mosolygó arcod…

Egy kedves barátom ajánlotta a figyelmembe ezt a telugu nyelven énekelt dalt. Valóban szép a zene – kicsit indiai, kicsit nyugati –, de a szövege is megragadó, Tyāgarājar (1767 -1847) jeles dél-indiai költő-zenész fohásza Rámacsandrához.

nagumōmu ganalēni  nā jāli telisi nanu brōvaga rādā  śrī raghuvara nī	Megfosztattam mosolygó arcod látványától! Tudván tudod ezt, s mégsem jössz enyhíteni fájdalmam, ó Raghu dinasztia legkiválóbbja!
nagarājadhara nīdu  parivārulella ogi bōdhana jēsē-vāralu gārē yiṭu luṇḍudurē	Ó, Hegykirály felemelője, kíséreted tagjai, kik jó tanáccsal szolgálnak neked, talán nem emlékeztetnek téged?
khagarāju nī yānati  vini vēga canalēdō gaganāni kilaku  bahu dūrambanināḍō	A Madárkirály nem siet parancsod követve a mennyekből a földre? Ilyen nagy a távolság?
jagamēlē paramātma  evaritō moraliḍudu vaga jūpaku tāḷanu  nannēlukōra tyāgarājanuta nī	Mindenek ura, Legfőbb Lélek, ki máshoz fohászkodhatnék? Kérlek, ments meg engem, és vedd Tjágarádzsát oltalmadba!

„Hegykirály felemelője” (naga-rája-dhara) általában a Góvardhan hegyet tartó Krsna jelzője, ám itt más értelmezés is szóba jöhet. Mikor a dévák és az aszurák közös erővel kiköpülték a tejóceánt, a Mandara hegyet használták köpülőrúdként, amit az óceán mélyére lemerülő teknős képében maga Visnu tartott. A mennyei világból a Madárkirály, Garuda hátán a földre szálló magasztos Istent, Visnut ezért illeti a „Hegykirály felemelője” név.