Upadésámrta 4. – a szeretet jelei

dadāti pratigṛhṇāti guhyam ākhyāti pṛcchati |
bhuṅkte bhojayate caiva ṣaḍ-vidhaṁ prīti-lakṣaṇam ||4||

dadāti – ad; pratigṛhṇāti – kap, elfogad; guhyam – titkot; ākhyāti – elmond; pṛcchati – kérdez; bhuṅkte – eszik; bhojayate – etet; ca – és; eva – szintúgy; ṣaḍ-vidham – hatféle; prīti-lakṣaṇam – a szeretet jele

Ad és elfogad, titkot feltár és kérdez,
eszik és táplál – a szeretet jele e hatféle (tett).

Rúpa gószvámí költeményének első verse a késztetéseket sorolta fel, melyeken úrrá kell lennünk, majd az odaadást megsemmisítő és tökélyre vivő tényezők listája következett. E versekben is többször utalt a társaság megválasztásának fontosságára: a világi társasághoz való ragaszkodás (jana-saṅga, 2.) hátráltatja a bhakti kibontakozását, így ennek feladása (saṅga-tyāga, 3.) áldásos, a szentek tisztelete s nyomdokaik követése (sato vṛtti, 3.) pedig az odaadást tápláló erény.
A következő három verset Rúpa gószvámí a bhakták egymás közötti viszonya jellemzésének szenteli, a negyedik vers az előzőek stílusában a szeretet jeleit sorolja fel, amit a társulás módjaival kapcsolatos jó tanácsok követnek az ötödik versben, s az intés a rákövetkezőben: anyagi látásmóddal képtelenek leszünk valóban megbecsülni a lelki embereket.

Az adományozás, a mások legalapvetőbb szükségleteiről való gondoskodás az erény gyakorlásának elemi foka: dharma-mūle satya-dāne (a dharma alapja az igazság és az adományozás), ahogy Csánakja is mondja. Rúpa gószvámí azonban a szeretet jeleiként sorolja fel e hatféle cselekvést. A szövegösszefüggés nyilvánvalóvá teszi, hogy e negyedik vers az előzőekhez illeszkedve az odaadás kibontakozását segítő társulásról, a bhakták szeretetteli kapcsolatairól, a bhakták szeretetteljes kapcsolatainak jeleiről szól – érdemes hát megfontolnunk, mennyiben lépnek túl ezek a tettek a szokásos erényes cselekedeteken.

A felsorolt hat tényező három párt alkot, a szeretet kölcsönösségére irányítva figyelmünket.

A táplál és eszik (bhojayate, bhuṅkte) kettősében a táplálás több, mint az éhező ember alapvető szükségleteinek kielégítése: a közös étkezés a bizalmas kapcsolat jele. A praszádam nem csupán testi táplálék, így a táplálékról való gondoskodás is érthető tágabb értelemben, szellemi, lelki táplálásként, figyelmes gondoskodásként.

A titkot feltár és kérdez (guhyam ākhyāti, pṛcchati) kettőse is bizalmas légkörre utal – melyben a résztvevők teljesen megbíznak egymásban, nincs takargatnivalójuk. Az anyagi világ társas kapcsolatait többnyire a pozícióért való küzdelem jellemzi: az emberek a feletteseiknek hízelegnek, taposnak azokon, akiket alattuk valónak vélnek, miközben álarcokat öltve játsszák szerepeiket. Alá-fölérendeltséggel a bhakták között is találkozunk, hiszen a tanítvány is a mester utasításait hajtja végre, ám ebben a kapcsolatban soha nem cél a másik kihasználása. A bhakták közötti kapcsolatok a kölcsönös szereteten alapulnak, a nyíltság jellemzi őket – ez a titkot feltár egyik jelentése. Mestereink más értelmezésre is felhívják a figyelmünket, a titkok a lelki élet során megélt felismerésekre is vonatkoznak, a felismerések kölcsönös megosztása a legnagyobb bizalom jele.

Az ad és elfogad (dadāti, pratigṛhṇāti) a bhakták között elsősorban lelki adásra, így önmagunk átadására, szeretetteljes szolgálat tetteire vonatkozik. Sríla Prabhupád kommentárjában a legmagasabbrendű adománynak a prédikálás, és az istenszeretet ajándékát nevezi, ugyanakkor felhívja figyelmünket arra a tényre, hogy a vers a bhakták közötti szeretet jeleiről szól, így az önátadás is ebben a körben gyakorlandó.

A vers a szeretet a prīti szóval jelöli. A szó gyöke a prī, melynek jelentése: megörvendeztet, elégedetté tesz, kedvesen bánik valakivel. A prīti gyakran baráti vonzalomra, egyenrangú felek közti szeretetre utal. Szanszkrt nyelven sokféle hangulatban beszélhetünk a szeretetről, akár az alá-fölérendeltségi viszonyokra is utalva: további példaként említhetnénk a gondoskodó szeretetet, mint szülőnek gyermeke iránt érzett szeretetét, melyet a sneha (gyöngédség) szó fejezi ki, míg a bhakti (szeretetteljes odaadás) a feljebbvalók, Isten, a mester iránti szeretet megnevezése.

A vers a hat tényező másodlagos jelentéseit figyelembe véve a mester és tanítványa kapcsolatát is leírja (ebben az értelmezésben természetesen nem beszélhetünk egyenrangú felekről). A tanítvány részéről első az adás, azaz az alávetés, a szabadság önkéntes feladása. A mester elfogadja, hogy a tanítvány letette függetlenségét a kezébe, miközben ő a felelősségvállalás ajándékát adja. Ezt követi a tanítás, szavakkal és gondoskodással.

ajánlott olvasmány:
· szádhu-szanga – a szentek társasága

PDF