Siksástaka 1. – mindent fölülmúl a Srí Krsna szankírtan!

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam |
ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam ||1||

cetaḥ-darpaṇa-mārjanam – szív tükrét megtisztító; bhava-mahā-dāva-agni-nirvāpaṇam – a lét nagy erdő-tüzét kioltó; śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇam – a jószerencse lótuszára holdfényt árasztó; vidyā-vadhū-jīvanam –tudás-úrnőt éltető; ānanda-ambudhi-vardhanam – öröm-óceánt gyarapítót; prati-padam – minden lépést; pūrṇa-amṛta-āsvādanam – teljes nektárral ízesítő; sarva-ātma-snapanam – minden lelket megmosdató; param – legfőbb, transzcendentális; vijayate –győzedelmeskedik; śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam – Srí Krsna együttes magasztalása

Isteni módon győzedelmeskedik Srí Krsna együttes magasztalása, a szív tükrét megtisztító, a lét nagy erdőtüzét kioltó, az esti lótuszt holdsugárral nyitogató, a bölcsesség-hercegnőt éltető, örömóceánt duzzasztó, minden lépést nektárözönnel ízesítő, a minden lelket fürdető.


Pusztán ebből az értelmezésből is kiviláglik Csaitanja finom költőiségű istenhite, amely egyszerre használ ihletett természeti képeket és szútra-szerűen tömör teológiai-dogmatikai megfogalmazásokat. Csaitanja azonban nemcsak gyakorlója, de tanítója is az áhítatos bhakti tradíciónak, ami Rádhá és Krsna idilli szerelmében fejezi ki a lélek és Isten találkozását, rajongását. Majd minden ezoterikus, misztikus költészet használja a földi szerelem fogalomkészletét és hasonlatrendszerét a megfoghatatlan és mindent elsöprő isteni rajongás kifejezésére. Így a vers elemzése mélyebb misztériumok felé vezet. Vegyük sorra ezeket a kifejezéseket!

Isteni módon győzedelmeskedik Srí Krsna együttes magasztalása, – A tudat fölszabadítását szolgáló mantra meditációnak egyéni és csoportos formái is ismeretesek. A személyes, csöndes elmélyülés ereje felfokozódik, ha többen, egyesült tudati koncentrációval ismétlik a szent neveket. Ezt a kongregációs, közös imát, amit sokszor ének és zene kísér, a jelen világkorszak legcélravezetőbb önmegvalósítási módszerének tekintik. Krsna az abszolút szeretet istene, akinek szeretetteljes viszonya az isteni pásztorlánykákkal a vaisnava teológia legmagasztosabb témája.

a szív tükrét megtisztító – A szív az ember lényegére, érzelmi központjára utal. A jógában a szívcsakra tisztaságát nélkülözhetetlennek tartják, különben a testben fel s alászálló energiák könnyen zavart okoznak. A bhakti tana szerint a szív azonosítható az ember elméjével, ezzel a hatodik, belső érzékkel, amely három fontos működés – a gondolkodás, az akarat és az érzelmek – központja. A rajongásra összpontosító áhítatos bhakti nem szentimentális érzelgősség, hiszen nélkülözhetetlen az elme másik két funkciójának – a gondolkodásnak és akaratnak – az alkalmazása is. Az élet – boldogság, mert a bhakti által felvázolt lelki út a létezés (bhava) fölismerésétől a rajongó eksztázis (bháva) megtapasztalásáig vezet a lelki tudatosságon keresztül. Ezért mondhatjuk, hogy az istenszeretet áhítatos érzéseinek komoly intellektuális meggyőződés az alapja.

Ebben a transzcendens érzelmektől fűtött elmében tükröződik a mindenség, akár a tárgy a tükörben (darpa = tükör). Azonban a darpa szó jelentései még (a szanszkrt szavak további jelentései dőlt betűvel) büszkeség, kevélység, fennhéjázás, hiúság, beképzeltség. Éppen ezektől kell megtisztulni, máskülönben a tükörkép hamis és torz volna. Az ilyen hamis világképnek mogorvaság, komorság lesz a következménye, a megtisztult szívet azonban érzelmi melegség, hőség önti el. Az istenszeretet igazi lényegére a szerelemeseket mámorító mósuszillat értelem mutat rá legközvetlenebbül, amire a pásztorlánykák epedve emlékeznek imádott Krsnájukkal kapcsolatban.

a lét nagy erdőtüzét kioltó – Az anyagi világbéli születést és halált gyakran hasonlítják erdőtűzhöz, ahogyan az a Csaitanját követő Visvanáth Csakravartí, XVII. századi vaisnava teológus is teszi. A létezés erdő-hasonlata Danténál is előfordul, amelyből a szabadulás a nirvána, szó szerint ki az erdőből. A nirvána kifejezést eredetileg a hindu teológia üdvösség, felszabadulás értelemben használta, majd a buddhizmus is átvette a végső kilobbanás értelemben.

az esti lótuszt holdsugárral nyitogató – Az esti lótusz attól szebb, hogy szirmait a holdvilág bontogatja. A keleti világban a lótuszvirág a tisztaság egyetemes szimbóluma. Sokféle fajtája közül itt a fehér szirmú esti lótusz szerepel (kairava), amely a holdvilágnál bontja szirmait. Ám a szónak meglepő további jelentései vannak: csaló, szélhámos, hazardőr, játékos. Márpedig a hindu teológiai Krsnát nemcsak játékos Istennek (deo ludens) tartja, aki kedvteléseiről nevezetes, hanem isteni mód szélhámosnak is, aki ígér fűt-fát a pásztorlánykáknak, majd cserben hagyja őket. A pásztorlánykák közül Rádhiká a legkedvesebb, akinek másik neve éppen Csandriká. A romantikus ’hold és lótusz’ hasonlat valójában a bhakti örök témájára, Rádhá és Krsna isteni kettősére utal. Csaitanja tehát a természeti képekbe is belekódolta az isteni párt.

a bölcsesség-hercegnőt éltető – Vidjá jelentése tudás, tudomány, tan – aminek tizennégy fajtáját különítik el: a négy Védát, a hat védai segédtudományt (védángák), az erkölcsi rendet (dharma), a rítusértelmezés tudományát (mímámsza), a filozófiai érveléstechnikát (tarka), a logikát (njája) és a Puránák ismeretét. Ide tartozik az önismeret (átmavidjá), valamint a helyes ismeret, a lelki bölcsesség. További jelentései varázsige, ráolvasás, illetve mágia, varázstudomány. Vadhú jelentése pedig menyasszony, hitves, feleség, meny, nő, asszony, ifjabb nőrokon. A helyes ismeret, az önvaló, illetve Isten ismerete tehát oly becses, mint egy ifjú asszony a háznál, aki egy új élet varázsát hozza magával. Itt jelenik meg a létezésből (szat) az eksztázisba (ánanda) vezető isteni bölcsesség (csit) feminin energiája, mert a mindenség végső élvezője az isteni férfi princípium, minden más az Ő élvezetét szolgálja, és így feminin jellegű. Ezért mondják, hogy Vrndávan szent helyén (Krsna földi kedvteléseinek színhelyén) csak egy férfi van (Krsna, mint purusa), mindenki más nő (prakrti).

örömóceánt duzzasztó – A helyes ismeret boldogságot eredményez, méghozzá tengernyi örömöt. A világban lelhető anyagi természetű boldogságot gyakran a tehén patanyomában összegyülemlett tócsához hasonlítják a lelki boldogság óceánjához képest. A lelki dimenzió a bhakti teológia szerint dinamikus. Isten tökéletességéhez és teljességéhez a gyarapodás is hozzá tartozik, ami nem hiányosságra, hanem eleven dinamizmusra utal. Márpedig, ha az Abszolútum gyarapszik, akkor a belőle meríthető öröm is egyre fokozódik. Az isteni kegy végtelen, ami határtalan módon érvényesül híveivel. A telihold vonzása kibillenti egyensúlyából a tengereket, és Rádhiká-Csandriká is felzaklatja Krsna érzelmi tengerét. Ráadásul Csaitanját is nevezik aranyló holdnak (Gauracsandra), ami utal arra a misztériumra, miszerint Csaitanja nem más, mint a szeretetben összefonódó Rádhá és Krsna.

minden lépést nektárözönnel ízesítő – Ez a kifejezés három szegmensre tagolódik: i) minden lépés (prati-padam), ii) nektárözön (púrnámrta) és iii) ízesít (ászvádanam). Padam jelentése már a Védákban is lelki birodalom, isteni hajlék, prati pedig irányultságot, közeledést kifejező előképző. A bhakti áhítatos híve által bejárt út tehát az isteni hajlék felé vezet (pratipadam). Pratipat jelentése viszont a szakrális indus időszámítás alapját adó lunáris kalendáriumban a holdfázis első napja, míg púrnámrta jelenti a tizenhatodik hold-fázist, a hold változásának utolsó napját. Vagyis e két szó a holdhónap első és utolsó napját is jelöli, ami a folytonosságra, örökkévalóságra utal. A bhakti tehát örök folyamat, amelynek kezdete és vége, alfája és omegája az aranyló hold, Gauracsandra, az isteni párt egyesítő Srí Csaitanja. Púrnámrta másik jelentése teljes nektár, vagy a nektár teljessége, netovábbja. A nektár a halhatatlanság itala, az örökélet elixírje. Vagyis az áhítatos istenszeretet gyakorlásával legyőzhető a világi lét mulandósága. A Bhagavad-gítá szerint „ez a folyamat örömmel végezhető”, azaz minden lépése nektárözönnel ízes.

minden lelket fürdető – A Csaitanja-féle bhakti egyetemes tan, kivétel nélkül minden lényre vonatkozik. A szent név, mint meditáció ezért kötetlen gyakorlat, minden előzetes képesítés nélkül bárki gyakorolhatja. Egyetlen feltétele a szív tisztasága, a hit. A fürdés tisztít, a rituális fürdő a Gangesz szent vizében lemossa az ember bűneit, mint ahogyan a keresztség vizében is megtisztul az ember az eredendő bűntől; az örökélet nektárjának zápora pedig egyszer s mindenkorra megváltja az embert a halandóságtól.

Összegzésül egy költői ihletettségű tolmácsolást idézünk B. R. Srídhara Szvámí tollából:
„Minden dicsőség Krsna szent nevének, amely megtisztítja a szív tükrét a sok-sok év alatt felgyülemlett portól, és kioltja a szenvedés tüzét a születés és halál erdejében. Az esti lótusz a Hold sugaraitól, a szív szent név nektárától virágzik. Ily módon a lélek végül is felfedezi igazi benső ékszerét, Krsna szeretetét. A szent név áldó hatásától legyőzve az önvaló teljesen megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, s bár minden tekintetben tökéletesen elégedetté válik, mégis újra meg újra megízleli a nektárt, hol alábukva, hol lebegve az eksztatikus istenszeretet egyre áradó tengerén.”

(B.K.Tírtha kommentárja, forrás: Kagylókürt folyóirat)

PDF

~~~~~~~~~~~~
Siksástaka-kommentárok a Slókamálán