hódolat Srí Gaurakisór Bábádzsí Mahárádzsnak

Śrī Gaurakiśora-namaskāra-daśakam

guror guro me paramo gurus tvaṁ
varenya gaurāṅga-gaṇāgragaṇe |
prasīda bhṛtye dayitāśrite te
namo namo gaurakiśora tubhyam ||1||

Mesterem mestere, paramgurudévám,
a legkiválóbb vagy te Gauránga bensőséges társai között!
Kérlek, légy kegyes kedves szolgád szolgájához!
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

A dayitāśrita (kedves szolga) jelző kettős értelmű, a dayita (kedves) szó Gaurakisóra bábádzsí tanítványára, Bhaktisziddhánta Prabhupádra (Vārṣabhānavī-dayita dāsa) utal, így a dayitāśrita – Dayita szolgája. A verset Bhakti Raksak Srídhar Mahárádzs, Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád tanítványa írta.

sarasvatī-nāma-jagat-prasiddhaṁ
prabhuṁ jagatyāṁ patitaika-bandhum |
tvam eva deva prakaṭī-cakāra
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||2||

Szaraszvatí néven lett híres e világban,
mesterem, az elesettek egyetlen barátja e földkerekségen,
s te voltál az uram, ki felfedted őt.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

kvacid-vrajāraṇya-vivikta-vāsī
hṛdi vraja-dvandva-raho-vilāsī |
bahir virāgī tv avadhūta-veṣī
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||3||

Olykor magányosan Vradzsa erdejében élsz,
ám szívedben az isteni pár titkos kedvteléseiben lakozol,
miközben külsőleg olykor lemondottként, máskor avadhútaként viselkedsz.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

Az avadhúta a világi életen teljesen felülemelkedett személyre utal, aki így függetlenné vált minden előírástól. A szó gyöke a dhú (ráz) ige, melyhez az ava (le, el) igekötő társul (leráz), a ta a befejezett melléknévi igenév képzője (lerázott). Sríla Prabhupád így magyarázza az avadhúta kifejezést: „Az avadhúta szó azt jelenti, hogy a »legszabadabb«. Aki elérte az avadhúta szintet, azt semmilyen szabály vagy rendelet nem korlátozza, vagyis azt tesz, amit akar. Ez az avadhúta szint éppen olyan, mint a levegő, ami nem törődik semmilyen akadállyal.” (Bhág. 4.29.11. kommentárjában) Srídhar Mahárádzs magyarázata: „Az avadhúta pedig nem szannjászí, hanem inkább olyan kiváló személy, aki nem sokat törődik a világgal, s néha közönséges módon cselekszik; olyasmit tesz, amit talán nem kellene. Bár ő maga a világi cselekvés fölött áll, némely tette mégis alacsonyrendű. Az ava jelentése alacsony, dhúta pedig az, aki eltávolít vagy megtisztít.” (Az arany avatár)

kvacit punar gaura-vanāntacārī
surāpagā-tīra-rajo-vihārī |
pavitra-kaupīna-karaṅka-dhārī
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||4||

Máskor Gauravana erdejének határán barangolsz,
a Gangesz partmenti homokjában,
s a lemondottak szent ágyékkötőjét, és vizesedényét hordozod.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

Gauravana Navadvíp határában található.

sadā harer nāma mudā raṭantaṁ
gṛhe gṛhe mādhukarīm aṭantam |
namanti devā api yaṁ mahāntaṁ
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||5||

Mindig Hari nevét zenged,
miközben házról házra járva koldulsz.
Dicső szent, még a félistenek is meghajolnak előtted!
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

A mádhukarí házról házra járva, koldulva él, miként a méh is virágról virágra szállva gyűjti a virágport. A madhu-kara jelentése „méz-csináló”, méh, a mádhukarí e szóból képzett melléknév („méhecskés”).

kvacid-rudantañ ca hasan naṭantaṁ
nijeṣṭa-deva-praṇayābhibhūtam |
namanti gāyantam alaṁ janā tvāṁ
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||6||

Olykor zokogsz, vagy nevetve táncolsz,
ahogy eláraszt a szeretet imádott Urad iránt,
máskor csak énekelsz, s az emberek mind leborulnak előtted.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

mahāyaśo-bhaktivinoda-bandho
mahāprabhu-prema-sudhaika-sindho |
aho jagannātha-dayāspadendo
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||7||

A dicső Bhaktivinód barátja vagy,
Maháprabhu rajongó szeretetének páratlan nektáróceánja!
Dzsagannáth kegyét befogadó hold!
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

Gaurakisóra dász bábádzsí a mai Bangladés területén született, egy Bagdzsan nevezetű kis faluban. Gabonakereskedőként dolgozott. Felesége halála után visszavonult a világi élettől, és Vrndávanba költözött, s ott Bhágavata dász bábádzsítól, Dzsagannáth dász bábádzsí tanítványától kapott beavatást. Később Dzsagannáth dász bábádzsí utasítására Navadvíp mellé költözött, itt találkozott, s barátkozott össze Bhaktivinód Thákurral.

samāpya rādhā-vratam uttamaṁ tvam
avāpya dāmodara-jāgarāham |
gato'si rādhādara-sakhya-riddhiṁ
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||8||

Betöltve a szent Rádhá-fogadalmat,
Dámodar napjára virradóan
öltötted fel örök alakod, szakhíként, Rádhá társaságában.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

Gaurakisóra dász bábádzsí Kárttik (Dámódar) hó telő holdas kéthetében, ékádasí napján távozott e világból.

vihāya saṅgaṁ kuliyā-layānāṁ
pragṛhya sevāṁ dayitānugasya |
vibhāsi-māyāpura-mandira-stho
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||9||

Feladtad Kulija lakóinak társaságát,
hogy elfogadd Dajita követőinek szolgálatát,
így most a májápuri templomban lakozol.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

A „Dajita követői” utalás Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád (Vārṣabhānavī-dayita dāsa) tanítványaira.

sadā nimagno'py aparādha-paṅke
hy ahaitukīm eṣa kṛpāñ ca yāce |
dayāṁ samuddhṛtya vidhehi dīnaṁ
namo namo gaura-kiśora tubhyam ||10||

A bűn mocsarában örökkön elmerülve,
indokolatlan kegyedért esedezem.
Add kegyed, hogy megmentsd ezt az elesett lelket.
Újra meg újra néked hódolok, ó, Gaurakisór!

PDF

béke-fohász

śāntā dyauḥ śāntā pṛthivī śāntam idam urv antarikṣam |
śāntā udanvatīr āpaḥ śāntā naḥ santv oṣadhīḥ ||1||

Áldjon meg bennünket békével a menny, a föld, s e széles levegőég!
Áldjon meg bennünket békével a hömpölygő víz, s a gyógyító növény!

śāntāni pūrva-rūpāṇi śāntaṁ no astu kṛtākṛtam |
śāntaṁ bhūtaṁ ca bhavyaṁ ca sarvam eva śam astu naḥ ||2||

Áldjanak meg bennünket békével az előjelek, a tettek mit megtettünk, s az is, amit nem!
Áldjon meg bennünket békével a múlt, s a jövő is, bizony, minden hozzon áldást reánk!

iyaṁ yā parame-ṣṭhinī vāg devī brahma-saṁśitā |
yayaiva sasṛje ghoraṁ tayaiva śāntir astu naḥ ||3||

A legfőbb helyen lakozó istennő, a Szó, kit a fohász tesz erőssé,
s ki a varázsigét teremtette, bizony, ő békítsen meg bennünket!

idaṁ yat parame-ṣṭhinaṁ mano vāṁ brahmasaṁśitam |
yenaiva sasṛje ghoraṁ tenaiva śāntir astu naḥ ||4||

A legfőbb helyen lakozó Elme, kit a fohász tesz erőssé,
s ki a varázsigét teremtette, bizony, ő békítsen meg bennünket!

imāni yāni pañcendriyāni manaḥ ṣaṣṭhāni me hṛdi brahmaṇā saṁśitāni |
yair eva sasṛje ghoraṁ tair eva śāntir astu naḥ ||5||

Az öt érzék, s a hatodik, szívemben az elme – ők, kiket a fohász tesz erőssé,
s kik a varázsigét teremtették, bizony, ők békítsenek meg bennünket!

śaṁ no mitraḥ śaṁ varuṇaḥ śaṁ viṣṇuḥ śaṁ prajāpatiḥ |
śaṁ na indro bṛhaspatiḥ śaṁ no bhavatv aryamā ||6||

Mitra, Varuna, Visnu, Pradzsápati,
Indra, Brhaszpati, és Arjamá áldása szálljon reánk!

śaṁ no mitraḥ śaṁ varuṇaḥ śaṁ vivasvāṁ cham antakaḥ |
utpātāḥ pārthivāntarikṣāḥ śaṁ no divicarā grahāḥ ||7||

Mitra, Varuna, Vivaszván, és a Bevégző, a halál ura is áldjon meg bennünket,
a földi és égi ómenek, és az égen járó bolygók is csak áldást hozzanak!

śaṁ no bhūmir vepyamānā śam ulkā nirhataṁ ca yat |
śaṁ gāvo lohitakṣīrāḥ śaṁ bhūmir avatīryatīḥ ||8||

Kegyeljen minket a remegő föld, a tűzcsóvaként lecsapó meteor,
kegyeljenek a véres-tejű tehenek, s az alásüllyedő föld is.

nakṣatram ulkābhihataṁ śam astu naḥ śaṁ no 'bhicārāḥ śam u santu kṛtyāḥ |
śaṁ no nikhātā valgāḥ śam ulkā deśopasargāḥ śam u no bhavantu ||9||

Kegyeljenek minket az égitestek, melyeket az üstökösök kimozdítanak pályájukról, még a gyilkos támadások és a gonosz varázslatok is kegyeljenek!
Kegyeljenek az elásott amulettek, és az országnak rossz óment jelentő hullócsillagok is!

śaṁ no grahāś cāndramasāḥ śam ādityaś ca rāhuṇā |
śaṁ no mṛtyur dhūmaketuḥ śaṁ rudrās tigmatejasaḥ ||10||

Kegyeljen minket a nap- és holdfogyatkozás Ráhuval,
kegyeljen minket a Halál, és Kétu is. Kegyeljenek minket a nagyerejű rudrák!

śaṁ rudrāḥ śaṁ vasavaḥ śam ādityāḥ śam agnayaḥ |
śaṁ no maharṣayo devāḥ śaṁ devāḥ śaṁ bṛhaspatiḥ ||11||

Kegyeljenek minket a rudrák, a vaszuk, az áditják és tűzistenek,
kegyeljenek a nagy bölcsek, az istenek és istennők, és kegyeljen minket Brhaszpati!

brahma prajāpatir dhātā lokā vedāḥ saptarṣayo 'gnayaḥ |
tair me kṛtaṁ svastyayanam indro me śarma yachatu brahmā me śarma yachatu |
viśve me devāḥ śarma yachantu sarve me devāḥ śarma yachantu ||12||

Brahman, Pradzsápati, a Teremtő, a világok, a védák, a hét ősbölcs, s a tűzistenek
vigyenek sikerre utamon! Oltalmazzon Indra és Brahmá,
oltalmazzanak a Visvédévák, a világegyetem istenei, bizony, minden isten oltalmazzon engem!

yāni kāni cic chāntāni loke saptarṣayo viduḥ |
sarvāṇi śaṁ bhavantu me śaṁ me astv abhayaṁ me astu ||13||

Bármit is tud a hét bölcs, mi e világban megbékíti a gondolatokat,
annak minden áldása reám szálljon, s távozzon tőlem a félelem!

pṛthivī śāntir antarikṣaṁ śāntir dyauḥ śāntir
āpaḥ śāntir oṣadhayaḥ śāntir vanaspatayaḥ śāntir
viśve me devāḥ śāntiḥ sarve me devāḥ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ śāntibhiḥ |
yad iha ghoraṁ yad iha krūraṁ yad iha pāpaṁ tac chāntaṁ tac chivaṁ
sarvam eva śam astu naḥ ||14||

A föld békessége, a levegőég békessége, a menny békessége,
a vizek békessége, a gyógyító füvek békessége, az erdők békessége,
a világegyetem isteneinek békessége, minden isten békessége, a békesség, a békesség, bizony, a békességgel
ami rettentő, ami kegyetlen vagy ami bűnös, az enyhet talál, és áldásossá válik.
Szálljon ránk minden áldás!


Megjegyzések
A fohász az Atharva-véda 19.9. szúktája.

1. A menny, a levegőég és a föld hármasa különös jelentőségű, hiszen a bhūr (föld), bhuvaḥ (levegőég) svaḥ (mennyi) szavakra, a vyāhṛtikre utal. A vyāhṛtik utalnak a fenti három létszférára, ám jelenthetik a tapasztalati világot (bhūr), az elme világát (bhuvaḥ), és az elfogás-elutasítás zsigeri indulatain túli tudatos döntéseink, az intelligencia világát (svaḥ) is.
A śānta jelzőt a śam (megnyugszik, lecsillapodik, megbékül) igéből képezzük, jelentése megnyugodott, lecsillapodott, megbékített. A fohász későbbi verseiben a śam önálló szóként is megjelenik, jelentése jólét, siker... áldást, jókívánságot fejez ki: śaṁ naḥ – áldás reánk. Hasonlóképpen a śam igéből származik a nyugalom, csillapítás, békesség jelentésű śānti főnév.

2. A kṛtākṛtam ( a megtett és nem megtett) kifejezés értelmezhető csinált, de nem elvégzett munkaként, félbehagyott cselekvésként is.

3. s ki a varázsigét teremtette: A ghora egyszerre jelent félelmetest és tekintélyest, továbbá főnévként varázsigét, ráolvasást is – mely hatásossága folytán tiszteletet parancsol, melyet mégis óvatos távolságtartással szemlél az ember.

6. A fohász ebben s a későbbi versekben is a félistenek különféle csoportjairól beszél. Az ádtiják Aditi és Kasjapa tizenkét fia e vers Mitrát, valamint a vizek urát Varunát, és az ősatyák urát Arjamát (lásd Bg. 10.29.) említi külön is. Vivaszván és Dhátá szintúgy az áditják közé tartoznak. A későbbi versek a félistenek további csoportjairól beszélnek, a tizenegy rudráról (ők Siva kiterjedései), a negyvenkilenc tűzistenről (Agni kiterjedései), illetve a nyolc vaszuról. Indra a félistenek királya, Brhaszpati pedig a tanítómesterük.

8. Könnyen megértjük, hogy a harmonikus, békés dolgok békét árasztanak magukból. Ám a fohászt éneklő rsi nem rózsaszín idillvilágról dalol, nem csupán békevágyát foglalja fohászába. A nyolcadik vers apokaliptikus víziót fest elénk: földrengések követik egymást, a meteorok tűzcsóvaként hullnak alá az égből, a halálra rémült tehenek tejét vér festi, s végül összeomlik minden, a lényeknek biztonságot nyújtó föld is elsüllyed. Ám minden nehézség, még az ilyen szörnyű, csapások közepette is szilárdan tudjuk: békés (śānta) minden létszféra… fohászunk pedig megacélozza (szó szerint: saṁśita – megélezi, 2-4. versek) megerősíti érzékeinket, szívünket, gondolatainkat, így szavunk bizonnyal beteljesül: még e szörnyű körülmények között elpusztuló világban is, a támadások, akár gonosz varázslatok ellenére (9. vers), a halál árnyékában (10. vers) is béke lesz szívünkben, semmi más. Felnézünk az égre, ott ragyognak az ősbölcsek csillagai (a Göncölszekér). E bölcsek ismerik a lélek titkát, reájuk tekintünk hát és reájuk emlékezünk, hogy tudásuk áldásával minden rettentő, kegyetlen és gonosz lecsillapodjon, megbékéljen.

PDF

vaisnava pranám

vāñchā-kalpatarubhyaś ca
kṛpā-sindhubhya eva ca |
patitānāṁ pāvanebhyo
vaiṣṇavebhyo namo namaḥ ||

A kívánságteljesítő fáknak,
a könyörület óceánjainak,
az elesettek megmentőinek -
a vaisnaváknak hódolok újra meg újra.

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád interpretációjában:
„Újra és újra csókjaimmal borítom Krsna bhaktáinak szentséges lába porát,
mert olyanok ők, mint a kívánságfák, melyek minden odaadó vágyunkat teljesítik.
Ők a kegy óceánjai, s az elesettek megmentői.”


(a felvételen Srídhar Mahárádzs zengi e mantrát)

a vaisnava fohásza

A Bhágavata nem engedi meg, hogy követői mást kérjenek Istentől, mint az iránta érzett makulátlan, szüntelen szeretetet. Hatalom, az evilági mennyek csábító szépsége, vagy a világ feletti uralom vágya sohasem témái a vaisnava imáinak, aki szelíden és alázatosan így fohászkodik: „Lelkem atyja, mestere, Istene, barátja és férje! Szenteltessék meg a Te neved! Nem olyanért járulok Elébed, amit már meg is adtál nekem. Vétkeztem Ellened, és most szégyenkezve folyamodom a bocsánatodért. Szentséged érintse meg a lelkem, és szabadítson meg az anyagi fertőtől. Hajoljon lelkem odaadóan, alázatosan szent szolgálatodra abszolút szeretetben Irántad. Istenemnek szólítottalak, hadd burkolózzék hát lelkem a Te nagyságod csodálatába! Mesteremnek neveztelek, ezért lelkem áldozza magát szigorúan a Te szolgálatodnak! Barátomnak mondtalak, lelkem érezzen alázatos szeretetet Irántad, ne rettegést, ne félelmet! Férjemnek neveztelek, lelki természetem legyen örök egységben Veled, érezzen örök szerelmet Irántad, de sohase rettegést vagy csömört. Atyám! Adj elég erőt, hogy úgy mehessek Hozzád, mint lelkem szeretőjéhez, hogy egyek lehessünk örök szerelemben! Békesség a világnak!”

(Bhaktivinód Thákur: A Bhágavata)

fohászok a lelki tanítómesterhez

oṁ ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā |
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ ||
ajñāna-timira-andhasya – a tudatlanság sötétségétől vaké; jñāna-añjana-śalākayā – a tudás balzsamos pálcájával ; cakṣuḥ – szemet; unmīlitam – kinyitottat; yena – aki által; tasmai – őnéki; śrī-gurave – Srí Gurunak; namaḥ – hódolat

Óm! Hódolat Srí Gurunak, ki a tudás balzsamával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől elvakult szemem!

