a létezés értelme az érzelem

„A létezés értelme az érzelem. Az Isten iránti szerető rajongás gyakorlásához nélkülözhetetlen a lelki boldogság (rasa), a spirituális érzelem (bhāva), valamint a felsőfokú eksztázis (mahābhāva) áldása." (Arany szútrák)

A szanszkrt nyelv mélyértelmű. A bhū (jelentései: van, létezik, válik valamivé, él) igéből képzett főnév, a bhāva jelentései létezés, állapot, helyzet, realitás, továbbá hajlam, érzés, érzelem. Ugyanaz a szó fejezi ki tehát a létezést és az érzelmet, elválaszthatatlanul összekapcsolja e két fogalmat. S valóban, a létezés mindig érzelmes: az élet anyagi módja a földhözragadt érzelmek körül forog, míg a spirituális létezés lényege és értelme, a spirituális, Istenhez fűződő érzelmek kibontakoztatása.

S mi az élet lényege? a rasa. A rasa szintén több jelentésű szó… jelent nedvet (pl. a fák nedvét), általában folyadékot, de ízt, zamatot, érzelmet, vonzalmat, szeretetet, szerelmet, gyönyört, boldogságot, illetve valaminek a lényegét, legjobb részét. S rasa a lelki íz, az Istenhez fűződő szerető kapcsolatok hangulatának neve is.
A Taittiríja-upanisad (2.7.1.) híres megállapítása így többes értelmű: raso vai saḥ | rasaṁ hy evāyaṁ labdhvānandī bhavati – „Ő biz’ a lényeg. Mert ezt a lényeget elnyerve lesz boldog (az ember).” Vagy: „Ő biz’ a lelki íz. Mert ezt az ízt elnyerve lesz boldog (az ember).” Másképp: „Ő biz’ a gyönyör. Mert ezt a lényeget elnyerve lesz boldog (az ember).”

A lelki ízek boldogsága és a spirituális érzelmek a „nagy érzelemben” (mahā-bhāva), a rajongó szeretet legmagasabb fokában tetőznek.

hlādinīra sāra prema prema-sāra bhāva |
bhāvera parama-kāṣṭhā nāma – mahā-bhāva ||
A boldogságot adó isteni energia (hlādinī) lényege a rajongó szeretet (prema), a rajongó szeretet esszenciája az érzelem (bhāva), s az érzelmek végső határának neve: mahābhāva. (Csaitanja-csaritámrta 1.4.68.)

PDF