az aranyló Legfőbb Valóság

Visnu különleges helyzetéről a Rg-véda 1.22.20. verse szól:

oṁ tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ |
divīva cakṣurātatam ||

Óm! Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek,
mint az eget betöltő (isteni) szemet.

A padam szó többek között jelenthet lábat, lábnyomot, helyzetet, s hajlékot vagy tartályt is, így a vers értelmezhető így is: Visnu legfőbb helyzetét látják mindig a bölcsek. Vajon mi lehet ez a legfőbb helyzet? Srídhar Mahárádzs a Bhágavata-purána bevezető fohászának a segítségével az alábbi költeményben adja meg kérdésünkre a választ:

tat-viṣṇoḥ paramaṁ padaṁ śruti-mataṁ muhyanti yat sūrayaḥ
draṣṭā cakṣuriva prasārita-mahāsūryeva divyātatam |
dhāmnā svena sadā nirasta kuhakaṁ satyaṁ paraṁ śabditaṁ
jyotiḥ prīti-tanuṁ hiraṇya-puruṣaṁ paśyanti taṁ sūrayaḥ ||

tad viṣṇoḥ – azé a Visnué; paramam – legfőbb; padam – hajlékot; śruti-matam – a kinyilatkoztatás tisztelt; muhyanti – zavarba jönnek, yat – ami; sūrayaḥ – félistenek és bölcsek; draṣṭā – látó; cakṣuḥ – szem; iva – mint; prasārita-mahā-sūrya iva – kiterjedt nagy napként; divi – égben; ātatam – kiterjesztett, kinyújtott; dhāmnā – hajlékával; svena – a sajáttal; sadā – mindig; nirasta – nélkül („elvetett”); kuhakam – érzékcsalódás; satyam – valóság, igazság; param – abszolút; śabditam – megnevezett; jyotiḥ – tündöklést; prīti-tanum – a megtestesült szeretetet („szeretet-testet”); hiraṇya-puruṣam – arany-személyt; paśyanti – látják; tam – őt; sūrayaḥ – félistenek és bölcsek

Visnu legfőbb hajléka, kit a kinyilatkoztatás magasztal, s aki zavarba hozza a félisteneket, / látó szemként, kiterjedt, hatalmas Napként tölti be az eget.
Ki saját hajlékával együtt mindig túl van az érzékcsalódás világán, kit a Legfőbb Valóságnak neveznek, / őt, a tündöklést, a testetöltött szeretetet, az arany-személyt, látják az isteni bölcsek.

A félistenek s a bölcsek tekintete az égben kiterjedt, Napként ragyogó szemet kutatja, ám ennek kápráztató tündöklése zavarba ejti őket, s nem értik őt meg. Túl van az érzékcsalódás világán – hogyan is láthatná őt meg az, kinek szemét elvakította az anyag pora? A Legfőbb Valóság e ragyogó személy a testetöltött szeretet: hiraṇya-puruṣa, azaz Gaura-aṅga, Csaitanja Maháprabhu.

A versmérték: természetesen a Bhágavata-purána bevezető fohászának mértékével egyező, śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték): – – – υ υ – υ – υ υ υ – / – – υ – – υ –

PDF

politeizmus?

Fiam most elsőéves a gimnáziumban... ahogy mostanában mondani szokás: kilencedikes. Belelapoztam a történelemkönyvébe - természetesen először az Indiával foglalkozó résznél -, és szomorúan olvastam benne ezt a mondatot: „A brahmanizmust sokistenhit (politeizmus) jellemezte.”

Azt persze értem, hogy a megismerés első módszere az, hogy az ember a korábbi tapasztalatai alapján kategóriákat állít fel magának, aztán ha valami újjal találkozik, megpróbálja azt belepréselni valamelyik ilyen rekeszbe. Ám hiba volna megragadni ezen a szinten, a gondolkodás csak nem silányulhat efféle Prokrusztész-ággyá!

A hinduizmust szokásosan a henoteizmus címkével látják el. A szó a görög heis theos - „egy isten” kifejezésből származik, s a hinduizmus iránti elfogultsággal kevéssé vádolható Max Müller terminológiája. Arra vonatkozik, mikor valaki egy istent imád, ám elismeri más istenek létét... „elvben monoteizmus, a gyakorlatban politeizmus” - határozta meg Müller a fogalmat. Legalább ennek a meghatározásnak bele kellett volna férnie egy középiskolás tankönyvbe... szívem szerint persze ennél jóval többnek is. Hosszasan lehetne e témáról értekezni, jó szívvel ajánlom például a Kagylókürt folyóirat Orientáció mellékletében megjelent cikket. Itt és most a „politeizmussal” kapcsolatban csupán egy félverset szeretnék idézni a Rg-védából:

ekaṁ sad viprā bahudhā vadanti
agniṁ yamaṁ mātariśvānam āhuḥ
az Egy Létezőt a bölcsek sokféleképp mondják,
Agninak, Jamának, Mátarisvának nevezik.

(Rg. 1.164.46.)

Visnu legfőbb hajléka

oṁ tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ |
divīva cakṣurātatam ||
tadviprāso vipanyavo jāgṛvāṁsaḥ samindhate |
viṣṇoryatparamaṁ padam ||

tad viṣṇoḥ – azé a Visnué; paramaṁ – legfőbb; padaṁ – hajlékot; sadā – mindig; paśyanti – nézik, figyelik, kutatják; sūrayaḥ – bölcsek, (Napok); divi – égben; iva – mint; cakṣuḥ – szemet; ātatam – kiterjesztett, kinyújtott;
tad-viprāsaḥ – ama bölcsek; vipanyavaḥ – a magasztaltak, a csodáltak; jāgṛvāṁsaḥ – a már felébredettek; samindhate – magasztalják, dicsőítik, fellobbantják, megvilágítják; viṣṇoḥ – Visnué; yad – akié; paramaṁ – legfőbb; padam – hajlékot;

Óm! Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek, mint az eget betöltő (isteni) szemet. S e megvilágosult, csodált bölcsek Visnu legfőbb hajlékát dicsőítik (és tanítják másoknak).
(Rg-véda 1.22.20-21.)

A véda-himnuszok közül csak néhány szól közvetlenül Visnuhoz, többnyire a dévákhoz intézett fohászokat tartalmaznak. A Rg-véda himnusza, melyből a fenti két verset választottam imádja az Asvinokat, a Napot, Indrát, az eget s a földet, végül pedig – megkoronázva imádatát – Visnut.

Megjegyzések a 20. vershez: A tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ szófordulat más védaszövegekben is visszatér, például a Katha-upanisad versében, a kocsihasonlatot tárgyaló részben: „Kinek hajtója (értelme) bölcs, s fegyelmezi elméjét, az elnyeri útja végét, Visnu legfőbb hajlékát.” (1.3.9.) A sūri szó jelenthet Napot, tudós bölcset, illetve hívő embert, imádót is. Visnu az égen ragyogó isteni Nap, s az őt körülvevő bölcsek, az őt imádó vaisnavák hasonlatosak hozzá, a hatalmas Nap mellett ők a parányi csillagok.

Megjegyzések a 21. vershez: A samindh ige szintén több jelentéssel bír. Egyik jelentése dicsőít, magasztal, a másik fellobbant, megvilágít. A csillag-bölcsek magasztalva veszik körül Visnut, s miként a Gangesznek is a saját vizét ajánlják, az isteni Visnu-Naptól származó parányi fényükkel még ragyogóbbá teszik őt. Az emberek pedig e megvilágosodott (felébredett) bölcseket magasztalják, s az ő „megvilágításukban” látják, tőlük hallanak Visnu dicsőségéről.

A Száma-véda 4.8.2.5 himnusza a rg-védai himnuszból a Visnut imádó verseket idézi.

idaṁ viṣṇurvicakrame tredhā ni dadhe padam |
samūḍham asya pāṁsule || 1 ||

Visnu nagyott lépett, háromszor tette lábát, s (a három világ) összegyűlt (lába) porában.

trīṇi padā vicakrame viṣṇur gopā adābhyaḥ |
ato dharmāṇi dhārayan || 2 ||

Hármat lépett Visnu, az oltalmazó, a makulátlan, így emelve fel az erényt (dharmát).

A dharma szó a dhṛ (fenntart, felemel) igéből származik, így Visnu emeli fel azt (a dharmát), ami felemeli az embert.

viṣṇoḥ karmāṇi paśyata yato vratāni paspaśe |
indrasya yujyaḥ sakhā || 3 ||

Visnu tetteit figyeljétek, mert a fogadalmakat betöltötte, Indra közeli barátja ő.

A Bhágavata-purána (8.15-23 fejezetek) szerint miután Bali király elfoglalta Indra birodalmát, Aditi vezeklésbe kezdett, hogy Visnu oltalmába vegye fiait, a félisteneket. Így született meg Visnu, Kasjapa és Aditi fiaként (Vámana), s ígéretet tett anyjának, hogy visszaszerzi Indra trónját. Bráhmanaként megjelenve a király áldozatán csupán három lépésnyi földet kért, majd teljesítette fogadalmát – lépéseivel bejárta a mindenséget. Visnut e születése miatt Upéndra, azaz Indra öccse néven ismerik. A dévák és aszurák harcában Visnu mindig a dévákat segíti.
Más értelmezésben: kinek erejéből (akitől) a hívő már teljesítette fogadalmait, s Indra méltó társa ő.

tadviṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ |
divīva cakṣurātatam || 4 ||

Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek, mint az eget betöltő (isteni) szemet.

tadviprāso vipanyavo jāgṛvāṁsaḥ samindhate |
viṣṇoryatparamaṁ padam || 5 ||

S e megvilágosult, csodált bölcsek Visnu legfőbb hajlékát dicsőítik (és tanítják másoknak).

ato devā avantu no yato viṣṇurvicakrame |
pṛthivyā adhi sānavi || 6 ||

Ezért kegyeljenek minket az istenek mindenhol ahová Visnu lépett, a föld által (mit megszentelt lépte).

A Rg-véda 1.22 himnuszában a vers vége: „pṛthivyāḥ sapta dhāmabhiḥ” – a földdel, hét hellyel.

PDF