nirguna és szaguna

A guṇa szó tulajdonságot, minőséget jelent. A saguṇa szóban a sa- előtaggal együtt áll, mely a magyar -val, -vel ragnak felel meg, így a saguṇa jelentése: tulajdonságokkal rendelkező. A nirguṇa szóban pedig a nir- fosztóképzővel együtt azt jelenti: tulajdonságok nélküli.
Ennyit tudhatunk meg a szótárból, a nagy kérdés az, hogy a tulajdonság szót miképpen értelmezzük. Az advaita iskolákban kétfajta Brahmanról beszélnek, a tökéletes állapot a nirguṇa brahman, mely leírhatatlan, változás nélküli, nem tapasztaló tiszta tudatosság – a nirguṇa kifejezés e fogalomrendszerben tehát mindenféle tulajdonságot jelent. Terminológiájuk szerint ez a felsőbb (param) Brahman. A másik a megnyilvánult, a tulajdonságokkal rendelkező, saguṇa Brahman, vagy alsóbb (aparam) Brahman. Ilyennek tekintik a személyes alakkal és tulajdonságokkal rendelkező Istent (Īśvara).
Mert álláspontjuk szerint Isten az illúzió birodalmának (māyā) része, ezért ezt a tanrendszert ellenfeleik olykor az illúzió-tan (māyā-vāda) névvel illetik, és számos kritikával illetik. Csupán egy példa: a Bhagavad-gítá 7.7. versében így szól Krsna: mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya – Nálamnál nincs felsőbb semmi, Dhananydzsaja!, márpedig ha Krsnára saguṇa brahman-ként tekintenénk, felsőbb volna nála a nirguṇa brahman, s ez a következtetés ellentmondana Krsna kijelentésének.
A vaisnava iskolákban kétféleképpen is értelmezik a guṇa kifejezést, olykor anyagi tulajdonságokat (kötőerőket), máskor transzcendens, isteni tulajdonságokat jelöl. Így a saguṇa brahman szó jelölheti az anyagvilágban élő élőlényeket, kiket az anyagi kötelékek béklyóznak meg, s ezzel szemben a nirguṇa brahman a kötőerőktől mentes Legfelsőbbre utal. A saguṇa brahman máskor a transzcendens tulajdonságokkal bíró isteni személyre (Bhagavān) utal, akit ezért sajátos vonásokkal rendelkezőnek (saviśeṣa) is neveznek, míg az e tulajdonságokat nélkülöző nirguṇa brahman a személytelen, homogén (nirviśeṣa) Brahman.
Így elmondhatjuk, hogy Hari nirguṇa és saguṇa is egyszerre, hiszen mentes az anyagi kötöttségektől, ugyanakkor transzcendens tulajdonságokkal teljes. Ezzel összhangban az upanisad-irodalomban néhol arról beszélnek, hogy Brahman tulajdonságok nélküli, máskor pedig éppen tulajdonságait magasztalják, miként a Taittiríja-upanisadban is:

oṁ brahmavidāpnoti param | tadeṣā'bhyuktā | satyaṁ jñānamanantaṁ brahma | yo veda nihitaṁ guhāyāṁ parame vyoman | so'śnute sarvān kāmān saha | brahmaṇā vipaściteti ||

Óm! A legmagasabbra Brahman ismerője jut. Erről mondják: „Valóság, tudás, végtelenség – ez Brahman, s aki tudja, hogy ott lakozik a szív rejtekén s a felsőbb világban, annak a mindentudó Brahman által beteljesül minden vágya.” (Taitt. 2.1.1.)

A Bhágavata-purána 10.88.5. verséből pedig kiderül, hogy Hari híve is nirguṇa, kötőerőktől mentes, a kötelékektől megszabadult lesz:

harir hi nirguṇaḥ sākṣāt puruṣaḥ prakṛteḥ paraḥ |
sa sarva-dṛg-upadraṣṭā taṁ bhajan nirguṇo bhavet ||

hariḥ – Hari; hi – mert; nirguṇaḥ – anyagi tulajdonságok nélküli; sākṣāt –közvetlenül; puruṣaḥ – a személyes Isten; prakṛteḥ – az anyagi természetnél; paraḥ – túl, felsőbb; saḥ – ő; sarva-dṛś – mindent látó; upadraṣṭā – tanú (aki észlel); tam – őt; bhajan – imádó; nirguṇaḥ – anyagi tulajdonságok nélküli; bhavet – lesz;

Mert Hari anyagi kötelékektől mentes, az anyagi természeten túli Istenszemély maga,
ki mindent lát, s mindennek tanúja – az őt imádó maga is kötelékektől mentessé válik.

PDF