telihold üzenete - támogatás

vanāni dahato vahneḥ sakhā bhavati mārutaḥ |
sa eva dīpanāśāya kṛśe kasyāsti sauhṛdam ||

Az erdőket felégető (hatalmas) tűznek barátja lesz a szél,
ám ugyanez a barát kicsiben eloltja a mécsest.

A verset olvasva felmerül a kérdés: valóban, ez nem a világi lét rendje? A világ támogat, ha erősnek lát, ám elsodor, ha gyengének mutatkozol. Míg a könyörület világában a gyengét, az elesettet emelik fel az erősek! Ám ismerni kell a világ működését akkor is, ha a szívünkben más eszményeket táplálunk. Egy régi történet szerint volt egy kígyó, aki elszegődött egy mester mellé növendéknek. Így aztán a viselkedése is tapintatos, finom lett. Ám az emberek látván ezt, rögvest visszaéltek a jóságával, kövekkel meg botokkal támadtak rá. A kígyó, mikor legközelebb találkozott a mesterével, panaszkodott neki: Gurudév, felhagytam azzal a rossz szokásommal, hogy megmarjam az ártatlan élőlényeket, ám most ők dobálnak engem. Mestere így tanította: Ne marj meg senkit, de el ne felejtsd a csuklyádat kiterjeszteni, mintha marni akarnál! Támadóid mind elmenekülnek majd.
A növendék - bár bensőjében tűzvihar ég -, viselkedjék szerény mécsesként. Ám ha a világ eltiporná, ne hagyja magát, emelje fel csuklyáját... ne ragadja el a hév, maradjon józan, de ne hagyja magát.

tűzáldozat a Csaitanja-követő vaisnava iskolában 2.

Az írás első része az áldozat előkészületeit ismertette, az oltár felépítésétől Siva meginvitálásáig.

Hóma – ghí áldozása

A pap az „Óm Visnu, Óm tat szat” mantrát zengve fejezi ki ismét szándékát, majd fát tesz a tűzre. Az áldozati teret és kellékeket már megtisztította, a következő mozzanat a résztvevők „megtisztítása”… a pap engesztelő áldozatot mutat be:

Engesztelő áldozat

A szanszkrt prájascsitta szó pontosan jóvátételt jelent A pap a bűnbánat fohászait zengi, isteni oltalmat kérve az áldozat résztvevőire. A mantrák fordítása az alábbi:
„Óm! Óh, Acsjuta oltalmazz minket bűneinktől!
Óm! Oltalmazz minket az egész világ hasznára!
Óm! Óh Hari, legfelsőbb úr, oltalmazd ezt az áldozatot!
Óm! Óh Laksmí ura, oltalmazz mindent!
Óm! Óh, Ananta, oltalmazz minket az elsővel és oltalmazz a másodikkal is, a harmadikkal oltalmazd erőnket, s oltalmazz a negyedik fohásszal is, óh, Visnu!
Óm! Térj vissza újra és újra életerővel, óh, Visnu, térj vissza étellel, hosszú élettel, s óvj meg minket a bűntől!
Óm! Minden jóval térj vissza, óh, Visnu, és záporként áraszd a mindeneket éltetőt, szerte a mindenségben.
Óm! Óh, Visnu, kérlek javítsd ki mindazt, amit figyelmetlenül vagy tudatlanul hibásan teszünk az áldozat során. Bizony, Te ismered azt igaz valójában.
Óm! Óh, Visnu, teremtmények ura! Rajtad kívül nincs más egyetemes személy, Te fogod át a világokat. Áldozatunk legyen a vágyad szerint, s váljunk lelki kincsek birtokosaivá!”

Minden jóval térj vissza: szó szerint zamatossal, ízessel, táplálóval.
Javítsd ki mindazt: a gyakorló a szabályok és a mantrák esetleges hiányosságai okozta hatások, tökéletlenségek miatt kér bocsánatot.

Vaisnava hóma – áldozás a vaisnaváknak

E rész az áldozat csúcspontja, tulajdonképpen maga az áldozat. A pap sorban meginvitálja Rádhá és Krsna társait, ghít áldoz nékik, míg a többi résztvevő gabonaszemeket áldoz. A felajánláskor zengett mantra formulája: óm, őnéki, szváhá! – ahol őnéki a meginvitált személy neve. A szváhá a felajánlás mantrája, szó szerinti jelentése jó-mondás (szu-áha), így bár nyelvtanilag nem pontos, de értelem szerinti e fordítás: „őnéki ajánlom!” Szváhá a neve Agni, a tűzisten feleségének is… a szent tűz és az áldozás szoros összetartozását jelezvén.

Az alábbi felsorolásban röviden összefoglaljuk, kiket invitálnak a tűz mellé… s előre is elnézésed kérem, kedves olvasó, a száraz leírás képtelen visszaadni az élményt:
• Visnu, mint a mindenség vezére (Visvakszéna),
• a négy Kumára, Brahmá első fiai,
• a jóga kilenc mestere, Rsabha fiai (lásd Bhágavata-purána 11.2. fejezet),
• a tizenkét nagy személyiség (a mahábhágavaták, Nárada, Kapila…), róluk már korábban szó esett az oltalmazók felsorolásakor ,
• sorban a következő kiválóságok: Garuda (Visnu szárnyas hordozója), Hanumán (Rámacsandra hű szolgája), Ambarísa király, Vjásza, Uddhava, a pándava fivérek, Vidura, Paríksit király (Visnuráta) és Vibhísana (Rávana fivére, Ráma szövetségese).
• Csaitanja Maháprabhu és társai (Nitjánanda, Advaita, Gadádhar és követői, Srívász és követői),
• a hat gószvámí,
• a szampradája jeles mesterei, a siksá guruk,
• Navadvíp és Májápur Jógapíth (Csaitanja Maháprabhu születési helye). Az óind szellemiség személyként tekint a szent zarándokhelyekre is (egy történet szerint például a Rádhá-kund vizét a zarándokhelyek személyiségei töltötték fel vizeikkel), így nem meglepő, hogy a meginvitált személyek között helyeket is találunk.
• Majd az alábbi hölgyeket: Antarangá, Paurnamászí, Padmá, Laksmí, Gangá-déví, Jamuná, Szaraszvatí, Vrndá, Gájatrí, Tulaszí, a Földanya, a tehén-anya, Jasódá, Dévahúti (a bölcs Kardama felesége, Kapila anyja), Dévakí, Róhiní, Szítá, Draupadí, Kuntí, és Krsna nyolc fő felesége (Rukminí, Szatjabhámá…).
• Krsna bizalmas barátai (Srídáman, Szudáman, …) következnek a sorban, játszótársai, és az idősebb pásztorok (Nanda, Upananda…),
• majd ismét a tanítómesterek, hiszen ők a Csaitanja-lílá, és a Krsna-lílá részesei is.
• Ezután Rádhának és Krsnának áldoz a pap, az alábbi mantrákkal:
„Óm, Vrsabhánu király leánya, Gándharvika, Kártikadéví, Krsna kedvese, mindenség úrnője! Klím! Néked áldozok, Srí Rádhiká, aki Srí Vrndávan szolgálatához a jogosultságot osztogatod srím, hrím szváhá!
Óm! Krsna a lét, tudat és boldogság sötét esőfellege, az eredeti és legfelsőbb személy. Ő a rítusok s minden más gyökere, így mindennel Ő imádandó. Krsna a lelki ragyogás forrása, az abszolút egyeduralkodó, mindenki imádottja. Krsna kezdetnélküli, az univerzumban és azon kívül is minden boldogság csak az ő áldásával nyerhető el.”
• Majd a pap a gópíkat (Lalitá, Sjámalá…) és a manydzsaríkat (Rúpa manydzsarí, …) invitálja a tűz mellé,
• majd Rádhá és Krsna minden barátját és társát (szarva-szakhi, szarva-szahacsarí, szarva-szanginí, szarva-ranginí), Rádhá szüleit és kíséretüket (Vrsabhánu, Kírtidá…),
• s kivétel nélkül minden vaisnavát és vaisnavít.
• Ezután Nárájanának áldoznak, a purusa avatároknak (az okozati óceánon nyugvó Mahávisnunak…), a lelki világnak (Vaikuntha-dháman), a lelki világ urainak (Vászudéva, Szankarsana, Pradjumna és Aniruddha),
• az isteni hajlékoknak (Gólóka, Mathurá, Dváraká),
• a tíz avatárnak (Matszja, Kúrma,… Kalki), majd a guna- és manvantara avatároknak, a világkorszakok avatárjainak,
• majd Vrndávannak, s a közeli erdőknek, Krsna kedvtelései színhelyének.
• Végezetül Rádhá-Krsnának együtt áldoz a pap, az alábbi mantrát zengve:
„Óm, srím, klím, minden mozgó és mozdulatlan Vradzsa-lakó lényt imádva áldozok Srí Srí Rádhá-Krsnának.”

srím, hrím, klím: lefordíthatatlan, úgynevezett bídzsa (mag) mantrák. A srím mantrával a jószerencse és szépség társul (Ramá-bídzsa, Srí, a szerencseistennő után), hrím az illúzió eloszlatásának megjelenítője (Jógamájá, a saiva hagyományban Bhuvanésvarí-bídzsának nevezik), a klím pedig az isteni szerelemre utaló bídzsa-mantra (Káma-bídzsa mantra).

Locsolás összetett kézzel

Az áldozat előkészítő szakaszában jóváhagyásért fohászkodva locsolják körbe a tüzet, most a pap megköszöni az isteni jóváhagyást: „Óm! Óh uram, Aniruddha! Legyen sikeres az áldozat, s az áldoztató! Te vagy az oltalmazó, aki minden létezőben ott lakozol. Óh, vágyak megtisztítója, tisztítsd meg szándékainkat. Óh, szavak ura, (tedd) beszédünket kedvessé.
Óm! Ananta, jóváhagytad!
Óm! Acsjuta, jóváhagytad!
Óm! Szaraszván, jóváhagytad!”

Kusa-fű áldozása

Majd a pap kusa-füvet áldoz. Ez a mozzanat az áldozati kellékek megtisztításakor végzett kusa-fű áldozattal alkot keretet.

A végső áldozat

Az utolsó mozzanat Agni elbocsájtása. A pap felállva végzi az áldozatot, „útravalóul” ruhát, bráhmana zsinórt és virágfüzért ajánl, mahápraszádát, gyümölcsöket és bételt áldoz, továbbá szantálfát virágokat és illatszert ajánl fel, e mantra kíséretében: „Óm! Visnunak áldozom a végső felajánlást. Aki Visnunak áldoz, mindennek a színe-javát adja. Visnu áldását kérem, hogy az Ő szolgálójaként tiszteljenek e világban.”

Békeajándék

Az áldozat nem ér véget Agni elbocsájtásával… inkább megszentelt kezdet. Helyénvaló, ha a résztvevők adományt osztanak, s szolgálják a vaisnavákat, s minden élőlényt.

tűzáldozat a Csaitanja-követő vaisnava iskolában 1.

A védai kor legfontosabb áldozati rítusa a tűzáldozat. A hagyományos tűzáldozatok mindenkit megmozgató, nagyszabású szakrális és egyben társadalmi események is voltak. Ugyanakkor az egyes ember életének jelentősebb eseményeit is áldozatok kísérték – a születés, a névadás, a tanulmányok megkezdése és befejezése, a házasságkötés, a különféle beavatások, és a halál is tűzáldozat révén vált szentséggé.
Bár a kali-kor elsődleges áldozata nem a tűzáldozat, a hagyomány a mai napig él, időről-időre megújulva. A Csaitanja-követő vaisnavák számára az irányadó Gópál Bhatta Gószvámí szertartáskönyve, a Szat-krijá-szára-dípiká (Szent rítusok lényegének megvilágítása). Az ebben leírt rítus némileg eltér a védai hagyomány monumentális áldozataitól, ám annak a leglényegesebb elemeit megtaláljuk benne. Talán a legfontosabb hangsúlybéli különbség, hogy a védai hagyomány a dévákon keresztül szólítja meg a Legfelsőbbet, addig itt Rádhá-Krsnát invitálják örök társaikkal együtt.

A rítus számos mozzanata három nagy részre osztható. Az előkészítő szakaszban (kuśaṇḍikā) felállítják az áldozati oltárt, megtisztítják az áldozati teret és eszközöket, és meginvitálják az áldozatot oltalmazó személyiségeket. Ezután következik maga az áldozat (homa), majd a lezáró szakasz (udīcya), melyben elbocsájtják a meginvitált tüzet.

Az egyes felajánlásokat mantrák kíséretében végzik el. A mantráknak – mint a védamantráknak általában – négy jellemzője ismeretes, ezek:
- a látnok bölcs (ṛṣi), akin keresztül a mantra megnyilvánult,
- a versmérték mellyel a mantrát zengik (chandas),
- a rítus uralkodó istensége (devatā),
- és az alkalmazás, a cél (viniyoga).

Kusandiká – az áldozat előkészítése

A szilárd elhatározás

Az első mozzanat szilárd elhatározás, s annak kinyilvánítása, hogy mikor, hol, s miért végzik az áldozatot. Majd felállítják tűzoltárt. Megtisztítják az áldozati teret a szennyeződésektől, és kelet felé tájolva lépcsőzetesen rakott téglákból felépítik a négyzet alakú oltárt. Az oltár belső terét tiszta homokkal töltik fel. Az oltárt levelekkel, ágakkal, virágfüzérekkel, zászlókkal ékesítik.

Az öt vonal

Ezután a pap kusa fűszállal öt vonalú ábrát (jantrát) rajzol a homokba, majd színes porfestékkel jelöli őket. A tűz maszkulin természetű, ám e jantra vonalai női jelképek: a Föld istennőjét sárga, a tehenet vörös, a Jamuná szent folyóját fekete, Laksmít, a szerencseistennőt, a jólét és siker adományozóját arany, Szaraszvatít a tudás és ékesszólás istennőjét fehér vonal szimbolizálja.

A tűz meginvitálása

A ceremónia következő eleme a szent tűz meginvitálása. A tűz alászálló isteni energia, ő továbbítja a hívek felajánlásait. A tűz fizikai formáját gyakran a templom oltárán vett tűzről gyújtják, máskor a Nap sugarait lencsével összegyűjtve. A meginvitált tüzet meditációban imádják, kiengesztelő mantrákkal köszöntik.

A tűz meginvitálásakor zengett szanszkrt mantra fordítása így hangzik: „Óh, Vidhu nevű tűz, kérlek, jöjj el hozzánk! Tűz, Te, kit Vidhunak neveznek! E tűz Srí Visnu fényessége (vagy: ereje, tejas)!” A rítus jellegétől függ, hogy Agni melyik aspektusát invitálják, Vidhu az engesztelő áldozat során invitált tűz.

Mert a tűz Srí Visnu – Krsna – fényessége, kiterjedése, így a pap Krsnaként imádja: ”Óm! »Óh Krsna, Ananta (végnélküli), Mukunda, Mádhava, Hari, Góvinda, ki a fuvoláján játszik! Óh, gópík kedvese, Vradzsa (lakóinak) barátja, bhaktáid szeretettje, fenséges Acsjuta! Híveid szeretetének kiszolgáltatottja, a szent áldozatok gyümölcse, ki egyedül a rásza-táncból meríted örömödet, óh, bánatosakkal együttérző szívű! Óh, Rádhá kedvese, világ balvégzetének elvevője« – e szavakat zengje mindig a nyelv!

Óm! Ama Visnu legfőbb hajlékát látják mindig a csillag-bölcsek, mint az eget betöltő (isteni) szemet.

Óm! Krsna a lét, tudat és boldogság sötét esőfellege, az eredeti és legfelsőbb személy. Ő a rítusok s minden más gyökere, így mindennel Ő imádandó. Krsna a lelki ragyogás forrása, az abszolút egyeduralkodó, mindenki imádottja. Krsna kezdetnélküli, így az univerzumban és azon kívül is minden boldogság csak az ő áldásával nyerhető el.”

Agni, a felajánlás továbbítója hidat képez a két világ között, ezért a következő mantrák előbb távoliként említik, majd a másik, azaz a közeli, a hívek szíveit ismerőként magasztalják, aki ennek a tudásnak a birtokában tudván tudja, miképpen közvetítse a felajánlásokat:
”Óm! Agnit, a távolit tisztelem, a felajánlás továbbítóját invitálom. Óh, isten, bárcsak eljönnél hozzánk!
Most e másik, a mindenkit ismerő Agni vigye tudón felajánlásunkat az isteneknek!”

„Egy az Isten. Az (Ő) elrendeléséből lett később minden. Ő az első élőlény, s Ő van az anyaméhen belül is.
Bizony megszületett már, és a jövőben is megszületik majd, s feléje fordulnak az emberek. A sokarcú mindenütt jelen van.”

A sokarcú (sarvato-mukhaḥ) a mindenki szívében jelenlévő Paramátmá szokásos jelzője. A vers a Svétásvatara-upanisad 2.16. verséhez hasonlatos.

Körbesöprés – rituális megtisztítás

Az áldozati oltár környékének rituális megtisztításakor a pap kusa fűvel söpri körbe az oltár oldalait. Eközben a következő mantrákat zengi a Rg-védából:
„E felajánlás az imádandó Agnié (ki a lények ismerője, jātavedā). Himnuszokkal magasztaljuk őt, ki hintóként (továbbítja felajánlásainkat). Gondoskodása révén áldás száll ránk e gyülekezetben. Óh, Tűz, barátunk, ne sértsünk téged!
Hordjuk a fát, áldozzuk a ghít néked, keresve a (kedvező alkalmat). (Áldd) élettel az átkelőket, beteljesüléssel a fohászokat. Óh, Tűz, barátunk, ne sértsünk téged!
Bárcsak elégedetté tennénk téged, s így beteljesülnének fohászaink. Benned fogyasztják el a félistenek a felajánlott ghít. Vidd hát e forróságban felajánlásainkat az Áditjákhoz. Óh, Tűz, barátunk, ne sértsünk téged!”
A fahordás a meghódolás szimbóluma. A tradíció megkövetelte a leendő tanítványoktól, hogy tűzifával a kézben keressék föl a mestert, ami a szolgálatkészségnek és a praktikus segítségnyújtásnak is jele.

Kusa-fű szétterítése

Ezután a pap kusa-füvet terít szét az oltár körül. A kusa (más néven darbha) szent fűféle (Desmostachya bipinnata). A hagyomány szerint mikor Visnu vadkan formájában jelent meg megrázta testét, és szőre lehulló szálából lett a kusa-fű.

Oltalmazók meginvitálása
 
Majd a pap meginvitálja a rítust oltalmazó szenteket. E szentek tíz irányból oltalmazzák az áldozatot, s mert ők Visnu hívei, ezért a pap a megfelelő irányból mahápraszádamot ajánl nekik.
Az irányok és oltalmazók az alábbiak:
• kelet: Nárada, az istenszeretet hatalmával felkent tanító,
• délkelet: Kapila, a szánkhja filozófiájának tanítója,
• dél: Jama, a holtakat megítélő félisten, az alvilág ura,
• délnyugat: Bhísma, szüzességi fogadalomban élő harcos, az erkölcs őre,
• nyugat: Suka, a Bhágavata-purána elbeszélője,
• északnyugat: Dzsanaka, erényes király, Ráma hitvesének, Szítának atyja
• észak: Szadásiva, a világ megsemmisítésében és újraalkotásában szerepet játszó istenség,
• északkelet: Prahlád, a gonosz Hiranjakasipu király szentéletű fia,
• felfelé: Brahmá, az első lény
• lefelé: Bali, az alvilág uralkodója, Prahlád unokája.

Az áldozati kellékek megtisztítása

A következő mozzanat az eszközök megtisztítása. A pap előbb egy köteg tűzifát áldoz, majd a felajánlandó ghít tisztítja meg a megfelelő mantrákkal, és a ghísedényt a tűz felett átemelve, majd az áldozókanalat tisztítja meg, a tűz felett átemelve.

Locsolás összetett kézzel

Majd a pap vízzel locsolja körbe az oltárt, miközben Visnu jóváhagyásáért fohászkodik, az alábbi neveken szólítva őt: Ananta (végtelen), Acsjuta (múlhatatlan, csalhatatlan), Szaraszván (ízes), Aniruddha (akadálytalan, szabad, önhatalmú), végül e mantrát zengi: „Óm! Óh uram, Aniruddha! Legyen sikeres az áldozat, s az áldoztató! Te vagy az oltalmazó, aki minden létezőben (szívében) lakozol. Óh, vágyak megtisztítója, tisztítsd meg szándékainkat! Óh, szavak ura, (tedd) beszédünket kedvessé!”

Siva-fohász

Végezetül a pap Sivához, a szépszeműhöz fohászkodik: „Szívvel lélekkel leborulok a dicső Szépszemű (Siva) lábaihoz. A kivillanó fogsorú, Szépszemű Siva Bhágavata levélágyán (nyugszik). Arany palotája a föld és az ég között helyezkedik el. Körülötte a félistenek, kiknek szíve-lényege e fémedényben rejlik. Egyrészt erős vagy, sőt, te leszel az erő, s így rezzenéstelen tekintettel s megfontolva vigyázol
Valóban az vagy, akié a tizenkét fiú. Ők évről évre a káma-préna áldozattal imádnak téged, s így (beteljesülnek céljaik) megszilárdulnak az önfegyelemben. Te vagy a bráhmana a félistenek között, én pedig az emberek között. A bráhmana a bráhmanát imádja (upadhāvati), ezért tehozzád (upa) fordulok (dhāvāmi, közelítek). Ne utasítsd vissza fohászainkat! Ne utasítsd vissza áldozatunkat! Ne utasítsd vissza e szertartást! Néked hódolok, s az általad megalapozott áldozatot végzem majd el. Legyen (áldozatunk) szívesen fogadott, virágzó, és sikeres.
Kegyelj engem Szamudra, világnagy lélek! Kegyelj engem Tutha, mindentudó, Brahmá-fia! Kegyelj engem erőtadó Svátra, ősbölcs, Mitrá-Varunafi!
Néki, a szépszeműnek, a kivillanó fogsorúnak, Szamudrának, a világnagynak, Tuthának, a mindentudónak, az erőtadó ősbölcsnek, az ezerszeműnek, Brahmá fiának, a bhágavaták legkiválóbbjának ajánlom hódolatom.”

Szépszemű (virúpa-aksa): A virúpa pontosan formátlant jelent, a szöveg Siva harmadik, misztikus szemére utal, a két szemhez képest szokatlanná teszi megjelenését. A későbbi utalás azonban a pislogás nélküli kifejezést használja, s az ember két szemével egyszerre pislog (ha csak egy szemmel hunyorít, azt kacsintásnak nevezik, de Siva nem kacsingat senkire, lévén Párvatí teljesen leköti a figyelmét.
Levélágya: más értelmezés szerint nyughelye a felhők között van (a szövegben szereplő kifejezés levelet és felhőt is jelenthet), s mert Sivát szokásosan egy banjan-fa alatt, meditációs pózban ábrázolják, relevánsnak tekinthető ez az értelmezés is.
Arany palotája: Siva birodalma a Kailásza-hegy, amely a Szuméru-hegytől délre fekvő magashegy.
Szíve-lényege e fémedényben rejlik: utalás az áldozat egyik kellékére: a ceremónia megkezdésekor vízzel teli hasas, vörösrézből készült edényt helyeznek el az oltár közelében, leterítik egy kendővel, majd kókuszdiót helyeznek a szájára. Ez az edény a kozmikus mindenséget képviseli, benne a világ dolgait irányító félistenekkel.
Erős vagy: Siva az erő birtokosa – nagyerejű lévén képes a mennyei Gangesz vizét is a fején felfogni – sőt, maga válik az erővé, vaisnava értelmezés szerint a démonpusztító-oltalmazó erővé, a szeretet erejévé, amely kettős felvértezettségben nemcsak a hódoló személyt vigyázza a belső démonoktól, hanem a világ rendjére is ügyel.

A folytatásban a hóma és az udícsja mozzanatait ismertetjük.