2009. november 7., szombat

Bhramara-gítá – Dal a méhecskéhez


A Bhágavata-purána tizedik ének egyik megrázó érzelmi jelenete az isteni szerelmesek elválása, mert Krsna a faluból a közeli városba távozik. Szíve azonban visszahúzza, s hírvivőt küld vissza imádottjához. Rádhán, a pásztorlánykán azonban a téboly jelei mutatkoznak, szerető rajongása oly intenzív. A hírvivő távollévő kedvesére emlékezteti, de nem vele beszélget, hanem a körötte repdeső méhecskére lesz figyelmes. Szavait a méhecskéhez intézi, ami nemcsak páratlan költői bravúr, hanem a szerelmes rajongás érzelmi túlfűtöttségének is remek példája. A szanszkrt méh szó (bhramara) a vándorol, forog szógyökből (bhram) ered, s így talán a méhek táncára utal, kétszeres szimbolikát alkalmazva, hiszen a táncoló Krsna hírnöke a táncoló méhecske.

A versek a Bhágavata-purána 10.47. fejezetéből valók.

madhupa kitava-bandho mā spṛśāṅghriṁ sapatnyāḥ
kuca-vilulita-mālā-kuṅkuma-śmaśrubhir naḥ |
vahatu madhu-patis tan-māninīnāṁ prasādaṁ
yadu-sadasi viḍambyaṁ yasya dūtas tvam īdṛk ||12||

madhupa –
méh! („mézivó”); kitava-bandho – a csaló barátja!; mā spṛśa – ne érints; aṅghrim – lábat; sa-patnyāḥ – a rivális asszonytól; kuca – kebel; vilulita-mālā – lengő füzér; kuṅkuma-śmaśrubhiḥ – kunkumos bajuszokkal; naḥ – miénk; vahatu – vigye; madhu-patiḥ – Krsna, a Madhu dinasztia ura (Madhu Vrsni apja, Jadu leszármazottja); tad-māninīnām – az ő asszonyaié (magabiztos, vagy büszke nő jelzője); prasādam – kegyet, ajándékot, jóindulatot; yadu-sadasi – Jadu gyülekezetében; viḍambyaṁ – gúny tárgya; yasya – akié; dūtaḥ – hírnök; tvam – te; īdṛś – olyan

Óh, te méh, a Csalfa barátja! Ne érintsd lábainkat kunkumos bajszoddal, mivel tudjuk, az vetélytársnőnk kebléről került Krsna lengő virágfüzérére. Adja csak Madhupati kegyét büszke asszonyainak! A Jaduk gyülekezetében csak gúny tárgya az, kinek olyan hírnöke van, mint te!


A Madhupati név kettős értelmet hordoz. Madhu ősi király, Jadu leszármazottja, Vrsni apja, így a Madhupati név a Madhu dinasztia urára utal. Ugyanakkor a madhu édest, vonzót, csábítót és mézet is jelent, így Rádhá itt a csábítás uraként említi Krsnát, kinek a mézivó (madhupa) méh a hírnöke.

sakṛd adhara-sudhāṁ svāṁ mohinīṁ pāyayitvā
sumanasa iva sadyas tatyaje’smān bhavādṛk |
paricarati kathaṁ tat-pāda-padmaṁ nu padmā
hy api bata hṛta-cetā hy uttamaḥ-śloka-jalpaiḥ ||13||

sakṛt –
egyszer (vagy hajdanán); adhara-sudhāṁ – ajkának nektárját; svāṁ – sajátját; mohinīṁ – elbűvölőt (a nektár jelzője); pāyayitvā – itatva; sumanasaḥ – virágok; iva – mint; sadyaḥ – hirtelen; tatyaje – eltávozott, eltűnt; asmān – minket; bhavā-dṛk – mint ön; paricarati – szolgál, imád; kathaṁ – miként, hogyan; tat-pāda-padmaṁ – az ő lótuszlábát; nu – vajon; padmā – Laksmí egy neve (lótuszvirág); hi api – hiszen; bata – [sajnálkozás felkiáltása]; hṛta-cetā hi – elrabolt eszű; uttamaḥ-śloka – a legmagasztosabb versekkel (magasztalt); jalpaiḥ – beszéde által

Csupán egyszer kortyolhattuk ajkának varázsos nektárját, majd eltűnt hirtelen, ahogy te szállsz virágról virágra. Hogyan lehet, még Padmá (Laksmí) is az ő lótuszlábát szolgálja? Ó, jaj, Uttamaslóka szavai egészen elvették az eszét szegénynek!


Az Uttamaslóka név is kettős jelentésű. Az uttama szó legfelsőbbet, legkiválóbbat jelent, míg a slóka szó verset, strófát, egyfajta versmértéket, illetve magasztalást, hírnevet, megbecsülést. Így a név utal a legmagasztosabb himnuszokkal dicsőített Istenre, ugyanakkor a híres, a legmegbecsültebb értelemben is használatos kifejezés. Rádhá a csábító Krsna mézesmázos szavaira utal, mikor e néven említi őt.

kim iha bahu ṣaḍaṅghre gāyasi tvaṁ yadūnām
adhipatim agṛhāṇām agrato naḥ purāṇam |
vijaya-sakha-sakhīnāṁ gīyatāṁ tat-prasaṅgaḥ
kṣapita-kuca-rujas te kalpayantīṣṭam iṣṭāḥ ||14||

kim –
miért; iha – itt; bahu – sokat; ṣaḍ-aṅghre – hatlábú!; gāyasi – énekelsz; tvaṁ – te; yadūnām – a Jaduké; adhipatim – urát; agṛhāṇām – otthontalanoké; agrataḥ – előtt; naḥ – nekünk; purāṇam – régit; vijaya-sakha-sakhīnāṁ – Ardzsuna (a győzedelmes) barátjának barátaié; gīyatāṁ – énekelj!; tat-prasaṅgaḥ – arról (azzal kapcsolatban); kṣapita – eldobott; kuca-rujaḥ – keblének fájdalmait; te – ők; kalpayanti – elrendezik, elvégzik; iṣṭam – vágyat; iṣṭāḥ – kedvesek (nők)

Kedves hatlábú barátunk, miért előttünk, otthontalanok előtt énekelsz oly sokat a Jaduk uráról, kit már amúgy is régóta ismerünk? Inkább énekelj arról, hogy a győzedelmes Ardzsuna barátja miként enyhítette barátnői keblének fájdalmát. Most ők a kedvesei, majd megadják, amire vágysz.


A gópík elhagyták férjeiket Krsnáért.

divi bhuvi ca rasāyāṁ kāḥ striyas tad-durāpāḥ
kapaṭa-rucira-hāsa-bhrū-vijṛmbhasya yāḥ syuḥ |
caraṇa-raja upāste yasya bhūtir vayaṁ kā
api ca kṛpaṇa-pakṣe hy uttamaḥ-śloka-śabdaḥ ||15||

divi –
mennyben; bhuvi – földön; ca – és; rasāyāṁ – pokolban; kāḥ – kik; striyaḥ – nők; tad-dur-āpāḥ – számára nehezen elnyerhetők; kapaṭa – csalfa; rucira – ragyogó, tündöklő, édes, szívélyes; hāsa – mosoly; bhrū – szemöldök; vijṛmbhasya – hajlásáé; yāḥ – akik; syuḥ – legyenek [a vidhi-liṅ itt irrealitást fejez ki]; caraṇa-rajaḥ – lába porát; upāste – imádja; yasya – akié; bhūtiḥ – Laksmí (jólét, siker, vagyon); vayaṁ – mi; kāḥ – ki; api ca – éppúgy, mint; kṛpaṇa-pakṣe – a szegények pártján; hi – bizony; uttamaḥ-śloka-śabdaḥ – a legmagasztosabb versekkel (magasztalt) címe (neve vagy hangja)

Kik volnának azok a nők, a mennyben a földön vagy akár a pokolban, kiket ne nyerhetne el könnyedén, édesen mosolygó szemöldöke huncut ívével? Lám, még Bhúti (Laksmí) is imádja lába porát, hát kik vagyunk mi hozzá képest? A szegények pártján Uttamaslókának csupán a neve maradt.


A vers Bhúti (jólét, siker, vagyon) néven említi Laksmít, így fokozva az ellentétet az otthonukat vesztett gópíkkal szemben.

visṛja śirasi pādaṁ vedmy ahaṁ cāṭu-kārair
anunaya-viduṣas te’bhyetya dautyair mukundāt |
sva-kṛta iha visṛṣṭāpatya-paty-anya-lokā
vyasṛjad akṛta-cetāḥ kiṁ nu sandheyam asmin ||16||

visṛja –
távozz; śirasi – fejen; pādaṁ – lábat; vedmi – tudom; ahaṁ – én; cātu-kāraiḥ – hízelgő szavakkal; anunaya-viduṣaḥ – kiengesztelés mestere; te – tiéd, neked; abhyetya – jőve, érkezvén [abhi-e]; dautyaiḥ – üzenetekkel; mukundāt – Mukundától; sva-kṛtaḥ – a maga kedvéért; iha – itt; viṣṛṣṭa – elhagyott (a szóösszetételben: akik elhagytak); apatya – utód; pati – férj; anya-lokāḥ – más embereket; vyasṛjat – (ő) elhagyott; akṛta-cetāḥ – hálátlan („tökéletlen szívű”); kiṁ nu – vajon miért; sandheyam – egyesítendő, békülés; asmin – iránta

Távozz a lábamtól, tudom én, Mukundától jöttél, a kiengesztelés mesterétől hoztál üzenetet hízelgő szavakkal. Hálátlan ő, itthagyott minket, akik a kedvéért elhagytuk gyermekeinket, férjeinket és más rokonainkat. Vajon miért is enyhülnénk meg iránta?


mṛgayur iva kapīndraṁ vivyadhe lubdha-dharmā
striyam akṛta virūpāṁ strī-jitaḥ kāma-yānām |
balim api balim attvāveṣṭayad dhvāṅkṣa-vad yas
tad alam asita-sakhyair dustyajas tat-kathārthaḥ ||17||

mṛgayuḥ –
vadász; iva – mint; kapi-indraṁ – a majomkirályt; vivyadhe – megölte; lubdha-dharmā – az epekedő természetű (férfi); striyam – asszonyt; akṛta – tett; virūpāṁ – csúffá; strī-jitaḥ – akit egy asszony meghódított; kāma-yānām – kéjsóvárt (nőt); balim – Balit; api – bizony; balim – felajánlását; attvā – elfogadva („megéve”); aveṣṭayat – összekötöztette; dhvāṅkṣa-vat – mint egy csirkefogót („varjúként”, a varjú a megvetés szimbóluma); yaḥ – aki; tat – ezért; alam – elég vmiből; asita – „nem fehér”, fekete vagy sötétkék; sakhyaiḥ – barátságokkal; dus-tyajaḥ – amiről nehéz lemondani; tad-kathā-arthaḥ – a vele kapcsolatos témáról

Ki mint egy vadász, orvul megölte a majmok királyát, s mert egy asszony meghódította a szívét, utána epekedve csúffá tett egy másikat, aki szerelmi vággyal közeledett felé. Miután elfogadta Bali felajánlását, összekötöztette őt, akár egy közönséges csirkefogót. Ezért elég e sötét fiú barátságából, ám mégis lehetetlen lemondani a róla való beszélgetésről.


Rámacsandra lesből lőtte le Válit a majmok királyát, hogy szövetségesét Szugrívát segítse trónra. Mikor a haldokló Válí számonkérte rajta erkölcstelen tettét, Ráma arra hivatkozott, hogy vadászként nem bűn egy majmot lesből lelőni, s hogy Válí igaztalanul üldözte el öccsét, Szugrívát.
Súrpanakhá, Rávana húga férjének szerette volna Rámát, aki elutasította, s mikor az Szítára, Ráma hitvesére támadt, Ráma öccse, Laksmana levágta Súrpanakhá orrát és füleit.
Bali király a bráhmanák kegyét élvezve elfoglalta az univerzumot, ő lett a mindenség királya. A félistenek Vászudévához fordultak oltalomért, aki meg is jelent a király áldozatán egy bráhmana képében, s három lépés földet kért a királytól adomány gyanánt. Isteni formájában lépéseivel belépte a mindenséget, majd fogságba ejtette a királyt.

yad-anucarita-līlā-karṇa-pīyūṣa-vipruṭ-
sakṛd-adana-vidhūta-dvandva-dharmā vinaṣṭāḥ |
sapadi gṛha-kuṭumbaṁ dīnam utsṛjya dīnā
bahava iha vihaṅgā bhikṣu-caryāṁ caranti ||18||

yad-anucarita-līlā –
akinek életútja, kedvtelése; karṇa – fül; pīyūṣa-vipruṣ – nektárcsepp; sakṛt – egyszer; adana – evés; vidhūta – lerázott; dvandva – pár, kettősség; dharmāḥ – dharmák; vinaṣṭāḥ – a rombadőltek; sapadi – azonnal, nyomban; gṛha-kuṭumbaṁ – házat és családot; dīnam – szegényt, nyomorultat; utsṛjya – elhagyva; dīnāḥ – szegények, bánatosak; bahavaḥ – sokan; iha – itt; vihaṅgāḥ – madarak („égenjárók”); bhikṣu-caryāṁ – kolduséletet; caranti – élnek

