Siva-sadaksara-sztótram

śiva-ṣaḍakṣara-stotram
A Siva-mantra hat szótagját (imádó) himnusza

Lassan két esztendeje már, hogy egy kedves jógás társaságban együtt kírtanáztunk néhány Siva-bhaktával. Akkor énekeltük az alábbi verset… amit aztán később le is fordítottam... mert jó úgy énekelni, hogy pontosan értjük, mit is éneklünk.
A vers minden strófája hatszótagú Siva-mantra egy-egy szótagjának magyarázata - megfigyelhető, az adott szótag halmozása a strófákban, meditációs témát adva kínálva a tanulmányozónak:

omkāraṁ bindu-saṁyuktaṁ nityaṁ dhyāyanti yoginaḥ |
kāma-daṁ mokṣa-daṁ caiva omkārāya namo namaḥ ||1||

A jógík szüntelenül a ponttal ékes Óm szótagon meditálnak.
A minden vágyat beteljesítő és felszabadulást hozó Óm előtt hódolok újra meg újra.

namanti ṛṣayo devā namanty-apsarasāṁ gaṇāḥ |
narā namanti deveśaṁ na-kārāya namo namaḥ ||2||

Előtte hódolnak a látnok bölcsek és az istenek, előtte hódol a tündérleányok (apszarasz) sokasága,
néki, az istenek urának hódolnak az emberek is – a na szótagnak hódolok újra meg újra.

mahādevaṁ mahātmānaṁ mahā-dhyānaṁ parāyaṇam |
mahā-pāpaharaṁ devaṁ ma-kārāya namo namaḥ ||3||

Mahádévát (a nagy istent imádom,) a nagy Lelket, a nagy Meditációt, a végső célt,
a bűnök nagy eltörlő istenét – a ma szótagnak hódolok újra meg újra.

"nagy Meditációt": akihez meditációnkkal közeledünk

śivaṁ śāntaṁ jagannāthaṁ lokānugraha-kārakam |
śivam ekapadaṁ nityaṁ śi-kārāya namo namaḥ ||4||

(Az áldásos) Sivát, a békést, a mindenség urát, a világ jólétéért fáradozót,
kit egy szó jelöl mindörökkön: Siva – a si szótagnak hódolok újra meg újra.

vāhanaṁ vṛṣabho yasya vāsukiḥ kaṇṭha-bhūṣaṇam |
vāme śakti-dharaṁ devaṁ va-kārāya namo namaḥ ||5||

Bika a hordozója, Vászuki a nyakéke,
ő Saktit a balján tudó Isten – a va szótagnak hódolok újra meg újra.

yatra yatra sthito devaḥ sarva vyāpī maheśvaraḥ |
yo guruḥ sarva devānāṁ ya-kārāya namo namaḥ ||6||

A mindenhol ott lakozó isten, a mindent átható nagy Úr (Mahésvara)
aki minden isten mestere – a ja szótagnak hódolok újra meg újra.

ṣaḍ-akṣaram idaṁ stotraṁ yaḥ paṭhecchiva-sannidhau |
śiva-lokam avāpnoti śivena saha modate ||7||

Aki e hat szótagot (imádó) himnuszt Siva (múrtijának) közelében olvassa,
az Siva lakhelyét éri el, és Sivával együtt örvendezik.

|| iti śrī rudrayāmale umāmaheśvarasamvāde ṣaḍakṣarastotraṁ sampūrṇam ||

Ím, a Srí Rudra-jámalában, Umá és Mahésvara beszélgetésében a Siva(-mantra) hat szótagját (imádó) himnusz egészében.

Rúpa gószvámí: A Góvardhan felemelése

Rūpa gosvāmī: Śrī Govardhanoddharaṇam

śrī-govardhanoddharaṇāya namaḥ
Hódolat a Góvardhan hegy felemelőjének!

jhamajjham iti varṣati stanita-cakra-vikrīḍayā
vimuṣṭa-ravi-maṇḍale ghana-ghaṭābhir ākhaṇḍale |
rarakṣa dharaṇīdharoddhṛti-paṭuḥ kuṭumbāni yaḥ
sa dārayatu dāruṇaṁ vraja-purandaras te daram ||1||

A hegyemelés mestere, ki felhő-seregével a napkorongot elrabló, s mennydörgés közepette vihart küldő Indrától megoltalmazta háza népét, ő, Vradzsa királya oszlassa szét rettentő félelmed!

A szanszkrt nyelvben Indra neve valamilyen közösség vezetőjét is jelenti. A Purandara (puram-dara, a várost, erődítményt elpusztító) a félistenek harcos királyának, Indrának a neve, ám a vraja-purandara („Vradzsa Indrája”) összetételben már Vradzsa vezetőjének jelzője, aki nem elusztítja (dara)a települést, hanem éppenséggel megoltalmazza azt. Indra másik neve Ākhaṇḍala, mert darabokra (khaṇḍa) zúzza ellenségeit, ám hiába a minden oldalról lesújtó villámok (stanita-cakra, „égzengés-kör”) s az özönvízszerű eső, Krsna mégis felülkerekedik a győzhetetlen Indrán.

mahā-hetu-vādair vidīrṇendra-yāgaṁ
giri-brāhmaṇopāsti-vistīrṇa-rāgam |
sapady eka-yuktīkṛtābhīra-vargaṁ
puro-datta-govardhana-kṣmābhṛd argham ||2||

Ő az, ki logikus érvelésével félbeszakította Indra áldozatát, s mert nagy vonzalmat érez a hegy és a bráhmanák iránt, hamarjában meggyőzte a pásztorokat, s jelenlétükben a Góvardhan hegyet imádta.

A második és huszonhetedik vers közötti rész - a szanszkrt eredetiben - egyetlen hosszan elnyúló mondat, melynek állítmánya a mondat végén, a huszonhetedik versben derül majd ki (őnéki ajánljuk hódolatunkat).
E versek versmértéke a bhujaṅgaprayāta („kígyóként sikló”), mely szintén a hosszan elnyúló Góvardhan-hegyre emlékeztet. A versmértékek is jelentéssel bírnak: a föld-lényegű (pṛthivī, 1. strófa), hosszan elnyúló (2-27. strófák) Góvardhant ünnepeljük (a 28. strófa sragdharā, azaz „virágfüzéres” versmértékű).

priyā-śaṁsinībhir dalottaṁsinībhir
virājat-paṭābhiḥ kumārī-ghaṭābhiḥ |
stavadbhiḥ kumārair api sphāra-tāraiḥ
saha vyākirantaṁ prasūnair dharaṁ tam ||3||

Virágszirom fejdíszes, ragyogó ruhákba öltözött fejőslánykák dicsérték kedves szavakkal, s a pásztorfiúk is őt magasztalták, ki virágokat hintett szét a hegyen.

giri-sthūla-dehena bhuktopahāraṁ
vara-śreṇi-santoṣitābhīra-dāram |
samuttuṅga-śṛṅgāvalī-baddha-cailaṁ
kramāt prīyamāṇaṁ parikramya śailam ||4||

Hegynyi nagy testben megette a néki felajánlott ételeket, s megörvendeztették a pásztorok feleségeinek ajándékai, kik a csúcsaira kötött zászlócskákkal díszítették fel Góvardhant, s ahogy körbejárták a hegyet, lépésről lépésre egyre nagyobb elégedettség töltötte el szívét.

makha-dhvaṁsa-saṁrambhataḥ svarga-nāthe
samantāt kilārabdha-goṣṭha-pramāthe |
muhur varṣati cchanna-dik-cakravāle
sadambholi-nirghoṣam ambhoda-jāle ||5||

Meghiúsult áldozata feletti haragjában a mennyek királya Vradzsa népének teljes elpusztításába kezdett. Amint megjelent hatalmas égzengéssel, cikázó villámokkal felhő-seregei élén, a látóhatárt szakadatlan esővel borította el.

muhur vṛṣṭi-khinnāṁ paritrāsabhinnāṁ
vrajeśa-pradhānāṁ tatiṁ vallavānām |
vilokyāpta-śītāṁ gavālīṁ ca bhītāṁ
kṛpābhiḥ samunnaṁ suhṛt-prema-nunnam ||6||

Látva az állandó esőtől szenvedő, félelemtől megtört pásztorokat és a didergő, riadt teheneket, barátai iránti szeretetétől hajtva…

tataḥ savya-hastena hastīndra-khelaṁ
samuddhṛtya govardhanaṁ sāvahelam |
adabhraṁ tam abhraṁlihaṁ śaila-rājaṁ
mudā bibhrataṁ vibhramaj-jantu-bhājam ||7||

…bal kezével oly könnyedén emelte fel a Góvardhan hegyet, mintha csak az elefántkirály játszana, s örömmel tartotta a magasban a hatalmas, felhőket nyaldosó hegykirályt. Vradzsa lakosainak ijedtségét látva pedig így szólt:

praviṣṭāsi mātaḥ kathaṁ śoka-bhāre
paribhrājamāne sute mayy udāre |
abhūvan bhavanto vinaṣṭopasargā
na citte vidhatta bhramaṁ bandhu-vargāḥ ||8||

„Ó, anyám, miért merülsz el a bánat tengerében, hiszen fiad nemes és tündöklő! Kedves barátaim, megszűntek már a bajok, ne legyen szívetekben zavarodottság!

hatā tāvadītir vidheyā na bhītiḥ
kṛteyaṁ viśālā mayā śaila-śālā |
tad asyāṁ praharṣād avajñāta-varṣā
vihasyāmareśaṁ kurudhvaṁ praveśam ||9||

Ne féljetek, hiszen valóban elhárítottam ezt a szerencsétlenséget, gyertek csak ide a hegy alá, e hatalmas csarnokba, s vegyétek boldogan semmibe az esőt, kinevetve a halhatatlanok királyát!”

iti svairam āśvāsitair gopa-vṛndaiḥ
parānanda-sandīpitāsyāravindaiḥ |
girer gartam āsādya harmyopamānaṁ
cireṇātihṛṣṭaiḥ pariṣṭūyamānam ||10||

Kedvesen így bátorította a pásztorokat, kiknek lótusz-arcán földöntúli boldogság áradt szét, mikor beléptek a hegy alatti pompás palotába, s örömükben hosszasan magasztalták őt.

girīndraṁ guruṁ komale pañca-śākhe
kathaṁ hanta dhatte sakhā te viśākhe |
purastād amuṁ prekṣya hā cintayedaṁ
muhur māmakīnaṁ mano yāti bhedam ||11||

„Ó Visákhám, miképp is tarthatja barátod lágy ujjai közt a hegyek e súlyos királyát? Jaj nekem! Látván ezt meghasad a szívem az aggodalomtól!

stanadbhiḥ kaṭhore ghanair dhvānta-ghore
bhramad-vāta-māle hatāśe’tra kāle |
ghana-sparśi-kūṭaṁ vahann anna-kūṭaṁ
kathaṁ syān na kāntaḥ sarojākṣi tāntaḥ ||12||

E kegyetlen villámokkal terhes, sötét és félelmetes fellegekkel támadó szélviharban, melyben reményvesztetten semmit sem látni, hogy nem fárad el az én kedvesem azt a felhőket-érintő hegyet tartva, mely éppen most ette meg a tengernyi felajánlott ételt?

Az āśā szó nem csak irányt, hanem reményt, kilátást is jelent. A hatalmas szélvihar így nem csak fizikai értelemben csökkenti a látótávolságot, hanem a reményeket, a szebb jövő kilátását is elpusztítja.

na tiṣṭhanti goṣṭhe kaṭhorāṅga-daṇḍāḥ
kiyanto’tra gopāḥ samantāt pracaṇḍāḥ |
śirīṣa-prasūnāvalī-saukumārye
dhṛtvā dhūr iyaṁ bhūrir asmin kim ārye ||13||

Nemes hölgy, hát nincsenek itt Vradzsában erős pásztorbotok és izmos pásztorok? Miért e selyemakácvirág-halom lágyságú kéznek kell tartania ezt az ingatag hegyet?

gire tāta govardhana prārthaneyaṁ
vapuḥ sthūlanālīlaghiṣṭhaṁ vidheyam |
bhavantaṁ yathā dhārayann eṣa haste
na dhatte śramaṁ maṅgalātman namas te ||14||

Hegy atyám, Góvardhan! Halld fohászom: add, hogy tested könnyebb legyen a lótuszvirágnál, ne szenvedjen fáradtságot ő, ki téged kezében tart! Hódolat néked, te áldásos természetű!

bhramat-kuntalāntaṁ smita-dyotakāntaṁ
lasad-gaṇḍa-śobhaṁ kṛtāśeṣa-lobham |
sphuran-netra-lāsyaṁ murāres tvam āsyaṁ
varākūṭa-śāli sphuṭaṁ lokayālīḥ ||15||

Drága barátnőm, nézd csak Murári tündöklő arcát, mely körül hajfürtjei játszanak a szélben, sugárzó szépségű mosolyát, sóvárgó szeme táncolását – ő mindig a legjobbat akarja nekünk!”

A vara szó jelentheti a legjobbat, legkiválóbbat, de kérőt, udvarlót, vőlegényt is. A legjobb szándék így lehet udvarló szándék is.

nipīyeti rādhā-latā-vāṅ-marandaṁ
vara-prema-saurabhya-pūrād amandam |
dadhānaṁ madaṁ bhṛṅgavat-tuṅga-kūjaṁ
varāṅgī-calāpāṅga-bhaṅgāpta-pūjam ||16||

Hangosan zümmögő méhecskeként így kortyolta a karcsú Rádhá szavainak mámorító nektárját, a tiszta szerelem illatos, végtelen árját, s örvendezett e páratlan szépség nyugtalan oldalpillantásainak.

kathaṁ nāma dadhyāt kṣudhākṣāma-tundaḥ
śiśur me gariṣṭhaṁ girīndraṁ mukundaḥ |
tad etasya tuṇḍe haṭhād arpayāraṁ
vrajādhīśa dadhnācitaṁ khaṇḍa-sāram ||17||

„Vajon hogy bírja el az én kis Mukundám ezt a súlyos hegyet? Kilátszanak a bordái az éhségtől! Ó, Vradzsa ura, dugj gyorsan a szájába egy kis joghurtos cukrot!

mahā-bhāra-niṣṭhe sthite te kaniṣṭhe
labhe vatsa nīlāmbaroddāma-pīḍām |
avaṣṭabhya sattvaṁ tad asmai bala tvaṁ
dadasvāvilambaṁ sva-hastāvalambam ||18||

Kedves fiam, Nílámbar, belesajdul a szívem, ahogy öcsédet e nehéz teher alatt látom, segíts neki Bala, add gyorsan kezed erejét!”

A Bala név erőt jelent. Jasódá így sürgeti Balarámot: segítsd fiam öcsédet természetes vonásoddal, az erőddel. A Nílámbar név jelentése: kékruhás.

iti snigdha-varṇāṁ samākarṇayantaṁ
giraṁ mātur enāṁ ca nirvarṇayantam |
kaniṣṭhāṅgulī-śṛṅga-vinyasta-gotraṁ
pariprīṇita-vyagra-gopāla-gotram ||19||

Így hallotta anyja érte aggódó szerető szavait. Mikor a megrettent pásztorok látták, hogy a hegy szilárdan áll kisujja végén, lassacskán megnyugodtak.

A gotra szó jelent tehénkarámot, istállót is, illetve ernyőt is, így a harmadik pádában Krsna kisujjára emelt Góvardhanra háromszorosan is vonatkozik: mint hegy, tehénkarám, és ernyő, hiszen a hegy most ernyőként védi a pásztorokat s a jószágokat egyaránt. A negyedik pádában pedig ugyanez a szó család, nemzetség értelemben áll.

amībhiḥ prabhāvaiḥ kuto’bhūd akuṇṭhaḥ
śiśur dhūli-kelī-paṭuḥ kṣīra-kaṇṭhaḥ |
bibharty adya saptābdiko bhūri-bhāraṁ
giriṁ yac cirād eṣa kailāsa-sāram ||20||

„Vajon honnan lett ennek a fiúnak ilyen hatalmas ereje? Még csak hét éves, a porban kellene játszadoznia és tejet innia, s lám, oly hosszú ideje emeli magasba e hatalmas, a Kailászához fogható hegyet!

na śaṅkā dhara-bhraṁśane’smākam asmān
nakhāgre sahelaṁ vahaty eṣa yasmāt |
giri-dik-karīndrāgrahaste dharāvad
bhuje paśyatyāsya sphuraty adya tāvat ||21||

Ne aggódjunk, hogy netán leejti Góvardhant, hiszen oly könnyedén tartja a körme hegyén. Nézd csak! Olyan ő, akár a Földet az ormányán tartó királyi világőr-elefánt.”

iti sphāra-tārekṣaṇair mukta-bhogair
vrajendreṇa sārdhaṁ dhṛta-prīti-yogaiḥ |
muhur vallavair vīkṣyamānāsya-candraṁ
puraḥ sapta-rātrāntara-tyakta-tandram ||22||

Így szóltak a Vradzsa ura vezette pásztorok, s nem ettek semmit, mert szeretetük táplálta őket. Tágra nyílt csillagszemeikkel újra meg újra Krsna hold-arcát csodálták, ki hét éjjelen át egy szemhunyást sem aludt.

taḍid-dāma-kīrṇān samīrair udīrṇān
visṛṣṭāmbudhārān dhanur-yaṣṭi-hārān |
tṛṇīkṛtya ghorān sahasrāṁśu-caurān
durantoru-śabdān kṛtāvajñam abdān ||23||

Őt nézték, ki semmibe vette a viharos szelek korbácsolta, íjak seregeként villámokat szóró, eget elhomályosító rettenetes felhőket, melyek az Ezer-sugarú Napot is elrabolták, és hatalmas hangon dörögtek.

ahaṅkāra-paṅkāvalī-lupta-dṛṣṭer
vraje yāvad-iṣṭaṁ praṇītoru-vṛṣṭeḥ |
balāreś ca durmānitāṁ visphurantaṁ
nirākṛtya duṣṭāli-daṇḍe durantam ||24||

Őt nézték, ki megjelenésével elűzte a kevélységének süppedős mocsarában tisztánlátását elveszítő, s Vradzsát kénye-kedve szerint özönvízzel büntető Indra hamis önteltségét, s véget vetett az ártatlanok megbüntetésének.

balāri – Bala ellensége, Indra neve. Bala (vagy Vala) Kasjapa és Danu fia, egy aszura, ki Pándjadésa királya lett, ám Indra villámával kettéhasította.
A duṣṭāli-daṇḍe durantam szóösszetétel további lehetséges értelmezése: aki végtelen (durantam) a bűnök sorának (duṣṭa-āli, mert az āli sort, vonulatot is jelenthet) büntetésében (daṇḍe).

visṛṣṭoru-nīrāḥ sa-jhañjhā-samīrās
taḍidbhiḥ karālā yayur megha-mālāḥ |
raviś cāmbarāntar vibhāty eṣa śāntaḥ
kṛtānanda-pūrā bahir yāta śūrāḥ ||25||

„A hatalmas eső, a viharos szelek, a villámokkal cikázó félelmetes felhő-seregek mind elmentek már, s a Nap ismét az égen ragyog, oly békés minden! Ó, boldogságtól megittasult hősök, gyertek hát elő!”

iti procya niḥsārita-jñāti-vāraṁ
yathā-pūrva-vinyasta-śailendra-bhāram |
dadhi-kṣīra-lājāṅkurair bhāvinībhir
mudā kīryamāṇaṁ yaśaḥ-stāvinībhiḥ ||26||

E szavakkal szólt az elűzött rokonokhoz, majd a súlyos hegykirályt visszatette eredeti helyére. A szépséges gópík nagy örömmel aludttejet, tejet, gabonát és gabonacsírát szórtak rá, miközben magasztaló himnuszokat énekeltek.

vayaṁ hanta govinda saundaryavantaṁ
namaskurmahe śarma-hetor bhavantam |
tvayi spaṣṭa-niṣṭhyūta-bhūyaś cid-induṁ
mudā naḥ prasādīkuru prema-bindum ||27||

Néked ajánljuk hódolatunkat, oltalmazó s boldogságot hozó szépséges Góvinda! Benned árad szét a lelki létezés Holdja, áldj meg minket a rajongó szeretet egyetlen nektárcseppjével!

kṣubhyad-dambholi-jṛmbhottarala-ghana-ghaṭārambha-gambhīra-karmā
nistambho jambha-vairī giri-dhṛti-caṭulād vikramād yena cakre |
tanvā nindantam indīvara-dala-valabhī-nandad-indindirābhāṁ
taṁ govindādya nandālaya-śaśi-vadanānanda vandemahi tvām ||28||

Hegyemelő hőstetteddel megfékezted a rettenetes villámokat szóró magasra tornyosuló felhő-sereg élén sötét tetteket forraló Indrát, tested szépsége pedig elhomályosítja a kék lótusz levelei felett örvendező méhecske ragyogását. Ó, Góvinda, Nanda hajlékának hold-arcú boldogsága, köszöntsünk most téged!

jambha-vairī – Dzsambha ellensége, Indra neve. Miután a tejóceánból kiköpülték a nektárt, a félistenek és aszurák harcba kezdtek a halhatatlanság italáért. Ekkor végzett Indra az aszurák egyik vezérével, Dzsambhával.

Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj beszélgetése

Kavi Karnapúra a Srí Csaitanja felkelő holdja (Śrī Caitanya-candrodaya-nāṭaka) című drámájának hetedik színében mutatja be Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj találkozását és beszélgetését. E szín a király tanácskozótermében játszódik. A király és tanácsadója, Szárvabhauma Bhattácsárja a zarándokútján lévő Csaitanja Maháprabhuról beszélgetnek. Hogy hagyhatta itt Maháprabhu az Úr Dzsgannáthot? s vajon visszatér-e valaha? – kérdi a király. A szentek a szívükben viszik magukkal az Urat – feleli Szárvabhauma –, s mert barátai vannak itt, így idővel bizonnyal vissza is tér majd.
E beszélgetés közben jelenti az ajtónálló, hogy egy bráhmana érkezett hírekkel… őt Szárvabhauma Bhattácsárja küldött Maháprabhu nyomába. Nyomban beinvitálják, a király hellyel kínálja, és Szárvabhaumával együtt faggatni kezdi: merre járt az Úr, mi történt vele? A hírnök pedig elbeszéli Mahárabhu Kúrmaksétrai látogatásának történetét, és Vászudéva, a leprás bráhmana meggyógyítását. Ám adjuk át a szót a szereplőknek!

sārvabhaumaḥ: tatas tataḥ |

Szárvabhauma: És mi történt aztán?

vipraḥ: tataś ca nṛsiṁha-kṣetram upagamyāgamyānubhāvo bhagavantaṁ nṛsiṁhaṁ dṛṣṭvā stutvā praṇamya pradakṣiṇīkṛtya pratasthe |

Bráhmana: Az Úr azután felkereste Nrszinha-ksétrát. Ahogy megérkezett, s megpillantotta Úr Nrszinhát, imáit és hódolatát ajánlotta, aztán tisztelgőn körbejárta az oltárt, és folytatta útját.

kāñcanācala-marīci-vīcibhir
gaurayan kim api dakṣiṇāṁ diśam |
darśanena karuṇā-taraṅgiṇā
drāvayan jana-manāṁsi sarvataḥ ||4||

(4) Arany-hegyként tündökölve fénysugarak özönével
árasztotta el a délvidéket.
Láthatták őt, könyörületének kiáradó hullámai pedig
mindenfelé megolvasztották az emberek szívét.

api ca,
kṛṣṇa kṛṣṇa jaya kṛṣṇa kṛṣṇa he
kṛṣṇa kṛṣṇa jaya kṛṣṇa kṛṣṇa he |
kṛṣṇa kṛṣṇa jaya kṛṣṇa kṛṣṇa he
kṛṣṇa kṛṣṇa jaya kṛṣṇa pāhi naḥ ||5||

(s aztán)
(5) Krsna, Krsna, dicsőség néked, Krsna, Krsna!
Krsna, Krsna, dicsőség néked, Krsna, Krsna!
Krsna, Krsna, dicsőség néked, Krsna, Krsna!
Krsna, Krsna, dicsőség Krsna, oltalmazz minket!

ittham ambuda-vikasvara-svara-
snigdha-mugdha-vacanāmṛta-dravaiḥ |
hlādayan śrutimatāṁ śruti-dvayaṁ
cittam apy apaharan sa jagmivān ||6||

(6) E dalt énekelte, felhőmorajlásnak tűnő, zengő hangján.
Elbűvölő, ártatlanul egyszerű szavai nektár-áradásával
gyönyörködtette mindazok fülét, akik hallhatták őt,
s amerre csak elhaladt, mindenki szívét elrabolta.

A mugdha itt egyszerűt, ártatlanul tisztát, természetest jelent.

sārvabhaumaḥ: satyam evāttha | tasyaivam eva prakṛtiḥ |

Szárvabhauma: Így igaz. Ilyen az ő természete.

vipraḥ: tato godāvarī-tīram āsādya vihita-viśrame jagaj-jana-manobhirāme nirupama-kṛpābhirāme prema-saubhagavati bhagavati kanaka-ketakopavana iva parimalāmodita-dig-valaye sakala-guṇa-nilaye svayam-prakāśikayā tat-prathayā ko 'yaṁ ko 'yam iti kṛta-samūhaḥ samūhaḥ kṣauṇi-surāṇāṁ tatra militavān | nimantritaś ca kenāpi |
samanantaram ananta-rahasye sarvataḥ sañcarati jana-caya-śravaṇa-kānte tad-udante mantrākṛṣṭa iva graha-gṛhīta iva vismaya-camatkāra-vikāra-viśaṁsthūla iva rāmānanda-rāyaḥ samupeyivān |

Bráhmana: Aztán a Gódávarí partjára érve az egész világot elbűvölő, páratlanul könyörületes Úr megpihent. Szeretet és jószerencse áradt belőle. Olyan volt, akár egy arany-kétakí virágokkal pompázó illatos kert. Tündöklő ragyogása nyilvánvalóvá tette (az egész világ számára), hogy ő minden jótulajdonság tárháza, s hirdette kiválóságát. „Ki ez? Ki ez?” – kérdezgették egymástól a bráhmanák csoportjai, ahogy megpillantották őt – „Valakinek meg kellene hívnia őt!”
Végül megérkezett Rámánanda Ráj is, hogy találkozhasson a végtelen titokzatos, és a sokaság szívének oly kedves személlyel. Ámulattól izgatottan közeledett, akár ha varázslat vonzaná, vagy ha szellem szállta volna meg.

A sárga virágú kétakí a kiengesztelés virága. Bár fája girbe-gurba, levelei hegyesek és élesek, a közöttük megbúvó virág kellemes illatú. A hasonlat Csaitanja könyörületes természetére is utal.
A bráhmanákat a szöveg földi istenekként említi (kṣauṇi-sura). A sokaság szívének oly kedves személy: a szövegben a jana-caya-śravaṇa-kānta (ember-tömeg-hírnév-kedves) arra utal, hogy a tömegben futótűzként terjedt a csodálatos szerzetes felbukkanásának híre, és a kormányzót először ez vonzotta oda. Aztán ahogy megpillantotta Csaitanját, már messziről lenyűgözte személyének varázsa.

rājā: rāmānanda dhanyo’si dhanyo’si | yasya te nayana-viṣayībhūtās te caraṇāḥ |

Király: Ó, Rámánanda, nagyon áldott vagy, nagyon áldott! Megpillanthattad az Úr lábait!

vipraḥ: samanantaram āgatyaiva caraṇa-kamala-parisare sarerīyamānāśru nipatati sma svayam eva | aye tvam eva rāmānando 'sīti bhagavatā sānugraham ukte | atha kim iti ca pratyuce | tad anu bhagavatāpi sārvabhaumānurodhena bhagavad-ālokanam abhīṣṭaṁ mameti mayātra kṣaṇam avasthitam | tat su-vihitam eva vihitaṁ bhavatā yat svayam eva samupasede | tad ucyatāṁ kiñcid ity ābhāni |

Bráhmana: Azután szemében könnyei gyöngyeivel az Úr lótuszlábához omlott. „Óh, te vagy hát Rámánanda!?” – szólította meg könyörületesen az Úr. „Valóban” – felelte Rámánanda. „Szárvabhauma javaslatára vágytam megpillantani téged, s ím, most bekövetkezett e pillanat. Ez itt egy alkalmas hely, hadd üljek le ide melléd. Kérlek, válaszold meg a kérdéseim!”

tato yadyapi rāmānando hi ko 'yaṁ kiṁ nāma kiṁ mahimā kim āśayaḥ kiṁ tattvam iti kim api bhagavad-viṣayaka-jñāna-viśeṣaṇābhijñas tathāpi cira-kāla-kalita-satata-sakhya-sukha-subhaga-gam-bhāvuka iva niḥsādhvasa eva kim api paṭhituṁ upacakrame –

„Ki Ő? Milyen néven szólítható? Milyen a dicsősége? Miképpen menedék? Mi az (Abszolút) Igazság?” Noha Rámánanda részletekbe menően jártas e témákban, most előbb hosszasan ízlelte a meghitt barátság boldog, áldott hangulatát, majd határozott hangon e verset zengte:

A színmű előadásakor itt a figyelem a színpad másik oldalára fordul, ahol a hírnök bráhmana elbeszélésében megidézett Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj beszélgetnek.

mano yadi na nirjitaṁ kim amunā tapasyādinā
kathaṁ sa manaso jayo yadi na cintyate mādhavaḥ |
kim asya ca vicintanaṁ yadi na hanta ceto-dravaḥ
sa vā katham aho bhaved yadi na vāsanā-kṣālanam ||7||

(7) Ha az elme nem kontrollált, mit ér az önfegyelem, s a többi gyakorlat?
S vajon miként uralhatná az ember az elméjét, ha nem Mádhavára gondolva?
Ám mire a gondolat, ha nem olvad meg a szív?
És hogyan is lágyulhatna meg a szív, ha nem tiszták a vágyak?

A versmérték: pṛthivī (széles).

bhagavān: bāhyam etat |

A magasztos Úr: Ez csupán a felszín.

kā vidyā – hari-bhaktir eva, na punar vedādi-niṣpannatā
kīrtiḥ kā – bhagavat-paro’yam iti yā khyātir na dānādi-jā |
kā śrīḥ – tat-priyatā na vai dhana-jana-grāmādi-bhūyiṣṭhatā
kiṁ duḥkham – bhagavat-priyasya viraho no hṛd-vraṇādi-vyathā ||8||

(8) Mi a tudás? Csupán a Hari iránti szeretet (hari-bhaktir eva). E nélkül a véda is befejezetlen.
Mi a hírnév? Az Úrnak szentelődés (bhagavat-paraḥ). Az adományozásból és semmilyen más jótettből nem születik ehhez fogható hírnév.
Mi a gazdagság? Az Ő szeretete (tat-priyatā) . Sem vagyon, sem követők sokasága nem lehet ennél jelentősebb.
Mi a szenvedés? Elválás az Úrnak kedvestől (bhagavat-priyasya virahaḥ), nincs ennél szívettépőbb fájdalom!

A bāhya (felszín) szó szerint külsődlegest, kívül lévőt jelent. A verset a Csaitanját és Rámánandát játszó színészek szavaikat egymásba öltve szavalják. A 8. és 12. versek közti rész a Csaitanja-csaritámrta 2.8.245-260. részletével állítható párhuzamba.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

bhagavān: bhadram | ke muktāḥ |

A magasztos Úr: Úgy van! És kik a megszabadultak?

rāmānandaḥ:
pratyāsattir hari-caraṇayoḥ sānurāge na rāge
prītiḥ premātiśayini harer bhakti-yoge na yoge |
āsthā tasya praṇaya-rabhasasyopadehe na dehe
yeṣāṁ te hi prakṛti-sarasā hanta muktā na muktāḥ ||9||

Rámánanda:
(9) Akiknek Hari lábainak szeretetteljes közelségén kívül nincs más vonzalmuk,
Hari iránti forró szeretet bhakti-jógáján kívül nem ismernek más jógát,
és testüket mindig az iránta érzett heves ragaszkodás takarója fedi,
bizony, ők a természetüknél fogva megszabadultak, s nem a „megszabadultak”.

A versmérték: mandākrāntā (lassú léptű).

bhagavān: bhavatu |

A magasztos Úr: Igen!

kiṁ geyaṁ – vraja-keli-karma – kim iha śreyaḥ – satāṁ saṅgatiḥ
kiṁ smartavyam – aghāri-nāma – kim anudhyeyaṁ – murāreḥ padam |
kva stheyam – vraja eva – kiṁ śravaṇayor ānandi – vṛndāvana-
krīḍaikā – kim upāsyam atra – mahasī śrī-kṛṣṇa-rādhābhidhe ||10||

(10) Mit énekeljünk meg? A vradzsabéli kedvteléseket. Mi a legjobb e világban? A szentek társasága.
Mire emlékezzünk? Agha ellenségének nevére. Min meditáljunk? Murári lábain.
Hol éljünk? Csakis Vradzsában. Mi a fül gyönyöre? A vrndávan-béli
kedvtelések. Mi az imádandó? Srí Krsna és Rádhá neveinek magasztaló éneke!

Az első kérdések és válaszok lassú ütemben váltják egymást, kérdés, majd válasz és indoklás. A megszabadulás kibontása után azonban felgyorsul a beszélgetés, szinte egymás szavába vágva beszélget Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj.
Agha ellensége, Mura ellensége (Murári): Agha egy hatalmas kígyó testét felöltő démon, akit Krsna pusztított el. Az agha szó jelentése bűn, kín fájdalom – Agha démon így a megtestesült bűn, míg Mura az önhittség megtestesítője, melynek bástyái mögé bújunk (a név jelentése: körülzárás, körbevétel). Murával szintén Krsna végzett.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

bhagavān: bhadram | ucyatām ucyatām |

A magasztos Úr: Úgy van! Mondd még, mondd tovább!

rāmānandaḥ: (sva-gatam) itaḥ paraṁ kiṁ vaktavyam | praśnānurūpam uditam eva | adhunā yad vaktavyaṁ tenāsya sukhaṁ bhavati na veti na jānāmi | (iti kṣaṇam abhicintya prakāśam) –

Rámánanda: (maga elé) Ez a legvégső, mit mondhatnék még? Csak a kérdéseit követve válaszoltam. Mit mondhatnék most neki, ami elégedetté tenné… nem tudom. (Így tűnődik kis ideig, majd fennhangon folytatja)

nirvāṇa-nimba-phalam eva rasānabhijñāś
cuṣyantu nāma rasa-tattva-vido vayaṁ tu |
śyāmāmṛtaṁ madana-manthara-gopa-rāmā-
netrāñjalī-culukitāv asitaṁ pibāmaḥ ||11||

(11) Az ízeket nem ismerők csupán a nirvána nimba-gyümölcsét
szívogatják, ám mi, a lelki ízek igazságának tudói
a sötét nektárt, a szerelemtől felajzott fejőslánykák
szeme sarkának fekete vizét kortyoljuk.

A nimba (Azadirachta indica) apró gyümölcsének íze erősen kesernyés.
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége).

bhagavān: punar anyad ucyatām | samānarthakam etat |

A magasztos Úr: Folytasd tovább! Ahogy eddig!

rāmānandaḥ: itaḥ paraṁ pratipādyam eva nāsti | kim anyad vaktavyam | (iti manasi vicārya prakāśam) –

Rámánanda: Nincs elmondható ezen túl semmi. Mi mást mondhatnék? (Elgondolkodik kissé, majd fennhangon)

līḍhān eva pathaś cakora-yuvatī-yūthena yāḥ kurvate
sadyaḥ spāṭikayanti ratna-ghaṭitāṁ yāḥ pāda-pīṭhāvalīm |
yāḥ prakṣālita-mṛṣṭayor jala-lava-prasyanda-śaṅkākṛtas
tāḥ kṛṣṇasya padābjayor nakha-maṇi-jyotsnāś ciraṁ pāntu vaḥ ||12||

(12) A csakóra madárkák raja csókolta végig az ösvényt,
melyen ékkövekkel kirakott kristályok soraként csillognak nyomainak oltárai,
s melyet a reménykedő könnyek zápora áztatott, és kent fel –
Krsna lótuszlába körmeinek tündöklő ragyogása oltalmazzon benneteket mindörökké!

A csakóra olyan fogoly-madár, ki a költők szerint kizárólag holdfényen él. A Hold a nektár forrása, így a holdfény a nektár tündöklése – a csakóra madarat pedig csak ez teszi elégedetté (a madár megnevezése a cak – megelégszik igéből származik). Másfelől a heves, ám viszonzatlan szerelem szimbóluma is: hiszen a földön szaladó madár számára a Hold elérhetetlen messzeségben ragyog az égen.
A vers azt a pillanatot állítja elénk, mikor a rásza-tánc köre felbomlik. Krsna Rádhá keresésére indul, a gópík pedig az éjszakai erdőben nyomaikat kutatják. A gópík csakóra madárként állnak előttünk, kik végigcsókolják Krsna lábnyomait.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

bhagavān: kāvyam evaitat | punar ucyatam |

A magasztos Úr: Ez valódi költészet! Kérlek, folytasd!

rāmānandaḥ: (kṣaṇaṁ vicintya) –

Rámánanda: (egy pillanatra eltűnődve)

śrīvatsasya ca kaustubhasya ca ramā-devyāś ca garhākaro
rādhā-pāda-saroja-yāvaka-raso vakṣaḥ-sthala-stho hareḥ |
bālārka-dyuti-maṇḍalīva timiraiś chandena vandīkṛtā
kālindyāḥ payasīva pīva-vikacaṁ śoṇotpalaṁ pātu naḥ ||13||

(13) A Srívatsza, a Kausztubha, de még maga a szerencseistennő is jelentéktelenné válik
Hari domború mellkasán, Rádhá lótuszlábának piros nyoma mellett.
Akár a felkelő nap bíbor-fény ragyogása, kit a sötétség köszönt imáival,
vagy a kibomlott vörös lótusz a Jamuná vizén – e lábnyom oltalmazzon bennünket!

A Srívatsza fehér szőrtincs Krsna és Visnu mellkasán, annak jeleként, hogy Srí, a szerencseistennő mindig ott pihen. A Kausztubha ékkő a tejóceán kiköpülése során bukkant a felszínre, és Visnu mellkasát díszíti. Ám mindezen ékességeket elhomályosítja Rádhá talpának pirosló nyoma – a fenséges istenimádat válik jelentéktelenné a rajongó istenszerelem mellett. A sötétség köszöntötte bíbor nap, a Jamuná sötét vizén tündöklő vörös lótusz – mindkét kép a sötét háttérben tündöklő piros ragyogás kontrasztját festi elénk.
A versmérték: śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték)

bhagavān: idam api tathā |

A magasztos Úr: Így, így!

rāmānandaḥ: (caraṇau dhṛtvā) –

Rámánanda: (az Úr lábait megragadva)

sakhi na sa ramaṇo nāhaṁ ramaṇīti bhidāvayor āste |
prema-rasenobhaya-mana iva madano niṣpipeṣa balāt ||14||(

14) Kedves barátnőm, nincs két személy immár – ő egy szerelmes férfi,
és én egy szerelmes leány –, nincs már különbség!
A Szerelemisten erővel összezúzta,
és a szerelem ambróziájává préselte szíveinket.

athavā,
ahaṁ kāntā kāntas tvam iti na tadānīṁ matir abhūn
mano-vṛttir luptā tvam aham iti nau dhīr api hatā |
bhavān bhartā bhāryāham iti yad idānīṁ vyavasitis
tathāpi prāṇānāṁ sthitir iti vicitraṁ kim aparam ||15||

(vagy)
(15) Én az egyik szerelmes, s te a másik – e látásmód már a múlté,
a józan ész csónakja megfeneklett, nincs többé te és én. Mindkettőnk értelme elveszett.
Most mégis így próbálok gondolkodni: te a férj, s én a feleség –
életek hosszú során át vajon történhet-e ennél különlegesebb?

Rámánanda Ráj úgy fordul Csaitanjához, mint Rádhához egy barátnője. A Csaitanja-csaritámrtában ugyanez a hangulat a 2.8.194. versben lelhető fel, ott Rámánanda az elválástól szenvedő Rádhá szavait énekli meg.
A versmérték: śikhariṇī (koronás)

sārvabhaumaḥ: tato bhagavatā kim uditam ?

Szárvabhauma: S aztán mit mondott az Úr?

vipraḥ: tadā yad avalokitaṁ tad ākalaya –

Bráhmana: Íme, ezt láttam, akkor:

dhṛta-phaṇa iva bhogī gāruḍīyasya gānaṁ
tad-uditam ati-raty-ākarṇayan sāvadhānam |
vyadhikaraṇatayā vānanda-vaivasyato vā
prabhur atha kara-padmenāsyam asyāpy adhatta ||16||

(16) Akár egy kifeszített csuklyájú kobra, ki a kígyó-orvos énekét
hallgatja, úgy csüngött szavain, feszült figyelemmel.
Aztán mert alkalmatlannak találta, vagy talán túláradó boldogsága miatt?
az Úr lótuszkezét Rámánanda szájára tette.

A versmérték: mālinī (megkoszorúzott, virágfüzérrel övezett)

rājā: bhaṭṭācārya! ko’yaṁ sandarbhaḥ?

Király: Bhattácsárja! Mit jelent ez?

sārvabhaumaḥ: mahārāja | nirupādhi hi prema kathañcid apy upādhiṁ na sahata iti pūrvārdhe bhagavatoḥ kṛṣṇa-rādhayor anupadhi-prema śrutvā tad eva puruṣārthīkṛtam | bhagavatā mukha-pidhānaṁ cāsya tad-rahasyatv aprakāśakam |

Szárvabhauma: Királyom! A minden korláton túllépő szerelem semmilyen megjelölést nem tűr, ezért hallván Krsna és Rádhá szerelméről szóló nyílt beszédet, az emberek javára tekintettel az Úr elfedte Rámánanda száját, hogy ne fedhesse fel e titkot.

vipraḥ: tadā cikura-kalāpaṁ dvidhā kṛtvā tenaiva tac-caraṇa-yugaṁ veṣṭayitvā nipatya gaditam –

Bráhmana: És akkor (Rámánanda az Úr) lábaihoz omlott, hajával beborítva lábait, és így szólt:

mahā-rasika-śekharaḥ sarasa-nāṭya-līlā-guruḥ
sa eva hṛdayeśvaras tvam asi me kim u tvāṁ stumaḥ |
tavaitad api sāhajaṁ vividha-bhūmikā-svīkṛtir
na tena yati-bhūmikā bhavati no’ti-vismāpanī ||17||

(17) A lelki ízek értőinek koronaékszere, a szerelmes táncos kedvtelések mestere,
bizony ő, a Szívek Ura nem más, mint te magad! Mi pedig magasztalunk téged.
Magától értetődő természetességgel öltesz magadra számos szerepet,
ám oly csodálatos ez a szerzetes-szerep, amit most magadra vettél!

(iti ciraṁ caraṇa-kamalaṁ dhṛtvā rudann āsīt | madhye madhye kiñcid gadati ca |

(Az Úr lótuszlábát hosszasan ölelve felzokog, s eközben így szól:)

ākasmiko na vidhinā nidhir abhyanāyi
bhagnaḥ kim indur amṛtasya yad eṣa pātaḥ |
ānanda-bhūruha-phalaṁ su-vipac-cāriṇāṁ
dṛṣṭaṁ yad eva tava deva padāravindam ||18||

(18) Jósorsom váratlanul kincsekkel halmoz el –
de mire a Holdból aláhulló nektárzuhatag?
A boldogság fájának legérettebb, legkívánatosabb gyümölcsét,
lótuszlábad pillanthattam most meg, óh, Uram!

bhagavan, yathaivādya mayā svapne dṛṣṭaṁ tathaiva sākṣād api |

Uram, ahogy álmomban láttalak, éppúgy jelentél meg most előttem.

