2009. július 28., kedd

Indra szidalmai


Mikor a pásztorok a szokásos Indrának szánt áldozat bemutatására készültek, Krsna meggyőzte őket, hogy Indra helyett a Góvardhan hegyet, és a helyi bráhmanákat imádják. A pásztorok eleget tettek kérésének, ám ezzel magukra vonták a félistenek királyának haragját, aki e szavakkal szidalmazta Krsnát.

vācālaṁ bāliśaṁ stabdham
ajñaṁ paṇḍita-māninam |
kṛṣṇaṁ martyam upāśritya
gopā me cakrur apriyam ||

vācālaṁ – fecsegőhöz; bāliśaṁ – gyerekeshez; stabdham – szemtelenhez; ajñaṁ – tudatlanhoz; paṇḍita-māninam – magát bölcsnek vélőhöz; kṛṣṇaṁ – Krsnához; martyam – halandóhoz; upāśritya – folyamodva; gopāḥ – pásztorok; me – nekem; cakruḥ – tettek; a-priyam – nem kedveset

Fecsegő, gyerekes, szemtelen, ostoba, és ráadásul bölcsnek képzeli magát – e halandó Krsnához fordulva a pásztorok nem tettek kedvemre.

(Bhág. 10.25.5.)

Srídhara Szvámí kommentárja szerint azonban Szaraszvatí, a tudás istennője fohásszá változtatja e becsmérlő szavakat. A vācāla (fecsegő) szó jelentése szerinte veda-pravartaka, azaz aki a kinyilatkoztatott tudásra, a védára alapozza szavait, ám mégsem öntelt, hiszen olyan akár egy gyermek, bāliśa (gyerekes). A stabdha szó szerint állót, megállítottat, mozdulatlant, így csökönyöst vagy szemtelent is jelent, mert az ilyen ember állva marad, nem hajol meg a felsőbb tekintély előtt. Ha azonban azért marad állva, mert már nincs aki előtt meg kelljen hajolnia, akkor a szó a Legfelsőbb Létezőre utal. Az ajña (nem-tudó, azaz ostoba) szó pedig arra utal, hogy nincs aki tudóbb volna nála, előtte semmi nem marad titokban. A paṇḍita-mānin kifejezés összetett szó, a paṇḍita jelentése bölcs, a mānin pedig elképzelő, valaminek vélő, vagy becsült értelemben használatos. Az összetétel így jelentheti azt, aki bölcsnek véli magát, vagy akit a bölcsek tisztelnek. S végül mert kedveli híveit, halandó (martya) emberi alakban mutatkozik előttük. A Csaitanja-csaritámrta 3.5 fejezetében Szvarúp Dámódar e kommentárt idézi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése