Bejegyzések
viṣṇor nu kaṁ vīryāṇi pra vocaṁ yaḥ pārthivāni vimame rajāṁsi |
yo askabhāyad uttaraṁ sadhasthaṁ vicakramāṇas tredhorugāyaḥ ||1||
viṣṇoḥ – Visnué; nu – most; kam – !; vīryāṇi – hőstetteit, erényeit, hatalmát; pra vocam – mondom, hirdetem; yaḥ – aki; pārthivāni – evilágiakat; vi-mame – felmérte; rajāṁsi – egeket, (homályokat, szenvedélyeket, porszemcséket); yaḥ – aki; askabhāyat – teremtette, csinálta, feldúcolta; uttaram – felsőt, felsőbbet; sadha-stham – találkozás helyét, a helyszínt; vicakramāṇaḥ – a lépő; tredhā – három részletben; urugāyaḥ – a nagyok által magasztalt
Visnu dicső tetteit hirdetem, ki felmérte a föld s az ég régióit.
Bizony ő alkotta meg a felsőbb világot is, a Hármatlépő, kit a legkiválóbbak is magasztalnak.
Az urugāya szó kétféleképpen is értelmezhető. Az uru jelentése nagy, gāya pedig megénekeltet, dicséretre méltót, vagy járót, menőt jelent. Így egyszerre jelenti a nagyok által magasztaltat, s a nagyot lépő Visnut, aki nagy teret ad lépteivel. A szó a himnusz 3. és 7. versében is előfordul.
„A föld s az ég régióit” szó szerint a „evilági egeket” (pārthivāni rajāṁsi), azaz a Föld fölötti világokat.
E verset idézi a Bhágavata-purána 2.7.40. verse:
viṣṇor nu vīrya-gaṇanāṁ katamo 'rhatīha yaḥ pārthivāny-api kavir vimame rajāṁsi |
caskambha yaḥ sva-rahasāskhalatā tri-pṛṣṭhaṁ yasmāt tri-sāmya-sadanād-uru-kampayānam ||
Ki volna méltó Visnu hőstetteinek számbavételére e világban? (Ő az), aki felmérte a föld s az ég régióit, aki a három minőség egyensúlyának állapotától megingás nélkül egymaga megalkotta (feldúcolta) a harmadik szintet (a mennyei szférát, Szatjalókát) megremegtetve (a mindenséget).
pra tad viṣṇu stavate vīryeṇa mṛgo na bhīmaḥ kucaro giriṣṭhāḥ |
yasyoruṣu triṣu vikramaṇeṣv-adhikṣiyanti bhuvanāni viśvā ||2||
pra tad – ő (az előbb említett); viṣṇum – Visnut; stavate – magasztalom; vīryeṇa – hőstette miatt; mṛgaḥ – vadállat; na – mint; bhīmaḥ – félelmetes; ku-caraḥ – lassan menő, barangoló; giriṣṭhāḥ – hegylakó; yasya – akinek; uruṣu – térségekben, távolságokban; triṣu – háromban; vikramaṇeṣu – (nagy) lépéseiben; adhikṣiyanti – elmúlnak, elenyésznek; bhuvanāni – világok, élőlények; viśvā – egészek
Visnut magasztalom dicső tetteiért, ki félelmetes oroszlán képében járja a hegyeket,
s kinek három lépésében minden lény (megszületik és) elenyészik.
A mṛgaḥ szó egyaránt jelenthet vadállatot, őzet, de keresést, kutatást vagy tudakozódást is, a versben azonban a félelmetes (bhīmaḥ) jelző miatt egyértelműen oroszlánra utal.
Az utolsó negyedvers fordítható így is: a világok elenyésznek.
pra viṣṇave śūṣam etu manma girikṣita urugāyāya vṛṣṇe |
ya idaṁ dīrgham prayataṁ sadhastham eko vimame tribhir it padebhiḥ ||3||
pra viṣṇave – Visnunak; śūṣam – hangos, fennkölt, bátor; etu – menjen; manma – fohász; giri-kṣite – hegyet uralónak, hegyen élőnek; urugāyāya – Urugájának, a nagyok által magasztaltnak; vṛṣṇe – teremtőnek, adományozónak, nemzőnek; yaḥ – aki; idaṁ – itt, most; dīrgham – hosszút, tartóst, kiterjedtet; prayataṁ – törekvőt, szentet; sadhastham – találkozás helyét, a helyszínt; ekaḥ – egyedül; vimame – felmérte; tribhiḥ-it – három menővel; padebhiḥ – lépéssel
Visnuhoz szálljon e hangos fohász, a hegyet uralóhoz (vagy: a szó urához), a (kegyet) záporozóhoz,
kit a legkiválóbbak is magasztalnak, s aki három lépésével egymaga jelölte ki a széles világot.
A vṛṣan szó értelmezésében is megoszlanak a vélemények. Az an képzővel a cselekvőre utalunk, a vṛṣ igei gyök jelentései pedig: esik, záporozik; kibugyan, ömlik, önt; ad, adományoz; teremt, létrehoz, nemz. Vṛṣan így egyaránt jelenthet nemzőt (hímet, bikát, mént), teremtőt és adományozót is. Néhány fordításban bikaként szerepel (pl. Ralph T.H. Griffith, AD 1889), míg mások (kegyet) záporozóként értelmezik (Sāyaṇa, AD 1370).
A giri-kṣite összetétel egy másik lehetséges fordítása: a szóban (giri) lakozó, azt uraló, hasonlóképpen az az előző versben giristhāḥ szó is értelmezhető így.
Dīrgham prayatam sadhastham: Prayatam jelentése szent, önfegyelmezett, elszánt, a szó a yat – próbálkozik, törekszik, illetve vágyódik epekedik szógyökből származik. Így fordítható „messzire törekvő hely”-ként, de esetleg felmerülhet a „végtelenül szent világ” értelmezés is, utalva az első versben említett „felsőbb világra” (uttaram sadhastham), Szatjalókára.
yasya trī pūrṇā madhunā padāny akṣīyamāṇā svadhayā madanti |
ya u tridhātu pṛthivīm uta dyām eko dādhāra bhuvanāni viśvā ||4||
yasya – akié; trī – három; pūrṇā – teliek; madhunā – mézekkel; padāni – lábnyomai; a-kṣīyamāṇā – múlhatatlanok; svadhayā –áldozati étellel; madanti – boldogítanak, felvidítanak; yaḥ – aki; u – másfelől; tri-dhātu – három alkotórész; pṛthivīm – földet; uta – másrészt; dyām – mennyboltot; ekaḥ – egyedül; dādhāra – tartó; bhuvanāni – élőlények; viśvā – egészek
Akié a három nektárral teli múlhatatlan lábnyom, (melyek) az áldozati étellel örvendeztetnek meg (mindenkit).
Egyedül csak Ő tartja fenn e háromrétű anyagvilágot s a mennyet minden élőlénnyel egyetemben.
A padam szó egyaránt jelenthet lábat, lábnyomot és hajlékot is, a madhu a szótárak szerint lehet melléknév (édes, kellemes, vonzó) és főnév is (nektár; szóma-nedv; méz). A hívőt gyakran a mézet kortyoló méhhez hasonlítják, mint a következő versekben is: „Góvinda lótuszlábának nektári italát itatod (vélünk)” – āpāyayati govinda-pāda-padmāsavaṁ madhu (Bhág. 1.18.12, az āsavaḥ szó pontos jelentése lepárolt ital), vagy: „helyesen szóltál, a legkiválóbb versekkel dicsért Bhagaván lótuszlábainak mézében (makaranda) elmerült hattyútiszta szenteknek örömet okoz az Úr dicsőítése ...” – bāḍham uktaṁ bhagavata uttamaślokasya śrīmac-caraṇāravinda-makaranda-rasa āveśita-cetaso bhāgavata-paramahaṁsa-dayita-kathāṁ (Bhág 5.1.5)
A három alkotórész a kommentárok szerint jelenthet három alapelemet (dhātu), az idő három fázisát, vagy a három gunát.
tad asya priyam abhi pātho aśyāṁ naro yatra devayavo madanti |
urukramasya sa hi bandhur itthā viṣṇoḥ pade parame madhva utsaḥ ||5||
tat – azt; asya – övé; priyam – kedvest; abhi – felé, irányába, rajta; pāthaḥ – helyet, helyszínt; aśyām – elérném (elérendőt); naraḥ – az emberé; yatra – ahol; devayavaḥ – jámborok, szentek, dicsők; madanti – örvendeznek, megittasulnak; urukramasya – Urukramáé; saḥ hi – bizony az; bandhuḥ – kapcsolat (barát, társ); itthā viṣṇoḥ – valóban Visnué; pade – hajlékán; parame – legfelsőbb; madhvaḥ – édes; utsaḥ – forrás
Hadd érjem el kedves lakhelyét, hol a jámborok örvendeznek.
Bizony, ott kerül az ember kapcsolatba Urukramával. Valóban Visnu legfőbb hajlékán fakad a mézédes forrás.
Csaitanja így magyarázza az Urukrama szó jelentését (Cscs. 2.24.19-23):tā vāṁ vāstūny uśmasi gamadhyai yatra gāvo bhūriśṛṅgā ayāsaḥ |
„Az Urukrama szó arra utal, akinek lépése nagy. A krama szó jelentése: a láb előrevetése, azaz lépés. A krama szó jelenthet erőt, remegést, szisztematikus módszert, érvelést és előrelépéssel történő erőszakos támadást. Így remegtette meg Vámana a három világot. ...
(Az Úr) mindent átható arculatán keresztül terjesztette ki az egész teremtést, melyet fenntart és táplál. Szerelmi energiájával (mádhurja-sakti) Gólókát, fenségével (aisvarja) a lelki világot, illúziókeltő energiájával (májá-sakti) pedig az anyagi világokat teremti meg, ez a jelentése az Urukrama szónak.”
atrāha tad urugāyasya vṛṣṇaḥ paramam padam ava bhāti bhūri ||6||
tā – azokba; vāṁ – kettőtöké; vāstūni – házakba; uśmasi – vágyunk; gamadhyai – elmenni; yatra – ahol; gāvaḥ – tehenek; bhūri-śṛṅgā – pompás (nagy, terjedelmes) szarvak; ayāsaḥ – mozgékonyak; atra-aha – akkor; tad urugāyasya – Urugájáé; vṛṣṇaḥ – Vrsáé; paramam – legfelsőbb; padam – hajlék; avabhāti – (alá-)feltárulkozik, leragyog; bhūri – nagyon, vagy a Földön
Oda, kettőtök házaiba vágyunk eljutni, hol a pompás szarvú tehenek kószálnak.
Akkor ragyog (tárul) fel e Földön a végnélkül magasztalt (urugāya) kegyet záporozó (vṛṣan) legfelsőbb lakhelye.
A bhūri szó többértelmű, jelölheti a legfelső hajlék ragyogásának intenzitását, vagy jelentheti azt, hogy evilágban nyilvánul meg, ragyog e hajlék. Ez utóbbi értelmezést erősíti meg az ava (le, alá) igekötő.
A go (tehén) szó egyebek mellett (Föld, érzék) csillagot is jelent, így egyes kommentátorok Visnut napként, a teheneket soha ki nem hunyó [ayās] csillagokként értelmezik.
A vām névmás jelenthet birtokos- (kettőtöké) és részesesetet (kettőtöknek) is, így a szöveg más értelmezésében az áldozatot végző papok arra vágynak, hogy az áldozatot megrendelő és felesége jussanak el Visnu hajlékára. De a „kettőtök házaiba” értelmezésében is megoszlik a fordítók véleménye. Felmerül, hogy a kettesszám Visnu mellett Indrára vonatkozik, ezt erősíti, hogy a gyűjtemény következő himnusza Visnut és Indrát együtt magasztalja. A gaudíja vaisnava hagyomány azonban a pompás szarvú tehenek lakta helyet Gólókaként, Rádhá és Krsna otthonaként, a mádhurja-rasza kútfőjeként látja (lásd az 5. versben, hol a mézédes forrás fakad), az evilágban felragyogó isteni lakhelyet pedig Gókulaként azonosítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése