Rúpa gószvámí: Srí Góvardhanástaka, a Hegykirály gyönyöradó hajléka

Rūpa gosvāmī: dvitīyaṁ govardhanāṣṭakam
nīla-stambhojjvala-ruci-bharair maṇḍite bāhu-daṇḍe
chatra-cchāyāṁ dadhad-agharipor labdha-saptāha-vāsaḥ |
dhārāpāta-glapita-manasāṁ rakṣitā gokulānāṁ
kṛṣṇa-preyān prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||1||

nīla-stambha-ujjvala-ruci-bharaiḥ – kék oszlop ragyogó szépség biztosítókkal (vagy sokasággal); maṇḍite – ékesítetten; bāhu-daṇḍe – kar-oszlopon; chatra-cchāyām – ernyő-árnyékot; dadhat – adó; agha-ripoḥ – Agha ellenségéé; labdha-sapta-āha-vāsaḥ – elért hét-napos hajlék (helyzet); dhārā-pāta-glapita-manasāṁ – felhőszakadás lehullott meggyötört szívűeké; rakṣitā – oltalmazottak; gokulānāṁ – gókulaiaké; kṛṣṇa-preyān – Krsna jóbarátja (kedveltje); prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Agha ellenségének sötétkék oszlopként ragyogó szépséges karján hét napig nyújtottál menedéket ernyőként a felhőszakadás miatt meggyötört szívű gókulaiaknak. Krsna kedves jóbarátja, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

Agha démon hatalmas kígyótestet öltött, hogy elnyelje Krsnát, a pásztorfiúkat, a borjakat s Vradzsa egész népét. Krsnát is elnyelte, ő azonban hirtelen nála is nagyobbra nőtt, így végzett vele. Az agha szó jelentése bűn, kín, fájdalom, ezért Agha ellensége a bűn ellenségét is jelenti.

bhīto yasmād aparigaṇayan bāndhava-sneha-bandhān
sindhāv adris tvaritam aviśat pārvatī-pūrvajo’pi |
yas taṁ jambhu-dviṣam akuruta stambha-saṁbheda-śūnyaṁ
sa prauḍhātmā prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||2||

bhītaḥ – megijedt; yasmāt – akitől; aparigaṇayan – megfontoló; bāndhava-sneha-bandhān – rokon iránti gyöngéd kötelékeket; sindhau – az óceánban; adriḥ – hegy; tvaritam – hirtelen, gyorsan; aviśat – belépett; pārvatī-pūrvajaḥ – Párvatí bátyja; api – még; yaḥ – aki; taṁ – őt; jambhu-dviṣam – Indrát (Dzsambhu ellenségét); akuruta – tette; stambha-saṁbheda-śūnyaṁ – a fennhéjázással való kapcsolódástól mentes; saḥ – ő; prauḍha-ātmā – terjedelmes természetű; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Indrától tartva még Párvatí bátyja is sebesen az óceánba menekült, a rokoni szeretetre számítva. Ám te, hatalmas, mégis letörted Indra büszkeségét. Óh Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

Párvatí bátyja, Himálaja és Mená legidősebb fia, a Maináka hegy. A szatja-jugában a hegyeknek szárnyaik voltak, s a szelekkel repültek. Ám az emberek és a dévák aggódtak, hogy a hegyek az égből a fejükre eshetnek. Megtanácskozták a dolgot, és Indrát bízták meg, hogy villámjával nyesse le a hegyek szárnyait. Maináka Váju jóbarátja volt, ezért aztán Váju elrejtette őt Indra elől az óceánban. (Később aztán mikor Váju fia, Hanumán Szítát keresve átugrott Lankára, a hálás Maináka felemelkedve a vízből pihenőhelyet biztosított neki.) Az óceán (szágara) medrét, ahol Maináka elrejtőzött, korábban Szagara király fiai ásták ki, mikor az apjuk áldozatáról ellopott lovat keresték, majd a mennyekből alászálló Gangesznek, Maináka testvérének vize töltötte fel. Rúpa gószvámí ez utóbbi rokoni kapcsolatra utal.

āviṣkṛtya prakaṭa-mukuṭāṭopam aṅgaṁ sthavīyaḥ
śailo’smīti sphuṭam abhidadhat tuṣṭi-visphāra-dṛṣṭiḥ |
yasmai kṛṣṇaḥ svayam arasayad ballavair dattam annaṁ
dhanyaḥ so’yaṁ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||3||

āviṣkṛtya – feltárva, megnyilvánítva; prakaṭa-mukuṭa-āṭopam – nyilvánvaló heggyé terjeszkedést; aṅgaṁ – test; sthavīyaḥ – hatalmasabb; śailaḥ – hegy; asmi – vagyok; iti – ”; sphuṭam – határozottan, nyíltan; abhidadhat – mondta; tuṣṭi-visphāra-dṛṣṭiḥ – elégedettséget mutató szemű; yasmai – akinek; kṛṣṇaḥ – Krsna; svayam – maga; arasayat – megízlelte; ballavaiḥ – pásztorokkal; dattam – adott; annaṁ – ételt; dhanyaḥ – szerencsés, áldott („gazdag”); saḥ – ő; ayaṁ – ez; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Krsna feltárta heggyé terjeszkedő alakját, s határozottan így szólt: „E hatalmas hegy vagyok!”, majd a pásztorok társaságában ő maga ízlelte meg a néked felajánlott ételt. Óh áldott Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

kṛṣṇas tv anyatamaṁ rūpaṁ gopa-viśrambhaṇaṁ gataḥ |
śailo ‘smīti bruvan bhūri balim ādad bṛhad-vapuḥ ||35||
Ám Krsna egy másik, tehénpásztorok bizalmát megnyerő formát öltött.
„A hegy vagyok” – szólt, majd e hatalmas testben mind megettte a sok felajánlást. (Bhág. 10.24.35.)

adyāpy-ūrja-pratipadi mahān bhrājate yasya yajñaḥ
kṛṣṇopajñaṁ jagati surabhī-sairibhī-krīḍayāḍhyaḥ |
śaṣpālambottama-taṭayā yaḥ kuṭumbaṁ paśūnāṁ
so’yaṁ bhūyaḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||4||

adya – ma; api – még; ūrja – Kárttika hónap (ami erőt, energiát ad); pratipadi – első napján (kezdetén); mahān – nagy; bhrājate – tündököl; yasya – akié; yajñaḥ – áldozat; kṛṣṇa-upajñaṁ – Krsna által kitalált; jagati – világban; surabhī-sairibhī-krīḍayā āḍhyaḥ – szurabhí-tehén és bivaly játékával gazdag; śaṣpa-ālamba-uttama-taṭayā – zsenge füvek támasza, a legkiválóbb lejtőkkel ; yaḥ – aki; kuṭumbaṁ – család; paśūnāṁ – jószágoké; saḥ – ő; ayaṁ – ez; bhūyaḥ – nagyon; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Krsna által elgondolt áldozatod mind a mai napig csodásan tündököl Kárttika hónap telő holdjának első napján. Tehenek és bivalyok játéka gazdagít, és családapaként lankáid zsenge füvével táplálod a jószágokat. Óh Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

śrī-gāndharvā-dayita-sarasī-padma-saurabhya-ratnaṁ
hṛtvā śaṅkotkara-para-vaśair asvanaṁ sañcaradbhiḥ |
ambhaḥ-kṣoda-praharika-kulenākulenānuyātair
vātair juṣṭaiḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||5||

śrī-gāndharvā-dayita-sarasī-padma-saurabhya-ratnaṁ – Srí Rádhá kedves tavának lótusz-illat ékkövét; hṛtvā – elvéve; śaṅkā-utkara-para-vaśaiḥ – aggodalom (gyanú, kétely, remény)-felhalmozódó-más-irányítottakkal; asvanaṁ – hangtalan; sañcaradbhiḥ – mozgóval; ambhaḥ-kṣoda-praharika-kulena – víz-csepp őrök sokaságával; ākulena – telivel; anuyātaiḥ – követettekkel; vātaiḥ – szelekkel; juṣṭaiḥ – ellátottakkal; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Elcsened Srí Rádhá kedves tavacskájának lótusz-illat-drágaságát, ezért követ aggodalomtól űzve a vízcsepp-őrök seregével teli, hangtalanul suhanó szellő. Óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

A lágy szellő Rádhá tavacskája, a Rádhá-kunda felől fúj, s vizének páráját hozza magával.

kaṁsārātes tari-vilasitair ātarānaṅga-raṅgair
ābhīrīṇāṁ praṇayam abhitaḥ pātram unmīlayantyāḥ |
dhauta-grāvāvalir amalinair mānasāmartya-sindhor
vīci-vrātaiḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||6||

kaṁsa-arāteḥ – Kansza ellenségéé; tari-vilasitaiḥ – csónak-játékaival; ātara-ānaṅga-raṅgaiḥ – vám-szerelmes játékokkal; ābhīrīṇāṁ – pásztorlányoké; praṇayam – szerelmet; abhitas – teljesen; pātram – méltó személyt; unmīlayantyāḥ – kinyilvánítóé; dhauta-grāva-āvaliḥ – mosott hegy (szikla, kő)-sor; amalinaiḥ – makulátlanokkal; mānasa-amartya-sindhoḥ – Mánasza nektár-óceáné; vīci-vrātaiḥ – hullám-sokaságokkal; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

A fejőslánykák szerelmét Krsna csónak-játékával, és a vámszedős évődéssel feltáró Mánasza-gangá nektárvizének tiszta hullámai mossák szikláid. Óh Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

Egy alkalommal Krsna a Mánasza-gangá tavon révészkedett. A gópík beszálltak csónakjába, ám a tó közepén a csónak léket kapott, és süllyedni kezdett. Krsna, hogy a túlsúlytól megszabaduljanak, a gópíkkal a vízbe dobatta előbb a vajas edényeiket, majd aranyékszereiket is. Végül Krsna azt követelte, hogy ruháikat is vessék a vízbe, ám ekkor Rádhá oltalomért könyörögve Krsna karjaiba vetette magát.
Máskor pedig megvámolta a fejőslánykákat, akik a hegyen átkelve Mathurában akarták eladni a vajat.

yasyādhyakṣaḥ sakala-haṭhināmādade cakravartī
śuklaṁ nānyad vraja-mṛga-dṛśām arpaṇād vigrahasya |
ghaṭṭasyoccair madhukara-rucas tasya dhāma-prapañcaiḥ
śyāma-prasthaḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||7||

yasya – akié; adhyakṣaḥ – úr, irányító; sakala-haṭhinām – minden-erősöké; ādade – elfogadta, elvette; cakravartī – vezér; śuklaṁ – vajat (fehéret, tisztát); na – nem; anyat – mást; vraja-mṛga-dṛśām – Vradzsa őz-szeműeké; arpaṇāt – felajánlásból; vigrahasya – részé (testé, cívódásé); ghaṭṭasya – vámszedőhelyé; uccaiḥ – magasokkal, kiválókkal; madhukara-rucaḥ – méh-szépségűé; tasya – övé; dhāma-prapañcaiḥ – hajlék-kinyilvánításokkal; śyāma-prasthaḥ – sötét hegycsúcs; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Méh-szépségű sötét hegycsúcsaid közt magas vámszedőhely-hajlékok, hol urad, a mindenhatók vezére a vajat fogadta el Vradzsa őz-tekintetű hajadonjainak felajánlásából, s nem mást. Óh Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

A méh-szépségű szóösszetételben a méhre a madhu-kara (mézgyűjtő) szó utal, mely a śyāma (sötét) jelzővel együtt fekete méhekhez hasonlítja hegy csúcsait. A śyāma szó a sötét bőrszínű Krsnára tett egyértelmű utalás. A madhu-kara kifejezés közvetetten szintén rá utal, hiszen nem csupán méhet, hanem virágról virágra szálló, csapodár szeretőt is jelent, s ez szintén a hegyi átjárókon a fejőslánykákkal évődő Krsnára vonatkozik. Krsna a felajánlás javát, a vajat fogadta el – az itt használt śukla szó friss vajat jelent, de fehéret is, így a feketés Krsna mellett Rádhikára utal.

gāndharvāyāḥ surata-kalahoddāmatā-vāvadūkaiḥ
klānta-śrotrotpala-valayibhiḥ kṣipta-piñchāvataṁsaiḥ
kuñjais talpopari pariluṭhad-vaijayantī-parītaiḥ |
puṇyāṅga-śrīḥ prathayatu sadā śarma govardhano naḥ ||8||

gāndharvāyāḥ – Rádháé; surata-kalaha-uddāmatā-vāvadūkaiḥ – szerető cívódás büszkeség ékesszólókkal; klānta-śrotra-utpala-valayibhiḥ – elhervadt fül lótusz karikákkal; kṣipta-piñcha-avataṁsaiḥ – elszórt pávatoll fejékekkel; kuñjaiḥ – ligetekkel; talpa-upari – az ágy tetején; pariluṭhat-vaijayantī-parītaiḥ – szétgurult Vaidzsajantí körbejárt; puṇya-aṅga-śrīḥ – áldásos test ragyogás; prathayatu – gyarapítsd!; sadā – mindig; śarma – boldogságot; govardhanaḥ – Góvardhan; naḥ – miénk

Rádhá szerelmes civódásának büszke szavai, füldíszének elhervadt lótusza, (Krsna) fejékéből kihullott pávatollak, ligeteidben a fekhely tetején a Vaidzsajantí füzér szétgurult virágjai – ezek díszítik tested, óh, Góvardhan, kérlek, gyarapítsd mindig boldogságunkat!

Visnu ékszerként viseli a vaidzsajantít („a győzedelmes"), melyet az öt elemet jelképező gyöngy (víz) rubint (tűz), smaragd (föld), zafír (levegő) és gyémánt (éter) drágakövek díszítenek. Krsna nyakában a vaidzsajantí azonban öt különböző színű virágból készült virágfüzér, mely a térdéig ér. A virágfüzér Isten mindenek feletti hatalmát jelképezi, ám most e füzér virágjai szétszóródtak a Góvardhan melletti ligetben.

yas tuṣṭātmā sphuṭam anupaṭhec chraddhayā śuddhayāntar
medhyaḥ padyāṣṭakam acaṭulaḥ suṣṭhu govardhanasya |
sāndraṁ govardhana-dhara-pada-dvandva-śoṇāravinde
vindan premotkaram iha karoty adri-rāje sa vāsam ||9||

yaḥ – aki; tuṣṭa-ātmā – boldog lélek; sphuṭam – tisztán, egyszerűen; anupaṭhet – elismétli; śraddhayā – hittel; śuddhayā-antaḥ – tiszta szívű (belsejű); medhyaḥ – tiszta, szent (áldozatra alkalmas); padya-āṣṭakam – nyolcstrófást; acaṭulaḥ – állhatatos; suṣṭhu – szépen; govardhanasya – Góvardhané; sāndraṁ – összegyűjtöttet; govardhana-dhara-pada-dvandva-śoṇa-aravinde – Góvardhant-felemelő-láb-pár-piros-lótuszánál; vindan – találó; prema-utkaram – szeretetben bővelkedőt; iha – itt; karoti – tesz; adri-rāje – Hegy-királynál; saḥ – ő; vāsam – hajlékot

A boldog ember, ki egyszerűen csak hittel, tiszta szívvel, állhatatosan elismétli szépen e nyolcstrófás költeményt, a Góvardhant magasba emelő Krsna piros lótuszlábainál talál otthonra, s itt, a Hegykirálynál lel szeretetben bővelkedő hajlékra.

iti śrī-girīndra-vāsānanda-daṁ nāma dvitīyaṁ śrī-govardhanāṣṭakam |

iti – így; śrī-girīndra-vāsa-ānanda-daṁ – Hegykirály hajlék-gyönyör-adó; nāma – nevű; dvitīyaṁ – második; śrī-govardhana – Srí Góvardhan; āṣṭakam – nyolcversű fohász

Így végződik a Hegykirály gyönyöradó hajléka nevezetű második fohász Srí Góvardhanhoz, nyolc versben.

A versforma mandākrāntā,
17 szótagos pádákkal: – – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

PDF