Kansza arénájában

Kansza birkózóversenyt szervezett, s erre Mathurába invitálta Krsnát és Balarámot, hogy aztán orvul megölethesse őket. Terve szerint az aréna bejárata előtt egy hatalmas elefánt, Kuvalajápída várakozott, akinek halálra kellett volna taposnia a fiúkat. Krsna azonban végzett a rárontó elefánttal, s kitépett agyarával a vállán belépett az arénába.


mallānām aśanir nṛṇāṁ nara-varaḥ strīṇāṁ smaro mūrtimān
gopānāṁ sva-jano 'satāṁ kṣiti-bhujāṁ śāstā sva-pitroḥ śiśuḥ |
mṛtyur bhoja-pater virāḍ aviduṣāṁ tattvaṁ paraṁ yogināṁ
vṛṣṇīnāṁ para-devateti vidito raṅgaṁ gataḥ sāgrajaḥ ||

A birkózók számára a mennykő, a férfiaknak a legkiválóbb férfiú, a hölgyeknek a testetöltött szerelemisten,
a pásztoroknak a családtagjuk, a gonosz királyoknak a büntetés, szüleinek a kisfiuk,
Kanszának, a bhódzsák királyának maga a halál, a tudatlanoknak az univerzális forma (más olvasatban: a tudatlanoknak közönséges ember), a jógíknak az Abszolút Igazság,
a vrsniknek az imádott istenség – így látták őt, mikor testvére oldalán belépett az arénába. (Bhág. 10.43.17.)

A vers harmadik pádájában a virāḍ aviduṣām kifejezést kétféleképpen is értelmezik. Az aviduṣām jelentése „tudatlanoké”. Milyennek látják a tudatlanok Krsnát? – virāḍ áll a versben. Srídhar Szvámí e szót az „alkalmatlan, kevésnek tűnő” szinonimákkal magyarázza. Dzsíva gószvámí nyomán a szokásos gaudíja értelmezés szerint a tudatlanok azok, akik úgy látták, az univerzális forma (virāṭ-puruṣa) öltött most anyagi testet.

A vers a tízféle érzelmet illusztrálja, mellyel az aréna közönsége Krsnát látja. Srídhar Szvámí kommentárjában az alábbi verset idézi, mely felsorolja ezen érzelmeket: raudro'dbhutaś ca śṛṅgāro hāsyaṁ vīro dayā tathā | bhayānakaś ca bībhatsaḥ śāntaḥ sa-prema-bhaktikaḥ – „Harag, csodálkozás, szerelem, humor, hősiesség, sajnálat, félelem, irtózat, békesség, és a szerető imádat.” Ellenfelei, a birkózók haraggal tekintettek rá, a férfiközönség csodálta, míg a nőkben szerelem gyúlt iránta. Tehénpásztor barátai csak mosolyogtak, jól ismerték Krsnát, bíztak erejében. A gonosz királyok becstelenségük fenyegető büntetését látták benne, harcra készen megragadták hát fegyvereiket. Nanda, és az idősebb pásztorok a kisgyermeket látták, akit most veszély fenyeget, s ez szánakozással töltötte el őket. Kansza rettegett, hiszen sorban veszítette el legyőzhetetlennek hitt szolgáit. A tudatlanok ajakbiggyesztve nézegették: mit keresnek itt ezek a gyenge kis gyerekek?, míg a jógík az Abszolút Igazságot szemlélve a legfőbb békességet érték el, a Vrsni dinasztia tagjai pedig szerető odaadással imádták őt.
Bhaktivinód Thákur véleménye szerint az alábbiak érzelmek azonosíthatók: a birkózókban a hősiesség, az emberekben általában a csodálat, a nőkben a szerelem, a pásztorfiúkban a baráti hangulat (szakhja-rasza) keveredett a tréfálkozással, a királyokban a harag, a Nanda vezette idősebb pásztorokban a szülői hangulat (vátszalja-rasza) a szánalommal keverten, Kanszának a félelem, a közönséges, világi tudatú emberekben, akik az univerzális forma megtestesüléseként néztek rá a vonakodás, a jógíkban a higgadt szenvedélytelenség (sánta-rasza), míg a vrsnikben a szolgai hangulat (dászja-rasza) ébredt. Így volt Krsnával kapcsolatban egyszerre jelen mind az öt fő, és a hét mellék-rasza.

PDF
a kép forrása