2009. január 10., szombat

Krsna! Déva! Bhavantam vandé


(kṛṣṇa) deva bhavantaṁ vande |
man-mānasa-madhukaram arpaya
nija-pada-paṅkaja-makarande ||dhruva||

kṛṣṇa – Krsna!; deva – Isten!; bhavantaṁ – téged; vande – hódolok; man-mānasa-madhukaram – az elmém méhecskéjét; arpaya – rögzítsd; nija-pada-paṅkaja-makarande – saját lótuszlábának nektárjában; dhruva – szilárd (itt: refrén);

Uram (Krsna), néked hódolok! Kérlek vezesd elmém méhecskéjét lótuszlábad nektárjához! (refrén)

yadyapi samādhiṣu vidhir api paśyati
na tava nakhāgra-marīcim |
idam icchāmi niśamya tavācyuta
tad api kṛpādbhuta-vīcim ||

yadi api – noha, ámbár; samādhiṣu – transzállapotokban; vidhiḥ – csinálás, elvégzés (itt a teremtőt, Brahmát jelenti; további jelentések: előírás, szabály); api – bizony; paśyati – látja; na – nem; tava – tiéd; nakha-agra-marīcim – köröm-hegy fénysugarat; idam – itt; icchāmi – vágyom; niśamya – hallva, látva, figyelve; tava – tiéd; acyuta – Acsjuta!; tad – azt; api – bizony; kṛpā-adbhuta-vīcim – kegy-csodás-hullámot;

Acsjuta! Noha transzában a Teremtő (Brahmá) nem látja körmöd hegyének sugarát sem, én mégis azt vágyom, hallván könyörületed csodás hullám-áradásáról.

bhaktir udañcati yadyapi mādhava
na tvayi mama tila-mātrī |
parameśvaratā tad api tavādhika-
durghaṭa-ghaṭana-vidhātrī ||

bhaktiḥ – az odaaadó szeretet; udañcati – felemel; yadi api – noha, ámbár; mādhava – Mádhava!; na – nem; tvayi – irántad; mama – enyém; tila-mātrī – szezámmagnyi; parama-īśvaratā – Legfelsőbb Istenség; tad – az; api – bizony; tava-adhika-durghaṭa-ghaṭana-vidhātrī – tiéd bőséges nehéz/lehetetlen erőfeszítés/törekvést megtevő;

Mádhava! Egy mákszemnyi odaadásom sincs, mi felemelne hozzád, ám te, Legfelsőbb Úr, a teljességgel lehetetlent is (könnyedén) véghezviszed.

ayam avilolatayādya sanātana
kalitādbhuta-rasa-bhāram |
nivasatu nityam ihāmṛta-nindini
vindan-madhurima-sāram ||24||

ayam – ez; avilolatayā – heves vágyódással („hánykolódással”); adya – ma; sanātana – Szanátan! (
örökkévaló”); kalita-adbhuta-rasa-bhāram – felhalmozott (/megértett) csodás érzelmek rakományát; nivasatu – lakjék; nityam – mindig; iha – itt; amṛta-nindini – nektárt becsmérlő; vindan-madhurima-sāram – elnyerő/felismerő édesség legfelsőbbet/esszenciát;

Szanátana, Örökkévaló Úr! Hadd lakjék eme hevesen epekedő (méhecske) immáron mindig itt, elnyerve a lelki ízek csodás bőségét, a halhatatlanság nektárját messze fölülmúló édesség esszenciáját!

Rūpa gosvāmī: Gītāvalī („Dalfüzér”) című gyűjteményének 24. dala, dhanāśrīḥ stílusban éneklendő.
A dalt kedves bátyám hozta el nekem Indiából, köszönet néki!

Az alábbi felvételen Sríkánt Dász (Srí Csaitanja Gaudíja Math) énekli.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése