az Úr Csaitanja Rámánanda Rájjal találkozik

Krsnadász Kavirádzs gószvámí főművének, a Csaitanja-csaritámrtának talán egyik legszebb része a Madhja-lílá nyolcadik fejezete, mely Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj első találkozását és beszélgetését mondja el. A beszélgetés végigjárja az istenimádat eszményeit, a varnásram dharmától a rajongó szeretet változatos ízein keresztül Rádhá imádatáig, s még tovább.
Csaitanja és Rámánanda találkozásáról Lócsan dász Thákur Csaitanja-mangala című műve is beszámol, a Sésa-khanda első fejezetében – ám egészen más hangulatban. Krsnadász Kavirádzs elbeszélésében Rámánanda Ráj tárja fel az eszményeket sorban, egymás után, ő az aktív fél, Csaitanja sokáig szinte csak kérdez. A második nap beszélgetésében – ez a történet Kavi Karnapúra Csaitanjacsandródaja nátaka (Csaitanjacsandra holdjának felemelkedése) című színművében is felmerül – szintén Csaitanja kérdez.
Ám Lócsan dász elbeszélésében teljes mértékben a csodás Csaitanja a főszereplő, Rámánanda csupán részese az Úr kedvtelésének. Lócsan dász elbeszélése azt a pillanatot mutatja meg, amikor Csaitanja Krsnaként jelenik meg Rámánanda Ráj előtt. Krsnadász Kavirádzs művében is találunk hasonló mozzanatot: a beszélgetés végén Csaitanja Rádhá-Krsna alakját tárja fel Rámánandának (Cscs. 2.8.267-289.).

 Íme, a Csaitanja-mangala Sésa-khandájának első fejezete:


Másnap Gauránga és társa elhagyta Dzsijada-Nrszinhát, dél felé folytatva útját. Elmerülve a krsna-préma eksztázisban Kanycsiba érkezett. E város szemet gyönyörködtető, valódi ékkő a többi település közt.
Bár az Úr Csaitanja soha nem nézett az érzékkielégítésbe merülő emberek arcára, most mégis meglátogatta a vidék kormányzóját. Odament a palota kapuőréhez, és így szólt hozzá: „Látni szeretném a kormányzót!”
Eközben a kormányzó – Rámánanda Ráj – belső szobájában, az oltár előtt ült, és Krsna imádatába mélyedt. Mikor a kapuőr jelentette, hogy egy nagy szerzetes érkezett, hogy meglátogassa őt, a kormányzó nem szólt egy szót sem – folytatta meditációját. A kapuőr nem merte megzavarni a kormányzót, így visszatért a kapuhoz, és jelentette Gaurángának: „Sajnos nem tudtam átadni látogatásának hírét a kormányzónak, éppen a púdzsáját végzi. Senki nem zavarhatja őt ilyenkor!”
Az Úr – szívében mosollyal – figyelmen kívül hagyta a kapuőr figyelmeztetését, és belépett a palotába, hogy a kormányzóval találkozzék. Megállt a szobája előtt, ahol Rámánanda Ráj a múrtiját imádta.
A kormányzó éppen Krsnán meditált, ám váratlanul Gauracsandra alakja jelent meg a gondolataiban. Zavartan a mahá-mantra zengésébe fogott, majd újra megpróbált elmélyedni meditációjában. Ám megint csak Gauracsandrát látta Krsna helyett. „Mi történik? kit látok?” – tűnődött zavarodottan. Szilárd elhatározással ismét megpróbált meditációjába mélyedni, ám újfent Gauránga jelent meg a szívében. Zavarodottan nyitotta ki a szemeit, s pillantása rögtön Gauracsandrára, a szerzetesek legnagyszerűbbjére esett, aki éppen előtte állt.
A kormányzó tiszteletteljesen felállt, majd meghajolt az Úr lótuszlábai előtt. Csodálattal töltötte el Gauránga aranyló alakjának tündöklő szépsége. Szívében ujjongott, ám meg is lepődött: hogyan került az Úr a szobájába? Mosolyogva így kérdezte őt: „Miként jelentél meg a gondolataimban, hogyan léptél be a meditációmba? Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy megpillanthattam lótuszlábad!”
Az Úr Csaitanja így felelt: „Nem tudod, ki vagy? Ismerj rám, azért jöttem, hogy magammal vigyelek!” Gaurahari szívből kacagott, majd aranyló alakjában megmutatta a Rámánanda Ráj szívében imádott istenségének képét. Aztán aranyfényű alakját feladva feketés Krsna formáját mutatta meg: kezében fuvola, dhótija fénylő sárga, varkocsában pávatoll, ragyogó ékszerekkel és erdei virágok füzéreivel ékesen. A kormányzó boldogan gyönyörködött benne – ám egy pillanat múlva az Úr ismét aranyfényű Gaurángaként állt előtte.
Madarak, vadállatok, fák, levelek, kúszónövények, és minden más Gauránga olvadt-arany ragyogását tükrözte vissza, Rámánanda Ráj pedig Gauránga lábaihoz omlott. Magához ölelte az Úr lótuszlábait, és elvesztette eszméletét. Az Úr Csaitanja felemelte őt, kézenfogta, majd távozott.
Lócsan dász így beszéli el az Úr Csaitanja Rámánanda Rájjal való találkozásának csodálatos kedvtelését.

Rámánanda-szamvád – Csaitanja Maháprabhu feltárja önmagát Rámánanda Ráj előtt

Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj találkozásának tetőpontja, amikor Csaitanja feltárja eredeti formáját Rámánanda előtt. A történet Krsnadász Kavirádzs gószvámí ekképpen beszéli el:

iṣṭa-goṣṭhī kṛṣṇa-kathā kahi' kata-kṣaṇa |
prabhu-pada dhari' rāya kare nivedana ||262||
kṛṣṇa-tattva rādhā-tattva prema-tattva-sāra |
rasa-tattva līlā-tattva vividha prakāra ||263||
eta tattva mora citte kaile prakāśana |
brahmāke veda yena paḍāila nārāyaṇa ||264||
antaryāmī īśvarera ei rīti haye |
bāhire nā kahe, vastu prakāśe hṛdaye ||265||

(262) Ahogy Krsnával kapcsolatos témákról beszélgettek, Rámánanda Ráj
egy pillanatra megragadta az Úr lábát, és könyörögni kezdett hozzá:
(263) A Krsnáról szóló igazság, Rádháról szóló igazság, a szerelmükről szóló igazság színe-java,
a lelki ízekről szóló igazság, a kedvtelésekről szóló igazság – mindez oly sokféle!
(264) Ezeket az igazságokat mind megnyilvánítottad a szívemben,
miként Nárájan tanította Brahmát.
(265) A Belső Vezérlő (Felsőlélek) Isten egy formája,
nem kívülről beszél, hanem a szívben nyilvánítja meg valóságról szóló tudást.

janmādy asya yato 'nvayād itarataś cārtheṣv abhijñaḥ sva-rāṭ
tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye muhyanti yat sūrayaḥ |
tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayo yatra tri-sargo 'mṛṣā
dhāmnā svena sadā nirasta-kuhakaṁ satyaṁ paraṁ dhīmahi ||266||

(266) Akitől e világ teremtése (fenntartása és megsemmisítése) ered, aki közvetlenül és közvetve minden ok ismerője s önmaga ura,
aki a szívén át adta a védát az eredeti bölcsnek, (Brahmának), s akitől zavarba jönnek a félistenek is,
kiben a teremtés oly valóságos(nak látszik), akár a tűz, a víz s a föld egymásba tűnése,
s aki saját hajlékával együtt mindig túl van az érzékcsalódás világán – meditáljunk hát rajta, a Legfőbb Valóságon!

(Bhág.1.1.1.)

eka saṁśaya mora āchaye hṛdaye |
kṛpā kari' kaha more tāhāra niścaye ||267||
pahile dekhiluṅ tomāra sannyāsi-svarūpa |
ebe tomā dekhi muñi śyāma-gopa-rūpa ||268||
tomāra sammukhe dekhi kāñcana-pañcālikā |
tāṅra gaura-kāntye tomāra sarva aṅga ḍhākā ||269||
tāhāte prakaṭa dekhoṅ sa-vaṁśī vadana |
nānā bhāve cañcala tāhe kamala-nayana ||270||
ei-mata tomā dekhi' haya camatkāra |
akapaṭe kaha, prabhu, kāraṇa ihāra ||271||

(267) Egy kétség van még a szívemben,
kérlek téged, kegyesen oszlasd el.
(268) Először szerzetesnek tekintettelek,
s most Sjáma, a pásztorfiú alakját látom.
(269) Ám előtted egy aranyló alakot is érzékelek,
kinek fénye beborítja tested.
(270) Orcád előtt fuvolád látom,
s a színes érzelmekkel ide-oda rebbenő lótuszszemed.
(271) Így látlak téged, és ez oly csodás!
Mondd el kérlek kertelés nélkül ennek okát!

prabhu kahe – kṛṣṇe tomāra gāḍha-prema haya |
premāra svabhāva ei jāniha niścaya ||272||
mahā-bhāgavata dekhe sthāvara-jaṅgama |
tāhāṅ tāhāṅ haya tāṅra śrī-kṛṣṇa-sphuraṇa ||273||
sthāvara-jaṅgama dekhe nā dekhe tāra mūrti |
sarvatra haya nija iṣṭa-deva-sphūrti ||274||

(272) Szólt az Úr: Nagyon mély a szereteted Krsna iránt.
Amit látsz az nem más, mint rajongó szereteted természete. Legyen ez a bizonyosságod!
(273) Egy nagy bhakta mozgót és mozdulatlant,
bármi is legyen, Krsna megjelenéseként lát.
(274) Mozgót és mozdulatlant szemlélve valójában nem annak formáját látja,
mert mindenben csak imádott urát veszi észre.

