Rádhá

maddhṛdaye girirastu...

Míg a Csaitanja-követő vaisnavák számára Krsna elképzelhetetlen Rádhá nélkül, addig a Krsnáról szóló talán legfontosabb szentírásban, a Bhágavata-puránában nem olvashatjuk Rádhiká nevét. Mondják azért, mert a Bhágavatam történeteinek elbeszélője, Suka nem más, mint Rádhiká kedves papagája, aki Vjásza fiaként megszületve Paríksit királyt tanította. Néhány napjuk volt csak a király haláláig, s ha Suka kiejtette volna a száján Rádhá nevét, eksztázisba merülve képtelen lett volna az elbeszélés folytatására. Olykor ennek a szellemében olvassák a śrī śuka uvāca (Srí Suka szólt) mondatot is: „Rádhá papagája szólt”, hiszen a śuka szó jelentése hímpapagáj, a śrī pedig Rádhá egyik neve.

Bár név szerint nem említi, mégis szól a Bhágavata-purána Rádháról: a 10.30. fejezetben, mikor Krsna a rásza-tánc éjszakáján hirtelen eltűnik a gópík közül, akik feldúltan kutatnak utána. Keresés közben lábnyomokra akadnak:

padāni vyaktam etāni nanda-sūnor mahātmanaḥ |
lakṣyante hi dhvajāmbhoja-vajrāṅkuśa-yavādibhiḥ || 25 ||

Ezek itt nyilvánvalóan Nanda fiának, a nagy léleknek lábnyomai,
mert a zászló, lótusz, villám, elefántösztöke, árpaszem, s a többi jel látszik rajta.

tais taiḥ padais tat-padavīm anvicchantyo’grato’balāḥ |
vadhvāḥ padaiḥ su-pṛktāni vilokyārtāḥ samabruvan || 26 ||

A lányok végigkövették a lábnyomokkal teli ösvényt.
Látva, hogy (Krsna nyomai) párjáéval keverednek, bánatosan így szóltak:

A vadhū szó, melyet Krsna párjaként fordítottam menyasszonyt, asszonyt, vagy általában nőt jelent.

kasyāḥ padāni caitāni yātāyā nanda-sūnunā |
aṁsa-nyasta-prakoṣṭhāyāḥ kareṇoḥ kariṇā yathā || 27 ||

Kinek a lábnyomai ezek, (vajon ki) távozott Nanda fiával?
(Kinek a) vállán pihentette karját, miként az elefánt (pihenteti ormányát) a nőstény-elefánt (vállán)?

anayārādhito nūnaṁ bhagavān harir īśvaraḥ |
yan no vihāya govindaḥ prīto yām anayad rahaḥ || 28 ||

Bizonyára boldoggá tette Harit, a magasztos Urat,
mert az elégedett Góvinda minket elhagyva egy magányos helyre vezette őt.

A 10.30.28. vers burkoltan Rádhára utal, kinek neve a rādh – boldoggá tesz szógyökből származik, a versben pedig Hari jelzője a rādhitaḥ – boldoggá tett, vagy ā-rādhitaḥ – imádott, boldoggá tett (1). Dzsíva gószvámí így kommentálja e verset: anayā rādhayā bhagavān rādhitaḥ sādhito vaśīkṛta ity-arthaḥ – „általa, Rádhá által Bhagaván boldoggá lett (rādhitaḥ), legyőzötté (sādhitaḥ) és alárendeltté (vaśīkṛtaḥ) vált - ez a magyarázat.” (Príti-szandarbha 109)
Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig így ír a Csaitanja-csaritámrtában: kṛṣṇa-vāñchā-pūrti-rūpa kare ārādhane | ataeva 'rādhikā' nāma purāṇe vākhāne || – „Imádata teljesen betöltötte Krsna vágyát, ezért a puránák Rádhiká néven említik őt.” (Cscs. 1.4.87.)

Rádhikával a Bhágavata-purána 10.47. fejezetében is találkozhatunk, e részlet neve Brahmara-gítá. Krsna hírvivőt küld Vradzsába, ám Rádhiká a hírnök Uddhava helyett egy méhecskét szólít meg, őt korholja, őnéki könyörög. Más puránák is említik ezt a történetet, az Agni-purána név szerint is említi Rádhát, ám a Bhágavatamban ezt olvashatjuk: kācin madhukaraṁ dṛṣṭvā dhyāyantī kṛṣṇa-saṅgamam – egyikük egy méhecskét látva Krsnával való együttlétén meditálva... (Bhág. 10.47.11.)

Rádhikáról, a fejőslánykák vezetőjéről az upanisad-irodalom is említést tesz, a Gópálatápaní upanisad Gándharvá néven említi őt. A rajongó szeretet írjával megkent szemű vaisnavák természetesen a sruti (kinyilatkoztott szentírás) más verseit is őrá vonatkoztatják, így róla szól a Gópálatápaní upanisad, mikor a Nagy Napleányról beszél, vagy a Rg-véda 1.154.6. verse, melyben ez áll: „Oda, kettőtök házaiba vágyunk eljutni, hol a pompás szarvú tehenek kószálnak.”

A Bhágavata-purána tehát csak nagyon titokzatosan említi Rádhát, ezzel szemben más puránákban jóval többet olvashatunk róla. Figyelemreméltó azonban, hogy e versek egészen más hangulatban beszélnek róla. A hindu tradícióban Isten mellett mindig megtaláljuk az Istennőt, mint a Purusa és Prakrti, a magot adó atya, és az univerzum méhe. Ebben a szellemben beszélnek Rádháról és Krsnáról is: Vaikunthán a négykarú Nárájannak Laksmí a hitvese, hasonlóképp a földi Gókulában a kétkarú Krsna hitvese Rádhárání. Példaként következzen egy részlet a Brahma-vaivarta puránából, a Rádhá és Krsna házasságát elbeszélő 4.15. fejezetből:

śrī-kṛṣṇa uvāca
rādhe smarasi goloke vṛttāntaṁ sura-saṁsadi |
adya pūrṇaṁ kariṣyāmi svī-kṛtaṁ yat purā priye || 56 ||

Srí Krsna szólt:
Ó, Rádhá, emlékszel, mi Gólókán történt, a bölcsek gyülekezetében,
most véghezviszem, mire akkor ígéretet tettem, kedvesem.

tvaṁ me prāṇādhikā rādhe preyasī ca varānane |
yathā tvaṁ tathāhaṁ ca bhedo hi nāvayor dhruvam || 57 ||

Ó, Rádhá, az életemnél is kedvesebb vagy nekem, drága Széparcúm.
Ahogy te, úgy én is, bizony, elválaszthatatlanok vagyunk, mi ketten.

yathā kṣīre ca dhāvalyaṁ yathāgnau dāhikā satī |
yathā pṛthivyāṁ gandhaś ca tathāhaṁ tvayi santatam || 58 ||

Miként a fehérség a tejben, a forróság a tűzben,
az illat a földben, úgy vagyok én benned mindörökké.

vinā mṛdā ghaṭaṁ kartuṁ vinā svarṇena kuṇḍalam |
kulālaḥ svarṇa-kāraś ca na hi śaktaḥ kadācana || 59 ||

Agyag nélkül korsót, arany nélkül fülbevalót
soha nem készíthet a fazekas s az aranyműves,

tathā tvayā vinā sṛṣṭiṁ na hi kartum ahaṁ kṣamaḥ |
sṛṣṭer ādhāra-bhūtā tvaṁ bīja-rūpo 'ham acyutaḥ || 60 ||

hasonlóan vagyok képtelen nálad nélkül a világot megteremteni.
Te vagy a teremtés hajléka, én pedig a múlhatatlan mag.

āgaccha śayanaṁ sādhvi kuru vakṣaḥ-sthalojjvalam |
tvaṁ me śobha-svarūpāsi dehasya bhūṣaṇaṁ yathā || 61 ||

Jöjj e kerevetre szentem, s ragyogj a mellkasomon!
Csillogó ékszerként egyedül te vagy testem tündöklésének forrása.

kṛṣṇaṁ vadanti māṁ lokās-tvayaiva rahitaṁ yadā |
śrī-kṛṣṇaṁ ca tadā te hi tvayaiva sahitaṁ param || 62 ||

Krsnának hívnak az emberek, mikor távol vagyok tőled,
ám ha együtt vagyunk, Srí Krsnának szólítanak.

tvaṁ ca śrīs-tvaṁ ca sampattis tvam ādhāra-svarūpiṇī |
sarva-śakti-svarūpāsi sarveṣāṁ ca mamāpi ca || 63 ||

Te vagy jószerencse (srí), a beteljesülés (szampatti), az eredeti hajlék (ádhára-szvarúpiní),
minden erőm (vagy hatalmam: sakti) eredeti formája, s mindenki más hatalmáé is.

tvaṁ strī pumān ahaṁ rādhe neti vedeṣu nirṇayaḥ |
tvaṁ ca sarva-svarūpāsi sarva-rūpo 'ham akṣare || 64 ||

„Te nő, én férfi” – nem ez a védák végkövetkeztetése, ó, Rádhá:
minden-formájú vagy te, s én is, ó Múlhatatlan!

Minden formájúak, azaz tetszésük szerint öltenek bármilyen alakot.

yadā tejaḥ-svarūpo 'haṁ tejo-rūpāsi tvaṁ tadā |
na śarīrī yadāhaṁ ca tadā tvam aśarīriṇī || 65 ||

Mikor (a Brahman) ragyogása vagyok, az vagy te is,
mikor testetlen vagyok, te is testetlen vagy.

sarva-bīja-svarūpo 'haṁ yadā yogena sundari |
tvaṁ ca śakti-svarūpāsi sarva-strī-rūpa-dhāriṇī || 66 ||

Szépségem, mikor misztikus hatalmam révén én vagyok a mindenség magja,
te vagy e hatalom maga, minden női szépség birtokosa.

svam ardhāṁśa-svarūpā tvaṁ mūla-prakṛtir īśvarī |
śaktyā buddhyā ca jñānena mama tulyā ca tejasā || 67 ||

Testem fele vagy. Ó, Istennő, te vagy a Természet eredete,
hatalomban, értelemben, tudásban s tündéklésben egyenlő velem.

āvayor bheda-buddhiṁ ca yaḥ karoti narādhamaḥ |
tasya vāsaḥ kālasūtre yāvac candra-divākarau || 68 ||

Hitvány ember, ki úgy véli, hogy mi ketten különbözünk,
s az Időfonal (Kálaszútra) nevű pokolban lakozik majd mindaddig, míg a Hold és a Nap (fenn van az égen).

pūrvān sapta parān sapta puruṣān pātayaty adhaḥ |
koṭi-janmārjitaṁ puṇyaṁ tasya naśyati niścitam || 69 ||

Hét előző, és hét elkövetkező generáció pusztulásának lesz oka,
s tízmillió születésének jótéteményének vet véget kétségtelen.

ajñānād āvayor nindāṁ ye kurvanti narādhamaḥ |
pacyante narake tavad yāvad vai brahmaṇaḥ śatam || 70 ||

Hitvány ember, ki tudatlansága folytán gyaláz bennünket,
a pokolban főzik majd őt, míg Brahmá száz élete (el nem telik).

rā-śabdaṁ kurvate trasto dadāmi bhaktim uttamām |
dhā-śabdaṁ kurvataḥ paścād yāmi śravaṇa-lobhataḥ || 71 ||

Ha valakit megijesztenek, s így (kiált) „Rá!”, annak a legfelsőbb bhaktit adományozom,
s ha melléteszi a „dhá” szócskát, mohó vággyal sietek, hogy halhassam őt.

