a létóceán örvényében

három vers a Mukunda-málá-szótramból:

bhava-jaladhi-gatānāṁ dvandva-vātāhatānāṁ
suta-duhitṛ-kalatra-trāṇa-bhārārditānām |
viṣama-viṣaya-toye majjatām aplavānāṁ
bhavati śaraṇam eko viṣṇu-poto narāṇām ||11||

bhava-jaladhi-gatānām – lét-óceánban lévőké ; dvandva-vāta-āhatānām – kettőségek szelétől ütött (megsebzett); suta-duhitṛ-kalatra-trāṇa-bhāra-arditānām – fiú és leánygyermek, feleség oltalmazásának terhétől gyötörteké; viṣama-viṣaya-toye – durva érzéktárgyak vizében; majjatām – elmerülteké; aplavānām – hajótlanoké; bhavati – van; śaraṇam – oltalom; ekaḥ – egyetlen; viṣṇu-potaḥ – Visnu hajója; narāṇām – embereké

A létóceánban vergődő, a kettősségek szelétől megtépázott,
a fiak, leányok, s feleség oltalmazásának terhe alatt nyögő,
az érzékek óceánjában elmerült csónakjavesztett
emberek egyedüli menedéke Visnu hajója.

bhava-jaladhim agādhaṁ dustaraṁ nistareyaṁ
katham aham iti ceto mā sma gāḥ kātaratvam |
sarasija-dṛśi deve tārakī bhaktir ekā
naraka-bhidi niṣaṇṇā tārayiṣyaty avaśyam ||12||

bhava-jaladhim – a lét-óceánt; agādham – mélységest; dustaram – nehezen átszelhetőt; nistareyam – szelhetném át; katham – hogyan; aham – én; iti – ”; cetaḥ – elme!; mā sma gāḥ kātaratvam – ne menj bánatosságba; sarasija-dṛśi – lótusz-szeműben; deve – Istenben; tārakī – megmentő (átvivő); bhaktiḥ – szeretet; ekā – egy; naraka-bhidi – Naraka elpusztítójában; niṣaṇṇā – elhelyezett; tārayiṣyati – átvisz majd; avaśyam – szükségszerűen

Hogyan is szelhetném át e mély és széles létóceánt? – ne búslakodj, ó, szívem!
Naraka végzete, a lótusz-szemű Isten iránt érzett szereteted megment majd, s bizonnyal a túlpartra visz.

tṛṣṇā-toye madana-pavanoddhūta-mohormi-māle
dārāvarte tanaya-sahaja-grāha-saṅghākule ca |
saṁsārākhye mahati jaladhau majjatāṁ nas tri-dhāman
pādāmbhoje vara-da bhavato bhakti-nāvaṁ prayaccha ||13||

tṛṣṇā-toye – a vágy (szomj) a vizében; madana-pavana – kéj-szél; uddhūta-moha-ūrmi-māle – a kimagasló illúzió a hullámfodrok sora; dāra-āvarte – a feleség az örvény; tanaya-sahaja-grāha-saṅgha-ākule – fiú, s testvér - cápák gyülekezetétől zsúfoltban; ca – és; saṁsāra-ākhye –a szamszárának nevezett; mahati – nagy; jaladhau – óceánban; majjatām – alámerülőké; naḥ – miénk; tri-dhāman – három-hajlékú!; pāda-ambhoje – láb-lótusza iránt; vara-da – áldás-adó!; bhavataḥ – tiéd; bhakti-nāvam – szeretet hajóját; prayaccha – add!

A vágy vizén, hol a kéj-mámor a szél, az illúzió a magasra felcsapó hullám,
a feleség az örvény, a fiak, s testvérek a mélyben hemzsegő cápák –
e szamszárának nevezett hatalmas óceánban elmerülteknek, ó Uram,
minden áldás forrása, küldd el kérlek a lótuszlábad iránti szeretet hajóját!

PDF

ismét az ajtó előtt

Csakrapáni versében megint csak a csukott ajtó két oldalán találjuk Rádhát és Krsnát. Ő így írja le beszélgetésüket (Padjávalí 282.):

kas tvaṁ bho niśi keśavaḥ śirasijaiḥ kiṁ nāma garvāyase
bhadre śaurir ahaṁ guṇaiḥ pitṛ-gataiḥ putrasya kiṁ syād iha |
cakrī candramukhi prayacchasi na me kuṇḍīṁ ghaṭīṁ dohanīm
itthaṁ gopa-vadhū-jitottaratayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

kaḥ – ki?; tvam – te; bhoḥ – ó, uram!; niśi – éjjel; keśavaḥ – Késava; śirasijaiḥ – hajakkal; kim nāma – ugyan miért?; garvāyase – büszkélkedsz; bhadre – kedves lányka! (nők megszólítása); śauriḥ – Sauri; aham – én; guṇaiḥ – tulajdonságokkal, erényekkel; pitṛ-gataiḥ – ősökkel elmentekkel; putrasya – fiúé; kim – mi; syāt – legyen; iha – itt; cakrī – a kerekes, kereket tartó; candra-mukhi – Hold-arcú! (a szépség jele); prayacchasi – adsz; na – nem; me – nekem; kuṇḍīm – tálat; ghaṭīm – vizeskancsót; dohanīm – tejescsuprot; ittham – így; gopa-vadhū – tehénpásztor-leány; jita-uttaratayā – legyőzött a válaszokkal; hrīṇaḥ – megszégyenített, zavarba hozott; hariḥ – Hari; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – minket;

– Ki vagy jó uram, ily késő éjjel?
– Késava.
– Ugyan miért büszkélkedsz a hajaddal?
– Sauri vagyok, kedvesem!
– Az erények elmúltak az ősökkel együtt, vajon mi maradt az utódnak?
– Én vagyok az, holdarcú szépségem, aki kereket tart a kezében!
– Nem adsz nekem tálat, vizeskancsót vagy tejescsuprot?
Oltalmazzon bennünket Hari, kit e pásztorlányka feleleteivel zavarba hozott, s legyőzött.


A Késava név jelentését többféleképpen is értelmezik. Jelenthet Széphajút (a haj jelentésű késa szóból), utalhat a Kési démon fölött diadalmaskodó Krsnára, továbbá Brahmá és Siva eredetére is, hiszen Siva így szól Visnuhoz:

ka iti brahmaṇo nāma īśo 'ham sarva-dehinām |
āvāṁ tavāṅga-saṁbhūtau tasmāt keśava-nāma-bhāk ||
„Kah” ez Brahmá neve, én pedig minden testetöltött ura (ísa) vagyok.
Mindketten a te részedként születtünk, ezért méltán viseled a Késava nevet.

(A szanszkrt nyelv hasonulási szabályai szerint a ka és īśa szavak egymás mellé kerülve összeolvadnak: keśa.
A verset Baladév Vidjábhúsan idézi a Visnu-szahaszra-náma-sztótram kommentárjában)

Krsna tehát Kési démon legyőzőjeként mutatkozik be, ám az éles nyelvű Rádhiká rápirít: miért büszkélkedsz a hajaddal?
Krsna ekkor így szól: Sauri vagyok, azaz Súraszéna király unokája. Súraszéna Vaszudéva apja volt, nevében a súra szó bátort, hősiest jelent, ezért a Sauri név érthető így is: a hős unokája. Az őseid bátrak voltak – szól hát Rádhá – s vajon te? Benned mennyi hősiesség maradt?
A Csakrí név jelentéséről már az előző vers kapcsán szóltunk.

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték) : – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

PDF

minden fohásznak megvan a maga ideje...

vāyur anilam amṛtam athedaṁ bhasmāntaṁ śarīram |
oṁ krato smara kṛtaṁ smara krato smara kṛtaṁ smara ||

Sóhajom örök légbe száll, testemre égő máglya vár.
Óm! Emlékezz munkámra, tudat! Emlékezz munkámra, Uram!

vāyuḥ – levegő, szél, életlevegő (mint az ötféle prána), életerő; anilam – szélbe; amṛtam – halhatatlanba, nektárba; atha – míg, eközben; idaṁ – itt, ez; bhasmāntaṁ – hamuvá; śarīram – testet; oṁ krato – Visnu!; smara – emlékezz; kṛtaṁ – tettre; smara – emlékezz; krato – Visnu!; smara – emlékezz; kṛtaṁ – tettre; smara – emlékezz;

Életerőm az örök szélbe (száll), míg e test hamuvá (válik). Emlékezz, Áldozat Ura, emlékezz a tettre, emlékezz, Áldozat Ura, emlékezz a tettre!


agne naya supathā rāye asmān viśvāni deva vayunāni vidvān |
yuyodhy-asmaj-juhurāṇam eno bhūyiṣṭhāṁ te nama uktiṁ vidhema ||

Áldásos úton vezess sikerre, Tűz! Ne érjen utol minket a bűn.
Ismered Te jól, mit miért teszünk, tehozzád száll Urunk, minden fohászunk.

agne – tűz!; naya – vezess; supathāḥ – jó út; rāye – egészségért, gazdagságért [rai]; asmān – minket; viśvāni – mindent (Mindent-átható!); deva – Isten!; vayunāni – tetteket (bölcsességeket, előírásokat); vidvān – tudó; yuyodhi – „végérvényesen (gyakorta) győzd le” [yudh]; asmad – miénk; juhurāṇam – elhajlítót; enaḥ – bűnt; bhūyiṣṭhāṁ – leghatalmasabbat, (számost); te – tiéd, neked; namaḥ – hódolat, tisztelet; uktiṁ – beszédet, állítást; vidhema – kívánatos, hogy ajánljuk;

Óh, Tűz, vezess minket a helyes úton, a (lelki) gazdagsághoz! Uram, minden tettet tudó, végérvényesen semmisítsd meg leghatalmasabb bűnünket! Néked ajánljuk hódoló imánkat.

PDF

a verses fordításért is köszönet mesteremnek!

emlékezz Krsnára!

kāmād-dveṣād-bhayāt snehād
yathā bhaktyeśvare manaḥ |
āveśya tad-aghaṁ hitvā
bahavas tad-gatiṁ gatāḥ ||

kāmāt – a vágy miatt; dveṣāt – gyűlölet miatt; bhayāt – félelem miatt; snehāt – gyöngéd ragaszkodás miatt; yathā – mint például; bhaktyā – odaadással; īśvare – Isten iránt; manaḥ – az elmét (értelmet, szívet); āveśya – „belépve”, az elmével elmélyedve; tad-agham – azt a bűnt; hitvā – letéve, elvetve; bahavaḥ – sokan; tad-gatim – ama célba; gatāḥ – mentek;

A vágy, gyűlölet, félelem vagy gyöngéd ragaszkodás miatt, vagy éppen szerető odaadással elméjükkel (Krsnában) elmélyedve s a bűnt elvetve már sokan célbaértek.

gopyaḥ kāmād bhayāt kaṁso-
dveṣāc-caidyādayo nṛpāḥ |
sambandhād vṛṣṇayaḥ snehād
yūyaṁ bhaktyā vayaṁ vibho ||

gopyaḥ – a fejőslánykák; kāmāt – a vágy miatt; bhayāt – a félelem miatt; kaṁsaḥ – Kansza; dveṣāt – a gyűlölet miatt; caidya-ādayaḥ nṛpāḥ – Sisupál (a csédik uralkodója) vezette királyok; sambandhāt – a rokonság miatt; vṛṣṇayaḥ – a Vrsni dinasztia tagjai; snehāt – a gyöngéd ragaszkodás miatt; yūyam – ti; bhaktyā – odaadással; vayaṁ – mi; vibho – Hatalmas!

Vrndávan fejőslánykái a vágyuk miatt, Kansza félelme miatt, a Sisupál vezette királyok gyűlöletük miatt, a Vrsnik rokonságuk miatt, ti (a Pándavák) gyöngéd ragaszkodásotok miatt, mi pedig szerető ragaszkodásunk miatt (gondolunk Krsnára), ó, Hatalmas király!

katamo'pi na venaḥ syāt
pañcānāṁ puruṣaṁ prati |
tasmāt kenāpy-upāyena
manaḥ kṛṣṇe niveśayet ||

katamaḥ api – valaki; na – nem; venaḥ – Véna király; syāt – lenne; pañcānāṁ – öt közül; puruṣam – az (isteni) Személyt; prati – hozzá; tasmāt – ezért; kena api – valamivel; upāyena – módon; manaḥ – az elmét (értelmet, szívet); kṛṣṇe – Krsnában; niveśayet – összpontosítsa, rögzítse;

Véna királyon kívül ki ne fordulna az isteni Személy felé az öt mód egyikével! Ezért az ember bárhogyan is, de összpontosítsa figyelmét Krsnára.

(Bhágavata-purána 7.1.30-32.)

Judisthir király koronzási áldozatán történt, hogy szokás szerint megválasztották a gyülekezet legkiválóbb tagját, az ő imádata a ceremónia része. Szahadév javaslatára Krsnát ültették a főhelyre, ám ekkor Sisupál király gyalázkodó szavakkal támadt Krsnára. Krsna megölte Sisupált – csakrájával levágta fejét – s a jelenlévők látták, amint a lélek kiszállva Sisupál testéből Krsna testébe olvad – így érve el a szájudzsja-muktit. Judisthir király csodálkozva fordult Nárada munihoz: miként lehetséges, hogy a magasztos Urat gyalázó Sisupál nem került pokolra, mint annak idején Véna király, akit a bráhmanák átka pusztított el, hanem elérte az üdvösségnek azt a formáját, melyre a törekvő transzcendentalisták vágynak? Nárada muni válaszában kifejti, a Legfelsőbb Úr túl van az anyagi létezésen, így nem érinti a szidalom. Így bármilyen okból is meditál az ember Krsnán, felülemelkedhet az anyagvilágon. A szeretettel meditálók kapcsolata elmélyül Krsnával, a gyűlölettel meditálóké a távolmaradásban teljesedik ki.
Ám Sisupál és unokatestvére Dantavakra nem közönséges halandók voltak. Korábban a Vaikuntha-világ ajtónálló őrei voltak, s egy átok folytán, Visnu jóváhagyásával születtek meg gonosztevő démonként. Három életen keresztül szolgálták urukat ellenfélként, s így tértek vissza hozzá.

A 7.1.32. vers második felét idézi Rúpa gószvámí is, a Bhakti-raszámrta-szindhu című munkájában ez az 1.2.4. vers. Sríla Prabhupád leckéiben gyakran idézte kombinálva az 1.2.8. verssel az alábbi módon:

yena tena prakāreṇa manaḥ kṛṣṇe niveśayet |
sarve vidhi-niṣedhāḥ syur-etayor-eva kiṅkarāḥ ||

Az ember bárhogyan is, de összpontosítsa figyelmét Krsnára,
minden előírás és tiltás legyen ezek szolgája.

A Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.8. verse a Padma-puránából való vett idézet:

smartavyaḥ satataṁ viṣṇur vismartavyo na jātucit |
sarve vidhi-niṣedhāḥ syur-etayor-eva kiṅkarāḥ ||

Az ember emlékezzék mindig Visnura, és soha ne feledje el őt,
minden előírás és tiltás legyen e két elv szolgája.

PDF

kerülendő tettek - a Szent Név elleni vétkek

satāṁ nindā nāmnaḥ paramam aparādhaṁ vitanute |
yataḥ khyātiṁ yātaṁ katham-u sahate tad-vigarihām ||

satāṁ – szentek; nindā – gyalázása; nāmnaḥ – névnek; paramam – legfontosabb, alapvető; aparādhaṁ – sértést; vitanute – okoz, csinál; yataḥ – ahonnan, mert; khyātiṁ yātaṁ – a magasztalt; katham – hogyan; u – (nyomatékosító szó); sahate – elvisel, megbocsájt; tad-vigarihām – azt a gyalázást;

1. A legsúlyosabb sértés a szentek gyalázása. Hogyan is bocsájtaná meg a magasztalt Úr az efféle vétket?

śivasya śrī-viṣṇor ya iha guṇa-nāmādi-sakalaṁ |
dhiyā bhinnaṁ paśyet sa khalu hari-nāmāhita-karaḥ ||

śivasya – áldásosnak; śrī-viṣṇoḥ – Srí Visnunak; yaḥ – aki; iha – itt, most; guṇa – tulajdonság; nāma-ādi – névvel kezdődő; sakalaṁ – teljes, teljesség; dhiyā – tartandó; bhinnaṁ – különböző; paśyet – lássa; sa – az; khalu – kétségkívül, bizonyosan; hari-nāma-ahita-karaḥ – Hari Nevének bántást okozó;

2. A mindenkire áldást hozó Srí Visnu neve, alakja, tulajdonságai és kedvtelései isteniek, sértés volna ezeket tőle függetlennek tekinteni.

guror avajñā śruti-śāstra-nindanam |
tathārtha-vādo hari-nāmni kalpanam ||

guroḥ – mesternek; avajñā – alábecslése; śruti-śāstra-nindanam – a Kinyilatkoztatás és a Hagyomány gyalázása; tathā-arthavādaḥ – olyan szövegmagyarázat; hari-nāmni – Hari neve iránt; kalpanam – elmélet, elgondolás;

3. Sértés a lelki tanítómester alábecsülése,
4. a kinyilatkoztatás és a szent hagyomány gyalázása,
5. a szent név anyagi értelmezése,
6. és vétek Hari nevét a képzelet szüleményének tekinteni.

nāmno balād yasya hi pāpa buddhir |
na vidyate tasya yamair hi śuddhiḥ ||

nāmnaḥ – névnek; balāt – erejéből; yasya – aki; hi – bizony; pāpa – bűn; buddhiḥ – értelem, tudás; na – nem; vidyate – van tudva; tasya – őnéki; yamaiḥ – vallási törvények által; hi – bizony; śuddhiḥ – tisztulás, vezeklés;

7. Aki a szent név erejével táplálja tudatában a bűnt, azt a vallási törvények sokasága sem tisztítja meg.

dharma-vrata-tyāga-hutādi sarva-
śubha-kriyā-sāmyam api pramādaḥ |
aśraddadhāne vimukhe 'py aśṛṇvati
yaś copadeśaḥ śiva-nāmāparādhaḥ ||

dharma-vrata-tyāga-huta-ādi – vallásosság (jámborság), fogadalom, lemondás, áldozat, stb; sarva-śubha-kriyā – minden jótett; sāmyam – azonosság; api – bizony; pramādaḥ – hiba; aśraddadhāne – hitetlen iránt; vimukhe – elforduló (ellenséges, nem érdeklődő); api – bizony; aśṛṇvati – figyelmetlen (nem hallgató); yaḥ – aki; ca – és; upadeśaḥ – tanítás; śiva-nāma-aparādhaḥ – az áldásos Név megsértése;

8. Bizony hiba volna a Szent Nevet az erényesség, fogadalom, lemondás, áldozat s a többi jámbor cselekedet közé sorolni.
9. Sértő a hitetlen, ellenséges vagy figyelmetlen hallgatóság tanítása a szent névre.

śrutvāpi nāma-māhātmyam yaḥ prīti-rahito 'dhamaḥ |
aham mamādi paramo nāmni so 'py aparādha-kṛt ||

śrutvā – hallván; api – bizony; nāma-māhātmyam – a Név dicsőségéről; yaḥ – aki; prīti-rahitaḥ – szeretet, ragaszkodás nélkül; adhamaḥ – legalantasabb, leghitványabb; aham mama-ādi – „én és enyém”-mel kezdődő; paramaḥ – felsőbb; nāmni – névnél; saḥ – ő; api – bizony; aparādha-kṛt – bűnt elkövető;

10. Akiben a Szent Név dicsősége hallatán sem támad fel az istenszeretet, s a hitvány önző mentalitást fontosabbnak tarja a Szent Névnél, bizony vétkezik.

(Padma-purāṇa, Brahma-khaṇḍa, 25.15-18., 22-23.)

PDF

mahámantra

satya-yuge |
nārāyaṇa-parā vedāḥ nārāyaṇa parākṣaraḥ |
nārāyaṇa-parā muktiḥ nārāyaṇa-parā gatiḥ ||

A szatja-jugában:
Nárájana a legfőbb véda, Nárájana a legfőbb Isten (akṣara, mozdíthatatlan),
Nárájana a végső felszabadulás, Nárájana a végső cél.

tretā-yuge |
rāma nārāyaṇānanta mukunda madhusūdana |
kṛṣṇa keśava kaṁsāre hare vaikuṇṭha vāmana ||

A trétá-korban:
Ráma! Nárájana! Végtelen! Mukunda! Madhu végzete!
Krsna! Késava! Kansza ellensége! Hari! Vaikuntha! Vámana!

dvāpara-yuge |
hare murāre madhu-kaiṭabhāre
gopāla govinda mukunda śaure |
yajñeśa nārāyaṇa kṛṣṇa viṣṇo
nirāśrayaṁ māṁ jagadīśa rakṣa ||

A dvápara-korban:
Hari! Murári! Madhu és Kaitabha végzete!
Gópála! Góvinda! Mukunda! Sauri!
Áldozat ura, Nárájana, Krsna, Visnu!
Oltalmazz engem Világúr, kinek nincs más menedéke.

A teremtés hajnalán a lótuszvirágból, melyből Brahmá született két démon is a világra jött, Madhu és Kaitabha. A Mahábhárata (Sánti-parva 348. fejezet) szerint a lótuszvirágon csillogó két vízcseppből születtek, az egyik édes volt, ebből született Madhu (édes) aki a tompaság, a tama-guna szimbóluma, a másik jéggé fagyott és kemény, ebből Kaitabha (kíta = kemény, durva) született, aki a szenvedély, a radzsasz minőségének megtestesítője volt. (A Déví-bhágavata szerint e két démon Mahávisnu füléből született.) Durgát imádták, s nagy hatalomra tettek szert. Még a védákat is elragadták Brahmától, s Pátála-lókára vitték. A Hajagrívaként megjelenő Visnu azonban legyőzte őket, s a védákat ismét Brahmára bízta.
Krsna egyik neve Sauri, mert Súraszén király dinasztiájában született.

kali-yuge |
hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare |
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare ||
ṣoḍaśaitāni nāmāni dvātrinśad-varṇakāni hi |
kalau yuge mahā-mantraḥ sammato jīva-tāraṇe ||

A kali-korban:
Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré
Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré
E tizenhat név, harminckét szótag
a kali kor mahámantrája, melyet a lények felszabadítójaként tisztelnek.

(Az Ananta-szanhitá így ismerteti Bhagavánnak a világkorszakban zengett neveit)

PDF

Visnu legfőbb hajléka

oṁ tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ |
divīva cakṣurātatam ||
tadviprāso vipanyavo jāgṛvāṁsaḥ samindhate |
viṣṇoryatparamaṁ padam ||

tad viṣṇoḥ – azé a Visnué; paramaṁ – legfőbb; padaṁ – hajlékot; sadā – mindig; paśyanti – nézik, figyelik, kutatják; sūrayaḥ – bölcsek, (Napok); divi – égben; iva – mint; cakṣuḥ – szemet; ātatam – kiterjesztett, kinyújtott;
tad-viprāsaḥ – ama bölcsek; vipanyavaḥ – a magasztaltak, a csodáltak; jāgṛvāṁsaḥ – a már felébredettek; samindhate – magasztalják, dicsőítik, fellobbantják, megvilágítják; viṣṇoḥ – Visnué; yad – akié; paramaṁ – legfőbb; padam – hajlékot;

Óm! Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek, mint az eget betöltő (isteni) szemet. S e megvilágosult, csodált bölcsek Visnu legfőbb hajlékát dicsőítik (és tanítják másoknak).
(Rg-véda 1.22.20-21.)

A véda-himnuszok közül csak néhány szól közvetlenül Visnuhoz, többnyire a dévákhoz intézett fohászokat tartalmaznak. A Rg-véda himnusza, melyből a fenti két verset választottam imádja az Asvinokat, a Napot, Indrát, az eget s a földet, végül pedig – megkoronázva imádatát – Visnut.

Megjegyzések a 20. vershez: A tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ szófordulat más védaszövegekben is visszatér, például a Katha-upanisad versében, a kocsihasonlatot tárgyaló részben: „Kinek hajtója (értelme) bölcs, s fegyelmezi elméjét, az elnyeri útja végét, Visnu legfőbb hajlékát.” (1.3.9.) A sūri szó jelenthet Napot, tudós bölcset, illetve hívő embert, imádót is. Visnu az égen ragyogó isteni Nap, s az őt körülvevő bölcsek, az őt imádó vaisnavák hasonlatosak hozzá, a hatalmas Nap mellett ők a parányi csillagok.

Megjegyzések a 21. vershez: A samindh ige szintén több jelentéssel bír. Egyik jelentése dicsőít, magasztal, a másik fellobbant, megvilágít. A csillag-bölcsek magasztalva veszik körül Visnut, s miként a Gangesznek is a saját vizét ajánlják, az isteni Visnu-Naptól származó parányi fényükkel még ragyogóbbá teszik őt. Az emberek pedig e megvilágosodott (felébredett) bölcseket magasztalják, s az ő „megvilágításukban” látják, tőlük hallanak Visnu dicsőségéről.

A Száma-véda 4.8.2.5 himnusza a rg-védai himnuszból a Visnut imádó verseket idézi.

idaṁ viṣṇurvicakrame tredhā ni dadhe padam |
samūḍham asya pāṁsule || 1 ||

Visnu nagyott lépett, háromszor tette lábát, s (a három világ) összegyűlt (lába) porában.

trīṇi padā vicakrame viṣṇur gopā adābhyaḥ |
ato dharmāṇi dhārayan || 2 ||

Hármat lépett Visnu, az oltalmazó, a makulátlan, így emelve fel az erényt (dharmát).

A dharma szó a dhṛ (fenntart, felemel) igéből származik, így Visnu emeli fel azt (a dharmát), ami felemeli az embert.

viṣṇoḥ karmāṇi paśyata yato vratāni paspaśe |
indrasya yujyaḥ sakhā || 3 ||

Visnu tetteit figyeljétek, mert a fogadalmakat betöltötte, Indra közeli barátja ő.

A Bhágavata-purána (8.15-23 fejezetek) szerint miután Bali király elfoglalta Indra birodalmát, Aditi vezeklésbe kezdett, hogy Visnu oltalmába vegye fiait, a félisteneket. Így született meg Visnu, Kasjapa és Aditi fiaként (Vámana), s ígéretet tett anyjának, hogy visszaszerzi Indra trónját. Bráhmanaként megjelenve a király áldozatán csupán három lépésnyi földet kért, majd teljesítette fogadalmát – lépéseivel bejárta a mindenséget. Visnut e születése miatt Upéndra, azaz Indra öccse néven ismerik. A dévák és aszurák harcában Visnu mindig a dévákat segíti.
Más értelmezésben: kinek erejéből (akitől) a hívő már teljesítette fogadalmait, s Indra méltó társa ő.

tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ |
divīva cakṣurātatam || 4 ||

Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek, mint az eget betöltő (isteni) szemet.

tadviprāso vipanyavo jāgṛvāṁsaḥ samindhate |
viṣṇoryatparamaṁ padam || 5 ||

S e megvilágosult, csodált bölcsek Visnu legfőbb hajlékát dicsőítik (és tanítják másoknak).

ato devā avantu no yato viṣṇurvicakrame |
pṛthivyā adhi sānavi || 6 ||

Ezért kegyeljenek minket az istenek mindenhol ahová Visnu lépett, a föld által (mit megszentelt lépte).

A Rg-véda 1.22 himnuszában a vers vége: „pṛthivyāḥ sapta dhāmabhiḥ” – a földdel, hét hellyel.

PDF