könyvajánló - Rácz Géza: Élettengely

Különös történet, különös szereplők, különös helyszínek és különös időtávlatok.
Sokfelől érkezhetnek a könyv Olvasói, és indulhatnak el a történet szereplőivel együtt a benne megidézett belső zarándok-útra. Bizonyára rácsodálkoznának egymásra, azokra az utakra és ösvényekre, mögöttes külső és belső világokra, ahonnan az Olvasótársak érkeznek, térben és időben. Talán meghőkölve attól az erőtől, ami az első soroktól kezdve árad a műből, s kényszerítő erővel vonzza be az Olvasót a kívülállás helyzetéből a belső megérintettség állapotába.

A tízedik napon

Ma reggel közösen fohászkodtak, ez erőt adott. Mintha megfürdették volna lelküket a szentség minden bűnt lemosó vizében, megtisztulva, erőben és szabadon emelkedtek a szellem tiszta magaslataiba. Ilyenkor a gyöngeségek oly messzinek tűntek. Erőtlenség, lustaság, hitetlenség értelmezhetetlen jelenségekké váltak az elmélkedés megtisztító tüzében. Ilyenkor a föld is szilárdabb támasznak mutatkozott a lábuk alatt, s a tüdejükben a levegő sem puszta lélegzet volt, hanem a mindenség lehelete, ami az élet eleven erejével töltötte el őket. Vid egyenként mondta előre fohászának sorait, s ők engedelmesen ismételték utána:

Uram, tárd föl magad, mutasd meg arcodat!
Uram, árassz el, töltsél el kegyelmeddel!
S Uram, az utat másoknak tedd könnyűvé!

Uram, a kezem, érted tegyen minden jót!
Uram, a fejem, lábadnál hadd hajtsam meg!
S Uram, a szívem, dobogjon csak teérted!

Amint elcsöndesedett a fohász, benső hangjaik fölerősödtek. Ez az eredményes fohász egyik jele – provokál, kivált valamely reakciót és érzékenyebbé tesz. Nem tompultságot okoz, hanem fölszabadít, erősebbé tesz és tevékennyé varázsol, ha még nem is cselekedetben, de tettrekészségben mindenképp. Az eredményes fohász elhárítja az akadályokat a kérdezés elől, elűzi a bátortalanságot, s ha az ember bátor a fohászaiban, akkor az égiek is bátrak lesznek vele. A fohász eredményességének provokatív volta ugyanakkor nem ellenkezést szül, hanem a kutató szellemet erősíti, olthatatlanná fokozza a kíváncsiságot, éhessé tesz a beteljesülésre. És ez biztos jel.

A fohász másik eredménye az egyre teljesebb benső békesség, amikor elcsitulnak a kérdések, és már a hangzó válaszok sem olyan fontosak, mert mindent körülölel a teljesség érzése. Ez a célba érés, az akadályokat elhárító elmélkedésen túl az isteni ízek megtapasztalása. Hogy melyik a nemesebb eredmény? Talán nem érdemes rangsorba állítani a tapasztalásokat. Egyik embernek az egyik, másiknak a másik nyújt többet, sőt, lehet, hogy ami ma fontosabbnak tűnik, az holnapra veszít fényéből, vagy inkább elhalványodik a másik eredmény felfénylése mellett.

Csöndesen lépdeltek, kezükben morzsolgatták olvasóikat. Talpuk alól egyszer-egyszer gördült ki kő vagy kavics, ahogy az enyhe emelkedőn haladtak. S nemcsak a reggeli fohászkodás lélekemelő erejét érezték, hanem az előttük álló cél vonzását is. Valami megmagyarázhatatlan vonzerő gyakorolt egyre ellenállhatatlanabb hatást rájuk, bár nem sejtették ennek a serkentő érzésnek a magyarázatát.

„Vajon mi vár ma reánk? S egyáltalán, kik vagyunk mi?” – töprengett Pálaka. – „Én bárd volnék, ők meg Vid védelmezői? Talán a Sors, vagy a jószerencse vett minket a tenyerébe, hogy az isteni titkok misztériumába, vagy inkább az égi világosság egy újabb kirobbanásába, vessen bennünket? Vajon zarándoklatunk az utunk vége, vagy inkább egy új vándorlás kezdete? Egyedül a mindenség őrizői a megmondhatói…”

a könyv facebook oldala