(iti punar api pādau dhṛtvā roditi | bhagavān gāḍhaṁ pariṣvajate)

(Így szólván, újra csak zokogott és az Úr lábait szorongatta, ám ő fölemelte, és szorosan magához ölelte.)

ataḥ paraṁ nimantrayitvā, vipra-vareṇa samāgatya, deva aparāhṇo jātaḥ ity ukto bhagavān mādhyandina-karmaṇe calitavān | vayam api tac-caraṇāravindaṁ praṇamya tad ahar eva pratyājigamiṣavaḥ smaḥ |

Majd egy jeles bráhmana lépett oda, és meginvitálta (Maháprabhut), mondván: Uram, itt a délután! ekkor az Úr távozott, hogy eleget tegyen déli kötelességeinek. Mi is hódolatainkat ajánlottuk lótuszlábánál, és még aznap elindultunk visszafelé.

sārvabhaumaḥ: tad adhunā viśrāmyatāṁ bhavadbhiḥ |

Szárvabhauma: Most pedig pihenj meg, kérlek.

vipraḥ: yathājñāpayati bhavān |

Bráhmana: Ahogy kívánod, uram.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

az Úr Csaitanja Rámánanda Rájjal találkozik

Krsnadász Kavirádzs gószvámí főművének, a Csaitanja-csaritámrtának talán egyik legszebb része a Madhja-lílá nyolcadik fejezete, mely Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj első találkozását és beszélgetését mondja el. A beszélgetés végigjárja az istenimádat eszményeit, a varnásram dharmától a rajongó szeretet változatos ízein keresztül Rádhá imádatáig, s még tovább.
Csaitanja és Rámánanda találkozásáról Lócsan dász Thákur Csaitanja-mangala című műve is beszámol, a Sésa-khanda első fejezetében – ám egészen más hangulatban. Krsnadász Kavirádzs elbeszélésében Rámánanda Ráj tárja fel az eszményeket sorban, egymás után, ő az aktív fél, Csaitanja sokáig szinte csak kérdez. A második nap beszélgetésében – ez a történet Kavi Karnapúra Csaitanjacsandródaja nátaka (Csaitanjacsandra holdjának felemelkedése) című színművében is felmerül – szintén Csaitanja kérdez.
Ám Lócsan dász elbeszélésében teljes mértékben a csodás Csaitanja a főszereplő, Rámánanda csupán részese az Úr kedvtelésének. Lócsan dász elbeszélése azt a pillanatot mutatja meg, amikor Csaitanja Krsnaként jelenik meg Rámánanda Ráj előtt. Krsnadász Kavirádzs művében is találunk hasonló mozzanatot: a beszélgetés végén Csaitanja Rádhá-Krsna alakját tárja fel Rámánandának (Cscs. 2.8.267-289.).

 Íme, a Csaitanja-mangala Sésa-khandájának első fejezete:


Másnap Gauránga és társa elhagyta Dzsijada-Nrszinhát, dél felé folytatva útját. Elmerülve a krsna-préma eksztázisban Kanycsiba érkezett. E város szemet gyönyörködtető, valódi ékkő a többi település közt.
Bár az Úr Csaitanja soha nem nézett az érzékkielégítésbe merülő emberek arcára, most mégis meglátogatta a vidék kormányzóját. Odament a palota kapuőréhez, és így szólt hozzá: „Látni szeretném a kormányzót!”
Eközben a kormányzó – Rámánanda Ráj – belső szobájában, az oltár előtt ült, és Krsna imádatába mélyedt. Mikor a kapuőr jelentette, hogy egy nagy szerzetes érkezett, hogy meglátogassa őt, a kormányzó nem szólt egy szót sem – folytatta meditációját. A kapuőr nem merte megzavarni a kormányzót, így visszatért a kapuhoz, és jelentette Gaurángának: „Sajnos nem tudtam átadni látogatásának hírét a kormányzónak, éppen a púdzsáját végzi. Senki nem zavarhatja őt ilyenkor!”
Az Úr – szívében mosollyal – figyelmen kívül hagyta a kapuőr figyelmeztetését, és belépett a palotába, hogy a kormányzóval találkozzék. Megállt a szobája előtt, ahol Rámánanda Ráj a múrtiját imádta.
A kormányzó éppen Krsnán meditált, ám váratlanul Gauracsandra alakja jelent meg a gondolataiban. Zavartan a mahá-mantra zengésébe fogott, majd újra megpróbált elmélyedni meditációjában. Ám megint csak Gauracsandrát látta Krsna helyett. „Mi történik? kit látok?” – tűnődött zavarodottan. Szilárd elhatározással ismét megpróbált meditációjába mélyedni, ám újfent Gauránga jelent meg a szívében. Zavarodottan nyitotta ki a szemeit, s pillantása rögtön Gauracsandrára, a szerzetesek legnagyszerűbbjére esett, aki éppen előtte állt.
A kormányzó tiszteletteljesen felállt, majd meghajolt az Úr lótuszlábai előtt. Csodálattal töltötte el Gauránga aranyló alakjának tündöklő szépsége. Szívében ujjongott, ám meg is lepődött: hogyan került az Úr a szobájába? Mosolyogva így kérdezte őt: „Miként jelentél meg a gondolataimban, hogyan léptél be a meditációmba? Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy megpillanthattam lótuszlábad!”
Az Úr Csaitanja így felelt: „Nem tudod, ki vagy? Ismerj rám, azért jöttem, hogy magammal vigyelek!” Gaurahari szívből kacagott, majd aranyló alakjában megmutatta a Rámánanda Ráj szívében imádott istenségének képét. Aztán aranyfényű alakját feladva feketés Krsna formáját mutatta meg: kezében fuvola, dhótija fénylő sárga, varkocsában pávatoll, ragyogó ékszerekkel és erdei virágok füzéreivel ékesen. A kormányzó boldogan gyönyörködött benne – ám egy pillanat múlva az Úr ismét aranyfényű Gaurángaként állt előtte.
Madarak, vadállatok, fák, levelek, kúszónövények, és minden más Gauránga olvadt-arany ragyogását tükrözte vissza, Rámánanda Ráj pedig Gauránga lábaihoz omlott. Magához ölelte az Úr lótuszlábait, és elvesztette eszméletét. Az Úr Csaitanja felemelte őt, kézenfogta, majd távozott.
Lócsan dász így beszéli el az Úr Csaitanja Rámánanda Rájjal való találkozásának csodálatos kedvtelését.

Rámánanda-szamvád – Csaitanja Maháprabhu feltárja önmagát Rámánanda Ráj előtt

Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj találkozásának tetőpontja, amikor Csaitanja feltárja eredeti formáját Rámánanda előtt. A történet Krsnadász Kavirádzs gószvámí ekképpen beszéli el:

iṣṭa-goṣṭhī kṛṣṇa-kathā kahi' kata-kṣaṇa |
prabhu-pada dhari' rāya kare nivedana ||262||
kṛṣṇa-tattva rādhā-tattva prema-tattva-sāra |
rasa-tattva līlā-tattva vividha prakāra ||263||
eta tattva mora citte kaile prakāśana |
brahmāke veda yena paḍāila nārāyaṇa ||264||
antaryāmī īśvarera ei rīti haye |
bāhire nā kahe, vastu prakāśe hṛdaye ||265||

(262) Ahogy Krsnával kapcsolatos témákról beszélgettek, Rámánanda Ráj
egy pillanatra megragadta az Úr lábát, és könyörögni kezdett hozzá:
(263) A Krsnáról szóló igazság, Rádháról szóló igazság, a szerelmükről szóló igazság színe-java,
a lelki ízekről szóló igazság, a kedvtelésekről szóló igazság – mindez oly sokféle!
(264) Ezeket az igazságokat mind megnyilvánítottad a szívemben,
miként Nárájan tanította Brahmát.
(265) A Belső Vezérlő (Felsőlélek) Isten egy formája,
nem kívülről beszél, hanem a szívben nyilvánítja meg valóságról szóló tudást.

janmādy asya yato 'nvayād itarataś cārtheṣv abhijñaḥ sva-rāṭ
tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye muhyanti yat sūrayaḥ |
tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayo yatra tri-sargo 'mṛṣā
dhāmnā svena sadā nirasta-kuhakaṁ satyaṁ paraṁ dhīmahi ||266||

(266) Akitől e világ teremtése (fenntartása és megsemmisítése) ered, aki közvetlenül és közvetve minden ok ismerője s önmaga ura,
aki a szívén át adta a védát az eredeti bölcsnek, (Brahmának), s akitől zavarba jönnek a félistenek is,
kiben a teremtés oly valóságos(nak látszik), akár a tűz, a víz s a föld egymásba tűnése,
s aki saját hajlékával együtt mindig túl van az érzékcsalódás világán – meditáljunk hát rajta, a Legfőbb Valóságon!

(Bhág.1.1.1.)

eka saṁśaya mora āchaye hṛdaye |
kṛpā kari' kaha more tāhāra niścaye ||267||
pahile dekhiluṅ tomāra sannyāsi-svarūpa |
ebe tomā dekhi muñi śyāma-gopa-rūpa ||268||
tomāra sammukhe dekhi kāñcana-pañcālikā |
tāṅra gaura-kāntye tomāra sarva aṅga ḍhākā ||269||
tāhāte prakaṭa dekhoṅ sa-vaṁśī vadana |
nānā bhāve cañcala tāhe kamala-nayana ||270||
ei-mata tomā dekhi' haya camatkāra |
akapaṭe kaha, prabhu, kāraṇa ihāra ||271||

(267) Egy kétség van még a szívemben,
kérlek téged, kegyesen oszlasd el.
(268) Először szerzetesnek tekintettelek,
s most Sjáma, a pásztorfiú alakját látom.
(269) Ám előtted egy aranyló alakot is érzékelek,
kinek fénye beborítja tested.
(270) Orcád előtt fuvolád látom,
s a színes érzelmekkel ide-oda rebbenő lótuszszemed.
(271) Így látlak téged, és ez oly csodás!
Mondd el kérlek kertelés nélkül ennek okát!

prabhu kahe – kṛṣṇe tomāra gāḍha-prema haya |
premāra svabhāva ei jāniha niścaya ||272||
mahā-bhāgavata dekhe sthāvara-jaṅgama |
tāhāṅ tāhāṅ haya tāṅra śrī-kṛṣṇa-sphuraṇa ||273||
sthāvara-jaṅgama dekhe nā dekhe tāra mūrti |
sarvatra haya nija iṣṭa-deva-sphūrti ||274||

(272) Szólt az Úr: Nagyon mély a szereteted Krsna iránt.
Amit látsz az nem más, mint rajongó szereteted természete. Legyen ez a bizonyosságod!
(273) Egy nagy bhakta mozgót és mozdulatlant,
bármi is legyen, Krsna megjelenéseként lát.
(274) Mozgót és mozdulatlant szemlélve valójában nem annak formáját látja,
mert mindenben csak imádott urát veszi észre.

Csak imádott urát veszi észre: nija iṣta-deva-sphūṛti – mondja a vers, a sphūrti szó remegést, megnyilvánulást, illetve emlékek bevillanását is jelent.

sarva-bhūteṣu yaḥ paśyed bhagavad-bhāvam ātmanaḥ |
bhūtāni bhagavaty ātmany eṣa bhāgavatottamaḥ ||275||

(275) Aki minden lényben magából kiindulva látja a lelki önazonosságot,
s lényeket istenben, az Átmanban, ő a legkiválóbb bhakta.

(Bhág. 11.2.45.)

vana-latās tarava ātmani viṣṇuṁ
vyañjayantya iva puṣpa-phalāḍhyāḥ |
praṇata-bhāra-viṭapā madhu-dhārāḥ
prema-hṛṣṭa-tanavo vavṛṣuḥ sma ||276||

(276) Az erdei liánok s fák szívében mintha maga Visnu
mutatkozott volna meg. Virágokkal és gyümölcsökkel gazdagon,
terhüktől meghajolva álltak a fák, mézpatakokat
hullattak, s a szeretet eksztázisában örvendeztek.

(Bhág. 10.35.9.)

rādhā-kṛṣṇe tomāra mahā-prema haya |
yāhāṅ tāhāṅ rādhā-kṛṣṇa tomāre sphuraya ||277||

(277) Oly nagy a szereteted Rádhá-Krsna iránt,
ezért számodra bármiben és mindenben Rádhá-Krsna jelenik meg.

rāya kahe – prabhu tumi chāḍa bhāri-bhūri |
mora āge nija-rūpa nā kariha curi ||278||
rādhikāra bhāva-kānti kari' aṅgīkāra |
nija-rasa āsvādite kariyācha avatāra ||279||

(278) Szólt Rámánanda Ráj: Ó, Uram, hagyd kérlek e sok komoly szót,
s ne rejtegesd előttem saját, valódi alakod!
(279) Rádhiká érzelmét és ragyogását vetted magadra,
s azért szálltál alá, hogy saját szerelmed ízébe kóstolj.

Saját szerelmed ízébe kóstolj: nija-rasa āsvādite – „önnön raszád megízlelni” áll a versben. A rasza jelent folyadékot, a fák ízes nedvét, ám átvitt értelemben általában ízt, hangulatot, érzelmet, különösképpen a szerelmet, illetve valaminek a lényegét, velejét.

nija-gūḍha-kārya tomāra prema āsvādana |
ānuṣaṅge prema-maya kaile tribhuvana ||280||
āpane āile more karite uddhāra |
ebe kapaṭa kara tomāra kona vyavahāra ||281||

(280) Saját titkos hivatásod e szeretet megízlelése,
ám ennek következtében a három világot is átfűtöd istenszeretettel.
(281) Személyesen magad jöttél, hogy felemelj és megszabadíts,
most mégis kerülgeted csak a forró kását. Miféle viselkedés ez?

Felemelj és megszabadíts: uddhāra, a szó elsődleges jelentése felemel, ám megment, megszabadít, megoltalmaz értelemben is használt szó.
Kerülgeted a forró kását: kapaṭa kara, cselesen, fondorlatosan viselkedsz, ám a félrevezetés hamisságának kárhoztatása helyett inkább a nyíltságot kéri számon Rámánanda.

tabe hāsi' tāṅre prabhu dekhāila svarūpa |
rasa-rāja mahābhāva dui eka rūpa ||282||

(282) Az Úr elmosolyodott, és feltárta neki saját valós formáját:
Raszarádzs és Mahábháva, ketten egy testben.

Raszarádzs a lelki ízek királya, Krsna, Mahábháva , a csupaszív érzelem pedig Rádhá.
Sríla Prabhupád kommentárjában Szvarúp Dámódar versét idézi:

rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktir asmād
ekātmānāv api bhuvi purā deha-bhedaṁ gatau tau |
caitanyākhyaṁ prakaṭam adhunā tad-dvayaṁ caikyam āptaṁ
rādhā-bhāva-dyuti-suvalitaṁ naumi kṛṣṇa-svarūpam ||

Rádhá és Krsna szerelmének kibontakozása az isteni gyönyör-energia. Ők
ketten egy lélek, s bár hajdan a földön különváltak egymástól,
most Csaitanjának nevezik kettejük együttes alakját.
Krsnát magasztalom, kit Rádhá érzelmeinek ragyogása ölel körül!

dekhi' rāmānanda hailā ānande mūrcchite |
dharite nā pāre deha paḍilā bhūmite ||283||
prabhu tāṅre hasta sparśi' karāilā cetana |
sannyāsīra veṣa dekhi' vismita haila mana ||284||

(283) Megpillantva e formát Rámánanda a gyönyörtől elvesztette az eszméletét.
Képtelen volt tovább állni, a földre roskadt.
(284) Ekkor az Úr megérintette a kezét, Rámánanda pedig nyomban magához tért.
A szerzetesi ruhát látva megdöbbent.

āliṅgana kari' prabhu kaila āśvāsana |
tomā vinā ei-rūpa nā dekhe anya-jana ||285||
mora tattva-līlā-rasa tomāra gocare |
ataeva ei-rūpa dekhāiluṅ tomāre ||286||

(285) Az Úr magához ölelte őt, s e szavakkal nyugtatta meg:
Rajtad kívül más nem látta ezt a formát.
(286) Tisztában vagy a kedvteléseim és velem kapcsolatos lelki ízek valós természetével,
ezért tártam fel előtted e formám.

Tisztában vagy: gocare, azaz tehén-járásnyi, bejárt, belakott terület, átvitt értelemben otthonosan mozog valamilyen területen, vagy befolyása, hatalma van fölötte.

gaura aṅga nahe mora rādhāṅga-sparśana |
gopendra-suta vinā teṅho nā sparśe anya-jana ||287||
tāṅra bhāve bhāvita kari' ātma-mana |
tabe nija-mādhurya kari āsvādana ||288||

(287) Testem valójában nem világos (gaura), ez csupán Rádhá testének érintése,
és a pásztorok vezérének fián, Krsnán kívül nem érint ő senki emberfiát.
(288) Az ő érzelmei hatják át testem és elmém,
így ízlelem saját szerelmes hangulatom (nija mādhurya).

Bhaktivédánta Szvámí, Sríla Prabhupád ekképpen tolmácsolja Gauraszundar szavait: „Óh, Rámánanda, nem csupán egy világos bőrszínű személy áll előtted. Én vagyok Srí Krsna, s amit látsz, az örök formám megnyilvánulása, amely Srímatí Rádhárání testszínébe burkolózik. Srí Krsnán kívül senki sem érintheti Srímatí Rádháránít, ezért öltöm magamra Rádhiká érzelmeit, s így hódolok saját örömömnek. Ebben az örök formámban Srí Krsna édes mivoltát is megízlelem.” (Az élet végső célja)

tomāra ṭhāñi āmāra kichu gupta nāhi karma |
lukāile prema-bale jāna sarva-marma ||289||
gupte rākhiha, kāhāṅ nā kario prakāśa |
āmāra bātula-ceṣṭā loke upahāsa ||290||
āmi eka bātula, tumi dvitīya bātula |
ataeva tomāya āmāya ha-i sama-tula ||291||

(289) Előtted nem marad titokban semmilyen tettem,
még ha rejtegetném is, szereteted erejével mindent tudsz, a szívembe látsz.
(290) Ám tartsd titokban kérlek, ne tárd fel soha,
őrült tetteim csak kinevetné a világ.
(291) Én bolond vagyok, s te egy másik bolond.
Ezért egyformák vagyunk, te meg én.

ei-rūpa daśa-rātri rāmānanda-saṅge |
sukhe goṅāilā prabhu kṛṣṇa-kathā-raṅge ||292||
nigūḍha vrajera rasa-līlāra vicāra |
aneka kahila tāra nā pāila pāra ||293||
tāmā, kāṅsā, rūpā, sonā, ratna-cintāmaṇi |
keha yadi kāhāṅ potā pāya eka-khāni ||294||
krame uṭhāite seha uttama vastu pāya |
aiche praśnottara kaila prabhu-rāmarāya ||295||

(292) Ekképpen töltött tíz éjszakát Rámánanda Ráj társaságában
az Úr nagy boldogságban, a Krsnáról szóló elbeszélések zamatát ízlelve.
(293) Vradzsabéli szerelmes kedvtelések bensőséges témáit fontolták meg közösen,
ám bármennyit is beszéltek róla, nem értek a végére.
(294) Réz, ón, ezüst, arany és érintőkő –
mintha mindezt egy helyen találná az ember a föld mélyén.
(295) Fokozatosan, egymás után hozták a felszínre az egyre nemesebb fémeket,
az Úr kérdései és Rámánanda Ráj válaszai éppen ilyenek.

āra dina rāya-pāśe vidāya māgilā |
vidāyera kāle tāṅre ei ājñā dilā ||296||
viṣaya chāḍiyā tumi yāha nīlācale |
āmi tīrtha kari' tāṅhā āsiba alpa-kāle ||297||
dui-jane nīlācale rahiba eka-saṅge |
sukhe goṅāiba kāla kṛṣṇa-kathā-raṅge ||298||
eta bali' rāmānande kari' āliṅgana |
tāṅre ghare pāṭhāiyā karila śayana ||299||

(296) Másnap Csaitanja engedélyt kért Rámánanda Rájtól, hogy útnak indulhasson,
és búcsúzáskor ezt az utasítást adta neki:
(297) A világi ügyeket magad mögött hagyva menj Nílácsalba,
zarándokutam végeztével hamarost én is visszatérek oda.
(298) Mindketten Nílácsalban élünk majd,
s boldogan múlatjuk együtt az időt a Krsnáról szóló elbeszélések zamatait ízlelve.
(299) Így szólt, majd megölelte Rámánandát,
s miután hazaküldte, maga is nyugovóra tért.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Rámánanda-szamvád – kérdések és válaszok

Ahogy közeledett az alkonyat, Rámánanda Ráj ismét felkereste Csaitanja Maháprabhut. Letelepedtek egy félreeső helyen, és folytatták a beszélgetést.

prabhu kahe – kon vidyā vidyā-madhye sāra |
rāya kahe – kṛṣṇa-bhakti vinā vidyā nāhi āra ||245||

(245) Az Úr szólt: Mely tudás minden bölcsesség közül a legfontosabb?
Rámánanda Ráj így felelt: Krsna-bhakti nélkül nincs semmilyen tudás.

kīrti-gaṇa-madhye jīvera kon baḍa kīrti |
kṛṣṇa-bhakta baliyā yāṅhāra haya khyāti ||246||

(246) A különféle elismerésre méltó dolgok közül melyik a legdicsőbb?
Krsna bhaktájának lenni – övé a legnagyobb hírnév.

sampattira madhye jīvera kon sampatti gaṇi |
rādhā-kṛṣṇe prema yāṅra, sei baḍa dhanī ||247||

(247) A számtalan vagyon közt mely gazdagság a legnagyobb?
Rádhá és Krsna iránti rajongó szeretet – aki ezzel bír, ő legvagyonosabb.

duḥkha-madhye kona duḥkha haya gurutara |
kṛṣṇa-bhakta-viraha vinā duḥkha nāhi dekhi para ||248||

(248) A szenvedések közt mely szenvedés a legsúlyosabb?
Krsna hívétől való elválásnál nem látok nagyobb szenvedést.

mukta-madhye kon jīva mukta kari' māni |
kṛṣṇa-prema yāṅra, sei mukta-śiromaṇi ||249||

(249) A megszabadultak közt ki a valóban megszabadult?
Kit rajongó szeretet fűz Krsnához, ő a megszabadultak koronaékszere.

gāna-madhye kona gāna – jīvera nija dharma |
rādhā-kṛṣṇera prema-keli – yei gītera marma ||250||

(250) A magasztaló énekek közül melyik dal az élőlény személyes dharmája?
A Rádhá-Krsna szerelmes kedvteléseit megéneklő – ez a dalok legbelsőbb titka”

śreyo-madhye kona śreyaḥ jīvera haya sāra |
kṛṣṇa-bhakta-saṅga vinā śreyaḥ nāhi āra ||251||

(251) Az áldásos (tettek) közt melyik a lélek számára a legfontosabb?
Krsna hívének társaságán kívül nincs más.

