Európában az évszakok szokásos száma négy – Indiában azonban hat évszakkal (ṛtu) számolnak, azaz ott nem három, hanem két hónap alkot egy-egy évszakot. Nálunk a napfordulók és a napéjegyenlőségek választják el az évszakokat egymástól – Indiában inkább az időjárás jellege: hőmérséklet, csapadék mennyisége mentén határozták meg az évszakokat, a hónapok pedig a hold járásához igazodnak, telihold utáni naptól a következő teliholdig tartanak.

Az alábbiakban Bhartrhari a szerelemről írt száz strófájának, a Srnágra-satakam hat versével mutatjuk be a hat évszakot. A versbe szedett fordítás Weöres Sándoré.
1. hűvös évszak (śiśira), māgha és phalguna hónap (január-március)
keśān ākulayan dṛśo mukulayan vāso balād ākṣipann
ātanvan pulakodgamaṁ prakaṭayann āvega-kampaṁ śanaiḥ |
vāraṁ vāram udāra-sīt-kṛta-kṛto danta-cchadān pīḍayan
prāyaḥ śaiśira eṣa samprati marut kāntāsu kāntāyate ||100||
Hajukat szétziláló, szemüket behunyásra késztető, ruhájukat erővel cibáló,
pihéiket felborzoló, az izgatottság remegését lassan felfokozó,
összeszorított ajkaikat újra meg újra sóhajra késztető –
e hűvös szél most éppen úgy viselkedik a szépasszonyokkal, mint a szeretőjük.
2. tavasz (vasanta) caitra és vaiśākha hónap (március-május)
madhur ayaṁ madhurair api kokilā
kala-ravair malayasya ca vāyubhiḥ |
virahiṇaḥ prahiṇasti śarīriṇo
vipadi hanta sudhāpi viṣāyate ||82||
Ez a tavasz kakukkok mézédes
lágy énekével, a Malaja-hegy felőli fuvallatokkal
pusztítja el a kedvesétől elszakított embereket.
Balsorsban, jaj!, a nektár is méreggé válik.
3. nyár, forró évszak (grīṣma), jyeṣṭha és āṣāṣha hónap (május-július)
acchāccha-candana-rasārdratarā mṛgākṣyo
dhārā-gṛhāṇi kusumāni ca kaumudī ca |
mando marut sumanasaḥ śuci-harmya-pṛṣṭhaṁ
grīṣme madaṁ ca madanaṁ ca vivardhayanti ||87||
Kristálytiszta szantálvíztől nedves őz-szemű (szépségek),
fürdőházak, virágok és holdfény,
lágy szellő, jázminok, tiszta tetőteraszok,
nyáron a mámort és szerelmet ezek fokozzák.
4. esős évszak (varṣā), śravaṇa és bhādrapada hónap (július-szeptember)
ito vidyud-vallī-vilasitam itaḥ ketaki-taroḥ
sphuran gandhaḥ prodyaj-jalada-ninada-sphūrjitam itaḥ |
itaḥ keki-krīḍā-kala-kala-ravaḥ pakṣmala-dṛśāṁ
kathaṁ yāsyanty ete viraha-divasāḥ sambhṛta-rasāḥ ||93||
Ott villám-liánok tündöklése, itt kétakí-fák
remegő illata, amott felmorajló felhő-szó hallik,
emitt játszadozó pávák zsibongásának hangja – a hosszú szempillájú (szépségek) számára
hogyan telnek ezek a szerelemittas, ám magányos napok?
5. ősz (śarad) āśvina és kārtika hónap (szeptember-november))
ardhaṁ suptvā niśāyāḥ sarabhasa-suratāyāsa-sanna-ślathāṅga-
prodbhūtāsahya-tṛṣṇo madhu-mada-nirato harmya-pṛṣṭhe vivikte |
sambhoga-klānta-kāntā-śithila-bhuja-latā-varjitaṁ karkarīto
jyotsnābhinnāccha-dhāraṁ pibati na salilaṁ śāradaṁ manda-puṇyaḥ ||96||
Az éjszakák felét átaludva, a szenvedélyes szerelmi erőfeszítés után ellankadt, ernyedt tagokkal
és elviselhetetlen szomjjal, a félreeső tetőteraszon mézbortól ittasan riad fel,
(ám) a gyönyörtől kimerült kedvese erőtlen karjának liánjából kicsúszik a korsó,
és tiszta holdfény-sugarat iszik, nem vizet, az őszi szerencsétlen.
