az elhagyatott gópí éneke

śrī gopikā-viraha-gītam

A népszerű dal szerzője ismeretlen… olykor Dzsajadév, máskor Mírá Báí verseként hivatkoznak rá, bár valószínűleg egyik sem helytálló. A dal ugyanakkor szép:

ehi murāre kuñja-vihāre
ehi praṇata-jana-bandho |
he mādhava madhu-mathana
vareṇya keśava karuṇā-sindho ||

Jöjj el, Murári, Ligetekben kóborló!
Jöjj el (hozzám), meghódolt lelkek barátja!
Ó, Mádhava! Madhu végzete!
(Szívem) választottja! Késava! Könyörület óceánja!

A dal a hiány megéneklése… esdeklés: jöjj el hozzá, hallgass meg, hiszen te vagy a könyörület óceánja! Először Murárinak, Mura ellenségének szólítja Krsnát. Mura démon Narakászura várát védte, az erődítményt övező árok vizében élt. Krsna akkor győzte le, amikor a tizenhatezer hercegnőt kiszabadította. Az említés finom szemrehányás: tudom, boldoggá tetted a hercegnőket… most én következem! Gyere, rád vár a szerelem-liget! Lásd, a lábaidhoz borulva hódolok előtted! Nyoma sincs az ellenkezésnek, a dacnak: te a meghódoltak barátja vagy, hallgasd meg hát szavam!

rāsa-nikuñje guñjati niyataṁ bhramara-śataṁ kila kānta
ehi nibhṛta-patha-pāntha |
tvām iha yāce darśanadānaṁ he madhusūdana śānta ||1||

A szerelem-ligetben még mindig ott döngicsélnek a méhrajok, kedvesem!
Jöjj el (hozzám), Rejtekutak vándora!
Madhuszúdana, Elcsendesült! Kérve kérlek, add hogy láthassalak téged!

A méhek, a rejtekutak mind a titkos szerelem hangulatát fokozzák. Minden rád emlékeztet, céltalan-nyugtalanul bolyongunk az egykorvolt boldog kedvtelések színterén. Te elcsöndesült, megbékélt (śānta) vagy, megadhatod hát a mi szívünknek is e nyugalmat! A Madhuszúdana (Madhu elpusztítója) immáron a madhuval, mézzel kapcsolatos harmadik utalás, a refrénben kétszer is felbukkan: mādhava, madhu-mathana. A madhu szó mézet, melléknévként édeset, kellemest, vonzót jelent, ami a szanszkrt nyelvben elválaszthatatlan a szerelemtől (mādhurya). A Madhu végzete, elpusztítója (madhu-sūdana, madhu-mathana) Visnu neve: a teremtés hajnalán két démon Madhu és Kaitabha akarta elpusztítani Brahmát, s Hajagríva („lónyakú”) alakjában oltalmazta meg őt Visnu. A Mádhava név mézest, tavaszt – azaz a szerelem beteljesedését – jelenti, a Madhu végzete azonban éppen ellentétesen: a szerelem lerombolását. Itt állok az érzelmek megsemmisítő viharában: békíts meg, kérlek – énekel a gópí. A Madhu-szúdana névnek van egy további áthallása is: a sūdana szó gyöke, a sūd kettős jelentésű: elpusztít, illetve beleegyezik, megígér. A Madhu-szúdana így Madhu elpusztítója, de mézes, szerelmes ígéretet is jelent egyben. A refrén kétféle vágya e strófában egy szóban jelenik meg.

śūnyaṁ kusumāsanam iha kuñje śūnyaḥ keli-kadambaḥ
dīnaḥ kekikadambaḥ |
mṛdu-kala-nādaṁ kila sa-viṣādaṁ roditi yamunā svambhaḥ ||2||

Virág-vánkosod üresen árválkodik a ligetben, a kadamba-fád is téged nélkülöz,
a szomorúan lépkedő pávákkal együtt.
A Jamuná vize is csak csöndesen-lágyan csordogál, bánatosan ontva könnyeit.

A strófa tovább folytatja a környezet megfestését: nélküled üres virág-ülőhelyed, s a kadamba-fa is a Jamuná partján. Utóbbi a gópík ruháinak ellopásának történetére tett utalás – Krsna egy kadamba-fára aggatta az ellopott ruhákat. A máskor büszkén lépegető pávák most kedvtelenül lépegetnek, s a Jamuná is csak zokog.

nava-nīraja-dhara śyāmala-sundara candra-kusuma-ruciveśa
gopīgaṇa-hṛdayeśa |
govardhana-dhara vṛndāvana-cara vaṁśī-dhara parameśa ||3||

Kezedben friss lótusz, szépséges-feketén ragyogsz, pávaszem és virágdíszek ékesítik ruhád,
ó, gópík szívének kedves ura!
Góvardhan-hegy felemelője! Tulaszí-erdőben barangoló! Fuvolás! Legfelsőbb Úr!

A strófa Krsnát szólongatja, az első felét csupán a szebb olvashatóság kedvéért fordítottam leírásként.

rādhā-rañjana kaṁsa-niṣūdana praṇati-stāvaka-caraṇe
nikhila nirāśraya-śaraṇe |
ehi janārdana pītāmbara-dhara kuñje manthara pavane ||4||

Rádhá boldogsága! Kansza végzete! dalnokod lábadnál hódol
minden menedéknélküli oltalmánál.
Jöjj Dzsanárdan, Sárgaruhás! A ligetben, a lágy szellőben (várok rád)!