a cél szentesíti az eszközt?

A jukta-vairágjával kapcsolatban felmerülhet még egy megfontolást kívánó érv: A Bhagavad-gítában Krsna végső tanítása: „add fel a dharma minden változatát, s hódolj meg egyedül énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” (18.66.) Lám Krsna megoltalmazza a meghódolt lelkeket, az ő érdekében szélsőséges esetben akár még bűnt is követhet el a hívő – a cél szentesíti az eszközt.

Ám ez az érvelés helytelen. Krsna általában a kötelességei végrehajtására buzdítja Ardzsunát (ami a harcos esetében az ellenség legyőzése), s e végső tanítás lényege sem ellentétes ezzel: a legfőbb dharma Isten oltalmának keresése, hódolj meg hát előttem, töltsd be így e dharmát, s ez mentesít minden más kötelesség elhanyagolásának vétkétől. Ebben az értelemben olvassák és magyarázzák tanítóink is e verset. Srídhar szvámí szerint a vétkek forrása a kötelességszerű cselekvés feladása, Visvanáth Csakravartí részletesebben, de ugyanezt fejti ki: a dévaták imádatának mellőzése, az (astánga) jóga iránti, vagy a gjána és a világi dharma iránti közömbösség eredményezte visszahatásokról van szó. Sríla Prabhupád is erről ír kommentárjában: „Sokféle vallás és tisztító folyamat létezik… de aki meghódolt Srí Krsna előtt, annak nem kell törődnie ezekkel.”
A Bhagavad-gítával sokban összecsengő tanítás Bhágavata-purána Uddhava-gítáként ismert része. Ott így tanítja Krsna Uddhavát: „26. Erény az, ha az ember következetesen ragaszkodik személyes feladatköréhez (a bűn pedig annak elhanyagolása). Az erény és bűn ilyetén megkülönböztetése korlátozza a természetüknél fogva tisztátalan tetteket s így az ember képes lesz föladni (anyagi) ragaszkodását.
27-28. Kiknek szívében már föltámadt a tisztelet a rólam szóló történetek iránt, kik már az önérdekű cselekvéshez fűződő minden vonzalmukat elvesztették, s akik már látták, hogy az érzéki örömök bánatot és szenvedést rejtenek magukban, de még nem tudnak felhagyni velük, azok imádjanak engem szeretettel s elszánt hittel. Élvezzék ugyan az életet, de soha ne feledjék, hogy ez minden baj és szenvedés forrása.
29-30. Mivel a szívükben lakozom, hamarosan minden kíntól és gyötrelemtől megszabadítom azokat a bölcseket, akik az odaadás elvei szerint imádnak Engem. Az egoizmus szívet kínzó görcsei megszűnnek, minden kétség szertefoszlik s a tettek nyomasztó visszahatásai mind kifakulnak abban a pillanatban, amint fölismernek engem, az univerzum lelkét.” (Bhágavata-purána 11.20.26-30.)

A cél nem szentesíti az eszközt – ha alantas eszközzel próbálnánk valamely magasztos célt elérni, azzal csak a sárba rántanánk. S olykor mégis… megesik, hogy tisztátalan az eszköz. Erről szól a Mahábhárata egyik története. Dróna, a pándavák mestere vezette a kuruk harcosait, s legyőzhetetlennek tűnt a csatában. Krsna ekkor fortélyhoz folyamodott: Dróna gyengesége, hogy rajong a fiáért, Asvatthámáért – az ő halálhíre megtörné erejét. Híreszteljük hát el, hogy Asvatthámá meghalt. Dróna azonban nyilván kételkedne, s Judhisthirhez fordulna, mert az ő ajkait még soha nem hagyta el hazugság. Krsna rávette hát Judhisthirt a hazugságra. Judhisthirt a Krsna iránt érzett szeretete vitte a hazugságra. Mert egyébként képtelen lett volna rá, Bhíma agyonsújtott egy Asvatthámá nevű elefántot, s mikor Dróna valóban az igazmondó Judhisthirhez fordult, ő így szólt: Asvatthámá – az elefánt – meghalt. Ám míg a mondatot hangosan kiáltotta, az elefánt szót alig hallhatóan mondta, s a csata zajában Dróna ezt már nem hallotta. Így vesztette el erejét Dróna, s így győzedelmeskedtek felette a pándava fivérek.
Ám ezzel a történetnek még nincs vége. Judhisthir és testvérei győztek a háborúban, majd hosszú és dicső uralkodás után Judhisthir visszavonult… testvéreivel északnak indult. Sorra egymás után hagyták el testüket a fivérei, ám végül Judhisthir itt is diadalmaskodott, elért a dévák lakhelyére. Boldogan nézett körül, ám sem feleségét, sem testvéreit nem találta a mennyek birodalmában, csak ellenfelével Durjódhannal találkozott. A tieid elbuktak – szólt Indra – s most a pokolban vezekelnek bűneikért. Nem kívánta Judhisthir a mennyek birodalmát, inkább elindult megkeresni testvéreit. Meg is találta őket, s mert jelenléte enyhítette szenvedéseiket, megüzente Indrának és Dharmának, hogy ő inkább az övéi közt marad. Ám ekkor megjelent előtte a mennyek királya s az igazság ura, s dicsérték állhatatosságát. Ekkor tudta meg, hogy mestere, Dróna megtévesztésének visszahatásait kellett ily módon levezekelnie.

Előfordul hát, hogy Krsna kedvéért akár az erényes viselkedéssel ellentétesen cselekszik valaki – nem az erényen innen, hanem az erényen túl. Judhisthir nem a saját hazugságait mentegette, hanem bár mindig igazat szólt, Krsnát még az erénynél is jobban szerette, ezért Krsna kedvéért túllépett az erényes viselkedésen – és ezzel vállalta a büntetést is tetteiért.