a szív lótusza

A lélek otthona szív lótusza… így ír erről a Nárada-parivrádzsaka-upanisad hatodik tanítása:

gṛhābhimānena gṛhastha iva śarīre jīvaḥ saṁcarati |
prāgdale puṇyāvṛttir-
āgneyāṁ nidrālasyau
dakśiṇāyāṁ kraurya-buddhir
nairṛtyāṁ pāpa-buddhiḥ
paścime krīḍā-ratir
vāyavyāṁ gamane buddhir
uttare śāntir
īśānye jñānaṁ
karṇikāyāṁ vairāgyaṁ
kesareṣv ātmacintā

A dzsíva-lélek oly büszkén jár-kel a testben, mint a családfő a házában.
A (szív lótuszának) keleti sziromlevelén a jámbor viselkedés,
a délkeletin az alvás és a tunyaság
a délin a kegyetlen szándék,
délnyugaton a bűnös értelem,
nyugaton a szórakozáshoz való ragaszkodás,
északnyugaton a nemi vágy,
északon a nyugalom,
északkeleten a tudás,
a magházon a függetlenség (vairāgya),
a rostokban pedig az átmanon való meditáció (ātmacintā, további értelmezések: öntudat, önreflexió).

PDF

három vers a Mukunda-málá-szótramból

nāhaṁ vande tava caraṇayor dvandvam advandva-hetoḥ
kumbhīpākaṁ gurum api hare nārakaṁ nāpanetum |
ramyā-rāmā-mṛdu-tanu-latā nandane nāpi rantuṁ
bhāve bhāve hṛdaya-bhavane bhāvayeyaṁ bhavantam ||4||

na – nem; aham – én; vande – imádkozom; tava – tiéd; caraṇayoḥ – lábaidé; dvandvam – párjához; advandva-hetoḥ – „nem-kettősség okból” (hogy megszabadíts a világi kettősségektől); kumbhīpākam – Kumbhípákát; gurum – súlyost; api – még; hare – Hari!; nārakam – poklot; na – ne; apanetum – elvenni; ramyā-rāmā-mṛdu-tanu-latā – szépséges feleség lágy testű, karcsú (nő); nandane – Indra örömkertjében (a paradicsomban); na – nem; api – még; rantum – örvendezni; bhāve bhāve – életről életre; hṛdaya-bhavane – szívem hajlékán; bhāvayeyam – hadd gondoljak; bhavantam – rád

Nem imádkozom lábaidhoz azért, hogy megszabadíts e kettősségekkel terhes világtól,
azt sem kívánom, ó, Hari, hogy megments a pokol rettenetes tüzétől,
vagy szépséges, kecses, lián-testű feleséggel örvendhessek a paradicsomban.
Csak hadd láthassalak téged szívem legbelső zugában, születésről születésre!

nāsthā dharme na vasu-nicaye naiva kāmopabhoge
yad bhāvyaṁ tad bhavatu bhagavan pūrva-karmānurūpam |
etat prārthyaṁ mama bahu mataṁ janma-janmāntare’pi
tvat-pādāmbhoruha-yuga-gatā niścalā bhaktir astu ||5||

na – nem; āsthā – remény, bizalom, vagy tisztel, figyel vmit; dharme – vallásban; na – nem; vasu-nicaye – vagyon-gyűjtésben; na – nem; eva – bizony; kāma-upabhoge – vágyak élvezetében; yat – ami; bhāvyam – közelgő, szükségszerűen bekövetkező; tat – az; bhavatu – legyen!; bhagavan – Magasztos úr!; pūrva-karma-anurūpam – korábbi tetteimnek megfelelően; etat – ez; prārthyam – kérés; mama – enyém; bahu-matam – nagy-becsű; janma-janma-antare – születésről születésre ; api – még; tvat-pāda-ambhoruha-yuga-gatā – a te láb-lótuszod-párjához menő; niścalā – rendíthetetlen; bhaktiḥ – szeretet; astu – legyen

Nem tekintek sem dharmára, sem vagyongyűjtésre, s biz a vágyak élvezete sem érdekel,
Ó, uram, minden legyen, ahogy lennie kell, a korábbi tetteimnek megfelelően.
Legdrágább kincsem egyetlen kérésem: most, s eljövendő születéseimben
hadd ébredjen szívemben lótuszlábad iránt olthatatlan szeretet.

A 4-5. versek mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem) mértékűek:
– – – – / υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – –

divi vā bhuvi vā mamāstu vāso
narake vā narakāntaka prakāmam |
avadhīrita-śāradāravindau
caraṇau te maraṇe’pi cintayāmi ||6||

divi – mennyben; vā – vagy; bhuvi – földön; vā – vagy; mama – enyém; astu – legyen; vāsaḥ – lakhely; narake – pokolban; vā – vagy; naraka-antaka – Naraka végzete!; prakāmam – vágyad szerint; avadhīrita-śārada-aravindau – megvetett őszi lótuszok; caraṇau – lábak; te – tiéd; maraṇe – halálkor; api – még; cintayāmi – gondoljak

Lakjék bár a mennyben, a földön, akár a pokolban is, ó, Naraka végzete, tetszésed szerint,
csak hadd emlékezzem az őszi lótuszok szépségét elhomályosító lábaidra, még halálom pillanatában is.