Kedvtelései nektárcseppek a fülnek. Elég, ha az ember csak egyszer is belekóstol, párja iránti vonzalma nyomban megsemmisül. Az otthon és a család nyomorúsággá válik számára, elhagyva őket már sokan lettek szegény koldussá, s itt élnek ők, akár az égen járó madarak.

A dvandva-dharma kifejezés kétféleképpen is értelmezhető. Jelentheti a kettősségeken (dvandva) alapuló világi életet, amely iránti vágy szertefoszlik Krsna kedvteléseinek hallásakor. Visvanáth Csakravartí például így ír erről kommentárjában: „ha Krsnáról hallunk, az elpusztítja a vallástalan kettősségeket, így nem kerülünk az anyagi illúzió hatása alá”. Véleményünk szerint azonban a dvandva szó itt elsősorban – ahogyan két verssel később is – párt, házastársat jelent, így a dvandva-dharma a házastárs iránti kötelességtudatra, hűségre utal. A gópík Krsna kedvéért váltak hűtlenné férjeikhez, ezt Rádhiká többször a hírvivő szemére hányja.

vayam ṛtam iva jihma-vyāhṛtaṁ śraddadhānāḥ
kulika-rutam ivājñāḥ kṛṣṇa-vadhvo hariṇyaḥ
dadṛśur asakṛd etat tan-nakha-sparśa-tīvra-
smara-ruja upamantrin bhaṇyatām anya-vārtā ||19||

vayam –
mi; ṛtam – jól, helyesen; iva – mint; jihma-vyāhṛtaṁ – csalfa beszédet; śraddadhānāḥ – hittel rendelkezők, itt: hiszékenyek; kulika-rutam – a vadász hangja; iva – mint; ajñāḥ – oktalanok; kṛṣṇa-vadhvaḥ – a fekete antilop feleségei; hariṇyaḥ – őzsuták; dadṛśuḥ – láttuk, tapasztaltuk; asakṛt – újra; etad – ez; tad-nakha-sparśa-tīvra – az ő körmei érintésének heve; smara-rujaḥ – a szerelem kínjai; upamantrin – hírvivő; bhaṇyatām – beszélj!; anya-vārtā – más témáról

Hiszékenyek vagyunk, igaznak tartjuk csalfa szavait, miként a vadász sípjának hangját az oktalan őzsuták. Így újra megéreztük körmei érintésének hevét, a szerelem kínjait. Óh, hírvivő, kérlek beszélj inkább másról!

A vadász értelmű kulika szó itt lopakodót, settenkedőt jelent (a kúl: fed, takar gyökből), de a szó más értelemben a jó családból való nemes származásra utalhatna (a kulam: család szóból eredően). Az őzsuták a krsna, azaz fekete antilop párjai.

priya-sakha punar āgāḥ preyasā preṣitaḥ kiṁ
varaya kim anurundhe mānanīyo’si me’ṅga |
nayasi katham ihāsmān dustyaja-dvandva-pārśvaṁ
satatam urasi saumya śrīr vadhūḥ sākam āste ||20||

priya-sakha –
kedves barátom!; punar – újra; āgāḥ – visszatértél; preyasā – kedves által; preṣitaḥ – küldött; kiṁ – mit; varaya – válassz; kim – mit; anurundhe – szeretek, kedvelek (anurunddhe: szeretsz, kedvelsz); mānanīyaḥ – tiszteletreméltó, imádandó; asi – vagy; me – nekem; aṅga – (megszólítás); nayasi – vezetsz, viszel; katham – hogyan; iha – itt, most; asmān – minket; dustyaja – nehéz elhagyás; dvandva-pārśvaṁ – szeretett társhoz „pár-közelit”; satatam – mindig; urasi – keblén; saumya – kedves uram!; śrīḥ – Laksmí; vadhūḥ – feleség; sākam – együtt; āste – fekszik, pihen

Drága barátom, kedvesem küldötte, jó, hogy újra visszatértél! Kérj amit akarsz, hiszen imádandó vagy számomra. Fájdalmunkban magukra maradtunk, hogyan is vinnél minket a szeretett társhoz, kinek keblén szüntelenül felesége, Srí (Laksmí) pihen!

api bata madhu-puryām ārya-putro’dhunāste
smarati sa pitṛ-gehān saumya bandhūṁś-ca gopān |
kvacid-api sa kathāṁ naḥ kiṅkarīṇāṁ gṛṇīte
bhujam aguru-sugandhaṁ mūrdhny-adhāsyat kadā nu ||21||

api –
vajon; bata – ó, jaj (sajnálkozás kifejezése); madhu-puryām – Mathurában (a Madhu-városban); ārya-putraḥ – a nemes fia („após fia”-ként jelenthet férjet is); adhunā – most; āste – lakik; smarati – emlékezik; saḥ – ő; pitṛ-gehān – az atyai ház lakóira; saumya – kedves uram! („holddal kapcsolatos”, jámbor, jószándékú); bandhūn – barátokra; ca – és; gopān – pásztorokra; kvacit – olykor; api – bizony; saḥ – ő; kathām – beszédet; naḥ – miénk; kiṅkarīṇāṁ – szolgálólányoké; gṛṇīte – elmond, megemlít; bhujam – kezet; aguru-sugandhaṁ – az aguru (illatos aloe-fa) kellemes illatát; mūrdhni – fejen; adhāsyat – teszi majd; kadā nu – vajon mikor

Ó, jaj, Árjaputra most Mathurában lakik. Jó uram, vajon emlékszik-e még az atyai ház lakóira, a barátokra és pásztorfiúkra? S megemlít-e bennünket, szolgálólányokat? Mikor pihenteti végre fejünkön az aguru édes illatát árasztó kezét?

Az Árjaputra név a nemes (árja) Nanda, Vradzsa elöljárójának fiaként (putra) utal Krsnára. Ám a név jelentheti az „após fiát”, azaz a férjet is, Rádhá párjaként tekint Krsnára.

Rúpa Gószvámí az Uddzsvala-nílamani című művében a maradandó érzelmeket (sztháji-bhávát) tárgyaló fejezetben (14.195-218) szól a Bhramara-gítáról. A szerelmesek elváláskor érzett érzelmi hullámzását kifejező szavakat összefoglalóan sokszínű beszéd-nek (csitra-dzsalpa) nevezi, s ekképp határozza meg: “A sokszínű beszéd a kedves barátjának felbukkanásakor felhangzó, a heves vágyódás szülte sokféle érzelmet megjelenítő beszéd, melyben a titkolt harag is felszínre tör. A Bhramara-gítá versei a sokszínű beszéd egy-egy elemét illusztrálják:
1. pradzsalpa: a harag, féltékenység és büszkeség jegyeit viselő, megvetést mutató, a kedves ügyetlenségét felidéző beszéd;
2. paridzsalpa: a másik kíméletlenségének, csalárdságának, állhatatlanságának, s más hibáinak felsorolása, miközben a beszélő saját intelligenciáját csillogtatja (burkolt hencegés);
3. vidzsalpa: a titkolt féltékenység jeleit viselő, nyíltan haragvó, gúnyos beszéd;
4. uddzsalpa: Hari csalárd szavait büszkeségben fogant féltékenységgel s megvetéssel lenéző beszéd;
5. szanydzsalpa: melyben erőteljes iróniával becsmérli Krsna hálátlanságát;
6. avadzsalpa: féltékenység és félelem inspirálta szavak, melyek szerint Hari érdemtelen Rádhá szerelmére könyörtelensége, kéjvágya és álnoksága miatt;
7. abhidzsalpa: mely a madár bánatának hasonlatával arra utal, hogy a szerelme rászolgált arra, hogy elhagyja;
8. ádzsalpa: a kiábrándultság szavai, mely a kedves csalárdsága miatti lelki kínokról szól, s csak burkoltan felpanaszolja, hogy másokat tesz boldoggá;
9. pratidzsalpa: az elválás fájdalma hatja át, s mert belátja, hogy érdemtelen párja elérésére, feladja büszkeségét, így illő tisztelettel fordul a hírvivőhöz;
10. szudzsalpa: alázatosságból fakad, ékesszólás és bánat, ugyanakkor megfontolatlanság és mohó vágy jellemzi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése