Egy Balarámról szóló poszthoz kerestünk illusztrációt. Ábrándos szemű, lágy vonalakkal megrajzolt finom képekkel találkoztunk. A művészek láthatóan abból indulnak ki, hogy Balarám Krsna vaibhava-prakás megjelenése. „Krsna vaibhava megnyilvánulása Srí Balarám, csupán testszíne eltérő, mindenben Krsnával azonos.” (Cs.cs.2.20.174.)
A vaibhava, azaz „fenség” megnyilvánulás (prakás) fenségét, nagyságát, dicsőségét tekintve éppen olyan, mint Krsna (a prakāśa szó jelentése megnyilvánulás, de összetétel végén hasonlóságot is jelent: „fenségében reá emlékeztető”). Ugyanaz, de mégis más: „Ha egy forma vagy arculat a különböző érzelmi vonásoknak megfelelően másképpen nyilvánul meg, azt vaibhava-prakásnak hívják.” - olvassuk Csaitanja Maháprabhu magyarázatát (Cs.cs.2.20.172.)
Ám Balarám mégiscsak a pásztorlegények vezére, a nyers erő, aki Vradzsában szilajul a pásztorbotját forgatja, később ekéjét vagy buzogányát. Fél szeme mindig öccsén, Krsnán van, hiszen jó testvérként vigyáz rá. Harsány öröm (ráma) és mérhetetlen erő (bala) sugárzik belőle. Krsna így beszél róla:
garbha-saṅkarṣaṇāt taṁ vai prāhuḥ saṅkarṣaṇaṁ bhuvi |
rāmeti loka-ramaṇād balabhadraṁ balocchrayāt ||
Áthelyeztetett Róhiní méhébe (szó szerint: méhben átvonzás miatt) hívják őt Szankarsanának a világban,
Rámának (is nevezik majd) mert boldoggá teszi a világot, s Balabhadrának, hatalmas ereje miatt. (Bhág. 10.2.13.)
A Szankarsana (sam-karṣaṇa – össze-húzás, összevonás, vonzás, szántás) névnek más értelme is van, Gargamuni Balarám névadó szertartásán indokolja így a névválasztást: „Továbbá Szankarsana, mert (családodat) egyesíti a Jadukéval.” (yadūnām apṛthag-bhāvāt saṅkarṣaṇam uśanty api, Bhág 10.8.12.)
Gyakran említik őt Haladhara vagy Halájudha néven is, mert egy ekét forgat fegyverként (hala-dhara – eke-hordozó; hala-āyudha – eke-fegyverű).
A Svétásvatara-upanisad (6.8.) így jellemzi Istent:
„Nincs néki teendője, sem érzékszerve,
hozzá senki se fogható s nincs nála jobb,
Magasztos ereje, úgy mondják, sokrétű:
tudás, erő, tett természetes néki.”
A végtelen mindentudás Krsna jellemzője, az erő Balarámé, míg a kreatív energia Rádháé.
Balarámra emlékezve ím egy fohász, a Garga-szanhitá teljes 8.11. fejezete. A fejezet címe: Śrī Balabhadra-stava-rāja – A Srí Balabhadrához intézett fohászok királya. Talán nem a szanszkrt költészet csúcsteljesítménye, de szép összefoglaló:
duryodhana uvāca
stotraṁ śrī-baladevasya prāḍvipāka mahā-mune |
vada māṁ kṛpayā sākṣāt sarva-siddhi-pradāyakam ||1||
Durjódhana szólt:
Ó, nagy bölcs, Prádvipáka, légy kegyes hozzám, és mondd el nékem Srí Baladéva dicséretét, mert az minden tökéletességgel megáld.
śrī-prāḍvipāka uvāca
stava-rājaṁ tu rāmasya vedavyāsa-kṛtaṁ śubham |
sarva-siddhi-pradaṁ rājan chṛnu kaivalyadaṁ nṛṇām ||2||
Srí Prádvipáka szólt:
Halld ó király a Védavjásza által írt áldásos imát, a Balarámhoz intézett fohászok királyát, mely megad minden tökéletességet, s üdvösséget adományoz mindenkinek.
devādideva bhagavan kāma-pāla namo 'stu te |
namo 'nantāya śeṣāya sākṣād-rāmāya te namah ||3||
Istenek vezére, Magasztos úr, Vágyak őre, hódolat néked!
Hódolat néked Végtelenség kígyója, Te vagy a Gyönyör, néked hódolok hát!
Nárájan az univerzumot fenntartó Ananta Sésán, a Végtelenség kígyóján pihen, ő tartja csuklyáján a mindenséget – innen a következő strófa Dhará-dhara (a Föld fenntartója) neve is.
dharā-dharāya pūrṇāya sva-dhāmne sīra-pāṇaye |
sahasra-śirase nityaṁ namah saṅkarṣaṇāya te ||4||
Föld fenntartójának, az (önmagában) Teljes Úrnak, az Eke-tartónak,
az Ezerfejűnek, Szankarsannak hódolok mindörökké!
revatī-ramaṇa tvaṁ vai baladevācyutāgraja |
halāyudha pralamba-ghna pāhi māṁ puruṣottama ||5||
Ó, Révatí öröme, te vagy Baladéva, Acsjuta testvérbátyja,
az Eke-fegyveres, Pralamba elpusztítója, oltalmazz engem, Legfőbb Isten!
A Nap-dinasztia egyik jeles királyának, Kakudmínak volt egy szépséges leánya, ám mikor eljött az ideje, a király s a lánya nem tudtak választani a jelentkező kérők közül. Elutaztak hát Brahmához, hogy tanácsát kérjék. A kérők, s a leszármazottjaik is már rég eltávoztak az élők sorából – szólt mosolyogva Brahmá –, hiszen sok-sok világkorszak eltelt már a Földön, mióta elutaztatok onnan. Ám ha visszatértek a Földre, ajánld szépséges leányod, Révatí kezét a kor legkiválóbbjának, Balarámnak! Így lett Révatí Balarám felesége.
Pralamba („nagyszerű”), az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képét öltötte, hogy közel férkőzhessen Krsnához és Balarámhoz, s elrabolhassa őket. A játékban vállára vette Balarámot, hogy eliszkoljon vele, ám Balarám felismerte és végzett vele.
balāya balabhadrāya tālāṅkāya namo namah |
nīlāmbarāya gaurāya rauhiṇeyāya te namah ||6||
Balának, Balabhadrának, a pálma-zászlósnak hódolok újra meg újra!
Róhiní fehér színben ragyogó kékruhás fiának, néked hódolok!
dhenukārir muṣṭikārih kūṭārir balvalāntakah |
rukmy-arih kūpakarṇārih kumbhāṇḍāris tvam eva hi ||7||
Dhénuka, Mustika és Kúta ellensége, Balvala végzete,
Rukmí, Kúpakarna és Kumbhánda ellensége vagy.
Dhénuka szamárdémon, őt Tálavana erdejében győzte le Balarám. Mustika Kansza bizalmasa, Mathurában birkózóversenyre hívta Balarámot, aki Kútával is ugyanazon a viadalon végzett.
A kuruksétrai csatában Balarám nem vett részt, a jeles zarándokhelyeket látogatta végig – így maradhatott semleges a kibontakozó viszályban. Ekkortájt Naimisa erdejében egy Balvala nevű gonosztevő zaklatta a szenteket, ám Balarám buzogányával lesújtotta. Rukmí Rukminí bátyja volt, és Sisupált szemelte ki húga férjéül. Rukminí ekkor egy hírvivőt küldött Krsnához, arra kérve, mentse meg őt. Krsna elragadta Rukminít, és megszégyenítette bátyját. Rukmí ezután mindig ellenségének tartotta Krsnát, és Balarámot. Krsna unokája, Aniruddha, és Rukmí unokája, Rócsaná esküvőjén történt, hogy Rukmí kockajátékra hívta ki Balarámot. A játék során hamisan önmagát kiáltotta ki győztesnek, és sértegetni kezdte Balarámot, aki a sértésekre végül buzogányával válaszolt.
Kúpakarna és Kumbhánda Bánászura hadvezérei voltak.
kālindī-bhedano 'si tvaṁ hastināpura-karṣakah |
dvividārir yādavendro vraja-maṇḍala-maṇḍaṇah ||8||
Te szakítod fel a Jamuná folyót, s húzod Hasztinápur felé,
Te vagy Dvivida ellensége, a Jádavák vezére, Vradzsa vidékének ékessége.
kaṁsa-bhrātṛ-prahantāsi tīrtha-yātrā-karah prabhuh |
duryodhana-guruh sākṣāt pāhi pāhi prabho tv atah ||9||
Kansza testvéreinek szétzúzója, a zarándokhelyeket látogató Úr,
Durjódhan mestere, oltalmazz engem! Uram, oltalmazz engem!
Kansza halála után annak nyolc öccse Krsnára és Balarámra támadt. Mert Kansza Krsna édesanyjának, Dévakínak volt a testvére, ezért Balarám szállt szembe velük.
Balarám Dzsanaka király vendége volt Mithilában, Durjódhan ekkor tanulta tőle a buzogányforgatás művészetét.
jaya jayācyuta-deva parāt para
svayam ananta-dig-anta-gata-śruta |
sura-munīndra-phaṇīndra-carāya te
musaline baline haline namaḥ ||10||
Dicsőség, dicsőség néked, Acsjuta! Legeslegfelsőbb!
Hírneved messzeföldön jól ismerik,
az istenek, a bölcsek vezérei és a kígyók vezérei imádnak téged,
Buzogányos, Nagyerejű, Eke-hordozó, hódolat néked!
yah paṭhet satataṁ stavanaṁ narah
sa tu hareh paramaṁ padam āvrajet |
jagati sarva-balaṁ tv ari-mardanaṁ
bhavati tasya dhanaṁ sva-janaṁ dhanam ||11||
Aki mindig e fohászt olvassa,
az Hari legfőbb hajlékát éri el,
A világban övé lesz minden erő, legyőzi ellenségeit,
övé lesz minden vagyon, utódok és jószágok.
Az illusztráció forrása: https://bhaktianandascollectedworks.wordpress.com/2010/11/20/god-is-blue-continued/
A védai hagyomány szerint mikor a növendéknek kitelik a tanulóideje, rituális fürdőt (sznánam) vesz, majd hazatér. Milyen elvek szerint éljen, hogyan kormányozza életét? Erről szól a Manu-szanhitá negyedik fejezete. Íme, néhány tanács:
nātmānamav amanyeta purvābhir asamṛddhibhiḥ |
ā mṛtyoḥ śriyam anvicchen naināṁ manyeta durlabhām || 4.137. ||
Korábbi sikertelenségei miatt ne vesse meg önmagát,
mindhalálig kutassa a sikert, s ne gondolja elérhetetlennek.
Fontos, hogy szembenézzünk kudarcainkkal. Mérlegeljük, tanuljunk belőle, értsük meg, mit tettünk helyesen, mit tennénk ma is éppen úgy, és hol követtünk el hibákat, hasonló helyzetben mit kellene másképpen tenni. A kudarcok miatt másokat okolni egyszerűen csak a felelősség áthárítása... meg kell tanulnunk hátrébb lépni, és a külső szemlélő józan szemével látni és értékelni saját helyzetünket. S miként hiba a másik hibáztatása, a felelősség áthárítása, éppúgy hiba önmagunk becsmérlése is, a józan értékelés helyett.
Kutassa a sikert: azaz kutassa Srít. Az utalás talányos, jelenthet vagyont, gazdagságot, jószerencsét, ám utalhat Nárájan feleségére, Laksmíra is.
Döntéseinkben általában választhatjuk a kedvesebbet (préjasz), ami rövidtávon előnyös, és a jobbat (sréjasz), ami pedig hosszú távon kedvező. Srí kutatása finom felhívás ez utóbbira.
satyaṁ brūyāt priyaṁ brūyān na brūyāt satyam apriyam |
priyaṁ ca nānṛtaṁ brūyād eṣa dharmaḥ sanātanaḥ || 4.138. ||
Igazat szóljon és kedvesen szóljon. Ám ne szóljon igazat, ha az bántó volna,
és ne szóljon hamisan, ha az netán kellemes volna is – ez az örök dharma.
Ajánlott olvasnivaló: Rúpa gószvámí verséből a pradzsalpától való óvás.
bhadraṁ bhadram iti brūyād bhadram ity eva vā vadet |
śuṣka-vairaṁ vivādaṁ ca na kuryāt kena cit saha || 4.139. ||
A jóra mondja, hogy jó, s csak annyit mondjon: jó,
senkivel ne keveredjen meddő viszályba, vitába.
Médhátithi, a Manu-szanhitá mértékadó kommentátora úgy értelmezi a verset, hogy még akkor is bólogasson az ember, ha nem ért egyet, illetve ne vitázzon pusztán a vita, érveinek hatásossága, éleselméjűsége csillogtatása kedvéért, s különösen ne kezdeményezzen vitát a királyi udvarban.
A vers békességre hív: a jóra mondja: jó – ne fukarkodjék a dicsérettel. Ne szóljon hamisan, még ha az kellemes volna is – szólt az előző tanács, ennek a fényében e strófa arra figyelmeztet, ne mondjon mást, csak dicsérő szavakat. Ez persze nem abszolút előírás: szülőként, tanítóként jó megtalálni a mértéket: a dicséret legyen ösztönző, mégse váljék elbizakodottá a növendék. S ebben a helyzetben fel kell hívni a figyelmet a hibákra is – együtt jár feladattal –, ám ne földbe döngölőn megsemmisítő, hanem szeretetteli, okos és figyelmes legyen. A hamis egot pusztító, ám a lelket éltető.
Íme, a Rg-véda egyik himnuszának strófája:
taraṇir viśvadarśato jyotiṣkṛd asi sūrya |
viśvam ā bhāsi rocanam || 1.50.4.
Átható s a mindenséget gyönyörködtető vagy, ó Nap, a Fény forrása,
te ragyogsz be minden eget!
Szájana (1315-1387), a Rg-véda jeles kommentátora a taraṇi – gyors, átható szó magyarázataként az alábbi slókát idézi:
yojanānāṁ sahasre dve dve śate dve ca yojane |
ekena nimiṣārdhane kramamāṇa namo’stu te ||
Hódolat néked, ki egyetlen fél-pillanat alatt 2202 jódzsanát jársz be.
Vajon mekkora sebességgel száguldanak Szájana szerint a Nap sugarai? Nem könnyű pontosan meghatározni, mennyi is a fél-pillanat, és a 2202 jódzsana a megszokott mértékeink szerint.
Az idő mérésével talán könnyebb a helyzet, a Mahábhárata Sánti-parvájában Bhísma a következőképpen beszél a különböző időegységekről:
kāṣṭhā nimeṣā daśa pańca caiva | triṁśat tu kāṣṭhā gaṇayet kalāṁ tām ||
triṁśat kalāś cāpi bhaven muhūrto bhāgaḥ kalāyā daśamaś ca yaḥ syāt ||
triṁśan muhūrtaś ca bhaved ahaś ca | rātriś ca saṁkhyā munibhiḥ |||
Egy kásthá tizenöt nimésa (pillanat), harminc kásthá számlál egy kalát,
Harminc kalá lesz egy muhúrta, továbbá a kalá tizedrésze
harminc muhúrta ad egy nappalt s egy éjjelt, a bölcsek szerint. (Mb. 12.224.12-13.)
Egy nap és egy éjjel másodpercekben kifejezve: 60*60*24s = 86 400s
Ugyanez nimésában 15*30*30,1*30= 406 350
Így 1 nimésa = 86400/406 350 = 0,2126 s
A szövegünkben szereplő fél nimésa: 0,1063 s
A hosszmérték egyeztetése nehezebb dió, nincs ennyire precíz viszonyítási alapunk. Bár a mértékek felsorolása elérhető akár Csánakja Arthasásztrájának 2.20. fejezetében, akár a Visnu-purána 1.6. fejezetében, a mai mértékeinkhez nehezen mérhető, ezért itt kalkulációnk mindenképpen jókora pontatlanságot szenved. Mindenesetre egy jódzsana nagyjából 9 mérföld, azaz 14,4 km.
Fél-pillanat alatt 2202 jódzsana tehát 2202*14,4/0,1063 = 298 295 km/s, ami meglepően közelíti a fény vákuumban mért sebességét. A nyugati tudomány a 17. századig annyit tudott a fény sebességéről, hogy nem kell idő a fény terjedéséhez (Descartes), vagy legalábbis mérhetetlenül gyors (Galilei). A legkorábbi mérést Ole Rømer dán fizikus végezte, a Jupiter egyik holdjának, az Io keringésének megfigyelése alapján. Szerinte a fény sebessége 227 000 km/s. A későbbi pontosabb mérések szerint 299 796 km/s.
Persze: míg ismerjük Rømer számítási módszerét, homályban marad előttünk, Szájana versének eredete, vagy hogy közlése milyen eljáráson alapul. S láttuk, a hosszmérték egyeztetése is meglehetősen problémás. Ám vegyük figyelembe: Szájana célja nem tudományos adatok közlése, verse egyszerűen a Nap tündöklő sugarainak hódoló fohász.
saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-
trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam |
prāptasya kalyāṇa-guṇārṇavasya
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam ||1||
saṁsāra-dāva-anala-līḍha – létforgatag erdőtüze (által) felnyalt; -loka-trāṇāya – emberek megszabadításáért; kāruṇya-ghanāghanatvam – könyörület esőfellegségét; prāptasya – elérőé; kalyāṇa-guṇa-arṇavasya – kedvező tulajdonságok tengeréé; vande – imádom; guroḥ – mesteré; śrī-caraṇa-aravindam – áldásos lótuszlábát
A létforgatag erdőtüzének hevében perzselődő emberek megszabadítása érdekében lett ő a könyörület esőfellege. Az áldásos tulajdonságok hömpölygő óceánjának, mesteremnek lótuszlábát imádom!
mahāprabhoḥ kīrtana-nṛtya-gīta-
vāditra-mādyan-manaso rasena |
romāñca-kampāśru-taraṅga-bhājo
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam ||2||
mahāprabhoḥ – Maháprabhué; kīrtana-nṛtya-gīta-vāditra – kírtana, tánc, ének, zene; -mādyan-manasaḥ – örvendező szívű; rasena – íz által; romāñca-kampa – lúdbőrzés, remegés; -aśru-taraṅga – könny-hullám; -bhājaḥ – tapasztalóé; vande – imádom; guroḥ – mesteré; śrī-caraṇa-aravindam – áldásos lótuszlábát
Szíve Maháprabhu kírtanjának, táncának, énekének és zenéjének örvend, s ezt ízlelgetve lúdbőrzik bőre, fut rajta végig a reszketés, ontja szeme könnyhullámok árját – mesterem lótuszlábát imádom!
śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-
śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau |
yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato 'pi
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam ||3||
śrī-vigraha-ārādhana – az Úr formájának imádata; -nitya – mindig; -nānā – számtalan; -śṛṅgāra – szerelem (itt csinos ruha); -tan-mandira-mārjana-ādau – az ő templomának tisztításában, s a többiben; yuktasya – elkötelezetté; bhaktān – híveit; ca – is; niyuñjataḥ – megbízóé; api – még; vande – imádom; guroḥ – mesteré; śrī-caraṇa-aravindam – áldásos lótuszlábát
Elkötelezett ő az Úr múrtijának imádatában, szépséges ruhába öltözteti őket, tisztogatja templomukat, és a bhaktákat is ilyen feladatokkal bízza meg – mesterem lótuszlábát imádom!
catur-vidha-śrī-bhagavat-prasāda-
svādv-anna-tṛptān hari-bhakta-saṅghān |
kṛtvaiva tṛptiṁ bhajataḥ sadaiva
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam ||4||
catur-vidha – négyféle; -śrī-bhagavat-prasāda – a magasztos Úr praszádája; -svādu-anna-tṛptān – ízletes ételt elégedetteket; hari-bhakta-saṅghān – Hari híveinek társaságát; kṛtvā – téve; eva – bizony; tṛptim – elégedettséget; bhajataḥ – tapasztalóé; sadā – mindig; eva – bizony; vande – imádom; guroḥ – mesteré; śrī-caraṇa-aravindam – áldásos lótuszlábát
Hari híveinek gyülekezetét az Úr négyféle ízletes praszádájával teszi elégedetté, ő maga pedig ebből meríti örömét. Mesterem lótuszlábát imádom!
A négyféle ízletes étel alatt gondolhatnánk az ízekre: édes, sós, savanyú, keserű, akár az élelmiszerek fő csoportjaira (zöldség és gyümölcs, gabonafélék, tejtermék, hüvelyesek), ám e felosztásban az ételek elfogyasztási módját szokták említeni: carvya – rágható, azaz szilárd étel (más felsorolásban: bhakṣya), cūṣya vagy coṣya– szürcsölhető (szívható), lehya – nyalható, peya – iható (más felsorolásban bhojya)
śrī-rādhikā-mādhavayor apāra-
mādhurya-līlā-guṇa-rūpa-nāmnām |
prati-kṣaṇāsvādana-lolupasya
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam ||5||
śrī-rādhikā-mādhavayoḥ – Srí Rádhiká és Mádhaváé; apāra-mādhurya-līlā – kimeríthetetlen szerelmes kedvtelései; -guṇa-rūpa-nāmnām – tulajdonságának, formájának és nevének; prati-kṣaṇa – minden pillanatban; -āsvādana – ízlelés; -lolupasya – sóvárgóé; vande – imádom; guroḥ – mesteré; śrī-caraṇa-aravindam – áldásos lótuszlábát
Srí Rádhiká és Mádhava kimeríthetetlen szerelmes kedvteléseinek, tulajdonságaiknak, formáiknak és neveiknek ízeire sóvárog minden pillanatban – mesterem lótuszlábát imádom!
nikuñja-yūno rati-keli-siddhyai
yā yālibhir yuktir apekṣaṇīyā |
tatrāti-dākṣyād ati-vallabhasya
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam ||6||
nikuñja-yūnaḥ – ligetbéli találkozóké; rati-keli-siddhyai – szerelmes játékok tökéletessége céljából; yā yā – akármi (a találkozás jelzője); ālibhiḥ – barátnőkkel; yuktiḥ – találkozás; apekṣaṇīyā – kívánatos; tatra – ott; ati-dākṣyāt – nagy ügyesség miatt; ati-vallabhasya – nagyon kedvesé; vande – imádom; guroḥ – mesteré; śrī-caraṇa-aravindam – áldásos lótuszlábát
(Rádhá) barátnőivel együtt nagy jártasságra tett szert a ligetben randevúzó (ifjú pár) által vágyott találkozók elrendezésében, így nagyon kedvessé vált számukra. Mesterem lótuszlábát imádom!
sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair
uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ |
kintu prabhor yaḥ priya eva tasya
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam ||7||
sākṣāt-haritvena – közvetlen Harisággal; samasta-śāstraiḥ – minden szentírással; uktaḥ – mondott; tathā – szintén; bhāvyate – van gondolva; eva – bizony; sadbhiḥ – szentek által; kintu – ám; prabhoḥ – Úré; yaḥ – aki; priyaḥ – kedves; eva – bizony; tasya – övé; vande – imádom; guroḥ – mesteré; śrī-caraṇa-aravindam – áldásos lótuszlábát
Minden szentírás úgy mondja, hogy ő olyan, mint Hari, s ezt gondolják a szentek is mind. Kedves ő az Úrnak – mesterem lótuszlábát imádom!
yasya prasādād bhagavat-prasādo
yasyāprasādān na gatiḥ kuto 'pi |
dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam ||8||
yasya – akié; prasādāt – kegye folytán; bhagavat-prasādaḥ – az Úr kegye; yasya – akié; aprasādāt – nem-kegyéből, kegyvesztettség folytán, elégedetlensége miatt; na – nincs; gatiḥ – haladás; kutaḥ api – sehogy; dhyāyan – meditáló; stuvan – magasztaló; tasya – övé; yaśaḥ – dicsőség; tri-sandhyam – három napszak-találkozáskor; vande – imádom; guroḥ – mesteré; śrī-caraṇa-aravindam – áldásos lótuszlábát
Kegye folytán (száll ránk) az Úr kegye, ám elégedettsége híján nincs haladás sehogyan sem. Dicsőségén meditálok, s ezt magasztalom hajnalban, délben és este. Mesterem lótuszlábát imádom!
A prasāda jelentése kegy, a második pádában ennek tagadása, a-prasāda: nem-kegy, azaz kegyvesztettség, nemtetszés, a feljebbvaló elégedetlensége. Vajon létezhet-e olyan, hogy valaki elveszti a guru kegyét? Lehet-e a mester vagy Isten kegy nélküli, már-már kegyetlen? Gyakran a „kegye nélkül” kifejezéssel fordítják – a guru kegye nélkül nincs haladás. Így is ugyanez a kérdés vethető fel, a guru kegye nélkül tulajdonképpen a „nála nélkül” megfogalmazással lehetne azonos.
śrīmad-guror aṣṭakam etad uccair
brāhme muhūrte paṭhati prayatnāt |
yas tena vṛndāvana-nātha sākṣāt
sevaiva labhyā januṣo’nta eva ||9||
Aki ezt a mestert magasztaló áldásos nyolcstrófás költeményt brahmá-muhúrta idején kitartóan és fennhangon olvassa, az élete végén közvetlenül Vrndávan urának szolgálatát éri el.
kiṁ jyotis tava bhānumān ahani me rātrau pradīpādikaṁ
syād evaṁ ravi-dīpa-darśana-vidhau kiṁ jyotir ākhyāhi me |
cakṣus tasya nimīlanādi-samaye kiṁ dhīr dhiyo darśane
kiṁ tatrāhamato bhavānparamakaṁ jyotistadasmi prabho ||
Mi a fényed? Nappal a ragyogó Nap, éjjel a lámpás.
Legyen. És mivel látod a Napot s a lámpást? Szemmel. Mondd el nekem,
mikor a szem csukva van, akkor mivel látsz? Értelemmel. S minek a fényénél láthatod az értelmet?
Az én vagyok, magam. Nos, akkor te vagy a legfőbb fény! Az vagyok, uram.
Sankara verse tűéles logikával vezet rá arra a tényre, hogy a lélek az anyag felett áll. Az upanisadokban számba vett tudatállapotokat veszi sorra: a külső fény a durva világban való érzékelést, a csukott szem a finom fizikai világban való érzékelést jelenti… amit a lélek belső világossága ragyog be. A versben többször szerepel a jyotiḥ szó: egyszerre jelent fényt és látást, és a világosságot, utóbbit az isteni értelemben is.
śrī-kṛṣṇasya śrī-līlāmṛta-nāmaka-daśa-nāma-stotram
Rúpa gószvámí költeménye Krsna tíz nevét sorolja fel, Rádhá és Krsna szerelmes kedvteléseire emlékezve. A puránák többnyire* sakti-saktimán-ként beszélnek Rádháról és Krsnáról: Rádhá a sakti (erő, energia, képesség), míg Krsna e sakti birtokosa. Így Rádhá alárendelt, míg Krsna uralkodó. Rúpa gószvámí megközelítése alapvetően más: Rádhá és Krsna kölcsönösen elvarázsolják egymást.
rādhikā-hṛdayonmādi-vaṁśī-kvāṇa-madhu-cchaṭaḥ |
rādhā-parimalodgāra-garimākṣipta-mānasaḥ ||1||
Fuvolája méz-szavával mámorítja Rádhiká szívét,
ám gondolatai csak a Rádhából áradó elbűvölő illat körül forognak.
kamra-rādhā-mano-mīna-baḍiśīkṛta-vibhramaḥ |
prema-garvāndha-gāndharvā-kilakiñcita-rañjitaḥ ||2||
Dévaj bolondozása a horog, ami elragadja a gyönyörű Rádhá szívének halát,
őt pedig a szerelmes büszkeségétől elvakult Gándharvá évődése teszi boldoggá.
A Gópála-tápaní-upanisad Gándharvá névem említi Rádhát.
lalitāvaśyadhī-rādhāmānābhāsa-vaśīkṛtaḥ |
rādhā-vakrokti-pīyūṣa-mādhurya-bhara-lampaṭaḥ ||3||
Leigázza a kacér és engesztelhetetlen Rádhá színlelt féltékenységből fakadó haragja,
míg csupán Rádhá csalafinta szavainak nektár-édességének megízlelésére sóvárog.
mukhendu-candrikodgīrṇa-rādhikā-rāga-sāgaraḥ |
vṛṣabhānu-sutā-kaṇṭha-hāri-hāra-harin-maṇiḥ ||4||
A hold-orcájából kiáradó ragyogás (kavarja fel) Rádhiká szerelmének óceánját,
ám ő Vrsabhánu leányának nyakát ékesítő gyönyörű füzér smaragdja.
A Hold vonzereje a tengerek árapályának oka, hasonlóképpen Rádhá szerelmének óceánjában keltett mindig megújuló kiáradás oka Krsna orcájának holdsugara.
phulla-rādhā-kamalinī-mukhāmbuja-madhuvrataḥ |
rādhikā-kuca-kastūrī-patra-sphurad-uraḥ-sthalaḥ ||5||
Ő a Rádhá kinyílt lótuszvirághoz hasonlatos orcája körül döngicsélő méhecske,
mellkasát a Rádhiká keblén illatozó mósusz ékesíti.
iti gokula-bhūpālī-sūnu-līlā-manoharam |
yaḥ paṭhen nāma-daśakaṁ so’sya vallabhatāṁ vrajet ||6||
Ím Gókula hercegének elragadó kedvtelései.
Aki e tíz nevet olvassa, kedvessé válik az Ő számára.
* Rádhá-Krsna kapcsolatát a fenséges Krsnát imádó hangulatban bemutató részletek a Brahma-vaivarta puránából:
- fohász Rádhá neveivel – a fenséges Rádhárání
- Rádhá és a védák (a Rádhá és Krsna házasságát elbeszélő 4.15. fejezetből)
Ellenpélda a Brahmánda-puránából való Rádhá-sztótram mely Krsna Rádhát magasztaló szavait idézi
ajñāna-tat-kārya-vināśa-hetoḥ
sukhātmanaḥ śyāma-kiśora-mūrteḥ |
śrī-rādhikāyā ramaṇasya puṁsaḥ
smaranti nityaṁ mahatāṁ mahāntaḥ ||1||
A tudatlanságot, s annak minden következményét megsemmisítő, boldogság-lényegű kékesfekete fiúcskára,
Srí Rádhiká örömére emlékeznek mindig a szentek, a kiválók legkiválóbbjai.
Az első két strófa bevezető: a komoly törekvő a nagyszerű szentek révén jut hozzá a három névből álló mantrához. Ám az első strófa első három pádája máris a kommentár része: Hari, Krsna és Ráma neveinek magyarázata. Hari a tudatlanságnak s a tudatlanság következményeinek elvevője, megsemmisítője (4. strófa), Krsna a kékesfekete testű fiúcska (11. strófa), Ráma pedig Rádháraman, Rádhikát boldoggá tevő Krsna (14. strófa).
vilokya tasmin rasikaṁ kṛtajñaṁ
jitendriyaṁ śāntam ananya-cittam |
kṛtārthayante kṛpayā suśiṣyaṁ
pradāya nāma-traya-yukta-padyam ||2||
Látva, hogy örömét leli benne, hálás, érzékeit fegyelmező, békés, és nincs más vágya,
könyörületesen sikeressé teszik az erényes tanítványt, megajándékozva őt a három névvel ékes verssel.
A bevezetőt követő strófák a három név, Haré, Krsna és Ráma értelmezései.
A Haré szó két jelentésű: hímnemben Hari, nőnemben Hará megszólítása. A 3-5 versek Hari nevének jelentéseit tárgyalják, majd a 6-8. versek Rádhá neveként, Haráként értelmezik a Haré szót. A rákövetkező három vers (9-11.) Krsna nevének jelentésárnyalatait bontja ki. A 12-13. versek a Ráma szó általánosabb jelentéseit vizsgálják meg, majd a 14-15. versek pedig a Rádhát boldoggá tevő (Rádháraman) Krsna neveként magyarázzák a Ráma nevet.
harir harati pāpāni duṣṭa-cittair api smṛtaḥ |
anicchayāpi saṁspṛṣṭo dahaty eva hi pāvakaḥ ||3||
Hari elveszi [harati] még a gonosz szándékkal reá emlékezők bűneit is,
miként a véletlenül megérintett tűz is perzsel.
A következő versek a Haré szót értelmező idézetek. E strófa a Brhan-náradíja-purána 1.11.100. verse, részlet Sukra és Bali beszélgetéséből.
vijñāpya bhagavat-tattvaṁ cid-ghanānanda-vigraham |
haraty avidyāṁ tat-kāryam ato harir iti smṛtaḥ ||4||
Az isteni igazságot, a Legfelsőbb Lélek gyönyör-formáját felfedve
elveszi [harati] a tudatlanságot s annak következményeit, ezért Harinak nevezik.
A tudatlanság (avidjá), a lelki mivoltunkkal kapcsolatos tudatlanságot jelenti - Patanydzsali definíciója szerint: az ideiglenest, tisztátalant, szenvedéssel járót, anátmát öröknek, tisztának, örömtelinek, átmannak tudni. (Jóga-szútrák 2.5.) Annak felismerése, hogy örökkön létező, tudatos és örömlényegű lények vagyunk (szat-csit-ánanda) véget vet e tudatlanságnak. Mi a felismerés módja? Megélése annak, hogy Istenhez tartozunk: az isteni, Abszolút Igazság (bhagavat-tattva), a teljes tudatosság (csit-ghana), és gyönyörlényegű forma (ánanda-vigraha) megpillantása e felismeréshez vezet el.
E slóka (és a kommentár több másik verse is) fellelhető Dzsíva gószvámí mahámantra kommentárjában.
athavā sarveṣāṁ sthāvara-jaṅgamādīnāṁ tāpatrayaṁ haratīti hariḥ | yadvā divya-sadguṇa-śravaṇa-kathana-dvārā sarveṣāṁ viśvādīnāṁ mano haratīti | yadvā sva-mādhuryeṇa koṭi-kandarpa-lāvaṇyena sarveṣāṁ avatārādīnāṁ mano haratīti hariḥ | hari-śabdasya saṁbodhane he hare ||5||
És megszünteti [harati] a mozdulatlan és mozgó lények háromféle szenvedését, ezért Hari az ő neve. Csodás isteni tulajdonságai hallása és elbeszélése révén mindenki gondolatait vonzza [harati], ezért is Harinak hívják. Kedvességével, és a milliónyi szerelemistent elhomályosító szépségének vonzerejével pedig még az avatárok szívét is elragadja [harati], ezért is Harinak nevezik. Hari pedig megszólítva: óh, Haré!
A szöveg a versidézetek közé ékelt prózai kommentár, melyben a háromlépcsős fokozatosságot fedezhetjük fel: Hari megszünteti minden lény szenvedését (a háromféle szenvedés: az önmagunktól, a másoktól, és a déváktól eredő fájdalom). A lények némelyike befedett tudattal létező ösztönlény – Hari az ő szenvedéseiknek is véget vet. A tudattal bíró lények – emberek, dévák – gondolatait elragadja, és magához vonzza, ám szépsége és kedvessége még az avatárokat is lenyűgözi.
rāsādi-prema-saukhyārthe harer harati yā manaḥ |
harā sā gīyate sadbhir-vṛṣabhānu-sutā parā ||6||
A rásza tánc, s a többi szerelmes gyönyör révén megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
Vrsabhánu nagyszerű leányát a szentek ezért Hará néven éneklik meg.
A manas jelentése elme, értelem, de szív is. Így a harati manas kétféleképpen is fordítható: „megfosztja értelmétől”, vagy „elragadja szívét”. A következő két vers hasonlóan két jelentésű.
svarūpa-prema-vātsalyair-harer-harati yā manaḥ |
harā sā kathyate sadbhiḥ śrī-rādhā vṛṣabhānujā ||7||
Szerető rajongásával megfosztja [harati] Harit (józan) értelmétől,
a szentek ezért Vrsabhánu leányát Harának nevezik.
harati śrī-kṛṣṇa manaḥ kṛṣṇāhlāda-svarūpiṇī |
ato haretyanenaiva śrī-rādhā parigīyate ||8||
ityādinā śrī-rādhā-vācaka-harā-śabdasya saṁbodhane hare ||
Elragadja [harati] Srí Krsna szívét ő, Krsna gyönyörének megtestesítője,
ezért Srí Rádhát Haráként magasztalják.
E versek Srí Rádhát Hará néven említik, megszólítva: Haré!
kṛṣir bhūr-vācakaḥ śabdo ṇaś ca nirvṛti-vācakaḥ |
tayor aikyaṁ paraṁ brahma kṛṣṇa ity abhidhīyate ||9||
A „krs” létezést jelent, a „na” az elcsendesülés örömére [nirvrti] utal,
e kettő együtt a legfőbb Brahman neve: Krsna.
A verset ebben a formában idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.30. Az első két páda Mahábhárata ötödik könyvében (az Udjóga-parvában) a 68.5 vers első fele, melyben Dhrtarástra kérésére Szanydzsaja beszél Krsna, a Legfelsőbb Személy neveiről. A folytatás ekképp szól: kṛṣṇas tadbhāvayogāc ca kṛṣṇo bhavati śāśvataḥ – Krsna: és amazok kapcsolódásából Krsna lesz, az örökkévaló.
A nirvrti „abbahagyás” szó (nir – vmitől mentes; vṛt – halad, fordul) többféleképpen értelmezhető, a gaudíja magyarázók többnyire a gyönyör, boldogság szavakkal fordítják. A szó a világi aktivitás abbamaradására, s az ebből fakadó nyugodt örvendezésre utal. A létezéssel szemben (bhú – létezés) jelentheti az evilági lét megszűnését, az üdvösséget, esetleg felvethető még a nemlétként való értelmezés is (nir – vmitől mentes; vṛt – van, létezik, él), ekkor Krsna, a Legfelsőbb, a lét és nemlét teljességét is jelenti, miként a Bhagavad-gítában (9.19) is, ahol Krsna ezt mondja: amṛtaṁ caiva mṛtyuś ca sad asac cāham arjuna – én vagyok a halhatatlanság és a halál is, a lét és a nemlét is, Ardzsuna.
A verset több mahámantra-kommentár is idézi.
īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ |
anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam ||10||
A legfőbb Isten Krsna, a lét-tudat-gyönyör-forma,
ő Góvinda, a kezdetnélküli, ki maga a kezdet, minden ok végső oka.
A vers a Brahma-szanhitá 5.1. verse.
ānandaika-sukhaḥ śrīmān śyāmaḥ kamala-locanaḥ |
gokulānandano nanda-nandanaḥ kṛṣṇa īryate ||11||
kṛṣṇa-śabdasya saṁbodhane kṛṣṇa ||
A páratlan gyönyört s boldogságot, a dicső lótusz-szemű Sjámát,
Nanda fiacskáját, Gókula megörvendeztetőjét, Krsnának hívják.
Krsna neve megszólítva: Krsna!
Dzsíva gószvámí kommentárja csekély eltéréssel (śrīmāṇ helyett svāmī) ugyanezt a verset közli.
rā-śabdoccāraṇāt devi bahir niryānti pātakāḥ |
punaḥ praveśakāle tu makāraśca kapāṭavat ||12||
Kedves Déví, a „rá” szótag kimondása után a bűnök mind (kapun) kívül kerülnek,
sőt, ha nyomban utána a „ma” szótag (is elhangzik), az ajtó is (végérvényesen bezáródik).
A verset Siva mondja Párvatínak, a Déví itt Párvatí megszólítása.
ramante yogino'nante satyānanda-cid-ātmani |
iti rāma-padenādaḥ para-brahmābhidhīyate ||13||
A misztikusok az örök létezésben, a gyönyörteli és tudatos lélekben örvendeznek [ramanté],
ezért őt, a legfőbb Brahmant, a Ráma névvel illetik.
Az anante satyānanda-cid-ātmani más olvasatban: anante satya-ānanda-cit-ātmani – az örökkévaló, igazság gyönyör és tudatos természetű lélekben.
A vers a Rámatápaní-upanisadból való (1.1.6.). Idézi a Csaitanja-csaritámrta 2.9.29., továbbá a Padma-purána is, melyben a Rámacsandra száz nevét magasztaló himnuszban ez a nyolcadik vers. Dzsíva gószvámí mahámantra-kommentárja is idézi.
vaidagdhī sāra-sarvasvaṁ, mūrta-līlādhidaivatam |
śrī-rādhāṁ ramayan nityaṁ rāma ity abhidhīyate ||14||
A szépség és elmésség mindenek felett álló teljességét, a szerelmes kedvtelések uralkodó istenét,
a Rádhikát mindig boldoggá tevőt [ramajan], Rámának nevezik.
A vers idézet a Brahmánda-puránából (Uttara-khanda 6.55.), Dzsíva gószvámí kommentárja is idézi.
śrī rādhāyāścittamākṛṣya ramate krīḍatīti rāmaḥ rāma-śabdasya saṁbodhane rāma tathā hi | krama-dīpikāyāṁ candraṁ prati śrī-kṛṣṇaḥ ||
mama nāma-śatenaiva rādhā-nāma saduttamam |
yaḥ smarettu sadā rādhāṁ na jāne tasya kiṁ phalam ||15||
Srí Rádhá szívét vonzva örvend [ramaté], s játszik Ráma, s Ráma neve megszólítva: Ráma! A Krama-dípikában Srí Krsna így szól Csandrához:
A nevemnél százszorosan kiválóbb Rádhá neve,
nem is tudom, mi lehet a gyümölcse, ha valaki mindig Rádhára emlékezik!
A Krama-dípiká a Nimbárka-szampradája jeles mesterének, Késava Ácsárjának műve.
Gópálguru gószvámí további mahámantra magyarázatai:
- a bebocsátásért fohászkodó hívő imája
- az isteni pár együttlétének hangulatában
További mahámantra kommentárok
Bejegyzések
