||19||

A boldogság kincsesháza, Kali szennyének eltörlője, a tisztítók tisztítója,
a megszabadulást keresők szent tápláléka, a legfelsőbb hajlék azonnali elérését hirdető,
a béke csarnoka, a költők s filozófusok végső, legszentebb szava, a szentek éltetője,
a dharma fájának magja – hozzon áldást rátok Krsna-nám!
A „legfelsőbb hajlék” újra meg újra visszatérő fordulat, a Rg-véda versét idézi: tad-viṣṇo paramaṁ padam.

vepante duritāni moha-mahimā sammoham ālambate
sātaṅkaṁ nakha-rañjanīṁ kalayati śrī-citraguptaḥ kṛtī |
sānandaṁ madhu-parka-sambhṛti-vidhau vedhāḥ karoty udyamaṁ
vaktuṁ nāmni taveśvarābhilaṣite brūmaḥ kim anyat param ||20||

A bűnök megremegnek, a hatalmas illúzió eszméletét veszti a rettegéstől,
Csitragupta elégedetten a körmeit vágja,
Brahmá pedig boldogan készíti a mézes keveréket, ha valaki
egy csöppnyi erőfeszítést tesz neved zengésében – ó, Uram, mi mást mondhatnánk?
A vers első pádája finom szójáték: az illúzió a józan ész elvesztése (moha), ám most az illúzió veszti eszméletét (sammoha). Csitragupta Jama szolgája, az erényes és a bűnös tettek feljegyzője. Általában sok munkája akad, de most nyugodtan hátradőlhet, a szent név zengése túl van az evilági tetteken. A Teremtő (vedhāḥ) is nyomban sürgés-forgásba kezd, madhuparkát, a kedves vendég fogadásához illő felajánlást készít – amint valaki belefog a szent név zengésébe. A madhuparka összetevői: joghurt, ghí, víz, méz, tej.

2017. december 9., szombat

az imádat dicsősége


Rúpa gószvámí Rádhá-Krsnát, a szívbéli odaadást, a bhaktákat dicsőítő, nagyszerű tulajdonságaikat, tetteiket ecsetelő költeményekből szőtte a Padjávalí szőttesét. A Padjávalí („versfüzér”) vaisnava antológia, mely 123 szakaszra osztja a gyűjtemény 392 versét. A költemények közt találunk verseket puránákból, a szerzők közt föllelhetünk ismert, kevéssé ismert költőket is, sőt, magát Csaitanja Maháprabhut is – a Siksástaka strófáit e műben jegyezték le először.
Az alábbiakban az imádat dicsősége (bhajana-māhātmyam) című fejezet versei olvashatók. A fejezet első versével már korábban találkozhattál a Slókamálán: http://slokamala.blogspot.hu/2013/12/indokolatlan.html

anucitam ucitaṁ vā karma ko ’yaṁ vibhāgo
bhagavati param āstāṁ bhakti-yogo draḍhīyān |
kirati viṣamahīndraḥ sāndra-pīyūṣam indur
dvayam api sa maheśo nirviśeṣaṁ bibharti ||9||

Jó vagy rossz tettek – mi a különbség?
Csak a magasztos úr iránti szerető odaadás legyen bizonyosság!
A kígyókirály mérgét szórja szét, a Hold nektárt áraszt,
ám Siva különbséget nem téve viseli mindkettejüket.

Siva fejéke a nektárt záporozó félhold, nyakán pedig Vászuki, a kígyókirály tekergőzik.

yadi madhu-mathana tvad-aṅghri-sevāṁ
hṛdi vidadhāti jahāti vā vivekī |
tad-akhilam api duṣkṛtaṁ tri-loke
kṛtam akṛtaṁ na kṛtaṁ kṛtam ca sarvam ||10||

Ó, Madhu végzete! Ha egy józan bölcs szívében lábaid szolgálja, akkor bármi rosszat is tett e három világban, az mind meg nem történtté válik – ám ha elhagyja szolgálatod, még amit nem követett el, az is fejére hullik.

kāśāyan na ca bhojanādi-niyamān no vā vane vāsato
vyākhyānād athavā muni-vrata-bharāc cittodbhavaḥ kṣīyate |
kintu sphīta-kalinda-śaila-tanayā-tīreṣu vikrīḍato
govindasya padāravinda-bhajanārambhasya leśād api ||11||

Nem a vörös ruha viselése, sem az evés, s a más hasonlók fegyelmezése, sem az erdőben lakozás,
még csak a szentírások magyarázata, vagy a buzgó hallgatási fogadalmak megtartása sem fékezi meg a szerelemistent,
csakis a hatalmas Kalinda-hegy leányának partján játszadozó
Góvinda lótuszlába imádatának egy csekélyke töredéke.

