harcra fel!

A Bhagavad-gītāról a felületes szemlélők olykor mint holmi eklektikus írásról beszélnek, olyanról, ami a legkülönbözőbb bölcseleti iskolák nézeteinek egyvelege. A sokszínűség valóban jellemzője a Gītānak, ám ez nem eklektikus, hanem inkább enciklopédikus jellegű: az ember tökéletesedésének állomásait, illetve a különféle élethelyzetekben kívánatos módjait sorolja fel.
A harc elől meghátráló Arjunát Kṛṣṇa számos érvvel buzdítja küzdelemre, érvei ezeken az utakon alapulnak. Kigyűjtöttem hát azokat a verseket, melyekben Kṛṣṇa így szól: harcra fel!, így egymás mellett vizsgálhatjuk a lelki élet állomásait.

2.3. Óh, Pṛthā fia, ne hódolj meg tehát e lealázó tehetetlenség előtt, mert ez nem illő hozzád! Óh, ellenség fenyítője, válj meg a szív e kicsinyes gyengeségétől, és harcra fel!

Kṛṣṇa először Arjuna kṣatriya büszkeségére próbál hatni, egy harcos férfi számára nincs szégyenteljesebb, mint a tehetetlen, erőtlen gyengeség.

2.31. Figyelembe véve sajátos kötelességed, mint kṣatriya tudnod kéne, hogy számodra a vallásos elvekért való harcon kívül nincs jobb elfoglaltság; tehát semmi okod a tétovázásra.

A következő érv a dharma szerinti élet. A dharma szó a dhṛ – fenntart, alátámaszt igéből származik, s azt az evilági erkölcsi rendet jelenti, ami fenntartja a mindenséget: vallásos kötelességet, erényt, tartást.

2.18. Harcra fel, óh Bharata leszármazottja, hiszen az elpusztíthatatlan, felfoghatatlan és örök élőlénynek csupán az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek!

A sāṅkhya tanának legfontosabb része a lélek és anyag, puruṣa és prakṛti szétválasztása: a test elpusztul, ám a lélek halhatatlan.

2.38. Harcolj a harc kedvéért - anélkül, hogy figyelembe vennéd a boldogságot vagy szomorúságot, veszteséget vagy nyereséget, győzelmet vagy vereséget! Így cselekedvén sohasem teszed ki magad a bűnnek.

A sāṅkhya elmélkedésén túlmutat niṣkāma karma, az a cselekvés, mely mentes az eredmény vágyától.

3.30. Küzdj ezért, óh Arjuna, minden munkádat Énnekem feláldozva, elmédet Rám irányítva, haszonvágy, önzés és letargia nélkül.

A vágymentes cselekvésnél több az áldozatos cselekvés (yajña), ez a következő állomás.

4.42. Ezért a tudás kardjával hasítsd szét a kétségeket, melyek tudatlanságból támadtak szívedben. Óh, Bhārata, állj fel a jógával felfegyverkezve, és harcolj!

Az áldozatos cselekvés tetőpontja a transzcendentális tudás (jñāna, lásd a Gītā 4.33. versét).

8.7. Ezért, óh, Arjuna, gondolj mindig Rám, s ezzel egyidejűleg hajtsd végre harcosi kötelességed! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed rendületlenül Rám függesztve, kétségtelenül elérsz Engem.

A transzcendentális tudás annak felismeréséhez vezet, hogy minden Istentől származik, mindent ő hat át, s őbelé tér vissza… s hogy ez az Isten a mindenkit vonzó Kṛṣṇa:

bahūnāṁ janmanām ante jńānavān māṁ prapadyate |
vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ ||19||
Sok-sok születés után a bölcs (e szavakkal) hódol nékem:
„Vāsudeva a minden!” Bizony ritka az ilyen nagy lélek. (Bg. 7.19.)

Így az út Kṛṣṇa imádata.

11.33. Kelj fel hát, készülj a harcra! Óh Savyasācīn, virágzó királyságot fogsz élvezni ellenségeid legyőzése után. Én már halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban.

Kṛṣṇa utolsó felszólítása a teljes meghódolásról szól: a bhakta legyen eszköz Kṛṣṇa kezében, bábu, akit a bábos táncoltat. Több harcra hívással már nem találkozhatunk a szövegben, az utolsó felszólítás így hangzik: „Fontold meg jól, s aztán tégy úgy, ahogyan jónak látod!” (Bg. 18.63.)

Figyelemreméltó, hogy a Bhagavad-gītāban két olyan verssel is találkozhatunk, melyek szinte szóról szóra ismétlődnek. Az egyik a 3.35. (a párja: 18.47), miszerint jobb, ha az ember a saját dharmája szerint él, még ha tökéletlenül is, mint ha másét élné. A másik a 9.34 (és a 18.65): „Gondolj (mindig) rám, légy a hívem, imádj engem, hódolj nékem!” Olyan ez a két gondolat, akár egy híd két pillére. Az innenső parton: találd meg a helyed a világban (sva-dharma), a túlparton pedig az „egyhegyű” odaadó szeretet. E két pillér között feszül a híd maga, a vizsgálódás, az áldozatos cselekvés, a transzcendentális tudás, Isten imádata.

PDF