A śreyas a śrī melléknév középfoka, így szó szerinti jelentése jobb, kedvezőbb. Átvitt értelemben áldást, jólétet jelent.

kāṅhāra smaraṇa jīva karibe anukṣaṇa |
kṛṣṇa'-nāma-guṇa-līlā – pradhāna smaraṇa ||252||

(252) Mire emlékezzen az ember minden pillanatban?
Krsna neve, tulajdonságai és kedvtelései – ez a legfontosabb, erre emlékezzünk.

dhyeya-madhye jīvera kartavya kon dhyāna |
rādhā-kṛṣṇa-padāmbuja-dhyāna – pradhāna ||253||

(253) A meditáció fajtái közt melyik meditációt gyakorolja az ember?
Rádhá-Krsna lótuszlábainak meditációja – ez a legfontosabb.

sarva tyaji' jīvera kartavya kāhāṅ vāsa |
vraja-bhūmi vṛndāvana yāhāṅ līlā-rāsa ||254||

(254) Hol éljen az ember, miután mindent elhagyott?
Vradzsa-bhúmi földjén, Vrndávanban, a rásza-tánc színhelyén.

śravaṇa-madhye jīvera kon śreṣṭha śravaṇa |
rādhā-kṛṣṇa-prema-keli karṇa-rasāyana ||255||

(255) A megannyi tanulmányozható téma közül melyik a legkedvezőbb?
Rádhá-Krsna szerelmes kedvtelései, ezek jelentik a fül gyönyörét.

upāsyera madhye kon upāsya pradhāna |
śreṣṭha upāsya – yugala rādhā-kṛṣṇa nāma ||256||

(256) Az imádandók közt mi a leginkább imádandó?
Az isteni pár, Rádhá-Krsna neve a legáldásosabb imádandó.

mukti bhukti vāñche yei kāhāṅ duṅhāra gati |
sthāvara-deha, deva-deha yaiche avasthiti ||257||
arasa-jña kāka cūṣe jñāna-nimba-phale |
rasa-jña kokila khāya premāmra-mukule ||258||
abhāgiyā jñānī āsvādaye śuṣka jñāna |
kṛṣṇa-premāmṛta pāna kare bhāgyavān ||259||

(257) Mire jutnak azok, akik megszabadulásra, vagy érzékeik élvezetére vágynak?
Ők mozdulatlan testben, vagy dévák testében lakoznak majd.
(258) Az íztelen szárazság ismerői varjakként a tudás nimba gyümölcsét szürcsölik,
míg az ízeket értők – akár a kakukkok – a rajongó szeretet mangójának rügyét csipegetik.
(259) A szerencsétlen filozófusok a száraz tudást ízlelik,
míg a szerencsések a Krsna iránti rajontó szeretet nektárját kortyolják.

A mozdulatlan test a növényekre tett utalás.
A nimba kesernyés gyümölcsével szemben a mangó mézédes.

ei-mata dui jana kṛṣṇa-kathā-rase |
nṛtya-gīta-rodane haila rātri-śeṣe ||260||

(260) Mindketten elmerültek a Krsnáról szóló beszélgetés hangulatában,
táncoltak, énekeltek, vagy éppen zokogtak, míg rájuk nem virradt.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád

Rámánanda-szamvád – az út

sādhya-vastu sādhana vinu keha nāhi pāya |
kṛpā kari' kaha, rāya, pābāra upāya ||197||

(197) (Az Úr folytatta:) A tökéletesség az ahhoz vezető út nélkül nem érhető el.
Kérlek szépen, Ráj, beszélj most az elérés módjáról!

A sādhana (eszköz, módszer, út) és a sādhya (elérendő cél, tökéletesség) szavak gyöke egyaránt a sādh – befejez, lezár, tökéletessé tesz. A sādhya a gyökből képzett beálló melléknévi igenév: befejezendő, tökélyre viendő – főnévként maga a tökéletesség. Az -ana képző (ha a szó főnév) a cselekvés megnevezésére utal: befejezés, tökéletessé tevés – és átvitt értelemben mindaz az eszköztár, minek révén elérhető a tökéletesség.

Az eszményekről való beszélgetés önmagában üres volna, szorosan hozzátartozik az eszmény elérésnek útja-módja is. A beszélgetés folytatása tehát erről, a legmagasabb eszmények elérésének módjáról szól majd.

rāya kahe – yei kahāo, sei kahi vāṇī |
ki kahiye bhāla-manda, kichui nā jāni ||198||
tribhuvana-madhye aiche haya kon dhīra |
ye tomāra māyā-nāṭe ha-ibeka sthira ||199||
mora mukhe vaktā tumi, tumi hao śrotā |
atyanta rahasya, śuna, sādhanera kathā ||200||

(198) Rámánanda Ráj így felelt: Csupán azokat a szavakat ismétlem melyek kimondására te késztetsz,
legyen az jó, vagy rossz. Azon túl nem tudok semmit.
(199) E három világban vajon ki lehetne józan,
ki maradhat szilárd illúziód táncában?
(200) Az ajkaimmal te beszélsz, és te is hallgatod szavaim –
bizony, roppant rejtélyes mindez. Halld hát most az elérés módjának (szádhana) kifejtését:

rādhā-kṛṣṇera līlā ei ati gūḍhatara |
dāsya-vātsalyādi-bhāve nā haya gocara ||201||
sabe eka sakhī-gaṇera ihāṅ adhikāra |
sakhī haite haya ei līlāra vistāra ||202||
sakhī vinā ei līIā puṣṭa nāhi haya |
sakhī līlā vistāriyā, sakhī āsvādaya ||203||
sakhī vinā ei līlāya anyera nāhi gati |
sakhī-bhāve ye tāṅre kare anugati ||204||
rādhā-kṛṣṇa-kuñjasevā-sādhya sei pāya |
sei sādhya pāite āra nāhika upāya ||205||

(201) Rádhá és Krsna kedvtelései felettébb bensőségesek,
nem ragadható meg a szolgai, szülői vagy más érzelemben.
(202) Mindenki közül egyedül csupán Rádhá barátnői pillanthatnak be ide,
hiszen ők e kedvtelések kiáradásai.

Pillanthatnak be ide: a bengáli eredeti az adhikāra („rá-tevés”) kifejezést használja, ami felhatalmazást, jogosultságot jelent, olyan tekintélyt, aki méltóvá vált valamire. Itt egy olyan sajátos látásmódról van szó, mely egyedül Rádhá közvetlen barátnőié.
Kiáradás: a vistāra szó kiterjedést jelent. A Rádhá és Krsna szerelme Rádhá társnőin, barátnőin, a szakhíkon keresztül árad ki, ők érzik át azt igazán, ezért e bensőséges kedvtelésekhez ők közeledhetnek egyedül.

(203) A barátnők nélkül nincs ki táplálhatná e kedvteléseket,
ők árasztják ki őket, és ők is ízlelik.
(204) Mások számára nélkülük nincs út e kedvtelések felé,
ám aki a barátnők hangulatában őket követi,
(205) az Rádhá és Krsna erdei lugasbéli szolgálatát nyeri el.
E tökéletességhez másként lehetetlen hozzájutni.

Ugyanerről szól a vers:

vibhur api sukha-rūpaḥ sva-prakāśo 'pi bhāvaḥ
kṣaṇam api na hi rādhā-kṛṣṇayor yā ṛte svāḥ |
pravahati rasa-puṣṭiṁ cid-vibhūtīr iveśaḥ
śrayati na padam āsāṁ kaḥ sakhīnāṁ rasa-jñaḥ ||206||

(206) Bár mindent átható, maga a megtestesült boldogság, és önragyogó ez az érzelem,
Rádhá és Krsna szerelme, még egy pillanatra sem lehet meg az övéi nélkül.
Ők érzik ezen ízek teljességét, mely lelki gazdagsággal áradó, akár az Úr maga.
Ki ne keresne hát menedéket Rádhá barátnőinél, kik mindent tudnak a lelki ízekről!

(Krsnadász Kavirádzs gószvámí: Góvinda-lílámrta 10.17.)

Más szövegváltozatban a vers eleje így hangzik: vibhur atisukha-rūpaḥ – a megtestesült rendkívüli boldogság.

sakhīra svabhāva eka akathya-kathana |
kṛṣṇa-saha nija-līlāya nāhi sakhīra mana ||207||
kṛṣṇa saha rādhikāra līlā ye karāya |
nija-sukha haite tāte koṭi sukha pāya ||208||
rādhāra svarūpa – kṛṣṇa-prema-kalpalatā |
sakhī-gaṇa haya tāra pallava-puṣpa-pātā ||209||
kṛṣṇa-līlāmṛta yadi latāke siñcaya |
nija-sukha haite pallavādyera koṭi-sukha haya ||210||

(207) A barátnők természetében van egy megmagyarázhatatlan vonás:
soha nem merül fel bennük a gondolat, hogy Krsnával csupán a saját örömükre legyenek.
(208) Amilyen boldogságot okoznak Rádhiká kedvtelései Krsnával,
annak a boldogságnak ők a milliószorosát érzik.
(209) Rádhá eredeti természete szerint a Krsna iránti szerelem csoda-liánja,
barátnői pedig e növényke hajtásai, virágai és levelei.

csoda-lián: A mennyek növénye a kalpa-taru, a kívánságteljesítő fa, melynek az árnyékába érve az ember minden kívánsága teljesül. Ahogy a fára felkúszik a lián, éppúgy öleli Krsnát Rádhá – így a kalpa-latā, a kívánságteljesítő lián Rádhá jelképe.

(210) Amikor Krsna kedvteléseinek ambróziája öntözi a liánt,
a hajtások, virágok és levelek boldogsága milliószorosa a növény saját boldogságának.

Erről szól a vers is:

sakhyaḥ śrī-rādhikāyā vraja-kumuda-vidhor hlādinī-nāma-śakteḥ
sārāṁśa-prema-vallyāḥ kisalaya-dala-puṣpādi-tulyāḥ sva-tulyāḥ |
siktāyāṁ kṛṣṇa-līlāmṛta-rasa-nicayair ullasantyām amuṣyāṁ
jātollāsāḥ sva-sekāc chata-guṇam adhikaṁ santi yat tan na citram ||211||

(211) Vradzsa éj-lótusza holdjának gyönyört árasztó (hládiní) energiája Srí Rádhiká.
Az ő leglényege a rajongó szerelem, mely olyan akár egy lián. Barátnői e lián hajtásai, levelei és virágai, kik így azonosak vele.
E tündöklő növényt Krsna kedvteléseinek nektárjával megöntözve az őbennük
ébredő boldogság százszorosa a növény sajátjánál, s ebben semmi meglepő nincs.

(Krsnadász Kavirádzs gószvámí: Góvinda-lílámrta 10.16.)

Éj-lótusz: a kumuda olyan lótuszvirág, mely a telihold sugarainak érintésére bontja ki szirmait. Vradzsa éj-lótuszának Krsnacsandra a holdja, ám e hold (ami szokásosan a nektár forrása) a nektárt Rádhától nyeri. Lásd a fejezet korábbi verseiben:
(157) Megörvendezteti Krsnát, ezért mondják gyönyör-adónak (hládiní).
E sakti révén ő maga kóstolja az örömöket.
(158) A megtestesült öröm, Krsna így ízleli az örömöt,
ám a bhakták sokaságát is a gyönyör-adó (hládiní) energia örvendezteti meg.

yadyapi sakhīra kṛṣṇa-saṅgame nāhi mana |
tathāpi rādhikā yatne karāna saṅgama ||212||
nānā-cchale kṛṣṇe preri' saṅgama karāya |
ātma-kṛṣṇa-saṅga haite koṭi-sukha pāya ||213||
anyonye viśuddha preme kare rasa puṣṭa |
tāṅ-sabāra prema dekhi' kṛṣṇa haya tuṣṭa ||214||
sahaja gopīra prema nahe prākṛta kāma |
kāma-krīḍā-sāmye tāra kahi kāma-nāma ||215||

(212) Bár a barátnők nem gondolnak arra, hogy Krsna társaságában legyenek,
Rádhiká mégis nagy buzgalommal próbálkozik létrehozni az ilyen találkozókat.
(213) Változatos ürügyekkel küldi őket Krsnához, hogy elrendezze a találkát,
s ez neki milliószor nagyobb boldogságot jelent, mintha ő maga találkozna Krsnával.
(214) A (barátnők) egymás iránt érzett makulátlan szeretete fokozza a (szerelem) ízét,
s e szeretetük láttán Krsna maga is elégedetté válik.
(215) A gópík szeretetének természete, hogy nyoma sincs benne anyagi kéjnek,
ám mert hasonlatos a kéjes évődéshez, ezért kéjnek (káma) mondják.

premaiva gopa-rāmāṇāṁ kāma ity agamat prathām |
ity uddhavādayo 'py etaṁ vāñchanti bhagavat-priyāḥ ||216||

(216) A pásztorleányok szeretete kéjként híresült el,
bár Uddhava, s Magasztos Úr többi kedves híve is erre vágynak csupán.

(Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.285-286.)

A vers első fele idézet a Szátvata-tantrából (4.12.):

premaiva gopa-rāmāṇāṁ kāma ity agamat prathām
ekaiva bhaktiḥ śrī-viṣṇoḥ prītir ity ucyate budhaiḥ
nirguṇatvād akhaṇḍatvād ānandatvād dvijottama ||

A pásztorleányok szeretete kéjként híresült el,
ám e Srí Visnu iránti kizárólagos szeretet a bölcsek prítinek nevezik,
mert anyagi vonásoktól mentes, töretlen, és gyönyörrel teli, ó bráhmana.

A príti szó jelentése: szeretet.
A Bhakti-raszámrta-szindhu versének második fele pedig a Bhágavata purána 10.47.58. versére tett utalás, melyben Uddhava ekképp a gópíkat magasztalja:

etāḥ paraṁ tanu-bhṛto bhuvi gopa-vadhvo
govinda eva nikhilātmani rūḍha-bhāvāḥ |
vāñchanti yad bhava-bhiyo munayo vayaṁ ca
kiṁ brahma-janmabhir ananta-kathā-rasasya ||

E pásztorleányok a legkiválóbb élőlények a földkerekségen
kik Góvinda, a mindenség lelke iránt táplálnak heves érzelmeket.
(Ilyen érzelmekre) vágynak a léttől rettegők, a bölcsek, és mi is.
Mire hát az isteni születések azoknak, kik a Végtelenről szóló történeteket ízlelik?

E versben a brahma-janma jelentése kétféle lehet, vagy Brahmá születésére, vagy a bráhmanák háromféle születésére utal (vér szerinti, beavatás szerinti, és az áldozat szerinti).

Mi hát a különbség a barátnők érzelmei és az anyagi kéj között?

nijendriya-sukha-hetu kāmera tātparya |
kṛṣṇa-sukha-tātparya gopī-bhāva-varya ||217||
nijendriya-sukha-vāñchā nāhi gopikāra |
kṛṣṇe sukha dite kare saṅgama-vihāra ||218||

(217) A kéj a saját érzékeink örömét célozza,
míg a gópík érzelmei csupán Krsna örömét kívánják.
(218) Szemernyi vágy nincs bennük saját érzékeik megörvendeztetésére.
Krsnának örömöt szerezni: a találkozásnak és kedvteléseknek ez ad értelmet.

yat te sujāta-caraṇāmburuhaṁ staneṣu
bhītāḥ śanaiḥ priya dadhīmahi karkaśeṣu |
tenāṭavīm aṭasi tad vyathate na kiṁ svit
kūrpādibhir bhramati dhīr bhavad-āyuṣāṁ naḥ ||219||

(219) Puha lótuszlábad durva keblünkre
óvatosan, finoman helyezzük, ó, kedves!
Ahogy az erdőt járod, vajon nem kínoznak
az apró kavicsok? Feldúl minket e gondolat, hiszen te vagy az életünk.

(Bhág. 10.31.19.)

A vers a gópík éneke című fejezet záróverse.

sei gopī-bhāvāmṛte yāṅra lobha haya |
veda-dharma-loka tyaji' se kṛṣṇe bhajaya ||220||
rāgānuga-mārge tāṅre bhaje yei jana |
sei-jana pāya vraje vrajendra-nandana ||221||
vraja-lokera kona bhāva lañā yei bhaje |
bhāva-yogya deha pāñā kṛṣṇa pāya vraje ||222||
tāhāte dṛṣṭānta – upaniṣad śruti-gaṇa |
rāga-mārge bhaji' pāila vrajendra-nandana ||223||

(220) Aki a gópík érzelmeinek nektárjára sóvárog,
az a véda, a dharma vagy a világ véleményét mellőzve imádja Krsnát.
(221) Aki őt imádja a szeretet példáját követő ösvényen (a rágánuga-bhaktin) járva,
az Vradzsában a pásztorok vezérének fiát éri el.
(222) Aki Vradzsa világának bármely érzelmében végzi imádatát,
az ahhoz az érzelemhez illő testet kapva éri el Krsnát Vrndávanban.

Világi mércével nem mérhető Rádhá és Krsna szerelme, s így a gópík érzelemvilága sem. Az őket követő hívő nem felelőtlen – ám nincs más mércéje, csakis ez a lobogó érzelem, így sem a világi erkölcs, sem a dharma rendje, de még a véda eszményei sem mérvadóak számára. A spontán szeretetben élőket (a gópíkat) követve kétségtelenül a gópík rajongásának tárgyát, Rádhá-Krsnát éri majd el.

(223) Példája ennek az upanisadok és a szentírások megtestesítői,
kik a spontán szeretet útján imádva érték el a pásztorok vezérének fiát.

nibhṛta-marun-mano 'kṣa-dṛḍha-yoga-yujo hṛdi yan
munaya upāsate tad arayo 'pi yayuḥ smaraṇāt |
striya uragendra-bhoga-bhuja-daṇḍa-viṣakta-dhiyo
vayam api te samāḥ sama-dṛśo 'ṅghri-saroja-sudhāḥ ||224||

(224) Ő él a szabályozott légzéssel és elmével, az érzékeik megszilárdításával jógát gyakorlók szívében,
őt imádják a bölcsek, ám még az ellenségei is elérik őt, mert szakadatlanul reá gondolnak.
E leányok pedig gondolataikat csupán a kígyókirály testéhez hasonlatos karjaira szegezik –
mi pedig hozzájuk hasonlóak, vélük azonosan látók, s lótuszlábad nektárjára vágyók vagyunk.

(Bhág. 10.87.23.)

sama-dṛśaḥ-śabde kahe sei bhāve anugati |
samāḥ-śabde kahe śrutira gopī-deha-prāpti ||225||
aṅghri-padma-sudhāya kahe kṛṣṇa-saṅgānanda |
vidhi-mārge nā pāiye vraje kṛṣṇa-candra ||226||

(225) Az „azonosan látó” kifejezéssel azt mondják: ugyanazt az érzelmet élik,
a „hasonlóak” szóval pedig azt, hogy a megszemélyesült szentírások gópí-testet nyernek,
(226) a „lótuszlábad nektárja” pedig a Krsna társaságából fakadó gyönyör.
Ám a rituális szeretet (vaidhi-bhakti) útján járva nem érhető el a vradzsabéli Krsnacsandra.

nāyaṁ sukhāpo bhagavān dehināṁ gopikā-sutaḥ |
jñānināṁ cātma-bhūtānāṁ yathā bhakti-matām iha ||227||

(227) E Magasztos Úr, a pásztorasszony fia nem érhető el oly könnyedén a test-tudatban élők,
a lemondásnak szentelődő tudósok, vagy akár a lelki természetben megállapodottak számára, mint az odaadó szeretettel felé fordulóknak.

(Bhág. 10.9.21.)

Baladév Vidjábhúsan e verset kommentálva a Krsnát nem egykönnyen elérők csoportjait az alábbiak szerint magyarázza: dehin (szó szerint „testes”, testetöltött): a világi tettekbe bonyolódó, test-tudatú; jñānin (tudó, bölcs): vezeklők, akik lelki természetüknek és a Felsőléleknek is alapos ismerői; ātma-bhūta (lélekben létező, vagy maga-teremtette): akik szilárdan és végérvényesen elkülönülnek a testtudattól, mint a Szanaka vezette kumárák, vagy pedig Suka által az előző versben említett Brahmára, Sivára, Laksmíra, és a többi kiválóságra vonatkozik.

ataeva gopī-bhāva kari aṅgīkāra |
rātri-dina cinte rādhā-kṛṣṇera vihāra ||228||
siddha-dehe cinti' kare tāhāṅñi sevana |
sakhī-bhāve pāya rādhā-kṛṣṇera caraṇa ||229||
gopī-ānugatya vinā aiśvarya-jñāne |
bhajileha nāhi pāya vrajendra-nandane ||230||
tāhāte dṛṣṭānta lakṣmī karila bhajana |
tathāpi nā pāila vraje vrajendra-nandana ||231||

(228) Ezért a gópík érzelmeit felvállalva
(az ember) gondoljon éjjel s nappal Rádhá és Krsna kedvteléseire,
(229) és szolgáljon odaát, lelki teste tudatában,
így Rádhá barátnői érzelmeivel Krsna lábát nyeri el.

lelki test: siddha-deha, azaz tökéletes, nem anyagi test.

(230) Ám a gópík követése nélkül, a fenség tudatában
imádva nem éri el a pásztorok vezérének fiát (Krsnát).
(231) Jó példa erre Laksmí imádata,
aki nem érte el a pásztorok vezérének fiát.

nāyaṁ śriyo 'ṅga u nitānta-rateḥ prasādaḥ
svar-yoṣitāṁ nalina-gandha-rucāṁ kuto 'nyāḥ |
rāsotsave 'sya bhuja-daṇḍa-gṛhīta-kaṇṭha-
labdhāśiṣāṁ ya udagād vraja-sundarīṇām ||232||

(232) Ez nem a hőn szeretett, mellkasán pihenő hitves, Srí iránti szívélyesség,
nem is a mennyek hajadonjainak lótusz-illatú szépsége, mit sem szólva másokéról!
A rásza-tánc ünnepén az Ő karjai ölelték nyakukat,
ebben az áldásban részesültek Vradzsa szépségei!

(Bhág. 10.47.60.)

E vers a fejezetben már felbukkant, a 80. strófa szintén idézi.

eta śuni' prabhu tāṅre kaila āliṅgana |
dui jane galāgali karena krandana ||233||
ei-mata premāveśe rātri goṅāilā |
prātaḥ-kāle nija-nija-kārye duṅhe gelā ||234||

(233) Ezt hallván az Úr megölelte őt,
és egymás vállát átkarolva könnyekre fakadtak.
(234) Így, a rajongó istenszeretetben elmerülve telt az éjszaka.
Reggel aztán mindketten távoztak, hogy eleget tegyenek kötelességeiknek.


A sorozat többi írása itt érhető el: Rámánanda-szamvád