Srídhar Mahárádzs a Prapanna-dzsívanámrta (A meghódolt lelkek életadó nektárja) című művének bevezetőjében így fohászkodik:
śrī-guru-gaura-gāndharvā-
govindāṅghrīn gaṇaiḥ saha |
vande prasādato yeṣāṁ
sarvārambhāḥ śubhaṅkarāḥ ||1||
Srí Guru, Gaura, Gándharvá és Góvinda, s örök társaik lótuszlábait magasztalom, kik kegyéből minden törekvés sikeressé válik.
gaura-vāg-vigrahaṁ vande
gaurāṅgam gaura-vaibhavam |
gaura-saṅkīrtanonmattam
gaura-kāruṇya-sundaram ||2||
Gaura megtestesült tanítását magasztalom! Alakja aranyfényben pompázik. Maháprabhu dicsőségének (kiterjedése ő), ki megmámorosodott Gaura szankírtanjától, míg szépsége Gaura kegyét árasztja.
E vers Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupádot, Srídhar Mahárádzs mesterét magasztalja.
guru-rūpa-hariṁ gauraṁ
rādhā-ruci-rucāvṛtam |
nityaṁ naumi navadvīpe
nāma-kīrtana-nartanaiḥ ||3||
A tanítóként testet öltött Harit, Gaurát, kit Rádhá tündöklésének fénye ölel, magasztalom mindig Navadvípban, a szent név dicsőítésével, és tánccal.
A vers többféleképpen értelmezhető, a nāma-kīrtana-nartanaiḥ utalhat társakra is: a szent nevet dicsőítő táncosokkal együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése