miért Krsna?

Hűségesnek kell lennünk Hozzá – ez a Krsna bhakti egy másik gyakorlata, hűnek lenni Krsnához. Te sem szeretnél egy olyan szolgát, aki mindenfelé kóborol. Így van? Viszont egy olyan szolgát, aki hűséges, megbecsülsz. Minden nehézség és akadály ellenére készen áll a szolgálatra. Hűségesnek lenni egy lehetőség – egy tanítvány, vagy Krsna egy imádója számára – arra, hogy kifejezhessük hálánkat. És hogyan fejezhetjük ki hálánkat mesterünk felé: azáltal, hogy hűségesek vagyunk hozzá. „Örök szolgád vagyok. Mától örökre a tiéd vagyok.”
Aztán az is felmerülhet, hogy miért ez a Krsna?! Oly sok választási lehetőség van – például az Úr Jézus, vagy Siva, ez vagy az… miért pont Krsna? Mert Ő egy bájos fiatal fiú fuvolával a kezében? Nos, ez nem egy rossz megközelítés, mert kétségkívül bájos. Ha azonban csak ez a felszínes báj, amink van, az még nem elég mély.
Azonban mit mond Krsna a Srímad Bhágavatamban? Azt mondja: „A teremtés kezdetén egyedül Én léteztem és nem volt SEMMI más – sem megnyilvánult, sem megnyilvánulatlan, vagy bármi más ezek felett. Amit most ebben a megnyilvánult univerzumban látsz az is Én vagyok. És ami a pralaja, a megsemmisítés után marad, az is Én leszek.” Tehát – a teremtés kezdetén, a teremtés alatt, és a megsemmisülés után – ami létezik, ami marad az mind Ő. Ez az egyik oka amiért Krsnát imádjuk, mert Ő a végső létezés. Úgy tekintünk rá mint a létezés végső forrása – szarva-kárana-káranam – minden ok oka.
„És tudnod kell, – mondja Brahmának – hogy minden, ami valósnak tűnik, nem más, mint az én illuzórikus energiám.” Az illúzió kétfajta módon működik. Az egyik, amikor az illúzió egy valótlan dolgot valósnak mutat, ez az amikor félrevezet minket. A másik funkciója, amikor elfedi az igazságot. Bármikor, amikor ezt látod, ezt tapasztalod, tudnod kell: aha, ez az Ő energiája, nem független az Úrtól.
Végül pedig így foglalja össze: „Azok, akik az átma-gjánát keresik minden körülmények között, minden időben, mindenhol tudakozódjanak a Legfelsőbb Abszolút Igazságról. Ezért tehát folytatnunk kell ezt a kutatást, kutatást az isteni rejtett és természetesen gyönyörű Úr iránt.
Ha tehát azt kérdezzük: „Miért Krsna?”, hát ezért. Ő a forrás, Ő az ok, Ő a fenntartó, és Ő az életünk bájos szépsége.
Valami más magyarázat, hogy miért Krsna? Ez a tattva, adjatok raszikus magyarázatot. Miért Krsna? Mert Rádhiká Őt szereti.

(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből,
2006. Szeptember 3, Szófia,
forrás: Saranágati hírlevél)

Az idézett versek a Bhágavata-purána tőverséből valók, 2.9.33-34., és 2.9.36.
Ha szeretnél feliratkozni a hetenként megjelenő Saranágati hírlevélre, küldj privát üzenetet (az oldal bal felső sarkában találod a linket).

harmónia

Mindannyian a harmóniát keressük. Azonban ahány ember, annyiféle elképzelés. Néhány ember úgy gondol a harmóniára mint egy barátságos langyos tóra. Én azonban kétlem ezt. Számomra a harmónia nem csak egyszerűen egy passzív jóérzéses állapot. Számomra a harmónia feszültséget hordoz. Változik. Számomra a harmónia dinamikus. Mindenki döntse el saját maga, hogy vajon a harmónia egy passzív állapot, vagy egy aktív alapelv az életében.
Általában nagyon keményen dolgozunk, hogy elérjük a harmóniát, több, vagy általában inkább kevesebb sikerrel. Meg kell tehát tanulnunk a módját annak, hogy hogyan érhetjük el. Gyakorlataink jobbítása végett tanuljunk, és égessük szívünkbe a tiszta bhakták üzenetét. Hadd idézzek egy emelkedett vaisnava szentet, Sríla Srídhar Mahárádzsot. Összegyűltek néhányan a templomába, hogy lelki témákról kérdezzék. Nem voltak nagy formalitások, de annál mélyebb, lényeges tanítás. Így szólt tehát:
„Harmónia...Hogyan lehetséges harmóniát teremteni az ellentétes oldalon? Magasabb elvek által. Ahhoz, hogy harmóniát teremtsünk egy bizonyos szinten, egy magasabb szint energiája szükséges. Tézis, antitézis, szintézis... Mindennek van ellentéte! Valami ellentétes, valamifajta más elképzelés. Minden állításnak megvan az ellenkezője, és hogy ezeket harmonizáljuk, ez a feladat. Hegel azt mondja ez a fejlődés folyamata. A fejlődés ebben áll: bármiről is legyen szó meg fog jelenni néhány ellentétes felfogás is. Ahhoz, hogy felszámoljuk az ellentéteket magasabb harmóniára van szükségünk. A legmagasabb szintű harmónia olyan, hogy a sokszínűség csak erősíti azt.”
Van itt néhány nagyon fontos szó. „Ahhoz, hogy harmóniát teremtsünk egy bizonyos szinten, egy magasabb szint energiája szükséges.” Nagyon jó tehát ha maga az ellentét is ugyanazon a szinten van. Mert akkor van lehetőségünk egy magasabb szint harmonizáló erejét meginvitálni. Ami pedig a számunkra lehetetlen, a feljebbvalóknak nagyon egyszerű.
Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk életében vannak ellentétek. Lehet egyszerűbb vagy bonyolultabb eset, gyakrabban vagy inkább ritkábban, de az ellentétek jelen vannak. Mi az oka az ellentéteknek? Nem az, hogy problémát okozzanak, sokkal inkább, hogy teszteljék a reakciód. Az ellentét önmagában tehát nem probléma, attól válik azzá ahogyan reagálunk rá. Az egész kérdés a reakciónkon múlik. Az impulzus tehát kívülről érkezik, az a kérdés, hogy hogyan rezonálunk rá. Minél tisztultabb vagy, annál harmonikusabb lesz a reakciód is. Egy újoncnak nagyon alap reakciói lesznek. A középső szinten lévő személy már jobban fog reagálni. Azonban aki már a felső szinten áll, kizárólag tökéletesen harmonikusan reagál majd.
Amikor találkozunk a bhaktákkal általában úgy gondoljuk, hogy minimum félistenek, vagy majdnem Istenek, és mélyen tiszteljük őket. Emberfelettiek, angyaliak! Egy lépéssel közelebb kerülünk, és az angyalok máris elvesztik szárnyaikat. Megérted, hogy ők is emberi lények! Majdnem ugyanazokkal a problémákkal, mint én magam! Akkor elkezdesz gondolkodni: „Nos, lehet, hogy mégsem kellene annyira nagyon tisztelni őket.” Abban a pillanatban megjelenik az ellentét a bhakták társaságában, vagy egyfajta harc. Amikor ugyanazon a szinten álló bhakták találkoznak, a harcban kitűnőek. Saját elképzeléseiket nagyon erősen és szenvedélyesen képviselik. Elfeledvén a jógát – szabályozottá válni – elmerülnek a bhaktiban – teljes mértékben megnyilvánulnak az érzelmek. Természetesen sosem harcolnak eszméik, érdekeik felett, csak a tattva szinten, a szabályozó elvek szerint! Ha betérsz egy ilyen templomba, nagyon rossz érzésed lesz! „Mi ez a légkör? Nincs itt semmi különleges, ugyan olyan mint odakint! Odakint diszharmónia van, idebent is ugyan az. Miről is beszéltek?!” Amikor olyan emberek találkoznak, akik ugyanazon a szinten állnak, nagyon könnyen megnyilvánulnak a fenti tünetek. De mi történik ha egy lelki tekintély jön? Mindenki azonnal elkezd jó vaisnavaként viselkedni. Így van? „Ó, én ismerem az etikettet, a szabályokat, követem az előírásokat.” Mindenki megpróbálja a jobbik arcát mutatni. Ahogy egy tekintély megérkezik, a legjobbat hozza ki az emberekből. Ez a felhatalmazott személy különleges ereje. Kihozza belőled a legjobbat. Azonban néha még a lelki tanítómester jelenlétében is képesek veszekedni a bhakták.
Ez történt Bhaktisziddhánta Szaraszvatí idejében is. Néha amikor két bhakta harcolt egymással az esetet a lelki tanítómester elé tárták. És mit csinált ő? Hívatta mindkét felet, akik készek voltak harcolni egymással, vagy bármi rosszat mondani egymásról. És egy nagyon különleges lelki gyakorlatot kaptak, dicsőíteniük kellett egymást. Meg kellett fékezniük a dühüket, fel kellett adniuk rossz érzéseiket, és arra gondolni, hogy milyen jó tulajdonságokkal rendelkezik a másik fél.
Ez egy nagyon eleven példája annak, hogy hogyan nyilvánul meg egy felsőbb tekintély harmonizáló energiája. És kérlek emlékezzetek erre a példára! Amikor legközelebb olyan szituációba kerültök az életetekben, hogy mérgesek lesztek valakire, vagy megpróbáltok kritizálni valakit, próbáljátok meginvitálni lelki feljebbvalótokat – az elmétekben, vagy a meditációtokban – és kövessétek ezeket az elveket: kezdjétek el dicsőíteni a másik felet. Azonnal eltűnnek a rossz érzések.
Természetesen az esetek nagy részében nem vagyunk képesek erre. Mert feltételekhez kötöttek vagyunk. És nagyon kevés ember képes kívülről megvizsgálni magát. Még kisebb azoknak a száma, akik képesek változtatni a szokásaikon, jellemükön. És még ennél is kevesebben vannak azok, akik képesek másokat is rávenni a változásra. Bárhogy is, el kell kezdenünk valahol.

(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2005. július, Szófia. forrás: Saranágati hírlevél)

bizalom

A rossz szándék azt jelenti amikor elfelejtesz mások lelki hasznára dolgozni. Ezt hívjuk hinszának, erőszaknak. A fizikális erőszak nem olyan nagy bűn, mert csak a testnek okozol sérülést. A lelki erőszak azonban valóban bűnös cselekedet. Mert ez által a lelket próbálod meg befolyásolni, a léleknek okozol nehézséget.
A rossz szándék épp olyan mint az örvény. Egy rossz gondolattal indul és aztán legyőzi az elmét, majd a mélybe húz. Nem hiszem, hogy egy igaz vaisnava képes lenne így gondolkodni: „Aggodalmat fogok okozni másoknak!” Ez túl van azon, amit el tudok képzelni. De lehet, hogy túl naiv vagyok. És azt sem tudom mit hoz még a kali-juga ebben a tekintetben...
Hogyan kerülhetjük el ezt a gyakorlatban – mindenkinek ugyanazon elv szerint kellene élnie: „Trnádapi szunícséna.” Ápoljuk vágyainkat és érzéseinket. Úgy mondják szívünkben ápoljunk gyöngyőrű, meleg érzelmeket a bhaktákkal kapcsolatban.
El kell jutni arra a magas szintre ahol tökéletesen értjük egymást. A légkörnek nagyon nyíltnak és bizalommal telinek kell lennie és a kommunikációnak is nagyon nyitottnak. Természetesen bizalmi légkör nélkül nem lehet nyílt a kommunikáció sem. Ezért úgy gondolom ez az első.
Az írásokban azt olvassuk, hogy a vaisnavák gyöngyszemek, a világ igazgyöngyei. Ezek után nem hiszünk benne, hogy a mellettünk ülő vaisnava is az?! Szabaduljunk meg ettől a fajta gondolkodástól. Mindig készek vagyunk meglátni a hibákat vagy az aggodalmaskodni. Még fényes nappal is démonokat látunk.
Védd magad, ne csatlakozz olyan beszélgetéshez ahol két bhakta egy harmadikról beszélget, de nem szépen.
Azonnal kritizálni kezdik a harmadikat, negyediket, és az ötödiket… Ez nem szádhu-szanga. Ez pletyka. Ne csatlakozz ehhez, mert ez tökreteszi, megmérgezi a hangulatot. Mert ha rossz dolgokat mondasz egy harmadik személyről el tudod képzelni mi fog történni ha nem leszel jelen? Ugyanaz. Véget kell tehát vetnünk ennek az irányzatnak. Teremtsük meg a bizalom légkörét.
Aztán a következő lépés, ennek a légkörnek a megteremtésében az, hogy hagyjunk fel a kritizálással. A második pedig a nyílt beszéd. Ha van valami gondom veled, akkor HOZZÁD kell fordulnom, nem egy harmadik személyhez. Nyitottnak, elég tisztulnak, és elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy beszélgessünk egymással.
Ha valaki nem kéri a segítséget akkor nagyon alázatosnak, erősnek és könyörületesnek kell lenned, hogy tudj segíteni. Másképp az emberek erőszaknak érzik majd, lelki erőszaknak. Ha valaki tehát nem kér meg: „Kérlek mond el a hibáimat”, akkor NE adjunk egy hibalistát, sokkal inkább egy pozitív listát. A vaisnavák is emberi lények. Általában. Lehet, hogy van néhány angyal is köztük, de általában egyszerű emberi lények. Ha úgy állsz hozzá: „Gurudév megmondta, hogy kelj fel korábban és végezz több szolgálatot!” Az illető meg fogja tenni, de nem könnyű szívvel. De ha azt mondod: „Gurudév mindig értékeli az igyekezeted. Krsna biztosan elfogadja szolgálataidat.” És ez nem csak hízelgés! Azt mindenképpen el kell kerülnünk, mert az a csalás egy másik formája. Azonban tényleg értékelni mások jó tulajdonságait és azokra koncentrálni, próbáld ki és megtörténik a csoda. Nemcsak másokban hanem saját elmédben, saját gondolkodásmódodban is. Szárnyalni fognak és téged is jóérzés tölt majd el.
Látnunk kell ezt a tendenciát, és meg kell próbálnunk a jót látni. Ily módon Krsnához hasonlóvá válnak a bhakták. És már sokszor mondtam nektek: Krsnát nem érdeklik a hibáid és rossz tulajdonságaid. Hanem meglátja azt az apró szikrát benned és friss levegőt ad ennek a kis szikrának, hogy lángra kaphasson. Nem érdeklik a hibáid. Csakis az igyekezeted a jóra érdekli és azt próbája meg erősíteni. Nekünk is hasonlóan kell gondolkodnunk – a jószándékot kell meglátnunk, a jó képességeket, a jóra való hajlamot másokban és figyelmen kívül hagyni vagy megbocsájtani a hiányosságokat. Mi a fontosabb, egy apró hiba, vagy a nagy odaadás?
Ha az a szolgálatod, hogy felhívd a bhakták figyelmét a hibáikra, akkor nagyon nehéz szolgálatot kaptál. Ez csak az elsőrendű bhaktának való. Mert ezt szolgálatot úgy hívják „guru”. Néha a hibáidra is figyelnie kell. A gurut nem szennyezi be ha a hibáidra figyel. Azonban ha mi fordítjuk figyelmünket mások hibáira beszennyeződünk. Akkor a hiba nem kívül jelenik meg, a másik személyben, hanem a saját elmémben. Ezért mindenképpen el kell kerülnünk ezt.
Váljatok tehát olyanná mint Krsna! Mindig lássátok meg a jót másokban! Fejlesszük, oktassuk magunkat. Az alázatos lelkek sosem vesznek el. Soha.

(Részlet Szvámí Bhakti Kamala Tírtha
2005 áprilisában Szófiában megtartott leckéjéből,
forrás: Saranágati hírlevél)

két gondolat az Arany-szútrákból

Mester és tanítvány kapcsolata a hiten, bizalmon és szereteten alapszik.

A legnagyobb szerencse a tiszta tanítással és tiszta tanítóval történő találkozás.

Hiteles vezetés - őszinte követés. Az igazi tanítvány elől nem tud elrejtőzni a guru.

az olvasás mint lelki gyakorlat

Kérdés: Most kezdtem el olvasni Srídhar Mahárádzs „Kövesd az angyalokat” c. könyvét, s hamar beleütköztem egy olyan problémába, amin már korábban is gondolkoztam. Srídhar Mahárádzs arra figyelmeztet, hogy a szentiratok olvasása, tanulmányozása csak akkor tekinthető odaadó szolgálatnak, ha azt egy lelki tanítómester utasítására végezzük, amúgy csak karma vagy gjána. A magától való olvasás - feltételezve a kéj kiszűrését - a guru általi utasítás, azaz a szolgálat teljesítése miatt minősül át odaadó szolgálatnak? Mi a különbség az írás és a szó között, ha mindkettő forrása egy lelki tanítómester, akin keresztül a lelki tudás a tanítványra száll?

Szvámí Bhakti Kamala Tírtha válasza: Az írások tanulmányozása fontos lelki gyakorlat, ezt a Gítá is többször említi. Ne kövessük el azt a hibát, amit oly sokan és sokszor elkövetnek, miszerint csak beszélnek és magasztalják az írásokat, de nem olvassák, tanulmányozzák azokat. A szentírások a passzív princípiumot képviselik a kinyilatkoztatásban, a guru-elv és személy pedig az aktív elvet. A sásztra központi szerepet játszik a guru-sásztra-szádhu hármasában, ami továbbá kiegészül a hrdaja - a szív, lelkiismeret - negyedik elemével. Úgy mondják nem guru az, aki nem az írások szellemében él, és nem szádhu az, aki nem az írásokra támaszkodik. Tehát a sásztra központi szerepű. A sásztrák imádata nem más, mint tanulmányozásuk, olvasásuk, szellemük elsajátítása. Az írások azért olyan hasznosak, mert bennük és rajtuk keresztül nagyon magas eszményekkel társulhatunk. Ezek - és még lehetne sorolni - az olvasás, tanulás előnyei. Miért akkor a figyelmeztetés? Ez inkább arra vonatkozik, amikor valaki az egyéni tanulmányokra hivatkozva például kihúzni akarja magát másfajta szolgálatok alól, vagy amikor a sok elmélet miatt nem jut idő a gyakorlatra. Maháprabhu arra is figyelmeztet: ne olvass sok könyvet! Miért? Nem pártolná a lelki tudományokat? Talán inkább a lelki tapasztalásokra buzdít, az istenélmény megélésére, amit a túlzott elméleti fejtegetések szellemi útvesztője sokszor inkább akadályoz, semmint elősegít. A könyv olyan, mint az útikalauz, már az is nagyon izgalmas. A guru az idegenvezető, de az igazi élmény akkor kezdődik, amikor az ember végre az áhított földre lép. Ezt az élményszerűséget érdemes kutatni. Ráadásul az írások felfogása nagy mértékben attól az iskolától függ, amiben tanul az ember, bizonyos szinten túl szinte minden értelmezés kérdése. Erre jó példa az Hare Krsna feketén fehéren c. kötetben megjelent polémia Prabhupád Gítá-fordításának értelmezési lehetőségeiről, a magyar szaktudós által megfogalmazott kritika és a kritika kritikája vonatkozásában.

Ugyanakkor az is megemlítendő, hogy a folyamatnak sokkal inkább része az írások hallgatása, semmint olvasása. Ezer óra olvasás = egy óra hallás. Szigorú arány, de mutatja a hatás erejét. Ha annak idején Petőfi interneten körözte volna a Nemzeti dalt, lehet mindenki szépen nyugtázta volna és nem történik semmi.

Srídhar Mahárádzs emellett egy másik, talán még megdöbbentőbb esetet is elmesél saját tapasztalataiból. Már évek óta a Gaudija Math tagja volt, jeles prédikátor, de nem jutott még el Vrndávanba. Egyszer Delhibe szólította a szolgálat, a mestere, Bhaktisziddhánta Prabhupád oda küldte. Delhitől Vrndávan már csak 140 kilométer körül van, nem távolság, és már a pályaudvaron járt Srídhar Mahárádzs, hiszen szabad ideje is volt, hogy eljut majd Vrndávanba - ez a vaisnavák legszentebb helye, Krsna otthona, micsoda lelki élmény?! Ám ekkor eszébe jutott, hogy a guruja ezt nem mondta neki. Mással bízta meg, s nem a szent hely felkeresésével. Márpedig a zarándoklat éppoly szent dharma, mint mondjuk az olvasás. S arra jött rá, hogyha önfejűen menne Vrndávanba, az nem volna szolgálat, sőt, nélkülözné guruja áldását, mintegy megtagadná ezzel a mesterét. Ezért úgy döntött, nem megy.

Helyesen döntött? Én azt hiszem, igen. Ha ilyen magas fokú elkötelezettségben élünk, akkor ez a helyes döntés. A globális útmutatás természetesen az, hogy olvasd az írásokat és keresd föl a szent zarándokhelyeket. Ezt valóban csak a guru szent áldásának elnyerésével lehet fölülmúlni, ez a magasabb elv. És persze egy igazi guru sohasem mondja, hogy tilos a sásztrákat olvasni, de az igazi tanítvány mindig megkérdi, mit olvassak? Mert nem biztos, hogy egyik-másik könyv vagy tétel időszerű, lehet. Hogy többet árt, mint használ.

Haré! Krsna!

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

mukhāravinda-nisyanda-
maranda-bhāra-tundilā |
mamānandaṁ mukundasya
sandugdhāṁ veṇu-kākalī ||

mukha-aravinda-nisyanda-maranda-bhāra-tundilā – száj-lótuszról lecsöppenő nektár-sokaság-hatalmas; mama – enyém; ānandam – boldogság; mukundasya – Mukundáé; sandugdhām – együtt fejt; veṇu-kākalī – fuvola kellemes hangja

A Mukunda lótuszajkairól nektárzuhatagként áradó fuvola-muzsika jelenti az én egyetlen boldogságom.

śrī-caitanya-mukhodgīrṇā
hare-kṛṣṇeti-varṇakāḥ |
majjayanto jagat premṇi
vijayantāṁ tad-āhvayāḥ ||

śrī-caitanya-mukha-udgīrṇāḥ – Srí Csaitanja szájából feltörő; hare kṛṣṇa iti – “Haré! Krsna!”; varṇakāḥ – szavak; majjayantaḥ – elárasztók, megfürdetők; jagat – világot; premṇi – szeretetben; vijayantām – győzedelmeskedjék!; tad-āhvayāḥ – azok a nevek

“Haré! Krsna!” – e szavak Srí Csaitanja ajkairól kiáradva
rajongó szeretettel árasztják el az egész világot. Dicsőség a Szent Névnek!

Rúpa gószvámí: Laghu-bhágavatámrta című könyvének bevezető fohászaiból (1.3-4.)

(a felvételen Bhakti Kamala Tírtha és tanítványai énekelnek ▼)

a sötétségből vezess a világosságba - a „sötéttől” vezess a „világoshoz”

Az Upanisadok egyik verse így hangzik eredeti szanszkrt nyelven: „aszató má, szad gamaja; tamaszó má dzsjótir gamaja, mrtjor má, amrtam gamaja” (Brhadáranjaka-upanisad 1.3.28.) Kimondva e vers legföljebb a ritmus és a hangzás ereje révén gyakorol hatást az első és a második szinten. A kognitív észleléshez a fordításra is szükségünk van, ami így hangzik: „A valótlanból vezess a valósba, a sötétségből vezess a világosságba, a halálból vezess a halhatatlanságba!” A fohász emelkedett szelleme, esedező, örök életre vágyódó hangulata az értelmünket is megragadja. A szöveg további része bizonyos magyarázatot tartalmaz, a titkos jelentés kibontását, miszerint mind a valótlanság, mind a sötétség a halált, megsemmisülést jelenti, a valós-ság és fény pedig az öröklétet és halhatatlanságot. Az utolsó fogalompár explicite is ugyanezt jelenti ki. Az igazán misztikus élményt viszont a mester interpretációja képes feltárni.

A valótlanság az anyagi rabságot jelzi, az illúzió világát, amely fátyolként rejti a valós valóságot. Isten imádatához képest minden egyebet valótlannak tartanak a bölcsek. A bengáli szeretetmisztika ugyanakkor a viharfelleghez hasonló színű – tehát „sötét” – Krsna, valamint a holdsugárhoz hasonlatos – tehát „világos” – Rádhá, az isteni pár körül forog. A „sötétségből a világosságba” fordulat az isteni pár imádatának titkait sejteti, nevezetesen a hívő figyelmének átrétegződését a maszkulin Istenről a feminin Istennőre, mert a szeretetmisztika teológiája szerint Isten közvetlen imádatánál magasabb rendű a legbensőségesebb híveinek nyújtott szolgálat. Így nem a szerető Isten, hanem az Istent szeretők szolgálata emeli ki az embert a mulandóságból, s helyezi a rajongó odaadás pozitív és progresszív halhatatlanságának közegébe. E gondolatsor finomságai a szeretetmisztika esztétikai kultúrájának ismeretében, illetve a személyes rajongás révén élhető át teljes mélységében.

