Siksástaka 1.

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam |
ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam ||1||

Isteni módon győzedelmeskedik Srí Krsna együttes magasztalása, a szív tükrét megtisztító, a lét nagy erdőtüzét kioltó, az esti lótuszt holdsugárral nyitogató, a bölcsesség-hercegnőt éltető, örömóceánt duzzasztó, minden lépést nektárözönnel ízesítő, a minden lelket fürdető.

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád kommentárja a Siksástaka 1. verséhez:

Az odaadó szolgálatnak rengeteg fajtája ismeretes, melyek többségéről a Bhágavata-puránában és a Hari-bhakti-vilászban olvashatunk. A bhakti-jóga gyakorlatai között az odaadó szolgálat hatvannégy fajtáját különböztetik meg. Ezek a szabályok által maghatározott (vaidhi), illetve a spontán (rágánuga) odaadás kategóriáiba sorolhatók. A Bhágavata-puránában Prahlád herceg főként a spontán odaadás gyakorlatait magasztalja. Ahogyan az Úr Gauránga mondotta: „Az odaadás legtökéletesebb formája a szent nevek együttes zengése.”

Az Abszolút Igazság tudományában járatos bölcsek Brahmannak nevezik a végső elvet, mely első közelítésben a tudás folyamata révén ismerhető fel. Következő lépésként mint örökkévaló tudatot azonosítják a Felsőlélek gyanánt, míg örökkévalóságának, tudatosságának és boldogságának teljes pompájában Bhagavánként nyilvánul meg. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Bhagaván Vászudévként ismeretes, amikor végtelen gazdagságát mutatja, s Krsnának nevezik, amikor szeretetteljes kedvessége elfedi pompáját. Nárájan-Vászudév kétféleképpen viszonozza hívei közeledését, míg Srí Krsna az öt alapvető rasza mindegyikében válaszol híveinek. Balarám az Úr Krsna teljesértékű kiterjedése (vaibhava-prakás), minden tökéletesség birtokosa, négykarú formájában a Vaikuntha birodalom legfőbb ura.
A helyes mantra-meditáció (dzsapa) csak tiszta elmével, gondolatban lehetséges. Ennek eredményeképpen érheti el az ember hőn óhajtott lelki céljait. A hallható mantra-mondást kírtannak nevezik, ez eredményesebb a dzsapa-meditációnál s a legnagyobb áldást hozza arra, aki hallja e mantrákat. A szent nevek együttes zengése a tökéletes, teljes kírtan, mert emellett bármi egyéb lelki gyakorlat mellékes. Az Úr Krsna szent neveinek részleges, tökéletlen zengése nem igazi szankírtan, mert a tökéletlen mantrázás nem eredményez teljes tisztulást. Az ilyen részleges eredményre jutó ember könnyen kételkedni kezd a kírtan tisztító erejében. Hadd győzedelmeskedjék hát a szent nevek teljes és tökéletes, együttes zengése!

A mantrázás hét kincse
Az ember anyagi tudása töredékes, a lelki világ azonban isteni természetű, így sohasem korlátozzák anyagi vonások. Ott Srí Krsna a legfőbb személy, kinek kedvteléseit tárgyalva az ember nem evilági tökéletességre tehet szert. Az első vers hét ilyen kiváltságot említ, amik Krsna szent neveit zengve érhetők el.

1) A szent név megtisztítja a szív tükrét
Krsna szent neveinek zengése megtisztítja az anyagi világban raboskodó ember szívét. Háromféle szennyeződés fedi a szívet: az anyagi ambíciók, az élvezetvágy és az ateizmus. Ezek az alattomos szennyeződések elfedik a tudat tükrét, minek következtében a lélek megtagadja eredeti természetét. Krsna szent neve azonban korrigálja a torzulásokat, így a szent név oltalmában, az állandó mantrázásnak köszönhetően az ember tudata megtisztul, s e tiszta tükörben meglátja igazi énjét, fölfedezi, hogy ő maga is Krsna örök híve.

2) A szent név megvéd az anyagi lét veszélyeitől
Az anyagi lét fölöttébb kellemesnek és élvezetesnek tűnik, ám ez csak látszat; valójában lángban álló erdőhöz hasonlatos, hol az egész növényzetet pusztulás fenyegeti. Akinek nincs hite Krsnában, el kell szenvedje az anyagi lét erdőtüzének perzselő gyötrelmét. Ezzel szemben egy bhakta még az anyagi lét poklában is védve van a pusztító lángoktól, ha tisztán zengi a szent neveket.

3) A szent név a legfőbb áldás
Krsna szent neveinek tiszta, szívből jövő zengése a legfőbb áldás és jótétemény. Ahogy a kelő hold sugaraitól az éj sötétjében pazar fényben pompáznak a varázsos szépségű fehér tavirózsák, úgy Krsna neveinek zengése felszínre hozza az ember legjobb tulajdonságait. A szankírtan beragyogja az éjsötét világot és isteni áldást hoz reá. Az anyagi élvezetvágy, a meddő töprengés vagy a rituális tettek nem válnak az emberiség javára, míg a szent nevek zengése bárkit a legnagyobb áldásban részesít.

4) A szent név a lelki tudás forrása
A Mundaka-upanisad kétféle tudást említ, anyagit és lelkit (lásd Mund. 1.1.4.). Srí Krsna szent neveinek zengése áttételes módon az anyagi tudásnak is forrása, a lelki, isteni tudományoknak pedig egyenesen a lényege. A szent nevek zengése szabadulásra ösztönzi a rab lelket, hogy lerázhassa az anyagi tudás hamis énképzetének és alaptalan büszkeségének béklyóit, s felismerhesse Srí Krsnához fűződő örök viszonyát. A lelki bölcsesség legfőbb záloga tehát Krsna szent neveinek zengése.

5) A szent név a lelki örömök óceánját duzzasztja
A szent név zengése egyre duzzasztja a lelki boldogság határtalan óceánját, s minden pillanatban a legédesebb nektárt kínálja az embernek. Egy kis pocsolya nem tenger, míg a szinte határtalan víztömeget óceánnak nevezik. A mérhetetlen boldogságot ezért joggal hasonlítják az óceánhoz. A lelki tapasztalatok örökkévalóak, anyagi hiba nem árnyalja őket, állandóak és teljesértékűek. Krsna szent nevei zengésének köszönhetően a lelki természet fölöttébb kellemes s a lelki dolgokat hűs fény-aura lengi körül. Az anyagi világban a szent név éppúgy megtisztítja a testet s az elmét, mint a lelket és a lelki ragyogás fénykörével övez mindent.

6) A szent név kigyógyít az anyagi lét betegségéből
A materiális létfelfogás durva és finomabb szennye valósággal elborítja a lelket, de a szent név zengése egy csapásra véget vet az anyagi betegségnek. Az anyagi rabságból szabaduló lélek végre szeretne eljutni Krsnához, ezért az Úr lótuszvirág lábainak hűsítő fényében buzgón belefog az odaadó szolgálat gyakorlásába.

7) A szent név az odaadó szolgálat nélkülözhetetlen eleme.
Dzsíva Gószvámí írja:
yadyapy anya-bhaktiḥ kalau kartavyā, tadā tat-(kīrtanākhya-bhakti)-saṁyogenaiva (Bhakti-szandarha 273.)
„A Kali-korszakban az odaadó szolgálat nyolc gyakorlatát mindig kísérje a szent nevek zengése!”

(forrás: Gangesz folyóirat, 27. szám)

