2008. július 1., kedd

hűség


evaṁ janaṁ nipatitaṁ prabhavāhi-kūpe
kāmābhikāmam anu yaḥ prapatan prasaṅgāt |
kṛtvātmasāt surarṣiṇā bhagavan gṛhītaḥ
so'haṁ kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām ||

evam –így; janam –ember [használatos általános alanyként, ám a beszélő sokszor saját magára vonatkoztatja, mint a magyarban]; nipatitam –beleesett; prabhava –születés, teremtés; ahi –kígyó; kūpe –kútban, üregben; kāma-abhikāmam –vágyat vágyva; anu –után; yaḥ –aki; prapatan –leeső; prasaṅgāt –ragaszkodás miatt; kṛtvā-ātmasāt –sajátjává téve; sura-ṛṣiṇā –az isteni bölcs (Nárada) által; bhagavan –uram!; gṛhītaḥ –megragadott, elfogadott; saḥ –az; ahaṁ –én; katham nu –hogyan [a nu kötőszó nyomatékosítja a kérdést]; visṛje –elhagyom, feladom; tava –tiéd; bhṛtya-sevām –szolga szolgálatát

Kedves Uram, óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek többsége teszi. Szolgád, Nárada Muni azonban kegyesen elfogadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?
(Bhág. 7.9.28.)

Miután Naraszinha elpusztítja Hiranjakasiput, Prahlád hódoló fohászaival békíti meg az Urat. A vers e fohászból való.
Sríla Prabhupád fordításában a kṛtvā-ātmasāt („téve-saját”) kifejezés azt jelenti, hogy olyanná tesz, mint saját maga, erre utal a „megtanított arra, hogyan lehet elérni ezt a transzcendentális szintet” félmondat. A kifejezést gyakran használják az elvesz, kisajátít, azaz sajátjává tesz értelemben is, vers fordítása eszerint így hangozhat: „Az (anyagi) lét kígyó-fészkébe esett ember a vágyai utáni ragaszkodás miatt bukik el. Óh, Uram! (Náradaé), az isteni bölcsé lettem, aki megmentett engem. Hogyan is hagyhatnám el e szolgád szolgálatát?”

2 megjegyzés:

  1. Eszembe jutott egy történet. Most olvastam nemrég. Szúrdászról azt tartják, hogy "a valaha élt lehíresebb bhakti énekes, aki több ezer Krsnát dicsőítő dalt komponált. Egyszer egy elhagyatott verembe esett. Nem tudott kijönni. Hat napot töltött ott. Imádkozni kezdett, és a hetedig napon meghallotta egy gyermek hangját, aki a kezét nyújtotta neki és így ki tudott jutni. A fiú segítségével Szurdasz kimászott a veremből, de a fiú eltűnt. A fiú nem volt más, mint Krsna. Ezt követően Szurdasz egész életét a Krsnát dicsőítő énekek írásának szentelte. Kezében az egyhúros ektarával Krsna gyermekkoráról énekelt." (Vikas Swarup: Semmit és mindent. Ford.: Kovács István. Budapest, 2007. 103-104. o.) Szúrdász vak volt.

    Csak a gödörről jutott eszembe ez az idézet. Ki gondolná, hogy a "gödör"-nek milyen szibolikus jelentései vannak... :-)

    Egyébként próbáltam magyar oldalakon utánakeresni Szúrdásznak, és találtam egy nagyon érdekes cikket "Spirituális aktus, avagy indiai irodalmi művek fordítása" címmel. :-D

    http://www.btk.pte.hu/tanszekek/irodalom/kutatasok/perif3/kungljanka-andrassycsongor3/kunglandrassy3hu.htm

    VálaszTörlés