Rácz Géza (Bhakti Kamala Tírtha): A keleti miszticizmus átélhetősége a nyugati ember számára ­– mantra-inkantációk tükrében

a teljes cikk itt olvasható.

szívem templomában

Bhaktivinód Thákur szépséges dalában a szívbéli imádatról énekel. A templomban virágfűzért akasztanak a múrti nyakába, szantálpéppel kenik, ghílámpással és vízzel imádják. A szív templomában a szerető odaadás a virágfüzér, a rajongó szeretet a szantálpép, a bhakta szemeinek fénylő lámpása, és könnyeinek áradata az imádat „kellékei”.
A felvételen a dalt Szvámí Bhakti Kamala Tírtha énekli. ▼



mama mana mandire raha niśidin
kṛṣṇa murāri śrī kṛṣṇa murāri

Lakozz szívem templomában éjjel és nappal,
Krsna Murári! Srí Krsna Murári!

bhakti prīti māla candan
tumi nio he nio cito-nandan

Odaadás, szeretet, virágfüzér és szantálpép,
kérlek, fogadd el, ó, fogadd el, szívem öröme!

jīvana maraṇa toba pūjā nivedan
sundara he mana-hari

Életemben halálomban ezzel az áldozattal imádlak,
Szépséges, Szívrabló!

bandana gāṇe pūjā jīvan
kṛṣṇa murāri śrī kṛṣṇa murāri

Magasztaló dalokkal imádlak egész életemben,
Krsna Murári! Srí Krsna Murári!

eṣo nanda kumār āra nanda kumār
habe prema pradīpe āroti tomār

Jöjj, Nanda-kumár! És, ó Nanda-kumár,
a szeretet lámpása lesz a néked szóló felajánlás,

nayane yamunā jhare anibar
tomara virahe giri-dhārī

és szemeim Jamuná-folyama árad szakadatlan,
mert távol vagy tőlem, Giridhári!

Kedves Krsnám, kérlek, lakozz mindig a szívem templomában! Kedvedre való szép költeményeket éneklek majd rólad. Kérlek fogadd el odaadásom és szeretetem, a szép virágfüzért és csandant, mert Te vagy az életem és halálom. Ez az én felajánlásom imádatra méltó lótuszvirág lábaidnál. Óh, Krsna, mivel Te oly gyönyörű vagy, hogy elcsábítottad szívem és elmém, ezért énekelni fogok neked és áratit ajánlok fel szemem lámpásának fényével és könnyeim vizével. Óh, kedves Giridhárim, számomra nagyon fájdalmas, hogy nem vagyunk együtt, ezért csak sírok mindig. Kérlek, jöjj el hozzám!

Srí Harér-námástakam – Uram neve a mindenem

Śrī Harer-nāmāṣṭakam

Az alábbiakban ismeretlen költő szanszkrt nyelvű fohászának nyersfordítása olvasható, majd Szvámí Bhakti Kamala Tírtha verses fordítása.

madhuraṁ madhurebhyo ‘pi
maṅgalebhyo ‘pi maṅgalam |
pāvanaṁ pāvanebhyo ‘pi
harer nāmaiva kevalam ||1||

Még az édeseknél is édesebb _{madhuram madhurebhyaḥ api},
még az áldásosaknál is áldásosabb _{maṅgalam maṅgalebhyaḥ api},
még a tisztítóknál is tisztítóbb _{pāvanam pāvanebhyaḥ api},
bizony _eva Hari neve _{harer nāma} a minden _kevalam.

ābrahmā-stamba-paryantaṁ
sarvaṁ māyā-mayaṁ jagat |
satyaṁ satyaṁ punaḥ satyaṁ
harer nāmaiva kevalam ||2||

Brahmától _ā-brahmā a fűcsomóig _stamba bezáróan _paryantam,
a világon jagat minden _sarvam illúzió-természetű _māyā-mayam.
Valóságos, valóságos _{satyam satyam} s újra is csak valóságos _{punaḥ satyam},
bizony _eva Hari neve _{harer nāma} a minden _kevalam.

A satyam szó gyöke az as létige, a sat az ebből képzett folyamatos melléknévi igenév, tehát jelentése lévő, létező, s ebben az értelemben valóságos, igaz, maga a realitás. A sat-yam jelentése így valóság, igazság, s ebből fakad a többi jelentése is: őszinte, hűséges, nyílt, erényes, szent.

sa guruḥ sa pitā cāpi
sā mātā bandhavo ‘pi saḥ |
śikṣayec cet sadā smartuṁ
harer nāmaiva kevalam ||3||

Ő a mester _{saḥ guruḥ} s bizony _{ca api} ő az atya _{saḥ pitā},
ő az anya _{sā mātā}, a barát _bandhavaḥ is _api ő _saḥ
ha _cet tanítana _śikṣayet mindig _sadā emlékezni _smartum.
Bizony _eva Hari neve _{harer nāma} a minden _kevalam.

azaz: aki Hari nevére tanít emlékezni, azt mesteremnek, atyámnak, anyámnak s jóbarátomnak tartom.

niḥśvāse nahi viśvāsaḥ
kadā ruddho bhaviṣyati |
kīrtanīya mato bālyād
harer nāmaiva kevalam ||4||

Semmiképp sem _nahi bízhat _{viśvāsaḥ, szó szerint: bizalom} az ember abban, hogy
mikor _kadā lesz _bhaviṣyati a kilégzésben _niḥśvāse megállás _ruddhaḥ.
Ezért már a gyermekkortól _bālyāt kezdve dicsőítendő _{kīrtanīyaḥ} e magasztalt _mataḥ,
Bizony _eva Hari neve _{harer nāma} a minden _kevalam.

Az életkorunk csupáncsak annyit jelent, hogy annyival közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, mikor az utolsót lélegezzük, mikor el kell hagynunk testünket. Nem bízhatunk abban, hogy majd életünk végén a Szent Név zengésének szenteljük magunkat, tegyük ezt meg most azonnal.

hariḥ sadā vaset tatra
yatra bhāgavatā janāḥ |
gāyanti bhakti-bhāvena
harer nāmaiva kevalam ||5||

Hari _hariḥ mindig _sadā ott _tatra lakozik _vaset,
ahol _yatra a hívei _{bhāgavatāḥ janāḥ, szó szerint a magasztos Úrhoz (bhagavān) tartozó emberek (janāḥ)}
odaadó érzelemmel _{bhakti-bhāvena} énekelnek _gāyanti.
Bizony _eva Hari neve _{harer nāma} a minden _kevalam.

aho duḥkhaṁ mahā-duḥkhaṁ
duḥkhād duḥkhataraṁ yataḥ |
kācāyaṁ vismṛtam ratna-
harer nāmaiva kevalam ||6||

Ó, jaj! _aho bánat _duḥkham, mily nagy bánat _{mahā-duḥkham},
a kínnál _dukhāt is nagyobb kín _{duḥkhataram}, mert _yataḥ
ezért az üvegcserépért _{ayam kācā} elfeledett _vismṛtam lett
Hari nevének ékköve _{harer nāma ratna-}, a minden _kevalam.

dīyatāṁ dīyatāṁ karṇo
nīyatāṁ nīyatāṁ vacaḥ |
gīyatāṁ gīyatāṁ nityaṁ
harer nāmaiva kevalam ||7||

legyen hallva! _{dīyatāṁ karṇaḥ, a karnaḥ dā szó szerint: fület ad}
legyen mondva! _{nīyatāṁ vacaḥ, a vacaḥ nī szó szerint: beszédre visz}
legyen énekelve! _gīyatām mindörökké _nityam,
bizony _eva Hari neve _{harer nāma} a minden _kevalam.

tṛṇā nityam jagat sarvaṁ
rājate sakala-param |
cid-ānanda-mayaṁ śuddhaṁ
harer-nāmaiva kevalam ||8||

Az egész világ _{sarvam jagat} mindig _nityam csak egy fűszál _tṛṇā
ő uralkodik _rājate minden felett _sakala-param,
a tudatosság és gyönyör-természetű _{cid-ānanda-mayam} makulátlan _śuddham.
bizony _eva Hari neve _{harer nāma}, a minden _kevalam.


Uram neve a mindenem

Édesebb még a méznél is,
áldó ereje végtelen.
Tisztítóbb tiszta víznél is,
Uram neve a mindenem.

Égi rendektől fűszálig
káprázat ez a mindenség.
Való, igaz s örökké szent
Uram neve a mindenem.

Szülőanyám és barátom.
édesatyám és mesterem
idézd föl mindig szívemben
Uram neve a mindenem.

Mely lehelet az utolsó
nem tudom, nem is sejthetem.
Első és az utolsó szóm
Uram neve a mindenem.

Ott lakozik a Jóisten
minden embernek szívében.
Nagy szeretettel ismételd:
Uram neve a mindenem.

Ezer csapásnál jobban fáj,
mily nagy bánat ez Istenem!
Sokan feledik, s nem mondják:
Uram neve a mindenem.

Hallgasd, mindig csak ezt hallgasd,
énekeld, újra énekeld,
zengedezd, folyton ezt zengjed:
Uram neve a mindenem.

Ez a világ csak szalmaszál
tudom, látom, felismerem.
Minden ízében boldogság
Uram neve a mindenem.

PDF