atharva-véda 6.8.

 

A „tűzpap tudása” a szerelemről:

yathā vṛkṣaṁ libujā samantaṁ pariṣasvaje |
evā pari ṣvajasva māṁ
yathā māṁ kāminyaso yathā mannāpagā asaḥ || 1 ||

Miként a fát öleli a lián mindenfelől,
úgy ölelj engem te is!
Ahogy csak engem szeret, ahogy soha el nem hagy!

yathā suparṇaḥ prapatan pakṣau nihanti bhūmyām |
evā ni hanmi te mano
yathā māṁ kāminyaso yathā mannāpagā asaḥ || 2 ||

Miként a lecsapó sas suhintja szárnyaival a földet,
úgy hódítom én is meg szíved.
Ahogy csak engem szeret, ahogy soha el nem hagy!

William Dwight Whitney (1827–1894), az Atharva-véda angol fordítója megjegyzése szerint a hasonlat erőtlen, és erőltettek a fordítók próbálkozásai, hogy találóvá tegyék – az ő értelmezésében a tovaszárnyaló sasról szól a vers. A su-parṇa szó szerint „szép-szárnyút” jelent, ez Garuda szokásos jelzője.
A parapatan szó elrepülőt is jelent és lezuhanót is – utóbbit nem a lepottyan értelemben, hanem mikor a sas ráveti magát prédájára. A pra igekötő jelentése előre, a pat gyök jelentései: repül, esik. Szájana mérvadó kommentárja a fészkéről felszálló, s így elrepülő Garuda (prapatan suparṇaḥ) képét látja a szövegben, ám talán itt a pratapan szó jobb olvasata a zuhanórepülés. Így a hasonlat a zsákmányára lecsapó Garudát idézi, ahogy szárnyaival fékezi a zuhanás lendületét, miközben végérvényesen, és egészen megragadja, meghódítja, birtokba veszi a zsákmányt – miként a szerelmes ember is kívánja meghódítani párja szívét.

yatheme dyāvāpṛthivī sadyaḥ paryeti sūryaḥ |
evā paryemi te mano
yathā māṁ kāminyaso yathā mannāpagā asaḥ || 3 ||

Miként a Nap jár egyszerre az égen s a földön,
úgy járjak én is mindig gondolataidban.
Ahogy csak engem szeret, ahogy soha el nem hagy!

(A vers szerzője Dzsamadagni)