főnévragozás

Az alábbi versekkel a szanszkrt nyelv iránt érdeklődők kedvében szeretnék járni. Csaitanja Maháprabhu ifjúkorában szanszkrt-tanár volt, s szokatlan tanítási módszereivel tűnt fel: minden példamondata, sőt, még nyelvtanának terminológiái is mind Krsna neveivel voltak kapcsolatban. Később Dzsíva gószvámí mindezt könyvbe is foglalta Hari-nāmāmṛta-vyākaraṇa (Nyelvtan, Hari neveinek nektárjával) címen. Az alábbi vers is ennek szellemében íródott, Raghunandan Gószvámí verse Csaitanja Maháprabhut magasztaló fohász, ugyanakkor példamondatok sora, mely a főnévragozás nyolc esetét tárgyalja.

gauraḥ sac-caritāmṛtāmṛta-nidhir gauraṁ sadaiva stuve
gaureṇa prathitaṁ rahasya-bhajanaṁ gaurāya sarvaṁ dade |
gaurād asti kṛpālur atra na paro gaurasya bhṛtyo‘bhavam
gaure gauravam ācarāmi bhagavan gaura prabho rakṣa mām ||

gauraḥ – Garura („aranyló”, alanyesetben); sat –valódi, létező, lényeges, örök; carita – bejárt, életrajz, történet; amṛta – halhatatlanság nektárja; gyönyörű; nidhiḥ – óceán; gauram – Garurát; sadā – mindig; eva – csak, csupán; stuve – magasztalom; gaureṇa – Gaurával, Gaura által; prathitaṁ – kinyilváníttatott; rahasya – titkos, misztikus; bhajanaṁ – imádat; gaurāya – Gaurának; sarvam – mindent; dade – adok, felajánlok; gaurāt – Gauránál; asti –van; kṛpāluḥ – könyörületes, együttérző; atra – itt; na – nem; paraḥ – felsőbb; gaurasya – Gaurának; bhṛtyaḥ – szolga; abhavam – lettem; gaure – Gaura iránt; gauravam – tisztelettel, megbecsüléssel; ācarāmi –viselkedem; bhagavan – magasztos!; gaura – Gaura! prabho – Úr!; rakṣa – oltalmazz!; mām – engem

Gaura az örök transzcendentális kedvtelések nektáróceánja. Mindig Gaurát magasztalom.
Gaurával nyilvánult meg a titkos imádat. Mindent Gaurának ajánlok.
Evilágon nincs Gauránál könyörületesebb. Gaura szolgája lettem.
Megbecsüléssel viselkedem Gaura iránt. Óh magasztos úr, Gaura, oltalmazz engem!

a versforma: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

A következő vers pedig Dzsíva gószvámíé.

yaḥ kartā karma karaṇaṁ sampradānam aśeṣataḥ |
apādānādhikaraṇe tatsambandho bhaved iha ||

Olvashatjuk fohászként:
„Aki a teremtő, (a teremtés) tárgya és eszköze, az adomány mindenestől,
a forrás és a befogadó – hadd kerüljek véle kapcsolatba!”

S mert a főnévragozásról szóló fejezet élén áll, értelmezhetjük egyszerűen így is:
„Most pedig beszéljünk az alany-, tárgy-, eszköz-, részes-,
eredet-, helyhatározós- és birtokosesetekről.”
hiszen szavai a főnévragozás eseteinek egy-egy jelentését jelölik.

A főnévragozás eseteit hagyományosan egyszerű számozással jelölték. Az esetek sora, az iménti versbe foglalt jelentésekkel a következő:
1. a mondat alanyát fejezi ki; kartā – cselekvő
2. tárgyeset (mozgást jelentő igék mellett a mozgás iránya, időtartam kezdete, stb.); karma – tett, a cselekvés tárgya
3. eszköz- vagy társhatározó; karaṇa – cselekvési mód, eszköz
4. részeshatározó (jelölhet irányt, célt is); sampradāna – adomány
5. eredethatározó (utalhat okra, illetve használatos összehasonlítás esetén is, mint az első példában is); apādāna – forrás, ok, eredet
6. birtokos; sambandha – kapcsolat
7. helyhatározó, de jelenthet időt, illetve viszonyt is; adhikaraṇa – viszony, összefüggés, befogadó
8. megszólító eset; sambodhana – megszólítás

PDF

Laksmídhara Szvámí versei

śrī-rāmeti janārdaneti jagatāṁ nātheti nārāyaṇety
ānandeti dayāpareti kamalākānteti kṛṣṇeti ca |
śrīman-nāma-mahāmṛtābdhi-laharī-kallola-magnaṁ muhur
muhyantaṁ galad-aśru-netram avaśaṁ māṁ nātha nityaṁ kuru ||

śrī-rāma – Srí Ráma!; iti –”; janārdana – Dzsanárdan!; iti –”; jagatām nātha – univerzum ura!; iti –”; nārāyaṇa – Nárájan!; iti –”; ānanda – Boldogság!; iti –”; dayāpara – a legkönyörületesebb!; iti –”; kamalā-kānta – Szerencseistennő hitvese!; iti –”; kṛṣṇa – Krsna!; iti –”; ca – és; śrīmat-nāma-mahā-amṛta-abdhi-laharī-kallola-magnam – áldásos név hatalmas nektár-óceánjának hullámainak sodrában megmártózóvá; muhur – gyakorta; muhyantam – elájulóvá, elgyöngülővé; galat-aśru-netram – (kinek) kicsordult a könny a szeméből; avaśam – engedetlent, fegyelmezetlent, nem ellenőrzöttet; mām – engem; nātha – úr!; nityam – mindig; kuru – tégy!

Srí Ráma! Dzsanárdan! Univerzum ura! Nárájan! Boldogság! Legkönyörületesebb! Szerencseistennő hitvese! Krsna! / Ó, uram, hadd mártózzak meg újra és újra áldásos neveid végtelen nektár-óceánjának hullámaiban, s bár az érzékeim rabja vagyok, add, hogy kicsorduljon a könnyem, s tagjaimból elszálljon az erő!

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

śrī-kānta kṛṣṇa karuṇāmaya kañja-nābha
kaivalya-vallabha mukunda murāntaketi |
nāmāvalīṁ vimala-mauktika-hāra-lakṣmī
lāvaṇya-vañcana-karīṁ karavāṇi kaṇṭhe ||

śrī-kānta – Szerencseistennő hitvese!; kṛṣṇa –Krsna!; karuṇā-maya –könyörülettel teljes!; kañja-nābha –lótusz-köldökű!; kaivalya-vallabha –az üdvösség imádottja (vagy elöljárója, mestere)!; mukunda –Mukunda!; mura-antaka –Mura végzete!; iti –”; nāma-āvalim –a nevek füzérét; vimala-mauktika-hāra – makulátlan (kristálytiszta) gyöngyök láncát; lakṣmī -lāvaṇya –Laksmí szépségét; vañcana-karīm – elhomályosítót („veszteséget-tevőt”); karavāṇi – tegyem!; kaṇṭhe –nyakban;

Szerencseistennő hitvese! Krsna! Könyörületes! Lótuszköldökű! Az üdvösség mestere! Mukunda! Mura végzete! / Hadd viseljem mindig nyakamban szent neveid füzérét, mely elhomályosítja Laksmí szépséges gyöngysorának tündöklését is!

A Szerencseistennő a tejóceán szülötte, így ő viseli a legszebben tündöklő igazgyöngy nyakláncot.
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége)

PDF

ismét az ajtó előtt

Csakrapáni versében megint csak a csukott ajtó két oldalán találjuk Rádhát és Krsnát. Ő így írja le beszélgetésüket (Padjávalí 282.):

kas tvaṁ bho niśi keśavaḥ śirasijaiḥ kiṁ nāma garvāyase
bhadre śaurir ahaṁ guṇaiḥ pitṛ-gataiḥ putrasya kiṁ syād iha |
cakrī candramukhi prayacchasi na me kuṇḍīṁ ghaṭīṁ dohanīm
itthaṁ gopa-vadhū-jitottaratayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

kaḥ – ki?; tvam – te; bhoḥ – ó, uram!; niśi – éjjel; keśavaḥ – Késava; śirasijaiḥ – hajakkal; kim nāma – ugyan miért?; garvāyase – büszkélkedsz; bhadre – kedves lányka! (nők megszólítása); śauriḥ – Sauri; aham – én; guṇaiḥ – tulajdonságokkal, erényekkel; pitṛ-gataiḥ – ősökkel elmentekkel; putrasya – fiúé; kim – mi; syāt – legyen; iha – itt; cakrī – a kerekes, kereket tartó; candra-mukhi – Hold-arcú! (a szépség jele); prayacchasi – adsz; na – nem; me – nekem; kuṇḍīm – tálat; ghaṭīm – vizeskancsót; dohanīm – tejescsuprot; ittham – így; gopa-vadhū – tehénpásztor-leány; jita-uttaratayā – legyőzött a válaszokkal; hrīṇaḥ – megszégyenített, zavarba hozott; hariḥ – Hari; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – minket;

– Ki vagy jó uram, ily késő éjjel?
– Késava.
– Ugyan miért büszkélkedsz a hajaddal?
– Sauri vagyok, kedvesem!
– Az erények elmúltak az ősökkel együtt, vajon mi maradt az utódnak?
– Én vagyok az, holdarcú szépségem, aki kereket tart a kezében!
– Nem adsz nekem tálat, vizeskancsót vagy tejescsuprot?
Oltalmazzon bennünket Hari, kit e pásztorlányka feleleteivel zavarba hozott, s legyőzött.


A Késava név jelentését többféleképpen is értelmezik. Jelenthet Széphajút (a haj jelentésű késa szóból), utalhat a Kési démon fölött diadalmaskodó Krsnára, továbbá Brahmá és Siva eredetére is, hiszen Siva így szól Visnuhoz:

ka iti brahmaṇo nāma īśo 'ham sarva-dehinām |
āvāṁ tavāṅga-saṁbhūtau tasmāt keśava-nāma-bhāk ||
„Kah” ez Brahmá neve, én pedig minden testetöltött ura (ísa) vagyok.
Mindketten a te részedként születtünk, ezért méltán viseled a Késava nevet.

(A szanszkrt nyelv hasonulási szabályai szerint a ka és īśa szavak egymás mellé kerülve összeolvadnak: keśa.
A verset Baladév Vidjábhúsan idézi a Visnu-szahaszra-náma-sztótram kommentárjában)

Krsna tehát Kési démon legyőzőjeként mutatkozik be, ám az éles nyelvű Rádhiká rápirít: miért büszkélkedsz a hajaddal?
Krsna ekkor így szól: Sauri vagyok, azaz Súraszéna király unokája. Súraszéna Vaszudéva apja volt, nevében a súra szó bátort, hősiest jelent, ezért a Sauri név érthető így is: a hős unokája. Az őseid bátrak voltak – szól hát Rádhá – s vajon te? Benned mennyi hősiesség maradt?
A Csakrí név jelentéséről már az előző vers kapcsán szóltunk.

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték) : – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

PDF

ki kopog?

Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájának egyik fejezete Rádhá és Krsna csalafinta beszélgetéseinek gyűjteménye. Íme egy kis ízelítő a fejezetből (Padjávalí 281.), a szerző ismeretlen.

aṅgulyā kaḥ kavāṭaṁ praharati kuṭile mādhavaḥ kiṁ vasanto
no cakrī kiṁ kulālo na hi dharaṇi-dharaḥ kiṁ dvijihvaḥ phaṇīndraḥ |
nāhaṁ ghorāhi-mardī kim-asi khaga-patir no hariḥ kiṁ kapīśo
rādhā-vāṇībhir itthaṁ prahasita-vadanaḥ pātu vaś-cakra-pāṇiḥ ||

aṅgulyā – ujjal; kaḥ – ki?; kavāṭam – ajtót; praharati – üti, kopogtatja; kuṭile – csalafinta leány!; mādhavaḥ – Mádhava; kim – ki?; vasantaḥ – tavasz; na u – bizony nem; cakrī – a kerekes, kereket tartó; kim – ki?; kulālaḥ – fazekas; na – nem; hi – bizony; dharaṇi-dharaḥ – a földet tartó; kim – ki?; dvi-jihvaḥ phaṇi-īndraḥ – a kétnyelvű kígyókirály; na – nem; aham – én; ghora-ahi-mardī – rettenetes kígyót leütő; kim – ki?; asi – vagy; khaga-patiḥ – madarak ura; na u – bizony nem; hariḥ – Hari; kim – ki?; kapi-īśaḥ – majomisten; rādhā-vāṇībhiḥ – Rádhá szavai által; ittham – így; prahasita-vadanaḥ – mosolygó arc; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – minket; cakra-pāṇiḥ – „kerék-kezű”;

– Ki zörgeti ujjával az ajtót?
– Ó, csalafinta leány, (én vagyok az,) Mádhava.
– Ki az? A tavasz?
– Nem, hanem aki kereket tart a kezében!
– Kicsoda? Fazekas?
– Nem, hanem aki fenntartja a Földet!
– Ki vagy? A kétnyelvű kígyókirály?
– Nem! Az vagyok, aki leütötte a rettenetes kígyót!
– Te vagy a madarak ura?
– Bizony nem. Hari vagyok!
– Ki vagy? A majomisten?
Oltalmazzon bennünket a Szudarsan csakrát tartó Krsna, kinek arcára Rádhá szavai így csalnak mosolyt!

Krsna éjnek évadján titokban szeretett Rádhikájához rohan, ám ő ahelyett hogy gyorsan ajtót nyitna, játékos évődésbe kezd. Bár tudja, hogy Krsna áll az ajtó előtt, s azt is, hogy titokban látogatja meg, így nem állhat sokáig az ajtóban, mégis, meglepetést színlelve kérdezősködni kezd: ugyan ki lehet az, aki éjnek évadján kocogtatja az ajtómat? Ó, csalafinta kedvesem, Mádhava vagyok, engedj gyorsan be! – suttogja Krsna, ám Rádhiká tovább játszik, félremagyarázza a Mádhava nevet. A mádhava szó mézédest jelent, s a tavaszt, a tavaszi hangulatot, a Szerelemisten jóbarátját is. Csak nem a tavasz érkezett meg? – kérdi hát Rádhá.
Krsna újabb névvel próbálkozik: a csakra szó jelentése kerék, a csakrin így az, akinek kereke van: Krsna, kezében a Szudarsan csakrával. Ám a „kerék” szó a fazekas korongjára is utalhat, ezért Rádhá így kérdez: talán egy fazekas érkezett ily kései órán?
A dhṛ szógyök jelentése fenntart, ebből fakad a föld egyik neve: dharaní, azaz a fenntartó, a hordozó. Én vagyok a Hordozó hordozója! – próbálkozik ismét Krsna. A világmindenséget Anantasésa, a végtelenség kígyója tartja a fején, ezért Rádhá így játszik tovább: akkor nyilván Anantasésa vagy, a kétnyelvű kígyókirály! A kígyókirály azonban Kálijára is vonatkozhat, akinek Krsna a fejein táncolt, ezért Krsna válasza: nem, én nem a kígyókirály vagyok, hanem aki leütötte azt a rettenetes szörnyeteget! A kígyók legfélelmetesebb ellenfele Garuda, a madarak királya. Aki elpusztítja (a mardin jelenthet leütőt vagy összezúzót is) a rettenetes kígyót, az csak Garuda lehet Rádhiká szerint: ó, hát te volnál Garuda, a madarak királya! Nem – válaszol Krsna –, Hari vagyok, aki Garuda vállán lovagol! A hari szó jelentheti a sárgászöld vagy vörösesbarna színt, s majmot, lovat vagy akár oroszlánt is, így Rádhiká folytathatja az évődést: ó, akkor te vagy Hanumán, a majmok ura!
A híveit megoltalmazó, a démonokat elpusztító Isten fegyvere a Szudarsan csakra… s ez az Isten most Rádhiká ajtaja előtt mosolyog kedvese tréfáin.

A versmérték: sragdharā (virágfüzéres): – – – – υ – – υ υ υ υ υ υ – – υ – – υ – –

PDF