ítélkezés

Egyszer egy testvér a Szkétiszben bűnbe esett. Összegyűltek tehát az atyák, és elküldtek Mózes atyáért, de ő nem akart jönni. Erre azt üzente neki a presbiter: „Gyere, mert vár a nép!” Erre felkelt és eljött.
Fogott egy lyukas kosarat, megtöltötte homokkal, és cipelte. Akik elébe jöttek, megkérdezték. „Mit jelent ez, atya?” Azt mondta nekik az idős atya: „Bűneim csorognak mögöttem, és nem nézem őket. Ma pedig eljöttem, hogy idegen bűnök fölött ítélkezzem.” amikor ezt meghallották, semmit sem mondtak a testvérnek, hanem megbocsátottak neki.

Forrás: Az atyák bölcsessége
Az 5. században, az egyiptomi sivatagban élt szerzetes atyák történetei

„kiegyensúlyozott a tiszteletben és szégyenben” (Bg. 12.19.)

Egy testvér meglátogatta Egyiptomi Makáriosz atyát, és kérte: „Atya, mondj egy igét, hogyan üdvözüljek!”
Azt mondta az idős atya: „Menj a sírokhoz, és gyalázd a halottakat!” A testvér elment, és szitkokat meg köveket zúdított rájuk. Visszatértekor aztán elmondta ezt az idős atyának, az pedig azt mondta: „Semmit sem mondtak ők neked?” Azt válaszolta: „Semmit sem.” Az idős atya így szólt hozz: „Menj holnap vissza, és dicsérd őket!” Erre elment a testvér, dicsérte őket, és azt mondta: „Ti apostolok, szentek és igazak!” Visszatért az idős atyához, és azt mondta: „Dicsértem őket.” Ő így szólt hozzá: „Semmit sem válaszoltak neked?” A testvér azt mondta: „Semmit sem.”
Erre azt mondta neki az idős atya: „Te tudod, hogy mennyire gyaláztad őket, ők pedig semmit sem válaszoltak, és mennyire dicsérted őket, ők pedig semmit sem mondtak neked. Így te is, ha üdvözülni akarsz, legyél halott! Sem az emberek becsmérlésével, sem dicsőítésükkel ne törődj, pontosan úgy, mint a halottak! Így üdvözülhetsz.”

Forrás: Az atyák bölcsessége
Az 5. században, az egyiptomi sivatagban élt szerzetes atyák történetei

engedelmesség

Márk atya, Sziluanosz atya tanítványa

Sziluanosz atyáról beszélik, hogy a Szkétiszben volt egy tanítványa, név szerint Márk. Kitűnt engedelmességével, és szépen tudott írni. Az idős atya engedelmessége miatt szerette őt. Azonban még tizenegy további tanítványa volt, és ezek aggódtak, mert azt jobban szerette náluk. Amikor meghallották ezt az atyák, elszomorodtak. Egy nap eljöttek hozzá, és szemrehányást tettek neki. Erre kivitte őket magával, és mindegyik cellába bekopogtatott: „Ilyen és ilyen testvér, gyere, szükségem van rád!” De senki sem követte őt azonnal. Erre Márk cellájához ment, bekopogott, és azt mondta: „Márk!” Az amint meghallotta az idős atya hangját, ki is ugrott. El is küldte őt egy szolgálatra.
Aztán azt mondta az idős atyáknak: „Hol van a többi testvér, atyák?” Bement a cellába, és kezébe vette Márk írófüzetét. Akkor látta, hogy épp egy O-t akar leírni, de amikor meghallotta az idős atya hangját, nem csavarintotta meg az írónádat, hogy befejezze. Akkor az idős atyák azt mondták: „Valóban, akit te szeretsz, atya, azt szeretjük mi is, és Isten is szereti őt.”

Forrás: Az atyák bölcsessége
Az 5. században, az egyiptomi sivatagban élt szerzetes atyák történetei