mukti vagy bhakti?

tat te 'nukampāṁ su-samīkṣamāṇo
bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam |
hṛd-vāg-vapurbhir vidadhan namas te
jīveta yo mukti-pade sa dāya-bhāk ||

tat –azt; te –tiéd; anukampām –könyörületet; su-samīkṣamāṇaḥ –nagyon figyelembe vevő; bhuñjānaḥ –eltűrő, szenvedő (“felemésztő”); eva –bizony; ātma-kṛtam –önmaga tetteit; vipākam –következményt, „megérettet” (a jelenlegi vagy előző életbeli tettek visszahatásait); hṛd-vāc-vapurbhiḥ –szívvel, szóval és testtel; vidadhan –„elvégző”, itt: ajánló; namas –hódolatot; te –neked; jīveta –él (kívánatos, hogy így éljen); yaḥ –aki; mukti-pade –az üdvösség helyzete iránt; saḥ –ő; dāya-bhāj –örökségre jogosult (vagy ajándékot, adományt élvező);

Aki a kegyedbe vetett mély meggyőződéssel él, / miközben türelemmel viseli korábbi tettei keserű visszahatásait / s szívében, szavaival és tetteivel is néked hódol, / bizonyosan méltó a fölszabadulásra, aminek méltó örököse.
(Bhágavata-purána 10.14.8.)

A verset a Krsna előtt hódoló Brahmá fohászai között találjuk.
Egy alkalommal Szárvabhauma Bhattácsárja úgy idézte a verset Maháprabhunak, hogy a vers negyedik részében az üdvösséget elutasítva a mukti szó helyett bhaktit mondott, ezzel e rész szó szerinti jelentése: „ki (yaḥ) így él (jīveta), az (saḥ) méltó örököse (dāya-bhāj) az odaadás helyzetének (bhakti-pade). Csaitanja Maháprabhu azonban nem fogadta el a vers e változatát, s a mukti-pade (az üdvösség helyzete iránt) kifejezést a pada szó további jelentéseinek (láb, illetve oltalom) megfelelően így értelmezte: ki így él, az üdvösség urának (kinek lábainál hever az üdvösség, s kinél az üdvösség is menedéket lel) szentelve magát, az a méltó örökös.

PDF