Bejegyzések
Indiában a hagyományos vallás követői, az ősatyáknak is mutatnak be áldozatokat, ez a sráddha. Évente egyszer Visnunak fölajánlott ételt kínálnak, áldoznak nekik. S ezzel segítenek a köztes állapotnak, a karmikus visszahatásoknak a csökkentésében, elrendezésében. A bhakták nem ezt a rítust gyakorolják, hanem megpróbálnak maguk megtisztulni. Ha egy bhakta megtisztul, akkor az a fölmenő és a lemenő rokonságára, tízegynéhány generációra vissza és előre fölszabadítólag hat. Ez persze nem jelenti azt, hogy teszem azt valamelyik dédapánk, aki nem valami szépen élt ebben a világban, akkor nyomban üdvözül. Azt jelenti, hogy a bhakta megtisztulása olyan áldást jelent, hogy a rokonai élete is helyes irányt vesz. Nagy esély hát a lelki megtisztulás. Ezért a bhaktának nagyon nagy a felelőssége, már a közvetlen szerettei iránt is.
Mit tehetünk tehát, ha a családban valaki távozni készül ebből a világból? A Bhagavad-gítában (8.6.) ez áll:
tam tam evaiti kauntéja szadá tad-bháva-bhávitah ||
Ki, milyen létformára gondol teste elhagyásakor,
azt éri el majd kétségtelenül.
Ha látunk egy elütött madarat az úton, vagy véletlenül eltaposunk egy hangyát, akkor mi a teendő? Ha már megtörtént, visszafordítani már nem lehet, az életét visszaadni nem vagyunk képesek, akkor elmondhatunk hozzá egy fohászt: "Hari ból", vagy elmondhatjuk a mahámantrát:
Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré
De mi a teendő, ha valaki nem fogadja ezt a felajánlást pozitívan?
Ugye sokszor van ez:
– Hívjunk papot?
– Nem kell pap, nem kell nekem az utolsó kenet!
Még akkor is, a halálos ágyán is ellenkedik. Nos, akkor nem hiszem, hogy az lenne igazán üdvös, hogy a fülébe ordítva zengjük a mahámantrát, és erősködünk: „De, neked ez kell!" Ez csak ellenkező érzést vált ki. Viszont nagyon jó, ha mi magunk zengjük és ily módon fohászkodunk érte, mert a lélek hall. A test ellenkezik, de a lélek hallja. A lélek megrezdül tőle, mert ez transzcendentális hangvibráció, lelki hang. Ezért a lélek hallja, s ez olyan atmoszférát teremt, ami védőburkot jelent a számára. Ezért ilyen esetben is nagyon jó zengeni legalább elmében, gondolatban mondani, s ily módon áldást kérni.
A szentírások más lehetőséget is említenek. A praszádamot magasztalva azt mondják, hogy ha egy állat praszádát kap, akkor az emberként születik meg a legközelebbi alkalommal. S ha az ember életében akár csak egyszer is praszádához jut, az azt jelenti, hogy az számára természetes lesz a következő alkalommal. Különösképpen tisztító, ha a múrtik előtt fölajánlott mahápraszádból kap. Vagy ott van a szent tulaszí-levél, mint Krsna kedvenc növénye, mint egy tiszta bhakta, mint a fölajánlás igazi hordozója, Krsna ételének megszentelője. Ez is nagyon, nagyon kedvező. Még ha csak egy csipet, ha egy morzsa, egy pici falat is… más energiával hatja át még a haldokló testet is, és a léleknek ez nagyon kedvező.
Ezek mind, mind alkalmazhatók és hogy milyen hatása van, az az ember hitétől is nagymértékben függ.
Volt egyszer egy fiú, akinek valamilyen gyulladás volt a szemén, s már kínlódott vele egy ideje. Ám egyszer így szólt: „tudom mi segít, a múrtik fürdető vize!” – amivel Nandafalván minden reggel megfürdetik a múrtikat. Kimosta, kiöblögette vele a szemét és másnapra eltűnt róla a baj.
Nagyon sok lehetőségünk van, hogy segítsünk embertársainkon. Egy üzenet, egy gondolat…
Ha valaki nem Krsnában hisz, akkor emlékeztethetjük Istenre. Javasolhatjuk: „Próbáld az életedet az Ő kezébe ajánlani, próbálj Hozzá fohászkodni, próbálj meg emlékezni Rá!”. Valamiképpen ezt a kapcsolatot, ezt a szándékot kell erősíteni, s az nagyon hatásos lesz.
(elhangzott 1999 őszén, Hásságyon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése