ismét az ajtó előtt

Csakrapáni versében megint csak a csukott ajtó két oldalán találjuk Rádhát és Krsnát. Ő így írja le beszélgetésüket (Padjávalí 282.):

kas tvaṁ bho niśi keśavaḥ śirasijaiḥ kiṁ nāma garvāyase
bhadre śaurir ahaṁ guṇaiḥ pitṛ-gataiḥ putrasya kiṁ syād iha |
cakrī candramukhi prayacchasi na me kuṇḍīṁ ghaṭīṁ dohanīm
itthaṁ gopa-vadhū-jitottaratayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

kaḥ – ki?; tvam – te; bhoḥ – ó, uram!; niśi – éjjel; keśavaḥ – Késava; śirasijaiḥ – hajakkal; kim nāma – ugyan miért?; garvāyase – büszkélkedsz; bhadre – kedves lányka! (nők megszólítása); śauriḥ – Sauri; aham – én; guṇaiḥ – tulajdonságokkal, erényekkel; pitṛ-gataiḥ – ősökkel elmentekkel; putrasya – fiúé; kim – mi; syāt – legyen; iha – itt; cakrī – a kerekes, kereket tartó; candra-mukhi – Hold-arcú! (a szépség jele); prayacchasi – adsz; na – nem; me – nekem; kuṇḍīm – tálat; ghaṭīm – vizeskancsót; dohanīm – tejescsuprot; ittham – így; gopa-vadhū – tehénpásztor-leány; jita-uttaratayā – legyőzött a válaszokkal; hrīṇaḥ – megszégyenített, zavarba hozott; hariḥ – Hari; pātu – oltalmazzon!; vaḥ – minket;

– Ki vagy jó uram, ily késő éjjel?
– Késava.
– Ugyan miért büszkélkedsz a hajaddal?
– Sauri vagyok, kedvesem!
– Az erények elmúltak az ősökkel együtt, vajon mi maradt az utódnak?
– Én vagyok az, holdarcú szépségem, aki kereket tart a kezében!
– Nem adsz nekem tálat, vizeskancsót vagy tejescsuprot?
Oltalmazzon bennünket Hari, kit e pásztorlányka feleleteivel zavarba hozott, s legyőzött.


A Késava név jelentését többféleképpen is értelmezik. Jelenthet Széphajút (a haj jelentésű késa szóból), utalhat a Kési démon fölött diadalmaskodó Krsnára, továbbá Brahmá és Siva eredetére is, hiszen Siva így szól Visnuhoz:

ka iti brahmaṇo nāma īśo 'ham sarva-dehinām |
āvāṁ tavāṅga-saṁbhūtau tasmāt keśava-nāma-bhāk ||
„Kah” ez Brahmá neve, én pedig minden testetöltött ura (ísa) vagyok.
Mindketten a te részedként születtünk, ezért méltán viseled a Késava nevet.

(A szanszkrt nyelv hasonulási szabályai szerint a ka és īśa szavak egymás mellé kerülve összeolvadnak: keśa.
A verset Baladév Vidjábhúsan idézi a Visnu-szahaszra-náma-sztótram kommentárjában)

Krsna tehát Kési démon legyőzőjeként mutatkozik be, ám az éles nyelvű Rádhiká rápirít: miért büszkélkedsz a hajaddal?
Krsna ekkor így szól: Sauri vagyok, azaz Súraszéna király unokája. Súraszéna Vaszudéva apja volt, nevében a súra szó bátort, hősiest jelent, ezért a Sauri név érthető így is: a hős unokája. Az őseid bátrak voltak – szól hát Rádhá – s vajon te? Benned mennyi hősiesség maradt?
A Csakrí név jelentéséről már az előző vers kapcsán szóltunk.

A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték) : – – – υυ– υ– υυυ– / – – υ– – υ–

PDF

a kétféle életút

Az óind tradíció kétféle követhető életutat tár az ember elé, a pravṛtti és a nivṛtti útját. A vṛtti szó jelentése működés, fejlődés, a pra- előtaggal együtt: a „működés felé”. Ez az élet a világ dolgaiban való aktív részvételt jelent, mely fenntartja, táplálja, előreviszi, jobbá teszi a világot. Szimbóluma a növényeket éltető, hűsítő és életadó Hold, s az áldozat felszálló füstje. Az áldozatok és jótettek eredményének következtében halála után az ilyen ember hosszú ideig élvezi a mennyek örömeit, majd újra visszatér onnan.
A ni- előtag jelentése e szóösszetételben valami abbahagyása, megszűnése, így a nivritti a világ működéséből való kilépést jelenti. Az upaniṣadok szerint ezen az úton a Lelket (ātman) vezekléssel (tapas), cölibátussal (brahmacarya), hittel (śraddhā) és tudással (vidyā) keresők járnak. A nivṛtti-mārga („a nivṛtti útja”) szimbóluma a Nap, hiszen a Nap minden életerő (prāṇa) forrása, továbbá a transzcendens Nap, és a vezeklés ragyogó fénye. Ez az út kivezet az anyagvilágból.
Aki egyik utat sem járja, azt Kṛṣṇa démoninak nevezi (pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca janā na vidur āsurāḥ – A démoni emberek sem az (áldozatos) aktív életet, sem a cselekvéstől tartózkodást nem ismerik (1) , Bg. 16.7.), a Chāndogya-upaniṣad szerint pedig: „a kicsinyke, örökkön vissza-visszatérő élőlények egyik utat se járják. Ezekre mondják: »Szüless és pusztulj!« Ez a harmadik út.” (Chānd. 5.10.8.)

Ez a háttere Bhagavad-gītā harmadik fejezetében leírt áldozati körnek is.

saha-yajñāḥ prajāḥ sṛṣṭvā purovāca prajāpatiḥ |
anena prasaviṣyadhvam eṣa vo’stv-iṣṭa-kāma-dhuk ||10||

saha-yajñāḥ – együtt az áldozatokkal; prajāḥ – teremtményeket; sṛṣṭvā – teremtve; purā – hajdanán, valaha; uvāca – mondta; prajāpatiḥ – a teremtmények ura; anena – ezzel; prasaviṣyadhvam – teremtsetek majd!; eṣaḥ – ez; vaḥ – tiétek; astu – legyen; iṣṭa-kāma-dhuk – óhajtott vágyakat teljesítő;

Hajdanán az áldozatokkal együtt a teremtményeket teremtve így szólt Prajāpati (Brahmā): ezzel teremtsetek majd, ezzel töltsétek be vágyaitok!

devān bhāvayatānena te devā bhāvayantu vaḥ |
parasparaṁ bhāvayantaḥ śreyaḥ param avāpsyatha ||11||

devān – félisteneket; bhāvayata – éltessétek, tápláljátok!; anena – ezzel; te – azok; devāḥ – félistenek; bhāvayantu – éltessenek, tápláljanak!; vaḥ – titeket; parasparaṁ – egymást; bhāvayantaḥ – éltetők; śreyaḥ – áldást, jólétet; param – legfelsőbbet; avāpsyatha – értek majd el;

Tápláljátok ezzel az isteneket, s az istenek pedig tápláljanak titeket. Egymást éltetve igazi jólétben éltek majd.

E versek a pravṛtti útjáról szólnak, az élőlények, emberek és dévák kölcsönösen egymásról gondoskodva, egymást táplálva élnek jólétben, boldogságban. A világnak ezen működésén isteni áldás van, ahogyan később a 14-15. versekben olvasható: „Mindenki teste gabonaféléken él, melyeket az eső termel. Yajña végzéséből ered az eső, yajña pedig az előírt kötelességekből. A szabályozó cselekedeteket a Védák írják elő, a Védák pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen megnyilvánulásai. Következésképpen a mindent átható Transzcendencia mindig jelen van az áldozati tettekben.”
Ám aki csak az érzékeinek él, nem követi (azaz nem működteti, nem forgatja: na anuvartayati, 3.16.) ezt az áldozat-kört, csupán elveszi az istenek adományait, de nem táplálja őket, az tolvaj (3.12.), bűnös, és léte hiábavaló (3.16.) – ez a „szüless és pusztulj” harmadik útja.
Aki azonban a nivṛtti útján a Lélekkel jár, az kilépett a világból: „De aki az önvalóban találja meg örömét, az önvalóban felvilágosult és egyedül az önvalóval teljesen elégedett - számára nincsen kötelesség.” (3.17.)
____________________________
(1) A vers másfajta értelmezése: sem a dharma gyakorlását (pravṛtti), sem az adharma elutasítását (nivṛtti) nem ismerik.

PDF

Karabhádzsana rsi fohásza

Nimi király és Karabhádzsana rsi beszélgetése megvilágítja, hogy a különböző világkorszakokban miként imádják az emberek Istent. A kali-korban a szankírtan-áldozattal imádják az Urat – mondja Karabhádzsana, majd Mahápurusát magasztaló himnuszt zeng.

dhyeyaṁ sadā paribhava-ghnam abhīṣṭa-dohaṁ
tīrthāspadaṁ śiva-viriñci-nutaṁ śaraṇyam |
bhṛtyārti-haṁ praṇata-pāla-bhavābdhi-potaṁ
vande mahā-puruṣa te caraṇāravindam ||

dhyeyam – hadd meditáljak; sadā – mindig; paribhava-ghnam – a kudarc-ölőn; abhīṣṭa-doham – a vágyott beteljesülésen; tīrtha-āspadam – a szentek/zarándokhelyek hajlékán; śiva-viriñci-nutam – Siva és Virinycsi magasztaltján; śaraṇyam – oltalmazón; bhṛtya-ārti-ham – szolga szenvedésének végetvetőn; praṇata-pāla – meghódoltak oltalmazóján, s; bhava-abdhi-potam – létezés óceánjának hajóján; vande – üdvözlöm, magasztalom; mahā-puruṣa – nagy személyiség!; te – tiéd; caraṇāravindam – lótuszlábnak;

Hadd meditáljak mindig (az anyagi létezés) megvetett (létét) megsemmisítő olyannyira vágyott beteljesülésen, / a szentek (s a szent zarándokhelyek) hajlékán, az oltalmazón, kit Siva és Brahmá (Virinycsi) magasztal, / ki véget vet szolgái szenvedésének, a néki meghódoltak menedéke, s hajó, (melyen átszelik ők) a létóceánt. / Ó, nagy személy, lótuszlábad magasztalom! (Bhág. 11.5.33.)

E vers a szankírtan fontos jellemzőjét tárja fel: dhyeyaṁ sadā – hadd meditáljak mindig. Mindig, tehát a szent nevek zengése formaságoktól mentes, nem kötik időre, helyre vonatkozó szabályok. Visvanáth Csakravartí kommentárjában Sivát Advaita Ácsárjával, Virinycsit Haridász Thákurral azonosítja.

tyaktvā su-dustyaja-surepsita-rājya-lakṣmīṁ
dharmiṣṭha ārya-vacasā yad agād araṇyam |
māyā-mṛgaṁ dayitayepsitam anvadhāvad
vande mahā-puruṣa te caraṇāravindam ||

tyaktvā – feladva; su-dustyaja-sura-īpsita-rājya-lakṣmīm – nagyon nehezen feladható, félistenek által vágyott királyságot s vagyont; dharmiṣṭhaḥ – fölöttébb jámbor; ārya-vacasā – a nemesember (a három felsőbb varnába tartozó személy) szavával; yat – amit; agāt – ment; araṇyam – erdőbe; māyā-mṛgam – illúzió-szarvast; dayitayā – felesége (kedvese) által vágyottat; īpsitam – vágyottat; anvadhāvat – utána szaladt; vande – üdvözlöm, magasztalom; mahā-puruṣa – nagy személyiség!; te – tiéd; caraṇāravindam – lótuszlábnak;

Lemondva az oly nehezen feladható királyi vagyonról, / (ő,) a vallás elveinek megalapozója a nemesember szavára az erdőbe vonult, / s a kedvese által vágyott káprázat szülte szarvast üldözte. / Ó, nagy személy, lótuszlábad magasztalom! (Bhág. 11.5.34.)

A verset a kommentárok egyaránt vonatkoztatják Rámára, Krsnára és Csaitanja Maháprabhura is.
Srídhar Szvámí szerint Ráma történetét idézi fel: a dharma-követő Ráma apja parancsára („a nemesember szava”) erdei száműzetésébe vonult („az erdőbe ment”), feladva a mások által olyannyira vágyott királyságot, s vagyont. A ráksasza Rávanának megtetszett Ráma felesége, Szítá. Hogy elrabolhassa, Márícsát a varázsló-démont rávette, hogy öltse fel egy arany-szarvas képét. Szítának megtetszett az arany-szarvas, Ráma pedig üldözőbe vette („a kedvese által vágyott káprázat szülte szarvast üldözte”), így Rávana harc nélkül rabolhatta el Szítát.

Dzsíva gószvámí Krsna vradzsabéli kedvteléseit látja a versben: Krsna Mathurá gazdagságát hagyta el, a gyilkos Kanszától őt féltő apja („a nemesember”) kívánságára. Apja a tulaszí-erdőbe (Vrndá-vana) vitte. A májá jóga-máját jelenti, minek a forrása Rádhá. A mrga nem csupán szarvast, hanem általában állatot is jelent, e versben játék-állatot: Krsna játékbabává válik kedvese, Rádhiká kezében.

Visvanáth Csakravartí álláspontja szerint a vers Csaitanja Maháprabhut dicsőíti. Odahagyva szerető felesége, Visnuprijá társaságát szerzetessé lett („az erdőbe ment”). A vers a nemesember szavát említi, ez Csaitanja Maháprabhu esetében a bráhmana átkára vonatkozik. A történetet röviden a Csaitanja-csaritámrta is megemlíti, a 1.17.60-64. részben olvashatjuk. A bhakták éjszakánként Srívász házában gyűltek össze, ám az ajtókat bezárták: illetéktelen így nem vehetett részt a kírtanban. Egyszer egy bráhmana érkezett, s követelte, nyissák ki előtte az ajtót, mondván: ő csak tejet fogyaszt, tisztasága pedig feljogosítja, hogy kinyissák előtte az ajtót. „A tejivás nem elégséges ahhoz, hogy bebocsátást nyerj a krsna-bhaktiba” – hangzott Maháprabhu válasza. Válaszképpen a bráhmana megátkozta őt: „Sose legyen részed anyagi boldogságban!” A májá-mrga arra utal, hogy az illúzióban élő lelkeket kutatja [mrgjati, a mrg igei gyök jelentése: keres, kutat, felkeres], szánalommal, könyörülettel [dajá] eltelve szalad utánuk [anvadhávat], hogy megmenthesse őket.
Csaitanja Maháprabhu másik jellemző vonása, hogy Rádhiká érzelmeivel eltelve Krsnát kutatja, élete utolsó szakaszában ezt jelenti a „kedvese által vágyott” után szaladni.

E háromféle magyarázatot jól illusztrálja a Ṣaḍ-bhuja-gaura forma, Csaitanja Maháprabhu hat karú ábárázolása. Két karjában íjat és nyílvesszőt tart, miként Rámacsandra. Két karjával vradzsabéli Krsnaként fuvoláján játszik, két karjában pedig a szerzetesek vándorbotja és vizesedénye: hiszen ő Csaitanja Maháprabhu, az elesett lelkeket felkutató vándorszerzetes.

PDF

a mennydörgés hangja

BRHADÁRANJAKA UPANISAD - A NAGY ERDEI TITKOS TANÍTÁS

5.2. Tanítás

Pradzsápati (Brahmá) háromféle utódai – a félistenek, az emberek és a démonok – növendékként éltek atyjuk, Pradzsápati mellett. Mikor kitelt tanulóidejük, a félistenek megkérték:
– Taníts minket, urunk!
Nékik erre egy szótagot mondott: da, majd megkérdte:
– Megértettétek?
Szóltak:
– Igen, megértettük. Azt mondtad nekünk: fegyelmezz [dámjata]!
– Óm, látom, megértettétek! – válaszolt.
Ekkor az emberek szóltak:
– Taníts minket, urunk!
Nekik is ugyanazt a szótagot mondta: da, majd megkérdte:
– Megértettétek?
Szóltak:
– Igen, megértettük. Azt mondtad nekünk: adakozz [datta]!
– Óm, látom, megértettétek – válaszolt.
Ekkor a démonok szóltak:
– Taníts minket, urunk!
Nekik is ugyanazt a szótagot mondta: da, majd megkérdte:
– Megértettétek?
Szóltak:
– Igen, megértettük. Azt mondtad nekünk: könyörülj [dajadhvam]!
– Óm, látom, megértettétek – válaszolt.

Az égzengés isteni hangja is ezt ismétli: da, da, da, vagyis: fegyelmezd magad, adakozz, légy könyörületes! Ezért ez a három gyakorlandó: az önfegyelem, az adakozás és a könyörület.

mukti vagy bhakti?

tat te 'nukampāṁ su-samīkṣamāṇo
bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam |
hṛd-vāg-vapurbhir vidadhan namas te
jīveta yo mukti-pade sa dāya-bhāk ||

tat –azt; te –tiéd; anukampām –könyörületet; su-samīkṣamāṇaḥ –nagyon figyelembe vevő; bhuñjānaḥ –eltűrő, szenvedő (“felemésztő”); eva –bizony; ātma-kṛtam –önmaga tetteit; vipākam –következményt, „megérettet” (a jelenlegi vagy előző életbeli tettek visszahatásait); hṛd-vāc-vapurbhiḥ –szívvel, szóval és testtel; vidadhan –„elvégző”, itt: ajánló; namas –hódolatot; te –neked; jīveta –él (kívánatos, hogy így éljen); yaḥ –aki; mukti-pade –az üdvösség helyzete iránt; saḥ –ő; dāya-bhāj –örökségre jogosult (vagy ajándékot, adományt élvező);

Aki a kegyedbe vetett mély meggyőződéssel él, / miközben türelemmel viseli korábbi tettei keserű visszahatásait / s szívében, szavaival és tetteivel is néked hódol, / bizonyosan méltó a fölszabadulásra, aminek méltó örököse.
(Bhágavata-purána 10.14.8.)

A verset a Krsna előtt hódoló Brahmá fohászai között találjuk.
Egy alkalommal Szárvabhauma Bhattácsárja úgy idézte a verset Maháprabhunak, hogy a vers negyedik részében az üdvösséget elutasítva a mukti szó helyett bhaktit mondott, ezzel e rész szó szerinti jelentése: „ki (yaḥ) így él (jīveta), az (saḥ) méltó örököse (dāya-bhāj) az odaadás helyzetének (bhakti-pade). Csaitanja Maháprabhu azonban nem fogadta el a vers e változatát, s a mukti-pade (az üdvösség helyzete iránt) kifejezést a pada szó további jelentéseinek (láb, illetve oltalom) megfelelően így értelmezte: ki így él, az üdvösség urának (kinek lábainál hever az üdvösség, s kinél az üdvösség is menedéket lel) szentelve magát, az a méltó örökös.

PDF

Krsna Brahmát oktatja

dharmān anyān parityajya mām ekaṁ bhaja viśvasan |
yādṛṣī yādṛṣī śraddhā siddhir bhavati tādṛṣī ||
kurvan nirantaraṁ karma loko 'yam anuvartate |
tenaiva karmaṇā dhyāyan māṁ parāṁ bhaktim icchati ||

dharmān – vallásokat, erényes tetteket; anyān – másokat; parityajya – feladva; mām – engem; ekaṁ – egyedül; bhaja – imádj! (szolgálj!); viśvasan – hívő, vkiben megbízó; yādṛṣī yādṛṣī – amilyen; śraddhā – hit; siddhiḥ – beteljesedés, tökéletesség (megvalósítás); bhavati – lesz; tādṛṣī – olyan;
kurvan – cselekvő; nirantaraṁ – szüntelenül; karma – tettet; lokaḥ – a világ, az emberiség; ayam – ez; anuvartate – követ; tena – általa; eva – bizony; karmaṇā – tett által; dhyāyan – meditáló; māṁ – engem; parāṁ bhaktim – a legfőbb odaadást; icchati – ér el;

Mindenféle egyéb jámbor tettet föladván szolgálj engem nagy hittel! Mindenki a hite szerinti felismerésre jut. A világi emberek ábrándjaikat kergetve szünet nélkül tevékenykednek. Ám ha eközben énrajtam meditálnak, a legmagasztosabb szolgálat formájában nyerik majd el a szerető odaadást.
(Brahma-szanhitá 5.61)

A teremtés hajnalán Brahmá fohászait meghallgatva Góvinda megjelent Brahmá előtt, áldásában részesítette és tanította őt. A tanítás egyezik a Bhagavad-gítá végkövetkeztetésével: sarva-dharmān parityajya (Bg. 18.66.)

A fordítás Bhaktivinód Thákur kommentárjából származik. A vers szó szerinti fordítása: „Más dharmákat feladva egyedül engem imádj! Amilyen a hívő hite, olyan lesz a beteljesedése. / E világ szüntelenül tevékenykedik, a rajtam meditáló cselekvése által a legfőbb odaadást éri el.”

Dzsíva Gószvámí kommentárjában a Bhágavata-purána 2.3.10. versét idézi:
akāmaḥ sarva-kāmo vā mokṣa-kāma udāra-dhīḥ |
tīvreṇa bhakti-yogena yajeta puruṣaṁ param ||
(Legyen bár) vágytalan, vágyteli vagy üdv-vágyó, az éleseszű (ember)
imádja heves bhakti-jógával a Legfelsőbb Személyt.

PDF