Bejegyzések
|| oṁ ||
pūrṇam adaḥ pūrṇam idam
pūrṇāt pūrṇam udacyate |
pūrṇasya pūrṇam ādāya
pūrṇam evāvaśiṣyate ||
Óm!
Teljes Az, teljes Ez.
A teljesből teljes lesz.
Teljes teljesét elvéve
teljes marad meg belőle.
Fordításkor a szöveg interpretálója különböző szempontokat vesz figyelembe. Vajon mi legyen a fontosabb? a vers zeneiségének, ritmikájának visszaadása? vagy a gondolatmenet minél pontosabb interpretációja? Egy időben-térben távoli kultúra gondolatait miként adjuk át? Vajon laikus olvasó találkozik majd a szöveggel, aki egy-egy gondolat alapos kifejtését igényli? vagy hozzáértő szakember, aki felismeri a szöveg rejtett utalásait? A várható olvasóközönség vajon a szöveg mely rétegeire kíváncsi? fiozófiai? teológiai?
A fenti mantrának is számos magyar fordítása született már. Íme néhány példa:
A szöveg metrumát megtartó fordítások:
Teljes amaz – teljes emez; teljességből teljes lesz.
Teljesből teljest elvéve, megmarad, ím teljessége.
(Rácz Géza)
Teljes az ott, teljes ez itt, / Teljesből teljes áll elő,
Teljesből teljest elvéve /A teljes egész megmarad.
(Fórizs László)
A metrummal szemben a mantra tömör hangulatát tükröző fordítások:
Teljes az Ott, és teljes ez Itt. Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad. Teljesen mégis megmarad.
(Tenigl-Takács László)
Teljes Az, teljes Ez. A teljesből a teljes lép elő.
A teljesből a teljeset elvéve mégis megmarad a teljesség.
(Pál Dániel)
A magyarázó fordítás a szöveg fordító általi értelmezését bontja ki az olvasó számára. Ilyen Sríla Prabhupád fordítása is: „Az Istenség Személyisége tökéletes és teljes, és mivel maradéktalanul tökéletes, mindabban, ami Belőle kiárad – s így ebben a mulandó világban is –, minden megvan ahhoz, hogy hiánytalanul teljes legyen. Bármit hozzon létre a Teljes Egész, az önmagában is teljes. Ő a Teljes Egész, ezért bár számtalan hiánytalan egység árad ki Belőle, megmarad teljes egésznek.”
Az ilyen fordítás szilárd tájékodási pontot nyújt, ám a szöveg gyakran többféleképpen is értelmezhető, és az ilyen magyarázó fordítás mellett elsikkad a szöveg többi jelentése. A Sríla Prabhupád fordításában a „teljes Az” (pūrṇam adaḥ) „az Istenség Személyisége tökéletes és teljes”, míg a „teljes Ez” (pūrṇam idam) a „mindabban, ami Belőle kiárad – s így ebben a mulandó világban is –, minden megvan ahhoz, hogy hiánytalanul teljes legyen” félmondatnak felel meg. Ám a vers első sorában mutató névmások (adas – az, illetve idam – ez) másféleképpen is értelmezhető. Baladév Vidjábhúsan a Góvinda-bhásjában felveti a nirguna- és a szaguna Brahmanként való értelmezést is: „A Brhadárnjaka-upanisadból* vett vers szó szerinti magyarázata a következő: az (adas) a gyökérre utal, a megnyilvánulatlanra, ez (idam) pedig a megnyilvánult formára. Mindkét forma a Teljesség. Isten megnyilvánult formái, vagyis avatárjai, illetve az istenszeretet viszonyaiban, a raszákban cselekvő aspektusai a megnyilvánulatlan gyökérből (pūrṇa, teljes) származnak. Az udacyate szó jelentése: megnyilvánul. Abból a teljes gyökérből elvéve a megnyilvánult formát, vagy megfordítva, a megmutatkozó formát a megnyilvánulatlan gyökérformával ötvözve csak a vegyítetlen gyökérforma marad.”
* A verset a Brhadáranjaka- és az Ísa-upanisadban is megtalálhatjuk.
A magam részéről a fordításban igyekszem a nagyon szó szerint visszaadni a szanszkrt szavakat (gyakran az érthetőség rovására is ragaszkodva a szanszkrt szöveg szórendjéhez, tagolásához), és az értelmezést az olvasóra bízni... legfeljebb jegyzetben rámutatni a többféle értelmezési lehetőségre.
Ám – mint a szövegünket áttekintve láthatjuk – így is óhatatlanul szubjektív marad a fordítás:
Teljes az, teljes ez:
A pṝ igei gyök jelentése tölt, befejez – a vers pūrṇa szava e gyökből képzett befejezett melléknévi igenév: a megtöltött, a befejezett. Az adaḥ és idam szavak távolra, illetve közelre mutató névmások (az, ez).
„Teljes Az”: teljes, tökéletes a brahman („Az”), és teljes, tökéletes ez a világ („Ez”). Sankara kommentárja ugyanígy Brahmannal és a világgal azonosítja a mantra „Az”-át és „Ez”-ét. Mint láttuk, más értelmezési lehetőségek is elképzelhetők, például a nirguna- és a szaguna Brahman.
A teljesből teljes lesz:
Az udacyate a magyarban kevésbé használt passzív ragozású ige, jelentése: felemelkedik, felbukkan... miként a tengerből emelkedik fel a Nap. Számomra ez inkább származásról szól mint a felfelé irányuló mozgásról, így lett belőle: „lesz”.
Teljes teljesét elvéve:
Az ādāya határozói igenév, az ādā - elfogad, elvesz igéből.
A legtöbb fordítás „teljesből teljes” jellegű eredethatározós fordulattal él, bár a szövegben a pūrṇasya birtokos esetű alak. Erőteljesebbnek éreztem a birtokos alak megtartását, így nem csupán elveszünk belőle valamit, hanem a lényege vevődik el... és mégis:
teljes marad meg belőle:
pūrṇam - teljes; eva - bizony; avaśiṣyate – megmarad.
pūrṇam adaḥ pūrṇam idam
pūrṇāt pūrṇam udacyate |
pūrṇasya pūrṇam ādāya
pūrṇam evāvaśiṣyate ||
Óm!
Teljes Az, teljes Ez.
A teljesből teljes lesz.
Teljes teljesét elvéve
teljes marad meg belőle.
Fordításkor a szöveg interpretálója különböző szempontokat vesz figyelembe. Vajon mi legyen a fontosabb? a vers zeneiségének, ritmikájának visszaadása? vagy a gondolatmenet minél pontosabb interpretációja? Egy időben-térben távoli kultúra gondolatait miként adjuk át? Vajon laikus olvasó találkozik majd a szöveggel, aki egy-egy gondolat alapos kifejtését igényli? vagy hozzáértő szakember, aki felismeri a szöveg rejtett utalásait? A várható olvasóközönség vajon a szöveg mely rétegeire kíváncsi? fiozófiai? teológiai?
A fenti mantrának is számos magyar fordítása született már. Íme néhány példa:
A szöveg metrumát megtartó fordítások:
Teljes amaz – teljes emez; teljességből teljes lesz.
Teljesből teljest elvéve, megmarad, ím teljessége.
(Rácz Géza)
Teljes az ott, teljes ez itt, / Teljesből teljes áll elő,
Teljesből teljest elvéve /A teljes egész megmarad.
(Fórizs László)
A metrummal szemben a mantra tömör hangulatát tükröző fordítások:
Teljes az Ott, és teljes ez Itt. Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad. Teljesen mégis megmarad.
(Tenigl-Takács László)
Teljes Az, teljes Ez. A teljesből a teljes lép elő.
A teljesből a teljeset elvéve mégis megmarad a teljesség.
(Pál Dániel)
A magyarázó fordítás a szöveg fordító általi értelmezését bontja ki az olvasó számára. Ilyen Sríla Prabhupád fordítása is: „Az Istenség Személyisége tökéletes és teljes, és mivel maradéktalanul tökéletes, mindabban, ami Belőle kiárad – s így ebben a mulandó világban is –, minden megvan ahhoz, hogy hiánytalanul teljes legyen. Bármit hozzon létre a Teljes Egész, az önmagában is teljes. Ő a Teljes Egész, ezért bár számtalan hiánytalan egység árad ki Belőle, megmarad teljes egésznek.”
Az ilyen fordítás szilárd tájékodási pontot nyújt, ám a szöveg gyakran többféleképpen is értelmezhető, és az ilyen magyarázó fordítás mellett elsikkad a szöveg többi jelentése. A Sríla Prabhupád fordításában a „teljes Az” (pūrṇam adaḥ) „az Istenség Személyisége tökéletes és teljes”, míg a „teljes Ez” (pūrṇam idam) a „mindabban, ami Belőle kiárad – s így ebben a mulandó világban is –, minden megvan ahhoz, hogy hiánytalanul teljes legyen” félmondatnak felel meg. Ám a vers első sorában mutató névmások (adas – az, illetve idam – ez) másféleképpen is értelmezhető. Baladév Vidjábhúsan a Góvinda-bhásjában felveti a nirguna- és a szaguna Brahmanként való értelmezést is: „A Brhadárnjaka-upanisadból* vett vers szó szerinti magyarázata a következő: az (adas) a gyökérre utal, a megnyilvánulatlanra, ez (idam) pedig a megnyilvánult formára. Mindkét forma a Teljesség. Isten megnyilvánult formái, vagyis avatárjai, illetve az istenszeretet viszonyaiban, a raszákban cselekvő aspektusai a megnyilvánulatlan gyökérből (pūrṇa, teljes) származnak. Az udacyate szó jelentése: megnyilvánul. Abból a teljes gyökérből elvéve a megnyilvánult formát, vagy megfordítva, a megmutatkozó formát a megnyilvánulatlan gyökérformával ötvözve csak a vegyítetlen gyökérforma marad.”
* A verset a Brhadáranjaka- és az Ísa-upanisadban is megtalálhatjuk.
A magam részéről a fordításban igyekszem a nagyon szó szerint visszaadni a szanszkrt szavakat (gyakran az érthetőség rovására is ragaszkodva a szanszkrt szöveg szórendjéhez, tagolásához), és az értelmezést az olvasóra bízni... legfeljebb jegyzetben rámutatni a többféle értelmezési lehetőségre.
Ám – mint a szövegünket áttekintve láthatjuk – így is óhatatlanul szubjektív marad a fordítás:
Teljes az, teljes ez:
A pṝ igei gyök jelentése tölt, befejez – a vers pūrṇa szava e gyökből képzett befejezett melléknévi igenév: a megtöltött, a befejezett. Az adaḥ és idam szavak távolra, illetve közelre mutató névmások (az, ez).
„Teljes Az”: teljes, tökéletes a brahman („Az”), és teljes, tökéletes ez a világ („Ez”). Sankara kommentárja ugyanígy Brahmannal és a világgal azonosítja a mantra „Az”-át és „Ez”-ét. Mint láttuk, más értelmezési lehetőségek is elképzelhetők, például a nirguna- és a szaguna Brahman.
A teljesből teljes lesz:
Az udacyate a magyarban kevésbé használt passzív ragozású ige, jelentése: felemelkedik, felbukkan... miként a tengerből emelkedik fel a Nap. Számomra ez inkább származásról szól mint a felfelé irányuló mozgásról, így lett belőle: „lesz”.
Teljes teljesét elvéve:
Az ādāya határozói igenév, az ādā - elfogad, elvesz igéből.
A legtöbb fordítás „teljesből teljes” jellegű eredethatározós fordulattal él, bár a szövegben a pūrṇasya birtokos esetű alak. Erőteljesebbnek éreztem a birtokos alak megtartását, így nem csupán elveszünk belőle valamit, hanem a lényege vevődik el... és mégis:
teljes marad meg belőle:
pūrṇam - teljes; eva - bizony; avaśiṣyate – megmarad.