Kalinda-hegy leánya: a Jamuná folyó

alam alam iyam eva prāṇināṁ pātakānāṁ
nirasana-viṣaye yā kṛṣṇa kṛṣṇeti vāṇī |
yadi bhavati mukunde bhaktir ānanda-sāndrā
viluṭhati caraṇābje mokṣa-sāmrājya-lakṣmīḥ ||12||

Krsna! Krsna! Csupáncsak e szavak kimondása elegendő a lények bűneinek messze űzéséhez.
S ahol Mukunda örömteli szolgálata is megjelenik, ott az üdvösség királynője, Laksmí is a földre borul.

nānopacāra-kṛta-pūjanam ārta-bandhoḥ
premṇaiva bhakta-hṛdayaṁ sukha-vidrutaṁ syāt |
yāvat kṣud asti jaṭhare jaraṭhā pipāsā
tāvat sukhāya bhavato nanu bhakṣya-peye ||13||

A szenvedők barátjának számtalan felajánlással végzett szerető imádata megolvasztja a híve szívét,
hasonlóképp: akit éhség mardos és szomjúság gyötör, azt megörvendezteti az evés-ivás.

Csaitanja Maháprabhu arra kérte Rámánanda Rájt, idézzen verseket az élet végső céljáról. Rámánanda különböző célokat jelölt meg, ám Csaitanja mindegyiket felszínesnek tartotta. Az eszmények sorában elértek a préma-bhaktiig, a rajongó szeretetig – Rámánanda ekkor saját költeményeit szavalta – ezt és a rákövetkező verset. Csaitanja a verseket hallván így kiáltott: „Úgy van! Kérlek, mondd tovább!” A két vers a bhakti kétféle útjára mutat rá, e vers rituális bhaktit méltatja, míg a következő a spontán odaadást.


kṛṣṇa-bhakti-rasa-bhāvitā matiḥ
krīyatāṁ yadi kuto 'pi labhyate |
tatra laulyam api mūlyam ekalaṁ
janma-koṭi-sukṛtair na labhyate ||14||

A Krsna iránti szerető odaadás ízeivel eltöltött értelmet
vedd csak meg, bárhol is kapható!
A sóvárgás az egyedüli ára,
milliónyi élet jótetteivel sem érhető el.

jñānam asti tulitaṁ ca tulāyāṁ
prema naiva tulitaṁ tu tulāyām |
siddhir eva tulitātra tulāyāṁ
kṛṣṇa-nāma tulitaṁ na tulāyām ||15||

A lelki tudás értéke mérhető, ám a rajongó szeretet mérhetetlen.
A tökéletesség mérhető, ám Krsna neve felmérhetetlen!

A lelki tudás (jñāna) és a jógík által elnyert tökéletességek (siddhi) nagy erőt képviselnek, komoly súllyal esnek latba – ám mérhetőek, míg a rajongó szeretet és Krsna neve nem állítható mérlegre… összehasonlíthatatlanok, felmérhetetlenek. E vers szerzője Srídhar Szvámí, a Bhágavata-purána jeles kommentátora.

2014. december 6., szombat

csakraváka


A csakraváka, a vörös ásólúd (Anas casarca) az együttlét és elválás szimbóluma. E madarak párban járnak, a hím és a tojó napközben együtt marad, ám alkonyatkor különválnak, s az éjszakát külön töltik, messziről szólongatva egymást.



Rúpa gószvámí drámájában Vrndá csüggedten így sóhajtozik:

pibati na makarandaṁ vṛndam indindirāṇāṁ
vanam api na mayūrās tāṇḍavair maṇḍayanti |
vidadhati ca rathāṅgāḥ svāṅganābhir na saṅgam
sarati sarasijākṣe goṣṭhataḥ paṭṭanāya ||


A méhek már nem kortyolják a nektárt,
pávák sem díszítik az erdőt a táncukkal,
a csakravákák nem találkoznak feleségeikkel,
mióta a lótuszszemű Vradzsából a városba ment.

(Rúpa gószvámí: Lalita Mádhava 3.43.)
Búskomorrá váltak a méhek, a máskor önfeledten táncoló pávák is csak bánatosan tipegnek, mert Vrndávanra leszállt a sötét éjszaka: a lótuszszemű Krsna Mathurába utazott, s így elszakadt kedvesétől, miként a csakraváka madarak szakadnak el egymástól éjszakára.A vradzsa szó egyik jelentése csorda, karám, így ennek szinonimáit (e versben: goṣṭha) gyakran használják a pásztorok és jószágaik lakta Vradzsa megjelölésére is.

jala-keli-tarala-kara-tala-
mukta-punaḥ pihita-rādhikā-vadanaḥ
jagad avatu koka-yūnor
vighaṭana-saṅghaṭana-kautukī kṛṣṇaḥ


Tenyerével a vizet paskolva
újra meg újra elfedte, majd kitakarta Rádhiká arcát.
oltalmazza a világot az ifjú vadliba-pár
elválásában és egymásra találásában kedvét lelő Krsna!

(ismeretlen költő verse, Padjávalí 302.)

sura-ripu-sudṛśām uroja-kokān
mukha-kamalāni ca khedayann akhaṇḍaḥ |
ciram akhila-suhṛc-cakora-nandī
diśatu mukunda-yaśaḥ-śaśī mudaṁ vaḥ ||

Az aszurák feleségeinek vadliba-kebleit
és lótusz-orcáját bánattal borító,
ám csakóra madárhoz hasonlatos barátait örökkön felvidító
Mukunda dicsőségének Holdja örvendeztessen meg mindnyájótokat!

(Rúpa gószvámí: Lalita Mádhava 1.1.)

A Hold fénye örömmel tölti el a holdfényen élő csakóra madarat, ám ugyanez a Hold az éjszaka kezdetét is jelenti, ami elszakítja a csakravákát párjától – miképpen a démonokat elpusztító Krsna is elszakította az aszurák feleségeitől férjeiket. Rúpa gószvámí verse a csakravákával kapcsolatos másik kedvelt hasonlatot is említi: a vörös vadlúd a hölgyek vörös kunkummal ékesített keblét idézi.

2014. szeptember 13., szombat

az Úr bhaktái iránti szeretete

bhakta-vātsalyam

Rúpa gószvámí Padjávalíjának egy rövid fejezetében Daksinátja versét idézi:

atandrita-camūpati-prahita-hastam asvīkṛta-
praṇīta-maṇi-pādukaṁ kim iti vismṛtāntaḥpuram |
avāhana-pariṣkriyaṁ pataga-rājam ārohataḥ
kari-pravara-bṛṁhite bhagavatas tvarāyai namaḥ ||50||

A figyelmes őrparancsnok kinyújtott kezéből felajánlott ékköves lábbelit „miért is?” felkiáltással utasítja el, miközben királynőit feledve
dísztelen hátasára, Garudára pattan. A magasztos Úr sietségének ajánlom hódolatom, kinek hangja akár az elefánt trombitálása.

A fejezet címében a vātsalya szó gyöke a vatsa (borjú, kisgyermek), így a vātsalya a gyermekek, általános értelemben a kicsik, az alárendeltek iránti gyöngéd szeretet. A vātsalya-rasa a gyermek Krsna iránti szeretet, ám itt fordított helyzetről van szó: a vers a magasztos Úr hívei iránt érzett szeretetét ecseteli. Bhaktái hívásának eleget téve oly sietősen pattan a madárkirály (pataga-rāja), Garuda hátára, hogy nincs idő Garuda illő felékesítésére, megfeledkezik királynőiről (az antaḥpura szó szerint belső palotát jelent, a király feleségeinek lakrészét, átvitt értelemben pedig magukat a királynőket), s nem is érti, miért nyújtja felé az őrparancsnok ékkövekkel díszített lábbelijét.
Egy szép történet a tanítvány sietségéről itt.

2014. március 8., szombat

hódolat Nandának és Jasódának


Két rövid fejezet Rúpa gószvámí antológiájából, a Padjávalíból:

Śrī Nanda-praṇāmaḥ – hódolat Nandának

śrutim apare smṛtim itare bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ |
aham iha nandaṁ vande yasyālinde paraṁ brahma ||

Imádják csak a léttől rettegők a kinyilatkoztatást, a szent hagyományt és a Mahábháratát!
Én inkább Nandát magasztalom, kinek udvarában ott a Legfőbb Brahman.
 

 A vers szerzője Raghupati Upádhjája.

bandhūkāruṇa-vasanaṁ sundara-kūrcaṁ mukunda-hṛta-nayanam |
nandaṁ tundila-vapuṣaṁ candana-gaura-tviśaṁ vande ||

Öltözéke pirosas, akár a bandhúka virága, szakálla tekintélyes, pillantását Mukunda ejti rabul.
Testes alakja szantál-arany fényben tündököl – őt, Nandát magasztalom!




Śrī Yaśodā-vandanam – hódolat Jasódának

aṅkaga-paṅkajanābhāṁ navya-ghanābhāṁ vicitra-ruci-sicayām |
viracita-jagat-pramodāṁ muhur yaśodāṁ namayāmi ||

Ölébe veszi ő a Lótuszköldökű urat, tündököl, akár a friss esőfelleg.
Színes ruhái szépségesek, ékességeivel pedig az egész világot megörvendezteti. Jasódát magasztalom újra meg újra!


A „lótuszköldökű” (paṅkaja-nābha) több, mint a szépség jelzője: a mindenség óceánján kígyóágyon fekvő Visnu köldökébe freccsent vízcsepp taván úszó lótuszvirág ad otthont a három világnak, ezért a „lótuszköldökű” a teremtő isteni személyre, a purusa-avatár Visnura utal – ám e hatalmasság most Jasódá ölében fészkelődik.

2013. december 14., szombat

indokolatlan


vyādhasyācaraṇaṁ dhruvasya ca vayo vidyā gajendrasya kā
kubjāyāḥ kim u nāma rūpam adhikaṁ kiṁ tat sudāmno dhanam |
vaṁśaḥ ko vidurasya yādava-pater ugrasya kim pauruṣaṁ
bhaktyā tuṣyati kevalaṁ na ca guṇair bhakti-priyo mādhavaḥ ||

A hentes vajon követte a szabályokat? Mit mondhatnánk Dhruva herceg koráról, vagy Gadzséndra tudásáról?
És Kubdzsá volna a szépségben bővelkedő? Hol van Szudámá vagyona,
Vidura előkelő származása, vagy Ugraszéna, a jaduk ura dicső tettei?
Soha nem a tulajdonságok, egyedül csak a szívbéli odaadás teszi elégedetté Mádhavát!

A Rúpa gószvámí szerkesztette versgyűjteményben, a Padjávalíban a szeretetteljes szolgálatot magasztaló fejezet alaphangulatát Daksinátja e verse adja. Oly sokféle jó- (és persze rossz) tulajdonságot aggattunk magunkra, ám ezek közül egyik sem fontos… egyedül a bhakti, a szeretetteljes szolgálat teszi elégedetté Istent. Nem a szabálykövetés, hiszen a hentest sem a szabálykövetés tette kedvessé az Úrnak. (A történet a világi kötelességek teljesítéséről itt olvasható). Nem a tisztes kor, hiszen Dhruva herceg is csupán kisfiúcska volt, mikor a szívében imádott ura megjelent előtte Garuda hátán. Nem a képzettség vagy műveltség, hiszen az elefántok királya, akit a krokodil megtámadott, sem tanulmányozta a szentírásokat. Hasonlóan, Kansza púpos szolgálója, Kubdzsá nem volt szép, Krsna gyermekkori barátja, a bráhmana Szudámá nem volt jómódú, Vidura egy cselédlány fia volt, s Kansza apját, Ugraszénát fia börtönbe zárta, hogy maga ülhessen helyette a trónra, így nem dicsekedhetett harcoshoz illő nagy tettekkel. Mégis, mindannyian elégedetté tették Mádhavát, s így sok esetben még hiányosságaik is kikerekedtek. A nemeslelkű Kubdzsát Mukunda érintése ragyogó szépséggé változtatta. Örömmel fogadta barátjától a kevéske lapított rizst, és bár Szudámá nem kért semmit, mégis, mire hazaért, palota fogadta őt viskója helyén. Ugraszéna is kiszabadult börtönéből, s később hősiesen védelmezte Mathurá városát Dzsarászandha és Sálva seregei ellen – Krsna ekkor visszavonult az ütközettől, hogy lehetőséget adjon hívei – így Ugraszéna – számára vitézsége bizonyítására.
Talán szóismétlésnek tűnhet, hogy a vers utolsó negyedében a bhakti szó kétszer is szerepel (bhaktyā – bhaktival; bhakti-priyaḥ – bhaktit kedvelő). A magam részéről inkább indoklásnak látom… a Mádhava név gyakori értelmezése: Má-dhava, azaz Laksmí anya férje. A költő most az odaadás úrnőjének Bhaktinak a férjeként (azaz: bhakti-priyaḥ) azonosítja Mádhavát, s ez magyarázza, miért éppen bhakti teheti őt elégedetté.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita.

2013. augusztus 31., szombat

a bölcsek köve


nāma cintāmaṇiḥ kṛṣṇaś-caitanya-rasa-vigrahaḥ |
pūrnaḥ śuddho nitya-mukto’bhinnatvān nāma-nāminoḥ ||

A Szent Név a bölcsek köve. Krsna maga, a testet öltött lelki íz.
Teljes, makulátlan, s örökkön mentes a világi léttől, mert a név és a megnevezett nem különböznek egymástól.

A csintámani olyan mesés drágakő, mely gazdája minden kívánságát teljesíti. A vers ehhez az ékkőhöz hasonlítja a Szent Nevet – minden áldást megad az őt zengőnek. Az alkimisták szerint a bölcsek köve bármely anyagot arannyá változtat, míg a Szent Név az őt zengő rozsdás vas-szívét változtatja olvadt arannyá. A bölcsek köve örök fiatalságot ad a tulajdonosának, a Szent Név imádata – mellékhatásként – a lelki létezés felismerésével is megáld, így a lélek öröklétére ébreszt rá.
A folytatásban ez áll: „A Szent Név … Krsna” (nāma … kṛṣṇaḥ). A megfogalmazás fontos: nem tulajdonos és tulajdon, Krsna és az ő neve, hanem a Szent Név maga Krsna, azaz Krsna a hangok világában a Szent Névként van jelen. A csaitanja szó gyöke a csit (érzékel, felfog, tud, ismer) ige, így a csaitanja jelenthet lelket, mint a tudatost, az érzékelőt, illetve általában tudatosságot. A rasza lehet íz, hangulat, de lényeg, esszencia is, így a csaitanja-rasza vonatkozhat lelki ízekre, vagy lélek (vagy a tudatosság) leglényegére, vagy a tudatosságra és az ízekre együtt. Első megközelítésben tehát a Szent Név a tudatosság leglényege, s a vers folytatását is számba véve: a teljesség (pūrna), a makulátlan tisztaság (śuddha), melyet nem érint az anyagi világ zűrzavara (nitya-mukta, mindig megszabadult), míg a mélyebb értelmezés a lelki ízek megtestesüléseként tekint a Szent Névre. Bhaktivinód Thákur is ezt emeli ki, mikor így énekel A Szent Név dicsősége című dalában: „Krsna szent neve transzcendens csodakő, minden odaadó érzelem kiapadhatatlan forrása, örökre tökéletes, a tiszta rasza megtestesítője.”
Majd a vers mindezen azonosságok okát tárja fel: a név, és megnevezett nem különböznek egymástól. Az anyagvilágban ez nincs így. A dolgokra neveket aggatunk, de a nevek nem hordozzák magukban a megnevezett dolog jellemzőit. A sivatagban hiába kiáltunk: víz!, víz!, szomjúságunk nem csillapszik. A Szent Név azonban isteni, Isten egy megjelenési formája, ezért az anyagvilág sivatagában ha egy bhakta tiszta szívvel így kiált: Krsna! ott maga Krsna jelenik meg. Nem megidézésről, vagy ideparancsolásról van szó, hanem az isteni kegy alászállásáról. Srídhar Mahárádzs így ír erről: „Úgy mondják, Krsna nevének egyszeri kiejtése több bűnt semlegesít, mint amennyit egy ember képes elkövetni. De milyen legyen az az egy név? Oly sokszor elmondjuk Krsna nevének szótagjait anélkül, hogy a szent név igazi eredményét elnyernénk! Micsoda különbség van a szent név hangalakja és valódi tartalma között! A makulátlan szent név teljességgel azonos Krsnával, aki csak saját kegyessége folytán száll alá hozzánk. A makulátlan szent név zengéséhez nem elegendő a nyelv s az ajkak mozgása. Krsna makulátlan szent neve nem az ember ajkán zeng, hanem a szívében csendül fel. Aztán túlnő az ember szívén és eljut egészen Krsna birodalmába. Mikor pedig Krsna alászáll, ő az ember szívén keresztül jelenik meg, s akkor már ő mozgatja ajkunkat és nyelvünket. Ez Krsna tiszta makulátlan neve.” (B.R.Srídhar: Kutatás)
 

2013. május 25., szombat

amikor Krsna álmában beszélt


Vászudéva verse a Padjávalí című antológiából:

dhīrā dharitri bhava bhāram avehi śāntaṁ
nanv eśa kaṁsa-hatakaṁ vinipātayāmi |
ity adbhuta-stimita-gopa-vadhū-ṣrutāni
svapnāyitāni vasudeva-śiśor jayantu ||

„Földanya, kérlek, nyugodj meg! Enyhítem terhed…
ezt a hitvány Kanszát is elpusztítom, nem igaz?”
A fejőslánykák hallván ezt megdermedtek a csodálkozástól.
Dicsőség Vaszudév kisfia álmában mondott szavainak!

Hasonló történet a Padjávalíból: „Kedves Kuvérám, rég nem láttalak!"

2012. szeptember 22., szombat

szerelem első látásra



svāmī kupyati kupyatāṁ parijanā nindanti nindantu mām
anyat kim prathatām ayaṁ ca jagati prauḍho mamopādravaḥ |
āśāsyaṁ punar etad eva yad idaṁ cakṣuś ciraṁ vardhatāṁ
yenedaṁ paripīyate mura-ripoḥ saundarya-sāraṁ vapuḥ ||

Haragszik a férjem? Haragudjon! Gúnyolnak a követőim? Gúnyoljanak csak!
Bármi más csapás érhet e világban, jönnön csak!
Mégis csak arra vágyom, hogy szemeim
Mura ellenfele szépséges alakjának nektárját kortyolják!

A szerző Srí Puskaráksa, a versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

2012. augusztus 11., szombat

Srí Krsna dicsősége




Isten Vrndávanban… egy vers a Padjávalíból:


ambhodhiḥ sthalatāṁ sthalaṁ jaladhitāṁ dhūlīlavaḥ śailatāṁ
śailī mṛt-kaṇatāṁ tṛṇaṁ kuliśatāṁ vajraṁ tṛṇa-kṣīṇatām |
vahniḥ śītalatāṁ himaṁ dahanatām āyāti yasyecchayā
līlā-durlalitādbhuta-vyasanine kṛṣṇāya tasmai namaḥ ||6||
 

Kiszárítja az óceánt, a szárazföldet tengerré teszi. A porszemből hegy lesz,
míg a hegyből rög; a fűszálból villám, s a villámból jelentéktelen fűszál.
A tűz hűsít, a hideg perzsel, az ő kívánsága szerint –
a csodás kedvteléseinek hódoló csintalan Krsnának ajánlom hódolatom!

A vers szerzője ismeretlen, a versmérték śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).


2012. május 12., szombat

a szabadító



A Padjávalí egyik Srí Krsna dicsőségét magasztaló verse így hangzik:

vātsalyād abhaya-pradāna-samayād ārtārti-nirvāpaṇād
audāryād agha-śoṣaṇād agaṇita-śreyaḥ-pada-prāpaṇāt |
sevyaḥ śrī-patir eva sarva-jagatām ete yataḥ sākṣiṇaḥ
prahlādaś ca vibhīṣaṇaś ca karirāṭ pāñcāly-ahalyā dhruvaḥ ||

Mert szereti (híveit) s félelemnélküliséggel ajándékozza meg (őket), mert enyhíti a szenvedők gyötrelmét,
mert nagylelkű, mert megszabadít a bűnöktől, s mert végtelen áldást záporoz,
az egész világ a szerencseistennő férjét imádja. Mindezen tetteiről tanúskodnak
Prahlád, Vibhísana, az elefántkirály, Pánycsálí, Ahaljá és Dhruva.


Prahlád: Démonok családjában született jeles bhakta. Mikor a saját apja, Hiranjakasipu végezni akart vele, az Úr a Naraszinha formájában oltalmazta meg hívét.

Vibhísana: A démon Rávana jámbor testvére, aki szembeszállva fivérével Ráma ügye mellett állt ki a tanácsban.

Az elefántkirály: (Gadzséndra) Az elefántok vezérét egy krokodil támadta meg, s ő egy lótuszvirágot felajánlva oltalomért fordult az Úrhoz.

Pánycsálí: Panycsála királyának leánya, Draupadí.



Ahaljá: Gautama muni szépséges felesége. Történetét többféleképpen beszélik el: egyesek szerint Indra elcsábította, mások szerint fondorlattal vette rá házasságtörésre: Indra cinkosa (maga a Hold) kukorékolni kezdett, mire Gautama felriadt, és hajnali rituális fürdőt venni a folyóhoz indult – ekkor Indra foglalta el helyét a hitvesi ágyban. Ám megfeledkezett az időről… Gautama visszatért, s mindkettejüket megátkozta – Ahalját kődarabbá változtatta. Az asszony így vezekelt hosszú ideig, míg végül Rámacsandra lábának érintése nyomán nyerte el ismét emberi alakját.
A történet egyik változata szerint Ahaljá ártatlan, nem ismeri fel Indrát, ám más elbeszélésekben tudja, hogy nem férje fekszik mellette – a fenti vers szerzője is erre utal, hiszen Ahaljá tanúskodik a bűnök eltörléséről.
Mások úgy beszélik el a történetet, hogy mikor Gautama belépett a szobába, Indra macskává változott – így próbált meg kisurranni. Gautama felháborodott kérdésére: ki ez itt?! Ahaljá így felelt: eśa sthitaḥ khalu mārjāraḥ (ez bíz’ a macska). A macska (mārjāra) szó hangzása olyan, mint a maj-jāra: a szeretőm szóé – bár a válasz talányos volt, Ahaljá ezzel bevallotta tettét. Gautama átka így voltaképpen Ahaljá őszinteségének szóló áldás lett, hiszen a bölcs tudott Ráma eljöveteléről.

Dhruva: Mert édesanyja kegyvesztetté vált, apja nem törődött kellőképp Dhruva herceggel. Ő Nárada útmutatásait követve vezeklésbe fogott, hogy elnyerje örökségét, ám vezeklése nyomán maga az Úr jelent meg előtte, s részesítette áldásában.

A versekben említett személyek az Úr nagyszerűségéről tanúskodnak. Prahlád és Vibhísana bár démoni család sarjai, az Úr hívei lettek. Az állatok sincsenek kizárva az isteni kegy áramából: példa rá az elefántkirály. Megoltalmazza az erényeseket (Pánycsálí) és a vétkeseket is (Ahaljá), a vezeklőkre (Dhruva) pedig ezernyi áldást záporoz.

A vers szerzője ismeretlen, a versmérték śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

2012. január 28., szombat

nisthá


A niṣṭhā jelentése a szótárak szerint hit, meggyőződés, de a száraz meghatározás önmagában keveset árul el a szóban forgó fogalomról. A szó a ni- igekötő – jelentése alá, le –, és a sthā – áll ige összetétele: a szó így valaminek a végleges, visszavonhatatlan megállapodását, megszilárdulását jelenti – a mélyen gyökerező hitet. Az alábbi két vers Rúpa gószvámí versgyűjteményéből, a Padjávalíból, a bhakták hite (bhaktānām niṣṭhā) című fejezetéből való:

na vayaṁ kavayo na tārkikā
na ca vedāntanitāntapāragāḥ |
na ca vādinivārakāḥ paraṁ
kapaṭābhīrakiśorakiñkarāḥ ||

Nem vagyunk tudós költők, sem a logika mesterei,
vagy a védánta jeles ismerői,
a szavakat sem forgatjuk jól, csupán
egy csalafinta pásztorlegényke szolgái vagyunk.

A vers szerzője az a Szárvabhauma Bhattácsárja, aki ötszáz éve a legjelentősebb orisszai védánta-iskolát vezette, s a kévala-advaita kiváló tudósaként tartották számon, ám Csaitanja Maháprabhuval való találkozása után Krsna szolgálatának szentelte életét.
A vers második sorában a pāra-ga szó szerint túlpartra jutottat, így a valamit teljes egészében elsajátított személyt jelenti.

parivadatu jano yathā tathā vā
nanu mukharo na vayaṁ vicārayāmaḥ
hari-rasa-madirā-madātimattā
bhuvi viluṭhāma naṭāma nirviśāma ||

Becsméreljenek csak a gyalázkodók kedvük szerint, nem törődünk vele, ugye?
Megrészegültünk Hari szeretetének borától, hemperegjünk hát a földön, táncoljunk, s élvezzük ízeit!

A mukhara szó egyszerre jelent beszédest (a szó a mukha – arc szóból származik), de nagyszájú gúnyolódót is, vagy zajos, folyton a hangját hallató csengőt… a legjobb magyar megfelelője talán a kereplő volna. A szó magában hordozza a vers folytatását: a gúnyolódók, bár be nem áll a szájuk, hiába beszélnek: megrészegedtünk Hari szeretetétől, és nem törődünk többé velük. A vers utolsó szavának (nirviśāma) pontos jelentései: élvez, illetve átél, megtapasztal, átérez.

2011. augusztus 6., szombat

hódolat a lótuszszemű fuvolásnak!


Padjávalí a címe annak a verses antológiának, melyet Rúpa gószvámí állított össze. Az első fejezet áldáskérés:

namo nalina-netrāya veṇu-vādya-vinodine |
rādhādhara-sudhāpāna-śāline vana-māline ||2||

Hódolat a lótuszszemű, fuvoláján játszó,
Rádhá ajkainak nektárját kortyoló, virágfüzéres (Krsnának).

bhakti-prahva-vilokana-praṇayinī nīlotpala-spardhinī
dhyānālambanatāṁ samādhi-niratair nīte hita-prāptaye |
lāvaṇyaika-mahā-nidhī rasikatāṁ rādhā-dṛśos tanvatī
yuṣmākaṁ kurutāṁ bhavārti-śamanaṁ netre tanur vā hareḥ ||3||

Az odaadás meghajlását gyengéden figyelő, a kék lótusszal vetélkedő,
a szamádhinak szentelődők végső áldás reményében gyakorolt meditációját ösztönző,
a szépség páratlan, hatalmas óceánja, mely Rádhá szemeiben a szerelem ízességet árasztja,
Hari szemei vagy alakja csillapítsa benned a lét gyötrelmének fájdalmát!

Száranga versének izgalmas szépsége az, hogy az első három pádában felsorolt jelzők midegyike értelmezhető semlegesnem kettesszámban és nőnemben is. Vajon kire, mire vonatkoznak a jelzők? – motoszkál a kérdés az olvasóban, ám ez csak a vers végén derül ki: Hari szemei, vagy alakja – mondja Száranga –, így mindkét értelmezés egyidejűleg igaz, hiszen a netra (szem) szó kettesszámban van, a tanu (test, forma, alak) pedig nőnemű szó.

ye govardhana-mūla-kardama-rasa-vyādaṣṭa-barha-cchadā
ye vṛndāvana-kukṣiṣu vraja-vadhū-līlopadhānāni ca |
ye cābhyaṅga-sugandhayaḥ kuvalayāpīḍasya dānāmbhasā
te vo maṅgalam ādiśantu satataṁ kaṁsa-dviṣo bāhavaḥ ||4||

A Góvardhan-hegy gyökerétől besározódott pávatollal díszített,
Vrndávan mélyén Vradzsa leányainak gyönyör-vánkosául szolgáló,
Kuvalajápída homlok-nedvének balzsamától illatozó,
Kanszát lebíró karjai áldjanak meg benneteket szakadatlan!

Subhánka versét kétféle változatban találtam meg. A másik szövegváltozatban az első páda vége vyādṛṣṭa-barhāṅgadā (megfigyelt pávatoll és ékszerek), ezzel a teljes sor fordítása: „a pávatoll és karkötő (az angadā a felkaron viselt karkötő) amelyen a Góvardhan gyökerének sáros leve figyelhető meg”. A második pádában a līlā (jelentése kedvtelés, az ideillő jelentés miatt a gyönyör szóval fordítottam) szó helyett a nīla (kék) áll, a vánkos így kék színű. Kuvalajápída az elefánt, akinek – Kansza tervei szerint – végeznie kellett volna a Mathurába érkező Krsnával. A párzó elefánt homloküregének váladéka a mámor jele. A negyedik páda jelentése szó szerint: "azok, Kansza ellenségének karjai mutassanak áldást nektek mindig!"

sāyaṁ vyāvartamānākhila-surabhi-kulāhvāna-saṁketa-nāmāny
ābhīrī-vṛnda-ceto haṭha-haraṇa-kalā-siddha-mantrākṣarāṇi |
saubhāgyaṁ vaḥ samantād dadhatu madhu-bhidaḥ keli-gopāla-mūrteḥ
sānandākṛṣṭa-vṛndāvana-rasika-mṛga-śreṇayo veṇu-nādāḥ ||5||

Alkonyatkor a hazatérő szurabhi-teheneket név szerint szólongató,
a fejőslánykák szívét erővel elrabló mantrát zengő
muzsika áldjon meg benneteket, a Madhut legyőző játékos pásztorfiú
fuvolájának hangja, mely gyönyörével vonzza a Vrndávanban barangoló őzeket.

Umápatidhara versének utolsó pádájában Vrndávanban kedvüket lelő őzekről olvasunk: a mṛga (őz) szó a mṛg (keres) igéből származik, így a szó nem csak őzet, hanem keresőt, kutatót, tudakozódót is jelent. A vṛndāvana-rasika-mṛga így a Vrndávanban a lelki ízeket (a raszákat) keresőket is jelenti, kiket gyönyör-szavával mágnesként vonz Krsna fuvolájának varázsos muzsikája.
Száranga és Subhánka verseinek versmértéke śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték, – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ –), Umápatidharáé pedig sragdharā (virágfüzéres, – – – – υ – / – υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ).