A felvételen Szvámí Szadánanda dász zengi a mantrát

mūkaṁ karoti vācālaṁ
paṅguṁ laṅghayate girim |
yat-kṛpā tam ahaṁ vande
śrī-guruṁ dīna-tāraṇam ||
mūkam – némát; karoti – teszi; vācālam – beszédessé; paṅgum – a bénát; laṅghayate – átkelésre készteti; girim – a hegyen; yat-kṛpā – akinek kegye; tam – őt; aham – én; vande – magasztalom; śrī-gurum – Srí Gurut; dīna-tāraṇam – az elesettek megmentőjét

A néma beszédes lesz,
a béna átkel a hegyen,
az ő kegyéből. Néki hódolok hát,
Srí Gurunak, az elesettek megmentőjének!

he śrī guro jñāna-da dīna-bandho
svānanda-dātaḥ karuṇaika-sindho |
vṛndāvanāsīna hitāvatāra
prasīda rādhā-praṇaya-pracāra ||
he śrī guro – ó, Srí Guru!; jñāna-da – tudás adományozója!; dīna-bandho – elesettek barátja!; sva-ānanda-dātaḥ –önnön boldogságod adományozója; karuṇā-eka-sindho – a könyörület egyetlen óceánja!; vṛndāvan-āsīna – Vrndávanban lakozó!; hita-avatāra – a jóakarat alászállása!; prasīda – kérlek!, légy könyörületes!; rādhā-praṇaya-pracāra – Rádhá szerelméről tanító!

Ó, Srí Guru, a tudás adományozója, elesettek jóbarátja!
A könyörület egyetlen óceánjaként önnön boldogságod záporozod reánk!
Vrndávanban lakozol, ám isteni jótevőként alászállsz e világba,
kérlek, taníts minket Rádhá szerelméről!

A vers első pádáját több forrás is a śrī szó nélkül közli, ám mert e nélkül a versmérték (indravajrā, – – υ – – / υ υ – υ – υ) hibás volna, valószínűleg ez a helyes változat.

Meghallgatom, ahogy Krsnadász Bábádzsí Mahárádzs zengi

a hanganyagok forrása:
http://www.sadananda.com/
http://www.vaisnava.com/variouskirtanmp3.html
PDF

kapcsolódó írások:
· Raghunáth dász gószvámí: fohász Srí Guruhoz

a Rg-véda Visnut magasztaló 1.154. himnusza

viṣṇor nu kaṁ vīryāṇi pra vocaṁ yaḥ pārthivāni vimame rajāṁsi |
yo askabhāyad uttaraṁ sadhasthaṁ vicakramāṇas tredhorugāyaḥ ||1||

viṣṇoḥ – Visnué; nu – most; kam – !; vīryāṇi – hőstetteit, erényeit, hatalmát; pra vocam – mondom, hirdetem; yaḥ – aki; pārthivāni – evilágiakat; vi-mame – felmérte; rajāṁsi – egeket, (homályokat, szenvedélyeket, porszemcséket); yaḥ – aki; askabhāyat – teremtette, csinálta, feldúcolta; uttaram – felsőt, felsőbbet; sadha-stham – találkozás helyét, a helyszínt; vicakramāṇaḥ – a lépő; tredhā – három részletben; urugāyaḥ – a nagyok által magasztalt

Visnu dicső tetteit hirdetem, ki felmérte a föld s az ég régióit.
Bizony ő alkotta meg a felsőbb világot is, a Hármatlépő, kit a legkiválóbbak is magasztalnak.

Az urugāya szó kétféleképpen is értelmezhető. Az uru jelentése nagy, gāya pedig megénekeltet, dicséretre méltót, vagy járót, menőt jelent. Így egyszerre jelenti a nagyok által magasztaltat, s a nagyot lépő Visnut, aki nagy teret ad lépteivel. A szó a himnusz 3. és 7. versében is előfordul.
„A föld s az ég régióit” szó szerint a „evilági egeket” (pārthivāni rajāṁsi), azaz a Föld fölötti világokat.
E verset idézi a Bhágavata-purána 2.7.40. verse:
viṣṇor nu vīrya-gaṇanāṁ katamo 'rhatīha yaḥ pārthivāny-api kavir vimame rajāṁsi |
caskambha yaḥ sva-rahasāskhalatā tri-pṛṣṭhaṁ yasmāt tri-sāmya-sadanād-uru-kampayānam ||
Ki volna méltó Visnu hőstetteinek számbavételére e világban? (Ő az), aki felmérte a föld s az ég régióit, aki a három minőség egyensúlyának állapotától megingás nélkül egymaga megalkotta (feldúcolta) a harmadik szintet (a mennyei szférát, Szatjalókát) megremegtetve (a mindenséget).

pra tad viṣṇu stavate vīryeṇa mṛgo na bhīmaḥ kucaro giriṣṭhāḥ |
yasyoruṣu triṣu vikramaṇeṣv-adhikṣiyanti bhuvanāni viśvā ||2||

pra tad – ő (az előbb említett); viṣṇum – Visnut; stavate – magasztalom; vīryeṇa – hőstette miatt; mṛgaḥ – vadállat; na – mint; bhīmaḥ – félelmetes; ku-caraḥ – lassan menő, barangoló; giriṣṭhāḥ – hegylakó; yasya – akinek; uruṣu – térségekben, távolságokban; triṣu – háromban; vikramaṇeṣu – (nagy) lépéseiben; adhikṣiyanti – elmúlnak, elenyésznek; bhuvanāni – világok, élőlények; viśvā – egészek

Visnut magasztalom dicső tetteiért, ki félelmetes oroszlán képében járja a hegyeket,
s kinek három lépésében minden lény (megszületik és) elenyészik.

A mṛgaḥ szó egyaránt jelenthet vadállatot, őzet, de keresést, kutatást vagy tudakozódást is, a versben azonban a félelmetes (bhīmaḥ) jelző miatt egyértelműen oroszlánra utal.
Az utolsó negyedvers fordítható így is: a világok elenyésznek.

pra viṣṇave śūṣam etu manma girikṣita urugāyāya vṛṣṇe |
ya idaṁ dīrgham prayataṁ sadhastham eko vimame tribhir it padebhiḥ ||3||

pra viṣṇave – Visnunak; śūṣam – hangos, fennkölt, bátor; etu – menjen; manma – fohász; giri-kṣite – hegyet uralónak, hegyen élőnek; urugāyāya – Urugájának, a nagyok által magasztaltnak; vṛṣṇe – teremtőnek, adományozónak, nemzőnek; yaḥ – aki; idaṁ – itt, most; dīrgham – hosszút, tartóst, kiterjedtet; prayataṁ – törekvőt, szentet; sadhastham – találkozás helyét, a helyszínt; ekaḥ – egyedül; vimame – felmérte; tribhiḥ-it – három menővel; padebhiḥ – lépéssel

Visnuhoz szálljon e hangos fohász, a hegyet uralóhoz (vagy: a szó urához), a (kegyet) záporozóhoz,
kit a legkiválóbbak is magasztalnak, s aki három lépésével egymaga jelölte ki a széles világot.

A vṛṣan szó értelmezésében is megoszlanak a vélemények. Az an képzővel a cselekvőre utalunk, a vṛṣ igei gyök jelentései pedig: esik, záporozik; kibugyan, ömlik, önt; ad, adományoz; teremt, létrehoz, nemz. Vṛṣan így egyaránt jelenthet nemzőt (hímet, bikát, mént), teremtőt és adományozót is. Néhány fordításban bikaként szerepel (pl. Ralph T.H. Griffith, AD 1889), míg mások (kegyet) záporozóként értelmezik (Sāyaṇa, AD 1370).
A giri-kṣite összetétel egy másik lehetséges fordítása: a szóban (giri) lakozó, azt uraló, hasonlóképpen az az előző versben giristhāḥ szó is értelmezhető így.
Dīrgham prayatam sadhastham: Prayatam jelentése szent, önfegyelmezett, elszánt, a szó a yat – próbálkozik, törekszik, illetve vágyódik epekedik szógyökből származik. Így fordítható „messzire törekvő hely”-ként, de esetleg felmerülhet a „végtelenül szent világ” értelmezés is, utalva az első versben említett „felsőbb világra” (uttaram sadhastham), Szatjalókára.

yasya trī pūrṇā madhunā padāny akṣīyamāṇā svadhayā madanti |
ya u tridhātu pṛthivīm uta dyām eko dādhāra bhuvanāni viśvā ||4||

yasya – akié; trī – három; pūrṇā – teliek; madhunā – mézekkel; padāni – lábnyomai; a-kṣīyamāṇā – múlhatatlanok; svadhayā –áldozati étellel; madanti – boldogítanak, felvidítanak; yaḥ – aki; u – másfelől; tri-dhātu – három alkotórész; pṛthivīm – földet; uta – másrészt; dyām – mennyboltot; ekaḥ – egyedül; dādhāra – tartó; bhuvanāni – élőlények; viśvā – egészek

Akié a három nektárral teli múlhatatlan lábnyom, (melyek) az áldozati étellel örvendeztetnek meg (mindenkit).
Egyedül csak Ő tartja fenn e háromrétű anyagvilágot s a mennyet minden élőlénnyel egyetemben.

A padam szó egyaránt jelenthet lábat, lábnyomot és hajlékot is, a madhu a szótárak szerint lehet melléknév (édes, kellemes, vonzó) és főnév is (nektár; szóma-nedv; méz). A hívőt gyakran a mézet kortyoló méhhez hasonlítják, mint a következő versekben is: „Góvinda lótuszlábának nektári italát itatod (vélünk)” – āpāyayati govinda-pāda-padmāsavaṁ madhu (Bhág. 1.18.12, az āsavaḥ szó pontos jelentése lepárolt ital), vagy: „helyesen szóltál, a legkiválóbb versekkel dicsért Bhagaván lótuszlábainak mézében (makaranda) elmerült hattyútiszta szenteknek örömet okoz az Úr dicsőítése ...” – bāḍham uktaṁ bhagavata uttamaślokasya śrīmac-caraṇāravinda-makaranda-rasa āveśita-cetaso bhāgavata-paramahaṁsa-dayita-kathāṁ (Bhág 5.1.5)
A három alkotórész a kommentárok szerint jelenthet három alapelemet (dhātu), az idő három fázisát, vagy a három gunát.

tad asya priyam abhi pātho aśyāṁ naro yatra devayavo madanti |
urukramasya sa hi bandhur itthā viṣṇoḥ pade parame madhva utsaḥ ||5||

tat – azt; asya – övé; priyam – kedvest; abhi – felé, irányába, rajta; pāthaḥ – helyet, helyszínt; aśyām – elérném (elérendőt); naraḥ – az emberé; yatra – ahol; devayavaḥ – jámborok, szentek, dicsők; madanti – örvendeznek, megittasulnak; urukramasya – Urukramáé; saḥ hi – bizony az; bandhuḥ – kapcsolat (barát, társ); itthā viṣṇoḥ – valóban Visnué; pade – hajlékán; parame – legfelsőbb; madhvaḥ – édes; utsaḥ – forrás

Hadd érjem el kedves lakhelyét, hol a jámborok örvendeznek.
Bizony, ott kerül az ember kapcsolatba Urukramával. Valóban Visnu legfőbb hajlékán fakad a mézédes forrás.

Csaitanja így magyarázza az Urukrama szó jelentését (Cscs. 2.24.19-23):
„Az Urukrama szó arra utal, akinek lépése nagy. A krama szó jelentése: a láb előrevetése, azaz lépés. A krama szó jelenthet erőt, remegést, szisztematikus módszert, érvelést és előrelépéssel történő erőszakos támadást. Így remegtette meg Vámana a három világot. ...
(Az Úr) mindent átható arculatán keresztül terjesztette ki az egész teremtést, melyet fenntart és táplál. Szerelmi energiájával (mádhurja-sakti) Gólókát, fenségével (aisvarja) a lelki világot, illúziókeltő energiájával (májá-sakti) pedig az anyagi világokat teremti meg, ez a jelentése az Urukrama szónak.”

tā vāṁ vāstūny uśmasi gamadhyai yatra gāvo bhūriśṛṅgā ayāsaḥ |
atrāha tad urugāyasya vṛṣṇaḥ paramam padam ava bhāti bhūri ||6||

tā – azokba; vāṁ – kettőtöké; vāstūni – házakba; uśmasi – vágyunk; gamadhyai – elmenni; yatra – ahol; gāvaḥ – tehenek; bhūri-śṛṅgā – pompás (nagy, terjedelmes) szarvak; ayāsaḥ – mozgékonyak; atra-aha – akkor; tad urugāyasya – Urugájáé; vṛṣṇaḥ – Vrsáé; paramam – legfelsőbb; padam – hajlék; avabhāti – (alá-)feltárulkozik, leragyog; bhūri – nagyon, vagy a Földön

Oda, kettőtök házaiba vágyunk eljutni, hol a pompás szarvú tehenek kószálnak.
Akkor ragyog (tárul) fel e Földön a végnélkül magasztalt (urugāya) kegyet záporozó (vṛṣan) legfelsőbb lakhelye.

A bhūri szó többértelmű, jelölheti a legfelső hajlék ragyogásának intenzitását, vagy jelentheti azt, hogy evilágban nyilvánul meg, ragyog e hajlék. Ez utóbbi értelmezést erősíti meg az ava (le, alá) igekötő.
A go (tehén) szó egyebek mellett (Föld, érzék) csillagot is jelent, így egyes kommentátorok Visnut napként, a teheneket soha ki nem hunyó [ayās] csillagokként értelmezik.
A vām névmás jelenthet birtokos- (kettőtöké) és részesesetet (kettőtöknek) is, így a szöveg más értelmezésében az áldozatot végző papok arra vágynak, hogy az áldozatot megrendelő és felesége jussanak el Visnu hajlékára. De a „kettőtök házaiba” értelmezésében is megoszlik a fordítók véleménye. Felmerül, hogy a kettesszám Visnu mellett Indrára vonatkozik, ezt erősíti, hogy a gyűjtemény következő himnusza Visnut és Indrát együtt magasztalja. A gaudíja vaisnava hagyomány azonban a pompás szarvú tehenek lakta helyet Gólókaként, Rádhá és Krsna otthonaként, a mádhurja-rasza kútfőjeként látja (lásd az 5. versben, hol a mézédes forrás fakad), az evilágban felragyogó isteni lakhelyet pedig Gókulaként azonosítja.

PDF

Dámódarástaka

Kárttik havában a kisgyermek Krsnára emlékezünk, kit édesanyja szeretetével kötöz meg. A bhakták ilyenkor Szatjavrata Rsi fohászát éneklik a Padma-puránából:

namāmīśvaraṁ sac-cid-ānanda-rūpaṁ
lasat-kuṇḍalaṁ gokule bhrājamānam |
yaśodā-bhiyolūkhalād dhāvamānaṁ
parāmṛṣṭam atyantato drutya gopyā ||1||

namāmi – hódolok; īśvaram – Istennek [az nam ige vonzata tárgyeset]; sat-cit-ānanda-rūpam – a lét-, tudat- és gyönyörformájúnak ; lasat-kuṇḍalam – a tündöklő fülbevalósnak; gokule – Gókulában; bhrājamānam – ragyogónak; yaśodā-bhiyā-ulūkhalāt – Jasódá aggodalmának mozsarától; dhāvamānam – elszaladónak; parāmṛṣṭam – megfogottnak; atyantataḥ – nagyon; drutya – gyorsan; gopyā – a gópí (Jasódá) által

A lét-, tudat és gyönyörformájú Istennek hódolok,
a csillogó fülbevalósnak, Gókulában tündöklőnek,
ki elszaladt Jasódá aggodalmának mozsarától,
ám végül a gópí mégiscsak elcsípte .

rudantaṁ muhur netra-yugmaṁ mṛjantaṁ
karāmbhoja-yugmena sātaṅka-netram |
muhuḥ śvāsa-kampa-trirekhāṅka-kaṇṭha-
sthita-graivaṁ dāmodaraṁ bhakti-baddham ||2||

rudantam – zokogónak; muhuḥ – gyakran; netra-yugmam – szemeit („szem-párját”); mṛjantam – letörlőt; kara-ambhoja-yugmena – két lótuszvirág kezével; sa-ātaṅka-netram – rettegő szemű („-val rettegő szemet”); muhuḥ – gyakran; śvāsa-kampa – lélegzet remegése; tri-rekha-aṅka-kaṇṭha – három-vonalas jelű nyak; sthita – lévő; graivam – nyakúnak; dāmodaram – Dámódarnak; bhakti-baddham – a szeretettel megkötöttnek

A zokogónak (hódolok), ki szemeit dörgöli
lótuszvirág kezecskéivel. Tekintete ijedt,
hüppögve kapkodja a levegőt. Nyakát három vonalú jel (díszíti).
Dámódarnak (hódolok), a szeretettel megkötöttnek.

itīdṛk sva-līlābhir ānanda-kuṇḍe
sva-ghoṣaṁ nimajjantam ākhyāpayantam |
tadīyeṣita-jñeṣu bhaktair jitatvaṁ
punaḥ prematas taṁ śatāvṛtti vande ||3||

iti – így; īdṛś – ilyesfajta; sva-līlābhiḥ – saját kedvteléseivel; ānanda-kuṇḍe – gyönyör-tóban; sva-ghoṣam – saját pásztortanyáján; nimajjantam – megmártózónak; ākhyāpayantam – elbeszéltetőnek; tadīya iṣita-jñeṣu – az ő felsőbbségét ismerők iránt; bhaktaiḥ jitatvam –odaadással legyőzöttnek; punaḥ – másrészt; prematas – szeretettel; taṁ – néki; śatāvṛtti – százszorosan; vande – hódolok

Ilyen kedvtelések gyönyör-tavában
mártózott meg ő a pásztorok tanyáján, s fedte fel mindezt
a felsőbbségét ismerők számára, (hogy megérthessék,) ő odaadással győzhető le.
Újra és újra, százszorosan is néki hódolok nagy szeretettel!

varaṁ deva mokṣaṁ na mokṣāvadhiṁ vā
na cānyaṁ vṛṇe 'haṁ vareśād apīha |
idaṁ te vapur nātha gopāla-bālaṁ
sadā me manasy āvirāstāṁ kim anyaiḥ ||4||

varam – legkiválóbb; deva – isten!; mokṣam – felszabadulást; na – nem; mokṣa-avadhiṁ – az üdvösség legfelső fokát („végét”); vā – vagy; na – nem; ca – és; anyam – mást; vṛṇe – választom; ahaṁ – én; vara-īśāt – áldások urától; api – bizony; īha – itt; idaṁ – itt, most; te – tiéd; vapuḥ – test; nātha – úr!; gopāla-bālam – kicsiny Gópál; sadā – mindig; me – nekem; manasi – elmében; āvis astām – nyilvánvaló (szemmel látható) lett; kim – mit; anyaiḥ – másokkal

Ó, Legkiválóbb Isten! Sem az üdvösséget, sem az üdvösség legfelső fokát,
sem más (áldást) nem kérek tőled, Áldások Ura!
Ó, Uram, e kicsiny Gópál alakod
láthassam mindig szívemben! Mi mást (is kérhetnék)?

idaṁ te mukhāmbhojam atyanta-nīlair
vṛtaṁ kuntalaiḥ snigdha-raktaiś ca gopyā |
muhuś cumbitaṁ bimba-raktādharaṁ me
manasy āvirāstām alaṁ lakṣa-lābhaiḥ ||5||

idaṁ – itt, most; te – tiéd; mukha-ambhojam – lótusz orcád; atyanta – sok, teljes; nīlaiḥ – sötétekkel; vṛtam – körülvettet (rejtettet); kuntalaiḥ – hajfürtökkel; snigdha – szerető, kedves, lágy; raktaiḥ – pirosokkal; ca – és; gopyā – gópí által; muhus – gyakori, ismétlődő; cumbitam – megcsókolt; bimba-rakta – bimba-piros; adharam – ajkat; me – enyém; manasi – szívben, elmében; āvis astām – nyilvánvaló (szemmel látható) lett; alam – elég volt!, le vele!; lakṣa-lābhaiḥ – százezer elnyeréssel

Lótuszvirág orcád, melyet dús sötét fürtjeid
öveznek, s mely lágyan piroslik a gópí
sűrű csókjaitól, s bimba-piros ajkad
láthassam csupán, nincs szükség százezer áldásra!

namo deva dāmodarānanta viṣṇo
prasīda prabho duḥkha-jālābdhi-magnam |
kṛpā-dṛṣṭi-vṛṣṭyāti-dīnaṁ batānu-
gṛhāṇeśa mām ajñam edhy akṣi-dṛśyaḥ ||6||

namaḥ – hódolat; deva – Isten!; dāmodara – Dámódar!; ananta – Ananta! (végtelen); viṣṇo – Visnu!; prasīda – légy kegyes [prasad]; prabho – Mester! (hatalmas); duḥkha-jāla-abdhi – szenvedések sokaságának óceánja (jāla – szenvedés, háló, csapda); magnam – elmerült; kṛpā-dṛṣṭi-vṛṣṭyā – a könyörületes pillantások záporával; ati-dīnaṁ – nagyon nyomorultat; bata – [együttérzés, szánalom kifejezése]; anugṛhāṇa – kedvezz, légy kegyes [anu-grah gyökből]; īśa – Isten!; mām – nekem; ajñam – tudatlannak; edhi – legyél; akṣi-dṛśyaḥ – szemmel látható

Hódolat néked, ó, Isten, Dámódar, végtelen Visnu!
Ó, Mester, légy kegyes (hozzám), ki a szenvedések végtelen óceánjába merültem,
és könyörületes pillantásaid árjával oltalmazz meg!
Ó, Isten, tudatlan vagyok, mégis, hadd láthassalak téged!

kuverātmajau baddha-mūrtyaiva yadvat
tvayā mocitau bhakti-bhājau kṛtau ca |
tathā prema-bhaktiṁ svakāṁ me prayaccha
na mokṣe graho me 'sti dāmodareha ||7||

kuvera-ātmajau – Kuvéra két fiát; baddha-mūrtyā – megkötözött formád által; eva – bizony; yadvat – ahogy; tvayā – általad; mocitau – felszabadítottak; bhakti-bhājau – magát az odaadásnak szentelők; kṛtau – végzők; ca – és; tathā – úgy; prema-bhaktim – rajongó odaadást; svakām – sajátját, a tulajdonát képezőt; me – engem; prayaccha – adj!; na – nem; mokṣe – felszabadulás iránt; grahaḥ – megragadás; me – nekem; asti – van; dāmodara – óh, Dámódar; iha – itt, most

Miként Kuvéra két fiát e megkötözött formádban
megszabadítottad, s a szerető odaadásnak szentelődő bhaktává tetted,
úgy add meg nekem is a szerető odaadás (ajándékát),
Ó, Dámódar, nem vonz az üdvösség!

namas te 'stu dāmne sphurad-dīpti-dhāmne
tvadīyodarāyātha viśvasya dhāmne |
namo rādhikāyai tvadīya-priyāyai
namo 'nanta-līlāya devāya tubhyam ||8||

namaḥ – hódolat; te – tiéd; astu – legyen; dāmne – kötélnek; sphurat-dīpti – tündöklő ragyogás; dhāmne – hajléknak (fénysugár, béklyó); tvadīya – tiéd; udarāya – deréknak; atha – itt, most; viśvasya – mindenségé; dhāmne – hajléknak; namaḥ – hódolat; rādhikāyai – Rádhikának; tvadīya – tiéd; priyāyai – kedvesnek; namaḥ – hódolat; ananta-līlāya – végtelen kedvtelésűnek; devāya – Istennek; tubhyam – neked;

Hódolat legyen a kötélnek, a tündöklő ragyogás béklyójának,
s derekadnak, a mindenség hajlékának.
Hódolat Rádhikának, kedvesednek,
s hódolat néked, ó, végtelen játékú Isten!

A pádák 12 szótagúak bhujaṁgaprayāta (a kígyó siklása) versmértékűek:
υ – – υ – – υ – – υ – –

A szó szerinti fordítás után pedig következzék a Dámódarástaka irodalmi fordítása:

1) A Legfelsőbb Úrnak ajánlom tiszteletteljes hódolatomat, aki az örökkévalóság, a teljes tudás és gyönyör megtestesítője, akinek cápaalakú fülönfüggői ide-oda himbálóznak, s aki csodásan tündöklik isteni hajlékán, Gókulán. Ő az, aki Jasódá anyától való félelmében gyorsan kereket old, de végül Jasódá mégis elcsípi.

2) Látván anyja kezében a pálcát, elsírja magát, s lótuszvirág kezecskéivel a szemét dörgöli. Tekintetében ijedtség rebben. Nyakacskáját három szépívű vonal ékesíti, akár a kagyló héját, s igazgyöngy nyaklánca hullámzik, ahogy hüppög. E Legfelsőbb Úrnak, Dámódarnak ajánlom hódolatom, akinek a derekát nem kötél, hanem anyjának szeretete övezi.

3) E gyermeki játékai láttán Gókula lakói örömmámorban úsznak, amiből a fenségét és gazdagságát imádó hívei is megérthetik, hogy csakis a tisztelettől és félelemtől mentes, intim szeretettel közeledő bhakták hódíthatják Őt meg. Nagy szeretettel ajánlom százszor és százszor hódolatomat az Úr Dámódarnak!

4) Óh, Uram, Te bármilyen áldást megadhatsz, de én nem vágyom sem a személytelen felszabadulásra, sem a Vaikuntha, a lelki világ örök életére, sem semmiféle más áldásra. Egyedüli óhajom az, hogy e vrndávanbéli gyermeki alakodat mindig szívemben láthassam. Mi lehetne ennél fontosabb?

5) Kedves Uram, hullámos fekete hajad övezte lótuszvirág orcád rózsállik Jasódá anya csókjaitól, ajkad pedig pirosas, akár a bimba gyümölcse. Bárcsak mindig szívemben láthatnám lótuszvirág orcád e páratlan látványát! Ezernyi ezer egyéb áldás mit sem ér nekem!

6) Óh, mindenható Isten, fogadd hódolatomat! Óh Dámódar, óh Ananta, óh Visnu, Mester! Légy kegyes hozzám, Uram, kérlek! Én szerencsétlen bolond, itt fuldoklom a világi szenvedések óceánjában, de kérlek, vesd rám áldó pillantásod és ments ki engem! Tedd lehetővé számomra, hogy megpillanthassalak!

7) Kedves Uram, Dámódar! Ahogy a famozsárhoz kötözve Nárada átka alól felszabadítottad s bhaktává tetted Kuvéra fiait, Manigrívát és Nalakuvérát, kérlek, nekem is add meg a makulátlan istenszeretet kincsét! Ez az egyetlen óhajom, még üdvözülni sem akarok.

8) Kedves Uram, Dámódar! Először annak a tündöklő kötélnek ajánlom hódolatom, amely derekadat övezi, másodszor törzsednek, ami az egész univerzum hajléka, majd imádva szeretett Rádháráníd elé borulok s végül, óh, számtalan kedvtelésednek hódoló Uram, Néked ajánlom alázatos hódolatomat!

három vers a Mukunda-málá-szótramból

nāhaṁ vande tava caraṇayor dvandvam advandva-hetoḥ
kumbhīpākaṁ gurum api hare nārakaṁ nāpanetum |
ramyā-rāmā-mṛdu-tanu-latā nandane nāpi rantuṁ
bhāve bhāve hṛdaya-bhavane bhāvayeyaṁ bhavantam ||4||

na – nem; aham – én; vande – imádkozom; tava – tiéd; caraṇayoḥ – lábaidé; dvandvam – párjához; advandva-hetoḥ – „nem-kettősség okból” (hogy megszabadíts a világi kettősségektől); kumbhīpākam – Kumbhípákát; gurum – súlyost; api – még; hare – Hari!; nārakam – poklot; na – ne; apanetum – elvenni; ramyā-rāmā-mṛdu-tanu-latā – szépséges feleség lágy testű, karcsú (nő); nandane – Indra örömkertjében (a paradicsomban); na – nem; api – még; rantum – örvendezni; bhāve bhāve – életről életre; hṛdaya-bhavane – szívem hajlékán; bhāvayeyam – hadd gondoljak; bhavantam – rád

Nem imádkozom lábaidhoz azért, hogy megszabadíts e kettősségekkel terhes világtól,
azt sem kívánom, ó, Hari, hogy megments a pokol rettenetes tüzétől,
vagy szépséges, kecses, lián-testű feleséggel örvendhessek a paradicsomban.
Csak hadd láthassalak téged szívem legbelső zugában, születésről születésre!

nāsthā dharme na vasu-nicaye naiva kāmopabhoge
yad bhāvyaṁ tad bhavatu bhagavan pūrva-karmānurūpam |
etat prārthyaṁ mama bahu mataṁ janma-janmāntare’pi
tvat-pādāmbhoruha-yuga-gatā niścalā bhaktir astu ||5||

na – nem; āsthā – remény, bizalom, vagy tisztel, figyel vmit; dharme – vallásban; na – nem; vasu-nicaye – vagyon-gyűjtésben; na – nem; eva – bizony; kāma-upabhoge – vágyak élvezetében; yat – ami; bhāvyam – közelgő, szükségszerűen bekövetkező; tat – az; bhavatu – legyen!; bhagavan – Magasztos úr!; pūrva-karma-anurūpam – korábbi tetteimnek megfelelően; etat – ez; prārthyam – kérés; mama – enyém; bahu-matam – nagy-becsű; janma-janma-antare – születésről születésre ; api – még; tvat-pāda-ambhoruha-yuga-gatā – a te láb-lótuszod-párjához menő; niścalā – rendíthetetlen; bhaktiḥ – szeretet; astu – legyen

Nem tekintek sem dharmára, sem vagyongyűjtésre, s biz a vágyak élvezete sem érdekel,
Ó, uram, minden legyen, ahogy lennie kell, a korábbi tetteimnek megfelelően.
Legdrágább kincsem egyetlen kérésem: most, s eljövendő születéseimben
hadd ébredjen szívemben lótuszlábad iránt olthatatlan szeretet.

A 4-5. versek mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem) mértékűek:
– – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

divi vā bhuvi vā mamāstu vāso
narake vā narakāntaka prakāmam |
avadhīrita-śāradāravindau
caraṇau te maraṇe’pi cintayāmi ||6||

divi – mennyben; vā – vagy; bhuvi – földön; vā – vagy; mama – enyém; astu – legyen; vāsaḥ – lakhely; narake – pokolban; vā – vagy; naraka-antaka – Naraka végzete!; prakāmam – vágyad szerint; avadhīrita-śārada-aravindau – megvetett őszi lótuszok; caraṇau – lábak; te – tiéd; maraṇe – halálkor; api – még; cintayāmi – gondoljak

Lakjék bár a mennyben, a földön, akár a pokolban is, ó, Naraka végzete, tetszésed szerint,
csak hadd emlékezzem az őszi lótuszok szépségét elhomályosító lábaidra, még halálom pillanatában is.

Naraka számos hercegnőt rabolt el, s tartott fogva, ám Krsna legyőzte őt, s kiszabadította a leányokat. A naraka szó jelentése pokol, így amikor a vers Krsnát Narakántakának, Naraka végzetének nevezi, a démoni erők fölött győzedelmeskedő istenségre is utal.
A vers viyoginī (a férjétől elszakított asszony) formájú. E versformában a páratlan pádák 11 szótagból, a páros pádák pedig 12 szótagból állnak, az alábbiak szerint:
υ υ – × υ υ – υ – υ – –
υ υ – – υ υ – υ – υ – –
(a páratlan páda hiányzó szótagját a szimmetria megmutatása kedvéért × jellel jelöltem)

PDF