Csak imádott urát veszi észre: nija iṣta-deva-sphūṛti – mondja a vers, a sphūrti szó remegést, megnyilvánulást, illetve emlékek bevillanását is jelent.

sarva-bhūteṣu yaḥ paśyed bhagavad-bhāvam ātmanaḥ |
bhūtāni bhagavaty ātmany eṣa bhāgavatottamaḥ ||275||

(275) Aki minden lényben magából kiindulva látja a lelki önazonosságot,
s lényeket istenben, az Átmanban, ő a legkiválóbb bhakta.

(Bhág. 11.2.45.)

vana-latās tarava ātmani viṣṇuṁ
vyañjayantya iva puṣpa-phalāḍhyāḥ |
praṇata-bhāra-viṭapā madhu-dhārāḥ
prema-hṛṣṭa-tanavo vavṛṣuḥ sma ||276||

(276) Az erdei liánok s fák szívében mintha maga Visnu
mutatkozott volna meg. Virágokkal és gyümölcsökkel gazdagon,
terhüktől meghajolva álltak a fák, mézpatakokat
hullattak, s a szeretet eksztázisában örvendeztek.

(Bhág. 10.35.9.)

rādhā-kṛṣṇe tomāra mahā-prema haya |
yāhāṅ tāhāṅ rādhā-kṛṣṇa tomāre sphuraya ||277||

(277) Oly nagy a szereteted Rádhá-Krsna iránt,
ezért számodra bármiben és mindenben Rádhá-Krsna jelenik meg.

rāya kahe – prabhu tumi chāḍa bhāri-bhūri |
mora āge nija-rūpa nā kariha curi ||278||
rādhikāra bhāva-kānti kari' aṅgīkāra |
nija-rasa āsvādite kariyācha avatāra ||279||

(278) Szólt Rámánanda Ráj: Ó, Uram, hagyd kérlek e sok komoly szót,
s ne rejtegesd előttem saját, valódi alakod!
(279) Rádhiká érzelmét és ragyogását vetted magadra,
s azért szálltál alá, hogy saját szerelmed ízébe kóstolj.

Saját szerelmed ízébe kóstolj: nija-rasa āsvādite – „önnön raszád megízlelni” áll a versben. A rasza jelent folyadékot, a fák ízes nedvét, ám átvitt értelemben általában ízt, hangulatot, érzelmet, különösképpen a szerelmet, illetve valaminek a lényegét, velejét.

nija-gūḍha-kārya tomāra prema āsvādana |
ānuṣaṅge prema-maya kaile tribhuvana ||280||
āpane āile more karite uddhāra |
ebe kapaṭa kara tomāra kona vyavahāra ||281||

(280) Saját titkos hivatásod e szeretet megízlelése,
ám ennek következtében a három világot is átfűtöd istenszeretettel.
(281) Személyesen magad jöttél, hogy felemelj és megszabadíts,
most mégis kerülgeted csak a forró kását. Miféle viselkedés ez?

Felemelj és megszabadíts: uddhāra, a szó elsődleges jelentése felemel, ám megment, megszabadít, megoltalmaz értelemben is használt szó.
Kerülgeted a forró kását: kapaṭa kara, cselesen, fondorlatosan viselkedsz, ám a félrevezetés hamisságának kárhoztatása helyett inkább a nyíltságot kéri számon Rámánanda.

tabe hāsi' tāṅre prabhu dekhāila svarūpa |
rasa-rāja mahābhāva dui eka rūpa ||282||

(282) Az Úr elmosolyodott, és feltárta neki saját valós formáját:
Raszarádzs és Mahábháva, ketten egy testben.

Raszarádzs a lelki ízek királya, Krsna, Mahábháva , a csupaszív érzelem pedig Rádhá.
Sríla Prabhupád kommentárjában Szvarúp Dámódar versét idézi:

rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktir asmād
ekātmānāv api bhuvi purā deha-bhedaṁ gatau tau |
caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caikyam āptaṁ
rādhā-bhāva-dyuti-suvalitaṁ naumi kṛṣṇa-svarūpam ||

Rádhá és Krsna szerelmének kibontakozása az isteni gyönyör-energia. Ők
ketten egy lélek, s bár hajdan a földön különváltak egymástól,
most Csaitanjának nevezik kettejük együttes alakját.
Krsnát magasztalom, kit Rádhá érzelmeinek ragyogása ölel körül!

dekhi' rāmānanda hailā ānande mūrcchite |
dharite nā pāre deha paḍilā bhūmite ||283||
prabhu tāṅre hasta sparśi' karāilā cetana |
sannyāsīra veṣa dekhi' vismita haila mana ||284||

(283) Megpillantva e formát Rámánanda a gyönyörtől elvesztette az eszméletét.
Képtelen volt tovább állni, a földre roskadt.
(284) Ekkor az Úr megérintette a kezét, Rámánanda pedig nyomban magához tért.
A szerzetesi ruhát látva megdöbbent.

āliṅgana kari' prabhu kaila āśvāsana |
tomā vinā ei-rūpa nā dekhe anya-jana ||285||
mora tattva-līlā-rasa tomāra gocare |
ataeva ei-rūpa dekhāiluṅ tomāre ||286||

(285) Az Úr magához ölelte őt, s e szavakkal nyugtatta meg:
Rajtad kívül más nem látta ezt a formát.
(286) Tisztában vagy a kedvteléseim és velem kapcsolatos lelki ízek valós természetével,
ezért tártam fel előtted e formám.

Tisztában vagy: gocare, azaz tehén-járásnyi, bejárt, belakott terület, átvitt értelemben otthonosan mozog valamilyen területen, vagy befolyása, hatalma van fölötte.

gaura aṅga nahe mora rādhāṅga-sparśana |
gopendra-suta vinā teṅho nā sparśe anya-jana ||287||
tāṅra bhāve bhāvita kari' ātma-mana |
tabe nija-mādhurya kari āsvādana ||288||

(287) Testem valójában nem világos (gaura), ez csupán Rádhá testének érintése,
és a pásztorok vezérének fián, Krsnán kívül nem érint ő senki emberfiát.
(288) Az ő érzelmei hatják át testem és elmém,
így ízlelem saját szerelmes hangulatom (nija mādhurya).

Bhaktivédánta Szvámí, Sríla Prabhupád ekképpen tolmácsolja Gauraszundar szavait: „Óh, Rámánanda, nem csupán egy világos bőrszínű személy áll előtted. Én vagyok Srí Krsna, s amit látsz, az örök formám megnyilvánulása, amely Srímatí Rádhárání testszínébe burkolózik. Srí Krsnán kívül senki sem érintheti Srímatí Rádháránít, ezért öltöm magamra Rádhiká érzelmeit, s így hódolok saját örömömnek. Ebben az örök formámban Srí Krsna édes mivoltát is megízlelem.” (Az élet végső célja)

tomāra ṭhāñi āmāra kichu gupta nāhi karma |
lukāile prema-bale jāna sarva-marma ||289||
gupte rākhiha, kāhāṅ nā kario prakāśa |
āmāra bātula-ceṣṭā loke upahāsa ||290||
āmi eka bātula, tumi dvitīya bātula |
ataeva tomāya āmāya ha-i sama-tula ||291||

(289) Előtted nem marad titokban semmilyen tettem,
még ha rejtegetném is, szereteted erejével mindent tudsz, a szívembe látsz.
(290) Ám tartsd titokban kérlek, ne tárd fel soha,
őrült tetteim csak kinevetné a világ.
(291) Én bolond vagyok, s te egy másik bolond.
Ezért egyformák vagyunk, te meg én.

ei-rūpa daśa-rātri rāmānanda-saṅge |
sukhe goṅāilā prabhu kṛṣṇa-kathā-raṅge ||292||
nigūḍha vrajera rasa-līlāra vicāra |
aneka kahila tāra nā pāila pāra ||293||
tāmā, kāṅsā, rūpā, sonā, ratna-cintāmaṇi |
keha yadi kāhāṅ potā pāya eka-khāni ||294||
krame uṭhāite seha uttama vastu pāya |
aiche praśnottara kaila prabhu-rāmarāya ||295||

(292) Ekképpen töltött tíz éjszakát Rámánanda Ráj társaságában
az Úr nagy boldogságban, a Krsnáról szóló elbeszélések zamatát ízlelve.
(293) Vradzsabéli szerelmes kedvtelések bensőséges témáit fontolták meg közösen,
ám bármennyit is beszéltek róla, nem értek a végére.
(294) Réz, ón, ezüst, arany és érintőkő –
mintha mindezt egy helyen találná az ember a föld mélyén.
(295) Fokozatosan, egymás után hozták a felszínre az egyre nemesebb fémeket,
az Úr kérdései és Rámánanda Ráj válaszai éppen ilyenek.

āra dina rāya-pāśe vidāya māgilā |
vidāyera kāle tāṅre ei ājñā dilā ||296||
viṣaya chāḍiyā tumi yāha nīlācale |
āmi tīrtha kari' tāṅhā āsiba alpa-kāle ||297||
dui-jane nīlācale rahiba eka-saṅge |
sukhe goṅāiba kāla kṛṣṇa-kathā-raṅge ||298||
eta bali' rāmānande kari' āliṅgana |
tāṅre ghare pāṭhāiyā karila śayana ||299||

(296) Másnap Csaitanja engedélyt kért Rámánanda Rájtól, hogy útnak indulhasson,
és búcsúzáskor ezt az utasítást adta neki:
(297) A világi ügyeket magad mögött hagyva menj Nílácsalba,
zarándokutam végeztével hamarost én is visszatérek oda.
(298) Mindketten Nílácsalban élünk majd,
s boldogan múlatjuk együtt az időt a Krsnáról szóló elbeszélések zamatait ízlelve.
(299) Így szólt, majd megölelte Rámánandát,
s miután hazaküldte, maga is nyugovóra tért.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Rámánanda-szamvád – kérdések és válaszok

Ahogy közeledett az alkonyat, Rámánanda Ráj ismét felkereste Csaitanja Maháprabhut. Letelepedtek egy félreeső helyen, és folytatták a beszélgetést.

prabhu kahe – kon vidyā vidyā-madhye sāra |
rāya kahe – kṛṣṇa-bhakti vinā vidyā nāhi āra ||245||

(245) Az Úr szólt: Mely tudás minden bölcsesség közül a legfontosabb?
Rámánanda Ráj így felelt: Krsna-bhakti nélkül nincs semmilyen tudás.

kīrti-gaṇa-madhye jīvera kon baḍa kīrti |
kṛṣṇa-bhakta baliyā yāṅhāra haya khyāti ||246||

(246) A különféle elismerésre méltó dolgok közül melyik a legdicsőbb?
Krsna bhaktájának lenni – övé a legnagyobb hírnév.

sampattira madhye jīvera kon sampatti gaṇi |
rādhā-kṛṣṇe prema yāṅra, sei baḍa dhanī ||247||

(247) A számtalan vagyon közt mely gazdagság a legnagyobb?
Rádhá és Krsna iránti rajongó szeretet – aki ezzel bír, ő legvagyonosabb.

duḥkha-madhye kona duḥkha haya gurutara |
kṛṣṇa-bhakta-viraha vinā duḥkha nāhi dekhi para ||248||

(248) A szenvedések közt mely szenvedés a legsúlyosabb?
Krsna hívétől való elválásnál nem látok nagyobb szenvedést.

mukta-madhye kon jīva mukta kari' māni |
kṛṣṇa-prema yāṅra, sei mukta-śiromaṇi ||249||

(249) A megszabadultak közt ki a valóban megszabadult?
Kit rajongó szeretet fűz Krsnához, ő a megszabadultak koronaékszere.

gāna-madhye kona gāna – jīvera nija dharma |
rādhā-kṛṣṇera prema-keli – yei gītera marma ||250||

(250) A magasztaló énekek közül melyik dal az élőlény személyes dharmája?
A Rádhá-Krsna szerelmes kedvteléseit megéneklő – ez a dalok legbelsőbb titka”

śreyo-madhye kona śreyaḥ jīvera haya sāra |
kṛṣṇa-bhakta-saṅga vinā śreyaḥ nāhi āra ||251||

(251) Az áldásos (tettek) közt melyik a lélek számára a legfontosabb?
Krsna hívének társaságán kívül nincs más.

A śreyas a śrī melléknév középfoka, így szó szerinti jelentése jobb, kedvezőbb. Átvitt értelemben áldást, jólétet jelent.

kāṅhāra smaraṇa jīva karibe anukṣaṇa |
kṛṣṇa'-nāma-guṇa-līlā – pradhāna smaraṇa ||252||

(252) Mire emlékezzen az ember minden pillanatban?
Krsna neve, tulajdonságai és kedvtelései – ez a legfontosabb, erre emlékezzünk.

dhyeya-madhye jīvera kartavya kon dhyāna |
rādhā-kṛṣṇa-padāmbuja-dhyāna – pradhāna ||253||

(253) A meditáció fajtái közt melyik meditációt gyakorolja az ember?
Rádhá-Krsna lótuszlábainak meditációja – ez a legfontosabb.

sarva tyaji' jīvera kartavya kāhāṅ vāsa |
vraja-bhūmi vṛndāvana yāhāṅ līlā-rāsa ||254||

(254) Hol éljen az ember, miután mindent elhagyott?
Vradzsa-bhúmi földjén, Vrndávanban, a rásza-tánc színhelyén.

śravaṇa-madhye jīvera kon śreṣṭha śravaṇa |
rādhā-kṛṣṇa-prema-keli karṇa-rasāyana ||255||

(255) A megannyi tanulmányozható téma közül melyik a legkedvezőbb?
Rádhá-Krsna szerelmes kedvtelései, ezek jelentik a fül gyönyörét.

upāsyera madhye kon upāsya pradhāna |
śreṣṭha upāsya – yugala rādhā-kṛṣṇa nāma ||256||

(256) Az imádandók közt mi a leginkább imádandó?
Az isteni pár, Rádhá-Krsna neve a legáldásosabb imádandó.

mukti bhukti vāñche yei kāhāṅ duṅhāra gati |
sthāvara-deha, deva-deha yaiche avasthiti ||257||
arasa-jña kāka cūṣe jñāna-nimba-phale |
rasa-jña kokila khāya premāmra-mukule ||258||
abhāgiyā jñānī āsvādaye śuṣka jñāna |
kṛṣṇa-premāmṛta pāna kare bhāgyavān ||259||

(257) Mire jutnak azok, akik megszabadulásra, vagy érzékeik élvezetére vágynak?
Ők mozdulatlan testben, vagy dévák testében lakoznak majd.
(258) Az íztelen szárazság ismerői varjakként a tudás nimba gyümölcsét szürcsölik,
míg az ízeket értők – akár a kakukkok – a rajongó szeretet mangójának rügyét csipegetik.
(259) A szerencsétlen filozófusok a száraz tudást ízlelik,
míg a szerencsések a Krsna iránti rajontó szeretet nektárját kortyolják.

A mozdulatlan test a növényekre tett utalás.
A nimba kesernyés gyümölcsével szemben a mangó mézédes.

ei-mata dui jana kṛṣṇa-kathā-rase |
nṛtya-gīta-rodane haila rātri-śeṣe ||260||

(260) Mindketten elmerültek a Krsnáról szóló beszélgetés hangulatában,
táncoltak, énekeltek, vagy éppen zokogtak, míg rájuk nem virradt.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Rámánanda-szamvád – az út

sādhya-vastu sādhana vinu keha nāhi pāya |
kṛpā kari' kaha, rāya, pābāra upāya ||197||

(197) (Az Úr folytatta:) A tökéletesség az ahhoz vezető út nélkül nem érhető el.
Kérlek szépen, Ráj, beszélj most az elérés módjáról!

A sādhana (eszköz, módszer, út) és a sādhya (elérendő cél, tökéletesség) szavak gyöke egyaránt a sādh – befejez, lezár, tökéletessé tesz. A sādhya a gyökből képzett beálló melléknévi igenév: befejezendő, tökélyre viendő – főnévként maga a tökéletesség. Az -ana képző (ha a szó főnév) a cselekvés megnevezésére utal: befejezés, tökéletessé tevés – és átvitt értelemben mindaz az eszköztár, minek révén elérhető a tökéletesség.

Az eszményekről való beszélgetés önmagában üres volna, szorosan hozzátartozik az eszmény elérésnek útja-módja is. A beszélgetés folytatása tehát erről, a legmagasabb eszmények elérésének módjáról szól majd.

rāya kahe – yei kahāo, sei kahi vāṇī |
ki kahiye bhāla-manda, kichui nā jāni ||198||
tribhuvana-madhye aiche haya kon dhīra |
ye tomāra māyā-nāṭe ha-ibeka sthira ||199||
mora mukhe vaktā tumi, tumi hao śrotā |
atyanta rahasya, śuna, sādhanera kathā ||200||

(198) Rámánanda Ráj így felelt: Csupán azokat a szavakat ismétlem melyek kimondására te késztetsz,
legyen az jó, vagy rossz. Azon túl nem tudok semmit.
(199) E három világban vajon ki lehetne józan,
ki maradhat szilárd illúziód táncában?
(200) Az ajkaimmal te beszélsz, és te is hallgatod szavaim –
bizony, roppant rejtélyes mindez. Halld hát most az elérés módjának (szádhana) kifejtését:

rādhā-kṛṣṇera līlā ei ati gūḍhatara |
dāsya-vātsalyādi-bhāve nā haya gocara ||201||
sabe eka sakhī-gaṇera ihāṅ adhikāra |
sakhī haite haya ei līlāra vistāra ||202||
sakhī vinā ei līIā puṣṭa nāhi haya |
sakhī līlā vistāriyā, sakhī āsvādaya ||203||
sakhī vinā ei līlāya anyera nāhi gati |
sakhī-bhāve ye tāṅre kare anugati ||204||
rādhā-kṛṣṇa-kuñjasevā-sādhya sei pāya |
sei sādhya pāite āra nāhika upāya ||205||

(201) Rádhá és Krsna kedvtelései felettébb bensőségesek,
nem ragadható meg a szolgai, szülői vagy más érzelemben.
(202) Mindenki közül egyedül csupán Rádhá barátnői pillanthatnak be ide,
hiszen ők e kedvtelések kiáradásai.

Pillanthatnak be ide: a bengáli eredeti az adhikāra („rá-tevés”) kifejezést használja, ami felhatalmazást, jogosultságot jelent, olyan tekintélyt, aki méltóvá vált valamire. Itt egy olyan sajátos látásmódról van szó, mely egyedül Rádhá közvetlen barátnőié.
Kiáradás: a vistāra szó kiterjedést jelent. A Rádhá és Krsna szerelme Rádhá társnőin, barátnőin, a szakhíkon keresztül árad ki, ők érzik át azt igazán, ezért e bensőséges kedvtelésekhez ők közeledhetnek egyedül.

(203) A barátnők nélkül nincs ki táplálhatná e kedvteléseket,
ők árasztják ki őket, és ők is ízlelik.
(204) Mások számára nélkülük nincs út e kedvtelések felé,
ám aki a barátnők hangulatában őket követi,
(205) az Rádhá és Krsna erdei lugasbéli szolgálatát nyeri el.
E tökéletességhez másként lehetetlen hozzájutni.

Ugyanerről szól a vers:

vibhur api sukha-rūpaḥ sva-prakāśo 'pi bhāvaḥ
kṣaṇam api na hi rādhā-kṛṣṇayor yā ṛte svāḥ |
pravahati rasa-puṣṭiṁ cid-vibhūtīr iveśaḥ
śrayati na padam āsāṁ kaḥ sakhīnāṁ rasa-jñaḥ ||206||

(206) Bár mindent átható, maga a megtestesült boldogság, és önragyogó ez az érzelem,
Rádhá és Krsna szerelme, még egy pillanatra sem lehet meg az övéi nélkül.
Ők érzik ezen ízek teljességét, mely lelki gazdagsággal áradó, akár az Úr maga.
Ki ne keresne hát menedéket Rádhá barátnőinél, kik mindent tudnak a lelki ízekről!

(Krsnadász Kavirádzs gószvámí: Góvinda-lílámrta 10.17.)

Más szövegváltozatban a vers eleje így hangzik: vibhur atisukha-rūpaḥ – a megtestesült rendkívüli boldogság.

sakhīra svabhāva eka akathya-kathana |
kṛṣṇa-saha nija-līlāya nāhi sakhīra mana ||207||
kṛṣṇa saha rādhikāra līlā ye karāya |
nija-sukha haite tāte koṭi sukha pāya ||208||
rādhāra svarūpa – kṛṣṇa-prema-kalpalatā |
sakhī-gaṇa haya tāra pallava-puṣpa-pātā ||209||
kṛṣṇa-līlāmṛta yadi latāke siñcaya |
nija-sukha haite pallavādyera koṭi-sukha haya ||210||

(207) A barátnők természetében van egy megmagyarázhatatlan vonás:
soha nem merül fel bennük a gondolat, hogy Krsnával csupán a saját örömükre legyenek.
(208) Amilyen boldogságot okoznak Rádhiká kedvtelései Krsnával,
annak a boldogságnak ők a milliószorosát érzik.
(209) Rádhá eredeti természete szerint a Krsna iránti szerelem csoda-liánja,
barátnői pedig e növényke hajtásai, virágai és levelei.

csoda-lián: A mennyek növénye a kalpa-taru, a kívánságteljesítő fa, melynek az árnyékába érve az ember minden kívánsága teljesül. Ahogy a fára felkúszik a lián, éppúgy öleli Krsnát Rádhá – így a kalpa-latā, a kívánságteljesítő lián Rádhá jelképe.

(210) Amikor Krsna kedvteléseinek ambróziája öntözi a liánt,
a hajtások, virágok és levelek boldogsága milliószorosa a növény saját boldogságának.

Erről szól a vers is:

sakhyaḥ śrī-rādhikāyā vraja-kumuda-vidhor hlādinī-nāma-śakteḥ
sārāṁśa-prema-vallyāḥ kisalaya-dala-puṣpādi-tulyāḥ sva-tulyāḥ |
siktāyāṁ kṛṣṇa-līlāmṛta-rasa-nicayair ullasantyām amuṣyāṁ
jātollāsāḥ sva-sekāc chata-guṇam adhikaṁ santi yat tan na citram ||211||

(211) Vradzsa éj-lótusza holdjának gyönyört árasztó (hládiní) energiája Srí Rádhiká.
Az ő leglényege a rajongó szerelem, mely olyan akár egy lián. Barátnői e lián hajtásai, levelei és virágai, kik így azonosak vele.
E tündöklő növényt Krsna kedvteléseinek nektárjával megöntözve az őbennük
ébredő boldogság százszorosa a növény sajátjánál, s ebben semmi meglepő nincs.

(Krsnadász Kavirádzs gószvámí: Góvinda-lílámrta 10.16.)

Éj-lótusz: a kumuda olyan lótuszvirág, mely a telihold sugarainak érintésére bontja ki szirmait. Vradzsa éj-lótuszának Krsnacsandra a holdja, ám e hold (ami szokásosan a nektár forrása) a nektárt Rádhától nyeri. Lásd a fejezet korábbi verseiben:
(157) Megörvendezteti Krsnát, ezért mondják gyönyör-adónak (hládiní).
E sakti révén ő maga kóstolja az örömöket.
(158) A megtestesült öröm, Krsna így ízleli az örömöt,
ám a bhakták sokaságát is a gyönyör-adó (hládiní) energia örvendezteti meg.

yadyapi sakhīra kṛṣṇa-saṅgame nāhi mana |
tathāpi rādhikā yatne karāna saṅgama ||212||
nānā-cchale kṛṣṇe preri' saṅgama karāya |
ātma-kṛṣṇa-saṅga haite koṭi-sukha pāya ||213||
anyonye viśuddha preme kare rasa puṣṭa |
tāṅ-sabāra prema dekhi' kṛṣṇa haya tuṣṭa ||214||
sahaja gopīra prema nahe prākṛta kāma |
kāma-krīḍā-sāmye tāra kahi kāma-nāma ||215||

(212) Bár a barátnők nem gondolnak arra, hogy Krsna társaságában legyenek,
Rádhiká mégis nagy buzgalommal próbálkozik létrehozni az ilyen találkozókat.
(213) Változatos ürügyekkel küldi őket Krsnához, hogy elrendezze a találkát,
s ez neki milliószor nagyobb boldogságot jelent, mintha ő maga találkozna Krsnával.
(214) A (barátnők) egymás iránt érzett makulátlan szeretete fokozza a (szerelem) ízét,
s e szeretetük láttán Krsna maga is elégedetté válik.
(215) A gópík szeretetének természete, hogy nyoma sincs benne anyagi kéjnek,
ám mert hasonlatos a kéjes évődéshez, ezért kéjnek (káma) mondják.

premaiva gopa-rāmāṇāṁ kāma ity agamat prathām |
ity uddhavādayo 'py etaṁ vāñchanti bhagavat-priyāḥ ||216||

(216) A pásztorleányok szeretete kéjként híresült el,
bár Uddhava, s Magasztos Úr többi kedves híve is erre vágynak csupán.

(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.285-286.)

A vers első fele idézet a Szátvata-tantrából (4.12.):

premaiva gopa-rāmāṇāṁ kāma ity agamat prathām
ekaiva bhaktiḥ śrī-viṣṇoḥ prītir ity ucyate budhaiḥ
nirguṇatvād akhaṇḍatvād ānandatvād dvijottama ||

A pásztorleányok szeretete kéjként híresült el,
ám e Srí Visnu iránti kizárólagos szeretet a bölcsek prítinek nevezik,
mert anyagi vonásoktól mentes, töretlen, és gyönyörrel teli, ó bráhmana.

A príti szó jelentése: szeretet.
A Bhakti-raszámrta-szindhu versének második fele pedig a Bhágavata purána 10.47.58. versére tett utalás, melyben Uddhava ekképp a gópíkat magasztalja:

etāḥ paraṁ tanu-bhṛto bhuvi gopa-vadhvo
govinda eva nikhilātmani rūḍha-bhāvāḥ |
vāñchanti yad bhava-bhiyo munayo vayaṁ ca
kiṁ brahma-janmabhir ananta-kathā-rasasya ||

E pásztorleányok a legkiválóbb élőlények a földkerekségen
kik Góvinda, a mindenség lelke iránt táplálnak heves érzelmeket.
(Ilyen érzelmekre) vágynak a léttől rettegők, a bölcsek, és mi is.
Mire hát az isteni születések azoknak, kik a Végtelenről szóló történeteket ízlelik?

E versben a brahma-janma jelentése kétféle lehet, vagy Brahmá születésére, vagy a bráhmanák háromféle születésére utal (vér szerinti, beavatás szerinti, és az áldozat szerinti).

Mi hát a különbség a barátnők érzelmei és az anyagi kéj között?

nijendriya-sukha-hetu kāmera tātparya |
kṛṣṇa-sukha-tātparya gopī-bhāva-varya ||217||
nijendriya-sukha-vāñchā nāhi gopikāra |
kṛṣṇe sukha dite kare saṅgama-vihāra ||218||

(217) A kéj a saját érzékeink örömét célozza,
míg a gópík érzelmei csupán Krsna örömét kívánják.
(218) Szemernyi vágy nincs bennük saját érzékeik megörvendeztetésére.
Krsnának örömöt szerezni: a találkozásnak és kedvteléseknek ez ad értelmet.

yat te sujāta-caraṇāmburuhaṁ staneṣu
bhītāḥ śanaiḥ priya dadhīmahi karkaśeṣu |
tenāṭavīm aṭasi tad vyathate na kiṁ svit
kūrpādibhir bhramati dhīr bhavad-āyuṣāṁ naḥ ||219||

(219) Puha lótuszlábad durva keblünkre
óvatosan, finoman helyezzük, ó, kedves!
Ahogy az erdőt járod, vajon nem kínoznak
az apró kavicsok? Feldúl minket e gondolat, hiszen te vagy az életünk.

(Bhág. 10.31.19.)

A vers a gópík éneke című fejezet záróverse.

sei gopī-bhāvāmṛte yāṅra lobha haya |
veda-dharma-loka tyaji' se kṛṣṇe bhajaya ||220||
rāgānuga-mārge tāṅre bhaje yei jana |
sei-jana pāya vraje vrajendra-nandana ||221||
vraja-lokera kona bhāva lañā yei bhaje |
bhāva-yogya deha pāñā kṛṣṇa pāya vraje ||222||
tāhāte dṛṣṭānta – upaniṣad śruti-gaṇa |
rāga-mārge bhaji' pāila vrajendra-nandana ||223||

(220) Aki a gópík érzelmeinek nektárjára sóvárog,
az a véda, a dharma vagy a világ véleményét mellőzve imádja Krsnát.
(221) Aki őt imádja a szeretet példáját követő ösvényen (a rágánuga-bhaktin) járva,
az Vradzsában a pásztorok vezérének fiát éri el.
(222) Aki Vradzsa világának bármely érzelmében végzi imádatát,
az ahhoz az érzelemhez illő testet kapva éri el Krsnát Vrndávanban.

Világi mércével nem mérhető Rádhá és Krsna szerelme, s így a gópík érzelemvilága sem. Az őket követő hívő nem felelőtlen – ám nincs más mércéje, csakis ez a lobogó érzelem, így sem a világi erkölcs, sem a dharma rendje, de még a véda eszményei sem mérvadóak számára. A spontán szeretetben élőket (a gópíkat) követve kétségtelenül a gópík rajongásának tárgyát, Rádhá-Krsnát éri majd el.

(223) Példája ennek az upanisadok és a szentírások megtestesítői,
kik a spontán szeretet útján imádva érték el a pásztorok vezérének fiát.

nibhṛta-marun-mano 'kṣa-dṛḍha-yoga-yujo hṛdi yan
munaya upāsate tad arayo 'pi yayuḥ smaraṇāt |
striya uragendra-bhoga-bhuja-daṇḍa-viṣakta-dhiyo
vayam api te samāḥ sama-dṛśo 'ṅghri-saroja-sudhāḥ ||224||

(224) Ő él a szabályozott légzéssel és elmével, az érzékeik megszilárdításával jógát gyakorlók szívében,
őt imádják a bölcsek, ám még az ellenségei is elérik őt, mert szakadatlanul reá gondolnak.
E leányok pedig gondolataikat csupán a kígyókirály testéhez hasonlatos karjaira szegezik –
mi pedig hozzájuk hasonlóak, vélük azonosan látók, s lótuszlábad nektárjára vágyók vagyunk.

(Bhág. 10.87.23.)

sama-dṛśaḥ-śabde kahe sei bhāve anugati |
samāḥ-śabde kahe śrutira gopī-deha-prāpti ||225||
aṅghri-padma-sudhāya kahe kṛṣṇa-saṅgānanda |
vidhi-mārge nā pāiye vraje kṛṣṇa-candra ||226||

(225) Az „azonosan látó” kifejezéssel azt mondják: ugyanazt az érzelmet élik,
a „hasonlóak” szóval pedig azt, hogy a megszemélyesült szentírások gópí-testet nyernek,
(226) a „lótuszlábad nektárja” pedig a Krsna társaságából fakadó gyönyör.
Ám a rituális szeretet (vaidhi-bhakti) útján járva nem érhető el a vradzsabéli Krsnacsandra.

nāyaṁ sukhāpo bhagavān dehināṁ gopikā-sutaḥ |
jñānināṁ cātma-bhūtānāṁ yathā bhakti-matām iha ||227||

(227) E Magasztos Úr, a pásztorasszony fia nem érhető el oly könnyedén a test-tudatban élők,
a lemondásnak szentelődő tudósok, vagy akár a lelki természetben megállapodottak számára, mint az odaadó szeretettel felé fordulóknak.

(Bhág. 10.9.21.)

Baladév Vidjábhúsan e verset kommentálva a Krsnát nem egykönnyen elérők csoportjait az alábbiak szerint magyarázza: dehin (szó szerint „testes”, testetöltött): a világi tettekbe bonyolódó, test-tudatú; jñānin (tudó, bölcs): vezeklők, akik lelki természetüknek és a Felsőléleknek is alapos ismerői; ātma-bhūta (lélekben létező, vagy maga-teremtette): akik szilárdan és végérvényesen elkülönülnek a testtudattól, mint a Szanaka vezette kumárák, vagy pedig Suka által az előző versben említett Brahmára, Sivára, Laksmíra, és a többi kiválóságra vonatkozik.

ataeva gopī-bhāva kari aṅgīkāra |
rātri-dina cinte rādhā-kṛṣṇera vihāra ||228||
siddha-dehe cinti' kare tāhāṅñi sevana |
sakhī-bhāve pāya rādhā-kṛṣṇera caraṇa ||229||
gopī-ānugatya vinā aiśvarya-jñāne |
bhajileha nāhi pāya vrajendra-nandane ||230||
tāhāte dṛṣṭānta lakṣmī karila bhajana |
tathāpi nā pāila vraje vrajendra-nandana ||231||

(228) Ezért a gópík érzelmeit felvállalva
(az ember) gondoljon éjjel s nappal Rádhá és Krsna kedvteléseire,
(229) és szolgáljon odaát, lelki teste tudatában,
így Rádhá barátnői érzelmeivel Krsna lábát nyeri el.

lelki test: siddha-deha, azaz tökéletes, nem anyagi test.

(230) Ám a gópík követése nélkül, a fenség tudatában
imádva nem éri el a pásztorok vezérének fiát (Krsnát).
(231) Jó példa erre Laksmí imádata,
aki nem érte el a pásztorok vezérének fiát.

nāyaṁ śriyo 'ṅga u nitānta-rateḥ prasādaḥ
svar-yoṣitāṁ nalina-gandha-rucāṁ kuto 'nyāḥ |
rāsotsave 'sya bhuja-daṇḍa-gṛhīta-kaṇṭha-
labdhāśiṣāṁ ya udagād vraja-sundarīṇām ||232||

(232) Ez nem a hőn szeretett, mellkasán pihenő hitves, Srí iránti szívélyesség,
nem is a mennyek hajadonjainak lótusz-illatú szépsége, mit sem szólva másokéról!
A rásza-tánc ünnepén az Ő karjai ölelték nyakukat,
ebben az áldásban részesültek Vradzsa szépségei!

(Bhág. 10.47.60.)

E vers a fejezetben már felbukkant, a 80. strófa szintén idézi.

eta śuni' prabhu tāṅre kaila āliṅgana |
dui jane galāgali karena krandana ||233||
ei-mata premāveśe rātri goṅāilā |
prātaḥ-kāle nija-nija-kārye duṅhe gelā ||234||

(233) Ezt hallván az Úr megölelte őt,
és egymás vállát átkarolva könnyekre fakadtak.
(234) Így, a rajongó istenszeretetben elmerülve telt az éjszaka.
Reggel aztán mindketten távoztak, hogy eleget tegyenek kötelességeiknek.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Nimbárka ácsárja: Srí Rádhástaka-sztótram

namas te śriyai rādhikāyai parāyai
namas te namas te mukunda-priyāyai |
sadānanda-rūpe prasīda tvam antaḥ-
prakāśe sphurantī mukundena sārdham ||1||

Hódolat néked Srí Rádhiká, a Legfőbb!
Hódolat, hódolat néked Mukunda kedvese!
Formát öltött örök gyönyör! Kérlek téged,
Mukunda társaságában ragyogd be szívem rejtekét!

töltsd el fénnyel szívem: a szövegben antaḥ-prakāśe sphurantī, azaz „belső megnyilvánulásban/fényben megjelenő”. Más értelmezés szerint: Rádhá neve lehet antaḥ-prakāśā, azaz Belső Fény, ebben az olvasatban az utolsó páda őt megszólítva: „ó, Belső Fény!, légy Mukundával együtt megjelenő!”

sva-vāsopahāraṁ yaśodā-sutaṁ vā
sva-dadhy-ādi-cauraṁ samārādhayantīm |
sva-dāmnodare yā babandhāśu nīvyā
prapadye nu dāmodara-preyasīṁ tām ||2||

Saját ruháját adta Jasódá fiának,
és hagyta, hogy elrabolja joghurtját, így téve őt boldoggá.
Kendőjével derekát is átkötötte hamarjában –
őnála, Dámódar legkedvesebbjénél keresek oltalmat.

Saját ruháját adta, hagyta, hogy elrabolhassa joghurtját: A strófa kulcsszava a samārādhayantīm, „boldoggá tevőnél”, Dámódar legkedvesebbjénél keresek oltalmat. Miként tette boldoggá (a szó gyökében – rādh – Rádhiká nevét találjuk) Rádhiká Dámódart? Hagyta, hogy ellopja a ruháját – utalás a Jamunában fürdőző gópík ruháinak elcsenésére. Engedte, hogy elrabolhassa joghurtját – a vámszedő kedvtelésre tett utalás. Édesanyja kötéllel kötözte a vajköpülő edényhez a kis Krsnát, Rádhiká azonban kacéran, ruhája szegélyével kötötte magához Dámódart.
A „saját” más olvasata: Rádhá sajátja a ruhatolvaj, a joghurtot megvámoló Krsna.

durārādhyam ārādhya kṛṣṇaṁ vaśe taṁ
mahā-prema-pūreṇa rādhābhidhābhūḥ |
svayaṁ nāma-kīrtyā harau prema yacchat-
prapannāya me kṛṣṇa-rūpe samakṣam ||3||

A nehezen elnyerhető Krsnát vágyom elégedetté tenni,
rajongó szeretettel eltelve. A Rádhá név maga
– jelentését megdicsőítve – a Hari iránti szeretetet adományozza,
őhozzá folyamodom hát itt, Krsna jelenlétében.

A versben – nyíltan vagy burkoltan – háromszor is megjelenik Rádhá neve (durārādhyam, ārādhya, rādhā-abhidhā-bhūḥ). Rádhá nevét a rādh – boldoggá tesz, vagy az ā igekötővel kiegészített ā-rādh – imád, elégedetté tesz, elnyer igéből eredeztetik. A Csaitanja-követő vaisnavák számára a legnagyobb tekintéllyel bíró szentírás, a Bhágavata-purána tulajdonképpen nem is említi Rádhá nevét, ám mégis, burkoltan utal rá. A 10.30. fejezetben, mikor Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak, Krsna és párja nyomaira. S ki lehet a lány Krsna mellett?

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ || 28 ||

Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.

Dzsíva gószvámí így kommentálja a Bhágavata-purána e versét: anayā rādhayā bhagavān rādhitaḥ sādhito vaśīkṛta ity-arthaḥ – „általa, Rádhá által Bhagaván boldoggá lett (rādhitaḥ), legyőzötté (sādhitaḥ) és alárendeltté (vaśīkṛtaḥ) vált – ez a magyarázat.” (Príti-szandarbha 109.)
Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig így ír a Csaitanja-csaritámrtában: kṛṣṇa-vāñchā-pūrti-rūpa kare ārādhane | ataeva 'rādhikā' nāma purāṇe vākhāne || – „Imádata teljesen betöltötte Krsna vágyát, ezért a puránák Rádhiká néven említik őt.” (Cscs. 1.4.87.)

A nehezen elnyerhető (dur-ārādhya) Krsnát elégedetté téve (ārādhya) – mondja a Nimbárka. Krsnát pedig a hatalmas, rajongó szeretet (mahā-prema) teszi elégedetté… így töltötte be Rádhá is önnön nevének jelentését – rādhā-abhidhā-bhūḥ. Az abhidhā a szó közvetlen jelentése, a közvetlen, kimondott jelentés (más megjelöléssel: vācya. A jelzett, másodlagos, származtatott értelem a lakṣya, míg a sugallt jelentés a vyaṅgya.) Nevének betöltése – azaz Krsna boldoggá tétele – folytán vált híressé, így vált dicsővé a Rádhá név.
S mert Rádhá a Krsna iránti szeretet adományozója, ezért aki erre az istenszeretetre vágyik, hozzá folyamodjék.

mukundas tvayā prema-ḍoreṇa baddhaḥ
pataṅgo yathā tvām anubhrāmyamāṇaḥ |
upakrīḍayan hārdam evānugacchan
kṛpāvartate kārayāto mayīṣṭim ||4||

Mukunda a szereteted kötelékével megkötött
madárként köröz körülötted,
téged követ, s a szerelembe feledkezve táncol.
Könyörületet árasztó! keltsd fel bennem is a vágyat!

vrajantīṁ sva-vṛndāvane nitya-kālaṁ
mukundena sākaṁ vidhāyāṅka-mālām |
samāmokṣyamāṇānukampā-kaṭākṣaiḥ
śriyaṁ cintaye saccidānanda-rūpām ||5||

Örökkön a Vrndávanban barangolón meditálok,
ki Mukundával együtt lábnyomaik füzérét hagyják maguk mögött.
A könyörületes oldalpillantásokat vető
Sríre gondolok, a lét, tudat és gyönyör formájú Úrnőre.

mukundānurāgeṇa romāñcitāṅgair
ahaṁ vepyamānāṁ tanu-sveda-bindum |
mahā-hārda-vṛṣṭyā kṛpāpāṅga-dṛṣṭyā
samālokayantīṁ kadā māṁ vicakṣe ||6||

Vajon mikor láthatom e Mukunda iránti szeretettől
lúdbőrző tagokkal remegő leányt,
kinek testét az olthatatlan szerelem verítékcseppei borítják,
s aki könyörületesen reám is veti pillantását?

yad aṅkāvaloke mahā-lālasaughaṁ
mukundaḥ karoti svayaṁ dhyeya-pādaḥ |
padaṁ rādhike te sadā darśayāntar-
hṛdi-sthaṁ namantaṁ kirad-rociṣaṁ mām ||7||

Mukunda, kinek lábain a világ meditál,
mohón epedve merül el lábnyomaid kutatásában.
Ó, Rádhiká! hadd láthassam mindig szívem
mélyén tündöklő lábaid fényár-ragyogását. Néked hódolok!

Mukunda, a dheya-pādaḥ azaz „meditálandó lábú”, akinek lábain meditálnak, Vradzsa erdeiben Rádhiká lábnyomait kutatja. A pāda szó elsődleges jelentésében lábat jelent, ám fénysugarat is – ezen alapul a strófa végének asszociációja: a lábad kirat-rociṣam, azaz szétszóródó fényét vágyom látni.

sadā rādhikā-nāma jihvāgrataḥ syāt
sadā rādhikā-rūpam akṣy-agra āstām |
śrutau rādhikā-kīrtir antaḥ-svabhāve
guṇā rādhikāyāḥ śriyā etad īhe ||8||

Legyen nyelvem hegyén mindig Rádhiká neve,
szemem örökkön Rádhiká szépséges alakját lássa,
fülemben Rádhiká dicsősége zengjen, szívem mélyén pedig
Srí Rádhiká csodás tulajdonságaira vágyakozom.

idaṁ tv aṣṭakaṁ rādhikāyāḥ priyāyāḥ
paṭheyuḥ sadaivaṁ hi dāmodarasya |
sutiṣṭhanti vṛndāvane kṛṣṇa-dhāmni
sakhī-mūrtayo yugma-sevānukūlāḥ ||9||

Akik e Dámódar kedvesét, Rádhikát magasztaló
nyolcstrófás költeményt olvassák örökkön,
őket örömmel fogadják Vrndávanban, Krsna hajlékán,
és barátnőként szolgálhatják az Isteni Párt.

su-tiṣṭhanti – szó szerint „jól állnak”, azaz kedvező pozícióba kerülnek, megalapozzák a hírnevüket
A versek versmértéke: bhujaṁgaprayāta (kígyósiklás) υ – – υ – – υ – – υ – –

Rámánanda-szamvád – együttlét és elválás

prabhu kahe – jāniluṅ kṛṣṇa-rādhā-prema-tattva |
śunite cāhiye duṅhāra vilāsa-mahattva ||186||
rāya kahe – kṛṣṇa haya dhīra-lalita |
nirantara kāma-krīḍā yāṅhāra carita ||187||

(186) Az Úr szólt: Megértettem most Krsna és Rádhá szerelméről szóló igazságot,
ám kettejük szerelmes kedvteléseinek hevéről is vágyom hallani!
(187) Rámánanda Ráj így felelt: Krsna vakmerő és játékos.
Szakadatlan szerelmes játékok – ez az ő élete.

Vakmerő és játékos – dhīra-lalita. A dhīra jelentése bátor, vakmerő ugyanakkor a szó jelent józant is, míg a lalita játékos és szerelmes – dhīra-lalita a drámák egyik tipikus hős alakja, aki a bátor, eltökélt, ugyanakkor játékos is.

vidagdho nava-tāruṇyaḥ parihāsa-viśāradaḥ |
niścinto dhīra-lalitaḥ syāt prāyaḥ preyasī-vaśaḥ ||188||

(188) Leleményes üde ifjú, aki a járatos a dévaj tréfálkozásban,
ugyanakkor elszánt – ilyen a vakmerő és játékos hős, aki általában elbűvöli és irányítja kedvesét.

(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.230.)

rātri-dina kuñje krīḍā kare rādhā-saṅge |
kaiśora vayasa saphala kaila krīḍā-raṅge ||189||

(189) Éjt nappallá téve a bokrok közi ligetekben élvezi Rádhá társaságát.
Így telik fiatalsága, a szerelmes kedvtelések gyümölcseit ízlelve.

Fiatalsága: a szövegben szereplő kaiśora egészen pontosan serdülő életszakaszt jelent. A felcseperedő gyerek életszakaszait a szanszkrt nyelvben a következőképpen nevezik: bālya a csecsemő-, és óvodáskorú kisgyermekkor (azaz nagyjából az első öt év), a következő szakasz a paugaṇḍa, ami a kamaszkor kezdetéig tart (tíz éves korig), majd a kaiśora, a kamaszkor következik (tizenöt-tizenhat éves korig). Aztán az ifjúkor, a yauvana kezdődik.
Ám Krsna gyermekkorának szakaszait másként számolják. Az első három év és négy hónapot, amit Mahávanában töltöttek a pásztorok tekintik a bālya időszakának, a Gókulában töltött időt, míg hat éves és nyolc hónapos nem lett a paugaṇḍa idejének, majd a Nandagrámban töltött időt a kaiśora időszakának – egészen tíz éves és hét hónapos koráig, ekkor utazott ugyanis Akrúra szekerén Mathurába.
Ugyanakkor Krsna nem közönséges gyermek, a gyermekként töltött idő nem korlát, hanem játék a számára. A kisgyermekkor, a bālya idején környezete szeretetét a vātsalya rasa, a szülői gyöngédség hangulatában ízleli. A gyerekkor, a paugaṇḍa idején elsősorban barátai szeretetében, a sakhya rasában él, míg a kaiśora idején a mādhurya rasát, a gópík szerelmének hangulatait kóstolgatja.

vācā sūcita-śarvarī-rati-kalā-prāgalbhyayā rādhikāṁ
vrīḍā-kuñcita-locanāṁ viracayann agre sakhīnām asau |
tad-vakṣoruha-citra-keli-makarī-pāṇḍitya-pāraṁ gataḥ
kaiśoraṁ saphalī-karoti kalayan kuñje vihāraṁ hariḥ ||190||

(190) Amikor Krsna szavaival nyíltan az éjszaka gyönyöreire utalt, Rádhiká
szégyenében lehunyta szemeit. Ekkor ő – barátnői előtt –
ügyesen egy delfin képét rajzolt Rádhá keblére.
Így telt Hari fiatalsága, a bokrok közi ligetekben a szerelmes kedvtelések gyümölcseit ízlelve.

(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.231.)

A dhīra-lalita hős látszólag kézben tartja a helyzetet, és uralja a szereplőket. Valójában azonban maga is egyre mélyebben lekötelezetté válik. A történet első hallásra némileg aggályos: a hős kétszer is szégyenbe hozza a kedvesét annak barátnői előtt! Ám ezzel csak szorosabbra fűzi a szálakat mindannyiuk közt – a szégyenkezéssel való játék a korlátok teljes lebontását jelképezi, a feltétel nélküli teljes önátadás kibontakozását. Míg végül Krsna maga is azt mondja: „Képtelen vagyok ezt az elmondhatatlanul tökéletes találkozást kellően megszolgálni nektek, még az istenek élethossza alatt sem!” (Bhág. 10.32.22.)
A játék attól játék, hogy kétoldalú, azaz máskor Rádhá hallgattatja el, szégyeníti meg fortélyosan Krsnát. A költők által megénekelt egyik kedves ilyen jelenet, mikor az éj közepén Krsna Rádhá ajtajához oson, és halkan megkocogtatja az ajtót:

ko’yaṁ dvāri hariḥ prayāhy upavanaṁ śākhāmṛgeṇātra kiṁ
kṛṣṇo’haṁ dayite bibhemi sutarāṁ kṛṣṇaḥ kathaṁ vānaraḥ |
mugdhe’haṁ madhusūdano vraja latāṁ tām eva puṣpānvitām
itthaṁ nirvacanīkṛto dayitayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

– Ki van itt az ajtónál? – Hari! – Menj csak tovább, a kertbe! Mit keres itt egy ágakon ugráló majom?
– Krsna vagyok, kedvesem! – Ó, jaj, nagyon félek: egy fekete majom vagy?!
– Szépségem, én vagyok, Madhuszúdana! – Nosza, akkor menj csak azokhoz a virágos bokrokhoz!
A kedvese által így elhallgattatott, s megszégyenített Hari oltalmazzon benneteket!

A vers Subhankara költeménye, a Szad-ukti-karnámrta (A füleket nektárral elárasztó szép szavak) című versgyűjteményből, 1.56.2. Krsna az ajtón kopog, ám a kopogásra felriadt Rádhá – bár jól tudja, hogy kedvese áll az ajtónál – nem engedi be, tréfálkozik vele. Halkan kiszól:
– Ki az?
– Hari – súgja Krsna. A szanszkrt nyelvben egy-egy szónak akár tucatnyi jelentése is lehet. A hari jelenthet színt: sárgászöldet, vörösesbarnát. A szó töve a hṛ elragad, elvesz, így aztán a vadakat elragadó oroszlán is hari, de a majom is. Rádhiká kicsúfolja hát Krsnát:
– Talán egy majom van itt? Nosza, a majom ugráljon csak a fák ágain, maradj hát kinn a kertben!
A śākhā-mṛga („ág-vad”) ágakon ugráló állatot jelent, majmot vagy mókust.
Krsna tovább kérleli:
– Engedj be, én vagyok az, Krsna!
A kṛṣṇa szó is értelmezhető többféleképpen, jelent többek között fekete színt is. Rádhá tehát így fűzi a szót
– Szóval te egy hatalmas, fekete majom volnál. Dehogy engedlek be, félek tőled!
– Madhuszúdana vagyok! – próbálkozik Krsna tovább. A név Krsnával kapcsolatban Madhu démon elpusztítóját jelenti. A madhu szó azonban mézet is jelent, a madhu-sūdana így méz-pusztítót, azaz méhet.
– Szóval méh vagy? Akkor csak keresgélj nektárt amott, a virágos bokroknál! – kacag Rádhá.

prabhu kahe – eho haya, āge kaha āra |
rāya kahe – ihā va-i buddhi-gati nāhi āra ||191||
yebā prema-vilāsa-vivarta eka haya |
tāhā śuni' tomāra sukha haya, ki nā haya ||192||
eta bali' āpana-kṛta gīta eka gāhila |
preme prabhu sva-haste tāṅra mukha ācchādila ||193||

(191) Az Úr szólt: Úgy van! kérlek, mondd tovább!
Rámánanda Ráj így felelt: Az értelem nem képes ennél messzebb menni.
(192) Bár van még egy dolog: a szerelmes kedvtelések átalakulása.
Ezt hallván nem tudom, elégedett leszel-e vagy sem.
Így szólt, majd egy maga komponálta dalt kezdett énekelni,
ám az Úr szeretetében nyomban betapasztotta száját.

pahilehi rāga nayana-bhaṅge bhela |
anudina bāḍhala, avadhi nā gela ||
nā so ramaṇa, nā hāma ramaṇī |
duṅhu-mana manobhava peṣala jāni' ||
e sakhi, se-saba prema-kāhinī |
kānu-ṭhāme kahabi vichurala jāni' ||
nā khoṅjaluṅ dūtī, nā khoṅjaluṅ ān |
duṅhukeri milane madhya ta pāṅca-bāṇa ||
ab sohi virāga, tuṅhu bheli dūtī
su-purukha-premaki aichana rīti ||194||

A vonzalom kezdetben a szemek táncát jelentette,
majd napról napra fokozódva minden határon túl nőtt.
Nem két személy – ő egy szerelmes férfi, és én egy szerelmes leány –,
hanem eggyé préselődött a két szív! Ez a Szerelem, tudom.
Ezek, barátom, mindazon szerelmes szavak, melyeket
Gyönyörűm színe elé érve, kérlek, mondj el, hisz talán már is feledett!
Valaha nem kereste őt hírnök, nem kereste senki más,
együtt voltunk, s a szerelem öt nyila fűzött össze bennünket.
Ám most, az elválás idején légy te hírvivőm!
Látod, ez a vége, ha ilyen határtalan szépségbe leszünk szerelmesek!

Rámánanda Ráj dala az elválás fájdalmában perzselődő Rádhá kesergő szavait énekli meg. Ez a hangulat, melyben Csaitanja is utolsó éveit éli – Rádhá hangulatában mindenütt Krsnát keresve. A szerelmes kedvtelések átalakulása (prema-vilāsa-vivarta) ez a kétségbeesett kutatás. Jele, hogy mindenütt és mindenben csak kedvesét látja a szerelmes, vagy vele kapcsolatosként érzékel mindent – miként Rádhá a fekete kérgű tamála fát Krsnának, vagy Csaitanja a tengerparti homokdűnéket Góvardhannak látja.

Az Amarakósa szerint a Szerelemisten öt nyila:

unmādanas tāpanaś ca śoṣaṇaḥ stambhanas tathā |
saṁmohanaś ca kāmasya pañca-bāṇāḥ prakīrtitāḥ ||

Mámorító (unmādana), perzselő (vagy hevítő: tāpana) sorvasztó (śoṣaṇa) és bénító (stambhana),
továbbá megigéző (sammohana) – ezeket ismerik a Szerelemisten öt nyilaként.

rādhāyā bhavataś ca citta-jatunī svedair vilāpya kramād
yuñjann adri-nikuñja-kuñjara-pate nirdhūta-bheda-bhramam |
citrāya svayam anvarañjayad iha brahmāṇḍa-harmyodare
bhūyobhir nava-rāga-hiṅgula-bharaiḥ śṛṅgāra-kāruḥ kṛtī ||195||

(195) Rádhá s a te szíved sellakját verítékeitekkel feloldva lassanként
egybeolvasztod, ó, Góvardhan ligeteinek elefánt-ura, így feledtetve az elválásból fakadó félreértést.
S hogy fokozd e csodát, magad festetted be itt, a világ-palota közepén
a friss szerelem bíbor-özönével, ó, mester, művésze a szerelemnek!

(Rúpa gószvámí: Uddzsvala-nílamani 14.155.)

A sellak természetes gyanta, vöröses vagy arany színárnyalatban lelhető fel. Dzsíva gószvámí megjegyzése szerint a sveda (veríték) szó az ellágyult szív kívül látható jelére, illetve a tűzforróra hevült érzelmekre is utal (a szó másik jelentése meleg, hőség). A friss szerelem (nava-rāga) az örök, ám mindig új ízeket jelentő transzcendentális szerelmet írja le. A citra pedig jelenthet csodát, különös és szépséges jelenséget, de képet, festményt is – Rádhá és Krsna ellágyult, s egybeolvadó szíve így Csaitanja alakját rajzolja ki.

prabhu kahe – sādhya-vastura avadhi ei haya |
tomāra prasāde ihā jāniluṅ niścaya ||196||

(196) Az Úr szólt: Ez a tökéletesség legvégső határa,
és kegyed révén most kétségtelenül megértettem.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Rámánanda-szamvád – hládiní sakti

ei ta' saṅkṣepe kahila kṛṣṇera svarūpa |
ebe saṅkṣepe kahi śuna rādhā-tattva-rūpa ||150||
kṛṣṇera ananta-śakti, tāte tina pradhāna |
cic-chakti, māyā-śakti, jīva-śakti-nāma ||151||
antaraṅgā, bahiraṅgā, taṭasthā kahi yāre |
antaraṅgā svarūpa-śakti sabāra upare ||152||

(150) (Rámánanda Ráj folytatta:)
Röviden beszéltem Krsna természetéről,
halld most összefoglalómat a Rádhá helyzetéről szóló tanról.
(151) Krsna energiái végtelenek, ám közülük három az alapvető,
tudatos (lelki) energia, illúziókeltő energia, és az élőlények – így nevezik őket.
(152) Más néven: belső rész, külső rész, és határhelyzetű.
Közülük a belső rész, a személyes energia a legfőbb.

A 119. strófában Csaitanja több témáról kérdez: Krsna természetéről, Rádhá természetéről, a raszáról, a prémáról. Rámánanda Ráj válaszában a 134-149. versekben Krsna természetéről beszélt, e szakaszban pedig Krsna energiáiról, kiemelten a hládiní saktiról, majd annak megtestesítőjéről, Rádháról szól.

Elsőként a megszámlálhatatlan isteni energiákat sorolja három nagy csoportba. A śakti szó szokásos fordítása: energia, ám a fogalom szélesebb az energia arisztotelészi „működésben lévő”, „valóságos” jelentésnél, magába foglalja az erőt, képességet, hatalmat is. Sőt, tulajdonképpen minden Istenhez tartozik, tőle ered, ezért minden – beleértve a világot és az élőlényeket is – isteni energia, śakti. (lásd: „Pók gyanánt burkolózik ősanyag-hálójába természete szerint az egyedüli Úr”, Svétásvatara up. 6.10.)
A csoportosítás alapja az Istennel való kapcsolatról való tudatosság. Az antar-aṅgā (belső rész) Istent magát jelenti, közvetlen környezetével együtt. Bahir-aṅgā (külső rész) neve az anyagvilágnak, melyet éppúgy áthat Isten, és éppúgy őhozzá tartozik, ám tudat nélküli tompa volta, vagy illúziója révén nem tudatos erről. Éppen ezért a belső rész a cit-śakti, a tudatos energia, míg a külső rész neve māyā-śakti, azaz illúzió, illúziókeltő energia. A harmadik rész e kettő közt ingadozik, ők az élőlények (jīva-śakti). E rész másik megnevezése taṭasthā-śakti, part-helyzetű, azaz határenergia. A taṭa szó partot jelent, s ha a parti fövenyre gondolunk, akkor nyomban szemléletessé válik az elnevezés: a föveny ugyan talaj, ám homokos, laza, vízzel átitatott, így víz is és szárazföld is. Határ-helyzetű, mert az illúziókeltő energia hatása alatt nem tudatos Istenhez fűződő örök kapcsolatáról, ám az illúzión túllépve tudatossá válhat róla – a külső energia hatása alól a belső energia hatása alá kerül.

A felosztás mindig hármas: a Rg-véda is arról beszél, hogy Visnu három léptével feszíti ki a mindenséget. Így a három rész újra meg újra felbukkan, akár különféle hármasságokra vonatkoztatva: föld, levegőég, menny vagy anyagvilág, Vaikuntha a fenséges lelki világ, és Gólóka, a rajongó szeretet világa, de a három időre, a három kötőerőre is gondolhatunk, ha csupán az anyagvilágra tekintünk.

A saktikat bemutató vers után hivatkozásként egy erről szóló slóka következik:

viṣṇu-śaktiḥ parā proktā kṣetrajñākhyā tathā parā |
avidyā-karma-saṁjñānyā tṛtīyā śaktir iṣyate ||153||

(153) Visnu energiája felsőbb, a mező-ismerő szintén felsőbb,
tudatlan tett jellegű a harmadik energiaként nevezett, ezektől eltérő.

(Visnu-purána 6.7.61.)

A Visnu-purána ezen részében Késidhvádzsa király beszél a jógáról, s ezen belül a Visnun való meditációról. A purána megelőző versei az anyagvilágot írják le, ehhez képest felsőbb Visnu belső világa, és a mező-ismerő (kṣetra-jña), az élőlény. A Bhagavad-gítá 13. fejezetének eleje beszél e mezőről: az érzékeken keresztül a birtoklás, az élvezet lakhelye, az anyagi test a mező (kṣetra), a világi tettek és az élvezet mezeje. A mező-ismerő pedig az élőlény, aki megtapasztalja a testi létezést, aki az „én és enyém” felfogással bírva kötődik ehhez a létezéshez, vagy ezt maga mögött hagyva megszabadul tőle. A Gítában folytatódik a gondolatsor: mező-ismerő éppúgy Isten is, Felsőlélekként – ám a Visnu-purána e versében a mező-ismerő önálló kategóriaként csupán az élőlényekre vonatkozik.

sac-cid-ānanda-maya kṛṣṇera svarūpa |
ataeva svarūpa-śakti haya tina rūpa ||154||
ānandāṁśe hlādinī, sad-aṁśe sandhinī |
cid-aṁśe samvit, yāre jñāna kari' māni ||155||

(154) Lét, tudat és boldogság jellegű Krsna eredeti természete,
ezért a személyes energiája szintén három rétű.
(155) A boldogság rész neve gyönyör-adás (hládiní), a lét-jellegű részé a lét teljessége (szandhiní)
a tudat-részé pedig szamvit (mindentudás), melyet tudásnak is neveznek.

hlādinī sandhinī samvit tvayy ekā sarva-saṁśraye |
hlāda-tāpa-karī miśrā tvayi no guṇa-varjite ||156||

(156) A gyönyöradás, a teljes létezés, és a mindentudás egy benned, s ez mindennek az alapja.
Mentes vagy az anyagi kötelékektől, melyek az örömöt, a szenvedést és a kettő elegyét okozzák.

(Visnu-purána 1.12.69.)

A végtelen isteni energiákat három nagy csoportba osztottuk, majd a belső energiát további három részre. A tudat-nélküli (acit) világgal szemben a lélekkel kapcsolatban három alapvető tulajdonságot sorolnak fel: sat, cit és ānanda. A sat létezőt jelent, a szó voltaképpen az as létigéből képzett folyamatos melléknévi igenév. Az élők első fontos tulajdonsága tehát maga a létezés. Az óind felfogás szerint a nemlétből nem keletkezik lét, így a létezés szükségképpen örökkévaló. A létező különféle formákat ölt, vagy a formák átalakulnak egymásba, ám a lét maga nem keletkezik, és nem szűnik meg. Miként a Bhagavad-gítá is megerősíti:

na jāyate mriyate vā kadācin
nāyaṁ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ |
ajo nityaḥ śāśvato’yaṁ purāṇo
na hanyate hanyamāne śarīre ||

Nem születik, s nem is hal meg soha,
nem keletkezett, s nem lesz ismét létrejövő.
Születetlen, örök, maradandó, ősi,
s a pusztuló testben sem hal meg. (Bg. 2.20.)

A létező érzékel, az érzékelő pedig feldolgozza a begyűjtött információkat, és szervezi, alakítja maga körül a világot. Ez a működés a lélek három alapvető tulajdonság közül már a másodikhoz, a tudatossághoz kapcsolódik. A cit tudatosságot, gondolatot, értelmet jelent – a tudatos létező pedig kutat. Kutatja a körülötte lévő világot, kutatja saját eredetét, ám a stabil, harmonikus élet lehetőségét is. Ez utóbbi már a harmadik alapvető tulajdonságból, a boldogság (ānanda) igényéből fakad.

Istennel kapcsolatban a lét-tudat-boldogság hármasa jóval mélyebb. A lét vele kapcsolatban a lét teljessége (sandhinī), a tudatosság egyenesen a minden tudása (samvit), a boldogság nem csupán annak keresése vagy megízlelése, hanem kiárasztása is: gyönyöradás (hlādinī). A hlādinī szó a hlād – örvendezik igéből származik. Az -in (nőnemben -inī) képző melléknevet képez a szóból, mint a magyar -os -es -ös képző. A hlādinī tehát jelentése tehát: „örömös”, amit örvendező, vagy gyönyört adó, boldogító értelemben is használnak. „A hládiní energia ad örömet Krsnának, és táplálja Krsna bhaktáit.” – olvassuk a Csaitanja-csaritámrtában (1.4.60.). Az óind tradíció személyként tekint mindenre, így ezen energiákat, isteni tulajdonságokat is egy-egy isteni személy forma képvisel. A lét teljességét az erőt adó és megalapozó Balarám képviseli, a mindentudást Vászudév-Krsna, míg a gyönyöradó energia személyes megjelenése Rádhá.

A Svétásvatara-upanisad is ugyanezt a három saktit írja le, csupán a szavak tűnhetnek első pillanatra másnak:

na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate
na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate |
parāsya śaktir vividhaiva śrūyate
svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca ||

Teendője és (anyagi) érzékszerve nincs neki,
senki sem egyenlő, vagy több nála.
Felsőbb energiái sokfélék:
a tudás, az erő és a tett. (Svét. 6.8.)

Az erő (bala) a megalapozó, a létezést alátámasztó, energiával ellátó sakti. A fenség világában a végtelenség kígyója, Ananta-sésa jeleníti meg ezt a saktit, az ő összetekeredett teste alkotja az ágyat, amin Nárájan nyugszik. Nárájan a mindentudást képviseli… látszólag nem cselekszik – hiszen pihen a kígyó-ágyon –, ám tudatos mindenről, és akarata irányítja az egész mindenséget. Az upanisad hármasában ő a tudás (jñāna), míg a tett (kriyā) az aktív, az ösztönző, a kreatív energia, Laksmí. Rámánanda felsorolásában ez az energia a gyönyöradó, boldogító, a hlādinī śakti.

kṛṣṇake āhlāde, tā'te nāma hlādinī |
sei śakti-dvāre sukha āsvāde āpani ||157||
sukha-rūpa kṛṣṇa kare sukha āsvādana |
bhakta-gaṇe sukha dite hlādinī kāraṇa ||158 ||
hlādinīra sāra aṁśa, tāra prema nāma |
ānanda-cinmaya-rasa premera ākhyāna ||159||

(157) Megörvendezteti Krsnát, ezért mondják gyönyör-adónak (hládiní).
E sakti révén ő maga kóstolja az örömöket.
(158) A megtestesült öröm, Krsna így ízleli az örömöt,
ám a bhakták sokaságát is a gyönyör-adó (hládiní) energia örvendezteti meg.
(159) A gyönyör-adó (hládiní) energia lényegi részét rajongó szeretetnek (préma) nevezik.
A gyönyör és (lelki) tudatosság esszenciája a préma kifejtése.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád