szerelem – Bhartrhari versei, részletek Srngára-satakamból 3.

A hindu tradícióban a szerelem az élet része, és mint ilyen természetes, és a – megfelelő életszakaszban – helyénvaló, sőt, kívánatos.

vacasi bhavati saṅga-tyāgam uddiśya vārttā
śruti-mukhara-mukhānāṁ kevalaṁ paṇḍitānām |
jaghanam aruṇa-ratna-granthi-kāñcī-kalāpaṁ
kuvalaya-nayanānāṁ ko vihātuṁ samarthaḥ ||71||

A nőkhöz fűződő ragaszkodásról való lemondást tanítva
csak a szent himnuszokat ismétlő tudósok beszélnek.
Vajon ki volna képes elhagyni a lótusz-szemű leányok
hajnalpír ékköves övvel díszített csípőjét?

tāvan mahattvaṁ pāṇḍityaṁ kulīnatvaṁ vivekitā |
yāvaj jvalati nāṅgeṣu hataḥ paṣceṣu-pāvakaḥ ||76||

Addig tart az erkölcsi nagyság, műveltség, előkelő származás és józan megkülönböztető képesség,
míg tagjaimban az Ötnyilú Szerelem pusztító tüze nem lobban lángra.

kṛśaḥ kāṇaḥ khañjaḥ śravaṇa-rahitaḥ puccha-vikalo
vraṇī pūya-klinnaḥ kṛmi-kula-śatair āvṛta-tanuḥ |
kṣudhā kṣāmo jīrṇaḥ piṭharaka-kapālārpita-galaḥ
śunīm anveti śvā hatam api ca hanty eva madanaḥ ||78||

A lesoványodott, félvak, sánta, süket, csonka farkú,
fekélyes, gennyedző, féreg-csapatok százaival borított testű,
éhező s erőtlen, vénséges, a nyakába kötött cserép-darabbal (hajszolt)
kutya is a szukát követi. Még a holtat is megöli a szerelem

nyakába kötött cserép-darabbal (hajszolt): utcagyerekek gonosz szórakozása, hogy a kutya nyakába hosszú madzagon cserépdarabot kötnek. Így amikor a kutya fut, a csörömpölés hajszolja az állatot..

A görhes, félvak, sánta, reszketeg inu, görbe, nyavalyás,
szeméten tengődő, sebeiben takart, éhen epedő,
nyüvekkel, bőrbajjal teli kopasz eb, roncs váz, nem eleven,
de mégis fut nőstény után. Holtat is megöl a szerelem.
(Weöres Sándor fordítása)

Nézd ezt a vén kehes kutyát,
Foghíjas már, hátsó lábára sánta,
a szőre hull, csipás, ugatni sem
tud, csak nyüszít, félvak, csorog a nyála,
csupa fekély, csontja kiáll, testébe,
ha jár ugyan, csak hálni jár a pára,
s ez a nyomorult roncs is egyre tűzbe
jön, s lógó lepcses nyelvével szukája
után biceg. Így űzi ostorjával
az emberek nemét a szerelem.
(Faludy György fordítása)

strī-mudrāṁ kusumāyudhasya jayinīṁ sarvārtha-sampat-karīṁ
ye mūḍhāḥ pravihāya yānti kudhiyo mithyā-phalānveṣiṇaḥ |
te tenaiva nihatya nirdayataraṁ nagnīkṛtā muṇḍitāḥ
kecit pañca-śikhī-kṛtāś ca jaṭilāḥ kāpālikāś cāpare ||79||

A Virágnyilas isten győzedelmes, minden sikert beteljesítő jelképét, a nőt
elhagyva az ostoba bolondok hamis célokat kergetőkké válnak.
Könyörtelenül meghódítja őket: némelyeket meztelen, borotvált fejű,
másokat öt-tüzű, vagy összecsomósodott hajú, koponyafüzéres aszkétává teszi.

āsāreṇa na harmyataḥ priyatamair yātuṁ bahiḥ śakyate
śītotkampa-nimittam āyata-dṛśā gāḍhaṁ samāliṅgyate |
jātāḥ śīkara-śītalāś ca maruto ratyanta-kheda-cchido
dhanyānāṁ bata durdinaṁ sudinatāṁ yāti priyā-saṅgame ||95||

Mert az esők miatt nem mehetnek ki szerető férjeikkel a palotából,
a szépszemű asszonyok azzal az ürüggyel, hogy a hidegtől reszketnek, párjuk ölelésébe bújnak.
A szél, s a hűs vízpermet elűzi a kéj utáni kimerültséget.
Óh, a szerencséseknek kedvesük társaságában még a rossz nap is jóvá fordul!

keśān ākulayan dṛśo mukulayan vāso balād ākṣipann
ātanvan pulakodgamaṁ prakaṭayann āvega-kampaṁ śanaiḥ |
vāraṁ vāram udāra-sītkṛta-kṛto danta-cchadān pīḍayan
prāyaḥ śaiśira eṣa samprati marut kāntāsu kāntāyate ||100||

Haját összekócolja, szemét lehunyásra készteti, ruháját erővel cibálja,
pihéit felborzolja, izgatott remegését fokról fokra növeli,
újra meg újra sóhajokat csal összeszorított ajkai közé –
a téli szél most éppen olyan, akár a szépasszonyok szeretője.

izgatott remegés (āvega-kampa): az āvega izgatottságot, nyugtalanságot, aggodalmat, sietséget jelent.