A Panycsatantra, a neves indiai állatmese-gyűjtemény második könyvében, melynek címe a Barátok szerzése (vagy a Barátság elnyerése: mitra-samprāpti) Hiranjaka a kisegér, és Laghu-patanaka, a varjú keverednek barátságba. A kisegér megmentett egy csapat galambot a madarász hálójából… Laghu-patanaka látta mindezt, látta a Hiranjaka nemes szívét és bölcsességét, ezért a barátságára vágyott. Hiranjaka kezdetben nagyon bizalmatlan volt – érthetően tartott természetes ellenségétől. Ám Laghu-patanaka kitartó volt… kezdetben messziről beszélgettek, megosztották egymással tudásukat. Laghu-patanaka minden nap meglátogatta barátját, finomságokat hozott neki, letette az ajtajába, majd messzebb repült, hogy a kisegér bátran kijöhessen. Máskor Hiranjaka hozott ajándékot a varjúnak. S ahogy telt-múlt az idő, erősödött Hiranjaka bizalma, végül már nem húzódott vissza a kuckójába, mikor megjelent Laghu-patanaka… sőt, egy-egy hűvösebb napon a szárnya alá bújt melegedni.
dadāti pratigṛhṇāti guhyam ākhyāti pṛcchati |
bhuṅkte bhojāyate caiva ṣaḍ-vidhaṁ prīti-lakṣaṇam ||50||
Ad és elfogad, titkot feltár és kérdez,
eszik és táplál – a szeretet jele e hatféle (tett).
nopakāraṁ vinā prītiḥ kathañcit kasyacid bhavet |
upayācita-dānena yato devā abhīṣṭadāḥ ||51||
Támogatás nélkül senkivel sehogy nem születhet barátság (príti),
áldozati ajándék révén válnak az istenek is vágyteljesítőkké.
tāvat prītir bhavel loke yāvad dānaṁ pradīyate |
vatsaḥ kṣīra-kṣayaṁ dṛṣṭvā parityajati mātaram ||52||
Addig lesz barátság a világban, míg ajándékot adnak,
a tej elapadását látva a borjú is elhagyja az anyját.
paśya dānasya māhātmyaṁ sadyaḥ pratyaya-kārakam |
yat-prabhāvād api dveṣo mitratāṁ yāti tat-kṣaṇāt ||53||
Lásd az ajándék jelentőségét! Gyorsan bizalmat épít,
minek ereje folytán még az ellenségek is nyomban baráttá válnak.
A figyelmes vaisnava olvasó ismerősen üdvözli az 50. verset: hiszen ezzel már találkoztam Rúpa gószámí Upadésámrtájában!
Valóban, az Upadésámrta című művében Rúpa gószvámí a Csaitanja-bhakti alapelveit veszi sorra: az alapoktól kezdődően a legmagasztosabb eszményekig. Az első négy strófa – kis módosításokkal – idézet… kora művelt olvasója számára ismerős idézetek. Az első strófa a Hansza-gítából és a Mahábháratából is ismerős lehet, a második és harmadik a Hatha-jóga-pradípikában is föllelhető, míg a negyedik a Panycsatantra 2.50. strófája.
Mi lehet ennek oka? Vélhetően azért vette elő e verseket, hogy nyilvánvalóvá tegye: a Csaitanja Maháprabhu által hirdetett tan nem valamiféle új kreálmány, hanem mélyen a tradícióban gyökerezik.