a tolvajok fejedelme

caurāṣṭakam
Himnusz a Tolvajhoz – ismeretlen vaisnava szerző verse

ādau bakī-prāṇa-malaugha-cauraṁ
bālye prasiddhaṁ nava-nīta-cauram |
vraje carantaṁ ca mṛdo hi cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||1||

Először Pútaná életét s tengersok bűnét vette el ő,
ki kisgyermekkorában a friss vaj tolvajlásáról vált híressé.
Vradzsában kószál, s földet csen –
a tolvajok urának, Krsnának hódolok.

A föld elcsenése arra a kedvtelésre utal, mikor a pásztorfiúk bepanaszolják Krsnát Jasódánál, hogy titokban földet evett. Jasódá belenéz kisfia szájába, ám nem csupán egy kevés földet talál ott, hanem az egész világmindenséget meglátja.

vidheḥ surendrasya ca garva-cauraṁ
go-gopa-gopī-jana-citta-cauram |
śrī-rādhikāyā hṛdayasya cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||2||

Brahmá és a félistenek ura (Indra) büszkeségének elrablója,
ki elveszi a tehenek, a pásztorok és a fejőslánykák eszét.
A Srí Rádhiká szívét elragadó
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

nāgādhirājasya viṣasya cauraṁ
śrī sūrya-kanyākhila-kaṣṭa-cauram |
gopī-janājñāna-dukūla-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||3||

A kígyók királyát megfosztotta mérgétől,
így elvette a Nap leányának (Jamunának) minden bánatát.
A gópík ártatlanságának ruháját elcsenő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

Krsna legyőzte Káliját, a kígyók urát, ki megmérgezte a Jamuná vizét.

vatsāsurāder bala-māna-cauraṁ
pitros tathā bandhana-duḥkha-cauram |
kubjārcana-vraja-manoja-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||4||

Elrabolta Vatszászura és a többiek erejét és büszkeségét,
s elvette bebörtönzött szülei fájdalmát is.
A Kubdzsá szerelmes imádatának özönét elvevő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

niśācaranam atha jīva-cauraṁ
jīvātmanaḥ kalmaṣa-sangha-cauram |
upāsakānāṁ ca vipatti-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||5||

Az éjjeljáró (démonok) életét elragadó,
a dzsíva-lelkek bűnös ragaszkodását elrabló,
s a hívei minden szerencsétlenségét elvevő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

suhṛt-sudāmno hy adhanatvā-cauraṁ
śokasya gatvā vidurasya cauram |
kṛṣṇā-patakarṣaka-garva-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||6||

A jóbarát Szudámát szegénységétől fosztotta meg,
látogatásával pedig Vidura bánatát vitte el.
A Draupadí ruháját leráncigálók önteltségét elrabló
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

yuddhe hi pārthasya vimoha-cauraṁ
puraḥ sthitānāṁ ca balasya cauram |
dine ca māyābalasūrya-cauram
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||7||

A harc (kezdetén) csüggedésétől szabadította meg Ardzsunát,
s elvette az előtte felsorakozott seregek erejét.
Illúziója erejével a Napot is ellopta (az égről),
a tolvajok urának, Krsnának hódolok hát.

Dzsajadratha Siva áldásának köszönhetően oly nagyerejű harcossá lett, hogy sikerrel szállt szembe a pándava-fivérekkel. Így ő tartotta fel Pándu fiait, míg a kaurava túlerő bekerítette és legyőzte Ardzsuna fiát, Abhimanjut. Ardzsuna bosszút esküdve támadt Dzsajadrathára, akit azonban az egész kaurava haderő védett. Ekkor Krsna – mielőtt még a Nap ténylegesen leszállt volna – a napnyugta illúzióját keltette, így a kauravák elégedetten eresztették le fegyverüket, ám Krsna megszüntette az illúziót, s Ardzsuna nyila lemetszette Dzsajadratha fejét.

cittasya śīlasya janasya cauraṁ
aneka-janmārjita-pāpa-cauram |
dāsyaṁ gatānāṁ ca samasta-cauraṁ
caurādhipaṁ kṛṣṇam ahaṁ namāmi ||8||

Az erényes ember eszét is elvevő,
a számtalan születés során felhalmozott bűntől megfosztó,
a szolgálatát elnyertektől mindent elvevő
tolvajok urának, Krsnának hódolok.

A versek upajāti versmértékűek, melyben indravajrā (– – υ – – υ υ – υ – –) és upendravajrā (υ – υ – – υ υ – υ – –) sorokat is találunk.

(a kép forrása)
PDF

Bhramara-gítá – Dal a méhecskéhez

A Bhágavata-purána tizedik ének egyik megrázó érzelmi jelenete az isteni szerelmesek elválása, mert Krsna a faluból a közeli városba távozik. Szíve azonban visszahúzza, s hírvivőt küld vissza imádottjához. Rádhán, a pásztorlánykán azonban a téboly jelei mutatkoznak, szerető rajongása oly intenzív. A hírvivő távollévő kedvesére emlékezteti, de nem vele beszélget, hanem a körötte repdeső méhecskére lesz figyelmes. Szavait a méhecskéhez intézi, ami nemcsak páratlan költői bravúr, hanem a szerelmes rajongás érzelmi túlfűtöttségének is remek példája. A szanszkrt méh szó (bhramara) a vándorol, forog szógyökből (bhram) ered, s így talán a méhek táncára utal, kétszeres szimbolikát alkalmazva, hiszen a táncoló Krsna hírnöke a táncoló méhecske.

A versek a Bhágavata-purána 10.47. fejezetéből valók.

madhupa kitava-bandho mā spṛśāṅghriṁ sapatnyāḥ
kuca-vilulita-mālā-kuṅkuma-śmaśrubhir naḥ |
vahatu madhu-patis tan-māninīnāṁ prasādaṁ
yadu-sadasi viḍambyaṁ yasya dūtas tvam īdṛk ||12||

madhupa – méh! („mézivó”); kitava-bandho – a csaló barátja!; mā spṛśa – ne érints; aṅghrim – lábat; sa-patnyāḥ – a rivális asszonytól; kuca – kebel; vilulita-mālā – lengő füzér; kuṅkuma-śmaśrubhiḥ – kunkumos bajuszokkal; naḥ – miénk; vahatu – vigye; madhu-patiḥ – Krsna, a Madhu dinasztia ura (Madhu Vrsni apja, Jadu leszármazottja); tad-māninīnām – az ő asszonyaié (magabiztos, vagy büszke nő jelzője); prasādam – kegyet, ajándékot, jóindulatot; yadu-sadasi – Jadu gyülekezetében; viḍambyaṁ – gúny tárgya; yasya – akié; dūtaḥ – hírnök; tvam – te; īdṛś – olyan

Óh, te méh, a Csalfa barátja! Ne érintsd lábainkat kunkumos bajszoddal, mivel tudjuk, az vetélytársnőnk kebléről került Krsna lengő virágfüzérére. Adja csak Madhupati kegyét büszke asszonyainak! A Jaduk gyülekezetében csak gúny tárgya az, kinek olyan hírnöke van, mint te!

A Madhupati név kettős értelmet hordoz. Madhu ősi király, Jadu leszármazottja, Vrsni apja, így a Madhupati név a Madhu dinasztia urára utal. Ugyanakkor a madhu édest, vonzót, csábítót és mézet is jelent, így Rádhá itt a csábítás uraként említi Krsnát, kinek a mézivó (madhupa) méh a hírnöke.

sakṛd adhara-sudhāṁ svāṁ mohinīṁ pāyayitvā
sumanasa iva sadyas tatyaje’smān bhavādṛk |
paricarati kathaṁ tat-pāda-padmaṁ nu padmā
hy api bata hṛta-cetā hy uttamaḥ-śloka-jalpaiḥ ||13||

sakṛt – egyszer (vagy hajdanán); adhara-sudhāṁ – ajkának nektárját; svāṁ – sajátját; mohinīṁ – elbűvölőt (a nektár jelzője); pāyayitvā – itatva; sumanasaḥ – virágok; iva – mint; sadyaḥ – hirtelen; tatyaje – eltávozott, eltűnt; asmān – minket; bhavā-dṛk – mint ön; paricarati – szolgál, imád; kathaṁ – miként, hogyan; tat-pāda-padmaṁ – az ő lótuszlábát; nu – vajon; padmā – Laksmí egy neve (lótuszvirág); hi api – hiszen; bata – [sajnálkozás felkiáltása]; hṛta-cetā hi – elrabolt eszű; uttamaḥ-śloka – a legmagasztosabb versekkel (magasztalt); jalpaiḥ – beszéde által

Csupán egyszer kortyolhattuk ajkának varázsos nektárját, majd eltűnt hirtelen, ahogy te szállsz virágról virágra. Hogyan lehet, még Padmá (Laksmí) is az ő lótuszlábát szolgálja? Ó, jaj, Uttamaslóka szavai egészen elvették az eszét szegénynek!

Az Uttamaslóka név is kettős jelentésű. Az uttama szó legfelsőbbet, legkiválóbbat jelent, míg a slóka szó verset, strófát, egyfajta versmértéket, illetve magasztalást, hírnevet, megbecsülést. Így a név utal a legmagasztosabb himnuszokkal dicsőített Istenre, ugyanakkor a híres, a legmegbecsültebb értelemben is használatos kifejezés. Rádhá a csábító Krsna mézesmázos szavaira utal, mikor e néven említi őt.

kim iha bahu ṣaḍaṅghre gāyasi tvaṁ yadūnām
adhipatim agṛhāṇām agrato naḥ purāṇam |
vijaya-sakha-sakhīnāṁ gīyatāṁ tat-prasaṅgaḥ
kṣapita-kuca-rujas te kalpayantīṣṭam iṣṭāḥ ||14||

kim – miért; iha – itt; bahu – sokat; ṣaḍ-aṅghre – hatlábú!; gāyasi – énekelsz; tvaṁ – te; yadūnām – a Jaduké; adhipatim – urát; agṛhāṇām – otthontalanoké; agrataḥ – előtt; naḥ – nekünk; purāṇam – régit; vijaya-sakha-sakhīnāṁ – Ardzsuna (a győzedelmes) barátjának barátaié; gīyatāṁ – énekelj!; tat-prasaṅgaḥ – arról (azzal kapcsolatban); kṣapita – eldobott; kuca-rujaḥ – keblének fájdalmait; te – ők; kalpayanti – elrendezik, elvégzik; iṣṭam – vágyat; iṣṭāḥ – kedvesek (nők)

Kedves hatlábú barátunk, miért előttünk, otthontalanok előtt énekelsz oly sokat a Jaduk uráról, kit már amúgy is régóta ismerünk? Inkább énekelj arról, hogy a győzedelmes Ardzsuna barátja miként enyhítette barátnői keblének fájdalmát. Most ők a kedvesei, majd megadják, amire vágysz.

A gópík elhagyták férjeiket Krsnáért.

divi bhuvi ca rasāyāṁ kāḥ striyas tad-durāpāḥ
kapaṭa-rucira-hāsa-bhrū-vijṛmbhasya yāḥ syuḥ |
caraṇa-raja upāste yasya bhūtir vayaṁ kā
api ca kṛpaṇa-pakṣe hy uttamaḥ-śloka-śabdaḥ ||15||

divi – mennyben; bhuvi – földön; ca – és; rasāyāṁ – pokolban; kāḥ – kik; striyaḥ – nők; tad-dur-āpāḥ – számára nehezen elnyerhetők; kapaṭa – csalfa; rucira – ragyogó, tündöklő, édes, szívélyes; hāsa – mosoly; bhrū – szemöldök; vijṛmbhasya – hajlásáé; yāḥ – akik; syuḥ – legyenek [a vidhi-liṅ itt irrealitást fejez ki]; caraṇa-rajaḥ – lába porát; upāste – imádja; yasya – akié; bhūtiḥ – Laksmí (jólét, siker, vagyon); vayaṁ – mi; kāḥ – ki; api ca – éppúgy, mint; kṛpaṇa-pakṣe – a szegények pártján; hi – bizony; uttamaḥ-śloka-śabdaḥ – a legmagasztosabb versekkel (magasztalt) címe (neve vagy hangja)

Kik volnának azok a nők, a mennyben a földön vagy akár a pokolban, kiket ne nyerhetne el könnyedén, édesen mosolygó szemöldöke huncut ívével? Lám, még Bhúti (Laksmí) is imádja lába porát, hát kik vagyunk mi hozzá képest? A szegények pártján Uttamaslókának csupán a neve maradt.

A vers Bhúti (jólét, siker, vagyon) néven említi Laksmít, így fokozva az ellentétet az otthonukat vesztett gópíkkal szemben.

visṛja śirasi pādaṁ vedmy ahaṁ cāṭu-kārair
anunaya-viduṣas te’bhyetya dautyair mukundāt |
sva-kṛta iha visṛṣṭāpatya-paty-anya-lokā
vyasṛjad akṛta-cetāḥ kiṁ nu sandheyam asmin ||16||

visṛja – távozz; śirasi – fejen; pādaṁ – lábat; vedmi – tudom; ahaṁ – én; cātu-kāraiḥ – hízelgő szavakkal; anunaya-viduṣaḥ – kiengesztelés mestere; te – tiéd, neked; abhyetya – jőve, érkezvén [abhi-e]; dautyaiḥ – üzenetekkel; mukundāt – Mukundától; sva-kṛtaḥ – a maga kedvéért; iha – itt; viṣṛṣṭa – elhagyott (a szóösszetételben: akik elhagytak); apatya – utód; pati – férj; anya-lokāḥ – más embereket; vyasṛjat – (ő) elhagyott; akṛta-cetāḥ – hálátlan („tökéletlen szívű”); kiṁ nu – vajon miért; sandheyam – egyesítendő, békülés; asmin – iránta

Távozz a lábamtól, tudom én, Mukundától jöttél, a kiengesztelés mesterétől hoztál üzenetet hízelgő szavakkal. Hálátlan ő, itthagyott minket, akik a kedvéért elhagytuk gyermekeinket, férjeinket és más rokonainkat. Vajon miért is enyhülnénk meg iránta?

mṛgayur iva kapīndraṁ vivyadhe lubdha-dharmā
striyam akṛta virūpāṁ strī-jitaḥ kāma-yānām |
balim api balim attvāveṣṭayad dhvāṅkṣa-vad yas
tad alam asita-sakhyair dustyajas tat-kathārthaḥ ||17||

mṛgayuḥ – vadász; iva – mint; kapi-indraṁ – a majomkirályt; vivyadhe – megölte; lubdha-dharmā – az epekedő természetű (férfi); striyam – asszonyt; akṛta – tett; virūpāṁ – csúffá; strī-jitaḥ – akit egy asszony meghódított; kāma-yānām – kéjsóvárt (nőt); balim – Balit; api – bizony; balim – felajánlását; attvā – elfogadva („megéve”); aveṣṭayat – összekötöztette; dhvāṅkṣa-vat – mint egy csirkefogót („varjúként”, a varjú a megvetés szimbóluma); yaḥ – aki; tat – ezért; alam – elég vmiből; asita – „nem fehér”, fekete vagy sötétkék; sakhyaiḥ – barátságokkal; dus-tyajaḥ – amiről nehéz lemondani; tad-kathā-arthaḥ – a vele kapcsolatos témáról

Ki mint egy vadász, orvul megölte a majmok királyát, s mert egy asszony meghódította a szívét, utána epekedve csúffá tett egy másikat, aki szerelmi vággyal közeledett felé. Miután elfogadta Bali felajánlását, összekötöztette őt, akár egy közönséges csirkefogót. Ezért elég e sötét fiú barátságából, ám mégis lehetetlen lemondani a róla való beszélgetésről.