2011. június 25., szombat

Ó, Rádhá, haragszol?


rādhe tvaṁ kupitā tvam eva kupitā sṛṣṭāsi bhūmer yato
mātā tvaṁ jagatāṁ tvam eva jagatāṁ mātā na vijño’paraḥ |
devi tvaṁ parihāsa-keli-kalahe’nantā tvam evety asau
smero vallava-sundarīm avanamac chauriḥ śriyaḥ vaḥ kriyāt ||

rādhe – Rádhá!; tvam – te; kupitā – haragos; tvam – te; eva – bizony; ku-pitā – a Föld atyja; sṛṣṭā – teremtő; asi – vagy; bhūmeḥ – Földé; yataḥ – mert; mātā – anya; tvam – te; jagatām – világé; tvam – te; eva – bizony; jagatām – világé; mātā – felmérője, tudója, alkotója; na – nem; vijñaḥ – tudós; aparaḥ – más; devi – úrnő!; tvam – te; parihāsa-keli-kalahe – tréfa-játék-viadalban; anantā – végtelen; tvam – te; eva – bizony; iti – ”; asau – ő; smeraḥ – mosolygó; vallava-sundarīm – pásztorleánynak; avanaman – meghajló; śauriḥ – Sauri (Krsna neve nagyapja után); śriyaḥ – áldásokat; vaḥ – nektek; kriyāt – tegyen

– Ó, Rádhá, haragszol?
– A Föld atyja te vagy, mert te vagy a Föld teremtője.
– Akkor te a mindenség anyja vagy!
– Te vagy a mindenség tudója, nincs is más bölcs!
– Úrnőm, a tréfás szópárbaj mestere vagy!
– Tedd azt!
És a mosolygó Sauri meghajolt a szépséges pásztorleány előtt. Ő áldjon meg benneteket!

Krsna és Rádhá tréfás évődését írja le a vers.
– Rádhá kedves, ugye nem haragszol?
A kupitā szó megsértett, megbántott, haragos nőt jelent (az ā végződés utal a nőnemre). Rádhiká csalafinta válaszában kiforgatja Krsna szavait, a ku-pitṛ (a Föld atyja) alanyesetben szintén ku-pitā:
– Nem én vagyok kupitā, hanem te vagy, hiszen te teremtetted a Földet, te vagy a Föld atyja!
– Ha én a Föld atyja vagyok, akkor te, kedvesem, a mindenség anyja vagy! – felel Krsna.
A mātā (anya) szótári alakja a mātṛ, amit a man igei gyök tisztel, magasztal jelentéséből eredeztetnek, az anya így tiszteletre méltót jelent a szanszkrt nyelvben. Ám a (mér) igéből képzett cselekvő, aki felmér valamit, így a tudós, valami megalkotója is mātṛ, alanyesetben szintén mātā. Ezért Rádhiká így felel:
– Nem én vagyok a mindenség felmérője, megalkotója, hanem te, nincs is más bölcs tudós, mint te, kedves Krsnám!
Krsna kénytelen belátni, hogy alulmaradt a szópárbajban:
– Te vagy a szópárbaj mestere – mondja, szó szerint: végtelen (anantā), azaz legyőzhetetlen vagy a szójátékban. A végtelen szanszkrtul (an-anta, nőnemben an-antā – vég nélküli). Rádhá azonban folytatja a tréfát: a nam (meghajol, üdvözöl) igéből képzett cselekvő, a meghajoló (nantṛ) alanyesetben nantā, az a-nantā ezért nem meghajolót jelent. Rádhiká tehát így felel:
– Te vagy az, azaz te vagy bizony a „nem meghajló” (a-nantā), s nem én!
És Krsna e szavak hallatán boldogan hajtja meg fejét.

A versmérték śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték). A vers Rúpa gószvámí Padjávalíjában a 285. vers, a költő neve Harihara. A vers a Srídhar dász által összeállított Szad-ukti-karnámrta című gyűjteményben is szerepel (1.56.1.), ő Vákpatit nevezi meg szerzőnek.

Hasonló versek:
1. ki kopog?
2. ismét az ajtó előtt
3. csalafinta vers

2011. június 18., szombat

hittel, vagy akár figyelmetlenül…


egy vers a Szkanda-purána Prabhásza-khandájából:

madhura-madhuram etan maṅgalaṁ maṅgalānāṁ
sakala-nigama-vallī-sat-phalaṁ cit-svarūpam |
sakṛdapi parigītaṁ śraddhayā helayā vā
bhṛgu-vara nara-mātraṁ tārayet kṛṣṇa-nāma ||

Az édesek édese, az áldásosak áldása, az összes Véda liánjának szent gyümölcse, maga a Legfőbb Lélek.
Krsna neve megszabadít minden embert, aki akár csak egyszer is kimondja, hittel, vagy akár figyelmetlenül, ó, Bhrguk legjobbja!

śraddhayā helayā vā – hittel, vagy akár figyelmetlenül: Krsna neve oly magasztos, hogy a figyelmetlen, könnyen vett mantrazengés is kivezethet az anyagvilágból.
nara-mātram – minden embert, pusztán azzal, hogy embernek született valaki, előtte áll a lehetőség. A Bhágavata-puránában ezzel kapcsolatban ezt olvashatjuk:
na hi bhagavann aghaṭitam idaṁ tvad-darśanān nṛṇām akhila-pāpa-kṣayaḥ |
yan-nāma sakṛc chravaṇāt pukkaśo 'pi vimucyate saṁsārāt ||
(Csitrakétu király így fohászkodott:) Kedves Uram, nem történhet meg, hogy téged látva az ember összes vétke ne semmisüljön meg, hiszen még a legalantasabb személy ha csak egyszer is hallja neved, megszabadul a létkörforgatagból. (Bhág. 6.16.44.)