Bejegyzések
oṁ namaḥ śrī-kṛṣṇāya |
ÓM! Hódolat Srí Krsnának!
om asya śrī-bhagavad-gītā-mālā-mantrasya bhagavān veda-vyāsa ṛṣor anuṣṭup-chandaḥ śrī-kṛṣṇaḥ paramātmā devatā jape viniyogaḥ |
ÓM! A Srí Bhagavad-gítá mantra-füzér énekese Bhagaván Véda-vjásza, versmértéke anustubh, (oltalmazó) istensége a Felsőlélekként (a szívben lakozó) Srí Krsna, a szent fohász zengésekor.
aśocyān anvaśocas tvaṁ prajñāvādāṁś ca bhāṣase | iti bījam |
Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem szabadna bánkódni. (2.11). Ez a mag (forrás).
sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja | iti śaktiḥ |
Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! (18.66.) Ez az erő (hatalom).
ahaṁ tvā sarvapāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ | iti kīlakam |
Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj! (18.66.) Ez a pillér.
A Bhagavad-gítát e szöveg a védamantrák sorába illeszti. Ennek megfelelően számbaveszi a Gítá látnok dalnokát (Vjászadéva), versmértékét (anusthubh, a Gítá verseinek többsége e mértékű), oltalmazó istenségét (Srí Krsna, a Felsőlélek), s a tevékenységet, mely során a mantrát alkalmazzák (a Gítá verseinek zengése). A Gítá versfüzérének további három jellemzőjét is meghatározza. Az első a Gítá magja, miből kibontakozik Krsna tanítása. A 2.11. és a 18.66. versek keretbe foglalják Krsna szavait: a 2.11. verssel kezdődik a tanítás: olyanért búsulsz, aggódsz, ami miatt nem kellene. A vers különböző formában háromszor is megismétli a sucs (bánkódni, aggódni) igét, asócsján (nem siratandókat), anvasócsah (gyászolod), na anusócsanti panditáh (nem siránkoznak a bölcsek). A 18.66. versben pedig megtudjuk, miért nem siránkoznak a bölcsek, minden dharmát félretéve Krsna előtt hódolnak, aki minden bűntől megszabadítja őket. Így teszek – mondja Ardzsunának – ne félj (má sucsah)! – mondja ismét a sucs igével. A meghódolás adja a mantra (a Gítá) erejét, hatalmát, tartópillére pedig Krsna oltalma.
Ezután következik a Bhagavad-gítá, mint oltalmazó mantra. Az oltalmazó mantrákat először a kézre helyezik (kara-nyjásza), majd a test többi részére (anga-nyjásza), végül átkot mondanak a támadó fegyverre.
ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham aśvatthaṁ prāhur avyayam | iti kavacam | amuka-karmaṇi viniyogaḥ |
Van egy banjanfa, amelynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek. (15.1.) Ez(ért) az oltalmazó. Ekképpen teheti az ember.
A vers az anyagvilág kidöntendő, fordított fáját írja le. Az anyagvilág, pontosabban az anyagvilágbéli énnel és enyémmel való azonosulás a veszély, amitől Krsna kegye megoltalmaz.
nainaṁ chindanti śastrāṇi nainaṁ dahati pāvakaḥ | ity aṅguṣṭābhyāṁ namaḥ |
A (lelket) semmilyen fegyver sem képes feldarabolni, tűz nem égeti… (2.23.) Ezzel hódol a hüvelykujjak felé!
A kézrehelyezéskor elsőként mindkét kezén a mutatóujjakkal végigsimítja a hüvelykujját, a tövétől az ujjak végéig.
na cainaṁ kledayanty āpo na śoṣayati mārutaḥ | iti tarjanībhyāṁ namaḥ |
… víz nem nedvesítheti, és a szél nem száríthatja. (2.23.) Ezzel hódol a mutatóujjak felé!
A mantra kézrehelyezésének következő fázisaiban a hüvelykujjakkal simítja végig sorban a többi ujjat, így helyezi rájuk az védelmező mantrát. Az oltalom ott kezdődik, hogy az ember felismeri: halhatatlan, elpusztíthatatlan lélekként nem azonos a világgal.
acchedyo’yam adāhyo’yam akledyo’śoṣya eva ca | iti madhyamābhyāṁ namaḥ |
Az (egyéni lélek) törhetetlen, oldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet… (2.24.) Ezzel hódol a középső ujjak felé!
nityaḥ sarvagataḥ sthāṇur acalo’yaṁ sanātanaḥ | iti anāmikābhyāṁ namaḥ |
… ő mindent-átható, örökkévaló, változhatatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz. (2.24.) Ezzel hódol a gyűrűsujjak felé!
paśya me pārtha rūpāṇi śataśo’tha sahasraśaḥ | iti kaniṣṭhābhyāṁ namaḥ |
Kedves Ardzsunám, Prthá fia, lásd hát (fenségem), a sok százezernyi … (11.5.) Ezzel hódol a kisujjak felé!
nānāvidhāni divyāni nānāvarṇākṛtīni ca | iti kara-tala-pṛṣṭhābhyāṁ namaḥ |
… változó isteni formát, melyek sokszínűek, mint a tenger. (11.5.) Ezzel hódol a tenyér s a kézhát felé!
Az oltalmazó pedig maga Krsna, aki univerzális formáját feltárva számtalan fenséges arcát mutatta meg Ardzsunának. A védelmező mantra kézrehelyezésének utolsó fázisa: a jobb tenyérrel megérinti a bal kézhátot, majd bal tenyérrel a jobb kézhátot.
Majd a védelmező mantrát a test többi részére helyezi, ez az anga-nyjásza, melynek során a testtagokra helyezett védelmező-mantra-részek az előző versekből valók.
nainaṁ chindanti śastrāṇi | iti hṛdayāya namaḥ |
A (lelket) semmilyen fegyver sem képes feldarabolni… (2.23.) Ezzel hódol a szív felé!
A szívet a jobb tenyérrel kell megérinteni.
na cainaṁ kledayanty āpo | iti śirase svāhā |
… víz nem nedvesítheti… (2.23.) Ezzel áldoz a fej felé!
A fejet a jobb kéz ujjbegyei érintik.
acchedyo’yam adāhyo’yam | iti śikhāyai vaṣaṭ |
Az (egyéni lélek) törhetetlen, oldhatatlan… (2.24.) Ezzel áldoz a fejtetőnek!
A fejtetőt az ökölbeszorított jobb kéz érinti.
nityaḥ sarvagataḥ sthāṇuḥ | iti kavacāya hūṁ |
… mindent-átható, örökkévaló… (2.24.) Ezzel áldoz az oltalmazónak!
A bal felkart a jobb kéz ujjai, majd a jobb felkart a bal kéz ujjai érintik.
paśya me pārtha rūpāṇi | iti netra-trayāya vauṣaṭ |
Kedves Ardzsunám, lásd formáim… (11.5.) Ezzel áldoz a harmadik szemnek!
A jobb kéz mutató és középső ujja érinti a harmadik szem helyét, a két szemöldök közt.
nānāvidhāni divyāni | ity astrāya phaṭ |
a sokféle istenit… (11.5.) Ezzel átok a fegyverre!
śrī-kṛṣṇa-prīty-arthaṁ jape viniyogaḥ |
A Srí Krsna kegyéért mondandó mantra-áldozat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése