2012. január 21., szombat

Góvinda! Dámódara! Mádhava!


Töredék Bilvamangal Góvinda Dámódara himnuszából:

govinda govinda hare murāre
govinda govinda mukunda kṛṣṇa |
govinda govinda rathāṅga-pāṇe
govinda dāmodara mādhaveti ||55||

Góvinda, Góvinda, Hari, Murári! Góvinda, Góvinda, Mukunda, Krsna!
Góvinda, Góvinda, csakra a kezedben! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A ratha-aṅga szó szerint szekér-alkatrészt jelent, de általában a szekér kerekére vonatkozik. Így a ratha-aṅga-pāṇi, a „szekérkereket fogó” a csakrát a kezében tartó Krsnára, Visnura vonatkozik, ám Krsna esetében a csata hevében felkapott szekér-kerékre is vonatkozhat.

sukhāvasāne tv idam eva sāraṁ
duḥkhāvasāne tv idam eva geyam |
dehāvasāne tv idam eva jāpyaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||56||

A boldogság elmúlásakor ez a legfontosabb, dalold, ha véget ér a boldogtalanság,
s ezt zengd a halál pillanatában is: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

durvāra-vākyaṁ parigṛhya kṛṣṇā
mṛgīva bhītā tu kathaṁ kathañcit |
sabhāṁ praviṣṭā manasājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||57||

Rádöbbenve az elfogadhatatlan utasításra, Draupadí megrettent őzsutaként
belépett a tanácsterembe, s szívében így fohászkodott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!



A Mahábhárata történetének egyik legfontosabb fordulópontja az, mikor unokatestvérei kockajátékra veszik rá Judishtirt. Hamis játszmák sorozatával mindent elnyernek tőle… vagyonát, testvéreit. Végül saját magát is felteszi tétként, s megint veszít. Legutolsó kincse, felesége, Drupada király leánya, Krsná (vagy ahogy apja után nevezik: Draupadí)… végül ő lesz a tét. S ahogy elveszíti Draupadít is, Judhisthir ellenfelei rabszolgaként bánnak a büszke asszonnyal: a tanácsterembe parancsolják, hogy ott díszes ruháitól is megfosszák. Draupadí végső kétségbeesésében Krsnához fohászkodik – ő pedig végtelenre nyújtja Draupadí száriját, így mentve meg hívét a gyalázattól.

2 megjegyzés:

  1. Emlékeim szerint Draupadí akkor először a férjéhez, majd a rokonaihoz, a feljebbvalóihoz fohászkodott, hogy segítsenek neki. S végső kétségbeesésében fordult Krsnához. Itt a versben azonban már a terembe lépéskor.

    A fohászkodás kapcsán szeretném megkérdezni, hogy ez pontosan mit jelent?

    VálaszTörlés
  2. Kedves NB,
    köszönöm szépen az észrevételt, igazad van, a történet egészen pontosan úgy szól, hogy mikor Duhsászana előráncigálta Drapuadít, először ellenkezett, természetesen oltalmazóihoz fordult, s végül, mikor senki sem sietett segítségére, megadta magát, és Krsnához fohászkodott.

    Bilvamangal verse nem elemezni kívánja e történetet, inkább csak utal az olvasók által jól ismert jelenetre. Mindig, minden helyzetben zengd az Úr nevét - ez a vers alapgondolata. Ez zsong a gópíkban (lásd az első néhány stófát), de ezt zengd boldogság vagy bánat közepette, vagy ha kilátástalan helyzetbe kerülsz, miként Draupadí.

    "fohászkodott": magam is töprengtem a fordításon... a versben szereplő ádzsuháva ige voltaképpen invitálást jelent. A szó (áhu) az áldozat bemutatásával kapcsolatos, használják "áldozni" értelemben is, s mikor az áldozat közepette szólítják az Urat, ez a hívás, szólongatás az "áhu". Kedves Krsna, megadom magam, a tiéd vagyok, történjék minden tetszésed szerint! - én ezt a sóhajt, ezt a fohászt hallom ki belőle.

    VálaszTörlés