Bhaktivinód Thákur Szammódaja-bhásja (Megörvendeztető kommentár) címen írt magyarázatot a Siksástakához, az első vers magyarázata a Bhaktipédián elérhető.

~~~~~~~~~~~~

Siksástaka-kommentárok a Slókamálán

Siksástaka 1. – mindent fölülmúl a Srí Krsna szankírtan!

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam |
ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam ||1||

cetaḥ-darpaṇa-mārjanam – szív tükrét megtisztító; bhava-mahā-dāva-agni-nirvāpaṇam – a lét nagy erdő-tüzét kioltó; śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇam – a jószerencse lótuszára holdfényt árasztó; vidyā-vadhū-jīvanam –tudás-úrnőt éltető; ānanda-ambudhi-vardhanam – öröm-óceánt gyarapítót; prati-padam – minden lépést; pūrṇa-amṛta-āsvādanam – teljes nektárral ízesítő; sarva-ātma-snapanam – minden lelket megmosdató; param – legfőbb, transzcendentális; vijayate –győzedelmeskedik; śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam – Srí Krsna együttes magasztalása

Isteni módon győzedelmeskedik Srí Krsna együttes magasztalása, a szív tükrét megtisztító, a lét nagy erdőtüzét kioltó, az esti lótuszt holdsugárral nyitogató, a bölcsesség-hercegnőt éltető, örömóceánt duzzasztó, minden lépést nektárözönnel ízesítő, a minden lelket fürdető.


Pusztán ebből az értelmezésből is kiviláglik Csaitanja finom költőiségű istenhite, amely egyszerre használ ihletett természeti képeket és szútra-szerűen tömör teológiai-dogmatikai megfogalmazásokat. Csaitanja azonban nemcsak gyakorlója, de tanítója is az áhítatos bhakti tradíciónak, ami Rádhá és Krsna idilli szerelmében fejezi ki a lélek és Isten találkozását, rajongását. Majd minden ezoterikus, misztikus költészet használja a földi szerelem fogalomkészletét és hasonlatrendszerét a megfoghatatlan és mindent elsöprő isteni rajongás kifejezésére. Így a vers elemzése mélyebb misztériumok felé vezet. Vegyük sorra ezeket a kifejezéseket!

Isteni módon győzedelmeskedik Srí Krsna együttes magasztalása, – A tudat fölszabadítását szolgáló mantra meditációnak egyéni és csoportos formái is ismeretesek. A személyes, csöndes elmélyülés ereje felfokozódik, ha többen, egyesült tudati koncentrációval ismétlik a szent neveket. Ezt a kongregációs, közös imát, amit sokszor ének és zene kísér, a jelen világkorszak legcélravezetőbb önmegvalósítási módszerének tekintik. Krsna az abszolút szeretet istene, akinek szeretetteljes viszonya az isteni pásztorlánykákkal a vaisnava teológia legmagasztosabb témája.

a szív tükrét megtisztító – A szív az ember lényegére, érzelmi központjára utal. A jógában a szívcsakra tisztaságát nélkülözhetetlennek tartják, különben a testben fel s alászálló energiák könnyen zavart okoznak. A bhakti tana szerint a szív azonosítható az ember elméjével, ezzel a hatodik, belső érzékkel, amely három fontos működés – a gondolkodás, az akarat és az érzelmek – központja. A rajongásra összpontosító áhítatos bhakti nem szentimentális érzelgősség, hiszen nélkülözhetetlen az elme másik két funkciójának – a gondolkodásnak és akaratnak – az alkalmazása is. Az élet – boldogság, mert a bhakti által felvázolt lelki út a létezés (bhava) fölismerésétől a rajongó eksztázis (bháva) megtapasztalásáig vezet a lelki tudatosságon keresztül. Ezért mondhatjuk, hogy az istenszeretet áhítatos érzéseinek komoly intellektuális meggyőződés az alapja.

Ebben a transzcendens érzelmektől fűtött elmében tükröződik a mindenség, akár a tárgy a tükörben (darpa = tükör). Azonban a darpa szó jelentései még (a szanszkrt szavak további jelentései dőlt betűvel) büszkeség, kevélység, fennhéjázás, hiúság, beképzeltség. Éppen ezektől kell megtisztulni, máskülönben a tükörkép hamis és torz volna. Az ilyen hamis világképnek mogorvaság, komorság lesz a következménye, a megtisztult szívet azonban érzelmi melegség, hőség önti el. Az istenszeretet igazi lényegére a szerelemeseket mámorító mósuszillat értelem mutat rá legközvetlenebbül, amire a pásztorlánykák epedve emlékeznek imádott Krsnájukkal kapcsolatban.

a lét nagy erdőtüzét kioltó – Az anyagi világbéli születést és halált gyakran hasonlítják erdőtűzhöz, ahogyan az a Csaitanját követő Visvanáth Csakravartí, XVII. századi vaisnava teológus is teszi. A létezés erdő-hasonlata Danténál is előfordul, amelyből a szabadulás a nirvána, szó szerint ki az erdőből. A nirvána kifejezést eredetileg a hindu teológia üdvösség, felszabadulás értelemben használta, majd a buddhizmus is átvette a végső kilobbanás értelemben.

az esti lótuszt holdsugárral nyitogató – Az esti lótusz attól szebb, hogy szirmait a holdvilág bontogatja. A keleti világban a lótuszvirág a tisztaság egyetemes szimbóluma. Sokféle fajtája közül itt a fehér szirmú esti lótusz szerepel (kairava), amely a holdvilágnál bontja szirmait. Ám a szónak meglepő további jelentései vannak: csaló, szélhámos, hazardőr, játékos. Márpedig a hindu teológiai Krsnát nemcsak játékos Istennek (deo ludens) tartja, aki kedvteléseiről nevezetes, hanem isteni mód szélhámosnak is, aki ígér fűt-fát a pásztorlánykáknak, majd cserben hagyja őket. A pásztorlánykák közül Rádhiká a legkedvesebb, akinek másik neve éppen Csandriká. A romantikus ’hold és lótusz’ hasonlat valójában a bhakti örök témájára, Rádhá és Krsna isteni kettősére utal. Csaitanja tehát a természeti képekbe is belekódolta az isteni párt.

a bölcsesség-hercegnőt éltető – Vidjá jelentése tudás, tudomány, tan – aminek tizennégy fajtáját különítik el: a négy Védát, a hat védai segédtudományt (védángák), az erkölcsi rendet (dharma), a rítusértelmezés tudományát (mímámsza), a filozófiai érveléstechnikát (tarka), a logikát (njája) és a Puránák ismeretét. Ide tartozik az önismeret (átmavidjá), valamint a helyes ismeret, a lelki bölcsesség. További jelentései varázsige, ráolvasás, illetve mágia, varázstudomány. Vadhú jelentése pedig menyasszony, hitves, feleség, meny, nő, asszony, ifjabb nőrokon. A helyes ismeret, az önvaló, illetve Isten ismerete tehát oly becses, mint egy ifjú asszony a háznál, aki egy új élet varázsát hozza magával. Itt jelenik meg a létezésből (szat) az eksztázisba (ánanda) vezető isteni bölcsesség (csit) feminin energiája, mert a mindenség végső élvezője az isteni férfi princípium, minden más az Ő élvezetét szolgálja, és így feminin jellegű. Ezért mondják, hogy Vrndávan szent helyén (Krsna földi kedvteléseinek színhelyén) csak egy férfi van (Krsna, mint purusa), mindenki más nő (prakrti).

örömóceánt duzzasztó – A helyes ismeret boldogságot eredményez, méghozzá tengernyi örömöt. A világban lelhető anyagi természetű boldogságot gyakran a tehén patanyomában összegyülemlett tócsához hasonlítják a lelki boldogság óceánjához képest. A lelki dimenzió a bhakti teológia szerint dinamikus. Isten tökéletességéhez és teljességéhez a gyarapodás is hozzá tartozik, ami nem hiányosságra, hanem eleven dinamizmusra utal. Márpedig, ha az Abszolútum gyarapszik, akkor a belőle meríthető öröm is egyre fokozódik. Az isteni kegy végtelen, ami határtalan módon érvényesül híveivel. A telihold vonzása kibillenti egyensúlyából a tengereket, és Rádhiká-Csandriká is felzaklatja Krsna érzelmi tengerét. Ráadásul Csaitanját is nevezik aranyló holdnak (Gauracsandra), ami utal arra a misztériumra, miszerint Csaitanja nem más, mint a szeretetben összefonódó Rádhá és Krsna.

minden lépést nektárözönnel ízesítő – Ez a kifejezés három szegmensre tagolódik: i) minden lépés (prati-padam), ii) nektárözön (púrnámrta) és iii) ízesít (ászvádanam). Padam jelentése már a Védákban is lelki birodalom, isteni hajlék, prati pedig irányultságot, közeledést kifejező előképző. A bhakti áhítatos híve által bejárt út tehát az isteni hajlék felé vezet (pratipadam). Pratipat jelentése viszont a szakrális indus időszámítás alapját adó lunáris kalendáriumban a holdfázis első napja, míg púrnámrta jelenti a tizenhatodik hold-fázist, a hold változásának utolsó napját. Vagyis e két szó a holdhónap első és utolsó napját is jelöli, ami a folytonosságra, örökkévalóságra utal. A bhakti tehát örök folyamat, amelynek kezdete és vége, alfája és omegája az aranyló hold, Gauracsandra, az isteni párt egyesítő Srí Csaitanja. Púrnámrta másik jelentése teljes nektár, vagy a nektár teljessége, netovábbja. A nektár a halhatatlanság itala, az örökélet elixírje. Vagyis az áhítatos istenszeretet gyakorlásával legyőzhető a világi lét mulandósága. A Bhagavad-gítá szerint „ez a folyamat örömmel végezhető”, azaz minden lépése nektárözönnel ízes.

minden lelket fürdető – A Csaitanja-féle bhakti egyetemes tan, kivétel nélkül minden lényre vonatkozik. A szent név, mint meditáció ezért kötetlen gyakorlat, minden előzetes képesítés nélkül bárki gyakorolhatja. Egyetlen feltétele a szív tisztasága, a hit. A fürdés tisztít, a rituális fürdő a Gangesz szent vizében lemossa az ember bűneit, mint ahogyan a keresztség vizében is megtisztul az ember az eredendő bűntől; az örökélet nektárjának zápora pedig egyszer s mindenkorra megváltja az embert a halandóságtól.

Összegzésül egy költői ihletettségű tolmácsolást idézünk B. R. Srídhara Szvámí tollából:
„Minden dicsőség Krsna szent nevének, amely megtisztítja a szív tükrét a sok-sok év alatt felgyülemlett portól, és kioltja a szenvedés tüzét a születés és halál erdejében. Az esti lótusz a Hold sugaraitól, a szív szent név nektárától virágzik. Ily módon a lélek végül is felfedezi igazi benső ékszerét, Krsna szeretetét. A szent név áldó hatásától legyőzve az önvaló teljesen megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, s bár minden tekintetben tökéletesen elégedetté válik, mégis újra meg újra megízleli a nektárt, hol alábukva, hol lebegve az eksztatikus istenszeretet egyre áradó tengerén.”

(B.K.Tírtha kommentárja, forrás: Kagylókürt folyóirat)

PDF

~~~~~~~~~~~~
Siksástaka-kommentárok a Slókamálán

Siksástaka: a tanítás nyolc verse – bevezető

Egy kedves barátom a minap rámutatott a Slókamálá egyik nagy hiányosságára: hiába kerestem a Siksástakát! – mondta. Igaza van, a Csaitanja-követő vaisnavák számára mi lehetne fontosabb vers, mint Csaitanja Maháprabhu költeménye! A most következő bejegyzések témája így a Siksástaka lesz. Az első kommentársorozat Bhakti Kamala Tírtha tollából való, megjelent a Kagylókürt című folyóirat Orientáció mellékletében.

Siksá jelentése tanítás, oktatás, képzés, ismeretszerzés, tudásvágy, tudomány, kiejtéstan, valamint szerénység, alázat; astaka jelentése pedig nyolc részből álló, nyolcrétű. Az astaka a vaisnava vallásos irodalom sajátságos, nyolc szakaszú verses műfaja, a gurut, szenteket, zarándokhelyeket vagy Istent dicsőítő himnuszok megszokott formája.

A nyolcas szám misztikája nem elhanyagolható. Míg a négy a teljesség, befejezettség, illetve a tudati előrehaladás, önmegismerés szimbóluma, addig a kétszer négy, azaz nyolc a kozmikus rend és egyensúly, a boldogság és harmónia jele, a végtelenség, a szellemi tökéletesedés, továbbá a misztikum és az események mögötti sorsszerűség szimbóluma.

A nyolc versszak az egyén lelki fejlődésének nyolc stádiumát vázolja fel az istenélmény eufóriájától a teljes önátadás feltétel nélküli meghódolásáig.

Az első vers a legösszetettebb, ez átfogja a vaisnavák sajátos gyakorlatának, a Csaitanja hirdette szent név meditációnak a fokozatait, hatásait. E meditáció elnevezése szankírtan, vagyis Isten neveinek együttes éneklése, magasztalása, illetve rejtettebb értelmezés szerint az imádat tökéletessége. E gyakorlat során egyéni meditációban, vagy közösen, énekkel, hangszerekkel kísérve éneklik Isten neveit. A vers a szankírtan hét hatásáról beszél: i) megtisztítja a lelket az anyagi vágyaktól, ii) felszabadít az anyag rabságából, iii) megáld az élet legfőbb céljával, feltárja a lélek kincseskamráját, iv) felkészít az Isten előtti teljes meghódolásra, v) elvezet a transzcendentális örömóceánhoz, vi) eljuttat a szeretői odaadáshoz és vii) élvezhetővé teszi Isten örömteli társaságát.

A második versszak az önmegvalósítás folyamatának kegyes jellegét, valamint a hívő ember szubjektív elesettség-érzetét tükrözi. A szent név meditáció egyetemes és feltételektől mentes, bármiféle előképzettség nélkül gyakorolható, társadalmi, születési és felekezeti különbségektől függetlenül. Ezért is nevezik a korszak egyetemes lelki folyamatának.

A harmadik vers a törekvő lelki ember viselkedési normáját határozza meg, a béketűrésben és az alázatban jelölve meg a belső fejlődés kulcsát.

A negyedik a legfontosabb buktatókra, a világ hívságaira hívja fel a figyelmet, melyektől elfordulva az istenélmény, a teljes spirituális önátadás marad egyedül fontos az ember számára.

Az ötödik vers az eszményi vágyódás magaslatáról visszazökken a világi lét nyomorult, elidegenedett realitásába. A mindenség szerető harmóniájából az egoista létkörforgatagba szakadt ember karmikus determináltságából a meghódolás, lelki önátadás a kiút, amikor – vágya szerint – porszemmé vélik az Úr szent lábainál.

A hatodik vers a transzállapot vágyáról szól. A Csaitanja-féle bhakti az érzelmi rezdülések rendkívül árnyalt sokaságát vonultatja fel az eksztázis előzményeitől a rajongás külsőleg megnyilvánuló számos jeléig, illetve a szerető transz okozta tényleges testi elváltozásoktól a mindent elsöprő érzelmi hullámok természetéig.

A hetedik vers a beteljesületlenségről szól, a lelki szárazság állapotáról, amikor a hívő számára üressé válik a világ Isten nélkül. A korábban aspirációként említett porszemnyi helyzet is elérhetetlennek tűnik, s marad az elszakítottság, kisemmizettség érzése. Ezt tekinthetjük a beteljesülés határzónájának is, ahonnan már nagyon kis lépésre van csupán szükség a teljes eksztázis állapotáig.

Ezt az utolsó lépést tükrözi az utolsó szakasz, a belenyugvás, a feltétel nélküli önmegadás szózata. Az isteni vonzerő táplálja az ember rajongását és egyedül ez a magasabb ízt képviselő vonzerő képes elvezetni a hívőt a beteljesüléshez, s hogy milyen intim, fesztelen istenkép alakult ki Csaitanjában, azt az általa használt jelzők (csalfa, buja, élvhajhász) is híven tükrözik. Ez a belenyugvás az a misztikus sorsszerűség, amit a Siksástaka nyolcassága sejtet.

(B.K.Tírtha)

~~~~~~~~~~~~
Siksástaka-kommentárok a Slókamálán