Naraka számos hercegnőt rabolt el, s tartott fogva, ám Krsna legyőzte őt, s kiszabadította a leányokat. A naraka szó jelentése pokol, így amikor a vers Krsnát Narakántakának, Naraka végzetének nevezi, a démoni erők fölött győzedelmeskedő istenségre is utal.
A vers viyoginī (a férjétől elszakított asszony) formájú. E versformában a páratlan pádák 11 szótagból, a páros pádák pedig 12 szótagból állnak, az alábbiak szerint:
υ υ – × υ υ – υ – υ – –
υ υ – – υ υ – υ – υ – –
(a páratlan páda hiányzó szótagját a szimmetria megmutatása kedvéért × jellel jelöltem)

PDF

emlékezz Krsnára!

kāmād-dveṣād-bhayāt snehād
yathā bhaktyeśvare manaḥ |
āveśya tad-aghaṁ hitvā
bahavas tad-gatiṁ gatāḥ ||

kāmāt – a vágy miatt; dveṣāt – gyűlölet miatt; bhayāt – félelem miatt; snehāt – gyöngéd ragaszkodás miatt; yathā – mint például; bhaktyā – odaadással; īśvare – Isten iránt; manaḥ – az elmét (értelmet, szívet); āveśya – „belépve”, az elmével elmélyedve; tad-agham – azt a bűnt; hitvā – letéve, elvetve; bahavaḥ – sokan; tad-gatim – ama célba; gatāḥ – mentek;

A vágy, gyűlölet, félelem vagy gyöngéd ragaszkodás miatt, vagy éppen szerető odaadással elméjükkel (Krsnában) elmélyedve s a bűnt elvetve már sokan célbaértek.

gopyaḥ kāmād bhayāt kaṁso-
dveṣāc-caidyādayo nṛpāḥ |
sambandhād vṛṣṇayaḥ snehād
yūyaṁ bhaktyā vayaṁ vibho ||

gopyaḥ – a fejőslánykák; kāmāt – a vágy miatt; bhayāt – a félelem miatt; kaṁsaḥ – Kansza; dveṣāt – a gyűlölet miatt; caidya-ādayaḥ nṛpāḥ – Sisupál (a csédik uralkodója) vezette királyok; sambandhāt – a rokonság miatt; vṛṣṇayaḥ – a Vrsni dinasztia tagjai; snehāt – a gyöngéd ragaszkodás miatt; yūyam – ti; bhaktyā – odaadással; vayaṁ – mi; vibho – Hatalmas!

Vrndávan fejőslánykái a vágyuk miatt, Kansza félelme miatt, a Sisupál vezette királyok gyűlöletük miatt, a Vrsnik rokonságuk miatt, ti (a Pándavák) gyöngéd ragaszkodásotok miatt, mi pedig szerető ragaszkodásunk miatt (gondolunk Krsnára), ó, Hatalmas király!

katamo'pi na venaḥ syāt
pañcānāṁ puruṣaṁ prati |
tasmāt kenāpy-upāyena
manaḥ kṛṣṇe niveśayet ||

katamaḥ api – valaki; na – nem; venaḥ – Véna király; syāt – lenne; pañcānāṁ – öt közül; puruṣam – az (isteni) Személyt; prati – hozzá; tasmāt – ezért; kena api – valamivel; upāyena – módon; manaḥ – az elmét (értelmet, szívet); kṛṣṇe – Krsnában; niveśayet – összpontosítsa, rögzítse;

Véna királyon kívül ki ne fordulna az isteni Személy felé az öt mód egyikével! Ezért az ember bárhogyan is, de összpontosítsa figyelmét Krsnára.

(Bhágavata-purána 7.1.30-32.)

Judisthir király koronzási áldozatán történt, hogy szokás szerint megválasztották a gyülekezet legkiválóbb tagját, az ő imádata a ceremónia része. Szahadév javaslatára Krsnát ültették a főhelyre, ám ekkor Sisupál király gyalázkodó szavakkal támadt Krsnára. Krsna megölte Sisupált – csakrájával levágta fejét – s a jelenlévők látták, amint a lélek kiszállva Sisupál testéből Krsna testébe olvad – így érve el a szájudzsja-muktit. Judisthir király csodálkozva fordult Nárada munihoz: miként lehetséges, hogy a magasztos Urat gyalázó Sisupál nem került pokolra, mint annak idején Véna király, akit a bráhmanák átka pusztított el, hanem elérte az üdvösségnek azt a formáját, melyre a törekvő transzcendentalisták vágynak? Nárada muni válaszában kifejti, a Legfelsőbb Úr túl van az anyagi létezésen, így nem érinti a szidalom. Így bármilyen okból is meditál az ember Krsnán, felülemelkedhet az anyagvilágon. A szeretettel meditálók kapcsolata elmélyül Krsnával, a gyűlölettel meditálóké a távolmaradásban teljesedik ki.
Ám Sisupál és unokatestvére Dantavakra nem közönséges halandók voltak. Korábban a Vaikuntha-világ ajtónálló őrei voltak, s egy átok folytán, Visnu jóváhagyásával születtek meg gonosztevő démonként. Három életen keresztül szolgálták urukat ellenfélként, s így tértek vissza hozzá.

A 7.1.32. vers második felét idézi Rúpa gószvámí is, a Bhakti-raszámrta-szindhu című munkájában ez az 1.2.4. vers. Sríla Prabhupád leckéiben gyakran idézte kombinálva az 1.2.8. verssel az alábbi módon:

yena tena prakāreṇa manaḥ kṛṣṇe niveśayet |
sarve vidhi-niṣedhāḥ syur-etayor-eva kiṅkarāḥ ||

Az ember bárhogyan is, de összpontosítsa figyelmét Krsnára,
minden előírás és tiltás legyen ezek szolgája.

A Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.8. verse a Padma-puránából való vett idézet:

smartavyaḥ satataṁ viṣṇur vismartavyo na jātucit |
sarve vidhi-niṣedhāḥ syur-etayor-eva kiṅkarāḥ ||

Az ember emlékezzék mindig Visnura, és soha ne feledje el őt,
minden előírás és tiltás legyen e két elv szolgája.

PDF