6. tél (hima) mārgaśīrṣa és pauṣa hónap (november-január)
hemante dadhi-dugdha-sarpir aśanā māñjiṣṭha-vāso-bhṛtaḥ
kāśmīra-drava-s āndra-digdha-vapuṣaś chinnā vicitrai rataiḥ |
vṛttoru-stana-kāminī-jana-kṛtāśleṣā gṛhābhyantare
tāmbūlī-dala-pūga-pūrita-mukhā dhanyāḥ sukhaṁ śerate ||97||
Télen aludttejet, tejet és tisztított vajat esznek, vörös ruhát viselnek,
testüket sáfrány-főzet olajjal kenik meg, és kimerültek a változatos élvezetektől.
Kerek combú és keblű feleségeiket ölelik házuk belső szobájában,
aztán bétel-levéllel teli szájjal, boldog örömmel térnek nyugovóra.
1. hűvös évszak (śiśira), māgha és phalguna hónap (január-március)
keśān ākulayan dṛśo mukulayan vāso balād ākṣipann
ātanvan pulakodgamaṁ prakaṭayann āvega-kampaṁ śanaiḥ |
vāraṁ vāram udāra-sīt-kṛta-kṛto danta-cchadān pīḍayan
prāyaḥ śaiśira eṣa samprati marut kāntāsu kāntāyate ||100||
Hajukat szétziláló, szemüket behunyásra késztető, ruhájukat erővel cibáló,
pihéiket felborzoló, az izgatottság remegését lassan felfokozó,
összeszorított ajkaikat újra meg újra sóhajra késztető –
e hűvös szél most éppen úgy viselkedik a szépasszonyokkal, mint a szeretőjük.
Fürtjük szertezilálja; égeti szemük; testük levetkőzteti;
borzongatja a bőrük és az ölelés vadsága megrészegít;
zárt ajkuk csucsorítja mint fütyülőt, felmarja sebzettre mind:
így tesz szépet az olvadás szele a nők kényes csodácskáinak.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita
2. tavasz (vasanta) caitra és vaiśākha hónap (március-május)
madhur ayaṁ madhurair api kokilā
kala-ravair malayasya ca vāyubhiḥ |
virahiṇaḥ prahiṇasti śarīriṇo
vipadi hanta sudhāpi viṣāyate ||82||
Ez a tavasz kakukkok mézédes
lágy énekével, a Malaja-hegy felőli fuvallatokkal
pusztítja el a kedvesétől elszakított embereket.
Balsorsban, jaj!, a nektár is méreggé válik.
A tavasz erdei lenge kakukkszava
s keleti lágy szele is veri, üldözi
a szeretőket, akik külön alszanak.
Üröm a bajbajutottnak a színbor is.
A versmérték: drutavilambita
A tavasz, a kakukk éneke, a Malaja-hegy felől lengedező lágyan cirógató, szantálillatú szellő mind a szerelmes hangulatot felfokozó körülmények.
3. nyár, forró évszak (grīṣma), jyeṣṭha és āṣāṣha hónap (május-július)
acchāccha-candana-rasārdratarā mṛgākṣyo
dhārā-gṛhāṇi kusumāni ca kaumudī ca |
mando marut sumanasaḥ śuci-harmya-pṛṣṭhaṁ
grīṣme madaṁ ca madanaṁ ca vivardhayanti ||87||
Kristálytiszta szantálvíztől nedves őz-szemű (szépségek),
fürdőházak, virágok és holdfény,
lágy szellő, jázminok, tiszta tetőteraszok,
nyáron a mámort és szerelmet ezek fokozzák.
Hűs, illatos tenyerű nők, kenekedve szantál-
porral; s üdít a feredő, a füzér, a holdfény,
lassú fuvallat, a virág-lehelet varázsa:
az éjt s a kéjt ez alakítja dicséretessé.
A versmérték: vasantatilakā
A mada jelenthet mámort, szenvedélyt, szerelmet és vágyat is, a madana jelentése pedig mámorító, szenvedélyessé tevő. Madana a szerelemisten neve is.
4. esős évszak (varṣā), śravaṇa és bhādrapada hónap (július-szeptember)
ito vidyud-vallī-vilasitam itaḥ ketaki-taroḥ
sphuran gandhaḥ prodyaj-jalada-ninada-sphūrjitam itaḥ |
itaḥ keki-krīḍā-kala-kala-ravaḥ pakṣmala-dṛśāṁ
kathaṁ yāsyanty ete viraha-divasāḥ sambhṛta-rasāḥ ||93||
Ott villám-liánok tündöklése, itt kétakí-fák
remegő illata, amott felmorajló felhő-szó hallik,
emitt játszadozó pávák zsibongásának hangja – a hosszú szempillájú (szépségek) számára
hogyan telnek ezek a szerelemittas, ám magányos napok?
Az égen villámok szalagai, s a föld vízleheletű;
amott felhő-dörgés, idele a vidám pávamadarak
kecses csengő hangú dala, szerelemé, vágyzuhatagé -
szüzek hogy bírják el szivüket a magány katlanaiban?
A versmérték: śikhariṇī
Monszun idején az utak járhatatlanná válnak, így a szerelmesek kényszerű elválásban élnek. Magányos napok (viraha-divasāḥ), a viraha jelentése elválás, pontosabban elválasztottság
A sárga virágú kétakí a kiengesztelés virága. Bár fája girbe-gurba, levelei hegyesek és élesek, a közöttük megbúvó virág kellemes illatú.
5. ősz (śarad) āśvina és kārtika hónap (szeptember-november))
ardhaṁ suptvā niśāyāḥ sarabhasa-suratāyāsa-sanna-ślathāṅga-
prodbhūtāsahya-tṛṣṇo madhu-mada-nirato harmya-pṛṣṭhe vivikte |
sambhoga-klānta-kāntā-śithila-bhuja-latā-varjitaṁ karkarīto
jyotsnābhinnāccha-dhāraṁ pibati na salilaṁ śāradaṁ manda-puṇyaḥ ||96||
Az éjszakák felét átaludva, a szenvedélyes szerelmi erőfeszítés után ellankadt, ernyedt tagokkal
és elviselhetetlen szomjjal, a félreeső tetőteraszon mézbortól ittasan riad fel,
(ám) a gyönyörtől kimerült kedvese erőtlen karjának liánjából kicsúszik a korsó,
és tiszta holdfény-sugarat iszik, nem vizet, az őszi szerencsétlen.
Éjfél múltán, a vágy és szerelem idején, már lelankadva kéjtől,
sebzett szájával egy korty italért esedezik kedvesétől a férfi,
ám elgyengült barátnője keze közül a korsó kicsusszanva reccsen,
hát édes bor helyett őszi sugarakat ihat, tiszta holdfényt az ifjú.
A versmérték: sragdharā
6. tél (hima) mārgaśīrṣa és pauṣa hónap (november-január)
hemante dadhi-dugdha-sarpir aśanā māñjiṣṭha-vāso-bhṛtaḥ
kāśmīra-drava-s āndra-digdha-vapuṣaś chinnā vicitrai rataiḥ |
vṛttoru-stana-kāminī-jana-kṛtāśleṣā gṛhābhyantare
tāmbūlī-dala-pūga-pūrita-mukhā dhanyāḥ sukhaṁ śerate ||97||
Télen aludttejet, tejet és tisztított vajat esznek, vörös ruhát viselnek,
testüket sáfrány-főzet olajjal kenik meg, és kimerültek a változatos élvezetektől.
Kerek combú és keblű feleségeiket ölelik házuk belső szobájában,
aztán bétel-levéllel teli szájjal, boldog örömmel térnek nyugovóra.
Tejfölt és tejet és meleg vajat ivó, jó téli köntöst vevő,
sáfránytól ragyogó, gyakorta szerelemjátékban elfáradott,
bételtől finom-illatos leheletű, nyugvásra tért férfiak
békén alszanak asszonyuk kidagadó mellén a ház mélyiben.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése