Rúpa gószvámí: A Góvardhan felemelése

Rūpa gosvāmī: Śrī Govardhanoddharaṇam

śrī-govardhanoddharaṇāya namaḥ
Hódolat a Góvardhan hegy felemelőjének!

jhamajjham iti varṣati stanita-cakra-vikrīḍayā
vimuṣṭa-ravi-maṇḍale ghana-ghaṭābhir ākhaṇḍale |
rarakṣa dharaṇīdharoddhṛti-paṭuḥ kuṭumbāni yaḥ
sa dārayatu dāruṇaṁ vraja-purandaras te daram ||1||

A hegyemelés mestere, ki felhő-seregével a napkorongot elrabló, s mennydörgés közepette vihart küldő Indrától megoltalmazta háza népét, ő, Vradzsa királya oszlassa szét rettentő félelmed!

A szanszkrt nyelvben Indra neve valamilyen közösség vezetőjét is jelenti. A Purandara (puram-dara, a várost, erődítményt elpusztító) a félistenek harcos királyának, Indrának a neve, ám a vraja-purandara („Vradzsa Indrája”) összetételben már Vradzsa vezetőjének jelzője, aki nem elusztítja (dara)a települést, hanem éppenséggel megoltalmazza azt. Indra másik neve Ākhaṇḍala, mert darabokra (khaṇḍa) zúzza ellenségeit, ám hiába a minden oldalról lesújtó villámok (stanita-cakra, „égzengés-kör”) s az özönvízszerű eső, Krsna mégis felülkerekedik a győzhetetlen Indrán.

mahā-hetu-vādair vidīrṇendra-yāgaṁ
giri-brāhmaṇopāsti-vistīrṇa-rāgam |
sapady eka-yuktīkṛtābhīra-vargaṁ
puro-datta-govardhana-kṣmābhṛd argham ||2||

Ő az, ki logikus érvelésével félbeszakította Indra áldozatát, s mert nagy vonzalmat érez a hegy és a bráhmanák iránt, hamarjában meggyőzte a pásztorokat, s jelenlétükben a Góvardhan hegyet imádta.

A második és huszonhetedik vers közötti rész - a szanszkrt eredetiben - egyetlen hosszan elnyúló mondat, melynek állítmánya a mondat végén, a huszonhetedik versben derül majd ki (őnéki ajánljuk hódolatunkat).
E versek versmértéke a bhujaṅgaprayāta („kígyóként sikló”), mely szintén a hosszan elnyúló Góvardhan-hegyre emlékeztet. A versmértékek is jelentéssel bírnak: a föld-lényegű (pṛthivī, 1. strófa), hosszan elnyúló (2-27. strófák) Góvardhant ünnepeljük (a 28. strófa sragdharā, azaz „virágfüzéres” versmértékű).

priyā-śaṁsinībhir dalottaṁsinībhir
virājat-paṭābhiḥ kumārī-ghaṭābhiḥ |
stavadbhiḥ kumārair api sphāra-tāraiḥ
saha vyākirantaṁ prasūnair dharaṁ tam ||3||

Virágszirom fejdíszes, ragyogó ruhákba öltözött fejőslánykák dicsérték kedves szavakkal, s a pásztorfiúk is őt magasztalták, ki virágokat hintett szét a hegyen.

giri-sthūla-dehena bhuktopahāraṁ
vara-śreṇi-santoṣitābhīra-dāram |
samuttuṅga-śṛṅgāvalī-baddha-cailaṁ
kramāt prīyamāṇaṁ parikramya śailam ||4||

Hegynyi nagy testben megette a néki felajánlott ételeket, s megörvendeztették a pásztorok feleségeinek ajándékai, kik a csúcsaira kötött zászlócskákkal díszítették fel Góvardhant, s ahogy körbejárták a hegyet, lépésről lépésre egyre nagyobb elégedettség töltötte el szívét.

makha-dhvaṁsa-saṁrambhataḥ svarga-nāthe
samantāt kilārabdha-goṣṭha-pramāthe |
muhur varṣati cchanna-dik-cakravāle
sadambholi-nirghoṣam ambhoda-jāle ||5||

Meghiúsult áldozata feletti haragjában a mennyek királya Vradzsa népének teljes elpusztításába kezdett. Amint megjelent hatalmas égzengéssel, cikázó villámokkal felhő-seregei élén, a látóhatárt szakadatlan esővel borította el.

muhur vṛṣṭi-khinnāṁ paritrāsabhinnāṁ
vrajeśa-pradhānāṁ tatiṁ vallavānām |
vilokyāpta-śītāṁ gavālīṁ ca bhītāṁ
kṛpābhiḥ samunnaṁ suhṛt-prema-nunnam ||6||

Látva az állandó esőtől szenvedő, félelemtől megtört pásztorokat és a didergő, riadt teheneket, barátai iránti szeretetétől hajtva…

tataḥ savya-hastena hastīndra-khelaṁ
samuddhṛtya govardhanaṁ sāvahelam |
adabhraṁ tam abhraṁlihaṁ śaila-rājaṁ
mudā bibhrataṁ vibhramaj-jantu-bhājam ||7||

…bal kezével oly könnyedén emelte fel a Góvardhan hegyet, mintha csak az elefántkirály játszana, s örömmel tartotta a magasban a hatalmas, felhőket nyaldosó hegykirályt. Vradzsa lakosainak ijedtségét látva pedig így szólt:

praviṣṭāsi mātaḥ kathaṁ śoka-bhāre
paribhrājamāne sute mayy udāre |
abhūvan bhavanto vinaṣṭopasargā
na citte vidhatta bhramaṁ bandhu-vargāḥ ||8||

„Ó, anyám, miért merülsz el a bánat tengerében, hiszen fiad nemes és tündöklő! Kedves barátaim, megszűntek már a bajok, ne legyen szívetekben zavarodottság!

hatā tāvadītir vidheyā na bhītiḥ
kṛteyaṁ viśālā mayā śaila-śālā |
tad asyāṁ praharṣād avajñāta-varṣā
vihasyāmareśaṁ kurudhvaṁ praveśam ||9||

Ne féljetek, hiszen valóban elhárítottam ezt a szerencsétlenséget, gyertek csak ide a hegy alá, e hatalmas csarnokba, s vegyétek boldogan semmibe az esőt, kinevetve a halhatatlanok királyát!”

iti svairam āśvāsitair gopa-vṛndaiḥ
parānanda-sandīpitāsyāravindaiḥ |
girer gartam āsādya harmyopamānaṁ
cireṇātihṛṣṭaiḥ pariṣṭūyamānam ||10||

Kedvesen így bátorította a pásztorokat, kiknek lótusz-arcán földöntúli boldogság áradt szét, mikor beléptek a hegy alatti pompás palotába, s örömükben hosszasan magasztalták őt.

girīndraṁ guruṁ komale pañca-śākhe
kathaṁ hanta dhatte sakhā te viśākhe |
purastād amuṁ prekṣya hā cintayedaṁ
muhur māmakīnaṁ mano yāti bhedam ||11||

„Ó Visákhám, miképp is tarthatja barátod lágy ujjai közt a hegyek e súlyos királyát? Jaj nekem! Látván ezt meghasad a szívem az aggodalomtól!

stanadbhiḥ kaṭhore ghanair dhvānta-ghore
bhramad-vāta-māle hatāśe’tra kāle |
ghana-sparśi-kūṭaṁ vahann anna-kūṭaṁ
kathaṁ syān na kāntaḥ sarojākṣi tāntaḥ ||12||

E kegyetlen villámokkal terhes, sötét és félelmetes fellegekkel támadó szélviharban, melyben reményvesztetten semmit sem látni, hogy nem fárad el az én kedvesem azt a felhőket-érintő hegyet tartva, mely éppen most ette meg a tengernyi felajánlott ételt?

Az āśā szó nem csak irányt, hanem reményt, kilátást is jelent. A hatalmas szélvihar így nem csak fizikai értelemben csökkenti a látótávolságot, hanem a reményeket, a szebb jövő kilátását is elpusztítja.

na tiṣṭhanti goṣṭhe kaṭhorāṅga-daṇḍāḥ
kiyanto’tra gopāḥ samantāt pracaṇḍāḥ |
śirīṣa-prasūnāvalī-saukumārye
dhṛtvā dhūr iyaṁ bhūrir asmin kim ārye ||13||

Nemes hölgy, hát nincsenek itt Vradzsában erős pásztorbotok és izmos pásztorok? Miért e selyemakácvirág-halom lágyságú kéznek kell tartania ezt az ingatag hegyet?

gire tāta govardhana prārthaneyaṁ
vapuḥ sthūlanālīlaghiṣṭhaṁ vidheyam |
bhavantaṁ yathā dhārayann eṣa haste
na dhatte śramaṁ maṅgalātman namas te ||14||

Hegy atyám, Góvardhan! Halld fohászom: add, hogy tested könnyebb legyen a lótuszvirágnál, ne szenvedjen fáradtságot ő, ki téged kezében tart! Hódolat néked, te áldásos természetű!

bhramat-kuntalāntaṁ smita-dyotakāntaṁ
lasad-gaṇḍa-śobhaṁ kṛtāśeṣa-lobham |
sphuran-netra-lāsyaṁ murāres tvam āsyaṁ
varākūṭa-śāli sphuṭaṁ lokayālīḥ ||15||

Drága barátnőm, nézd csak Murári tündöklő arcát, mely körül hajfürtjei játszanak a szélben, sugárzó szépségű mosolyát, sóvárgó szeme táncolását – ő mindig a legjobbat akarja nekünk!”

A vara szó jelentheti a legjobbat, legkiválóbbat, de kérőt, udvarlót, vőlegényt is. A legjobb szándék így lehet udvarló szándék is.

nipīyeti rādhā-latā-vāṅ-marandaṁ
vara-prema-saurabhya-pūrād amandam |
dadhānaṁ madaṁ bhṛṅgavat-tuṅga-kūjaṁ
varāṅgī-calāpāṅga-bhaṅgāpta-pūjam ||16||

Hangosan zümmögő méhecskeként így kortyolta a karcsú Rádhá szavainak mámorító nektárját, a tiszta szerelem illatos, végtelen árját, s örvendezett e páratlan szépség nyugtalan oldalpillantásainak.

kathaṁ nāma dadhyāt kṣudhākṣāma-tundaḥ
śiśur me gariṣṭhaṁ girīndraṁ mukundaḥ |
tad etasya tuṇḍe haṭhād arpayāraṁ
vrajādhīśa dadhnācitaṁ khaṇḍa-sāram ||17||

„Vajon hogy bírja el az én kis Mukundám ezt a súlyos hegyet? Kilátszanak a bordái az éhségtől! Ó, Vradzsa ura, dugj gyorsan a szájába egy kis joghurtos cukrot!

mahā-bhāra-niṣṭhe sthite te kaniṣṭhe
labhe vatsa nīlāmbaroddāma-pīḍām |
avaṣṭabhya sattvaṁ tad asmai bala tvaṁ
dadasvāvilambaṁ sva-hastāvalambam ||18||

Kedves fiam, Nílámbar, belesajdul a szívem, ahogy öcsédet e nehéz teher alatt látom, segíts neki Bala, add gyorsan kezed erejét!”

A Bala név erőt jelent. Jasódá így sürgeti Balarámot: segítsd fiam öcsédet természetes vonásoddal, az erőddel. A Nílámbar név jelentése: kékruhás.

iti snigdha-varṇāṁ samākarṇayantaṁ
giraṁ mātur enāṁ ca nirvarṇayantam |
kaniṣṭhāṅgulī-śṛṅga-vinyasta-gotraṁ
pariprīṇita-vyagra-gopāla-gotram ||19||

Így hallotta anyja érte aggódó szerető szavait. Mikor a megrettent pásztorok látták, hogy a hegy szilárdan áll kisujja végén, lassacskán megnyugodtak.

A gotra szó jelent tehénkarámot, istállót is, illetve ernyőt is, így a harmadik pádában Krsna kisujjára emelt Góvardhanra háromszorosan is vonatkozik: mint hegy, tehénkarám, és ernyő, hiszen a hegy most ernyőként védi a pásztorokat s a jószágokat egyaránt. A negyedik pádában pedig ugyanez a szó család, nemzetség értelemben áll.

amībhiḥ prabhāvaiḥ kuto’bhūd akuṇṭhaḥ
śiśur dhūli-kelī-paṭuḥ kṣīra-kaṇṭhaḥ |
bibharty adya saptābdiko bhūri-bhāraṁ
giriṁ yac cirād eṣa kailāsa-sāram ||20||

„Vajon honnan lett ennek a fiúnak ilyen hatalmas ereje? Még csak hét éves, a porban kellene játszadoznia és tejet innia, s lám, oly hosszú ideje emeli magasba e hatalmas, a Kailászához fogható hegyet!

na śaṅkā dhara-bhraṁśane’smākam asmān
nakhāgre sahelaṁ vahaty eṣa yasmāt |
giri-dik-karīndrāgrahaste dharāvad
bhuje paśyatyāsya sphuraty adya tāvat ||21||

Ne aggódjunk, hogy netán leejti Góvardhant, hiszen oly könnyedén tartja a körme hegyén. Nézd csak! Olyan ő, akár a Földet az ormányán tartó királyi világőr-elefánt.”

iti sphāra-tārekṣaṇair mukta-bhogair
vrajendreṇa sārdhaṁ dhṛta-prīti-yogaiḥ |
muhur vallavair vīkṣyamānāsya-candraṁ
puraḥ sapta-rātrāntara-tyakta-tandram ||22||

Így szóltak a Vradzsa ura vezette pásztorok, s nem ettek semmit, mert szeretetük táplálta őket. Tágra nyílt csillagszemeikkel újra meg újra Krsna hold-arcát csodálták, ki hét éjjelen át egy szemhunyást sem aludt.

taḍid-dāma-kīrṇān samīrair udīrṇān
visṛṣṭāmbudhārān dhanur-yaṣṭi-hārān |
tṛṇīkṛtya ghorān sahasrāṁśu-caurān
durantoru-śabdān kṛtāvajñam abdān ||23||

Őt nézték, ki semmibe vette a viharos szelek korbácsolta, íjak seregeként villámokat szóró, eget elhomályosító rettenetes felhőket, melyek az Ezer-sugarú Napot is elrabolták, és hatalmas hangon dörögtek.

ahaṅkāra-paṅkāvalī-lupta-dṛṣṭer
vraje yāvad-iṣṭaṁ praṇītoru-vṛṣṭeḥ |
balāreś ca durmānitāṁ visphurantaṁ
nirākṛtya duṣṭāli-daṇḍe durantam ||24||

Őt nézték, ki megjelenésével elűzte a kevélységének süppedős mocsarában tisztánlátását elveszítő, s Vradzsát kénye-kedve szerint özönvízzel büntető Indra hamis önteltségét, s véget vetett az ártatlanok megbüntetésének.

balāri – Bala ellensége, Indra neve. Bala (vagy Vala) Kasjapa és Danu fia, egy aszura, ki Pándjadésa királya lett, ám Indra villámával kettéhasította.
A duṣṭāli-daṇḍe durantam szóösszetétel további lehetséges értelmezése: aki végtelen (durantam) a bűnök sorának (duṣṭa-āli, mert az āli sort, vonulatot is jelenthet) büntetésében (daṇḍe).

visṛṣṭoru-nīrāḥ sa-jhañjhā-samīrās
taḍidbhiḥ karālā yayur megha-mālāḥ |
raviś cāmbarāntar vibhāty eṣa śāntaḥ
kṛtānanda-pūrā bahir yāta śūrāḥ ||25||

„A hatalmas eső, a viharos szelek, a villámokkal cikázó félelmetes felhő-seregek mind elmentek már, s a Nap ismét az égen ragyog, oly békés minden! Ó, boldogságtól megittasult hősök, gyertek hát elő!”

iti procya niḥsārita-jñāti-vāraṁ
yathā-pūrva-vinyasta-śailendra-bhāram |
dadhi-kṣīra-lājāṅkurair bhāvinībhir
mudā kīryamāṇaṁ yaśaḥ-stāvinībhiḥ ||26||

E szavakkal szólt az elűzött rokonokhoz, majd a súlyos hegykirályt visszatette eredeti helyére. A szépséges gópík nagy örömmel aludttejet, tejet, gabonát és gabonacsírát szórtak rá, miközben magasztaló himnuszokat énekeltek.

vayaṁ hanta govinda saundaryavantaṁ
namaskurmahe śarma-hetor bhavantam |
tvayi spaṣṭa-niṣṭhyūta-bhūyaś cid-induṁ
mudā naḥ prasādīkuru prema-bindum ||27||

Néked ajánljuk hódolatunkat, oltalmazó s boldogságot hozó szépséges Góvinda! Benned árad szét a lelki létezés Holdja, áldj meg minket a rajongó szeretet egyetlen nektárcseppjével!

kṣubhyad-dambholi-jṛmbhottarala-ghana-ghaṭārambha-gambhīra-karmā
nistambho jambha-vairī giri-dhṛti-caṭulād vikramād yena cakre |
tanvā nindantam indīvara-dala-valabhī-nandad-indindirābhāṁ
taṁ govindādya nandālaya-śaśi-vadanānanda vandemahi tvām ||28||

Hegyemelő hőstetteddel megfékezted a rettenetes villámokat szóró magasra tornyosuló felhő-sereg élén sötét tetteket forraló Indrát, tested szépsége pedig elhomályosítja a kék lótusz levelei felett örvendező méhecske ragyogását. Ó, Góvinda, Nanda hajlékának hold-arcú boldogsága, köszöntsünk most téged!

jambha-vairī – Dzsambha ellensége, Indra neve. Miután a tejóceánból kiköpülték a nektárt, a félistenek és aszurák harcba kezdtek a halhatatlanság italáért. Ekkor végzett Indra az aszurák egyik vezérével, Dzsambhával.

Rámánanda-szamvád – Csaitanja Maháprabhu feltárja önmagát Rámánanda Ráj előtt

Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj találkozásának tetőpontja, amikor Csaitanja feltárja eredeti formáját Rámánanda előtt. A történet Krsnadász Kavirádzs gószvámí ekképpen beszéli el:

iṣṭa-goṣṭhī kṛṣṇa-kathā kahi' kata-kṣaṇa |
prabhu-pada dhari' rāya kare nivedana ||262||
kṛṣṇa-tattva rādhā-tattva prema-tattva-sāra |
rasa-tattva līlā-tattva vividha prakāra ||263||
eta tattva mora citte kaile prakāśana |
brahmāke veda yena paḍāila nārāyaṇa ||264||
antaryāmī īśvarera ei rīti haye |
bāhire nā kahe, vastu prakāśe hṛdaye ||265||

(262) Ahogy Krsnával kapcsolatos témákról beszélgettek, Rámánanda Ráj
egy pillanatra megragadta az Úr lábát, és könyörögni kezdett hozzá:
(263) A Krsnáról szóló igazság, Rádháról szóló igazság, a szerelmükről szóló igazság színe-java,
a lelki ízekről szóló igazság, a kedvtelésekről szóló igazság – mindez oly sokféle!
(264) Ezeket az igazságokat mind megnyilvánítottad a szívemben,
miként Nárájan tanította Brahmát.
(265) A Belső Vezérlő (Felsőlélek) Isten egy formája,
nem kívülről beszél, hanem a szívben nyilvánítja meg valóságról szóló tudást.

janmādy asya yato 'nvayād itarataś cārtheṣv abhijñaḥ sva-rāṭ
tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye muhyanti yat sūrayaḥ |
tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayo yatra tri-sargo 'mṛṣā
dhāmnā svena sadā nirasta-kuhakaṁ satyaṁ paraṁ dhīmahi ||266||

(266) Akitől e világ teremtése (fenntartása és megsemmisítése) ered, aki közvetlenül és közvetve minden ok ismerője s önmaga ura,
aki a szívén át adta a védát az eredeti bölcsnek, (Brahmának), s akitől zavarba jönnek a félistenek is,
kiben a teremtés oly valóságos(nak látszik), akár a tűz, a víz s a föld egymásba tűnése,
s aki saját hajlékával együtt mindig túl van az érzékcsalódás világán – meditáljunk hát rajta, a Legfőbb Valóságon!

(Bhág.1.1.1.)

eka saṁśaya mora āchaye hṛdaye |
kṛpā kari' kaha more tāhāra niścaye ||267||
pahile dekhiluṅ tomāra sannyāsi-svarūpa |
ebe tomā dekhi muñi śyāma-gopa-rūpa ||268||
tomāra sammukhe dekhi kāñcana-pañcālikā |
tāṅra gaura-kāntye tomāra sarva aṅga ḍhākā ||269||
tāhāte prakaṭa dekhoṅ sa-vaṁśī vadana |
nānā bhāve cañcala tāhe kamala-nayana ||270||
ei-mata tomā dekhi' haya camatkāra |
akapaṭe kaha, prabhu, kāraṇa ihāra ||271||

(267) Egy kétség van még a szívemben,
kérlek téged, kegyesen oszlasd el.
(268) Először szerzetesnek tekintettelek,
s most Sjáma, a pásztorfiú alakját látom.
(269) Ám előtted egy aranyló alakot is érzékelek,
kinek fénye beborítja tested.
(270) Orcád előtt fuvolád látom,
s a színes érzelmekkel ide-oda rebbenő lótuszszemed.
(271) Így látlak téged, és ez oly csodás!
Mondd el kérlek kertelés nélkül ennek okát!

prabhu kahe – kṛṣṇe tomāra gāḍha-prema haya |
premāra svabhāva ei jāniha niścaya ||272||
mahā-bhāgavata dekhe sthāvara-jaṅgama |
tāhāṅ tāhāṅ haya tāṅra śrī-kṛṣṇa-sphuraṇa ||273||
sthāvara-jaṅgama dekhe nā dekhe tāra mūrti |
sarvatra haya nija iṣṭa-deva-sphūrti ||274||

(272) Szólt az Úr: Nagyon mély a szereteted Krsna iránt.
Amit látsz az nem más, mint rajongó szereteted természete. Legyen ez a bizonyosságod!
(273) Egy nagy bhakta mozgót és mozdulatlant,
bármi is legyen, Krsna megjelenéseként lát.
(274) Mozgót és mozdulatlant szemlélve valójában nem annak formáját látja,
mert mindenben csak imádott urát veszi észre.

Csak imádott urát veszi észre: nija iṣta-deva-sphūṛti – mondja a vers, a sphūrti szó remegést, megnyilvánulást, illetve emlékek bevillanását is jelent.

sarva-bhūteṣu yaḥ paśyed bhagavad-bhāvam ātmanaḥ |
bhūtāni bhagavaty ātmany eṣa bhāgavatottamaḥ ||275||

(275) Aki minden lényben magából kiindulva látja a lelki önazonosságot,
s lényeket istenben, az Átmanban, ő a legkiválóbb bhakta.

(Bhág. 11.2.45.)

vana-latās tarava ātmani viṣṇuṁ
vyañjayantya iva puṣpa-phalāḍhyāḥ |
praṇata-bhāra-viṭapā madhu-dhārāḥ
prema-hṛṣṭa-tanavo vavṛṣuḥ sma ||276||

(276) Az erdei liánok s fák szívében mintha maga Visnu
mutatkozott volna meg. Virágokkal és gyümölcsökkel gazdagon,
terhüktől meghajolva álltak a fák, mézpatakokat
hullattak, s a szeretet eksztázisában örvendeztek.

(Bhág. 10.35.9.)

rādhā-kṛṣṇe tomāra mahā-prema haya |
yāhāṅ tāhāṅ rādhā-kṛṣṇa tomāre sphuraya ||277||

(277) Oly nagy a szereteted Rádhá-Krsna iránt,
ezért számodra bármiben és mindenben Rádhá-Krsna jelenik meg.

rāya kahe – prabhu tumi chāḍa bhāri-bhūri |
mora āge nija-rūpa nā kariha curi ||278||
rādhikāra bhāva-kānti kari' aṅgīkāra |
nija-rasa āsvādite kariyācha avatāra ||279||

(278) Szólt Rámánanda Ráj: Ó, Uram, hagyd kérlek e sok komoly szót,
s ne rejtegesd előttem saját, valódi alakod!
(279) Rádhiká érzelmét és ragyogását vetted magadra,
s azért szálltál alá, hogy saját szerelmed ízébe kóstolj.

Saját szerelmed ízébe kóstolj: nija-rasa āsvādite – „önnön raszád megízlelni” áll a versben. A rasza jelent folyadékot, a fák ízes nedvét, ám átvitt értelemben általában ízt, hangulatot, érzelmet, különösképpen a szerelmet, illetve valaminek a lényegét, velejét.

nija-gūḍha-kārya tomāra prema āsvādana |
ānuṣaṅge prema-maya kaile tribhuvana ||280||
āpane āile more karite uddhāra |
ebe kapaṭa kara tomāra kona vyavahāra ||281||

(280) Saját titkos hivatásod e szeretet megízlelése,
ám ennek következtében a három világot is átfűtöd istenszeretettel.
(281) Személyesen magad jöttél, hogy felemelj és megszabadíts,
most mégis kerülgeted csak a forró kását. Miféle viselkedés ez?

Felemelj és megszabadíts: uddhāra, a szó elsődleges jelentése felemel, ám megment, megszabadít, megoltalmaz értelemben is használt szó.
Kerülgeted a forró kását: kapaṭa kara, cselesen, fondorlatosan viselkedsz, ám a félrevezetés hamisságának kárhoztatása helyett inkább a nyíltságot kéri számon Rámánanda.

tabe hāsi' tāṅre prabhu dekhāila svarūpa |
rasa-rāja mahābhāva dui eka rūpa ||282||

(282) Az Úr elmosolyodott, és feltárta neki saját valós formáját:
Raszarádzs és Mahábháva, ketten egy testben.

Raszarádzs a lelki ízek királya, Krsna, Mahábháva , a csupaszív érzelem pedig Rádhá.
Sríla Prabhupád kommentárjában Szvarúp Dámódar versét idézi:

rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktir asmād
ekātmānāv api bhuvi purā deha-bhedaṁ gatau tau |
caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caikyam āptaṁ
rādhā-bhāva-dyuti-suvalitaṁ naumi kṛṣṇa-svarūpam ||

Rádhá és Krsna szerelmének kibontakozása az isteni gyönyör-energia. Ők
ketten egy lélek, s bár hajdan a földön különváltak egymástól,
most Csaitanjának nevezik kettejük együttes alakját.
Krsnát magasztalom, kit Rádhá érzelmeinek ragyogása ölel körül!

dekhi' rāmānanda hailā ānande mūrcchite |
dharite nā pāre deha paḍilā bhūmite ||283||
prabhu tāṅre hasta sparśi' karāilā cetana |
sannyāsīra veṣa dekhi' vismita haila mana ||284||

(283) Megpillantva e formát Rámánanda a gyönyörtől elvesztette az eszméletét.
Képtelen volt tovább állni, a földre roskadt.
(284) Ekkor az Úr megérintette a kezét, Rámánanda pedig nyomban magához tért.
A szerzetesi ruhát látva megdöbbent.

āliṅgana kari' prabhu kaila āśvāsana |
tomā vinā ei-rūpa nā dekhe anya-jana ||285||
mora tattva-līlā-rasa tomāra gocare |
ataeva ei-rūpa dekhāiluṅ tomāre ||286||

(285) Az Úr magához ölelte őt, s e szavakkal nyugtatta meg:
Rajtad kívül más nem látta ezt a formát.
(286) Tisztában vagy a kedvteléseim és velem kapcsolatos lelki ízek valós természetével,
ezért tártam fel előtted e formám.

Tisztában vagy: gocare, azaz tehén-járásnyi, bejárt, belakott terület, átvitt értelemben otthonosan mozog valamilyen területen, vagy befolyása, hatalma van fölötte.

gaura aṅga nahe mora rādhāṅga-sparśana |
gopendra-suta vinā teṅho nā sparśe anya-jana ||287||
tāṅra bhāve bhāvita kari' ātma-mana |
tabe nija-mādhurya kari āsvādana ||288||

(287) Testem valójában nem világos (gaura), ez csupán Rádhá testének érintése,
és a pásztorok vezérének fián, Krsnán kívül nem érint ő senki emberfiát.
(288) Az ő érzelmei hatják át testem és elmém,
így ízlelem saját szerelmes hangulatom (nija mādhurya).

Bhaktivédánta Szvámí, Sríla Prabhupád ekképpen tolmácsolja Gauraszundar szavait: „Óh, Rámánanda, nem csupán egy világos bőrszínű személy áll előtted. Én vagyok Srí Krsna, s amit látsz, az örök formám megnyilvánulása, amely Srímatí Rádhárání testszínébe burkolózik. Srí Krsnán kívül senki sem érintheti Srímatí Rádháránít, ezért öltöm magamra Rádhiká érzelmeit, s így hódolok saját örömömnek. Ebben az örök formámban Srí Krsna édes mivoltát is megízlelem.” (Az élet végső célja)

tomāra ṭhāñi āmāra kichu gupta nāhi karma |
lukāile prema-bale jāna sarva-marma ||289||
gupte rākhiha, kāhāṅ nā kario prakāśa |
āmāra bātula-ceṣṭā loke upahāsa ||290||
āmi eka bātula, tumi dvitīya bātula |
ataeva tomāya āmāya ha-i sama-tula ||291||

(289) Előtted nem marad titokban semmilyen tettem,
még ha rejtegetném is, szereteted erejével mindent tudsz, a szívembe látsz.
(290) Ám tartsd titokban kérlek, ne tárd fel soha,
őrült tetteim csak kinevetné a világ.
(291) Én bolond vagyok, s te egy másik bolond.
Ezért egyformák vagyunk, te meg én.

ei-rūpa daśa-rātri rāmānanda-saṅge |
sukhe goṅāilā prabhu kṛṣṇa-kathā-raṅge ||292||
nigūḍha vrajera rasa-līlāra vicāra |
aneka kahila tāra nā pāila pāra ||293||
tāmā, kāṅsā, rūpā, sonā, ratna-cintāmaṇi |
keha yadi kāhāṅ potā pāya eka-khāni ||294||
krame uṭhāite seha uttama vastu pāya |
aiche praśnottara kaila prabhu-rāmarāya ||295||

(292) Ekképpen töltött tíz éjszakát Rámánanda Ráj társaságában
az Úr nagy boldogságban, a Krsnáról szóló elbeszélések zamatát ízlelve.
(293) Vradzsabéli szerelmes kedvtelések bensőséges témáit fontolták meg közösen,
ám bármennyit is beszéltek róla, nem értek a végére.
(294) Réz, ón, ezüst, arany és érintőkő –
mintha mindezt egy helyen találná az ember a föld mélyén.
(295) Fokozatosan, egymás után hozták a felszínre az egyre nemesebb fémeket,
az Úr kérdései és Rámánanda Ráj válaszai éppen ilyenek.

āra dina rāya-pāśe vidāya māgilā |
vidāyera kāle tāṅre ei ājñā dilā ||296||
viṣaya chāḍiyā tumi yāha nīlācale |
āmi tīrtha kari' tāṅhā āsiba alpa-kāle ||297||
dui-jane nīlācale rahiba eka-saṅge |
sukhe goṅāiba kāla kṛṣṇa-kathā-raṅge ||298||
eta bali' rāmānande kari' āliṅgana |
tāṅre ghare pāṭhāiyā karila śayana ||299||

(296) Másnap Csaitanja engedélyt kért Rámánanda Rájtól, hogy útnak indulhasson,
és búcsúzáskor ezt az utasítást adta neki:
(297) A világi ügyeket magad mögött hagyva menj Nílácsalba,
zarándokutam végeztével hamarost én is visszatérek oda.
(298) Mindketten Nílácsalban élünk majd,
s boldogan múlatjuk együtt az időt a Krsnáról szóló elbeszélések zamatait ízlelve.
(299) Így szólt, majd megölelte Rámánandát,
s miután hazaküldte, maga is nyugovóra tért.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Nimbárka ácsárja: Srí Rádhástaka-sztótram

namas te śriyai rādhikāyai parāyai
namas te namas te mukunda-priyāyai |
sadānanda-rūpe prasīda tvam antaḥ-
prakāśe sphurantī mukundena sārdham ||1||

Hódolat néked Srí Rádhiká, a Legfőbb!
Hódolat, hódolat néked Mukunda kedvese!
Formát öltött örök gyönyör! Kérlek téged,
Mukunda társaságában ragyogd be szívem rejtekét!

töltsd el fénnyel szívem: a szövegben antaḥ-prakāśe sphurantī, azaz „belső megnyilvánulásban/fényben megjelenő”. Más értelmezés szerint: Rádhá neve lehet antaḥ-prakāśā, azaz Belső Fény, ebben az olvasatban az utolsó páda őt megszólítva: „ó, Belső Fény!, légy Mukundával együtt megjelenő!”

sva-vāsopahāraṁ yaśodā-sutaṁ vā
sva-dadhy-ādi-cauraṁ samārādhayantīm |
sva-dāmnodare yā babandhāśu nīvyā
prapadye nu dāmodara-preyasīṁ tām ||2||

Saját ruháját adta Jasódá fiának,
és hagyta, hogy elrabolja joghurtját, így téve őt boldoggá.
Kendőjével derekát is átkötötte hamarjában –
őnála, Dámódar legkedvesebbjénél keresek oltalmat.

Saját ruháját adta, hagyta, hogy elrabolhassa joghurtját: A strófa kulcsszava a samārādhayantīm, „boldoggá tevőnél”, Dámódar legkedvesebbjénél keresek oltalmat. Miként tette boldoggá (a szó gyökében – rādh – Rádhiká nevét találjuk) Rádhiká Dámódart? Hagyta, hogy ellopja a ruháját – utalás a Jamunában fürdőző gópík ruháinak elcsenésére. Engedte, hogy elrabolhassa joghurtját – a vámszedő kedvtelésre tett utalás. Édesanyja kötéllel kötözte a vajköpülő edényhez a kis Krsnát, Rádhiká azonban kacéran, ruhája szegélyével kötötte magához Dámódart.
A „saját” más olvasata: Rádhá sajátja a ruhatolvaj, a joghurtot megvámoló Krsna.

durārādhyam ārādhya kṛṣṇaṁ vaśe taṁ
mahā-prema-pūreṇa rādhābhidhābhūḥ |
svayaṁ nāma-kīrtyā harau prema yacchat-
prapannāya me kṛṣṇa-rūpe samakṣam ||3||

A nehezen elnyerhető Krsnát vágyom elégedetté tenni,
rajongó szeretettel eltelve. A Rádhá név maga
– jelentését megdicsőítve – a Hari iránti szeretetet adományozza,
őhozzá folyamodom hát itt, Krsna jelenlétében.

A versben – nyíltan vagy burkoltan – háromszor is megjelenik Rádhá neve (durārādhyam, ārādhya, rādhā-abhidhā-bhūḥ). Rádhá nevét a rādh – boldoggá tesz, vagy az ā igekötővel kiegészített ā-rādh – imád, elégedetté tesz, elnyer igéből eredeztetik. A Csaitanja-követő vaisnavák számára a legnagyobb tekintéllyel bíró szentírás, a Bhágavata-purána tulajdonképpen nem is említi Rádhá nevét, ám mégis, burkoltan utal rá. A 10.30. fejezetben, mikor Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak, Krsna és párja nyomaira. S ki lehet a lány Krsna mellett?

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ || 28 ||

Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.

Dzsíva gószvámí így kommentálja a Bhágavata-purána e versét: anayā rādhayā bhagavān rādhitaḥ sādhito vaśīkṛta ity-arthaḥ – „általa, Rádhá által Bhagaván boldoggá lett (rādhitaḥ), legyőzötté (sādhitaḥ) és alárendeltté (vaśīkṛtaḥ) vált – ez a magyarázat.” (Príti-szandarbha 109.)
Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig így ír a Csaitanja-csaritámrtában: kṛṣṇa-vāñchā-pūrti-rūpa kare ārādhane | ataeva 'rādhikā' nāma purāṇe vākhāne || – „Imádata teljesen betöltötte Krsna vágyát, ezért a puránák Rádhiká néven említik őt.” (Cscs. 1.4.87.)

A nehezen elnyerhető (dur-ārādhya) Krsnát elégedetté téve (ārādhya) – mondja a Nimbárka. Krsnát pedig a hatalmas, rajongó szeretet (mahā-prema) teszi elégedetté… így töltötte be Rádhá is önnön nevének jelentését – rādhā-abhidhā-bhūḥ. Az abhidhā a szó közvetlen jelentése, a közvetlen, kimondott jelentés (más megjelöléssel: vācya. A jelzett, másodlagos, származtatott értelem a lakṣya, míg a sugallt jelentés a vyaṅgya.) Nevének betöltése – azaz Krsna boldoggá tétele – folytán vált híressé, így vált dicsővé a Rádhá név.
S mert Rádhá a Krsna iránti szeretet adományozója, ezért aki erre az istenszeretetre vágyik, hozzá folyamodjék.

mukundas tvayā prema-ḍoreṇa baddhaḥ
pataṅgo yathā tvām anubhrāmyamāṇaḥ |
upakrīḍayan hārdam evānugacchan
kṛpāvartate kārayāto mayīṣṭim ||4||

Mukunda a szereteted kötelékével megkötött
madárként köröz körülötted,
téged követ, s a szerelembe feledkezve táncol.
Könyörületet árasztó! keltsd fel bennem is a vágyat!

vrajantīṁ sva-vṛndāvane nitya-kālaṁ
mukundena sākaṁ vidhāyāṅka-mālām |
samāmokṣyamāṇānukampā-kaṭākṣaiḥ
śriyaṁ cintaye saccidānanda-rūpām ||5||

Örökkön a Vrndávanban barangolón meditálok,
ki Mukundával együtt lábnyomaik füzérét hagyják maguk mögött.
A könyörületes oldalpillantásokat vető
Sríre gondolok, a lét, tudat és gyönyör formájú Úrnőre.

mukundānurāgeṇa romāñcitāṅgair
ahaṁ vepyamānāṁ tanu-sveda-bindum |
mahā-hārda-vṛṣṭyā kṛpāpāṅga-dṛṣṭyā
samālokayantīṁ kadā māṁ vicakṣe ||6||

Vajon mikor láthatom e Mukunda iránti szeretettől
lúdbőrző tagokkal remegő leányt,
kinek testét az olthatatlan szerelem verítékcseppei borítják,
s aki könyörületesen reám is veti pillantását?

yad aṅkāvaloke mahā-lālasaughaṁ
mukundaḥ karoti svayaṁ dhyeya-pādaḥ |
padaṁ rādhike te sadā darśayāntar-
hṛdi-sthaṁ namantaṁ kirad-rociṣaṁ mām ||7||

Mukunda, kinek lábain a világ meditál,
mohón epedve merül el lábnyomaid kutatásában.
Ó, Rádhiká! hadd láthassam mindig szívem
mélyén tündöklő lábaid fényár-ragyogását. Néked hódolok!

Mukunda, a dheya-pādaḥ azaz „meditálandó lábú”, akinek lábain meditálnak, Vradzsa erdeiben Rádhiká lábnyomait kutatja. A pāda szó elsődleges jelentésében lábat jelent, ám fénysugarat is – ezen alapul a strófa végének asszociációja: a lábad kirat-rociṣam, azaz szétszóródó fényét vágyom látni.

sadā rādhikā-nāma jihvāgrataḥ syāt
sadā rādhikā-rūpam akṣy-agra āstām |
śrutau rādhikā-kīrtir antaḥ-svabhāve
guṇā rādhikāyāḥ śriyā etad īhe ||8||

Legyen nyelvem hegyén mindig Rádhiká neve,
szemem örökkön Rádhiká szépséges alakját lássa,
fülemben Rádhiká dicsősége zengjen, szívem mélyén pedig
Srí Rádhiká csodás tulajdonságaira vágyakozom.

idaṁ tv aṣṭakaṁ rādhikāyāḥ priyāyāḥ
paṭheyuḥ sadaivaṁ hi dāmodarasya |
sutiṣṭhanti vṛndāvane kṛṣṇa-dhāmni
sakhī-mūrtayo yugma-sevānukūlāḥ ||9||

Akik e Dámódar kedvesét, Rádhikát magasztaló
nyolcstrófás költeményt olvassák örökkön,
őket örömmel fogadják Vrndávanban, Krsna hajlékán,
és barátnőként szolgálhatják az Isteni Párt.

su-tiṣṭhanti – szó szerint „jól állnak”, azaz kedvező pozícióba kerülnek, megalapozzák a hírnevüket
A versek versmértéke: bhujaṁgaprayāta (kígyósiklás) υ – – υ – – υ – – υ – –

Rámánanda-szamvád – együttlét és elválás

prabhu kahe – jāniluṅ kṛṣṇa-rādhā-prema-tattva |
śunite cāhiye duṅhāra vilāsa-mahattva ||186||
rāya kahe – kṛṣṇa haya dhīra-lalita |
nirantara kāma-krīḍā yāṅhāra carita ||187||

(186) Az Úr szólt: Megértettem most Krsna és Rádhá szerelméről szóló igazságot,
ám kettejük szerelmes kedvteléseinek hevéről is vágyom hallani!
(187) Rámánanda Ráj így felelt: Krsna vakmerő és játékos.
Szakadatlan szerelmes játékok – ez az ő élete.

Vakmerő és játékos – dhīra-lalita. A dhīra jelentése bátor, vakmerő ugyanakkor a szó jelent józant is, míg a lalita játékos és szerelmes – dhīra-lalita a drámák egyik tipikus hős alakja, aki a bátor, eltökélt, ugyanakkor játékos is.

vidagdho nava-tāruṇyaḥ parihāsa-viśāradaḥ |
niścinto dhīra-lalitaḥ syāt prāyaḥ preyasī-vaśaḥ ||188||

(188) Leleményes üde ifjú, aki a járatos a dévaj tréfálkozásban,
ugyanakkor elszánt – ilyen a vakmerő és játékos hős, aki általában elbűvöli és irányítja kedvesét.

(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.230.)

rātri-dina kuñje krīḍā kare rādhā-saṅge |
kaiśora vayasa saphala kaila krīḍā-raṅge ||189||

(189) Éjt nappallá téve a bokrok közi ligetekben élvezi Rádhá társaságát.
Így telik fiatalsága, a szerelmes kedvtelések gyümölcseit ízlelve.

Fiatalsága: a szövegben szereplő kaiśora egészen pontosan serdülő életszakaszt jelent. A felcseperedő gyerek életszakaszait a szanszkrt nyelvben a következőképpen nevezik: bālya a csecsemő-, és óvodáskorú kisgyermekkor (azaz nagyjából az első öt év), a következő szakasz a paugaṇḍa, ami a kamaszkor kezdetéig tart (tíz éves korig), majd a kaiśora, a kamaszkor következik (tizenöt-tizenhat éves korig). Aztán az ifjúkor, a yauvana kezdődik.
Ám Krsna gyermekkorának szakaszait másként számolják. Az első három év és négy hónapot, amit Mahávanában töltöttek a pásztorok tekintik a bālya időszakának, a Gókulában töltött időt, míg hat éves és nyolc hónapos nem lett a paugaṇḍa idejének, majd a Nandagrámban töltött időt a kaiśora időszakának – egészen tíz éves és hét hónapos koráig, ekkor utazott ugyanis Akrúra szekerén Mathurába.
Ugyanakkor Krsna nem közönséges gyermek, a gyermekként töltött idő nem korlát, hanem játék a számára. A kisgyermekkor, a bālya idején környezete szeretetét a vātsalya rasa, a szülői gyöngédség hangulatában ízleli. A gyerekkor, a paugaṇḍa idején elsősorban barátai szeretetében, a sakhya rasában él, míg a kaiśora idején a mādhurya rasát, a gópík szerelmének hangulatait kóstolgatja.

vācā sūcita-śarvarī-rati-kalā-prāgalbhyayā rādhikāṁ
vrīḍā-kuñcita-locanāṁ viracayann agre sakhīnām asau |
tad-vakṣoruha-citra-keli-makarī-pāṇḍitya-pāraṁ gataḥ
kaiśoraṁ saphalī-karoti kalayan kuñje vihāraṁ hariḥ ||190||

(190) Amikor Krsna szavaival nyíltan az éjszaka gyönyöreire utalt, Rádhiká
szégyenében lehunyta szemeit. Ekkor ő – barátnői előtt –
ügyesen egy delfin képét rajzolt Rádhá keblére.
Így telt Hari fiatalsága, a bokrok közi ligetekben a szerelmes kedvtelések gyümölcseit ízlelve.

(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.231.)

A dhīra-lalita hős látszólag kézben tartja a helyzetet, és uralja a szereplőket. Valójában azonban maga is egyre mélyebben lekötelezetté válik. A történet első hallásra némileg aggályos: a hős kétszer is szégyenbe hozza a kedvesét annak barátnői előtt! Ám ezzel csak szorosabbra fűzi a szálakat mindannyiuk közt – a szégyenkezéssel való játék a korlátok teljes lebontását jelképezi, a feltétel nélküli teljes önátadás kibontakozását. Míg végül Krsna maga is azt mondja: „Képtelen vagyok ezt az elmondhatatlanul tökéletes találkozást kellően megszolgálni nektek, még az istenek élethossza alatt sem!” (Bhág. 10.32.22.)
A játék attól játék, hogy kétoldalú, azaz máskor Rádhá hallgattatja el, szégyeníti meg fortélyosan Krsnát. A költők által megénekelt egyik kedves ilyen jelenet, mikor az éj közepén Krsna Rádhá ajtajához oson, és halkan megkocogtatja az ajtót:

ko’yaṁ dvāri hariḥ prayāhy upavanaṁ śākhāmṛgeṇātra kiṁ
kṛṣṇo’haṁ dayite bibhemi sutarāṁ kṛṣṇaḥ kathaṁ vānaraḥ |
mugdhe’haṁ madhusūdano vraja latāṁ tām eva puṣpānvitām
itthaṁ nirvacanīkṛto dayitayā hrīṇo hariḥ pātu vaḥ ||

– Ki van itt az ajtónál? – Hari! – Menj csak tovább, a kertbe! Mit keres itt egy ágakon ugráló majom?
– Krsna vagyok, kedvesem! – Ó, jaj, nagyon félek: egy fekete majom vagy?!
– Szépségem, én vagyok, Madhuszúdana! – Nosza, akkor menj csak azokhoz a virágos bokrokhoz!
A kedvese által így elhallgattatott, s megszégyenített Hari oltalmazzon benneteket!

A vers Subhankara költeménye, a Szad-ukti-karnámrta (A füleket nektárral elárasztó szép szavak) című versgyűjteményből, 1.56.2. Krsna az ajtón kopog, ám a kopogásra felriadt Rádhá – bár jól tudja, hogy kedvese áll az ajtónál – nem engedi be, tréfálkozik vele. Halkan kiszól:
– Ki az?
– Hari – súgja Krsna. A szanszkrt nyelvben egy-egy szónak akár tucatnyi jelentése is lehet. A hari jelenthet színt: sárgászöldet, vörösesbarnát. A szó töve a hṛ elragad, elvesz, így aztán a vadakat elragadó oroszlán is hari, de a majom is. Rádhiká kicsúfolja hát Krsnát:
– Talán egy majom van itt? Nosza, a majom ugráljon csak a fák ágain, maradj hát kinn a kertben!
A śākhā-mṛga („ág-vad”) ágakon ugráló állatot jelent, majmot vagy mókust.
Krsna tovább kérleli:
– Engedj be, én vagyok az, Krsna!
A kṛṣṇa szó is értelmezhető többféleképpen, jelent többek között fekete színt is. Rádhá tehát így fűzi a szót
– Szóval te egy hatalmas, fekete majom volnál. Dehogy engedlek be, félek tőled!
– Madhuszúdana vagyok! – próbálkozik Krsna tovább. A név Krsnával kapcsolatban Madhu démon elpusztítóját jelenti. A madhu szó azonban mézet is jelent, a madhu-sūdana így méz-pusztítót, azaz méhet.
– Szóval méh vagy? Akkor csak keresgélj nektárt amott, a virágos bokroknál! – kacag Rádhá.

prabhu kahe – eho haya, āge kaha āra |
rāya kahe – ihā va-i buddhi-gati nāhi āra ||191||
yebā prema-vilāsa-vivarta eka haya |
tāhā śuni' tomāra sukha haya, ki nā haya ||192||
eta bali' āpana-kṛta gīta eka gāhila |
preme prabhu sva-haste tāṅra mukha ācchādila ||193||

(191) Az Úr szólt: Úgy van! kérlek, mondd tovább!
Rámánanda Ráj így felelt: Az értelem nem képes ennél messzebb menni.
(192) Bár van még egy dolog: a szerelmes kedvtelések átalakulása.
Ezt hallván nem tudom, elégedett leszel-e vagy sem.
Így szólt, majd egy maga komponálta dalt kezdett énekelni,
ám az Úr szeretetében nyomban betapasztotta száját.

pahilehi rāga nayana-bhaṅge bhela |
anudina bāḍhala, avadhi nā gela ||
nā so ramaṇa, nā hāma ramaṇī |
duṅhu-mana manobhava peṣala jāni' ||
e sakhi, se-saba prema-kāhinī |
kānu-ṭhāme kahabi vichurala jāni' ||
nā khoṅjaluṅ dūtī, nā khoṅjaluṅ ān |
duṅhukeri milane madhya ta pāṅca-bāṇa ||
ab sohi virāga, tuṅhu bheli dūtī
su-purukha-premaki aichana rīti ||194||

A vonzalom kezdetben a szemek táncát jelentette,
majd napról napra fokozódva minden határon túl nőtt.
Nem két személy – ő egy szerelmes férfi, és én egy szerelmes leány –,
hanem eggyé préselődött a két szív! Ez a Szerelem, tudom.
Ezek, barátom, mindazon szerelmes szavak, melyeket
Gyönyörűm színe elé érve, kérlek, mondj el, hisz talán már is feledett!
Valaha nem kereste őt hírnök, nem kereste senki más,
együtt voltunk, s a szerelem öt nyila fűzött össze bennünket.
Ám most, az elválás idején légy te hírvivőm!
Látod, ez a vége, ha ilyen határtalan szépségbe leszünk szerelmesek!

Rámánanda Ráj dala az elválás fájdalmában perzselődő Rádhá kesergő szavait énekli meg. Ez a hangulat, melyben Csaitanja is utolsó éveit éli – Rádhá hangulatában mindenütt Krsnát keresve. A szerelmes kedvtelések átalakulása (prema-vilāsa-vivarta) ez a kétségbeesett kutatás. Jele, hogy mindenütt és mindenben csak kedvesét látja a szerelmes, vagy vele kapcsolatosként érzékel mindent – miként Rádhá a fekete kérgű tamála fát Krsnának, vagy Csaitanja a tengerparti homokdűnéket Góvardhannak látja.

Az Amarakósa szerint a Szerelemisten öt nyila:

unmādanas tāpanaś ca śoṣaṇaḥ stambhanas tathā |
saṁmohanaś ca kāmasya pañca-bāṇāḥ prakīrtitāḥ ||

Mámorító (unmādana), perzselő (vagy hevítő: tāpana) sorvasztó (śoṣaṇa) és bénító (stambhana),
továbbá megigéző (sammohana) – ezeket ismerik a Szerelemisten öt nyilaként.

rādhāyā bhavataś ca citta-jatunī svedair vilāpya kramād
yuñjann adri-nikuñja-kuñjara-pate nirdhūta-bheda-bhramam |
citrāya svayam anvarañjayad iha brahmāṇḍa-harmyodare
bhūyobhir nava-rāga-hiṅgula-bharaiḥ śṛṅgāra-kāruḥ kṛtī ||195||

(195) Rádhá s a te szíved sellakját verítékeitekkel feloldva lassanként
egybeolvasztod, ó, Góvardhan ligeteinek elefánt-ura, így feledtetve az elválásból fakadó félreértést.
S hogy fokozd e csodát, magad festetted be itt, a világ-palota közepén
a friss szerelem bíbor-özönével, ó, mester, művésze a szerelemnek!

(Rúpa gószvámí: Uddzsvala-nílamani 14.155.)

A sellak természetes gyanta, vöröses vagy arany színárnyalatban lelhető fel. Dzsíva gószvámí megjegyzése szerint a sveda (veríték) szó az ellágyult szív kívül látható jelére, illetve a tűzforróra hevült érzelmekre is utal (a szó másik jelentése meleg, hőség). A friss szerelem (nava-rāga) az örök, ám mindig új ízeket jelentő transzcendentális szerelmet írja le. A citra pedig jelenthet csodát, különös és szépséges jelenséget, de képet, festményt is – Rádhá és Krsna ellágyult, s egybeolvadó szíve így Csaitanja alakját rajzolja ki.

prabhu kahe – sādhya-vastura avadhi ei haya |
tomāra prasāde ihā jāniluṅ niścaya ||196||

(196) Az Úr szólt: Ez a tökéletesség legvégső határa,
és kegyed révén most kétségtelenül megértettem.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Rámánanda-szamvád – hládiní sakti

ei ta' saṅkṣepe kahila kṛṣṇera svarūpa |
ebe saṅkṣepe kahi śuna rādhā-tattva-rūpa ||150||
kṛṣṇera ananta-śakti, tāte tina pradhāna |
cic-chakti, māyā-śakti, jīva-śakti-nāma ||151||
antaraṅgā, bahiraṅgā, taṭasthā kahi yāre |
antaraṅgā svarūpa-śakti sabāra upare ||152||

(150) (Rámánanda Ráj folytatta:)
Röviden beszéltem Krsna természetéről,
halld most összefoglalómat a Rádhá helyzetéről szóló tanról.
(151) Krsna energiái végtelenek, ám közülük három az alapvető,
tudatos (lelki) energia, illúziókeltő energia, és az élőlények – így nevezik őket.
(152) Más néven: belső rész, külső rész, és határhelyzetű.
Közülük a belső rész, a személyes energia a legfőbb.

A 119. strófában Csaitanja több témáról kérdez: Krsna természetéről, Rádhá természetéről, a raszáról, a prémáról. Rámánanda Ráj válaszában a 134-149. versekben Krsna természetéről beszélt, e szakaszban pedig Krsna energiáiról, kiemelten a hládiní saktiról, majd annak megtestesítőjéről, Rádháról szól.

Elsőként a megszámlálhatatlan isteni energiákat sorolja három nagy csoportba. A śakti szó szokásos fordítása: energia, ám a fogalom szélesebb az energia arisztotelészi „működésben lévő”, „valóságos” jelentésnél, magába foglalja az erőt, képességet, hatalmat is. Sőt, tulajdonképpen minden Istenhez tartozik, tőle ered, ezért minden – beleértve a világot és az élőlényeket is – isteni energia, śakti. (lásd: „Pók gyanánt burkolózik ősanyag-hálójába természete szerint az egyedüli Úr”, Svétásvatara up. 6.10.)
A csoportosítás alapja az Istennel való kapcsolatról való tudatosság. Az antar-aṅgā (belső rész) Istent magát jelenti, közvetlen környezetével együtt. Bahir-aṅgā (külső rész) neve az anyagvilágnak, melyet éppúgy áthat Isten, és éppúgy őhozzá tartozik, ám tudat nélküli tompa volta, vagy illúziója révén nem tudatos erről. Éppen ezért a belső rész a cit-śakti, a tudatos energia, míg a külső rész neve māyā-śakti, azaz illúzió, illúziókeltő energia. A harmadik rész e kettő közt ingadozik, ők az élőlények (jīva-śakti). E rész másik megnevezése taṭasthā-śakti, part-helyzetű, azaz határenergia. A taṭa szó partot jelent, s ha a parti fövenyre gondolunk, akkor nyomban szemléletessé válik az elnevezés: a föveny ugyan talaj, ám homokos, laza, vízzel átitatott, így víz is és szárazföld is. Határ-helyzetű, mert az illúziókeltő energia hatása alatt nem tudatos Istenhez fűződő örök kapcsolatáról, ám az illúzión túllépve tudatossá válhat róla – a külső energia hatása alól a belső energia hatása alá kerül.

A felosztás mindig hármas: a Rg-véda is arról beszél, hogy Visnu három léptével feszíti ki a mindenséget. Így a három rész újra meg újra felbukkan, akár különféle hármasságokra vonatkoztatva: föld, levegőég, menny vagy anyagvilág, Vaikuntha a fenséges lelki világ, és Gólóka, a rajongó szeretet világa, de a három időre, a három kötőerőre is gondolhatunk, ha csupán az anyagvilágra tekintünk.

A saktikat bemutató vers után hivatkozásként egy erről szóló slóka következik:

viṣṇu-śaktiḥ parā proktā kṣetrajñākhyā tathā parā |
avidyā-karma-saṁjñānyā tṛtīyā śaktir iṣyate ||153||

(153) Visnu energiája felsőbb, a mező-ismerő szintén felsőbb,
tudatlan tett jellegű a harmadik energiaként nevezett, ezektől eltérő.

(Visnu-purána 6.7.61.)

A Visnu-purána ezen részében Késidhvádzsa király beszél a jógáról, s ezen belül a Visnun való meditációról. A purána megelőző versei az anyagvilágot írják le, ehhez képest felsőbb Visnu belső világa, és a mező-ismerő (kṣetra-jña), az élőlény. A Bhagavad-gítá 13. fejezetének eleje beszél e mezőről: az érzékeken keresztül a birtoklás, az élvezet lakhelye, az anyagi test a mező (kṣetra), a világi tettek és az élvezet mezeje. A mező-ismerő pedig az élőlény, aki megtapasztalja a testi létezést, aki az „én és enyém” felfogással bírva kötődik ehhez a létezéshez, vagy ezt maga mögött hagyva megszabadul tőle. A Gítában folytatódik a gondolatsor: mező-ismerő éppúgy Isten is, Felsőlélekként – ám a Visnu-purána e versében a mező-ismerő önálló kategóriaként csupán az élőlényekre vonatkozik.

sac-cid-ānanda-maya kṛṣṇera svarūpa |
ataeva svarūpa-śakti haya tina rūpa ||154||
ānandāṁśe hlādinī, sad-aṁśe sandhinī |
cid-aṁśe samvit, yāre jñāna kari' māni ||155||

(154) Lét, tudat és boldogság jellegű Krsna eredeti természete,
ezért a személyes energiája szintén három rétű.
(155) A boldogság rész neve gyönyör-adás (hládiní), a lét-jellegű részé a lét teljessége (szandhiní)
a tudat-részé pedig szamvit (mindentudás), melyet tudásnak is neveznek.

hlādinī sandhinī samvit tvayy ekā sarva-saṁśraye |
hlāda-tāpa-karī miśrā tvayi no guṇa-varjite ||156||

(156) A gyönyöradás, a teljes létezés, és a mindentudás egy benned, s ez mindennek az alapja.
Mentes vagy az anyagi kötelékektől, melyek az örömöt, a szenvedést és a kettő elegyét okozzák.

(Visnu-purána 1.12.69.)

A végtelen isteni energiákat három nagy csoportba osztottuk, majd a belső energiát további három részre. A tudat-nélküli (acit) világgal szemben a lélekkel kapcsolatban három alapvető tulajdonságot sorolnak fel: sat, cit és ānanda. A sat létezőt jelent, a szó voltaképpen az as létigéből képzett folyamatos melléknévi igenév. Az élők első fontos tulajdonsága tehát maga a létezés. Az óind felfogás szerint a nemlétből nem keletkezik lét, így a létezés szükségképpen örökkévaló. A létező különféle formákat ölt, vagy a formák átalakulnak egymásba, ám a lét maga nem keletkezik, és nem szűnik meg. Miként a Bhagavad-gítá is megerősíti:

na jāyate mriyate vā kadācin
nāyaṁ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ |
ajo nityaḥ śāśvato’yaṁ purāṇo
na hanyate hanyamāne śarīre ||

Nem születik, s nem is hal meg soha,
nem keletkezett, s nem lesz ismét létrejövő.
Születetlen, örök, maradandó, ősi,
s a pusztuló testben sem hal meg. (Bg. 2.20.)

A létező érzékel, az érzékelő pedig feldolgozza a begyűjtött információkat, és szervezi, alakítja maga körül a világot. Ez a működés a lélek három alapvető tulajdonság közül már a másodikhoz, a tudatossághoz kapcsolódik. A cit tudatosságot, gondolatot, értelmet jelent – a tudatos létező pedig kutat. Kutatja a körülötte lévő világot, kutatja saját eredetét, ám a stabil, harmonikus élet lehetőségét is. Ez utóbbi már a harmadik alapvető tulajdonságból, a boldogság (ānanda) igényéből fakad.

Istennel kapcsolatban a lét-tudat-boldogság hármasa jóval mélyebb. A lét vele kapcsolatban a lét teljessége (sandhinī), a tudatosság egyenesen a minden tudása (samvit), a boldogság nem csupán annak keresése vagy megízlelése, hanem kiárasztása is: gyönyöradás (hlādinī). A hlādinī szó a hlād – örvendezik igéből származik. Az -in (nőnemben -inī) képző melléknevet képez a szóból, mint a magyar -os -es -ös képző. A hlādinī tehát jelentése tehát: „örömös”, amit örvendező, vagy gyönyört adó, boldogító értelemben is használnak. „A hládiní energia ad örömet Krsnának, és táplálja Krsna bhaktáit.” – olvassuk a Csaitanja-csaritámrtában (1.4.60.). Az óind tradíció személyként tekint mindenre, így ezen energiákat, isteni tulajdonságokat is egy-egy isteni személy forma képvisel. A lét teljességét az erőt adó és megalapozó Balarám képviseli, a mindentudást Vászudév-Krsna, míg a gyönyöradó energia személyes megjelenése Rádhá.

A Svétásvatara-upanisad is ugyanezt a három saktit írja le, csupán a szavak tűnhetnek első pillanatra másnak:

na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate
na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate |
parāsya śaktir vividhaiva śrūyate
svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca ||

Teendője és (anyagi) érzékszerve nincs neki,
senki sem egyenlő, vagy több nála.
Felsőbb energiái sokfélék:
a tudás, az erő és a tett. (Svét. 6.8.)

Az erő (bala) a megalapozó, a létezést alátámasztó, energiával ellátó sakti. A fenség világában a végtelenség kígyója, Ananta-sésa jeleníti meg ezt a saktit, az ő összetekeredett teste alkotja az ágyat, amin Nárájan nyugszik. Nárájan a mindentudást képviseli… látszólag nem cselekszik – hiszen pihen a kígyó-ágyon –, ám tudatos mindenről, és akarata irányítja az egész mindenséget. Az upanisad hármasában ő a tudás (jñāna), míg a tett (kriyā) az aktív, az ösztönző, a kreatív energia, Laksmí. Rámánanda felsorolásában ez az energia a gyönyöradó, boldogító, a hlādinī śakti.

kṛṣṇake āhlāde, tā'te nāma hlādinī |
sei śakti-dvāre sukha āsvāde āpani ||157||
sukha-rūpa kṛṣṇa kare sukha āsvādana |
bhakta-gaṇe sukha dite hlādinī kāraṇa ||158 ||
hlādinīra sāra aṁśa, tāra prema nāma |
ānanda-cinmaya-rasa premera ākhyāna ||159||

(157) Megörvendezteti Krsnát, ezért mondják gyönyör-adónak (hládiní).
E sakti révén ő maga kóstolja az örömöket.
(158) A megtestesült öröm, Krsna így ízleli az örömöt,
ám a bhakták sokaságát is a gyönyör-adó (hládiní) energia örvendezteti meg.
(159) A gyönyör-adó (hládiní) energia lényegi részét rajongó szeretetnek (préma) nevezik.
A gyönyör és (lelki) tudatosság esszenciája a préma kifejtése.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Rámánanda-szamvád – Rádhá szerelme

prabhu kahe – ei sādhyāvadhi suniścaya |
kṛpā kari' kaha, yadi āge kichu haya ||96||

(96) Az Úr szólt: ez kétségtelenül a tökéletesség legvégső határa,
de kérlek, légy kegyes, mondd tovább, ha van még ezen túl is valami.

rāya kahe – ihāra āge puche hena jane |
eta-dina nāhi jāni, āchaye bhuvane ||97||
iṅhāra madhye rādhāra prema sādhya-śiromaṇi |
yāṅhāra mahimā sarva-śāstrete vākhāni ||98||

(97) Rámánanda Ráj így felelt: Mindezidáig nem ismertem
senkit e világban, ki ennél tovább kérdezett volna.
(98) A tökéletesség koronaékszere mindenek közül Rádhá szerelme,
ennek dicsőségét zengi valamennyi szentírás.

yathā rādhā priyā viṣṇos tasyāḥ kuṇḍaṁ priyaṁ tathā |
sarva-gopīṣu saivaikā viṣṇor atyanta-vallabhā ||99||

(99) Miként Visnunak kedves Rádhá, az ő tavacskája éppúgy kedves néki.
Minden gópí közül egyedül ő Visnu legeslegszeretettebbje.

(Padma-purána, Rúpa gószvámí: Laghu-bhágavatámrta 2.1.45.)

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ ||100||

(100) Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.

(Bhág. 10.30.28.)

Bár e vers (és a Bhágavata-purána) név szerint nem említi Rádhát, a szövegösszefüggésből következően nyilván róla van szó. Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak, Krsna és párja – Rádhá – nyomaira. Ekkor beszélnek így egymást közt.

prabhu kahe – āge kaha, śunite pāi sukhe |
apūrvāmṛta-nadī vahe tomāra mukhe ||101||
curi kari' rādhāke nila gopī-gaṇera ḍare |
anyāpekṣā haile premera gāḍhatā nā sphure ||102||
rādhā lāgi' gopīre yadi sākṣāt kare tyāga |
tabe jāni, rādhāya kṛṣṇera gāḍha-anurāga ||103||

(101) Az Úr szólt: Folytasd kérlek! Boldogságban úszom, ahogy hallom
az ajkaidról felfakadó páratlan nektárfolyam hömpölygését!
(102) Elrabolta Rádhikát a gópík köréből, attól tartva,
hogy mások előtt a szerelem valódi heve nem mutatkozhat meg.
(103) Rádhához ragaszkodva még a gópík társaságáról is lemondott –
ebből érthetjük meg Krsna Rádhá iránt érzett nagyon mély szeretetét.

rāya kahe – tabe śuna premera mahimā |
tri-jagate rādhā-premera nāhika upamā ||104||
gopī-gaṇera rāsa-nṛtya-maṇḍalī chāḍiyā |
rādhā cāhi' vane phire vilāpa kariyā ||105||

(104) Rámánanda Ráj így felelt: Hallj most a rajongó szeretet (préma) dicsőségéről!
Rádhá szeretetének a három világban nincs párja!
(105) Krsna a rásza-táncot lejtő gópík körét elhagyva,
Rádhára vágyva, bánatosan bolyongott az erdőben.

kaṁsārir api saṁsāra-vāsanā-baddha-śṛṅkhalām |
rādhām ādhāya hṛdaye tatyāja vraja-sundarīḥ ||106||
itas tatas tām anusṛtya rādhikām
anaṅga-bāṇa-vraṇa-khinna-mānasaḥ |
kṛtānutāpaḥ sa kalinda-nandinī
taṭānta-kuñje viṣasāda mādhavaḥ ||107||

(106) Kansza ellenségének gondolatai is csak Rádhá körül forogtak, a reá emlékezés kötötte őt gúzsba.
Szívében Rádhát hordozva elhagyta Vradzsa szépséges leányait.
(107) A Szerelemisten nyilától sebzett, bánatos szívű Mádhavát a bűntudat emésztette. Mindenhová követte Rádhiká nyomait,
(ám mert nem találta őt sehol) leroskadt a Jamuná menti lugasban, s ott búslakodott.

(Dzsajadév: Gíta-góvinda 3.1-2.)

A Gíta-góvinda második fejezete Rádhá Krsna iránti érzelmeit ecseteli… most pedig Krsna érzéseiről olvashatunk. Ezért az is (api) szócska a versben: Rádhá szenved Krsna távollétében, és Krsna is szenved Rádhá távollétében.
Kanszári, szanszára… nem csupán az összecsengés kedvéért illeszti egymás mellé e szavakat Dzsajadév. Krsna hős – Kansza legyőzője (kaṁsa-ariḥ) –, most mégis alulmaradt, megbéklyózták, hiszen gondolatai csak Rádhá körül forognak, Rádhá, Rádhá szerelme ejtette őt foglyul. Másra nem is tud gondolni, így otthagyja a szépséges gópík körét, és Rádhiká keresésére indul. Ráadásul a rákövetkező vers Mádhavaként, Laksmí anya, a szerencseistennő uraként utal rá: Krsna nem csupán hős, hanem maga Nárájan, Isten… ám mind a szerencse istennője, mind Vradzsa szépségeinek társasága jelentéktelenné válik Rádhá hiányában.

ei dui-ślokera artha vicārile jāni |
vicārite uṭhe yena amṛtera khani ||108||
śata-koṭi gopī-saṅge rāsa-vilāsa |
tāra madhye eka-mūrtye rahe rādhā-pāśa ||109||
sādhāraṇa-preme dekhi sarvatra'samatā |
rādhāra kuṭila-preme ha-ila vāmatā ||110||

(108) E két vers értelmében elmerülve világossá válik,
hogy itt egész nektár-bánya bukkan a felszínre!
(109) Krsna sok millió gópí társaságában a rásza-táncot élvezte,
ám egyetlen, eredeti formájában mindig Rádhá mellett maradt.
(110) Az isteni szeretet általában mindenkire egyenlően árad,
ám Rádhá huncut szerelme ellenkező természetű.

aher iva gatiḥ premṇaḥ svabhāva-kuṭilā bhavet |
ato hetor ahetoś ca yūnor māna udañcati ||111||

(111) A szerelem természete akár a kígyó siklása, kanyargós.
Ezért a fiatalokban – okkal vagy ok nélkül – felébred a neheztelés (māna).

(Rúpa gószvámí: Uddzsvala-nílamani 15.102.)

E strófa kommentárjai az Alankára-kausztubha (A poézis ékköve) című mű idevágó részletét idézik:

nadīnāṁ ca vadhūnāṁ ca bhujagānāṁ ca sarvadā |
premṇām api gatir vakrā kāraṇaṁ tatra neṣyate |

A folyók, az asszonyok és a kígyók is mindig
– miként a szerelem – kanyargósan haladnak, ám ennek oka ismeretlen.

krodha kari' rāsa chāḍi' gelā māna kari' |
tāṅre nā dekhiyā vyākula haila śrī-hari ||112||
samyak-sāra vāsanā kṛṣṇera rāsa-līlā |
rāsa-līlā-vāsanāte rādhikā śṛṅkhalā ||113||
tāṅhā vinu rāsa-līlā nāhi bhāya citte |
maṇḍalī chāḍiyā gelā rādhā anveṣite ||114||
itas tataḥ bhrami' kāhāṅ rādhā nā pāñā |
viṣāda karena kāma-bāṇe khinna hañā ||115||
śata-koṭi-gopīte nahe kāma-nirvāpaṇa |
tāhātei anumāni śrī-rādhikāra guṇa ||116||

(112) (Rádhá) haragosan és sértődötten hagyta ott a rásza-táncot,
s mert nem látta őt, Srí Hari nagyon megijedt.
(113) A rásza-tánc Krsna vágyának legteljesebb lényege,
ám a rásza-lílá vágyában Rádhiká az összekötő kapocs.

Azaz Krsna rásza-lílára irányuló vágyának Rádhiká a megtestesítője, ő a béklyó (a śṛṅkhalā szó jelentése lánc, béklyó), ami/aki fogva tartja Krsnát.

(114) Nélküle a rásza-lílá nem ragyog Krsna szívében,
ezért a körből kilépve nyomban Rádhá keresésére indult.
(115) Ide-oda kóborolt, ám mert sehol nem találta Rádhát,
a szerelemisten nyilától sebzetten búslakodni kezdett.
(116) Még a sok millió gópí közt sem csillapult vágya!
Ebből láthatjuk Srí Rádhiká csodás tulajdonságait.

Ebből láthatjuk: szó szerint anumāni, azaz „következtethetünk”

prabhu kahe – ye lāgi' āilāma tomā-sthāne |
sei saba tattva-vastu haila mora jñāne ||117||
ebe se jāniluṅ sādhya-sādhana-nirṇaya |
āge āra āche kichu, śunite mana haya ||118||
kṛṣṇera svarūpa kaha rādhāra svarūpa |
rasa kon tattva, prema kon tattva-rūpa ||119||
kṛpā kari' ei tattva kaha ta' āmāre |
tomā-vinā keha ihā nirūpite nāre ||120||

(117) Az Úr szólt: Ami miatt hozzád jöttem,
azokat immáron mind a végső valóság leglényegeként tudhatom.
(118) Megértettem következtetéseidet a végső célról és a hozzá vezető útról.
Ám ha van más, több ennél, akkor szívem azt is hallani vágyja!
(119) Beszélj kérlek Krsna természetéről és Rádhá tulajdonságairól!
Milyen a rasza természete? A préma a valóság mely formája?
(120) Légy kegyes! Tárd fel előttem e valóságokat!
Rajtad kívül senki sem képes megmutatni őket!

Milyen a rasza természete: szó szerint: mi a raszáról szóló igazság, valóság (tattva)?
Megmutatni: a szövegben szereplő nirūpite szó gyökének (nirūp) jelentései: felfog, megállapít, meghatároz, kijelöl.

A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Krsnadász Kavirádzs gószvámí: Srí Rádhikástakam

A Góvinda-lílámrta 17.fejezetéből, az 59-67. versek.
A versmérték tūnaka – υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ –

kuṅkumākta-kāñcanābja-garva-hāri-gaurabhā
pītanāñcitābja-gandha-kīrti-nindi-saurabhā |
ballaveśa-sūnu-sarva-vāñchitārtha-sādhikā
mahyam ātma-pāda-padma-dāsyadāstu rādhikā ||1||

Aranyfénye elhomályosítja a kunkummal megkent aranylótusz büszkeségét,
illata mellett a sáfránnyal meghintett lótusz oly magasztalt aromája is semmiség.
A pásztorok urának fiának minden kívánságát tökéletesen betöltő –
bárcsak Rádhiká megajándékozna lótuszlába szolgálatával!

kauravinda-kānti-nindi-citra-paṭṭa-śāṭikā
kṛṣṇa-matta-bhṛṅga-keli-phulla-puṣpa-vāṭikā |
kṛṣṇa-nitya-saṅgamārtha-padma-bandhu-rādhikā
mahyam ātma-pāda-padma-dāsyadāstu rādhikā ||2||

Színpompás selyemszárija maga mögé utasítja a rubin ragyogását.
Kinyílt virágokban dús kert, hol a mámoros fekete méhecske játszadozik.
Megörvendezteti a lótuszok barátját, csak hogy újra meg újra találkozhassék Krsnával –
bárcsak Rádhiká megajándékozna lótuszlába szolgálatával!

A harmadik pádában a lótuszok barátja (padma-bandhu) a Nap, vagy a méhecske neve. Finom utalás az előző strófára is, melynek képében Rádhá a tágra nyílt virág, aki a fekete (azaz Krsna) méhecskét várja. Ám itt a lótuszok barátja a Nap, mert Rádhá a Napistent imádja, hogy elnyerje Krsna társaságát.

saukumārya-sṛṣṭa-pallavāli-kīrti-nigrahā
candra-candanotpalendu-sevya-śīta-vigrahā |
svābhimarśa-ballavīśa-kāma-tāpa-vādhikā
mahyam ātma-pāda-padma-dāsyadāstu rādhikā ||3||

Lágy finomsága mellett szégyenkezik a friss rügyek sora,
üde alakját a Hold, a szantálpép, a kéklótusz s a kámfor szolgálja.
Érintése lecsillapítja a pásztorleányok urának perzselő vágyát –
bárcsak Rádhiká megajándékozna lótuszlába szolgálatával!

A Hold, a szantálpép, az éjjel nyíló kéklótusz és a kámfor mind a perzselő hőséget csillapítja… Rádhá érintése éppígy csillapítja Krsna perzselő vágyát – mondja a vers. Az érintés (abhimarśa) nem csupán a bőrfelületek könnyed és puha találkozására vonatkozik, hanem érintkezést, nemi egyesülést is jelenthet.
Elgondolkodtató, mit kereshet egy efféle nagyon anyaginak tűnő utalás egy magasztaló fohászban? A válasz keresésében kicsit távolról indulnék el: A Gópála-tápaní upanisad második fejezetének kerettörténete szerint egyszer Vradzsa szenvedélytől fűtött leányai miután az egész éjszakát Krsnával töltötték, így kérdezték őt: ki legyen a méltó bráhmana, akinek ételadományainkat adjuk? Durvászá – felelte Krsna. Ám Durvászá a Jamuná másik oldalán lakik – faggatóztak tovább a gópík – hogyan kelhetnénk át a folyón, hogy meglátogathassuk? Mondjátok: Krsna brahmacsárí – szólt Krsna –, és a folyó utat nyit nektek. A gópík csodálkozva nézek össze, de hittek a szónak, s Krsna tanácsát követve valóban átjutottak a folyó túlpartjára. Durvászá ásramjához járultak, s átadták néki az elkészített finomságokat. Durvászá jóllakott, majd elégedetten bocsájtotta útjára a leánysereget. Hogy keljünk át a folyón hazafelé? – tűnődtek el, s most a bráhmanától tudakozódtak. Mondjátok, hogy Durvászá durvá füvet eszik – felelte a bölcs. A válasz szójáték, a Durvászá név jelentése: dur-vászá, azaz rosszul öltözött (hiszen aszkéta), de nagyon hasonlít a durvásá (durvá-ásá), vagyis durvá (kusa) füvet evő szóra. Ez azonban már sok volt a gópíknak: most lakattuk jól a legfinomabb falatokkal! hogyhogy füvet eszik? Rádhá, a vezetőjük szóvá is tette, fejtsd meg kérlek, szavaid értelmét! – kérte a bölcstől. Durvászá válaszában az anyag és a lélek különbözőségéről beszélt: Én lélek vagyok – hogyan lehetnék hát élvező, az anyagi élvezetek rabja? Krsna ¬– ki nektek a legkedvesebb – a kétféle test, a durva- és finom fizikai test teremtője. Vele kapcsolatban semmi esetre sem beszélhetünk anyagi vágyakról, mert teljes egészében felette áll azoknak. S erről ugyan már nyílt határozottsággal nem beszélt Durvászá, de éppen ez a helyzet a lelket látó bölcs esetében is… bár jóízűen elfogyasztotta a gópík felajánlásait, ez nem hoz anyagi ragaszkodást… független marad, miként Krsna, mert a létezés más minőségét szemléli, más minőségében él.
Akkor hát mire véljük ezeket a történeteket? Evilági tapasztalataink szerint is a szerelem nagyon intenzív kapcsolat: feloldja az énhatárokat, és összehangolja a szerelmeseket. Gyönyörű előképe a hamis én lebontásának, és a Legfelsőbbel való összehangolódásnak. Nem véletlen hát, hogy a szerelem, mint az intenzív istenkapcsolat szimbóluma felbukkan a legtávolabbi kultúrákban is. S ez a vonzalom oly erős, hogy még Istent is befolyása alá vonja: Krsna Rádhá lábaihoz borul.
S mert a hindu tradícióban a szexualitáshoz nem kötődik bűn, vagy negatív gondolat, így találkozhatunk hasonló utalásokkal szakrális költeményekben is. Ám ezeknek nincs köze a világi szexualitáshoz… ahogyan a Siva-lingam és a jóni látványa sem kelt szexuális képzetet a hindu imádóban, úgy itt sem a világi szerelmeskedés az, ami eszébe ötlik a vers recitálásakor, hanem a kapcsolat nagyszerű mélysége és intenzitása. Hogy van, amihez/akihez a független Isten mégis kötődik. S ez a kutatásunk tárgya! Ott ajánljuk fel szolgálatainkat, ahol ezt a csodát látjuk!
Ám a más kultúrában felnőtt olvasót rendre figyelmeztetni szokták: ne tévedjen meg, hiszen ha Rádhá és Krsna szerelmét csupán a világi szerelem dimenziójában értelmezi, akkor tévúton jár.

viśva-vandya-yauvatābhivanditāpi yā ramā
rūpa-navya-yauvanādi-sampadā na yat-samā |
śīla-hārda-līlayā ca sā yato’sti nādhikā
mahyam ātma-pāda-padma-dāsyadāstu rādhikā ||4||

Még a mindenki által imádott, s az ifjú lányok koszorúja által magasztalt Ramá
sem fogható őhozzá szépségben, zsenge ifjúságban s a többi kiválóságban.
Jellem, szeretet, s édes kedvtelések terén nincs, ki nála jobb volna –
bárcsak Rádhiká megajándékozna lótuszlába szolgálatával!

Ramá, azaz a megörvendeztető Laksmí neve.

rāsa-lāsya-gīta-narma-satkalāli-paṇḍitā
prema-ramya-rūpa-veśa-sadguṇāli-maṇḍitā |
viśva-navya-gopa-yoṣid-ālito’pi yādhikā
mahyam ātma-pāda-padma-dāsyadāstu rādhikā ||5||

A rásza-tánc, az ének, tréfálkozás és a finom művészetek mestere,
szeretete, gyönyörű alakja, öltözéke, s jótulajdonságai ékesítik.
Kiválóbb ő még a mindenség által magasztalt pásztorleányok sokaságánál is –
bárcsak Rádhiká megajándékozna lótuszlába szolgálatával!

nitya-navya-rūpa-keli-kṛṣṇa-bhāva-sampadā
kṛṣṇa-rāga-bandha-gopa-yauvateṣu kampadā |
kṛṣṇa-rūpa-veśa-keli-lagna-sat-samādhikā
mahyam ātma-pāda-padma-dāsyadāstu rādhikā ||6||

Az örökifjú szépség, a szerelmes játékok, s a Krsna iránti érzelmek tökéletessége,
ki megremegteti a Krsna iránti ragaszkodással megkötött pásztorleányok szíveit.
Krsna alakján, viseletén, szerelmes kedvtelésein meditál állhatatosan –
bárcsak Rádhiká megajándékozna lótuszlába szolgálatával!

sveda-kampa-kaṇṭakāśru-gadgadādi-sañcitā
marṣa-harṣa-vāmatādi-bhāva-bhūṣaṇāñcitā |
kṛṣṇa-netra-toṣi-ratna-maṇḍanālidādhikā
mahyam ātma-pāda-padma-dāsyadāstu rādhikā ||7||

Veríték, remegés, lúdbőrzés, könnyek, elcsukló hang, s az olthatatlan szeretet többi jele mutatkozik rajta,
míg csáberejét a türelem, ujjongás, ellenkezés és más érzelem-díszek fokozzák.
Krsna szemeit gyönyörködtető drágaköves ékszereket visel –
bárcsak Rádhiká megajándékozna lótuszlába szolgálatával!

Bár Rádhá szemet gyönyörködtető ékszereket visel, igazi díszei szerető érzelmeinek megmutatkozó jelei.

yā kṣaṇārdha-kṛṣṇa-viprayoga-santatoditā-
neka-dainya-cāpalādi-bhāva-vṛnda-toditā |
yatna-labdha-kṛṣṇa-saṅga-nirgatākhilādhikā
mahyam ātma-pāda-padma-dāsyadāstu rādhikā ||8||

Aki ha csak egy fél pillanatra is elválik Krsnától mély
és keserves szomorúság, aggodalom, s más érzések gyötrik.
Ám mikor nagy erőfeszítések révén végül elnyeri Krsna társaságát, minden fájdalma szertefoszlik –
bárcsak Rádhiká megajándékozna lótuszlába szolgálatával!

Más szövegváltozatban a második pádában a toditā – gyötretett – helyett moditā – megörvendeztetett áll.

aṣṭakena yas tv anena nauti kṛṣṇa-vallabhāṁ
darśane’pi śailajādi-yoṣid-ādi-durlabhām |
kṛṣṇa-saṅga-nanditātma-dāsya-sīdhu-bhājanaṁ
taṁ karoti nanditāli-sañcayāśu sā janam ||9||

Aki ezzel a nyolc strófás költeménnyel Krsna kedvesét magasztalja,
kinek megpillantására még Párvatí, s a többi szépség is vágyik,
őt a Krsna társaságának örvendező Rádhiká önnön szolgálatának nektárjával
ajándékozza meg, s befogadja az elragadtatott társnői körébe.

a testetöltött mahábháva

Srídhar Mahárádzs így tanít: „A rásza-lílá nem arra való, hogy az emberek érzéki kíváncsiságát fölcsigázzuk. Milyen csábító a szerelmes játékokról beszélni, hisz ez nagyon tetszik az embereknek, mégis félrevezető. Ne a legértékesebb, legdrágább gyöngyszemet használjuk meggyőző eszköz gyanánt. Igazgyöngyeinket ne a piac forgatagában mutogassuk. Egy közönséges ékkövet ki lehet rakni a kirakatba, de nem mindenki alkalmas a rásza-lílá tárgyalására.” (B. R. Srídhar: Kövesd az Angyalokat)

Azt gondolom, szívhez szóló, megfontolandó, bölcs szavak. Csaitanja Maháprabhu élete és tanítása is ezt példázza. Zengd Hari nevét! – ez az üzenete boldog-boldogtalannak, bhaktának és leendő bhaktának… mindenkinek szólt. Az éjszakai kírtanokra már az értők szűk körének volt bejárása… nem kiváltságosoknak, hanem értőknek. Végül voltak olyan témák, melyek csak a legszűkebb körben.. Szvarúp Dámódar, vagy Rámánanda Ráj társaságában kerültek elő.

Ugyanakkor – emlékezve arra, hogy e rasza témák éppen az egyedisége Csaitanja tanításának Krsnadász Kavirádzs gószvámí is megemlékezik e gondolatokról, hangulatokról a Csaitanja-csaritámrtában. Tegnap volt Rádhástamí… ilyenkor helye van a megemlékezésnek, Ezt tesszük most is. Az alábbi töredék a Csaitanja-csaritámrta egy különleges fejezetéből (2.8.) való: Rámánanda Ráj, és Csaitanja Maháprabhu beszélgetésének Rádhát magasztaló részlete.

Tűnődtem azon, vajon az internet eme eldugott zuga mennyire a „piac forgataga”. Abban bízom, a bhakti-jóga iránt komolyan érdeklődő olvasók tévednek ide, így a témának kijáró figyelemmel és tisztelettel olvassák az alábbiakat. Igyekeztem magam is ebben a szellemben fordítani, és a legszükségesebbnek látott fogalmak értelmezésében segítséget nyújtani az olvasónak..


premera parama-sāra 'mahābhāva' jāni |
sei mahābhāva-rūpā rādhā-ṭhākurāṇī ||

160. A préma, a rajongó szeretet leglényege mahábhávaként ismeretes,
s e mahábháva megtestesülése Rádhá úrnő.

A mahá-bháva szó szerint „hatalmas érzelem”… e csupaszív érzelem a szeretetteljes érzelmek tetőfoka.

(Ahogy a vers is mondja:)

tayor apy ubhayor madhye rādhikā sarvathādhikā |
mahābhāva-svarūpeyaṁ guṇair ativarīyasī ||

161. Kettejük közül Rádhiká minden szempontból kiemelkedőbb,
ő a mahábháva eredeti formája, aki jó tulajdonságai által válik a legjobbá.

A vers idézet Rúpa gószvámí Uddzsvala-nílamani (A lángoló szerelem zafírja) című művéből (4.3.). A kettejük Csandrávalíra és Rádhára vonatkozik – a gópík két nagy csoportjának vezetőire. Mindkettejük milliónyi őzszemű szépség reprezentánsa – szólnak az előző versek – akikkel Krsna a rásza-táncot lejtette a Jamuná partján.

premera 'svarūpa-deha' – prema-vibhāvita |
kṛṣṇera preyasī-śreṣṭhā jagate vidita ||

162. A rajongó szeretet megtestesülése, általa lett láthatóvá a préma,
ő Krsna legeslegkedvesebb barátnője – tudja ezt az egész világ!

(Alátámasztja ezt a Brahma-szanhitá 5.37. verse:)

ānanda-cinmaya-rasa-prati-bhāvitābhis
tābhir ya eva nija-rūpatayā kalābhiḥ |
goloka eva nivasaty akhilātma-bhūto
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi ||

163. Gyönyör és (lelki) tudatosság esszenciájával elárasztott társnő körében,
önnön formájával (Rádhával), (s az ő) részeivel
Gólókán lakozik ő, ki minden létező lelke.
Góvindát, az őseredeti Urat, őt imádom!

Rádhá Krsna gyönyöradó energiájának, a hládiní-saktinak képviselője, s így a vers nija-rūpatā-ként, Krsna önnön formájaként nevezi. Az ő részei (kalā), társnői a gópík, kikre Krsna gyönyörét, és lelki tudatosság ízeit árasztja. (Utóbbi Dzsíva gószvámí kommentárját követve a prati előtag számos jelentése közül a felé jelentést figyelembe véve.) Gólóka az a hely, ahol az őseredeti Úr a gópík társaságát élvezi.

sei mahābhāva haya 'cintāmaṇi-sāra' |
kṛṣṇa-vāñchā pūrṇa kare ei kārya tāṅra ||

164. Ez a csupaszív érzelem (mahábháva) a bölcsek kövének leglényege,
ő tölti be Krsna vágyait, ez az ő teendője.

Rádhá, a csupaszív érzelem megtestesítője olyan, akár a mesés bölcsek köve. A bölcsek kövét a szanszkrt gondolat-kőnek (cintā-maṇi) nevezi, mert kitalálja, és nyomban teljesíti birtokosának minden gondolatát. Ám Rádhá nem a közönséges lények, hanem Krsna vágyait tölti be.

'mahābhāva-cintāmaṇi' rādhāra svarūpa |
lalitādi sakhī – tāṅra kāya-vyūha-rūpa ||

165. Csupaszív érzelem, vágyteljesítő drágakő – ez Rádhá eredeti természete,
Lalitá, s a többi barátnője pedig az ő testének kiterjedései.

A 181. versig tartó részt Raghunáth dász gószvámí Prémámbhódzsa-maranda (A rajongó szeretet lótuszának nektárja) című költeménye ihlette. E költemény kibontása Bhaktivinód Thákur Gítávalí gyűjteményében a Srí Rádhástaka című dalciklusának ötödik éneke is.

rādhā-prati kṛṣṇa-sneha – sugandhi udvartana |
tā'te ati sugandhi deha – ujjvala-varaṇa ||

166. Krsna iránt érzett gyöngéd szeretete illatos masszázsolaja,
ez fokozza fel teste illatát, s ragyogó, szerelmes tündöklését.

Az olajos balzsam, mellyel Rádhát masszírozzák illatos, s ez az illat Rádhá bőrének illatával harmonizálva még áthatóbbá válik. Fénye kiemeli Rádhá testének ragyogását. A szanszkrt ujjvala szó fellángolót, s így ragyogót jelent, de a fellángoló érzelmet, a szerelmet is egyben.

kāruṇyāmṛta-dhārāya snāna prathama |
tāruṇyāmṛta-dhārāya snāna madhyama ||
lāvaṇyāmṛta-dhārāya tad-upari snāna |
nija-lajjā-śyāma-paṭṭasāṭi-paridhāna ||

167. Elsőként a kedvesség nektárzáporában vesz fürdőt,
majd az ifjúság ambróziájában mártózik meg,
168. végezetül a szépség nektárzuhataga fürdeti.
Ezután szemérmességének sötét selyemszáriját ölti fel.

Raghunáth dász gószvámí költeményének második strófájának lüktetését három, hasonló hangzású szó egybecsengése adja. A karuṇa jelentése együttérző, könyörületes, sajnálkozó, de karuṇā barátságosságot, kedvességet is jelent. A melléknévből képzett főnév: kāruṇya ez az együttérzés, kedvesség. A tāruṇya jelentése ifjúság, fiatalság, míg a lāvaṇya szépet (a lul – megremeg igei gyökből, az a fajta szépség, ami megremegteti a benne gyönyörködőt).

kṛṣṇa-anurāga dvitīya aruṇa-vasana |
praṇaya-māna-kañculikāya vakṣa ācchādana ||
saundarya – kuṅkuma, sakhī-praṇaya – candana |
smita-kānti – karpūra, tine – aṅge vilepana ||
kṛṣṇera ujjvala-rasa – mṛgamada-bhara |
sei mṛgamade vicitrita kalevara ||
pracchanna-māna vāmya – dhammilla-vinyāsa |
'dhīrādhīrātmaka' guṇa – aṅge paṭa-vāsa ||

169. Krsna iránti szenvedélye a másik, hajnalpír-szín ruhája,
a szerelem és féltékeny harag a kebleit fedő ingváll.
170. Elbűvölő bája a kunkum petty (a homlokán), barátnői szeretete a szantálpép,
mosolyának ragyogása a kámfor – testét e három dísz ékesíti .
171. Krsna iránt lángoló szerelme a pézsma
s e pézsma díszlik egész testén.
172. Okosan leplezett haragja felékesített fürtjeinek elrendezése,
olykor higgadt, máskor nyugtalan – e tulajdonságai a testét borító selyemruha.

A gópík két csoportja a baloldali (vāma), és a jobboldali (dakṣiṇa). A baloldaliak természete ellentmondásosnak tűnik: hamar féltékennyé válnak, megharagszanak szerelmesükre, dacosak, és nem engedelmeskedők – a sajátjuknak tekintik Krsnát. A jobboldaliak mindig kedvesek előzékenyek és kezesek, messze áll tőlük a büszkeség és harag. A leplezett, féltékeny harag (māna) a baloldali gópík jellemvonása – a vāmya ilyen ellentmondásos, kiismerhetetlen vonás. A dhīrādhīra a féltékeny harag egyik formája. A higgadt (dhīrā) hősnő mélyen elrejti szívében haragját, viszonozza szerelme közeledését, és megpróbálja magához édesgetni. A nyugtalan (adhīrā) hősnő kíméletlenül szidalmazza szerelmét, akár meghúzza a fülét, vagy megkötözi egy virágfüzérrel. Az egyszer higgadt, máskor nyugtalan (dhīrādhīrā) hősnő azonban kiszámíthatatlan. Kétértelmű szavaival ejti kedvesét végső kétségbeesésbe. Egyszer magasztalja, máskor sértegeti, vagy éppen közömbösen átnéz rajta.

rāga-tāmbūla-rāge adhara ujjvala |
prema-kauṭilya – netra-yugale kajjala ||

173. Ajka a szenvedély heve bételének vörösében ragyog,
szemeit a szerelem csalafintaságának fekete festékével húzza ki.

'sūddīpta-sāttvika' bhāva, harṣādi 'sañcārī' |
ei saba bhāva-bhūṣaṇa saba-aṅge bhari' ||

174. A túlcsorduló szerelem jelei, az ujjongás, s a többi múló érzelem –
az eksztázis mindezen fajtái borítják ékszerként gyönyörű alakját.

A sāttvika-bhāvát, a szívbéli lelki érzelmeket az eksztázis alábbi külső jelei mutatják: megdermedés (stambha), verítékezés (sveda), libabőrös borzongás (romāñca), dadogás (gadgada), remegés (kampa), a testszín elváltozása (vaivarṇya – elsápadás, vagy éppen raktatā – elpirulás), könnyek ontása (aśru), kétségbeesett megsemmisülésérzet (vivaśatā). A sañcārī-bāva azokat a múló érzelmeket jelentik, melyek változatos motívumokkal ékesítik, táplálják az állandó érzelmeket. Ezeket máskor vyabhicāri bhāvának nevezik .

'kila-kiñcitādi'-bhāva-viṁśati-bhūṣita |
guṇa-śreṇī-puṣpamālā sarvāṅge pūrita ||

175. A kila-kincsitával kezdődő húszféle érzelem ékesíti,
jótulajdonságai sora a virágfüzér a nyakában.

A húszféle ékességet az Uddzsvala-nílamani 11. fejezete sorolja fel. Az ékességek első csoportjába a testen, test által megmutatkozókat sorolja: a felzaklatott érzelmek (bhāva) jelei, a szerelmes, csábító mozdulatok (hāva), és az incselkedő évődés (helā). A második csoportba a spontán mód megnyilvánulóak tartoznak: az a fajta szépség, mely a szerelmes kedvtelések jeleit mutatják a testen (śobhā), a szerelmes vágyakat felkorbácsoló ragyogás (kānti), a fiatalság, szerelmes élvezet, hely, idő, erények, és más hasonlóból fakadó tündöklés (dīpti), édesség, mikor minden mozdulat természetes mód elbűvölő és kecses (mādhurya), a félénkség teljes hiánya, azaz határozott magabiztosság (pragalbhatā), nemes nagylelkűség (audārya), higgadt türelem (dhairya). A harmadik csoportba természetes, veleszületett ékességek tartoznak: a kedves megjelenésének, öltözékének vagy tetteinek utánzása, ez a kedvtelés (līlā), kacérkodás, mikor a szemeket, szájat, de akár a járást vagy egy helyben maradást is szerelmes célzások közlésére használnak (vilāsa), szépítkezés (vicchitti). A szó a vicchid – levág, véget vet igéből származik, ezért más vélemények szerint a vicchitti az, amikor a hősnő szerelmese iránt érzett haragjában arra kéri barátnőit, hogy vegyék le róla minden ékességét. A zavart kapkodás (vibhrama) amikor a sietség következtében a ruhadarabok vagy az ékességek rossz helyre kerülnek, például nyakék a hajba. A kila-kiñcita a szerelmes jelenlétében megnyilvánuló izgatottság, mely megmutatkozhat büszkeség, becsvágy, zokogás vagy éppen mosolygás, irigység, félelem, s mindezek keveredésének formájában, ám okuk a találkozás miatt érzett öröm. A moṭṭāyita a távollévő szerelmes iránti érzelmek megmutatkozása, mikor eszébe jut, vagy hírt kap róla. A kuṭṭamita a szeretők évődő visszautasítása – látszólag haragos, ám a szíve repes. A bibhoka a kedves iránt tanúsított büszke közöny. A lalita (pajkos játékosság), mikor a test, és különösen a szemöldökök lágy játékossággal mozdulnak, táncolnak. Végezetül a vikṛta (módosulás) az, amikor a félénkséget, haragot, vagy féltékenységet nem nyíltan jelenik meg, hanem pusztán tettekben mutatkozik.
Bharata Muni, a Nátja-sásztra szerzője nyomán a hősnő szokásosan említett ékessége a fenti húsz. Rúpa gószvámí azonban még további két ékességet sorol fel, ezek a maugdhya (színlelt butuskaság), amikor a hősnő tetteti magát, s úgy tesz fel kérdéseket kedvesének, és a cakita (félelemtől reszkető), a nagy, ám végső soron alaptalan félelem.

Rádhá jótulajdonságainak sora megszámlálhatatlan, Rúpa gószvámí az Uddzsvala-nílamaniban (4.11-15.) az alábbi huszonötöt sorolja fel:
„Ím, így magasztaljuk Vrndávan úrnőjének a legfőbb jótulajdonságait:
édesen bájos, zsenge ifjú hajadon, tekintete ide-oda repdes, mosolya tündöklő,
szépséges és áldásos jelek ékesítik, illatával megrészegíti Mádhavát,
járatos az ének művészetében, beszéde kellemes, a játékos, tréfás szavak mestere,
szerény és nyájas, könyörülettel teljes, csalafinta, ügyes,
szégyenlős, tisztelettudó, nyugodt, komoly,
ugyanakkor játékos, a csupaszív érzelem legforróbb gyönyörét szomjazó,
a Gókulabéliek szeretetének otthona, hírneve beragyog minden világot,
gyengéden bánik az idősekkel, barátnői szeretete irányítja,
a Krsnának kedvesek közt a legfőbb, akinek még Késava is engedelmeskedik.
Mire a sok beszéd? Jótulajdonságai megszámlálhatatlanok, akár csak Harié.”

A fenti versekkel kapcsolatos megjegyzések:
édesen bájos: a szanszkrt szöveg madhura szava mindkettőt jelenti egyszerre
mosolya tündöklő: ujjvala-smitā, az ujjvala („fellángoló”) tündöklőt és szerelmest is jelent
szerény és nyájas: a szanszkrt vinīta szó mindkettőt jelenti

saubhāgya-tilaka cāru-lalāṭe ujjvala |
prema-vaicittya – ratna, hṛdaya – tarala ||

176. Szépséges homlokán a jószerencse tilakja ragyog.
A szerető szomorúság az ékkövek szíve medálján.

A szerető szomorúság, a prema-vaicittya az elválás (vipralambha) egyik formája, amikor a zavarodott (vi-citta) féltékenység oly mértékben felfokozódik, hogy ez választja szét a szerelmeseket, noha együtt vannak – elválás az együttlétben. Hasonló hangzású fogalom a prema-vaicitrya, ami szerelem változatossága, sokszínűsége.

madhya-vayasa, sakhī-skandhe kara-nyāsa |
kṛṣṇalīlā-manovṛtti-sakhī āśa-pāśa ||

177. Kezét barátnője vállán nyugtatja, aki az ifjúság szépségét képviseli,
míg barátnői saját gondolatai, melyek középpontjában Krsna kedvtelései állnak.

nijāṅga-saurabhālaye garva-paryaṅka |
tā'te vasi' āche, sadā cinte kṛṣṇa-saṅga ||

178. Illatának hajlékában büszkesége az ágya,
s ahogy azon pihen, mindig csak Krsna társaságára emlékezik.

kṛṣṇa-nāma-guṇa-yaśa – avataṁsa kāṇe |
kṛṣṇa-nāma-guṇa-yaśa-pravāha-vacane ||
kṛṣṇake karāya śyāma-rasa-madhu pāna |
nirantara pūrṇa kare kṛṣṇera sarva-kāma ||
kṛṣṇera viśuddha-prema-ratnera ākara |
anupama-guṇagaṇa-pūrṇa kalevara ||

179. Krsna neve, tulajdonságai és hírneve a fülbevalói,
Krsna neve, tulajdonságai és hírneve árad szavából.
180. Krsnát a szerelem mézével itatja,
s örökkön betölti Krsna minden vágyát.
181. Krsna iránti makulátlan szerelem drágakövének kincsesbányája,
teste a páratlan lelki tulajdonságok tárháza.

kā kṛṣṇasya praṇaya-jani-bhūḥ śrīmatī rādhikaikā
kāsya preyasy anupama-guṇā rādhikaikā na cānyā |
jaihmyaṁ keśe dṛśi taralatā niṣṭhuratvaṁ kuce 'syā
vāñchā-pūrtyai prabhavati hare rādhikaikā na cānyā ||

182. Ki a Krsna iránti szerelem végső forrása? Egyedül Srímatí Rádhiká!
Ki az ő legkedvesebbje? Csakis a páratlan jótulajdonságokkal rendelkező Rádhiká, senki más!
Göndör fürtjei, ide-oda rebbenő pillantása, feszes keblei –
Hari vágyainak betöltésére egyedül Rádhiká képes, senki más!

Ez a strófa a szerző Srí Góvinda-lílámrta című művéből származik (11.122.).

yāṅra saubhāgya-guṇa vāñche satyabhāmā |
yāṅra ṭhāñi kalā-vilāsa śikhe vraja-rāmā ||
yāṅra saundaryādi-guṇa vāñche lakṣmī-pārvatī |
yāṅra pativratā-dharma vāñche arundhatī ||
yāṅra sadguṇa-gaṇane kṛṣṇa nā pāya pāra |
tāṅra guṇa gaṇibe kemane jīva chāra ||

183. Kinek jószerencséjét és kiválóságát Szatjabhámá vágyja,
kitől Vradzsa leányai a hatvannégy művészetet tanulják,
184. kinek szépségét és többi jótulajdonságát Laksmí és Párvatí vágyja,
kinek hűségére Arundhatí sóvárog,
185. kinek erényeit maga Krsna sem képes megszámlálni,
miképpen vehetné hát számba őket egy jelentéktelen élőlény?

Szatjabhámá Krsna egyik felesége, Laksmí Nárájan, Párvatí Siva hitvese. Arundhati Vaszistha Muni felesége, a szeretői tökéletesség, és a házastársi hűség mintaképe.