Rámacsandra lesből lőtte le Válit a majmok királyát, hogy szövetségesét Szugrívát segítse trónra. Mikor a haldokló Válí számonkérte rajta erkölcstelen tettét, Ráma arra hivatkozott, hogy vadászként nem bűn egy majmot lesből lelőni, s hogy Válí igaztalanul üldözte el öccsét, Szugrívát.
Súrpanakhá, Rávana húga férjének szerette volna Rámát, aki elutasította, s mikor az Szítára, Ráma hitvesére támadt, Ráma öccse, Laksmana levágta Súrpanakhá orrát és füleit.
Bali király a bráhmanák kegyét élvezve elfoglalta az univerzumot, ő lett a mindenség királya. A félistenek Vászudévához fordultak oltalomért, aki meg is jelent a király áldozatán egy bráhmana képében, s három lépés földet kért a királytól adomány gyanánt. Isteni formájában lépéseivel belépte a mindenséget, majd fogságba ejtette a királyt.

yad-anucarita-līlā-karṇa-pīyūṣa-vipruṭ-
sakṛd-adana-vidhūta-dvandva-dharmā vinaṣṭāḥ |
sapadi gṛha-kuṭumbaṁ dīnam utsṛjya dīnā
bahava iha vihaṅgā bhikṣu-caryāṁ caranti ||18||

yad-anucarita-līlā – akinek életútja, kedvtelése; karṇa – fül; pīyūṣa-vipruṣ – nektárcsepp; sakṛt – egyszer; adana – evés; vidhūta – lerázott; dvandva – pár, kettősség; dharmāḥ – dharmák; vinaṣṭāḥ – a rombadőltek; sapadi – azonnal, nyomban; gṛha-kuṭumbaṁ – házat és családot; dīnam – szegényt, nyomorultat; utsṛjya – elhagyva; dīnāḥ – szegények, bánatosak; bahavaḥ – sokan; iha – itt; vihaṅgāḥ – madarak („égenjárók”); bhikṣu-caryāṁ – kolduséletet; caranti – élnek

Kedvtelései nektárcseppek a fülnek. Elég, ha az ember csak egyszer is belekóstol, párja iránti vonzalma nyomban megsemmisül. Az otthon és a család nyomorúsággá válik számára, elhagyva őket már sokan lettek szegény koldussá, s itt élnek ők, akár az égen járó madarak.

A dvandva-dharma kifejezés kétféleképpen is értelmezhető. Jelentheti a kettősségeken (dvandva) alapuló világi életet, amely iránti vágy szertefoszlik Krsna kedvteléseinek hallásakor. Visvanáth Csakravartí például így ír erről kommentárjában: „ha Krsnáról hallunk, az elpusztítja a vallástalan kettősségeket, így nem kerülünk az anyagi illúzió hatása alá”. Véleményünk szerint azonban a dvandva szó itt elsősorban – ahogyan két verssel később is – párt, házastársat jelent, így a dvandva-dharma a házastárs iránti kötelességtudatra, hűségre utal. A gópík Krsna kedvéért váltak hűtlenné férjeikhez, ezt Rádhiká többször a hírvivő szemére hányja.

vayam ṛtam iva jihma-vyāhṛtaṁ śraddadhānāḥ
kulika-rutam ivājñāḥ kṛṣṇa-vadhvo hariṇyaḥ
dadṛśur asakṛd etat tan-nakha-sparśa-tīvra-
smara-ruja upamantrin bhaṇyatām anya-vārtā ||19||

vayam – mi; ṛtam – jól, helyesen; iva – mint; jihma-vyāhṛtaṁ – csalfa beszédet; śraddadhānāḥ – hittel rendelkezők, itt: hiszékenyek; kulika-rutam – a vadász hangja; iva – mint; ajñāḥ – oktalanok; kṛṣṇa-vadhvaḥ – a fekete antilop feleségei; hariṇyaḥ – őzsuták; dadṛśuḥ – láttuk, tapasztaltuk; asakṛt – újra; etad – ez; tad-nakha-sparśa-tīvra – az ő körmei érintésének heve; smara-rujaḥ – a szerelem kínjai; upamantrin – hírvivő; bhaṇyatām – beszélj!; anya-vārtā – más témáról

Hiszékenyek vagyunk, igaznak tartjuk csalfa szavait, miként a vadász sípjának hangját az oktalan őzsuták. Így újra megéreztük körmei érintésének hevét, a szerelem kínjait. Óh, hírvivő, kérlek beszélj inkább másról!

A vadász értelmű kulika szó itt lopakodót, settenkedőt jelent (a kúl: fed, takar gyökből), de a szó más értelemben a jó családból való nemes származásra utalhatna (a kulam: család szóból eredően). Az őzsuták a krsna, azaz fekete antilop párjai.

priya-sakha punar āgāḥ preyasā preṣitaḥ kiṁ
varaya kim anurundhe mānanīyo’si me’ṅga |
nayasi katham ihāsmān dustyaja-dvandva-pārśvaṁ
satatam urasi saumya śrīr vadhūḥ sākam āste ||20||

priya-sakha – kedves barátom!; punar – újra; āgāḥ – visszatértél; preyasā – kedves által; preṣitaḥ – küldött; kiṁ – mit; varaya – válassz; kim – mit; anurundhe – szeretek, kedvelek (anurunddhe: szeretsz, kedvelsz); mānanīyaḥ – tiszteletreméltó, imádandó; asi – vagy; me – nekem; aṅga – (megszólítás); nayasi – vezetsz, viszel; katham – hogyan; iha – itt, most; asmān – minket; dustyaja – nehéz elhagyás; dvandva-pārśvaṁ – szeretett társhoz „pár-közelit”; satatam – mindig; urasi – keblén; saumya – kedves uram!; śrīḥ – Laksmí; vadhūḥ – feleség; sākam – együtt; āste – fekszik, pihen

Drága barátom, kedvesem küldötte, jó, hogy újra visszatértél! Kérj amit akarsz, hiszen imádandó vagy számomra. Fájdalmunkban magukra maradtunk, hogyan is vinnél minket a szeretett társhoz, kinek keblén szüntelenül felesége, Srí (Laksmí) pihen!

api bata madhu-puryām ārya-putro’dhunāste
smarati sa pitṛ-gehān saumya bandhūṁś-ca gopān |
kvacid-api sa kathāṁ naḥ kiṅkarīṇāṁ gṛṇīte
bhujam aguru-sugandhaṁ mūrdhny-adhāsyat kadā nu ||21||

api – vajon; bata – ó, jaj (sajnálkozás kifejezése); madhu-puryām – Mathurában (a Madhu-városban); ārya-putraḥ – a nemes fia („após fia”-ként jelenthet férjet is); adhunā – most; āste – lakik; smarati – emlékezik; saḥ – ő; pitṛ-gehān – az atyai ház lakóira; saumya – kedves uram! („holddal kapcsolatos”, jámbor, jószándékú); bandhūn – barátokra; ca – és; gopān – pásztorokra; kvacit – olykor; api – bizony; saḥ – ő; kathām – beszédet; naḥ – miénk; kiṅkarīṇāṁ – szolgálólányoké; gṛṇīte – elmond, megemlít; bhujam – kezet; aguru-sugandhaṁ – az aguru (illatos aloe-fa) kellemes illatát; mūrdhni – fejen; adhāsyat – teszi majd; kadā nu – vajon mikor

Ó, jaj, Árjaputra most Mathurában lakik. Jó uram, vajon emlékszik-e még az atyai ház lakóira, a barátokra és pásztorfiúkra? S megemlít-e bennünket, szolgálólányokat? Mikor pihenteti végre fejünkön az aguru édes illatát árasztó kezét?

Az Árjaputra név a nemes (árja) Nanda, Vradzsa elöljárójának fiaként (putra) utal Krsnára. Ám a név jelentheti az „após fiát”, azaz a férjet is, Rádhá párjaként tekint Krsnára.

Rúpa Gószvámí az Uddzsvala-nílamani című művében a maradandó érzelmeket (sztháji-bhávát) tárgyaló fejezetben (14.195-218) szól a Bhramara-gítáról. A szerelmesek elváláskor érzett érzelmi hullámzását kifejező szavakat összefoglalóan sokszínű beszéd-nek (csitra-dzsalpa) nevezi, s ekképp határozza meg: “A sokszínű beszéd a kedves barátjának felbukkanásakor felhangzó, a heves vágyódás szülte sokféle érzelmet megjelenítő beszéd, melyben a titkolt harag is felszínre tör. A Bhramara-gítá versei a sokszínű beszéd egy-egy elemét illusztrálják:
1. pradzsalpa: a harag, féltékenység és büszkeség jegyeit viselő, megvetést mutató, a kedves ügyetlenségét felidéző beszéd;
2. paridzsalpa: a másik kíméletlenségének, csalárdságának, állhatatlanságának, s más hibáinak felsorolása, miközben a beszélő saját intelligenciáját csillogtatja (burkolt hencegés);
3. vidzsalpa: a titkolt féltékenység jeleit viselő, nyíltan haragvó, gúnyos beszéd;
4. uddzsalpa: Hari csalárd szavait büszkeségben fogant féltékenységgel s megvetéssel lenéző beszéd;
5. szanydzsalpa: melyben erőteljes iróniával becsmérli Krsna hálátlanságát;
6. avadzsalpa: féltékenység és félelem inspirálta szavak, melyek szerint Hari érdemtelen Rádhá szerelmére könyörtelensége, kéjvágya és álnoksága miatt;
7. abhidzsalpa: mely a madár bánatának hasonlatával arra utal, hogy a szerelme rászolgált arra, hogy elhagyja;
8. ádzsalpa: a kiábrándultság szavai, mely a kedves csalárdsága miatti lelki kínokról szól, s csak burkoltan felpanaszolja, hogy másokat tesz boldoggá;
9. pratidzsalpa: az elválás fájdalma hatja át, s mert belátja, hogy érdemtelen párja elérésére, feladja büszkeségét, így illő tisztelettel fordul a hírvivőhöz;
10. szudzsalpa: alázatosságból fakad, ékesszólás és bánat, ugyanakkor megfontolatlanság és mohó vágy jellemzi.

PDF

Jasódá mama „hátraköti a kisfia sarkát"

Krsnadász Kavirádzs Gószvámí kijelenti, hogy Isten összes lelki formája és kedvtelése közül az emberéhez hasonlatos alakja (nara) és az emberi időtöltései (nara-lílá) a legédesebbek s a legmagasztosabbak.
Amikor például Jasódá anya a vajat köpülte, Krsna még aludt. Mikor felébred, anyjához szalad, húzza a száriját, szeretne az ölébe fölkapaszkodni. Jasódá anya a munkáját akarja befejezni, de Krsna követelőzik, mivel éhes. Így hát Jasódá félbehagyja a munkát, leül és megszoptatja kisfiát. De hirtelen eszébe jut, hogy föltette a tejet a tűzre, ami már éppen ki is fut. Leteszi hát Krsnát s szalad a tűzhelyhez. Krsna mérges: épp evés közben?! De Jasódá már a tejre figyel, amit persze Krsnának készít. Egy bhakta mindig Krsnára gondol, s egy anyának is mindig a fián jár az esze: mivel etesse, hogyan védelmezze? Krsna haragszik, s úgy érzi, meg kell mutatnia anyjának, hogy helytelenül viselkedett vele. Körbenéz, hogy valamin kitöltse haragját, s megpillantja a vajat, a mennyezetről aláfüggő köcsögben a hófehér vajat. „Mivel törhetném össze a köcsögöt? Kő nem jó, mert az zajt csap” – gondolja Krsna, ezért felmászik egy magas kosárra, lehúzza a köcsögöt, amit a földhöz csap, hogy darabokra törik. Nyomban előkerülnek Krsna majom-barátai, s Krsna is belekóstol a vajba, de inkább a majmok közt osztogatja a finomságot. Ám a haragja még nem párolgott el. Körös-körül tör-zúz, tönkretesz mindent. Mikor Jasódá anya visszatér, látja ám, hogy Krsna nincsen sehol. Elfogja az aggodalom, hová lett Krsna, s fia lábnyomait kezdi fürkészni, amiket a zászló, elefántösztöke s egyéb jelek díszítenek. Végre a kamrához ér, ahol a vajat tartották, s látja a romboló Krsnát, ahogy kóstolgatja a vajat s osztogatja azt a majmoknak. „Mindezt Krsnának őrizgettem, ő meg csak úgy szétosztogatja? – lobban haragra, s pálcát ragadva Krsna felé lép, hogy megfeddje fiát. De aztán eszébe jut, ha ijedtében elszalad Krsna, nem vigyáz rá senki, odakünn pedig oly sok a veszély, vadállatok, miegymás. Ezért leteszi a pálcát, de ahogy Krsna elszalad, ő a nyomába ered. Krsna pedig arra gondol: hiszen anyám idős, sohasem fog elcsípni, jobb, ha inkább megállok. Jasódá utol is éri Krsnát, s nem szeretné, ha fia bármikor is elszaladna, ki a házból, ezért hoz egy borjúkötelet, ami rövid ugyan, de ahhoz elegendő, hogy Krsnát megkösse vele. Csakhogy a zsineg két ujjnyival rövidebb a kelleténél. Nem egy és nem három ujjnyival, hanem éppen kétujjnyival. Mindig ennyivel rövidebb a kötél, s nem éri körül Krsna derekát. Visvanáth Csakravartí Thákur megemlíti magyarázataiban, hogy Jasódá egészen belefáradt a hiábavaló próbálkozásba. Jasódá mindenféleképp próbálta körülhurkolni Krsna derekát, s tudta jól, a kötél elég hosszú is volna, de mégsem sikeredett megkötöznie Krsnát. Akárhányszor próbálta, két ujjnyi mindig hiányzott. Egészen kimelegedett, zihált és verejtékezett, szoros kontyba kötött haja kibomlott, a hajfonatát ékesítő virágok s kis füzérek széthullottak s mindent virágszirmokkal borítottak. Ekkor értek oda a szomszéd asszonyok s a falubéli idősebb gópík, akik a lárma okát keresték.
- Miért akarod megkötözni Krsnát? – kérdezték. – Hisz ez nincs megírva a sorsában!
Mert úgy mondják, a gyermek születése után a hatodik napon eljő a Gondviselés (Vidhátr) s a gyermek homlokára írja annak sorsát.
- Nem is arról van szó! – válaszolta Jasódá anya. – Csak szeretném megtudni, milyen széles a fiam dereka! S ha kell, a ház összes kötelét összeszedem, de még a ti házatokból is – tette hozzá tréfálkozva Jasódá –, de meg kell tudnom, mekkora is a fiam dereka!
A hiányzó kétujjnyi kötél jelentéséről Visvanáth Csakravartí Thákur a következőket mondja.
Az első ujjnyi a bhakta buzgalma (parisrama) az odaadó szolgálatban, például Csaitanja utasításainak gyakorlásában, miszerint egy bhakta zengje százezerszer a szent neveket. Ez a szívbőljövő őszinte törekvés az első, aminek láttán Krsna nagyon könyörületesen közelebb lép törekvő bhaktájához, s elhalmozza kegyeivel. Ha tehát valaki szeretné megkötni Krsnát – mondja Visvanáth Csakravartí –, akkor ehhez mindkét dologra szükség van: a bhakta szívbőljövő, őszinte szolgálatkészségére, és Krsna alászálló kegyére. Ekkor képes a bhakta megkötni Krsnát a szeretet kötelével.

Részlet Bhakti Pramód Puri Mahárádzs 1994. november 11-i leckéjéből
(forrás: Gangesz folyóirat)

Krsna megjelenése

Olyan szép ez a vers!

barhāpīḍaṁ naṭa-vara-vapuḥ karṇayoḥ karṇikāraṁ
bibhrad vāsaḥ kanaka-kapiśaṁ vaijayantīṁ ca mālām |
randhrān veṇor adhara-sudhayāpūrayan gopa-vṛndair
vṛndāraṇyaṁ sva-pada-ramaṇaṁ prāviśad gīta-kīrtiḥ ||

barha-āpīḍam – pávatollas fejékes; naṭa-vara-vapus – táncos-legkiválóbb természetű (testű); karṇayoḥ – két fülében; karṇikāram – karnikára virágot (a karnikára fa virága színpompás, de nincs illata); bibhrat – viselő; vāsaḥ – öltözék; kanaka-kapiśam – arany-barna; vaijayantīm – vaidzsajantít; ca – és; mālām – füzért; randhrān – nyílásokat; veṇoḥ – fuvoláé; adhara-sudhayā – ajkának nektárjával; pūrayan – megtöltő; gopa-vṛndaiḥ – pásztorok sokasága által; vṛndā-āraṇyam – Vrndá erdejébe; sva-pada-ramaṇam – saját lábnyomával megörvendeztetőt; prāviśat – belépett; gīta-kīrtiḥ – a dallal magasztalt

Pávatollas fejdísszel ékesen, kék karnikára-virágot tűzve füle mögé, aranyszínben pompázó ruhában, vaidzsajantí virágfüzérrel a nyakában (Krsna) mint a legkiválóbb táncos lépett Vrndávan erdejébe, lábnyomaival szentelve meg azt. Fuvolájának nyílásait ajkainak nektárja töltötte csordultig, a pásztorfiúk pedig a dicsőségét zengték.

(Bhág. 10.21.5.)

Krsna vaidzsajantí virágfüzére öt különböző színű virágból készül, s térdéig ér. A név fordítása: „a győzedelmes". Visnu ékszerként viseli a vaidzsajantít, melyet az öt elemet jelképező gyöngy (víz) rubint (tűz), smaragd (föld), zafír (levegő) és gyémánt (éter) drágakövek díszítenek.

A versmérték: mandākrāntā (lassú előretörés, lassú győzelem).

PDF

Indra szidalmai

Mikor a pásztorok a szokásos Indrának szánt áldozat bemutatására készültek, Krsna meggyőzte őket, hogy Indra helyett a Góvardhan hegyet, és a helyi bráhmanákat imádják. A pásztorok eleget tettek kérésének, ám ezzel magukra vonták a félistenek királyának haragját, aki e szavakkal szidalmazta Krsnát.

vācālaṁ bāliśaṁ stabdham
ajñaṁ paṇḍita-māninam |
kṛṣṇaṁ martyam upāśritya
gopā me cakrur apriyam ||

vācālaṁ – fecsegőhöz; bāliśaṁ – gyerekeshez; stabdham – szemtelenhez; ajñaṁ – tudatlanhoz; paṇḍita-māninam – magát bölcsnek vélőhöz; kṛṣṇaṁ – Krsnához; martyam – halandóhoz; upāśritya – folyamodva; gopāḥ – pásztorok; me – nekem; cakruḥ – tettek; a-priyam – nem kedveset

Fecsegő, gyerekes, szemtelen, ostoba, és ráadásul bölcsnek képzeli magát – e halandó Krsnához fordulva a pásztorok nem tettek kedvemre.

(Bhág. 10.25.5.)

Srídhara Szvámí kommentárja szerint azonban Szaraszvatí, a tudás istennője fohásszá változtatja e becsmérlő szavakat. A vācāla (fecsegő) szó jelentése szerinte veda-pravartaka, azaz aki a kinyilatkoztatott tudásra, a védára alapozza szavait, ám mégsem öntelt, hiszen olyan akár egy gyermek, bāliśa (gyerekes). A stabdha szó szerint állót, megállítottat, mozdulatlant, így csökönyöst vagy szemtelent is jelent, mert az ilyen ember állva marad, nem hajol meg a felsőbb tekintély előtt. Ha azonban azért marad állva, mert már nincs aki előtt meg kelljen hajolnia, akkor a szó a Legfelsőbb Létezőre utal. Az ajña (nem-tudó, azaz ostoba) szó pedig arra utal, hogy nincs aki tudóbb volna nála, előtte semmi nem marad titokban. A paṇḍita-mānin kifejezés összetett szó, a paṇḍita jelentése bölcs, a mānin pedig elképzelő, valaminek vélő, vagy becsült értelemben használatos. Az összetétel így jelentheti azt, aki bölcsnek véli magát, vagy akit a bölcsek tisztelnek. S végül mert kedveli híveit, halandó (martya) emberi alakban mutatkozik előttük. A Csaitanja-csaritámrta 3.5 fejezetében Szvarúp Dámódar e kommentárt idézi.

PDF

Rádhá

maddhṛdaye girirastu...

Míg a Csaitanja-követő vaisnavák számára Krsna elképzelhetetlen Rádhá nélkül, addig a Krsnáról szóló talán legfontosabb szentírásban, a Bhágavata-puránában nem olvashatjuk Rádhiká nevét. Mondják azért, mert a Bhágavatam történeteinek elbeszélője, Suka nem más, mint Rádhiká kedves papagája, aki Vjásza fiaként megszületve Paríksit királyt tanította. Néhány napjuk volt csak a király haláláig, s ha Suka kiejtette volna a száján Rádhá nevét, eksztázisba merülve képtelen lett volna az elbeszélés folytatására. Olykor ennek a szellemében olvassák a śrī śuka uvāca (Srí Suka szólt) mondatot is: „Rádhá papagája szólt”, hiszen a śuka szó jelentése hímpapagáj, a śrī pedig Rádhá egyik neve.

Bár név szerint nem említi, mégis szól a Bhágavata-purána Rádháról: a 10.30. fejezetben, mikor Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak:

padāni vyaktam etāni nanda-sūnor mahātmanaḥ |
lakṣyante hi dhvajāmbhoja-vajrāṅkuśa-yavādibhiḥ || 25 ||

Ezek itt nyilvánvalóan Nanda fiának, a nagy léleknek lábnyomai,
mert a zászló, lótusz, villám, elefántösztöke, árpaszem, s a többi jel látszik rajta.

tais taiḥ padais tat-padavīm anvicchantyo’grato’balāḥ |
vadhvāḥ padaiḥ su-pṛktāni vilokyārtāḥ samabruvan || 26 ||

A lányok végigkövették a lábnyomokkal teli ösvényt.
Látva, hogy (Krsna nyomai) párjáéval keverednek, bánatosan így szóltak:

A vadhū szó, melyet Krsna párjaként fordítottam menyasszonyt, asszonyt, vagy általában nőt jelent.

kasyāḥ padāni caitāni yātāyā nanda-sūnunā |
aṁsa-nyasta-prakoṣṭhāyāḥ kareṇoḥ kariṇā yathā || 27 ||

Kinek a lábnyomai ezek, (vajon ki) távozott Nanda fiával?
(Kinek a) vállán pihentette karját, miként az elefánt (pihenteti ormányát) a nőstény-elefánt (vállán)?

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ || 28 ||

Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.

A 10.30.28. vers burkoltan Rádhára utal, kinek neve a rādh – boldoggá tesz szógyökből származik, a versben pedig Hari jelzője a rādhitaḥ – boldoggá tett, vagy ā-rādhitaḥ – imádott, boldoggá tett (1). Dzsíva gószvámí így kommentálja e verset: anayā rādhayā bhagavān rādhitaḥ sādhito vaśīkṛta ity-arthaḥ – „általa, Rádhá által Bhagaván boldoggá lett (rādhitaḥ), legyőzötté (sādhitaḥ) és alárendeltté (vaśīkṛtaḥ) vált - ez a magyarázat.” (Príti-szandarbha 109)
Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig így ír a Csaitanja-csaritámrtában: kṛṣṇa-vāñchā-pūrti-rūpa kare ārādhane | ataeva 'rādhikā' nāma purāṇe vākhāne || – „Imádata teljesen betöltötte Krsna vágyát, ezért a puránák Rádhiká néven említik őt.” (Cscs. 1.4.87.)

Rádhikával a Bhágavata-purána 10.47. fejezetében is találkozhatunk, e részlet neve Brahmara-gítá. Krsna hírvivőt küld Vradzsába, ám Rádhiká a hírnök Uddhava helyett egy méhecskét szólít meg, őt korholja, őnéki könyörög. Más puránák is említik ezt a történetet, az Agni-purána név szerint is említi Rádhát, ám a Bhágavatamban ezt olvashatjuk: kācin madhukaraṁ dṛṣṭvā dhyāyantī kṛṣṇa-saṅgamam – egyikük egy méhecskét látva Krsnával való együttlétén meditálva... (Bhág. 10.47.11.)

Rádhikáról, a fejőslánykák vezetőjéről az upanisad-irodalom is említést tesz, a Gópálatápaní upanisad Gándharvá néven említi őt. A rajongó szeretet írjával megkent szemű vaisnavák természetesen a sruti (kinyilatkoztott szentírás) más verseit is őrá vonatkoztatják, így róla szól a Gópálatápaní upanisad, mikor a Nagy Napleányról beszél, vagy a Rg-véda 1.154.6. verse, melyben ez áll: „Oda, kettőtök házaiba vágyunk eljutni, hol a pompás szarvú tehenek kószálnak.”

A Bhágavata-purána tehát csak nagyon titokzatosan említi Rádhát, ezzel szemben más puránákban jóval többet olvashatunk róla. Figyelemreméltó azonban, hogy e versek egészen más hangulatban beszélnek róla. A hindu tradícióban Isten mellett mindig megtaláljuk az Istennőt, mint a Purusa és Prakrti, a magot adó atya, és az univerzum méhe. Ebben a szellemben beszélnek Rádháról és Krsnáról is: Vaikunthán a négykarú Nárájannak Laksmí a hitvese, hasonlóképp a földi Gókulában a kétkarú Krsna hitvese Rádhárání. Példaként következzen egy részlet a Brahma-vaivarta puránából, a Rádhá és Krsna házasságát elbeszélő 4.15. fejezetből:

śrī-kṛṣṇa uvāca
rādhe smarasi goloke vṛttāntaṁ sura-saṁsadi |
adya pūrṇaṁ kariṣyāmi svī-kṛtaṁ yat purā priye || 56 ||

Srí Krsna szólt:
Ó, Rádhá, emlékszel, mi Gólókán történt, a bölcsek gyülekezetében,
most véghezviszem, mire akkor ígéretet tettem, kedvesem.

tvaṁ me prāṇādhikā rādhe preyasī ca varānane |
yathā tvaṁ tathāhaṁ ca bhedo hi nāvayor dhruvam || 57 ||

Ó, Rádhá, az életemnél is kedvesebb vagy nekem, drága Széparcúm.
Ahogy te, úgy én is, bizony, elválaszthatatlanok vagyunk, mi ketten.

yathā kṣīre ca dhāvalyaṁ yathāgnau dāhikā satī |
yathā pṛthivyāṁ gandhaś ca tathāhaṁ tvayi santatam || 58 ||

Miként a fehérség a tejben, a forróság a tűzben,
az illat a földben, úgy vagyok én benned mindörökké.

vinā mṛdā ghaṭaṁ kartuṁ vinā svarṇena kuṇḍalam |
kulālaḥ svarṇa-kāraś ca na hi śaktaḥ kadācana || 59 ||

Agyag nélkül korsót, arany nélkül fülbevalót
soha nem készíthet a fazekas s az aranyműves,

tathā tvayā vinā sṛṣṭiṁ na hi kartum ahaṁ kṣamaḥ |
sṛṣṭer ādhāra-bhūtā tvaṁ bīja-rūpo 'ham acyutaḥ || 60 ||

hasonlóan vagyok képtelen nálad nélkül a világot megteremteni.
Te vagy a teremtés hajléka, én pedig a múlhatatlan mag.

āgaccha śayanaṁ sādhvi kuru vakṣaḥ-sthalojjvalam |
tvaṁ me śobha-svarūpāsi dehasya bhūṣaṇaṁ yathā || 61 ||

Jöjj e kerevetre szentem, s ragyogj a mellkasomon!
Csillogó ékszerként egyedül te vagy testem tündöklésének forrása.

kṛṣṇaṁ vadanti māṁ lokās-tvayaiva rahitaṁ yadā |
śrī-kṛṣṇaṁ ca tadā te hi tvayaiva sahitaṁ param || 62 ||

Krsnának hívnak az emberek, mikor távol vagyok tőled,
ám ha együtt vagyunk, Srí Krsnának szólítanak.

tvaṁ ca śrīs-tvaṁ ca sampattis tvam ādhāra-svarūpiṇī |
sarva-śakti-svarūpāsi sarveṣāṁ ca mamāpi ca || 63 ||

Te vagy jószerencse (srí), a beteljesülés (szampatti), az eredeti hajlék (ádhára-szvarúpiní),
minden erőm (vagy hatalmam: sakti) eredeti formája, s mindenki más hatalmáé is.

tvaṁ strī pumān ahaṁ rādhe neti vedeṣu nirṇayaḥ |
tvaṁ ca sarva-svarūpāsi sarva-rūpo 'ham akṣare || 64 ||

„Te nő, én férfi” – nem ez a védák végkövetkeztetése, ó, Rádhá:
minden-formájú vagy te, s én is, ó Múlhatatlan!

Minden formájúak, azaz tetszésük szerint öltenek bármilyen alakot.

yadā tejaḥ-svarūpo 'haṁ tejo-rūpāsi tvaṁ tadā |
na śarīrī yadāhaṁ ca tadā tvam aśarīriṇī || 65 ||

Mikor (a Brahman) ragyogása vagyok, az vagy te is,
mikor testetlen vagyok, te is testetlen vagy.

sarva-bīja-svarūpo 'haṁ yadā yogena sundari |
tvaṁ ca śakti-svarūpāsi sarva-strī-rūpa-dhāriṇī || 66 ||

Szépségem, mikor misztikus hatalmam révén én vagyok a mindenség magja,
te vagy e hatalom maga, minden női szépség birtokosa.

svam ardhāṁśa-svarūpā tvaṁ mūla-prakṛtir īśvarī |
śaktyā buddhyā ca jñānena mama tulyā ca tejasā || 67 ||

Testem fele vagy. Ó, Istennő, te vagy a Természet eredete,
hatalomban, értelemben, tudásban s tündéklésben egyenlő velem.

āvayor bheda-buddhiṁ ca yaḥ karoti narādhamaḥ |
tasya vāsaḥ kālasūtre yāvac candra-divākarau || 68 ||

Hitvány ember, ki úgy véli, hogy mi ketten különbözünk,
s az Időfonal (Kálaszútra) nevű pokolban lakozik majd mindaddig, míg a Hold és a Nap (fenn van az égen).

pūrvān sapta parān sapta puruṣān pātayaty adhaḥ |
koṭi-janmārjitaṁ puṇyaṁ tasya naśyati niścitam || 69 ||

Hét előző, és hét elkövetkező generáció pusztulásának lesz oka,
s tízmillió születésének jótéteményének vet véget kétségtelen.

ajñānād āvayor nindāṁ ye kurvanti narādhamaḥ |
pacyante narake tavad yāvad vai brahmaṇaḥ śatam || 70 ||

Hitvány ember, ki tudatlansága folytán gyaláz bennünket,
a pokolban főzik majd őt, míg Brahmá száz élete (el nem telik).

rā-śabdaṁ kurvate trasto dadāmi bhaktim uttamām |
dhā-śabdaṁ kurvataḥ paścād yāmi śravaṇa-lobhataḥ || 71 ||

Ha valakit megijesztenek, s így (kiált) „Rá!”, annak a legfelsőbb bhaktit adományozom,
s ha melléteszi a „dhá” szócskát, mohó vággyal sietek, hogy halhassam őt.

ye sevante ca dattvā māṁ upacārāṇi ṣoḍaśa |
yāvaj jīvana-paryantaṁ nityaṁ bhaktyā su-samyutāḥ || 72 ||

Kik a tizenhat-kellékes felajánlással szolgálnak engem
töretlen odaadással, egész életükben,

yā prītir jāyate tatra rādhā-śabdaṁ tato 'dhikaḥ |
te priyā me yathā rādhe rādhā-vaktā tato 'dhikaḥ || 73 ||

őket nagyon szeretem, de kedvesebbek azok, ó, Rádhá, akik a te neved zengik.

szó szerint: ami szeretet ott születik, annál több a „Rádhá” szó / ők éppúgy kedvesek nekem, Rádhá, s a Rádhát mondók annál több.

brahmānantaḥ śivo dharmo nara-nārāyaṇāv ṛṣī |
kapilaś ca gaṇeśaś ca kārttikeyaś ca mat-priyaḥ || 74 ||

Brahmá, Ananta, Siva, Dharma (Jamarádzs), bölcs Nara és Nárájan,
Kapila, Ganésa, Kárttikéja (más néven Szkanda, Siva fia) kik kedvesek nekem,

lakṣmīḥ sarasvatī durgā sāvitrī prakṛtis tathā |
mama priyāś ca devyaś ca tās tathāpi na te samāḥ || 75 ||

Laksmí, Szaraszvarí, Durgá, Szávitrí, és Prakriti,
s a többi istennő se kedves nekem annyira, mint te.

te sarve prāṇa-tulyā me tvaṁ me prāṇādhikā satī |
bhinna-sthāna-sthitās te ca tvaṁ ca vakṣaḥ-sthala-sthitā || 76 ||

Ők mind olyanok nekem, mint az életem, ám te, hűséges kedvesem többet jelentesz.
Különféle helyeken lakoznak ők, ám te itt, a melkasomon pihensz.

yo me catur-bhujo mūrtir bibhārti vakṣasi śriyam |
yo 'haṁ kṛṣṇa-svarūpas tvāṁ bibhārmi hṛdayaṁ sadā || 77 ||

Négykarú formámban a Srí (Laksmí) pihen a mellkasomon,
Krsnaként pedig örökkön te pihensz szívemen.

E kétfajta hangulatot állítja szembe Szvarúp Dámódar és Srívász Thákur beszélgetése Csaitanja-csaritámrtában (2.14 fejezet) Csaitanja Maháprabhu és követői, a Bhágavata-purána rejtett, bensőséges hangulatában ismerik Rádhikát. Ez a hangulat búvópatakként húzódik végig a vaisnava gondolkodásban, föllelhetjük a Bhágavatamban, megtaláljuk Dzsjadév Gíta-góvindájában, és Mádhavéndra Puri is így, Rádhá hangulatában keresi Krsnát.


----------------------------
(1) Az anayārādhitaḥ kifejezést a szanszkrt hasonulási szabályok miatt kétféleképpen bonthatjuk szavakra: anayā rādhitaḥ vagy anayā ārādhitaḥ. Az első esetben rādh ige magában áll, a másodikban az ā- igekötővel kiegészítve.

PDF

az olvasás mint lelki gyakorlat

Kérdés: Most kezdtem el olvasni Srídhar Mahárádzs „Kövesd az angyalokat” c. könyvét, s hamar beleütköztem egy olyan problémába, amin már korábban is gondolkoztam. Srídhar Mahárádzs arra figyelmeztet, hogy a szentiratok olvasása, tanulmányozása csak akkor tekinthető odaadó szolgálatnak, ha azt egy lelki tanítómester utasítására végezzük, amúgy csak karma vagy gjána. A magától való olvasás - feltételezve a kéj kiszűrését - a guru általi utasítás, azaz a szolgálat teljesítése miatt minősül át odaadó szolgálatnak? Mi a különbség az írás és a szó között, ha mindkettő forrása egy lelki tanítómester, akin keresztül a lelki tudás a tanítványra száll?

Szvámí Bhakti Kamala Tírtha válasza: Az írások tanulmányozása fontos lelki gyakorlat, ezt a Gítá is többször említi. Ne kövessük el azt a hibát, amit oly sokan és sokszor elkövetnek, miszerint csak beszélnek és magasztalják az írásokat, de nem olvassák, tanulmányozzák azokat. A szentírások a passzív princípiumot képviselik a kinyilatkoztatásban, a guru-elv és személy pedig az aktív elvet. A sásztra központi szerepet játszik a guru-sásztra-szádhu hármasában, ami továbbá kiegészül a hrdaja - a szív, lelkiismeret - negyedik elemével. Úgy mondják nem guru az, aki nem az írások szellemében él, és nem szádhu az, aki nem az írásokra támaszkodik. Tehát a sásztra központi szerepű. A sásztrák imádata nem más, mint tanulmányozásuk, olvasásuk, szellemük elsajátítása. Az írások azért olyan hasznosak, mert bennük és rajtuk keresztül nagyon magas eszményekkel társulhatunk. Ezek - és még lehetne sorolni - az olvasás, tanulás előnyei. Miért akkor a figyelmeztetés? Ez inkább arra vonatkozik, amikor valaki az egyéni tanulmányokra hivatkozva például kihúzni akarja magát másfajta szolgálatok alól, vagy amikor a sok elmélet miatt nem jut idő a gyakorlatra. Maháprabhu arra is figyelmeztet: ne olvass sok könyvet! Miért? Nem pártolná a lelki tudományokat? Talán inkább a lelki tapasztalásokra buzdít, az istenélmény megélésére, amit a túlzott elméleti fejtegetések szellemi útvesztője sokszor inkább akadályoz, semmint elősegít. A könyv olyan, mint az útikalauz, már az is nagyon izgalmas. A guru az idegenvezető, de az igazi élmény akkor kezdődik, amikor az ember végre az áhított földre lép. Ezt az élményszerűséget érdemes kutatni. Ráadásul az írások felfogása nagy mértékben attól az iskolától függ, amiben tanul az ember, bizonyos szinten túl szinte minden értelmezés kérdése. Erre jó példa az Hare Krsna feketén fehéren c. kötetben megjelent polémia Prabhupád Gítá-fordításának értelmezési lehetőségeiről, a magyar szaktudós által megfogalmazott kritika és a kritika kritikája vonatkozásában.

Ugyanakkor az is megemlítendő, hogy a folyamatnak sokkal inkább része az írások hallgatása, semmint olvasása. Ezer óra olvasás = egy óra hallás. Szigorú arány, de mutatja a hatás erejét. Ha annak idején Petőfi interneten körözte volna a Nemzeti dalt, lehet mindenki szépen nyugtázta volna és nem történik semmi.

Srídhar Mahárádzs emellett egy másik, talán még megdöbbentőbb esetet is elmesél saját tapasztalataiból. Már évek óta a Gaudija Math tagja volt, jeles prédikátor, de nem jutott még el Vrndávanba. Egyszer Delhibe szólította a szolgálat, a mestere, Bhaktisziddhánta Prabhupád oda küldte. Delhitől Vrndávan már csak 140 kilométer körül van, nem távolság, és már a pályaudvaron járt Srídhar Mahárádzs, hiszen szabad ideje is volt, hogy eljut majd Vrndávanba - ez a vaisnavák legszentebb helye, Krsna otthona, micsoda lelki élmény?! Ám ekkor eszébe jutott, hogy a guruja ezt nem mondta neki. Mással bízta meg, s nem a szent hely felkeresésével. Márpedig a zarándoklat éppoly szent dharma, mint mondjuk az olvasás. S arra jött rá, hogyha önfejűen menne Vrndávanba, az nem volna szolgálat, sőt, nélkülözné guruja áldását, mintegy megtagadná ezzel a mesterét. Ezért úgy döntött, nem megy.

Helyesen döntött? Én azt hiszem, igen. Ha ilyen magas fokú elkötelezettségben élünk, akkor ez a helyes döntés. A globális útmutatás természetesen az, hogy olvasd az írásokat és keresd föl a szent zarándokhelyeket. Ezt valóban csak a guru szent áldásának elnyerésével lehet fölülmúlni, ez a magasabb elv. És persze egy igazi guru sohasem mondja, hogy tilos a sásztrákat olvasni, de az igazi tanítvány mindig megkérdi, mit olvassak? Mert nem biztos, hogy egyik-másik könyv vagy tétel időszerű, lehet. Hogy többet árt, mint használ.

vajon milyen Vrndávan?

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád tanítványai beszélgettek egyszer egy tekintélyes ember, Bharatpur állam elöljárójának a Rádhá-kundnál, Rádhiká tavacskájánál tett zarándoklatáról. Teljes testével a földre borult, majd újra fölegyenesedett, odalépett, ahol a keze a földet érintette, majd ott újra leborult, s így tovább: „körbedandavatolta" a tavat. Tisztelettel említették, milyen nagyra becsüli ez az ember Rádháránít. Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád azonban így szólt: „Igen, igen, de ahogyan ők imádják Rádháránít s ahogy mi imádjuk őt, az két különböző dolog. Ők azért tisztelik Rádháránít, mert Krsna kedveli Rádhikát. Mi azonban éppen ellenkezőleg: azért imádjuk Krsnát, mert Rádhárání kedveli Őt. A mi célunk Rádhárání. Krsna pedig Rádhiká kedvence, ezért mi is foglalkozunk Krsnával."
A Csaitanja-csaritámrtában (2.14 fejezet) olvashatunk egy történetet, melyben Szvarúp Dámódar és Srívász Thákur beszélgetnek Maháprabhuval. Miután Szvarúp Dámódar hosszasan magasztalja Rádhikát és a gópíkat, Srívász a fenség (aisvarja) hangulatában tréfálkozva így szólt: „Óh, a gópík, folyton csak tejet forralnak, meg vajat köpülnek, bezzeg az én úrnőm (Laksmí) drágaköves trónuson üldögél! Mi gazdagsága volna Vrndávannak? Néhány ág meg levél!" Szvarúp Dámódar válaszában Vrndávan transzcendens természetéről beszél: „Ott minden fa transzcendentális kívánságfa, a föld lelki csodakövekből való, a víz valóságos nektár. Minden szó egy dal, minden lépés egy táncmozdulat, s a fuvola a legkedvesebb társ."
Vajon milyen Vrndávan? Gyöngyös gyémántos, vagy virágok meg némi színes porfesték a hegy köveiből? És kicsoda Rádhá? Tejet forral, vagy a királyi trónuson üldögél? Esetleg a Góvardhan barlangjának levélágya volna a királyi trónus?

Srí Gadádharástaka

Tegnap emlékeztünk Gadádhar Pandit születésnapjára. Ünnepi felajánlás gyanánt álljon itt Szvarúp Dámódar Gószvámí róla szóló verse.

sva-bhakti-yoga-lāsinam sadā vraje vihāriṇaṁ
hari-priyā-gaṇāgragaṁ śacīsuta-priyeśvaram |
sarādha-kṛṣṇa-sevana-prakāśakaṁ mahāśayaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ gurum prabhum || 1 ||

Odaadó szeretete fényében tündököl ő, ki mindig Vradzsában hódol kedvteléseinek
mint Hari kedveseinek (, a fejőslánykáknak) vezetője. Oly kedves ő Sacsí anya fiának!
Rádhá párjának, Krsna szolgálatának (titkait) tárja fel e nagy szent –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

Gadádhar Pandit Bengálban élt, majd mikor Csaitanja Maháprabhu szerzetes lett, ő is Nílácsalba költözött. Szerzetesi rendbe lépett, fogadalma szerint Nílácsalban élt, és Gópínáth múrtijának lett szolgálója – így földrajzi értelemben sohasem járt Vrndávanban. Vradzsa említése a versben így tudatsíkot jelöl: Gadádhar Pandit mindig a vradzsabéli Krsna szerető szolgálatának hangulatában élt.

navojjvalādi-bhāvanā-vidhāna-karma-pāragaṁ
vicitra-gaura-bhakti-sindhu-raṅga-bhaṅga-lāsinam |
surāga-mārga-darśakaṁ vrajādi-vāsa-dāyakaṁ
bhajāmy-aham gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhuṁ || 2 ||

Mestere ő a kilencféle meditációnak,
s hullámtaréjként táncol a Csaitanja-bhakti csodás óceánján.
Rávezet a szerető ragaszkodás (a rága-bhakti) ösvényére, s hajlékot kínál Vradzsában –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

śacīsutāṅghri-sāra-bhakta-vṛnda-vandya-gauravaṁ
gaura-bhāva-citta-padma-madhya-kṛṣṇa-vallabham |
mukunda-gaura-rūpiṇaṁ svabhāva-dharma-dāyakaṁ
bhajāmy-aham gadādharam supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 3 ||

Ő a Sacsí anya lábait szolgáló legkiválóbb bhakták imádandó tekintélye,
s nagyon kedves Krsnának, kit Csaitanjaként szíve lótuszán imád.
Az aranyló Mukundát (, az üdvözítő Gaurángát) adva nékik visszavezeti őket eredeti természetükhöz –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

nikuñja-sevanādika-prakāśanaika-kāraṇam
sadā sakhī-rati-pradaṁ mahā-rasa-svarūpakam |
sadāśritāṅghri-paṅkajaṁ śarīri-sad-guruṁ varaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 4 ||

Feltárja a (Vrndávan) ligeteiben zajló (titkos) kedvteléseket, s rávilágít azok egyedüli okára,
így árasztva a fejőslánykák szeretetét. Ő maga a transzcendentális ízek megtestesülése.
Ő a legkiválóbb tanító, hiszen mindig (Krsna) lótuszlábainak oltalmában él –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

mahāprabhor mahā-rasa-prakāśanāṅkuraṁ priyaṁ
sadā mahā-rasāṅkura-prakāśanādi-vāsanam |
mahāprabhor vrajāṅganādi-bhāva-moda-kārakam
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 5 ||

Maháprabhu transzcendentális hangulatából sarjadzik, ezért nagyon kedves a számára.
Ő a kibomló transzcendentális ízek hajléka, aki mindig
Vradzsa hajadonjainak szerelmes hangulatáról (beszél) Maháprabhunak, ezzel boldoggá téve őt –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

dvijendra-vṛnda-vandya-pāda-yugma-bhakti-vardhakaṁ
nijeśu rādhikātmatā-vapuḥ-prakāśanāgraham |
aśeśa-bhakti-śāstra-śikṣayojjvalāmṛta-pradaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharam supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 6 ||

Ő gyarapítja a legkiválóbb bráhmanák Krsna iránti odaadását,
míg övéi közt Rádhikáként megjelenve valódi önazonosságát tárja fel.
A bhakti-sásztra tanításával a szerelmes ízek nektárjával ajándékoz meg –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

mudā nija-priyādika-svapāda-padma-sindhubhir
mahā-rasārṇavāmṛta-pradeṣṭa-gaura-bhaktidam |
sadāṣṭa-sāttvikānvitaṁ nijeṣṭa-bhakti-dāyakaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supanditaṁ gurum prabhum || 7 ||

Imádott urának szolgálatát, a Gaura-bhaktit adományozza (híveinek), s ezzel a transzcencentális szerelem tajtékzó nektáróceánjának gyönyörét árasztja, melynek forrása Rádhiká, s a többi gópí lótuszlába.
Testét mindig a nyolcféle transzcendentális elváltozás ékesíti –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

A harmadik pádában megismétlődik: imádott urának szolgálatát adományozza
A nyolc transzcencentális tünet a következő: megdermedés, verejtékezés, a szőrszálak égnek meredése, a hang elcsuklása, a remegés, a test színének elhalványodása, a könnyek és a megsemmisültség állapota.

yadīya-rīti-rāga-raṅga-bhaṅga-digdha-mānaso
naro`pi yati tūrṇam eva nārya-bhāva-bhājanam |
tam ujjvalākta-cittam etu citta-matta-śatpado
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 8 ||

Ha szerető ragaszkodásának egyetlen csöppje megérinti a szívet,
még a (világi) ember is könnyen méltóvá válhat a gópí-létre,
csak döngicséljenek gondolatai mámoros méhecske gyanánt Gadádhar szerelemmel ékesített szíve körül!
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

mahā-rasāmṛta-pradaṁ sadā gadādharāsṭakaṁ

paṭhet tu yaḥ subhaktito vrajāṅgaṇa-gaṇotsavam |
śacī-tanuja-pāda-padma-bhakti-ratna-yogyatām
labheta rādhikā-gadādharāṅghri-padma-sevayā || 9 ||

Aki mindig a transzcendentális ízeket záporozó Gadádharástakát,
Vradzsa hajadonjainak e pompás örömtáncát olvassa,
az méltóvá válik a Sacsí anya fia iránt érzett szerető odaadás ékkövére,
Rádhiká-Gadádhar lótuszlábának szolgálata által.

A versmérték: pañcacāmara : υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ –

(a képen Tóta Gópínáth)

PDF