ye sevante ca dattvā māṁ upacārāṇi ṣoḍaśa |
yāvaj jīvana-paryantaṁ nityaṁ bhaktyā su-samyutāḥ || 72 ||

Kik a tizenhat-kellékes felajánlással szolgálnak engem
töretlen odaadással, egész életükben,

yā prītir jāyate tatra rādhā-śabdaṁ tato 'dhikaḥ |
te priyā me yathā rādhe rādhā-vaktā tato 'dhikaḥ || 73 ||

őket nagyon szeretem, de kedvesebbek azok, ó, Rádhá, akik a te neved zengik.

szó szerint: ami szeretet ott születik, annál több a „Rádhá” szó / ők éppúgy kedvesek nekem, Rádhá, s a Rádhát mondók annál több.

brahmānantaḥ śivo dharmo nara-nārāyaṇāv ṛṣī |
kapilaś ca gaṇeśaś ca kārttikeyaś ca mat-priyaḥ || 74 ||

Brahmá, Ananta, Siva, Dharma (Jamarádzs), bölcs Nara és Nárájan,
Kapila, Ganésa, Kárttikéja (más néven Szkanda, Siva fia) kik kedvesek nekem,

lakṣmīḥ sarasvatī durgā sāvitrī prakṛtis tathā |
mama priyāś ca devyaś ca tās tathāpi na te samāḥ || 75 ||

Laksmí, Szaraszvarí, Durgá, Szávitrí, és Prakriti,
s a többi istennő se kedves nekem annyira, mint te.

te sarve prāṇa-tulyā me tvaṁ me prāṇādhikā satī |
bhinna-sthāna-sthitās te ca tvaṁ ca vakṣaḥ-sthala-sthitā || 76 ||

Ők mind olyanok nekem, mint az életem, ám te, hűséges kedvesem többet jelentesz.
Különféle helyeken lakoznak ők, ám te itt, a melkasomon pihensz.

yo me catur-bhujo mūrtir bibhārti vakṣasi śriyam |
yo 'haṁ kṛṣṇa-svarūpas tvāṁ bibhārmi hṛdayaṁ sadā || 77 ||

Négykarú formámban a Srí (Laksmí) pihen a mellkasomon,
Krsnaként pedig örökkön te pihensz szívemen.

E kétfajta hangulatot állítja szembe Szvarúp Dámódar és Srívász Thákur beszélgetése Csaitanja-csaritámrtában (2.14 fejezet) Csaitanja Maháprabhu és követői, a Bhágavata-purána rejtett, bensőséges hangulatában ismerik Rádhikát. Ez a hangulat búvópatakként húzódik végig a vaisnava gondolkodásban, föllelhetjük a Bhágavatamban, megtaláljuk Dzsjadév Gíta-góvindájában, és Mádhavéndra Puri is így, Rádhá hangulatában keresi Krsnát.


----------------------------
(1) Az anayārādhitaḥ kifejezést a szanszkrt hasonulási szabályok miatt kétféleképpen bonthatjuk szavakra: anayā rādhitaḥ vagy anayā ārādhitaḥ. Az első esetben rādh ige magában áll, a másodikban az ā- igekötővel kiegészítve.

PDF

Srí Gadádharástaka

Tegnap emlékeztünk Gadádhar Pandit születésnapjára. Ünnepi felajánlás gyanánt álljon itt Szvarúp Dámódar Gószvámí róla szóló verse.

sva-bhakti-yoga-lāsinam sadā vraje vihāriṇaṁ
hari-priyā-gaṇāgragaṁ śacīsuta-priyeśvaram |
sarādha-kṛṣṇa-sevana-prakāśakaṁ mahāśayaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ gurum prabhum || 1 ||

Odaadó szeretete fényében tündököl ő, ki mindig Vradzsában hódol kedvteléseinek
mint Hari kedveseinek (, a fejőslánykáknak) vezetője. Oly kedves ő Sacsí anya fiának!
Rádhá párjának, Krsna szolgálatának (titkait) tárja fel e nagy szent –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

Gadádhar Pandit Bengálban élt, majd mikor Csaitanja Maháprabhu szerzetes lett, ő is Nílácsalba költözött. Szerzetesi rendbe lépett, fogadalma szerint Nílácsalban élt, és Gópínáth múrtijának lett szolgálója – így földrajzi értelemben sohasem járt Vrndávanban. Vradzsa említése a versben így tudatsíkot jelöl: Gadádhar Pandit mindig a vradzsabéli Krsna szerető szolgálatának hangulatában élt.

navojjvalādi-bhāvanā-vidhāna-karma-pāragaṁ
vicitra-gaura-bhakti-sindhu-raṅga-bhaṅga-lāsinam |
surāga-mārga-darśakaṁ vrajādi-vāsa-dāyakaṁ
bhajāmy-aham gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhuṁ || 2 ||

Mestere ő a kilencféle meditációnak,
s hullámtaréjként táncol a Csaitanja-bhakti csodás óceánján.
Rávezet a szerető ragaszkodás (a rága-bhakti) ösvényére, s hajlékot kínál Vradzsában –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

śacīsutāṅghri-sāra-bhakta-vṛnda-vandya-gauravaṁ
gaura-bhāva-citta-padma-madhya-kṛṣṇa-vallabham |
mukunda-gaura-rūpiṇaṁ svabhāva-dharma-dāyakaṁ
bhajāmy-aham gadādharam supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 3 ||

Ő a Sacsí anya lábait szolgáló legkiválóbb bhakták imádandó tekintélye,
s nagyon kedves Krsnának, kit Csaitanjaként szíve lótuszán imád.
Az aranyló Mukundát (, az üdvözítő Gaurángát) adva nékik visszavezeti őket eredeti természetükhöz –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

nikuñja-sevanādika-prakāśanaika-kāraṇam
sadā sakhī-rati-pradaṁ mahā-rasa-svarūpakam |
sadāśritāṅghri-paṅkajaṁ śarīri-sad-guruṁ varaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 4 ||

Feltárja a (Vrndávan) ligeteiben zajló (titkos) kedvteléseket, s rávilágít azok egyedüli okára,
így árasztva a fejőslánykák szeretetét. Ő maga a transzcendentális ízek megtestesülése.
Ő a legkiválóbb tanító, hiszen mindig (Krsna) lótuszlábainak oltalmában él –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

mahāprabhor mahā-rasa-prakāśanāṅkuraṁ priyaṁ
sadā mahā-rasāṅkura-prakāśanādi-vāsanam |
mahāprabhor vrajāṅganādi-bhāva-moda-kārakam
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 5 ||

Maháprabhu transzcendentális hangulatából sarjadzik, ezért nagyon kedves a számára.
Ő a kibomló transzcendentális ízek hajléka, aki mindig
Vradzsa hajadonjainak szerelmes hangulatáról (beszél) Maháprabhunak, ezzel boldoggá téve őt –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

dvijendra-vṛnda-vandya-pāda-yugma-bhakti-vardhakaṁ
nijeśu rādhikātmatā-vapuḥ-prakāśanāgraham |
aśeśa-bhakti-śāstra-śikṣayojjvalāmṛta-pradaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharam supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 6 ||

Ő gyarapítja a legkiválóbb bráhmanák Krsna iránti odaadását,
míg övéi közt Rádhikáként megjelenve valódi önazonosságát tárja fel.
A bhakti-sásztra tanításával a szerelmes ízek nektárjával ajándékoz meg –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

mudā nija-priyādika-svapāda-padma-sindhubhir
mahā-rasārṇavāmṛta-pradeṣṭa-gaura-bhaktidam |
sadāṣṭa-sāttvikānvitaṁ nijeṣṭa-bhakti-dāyakaṁ
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supanditaṁ gurum prabhum || 7 ||

Imádott urának szolgálatát, a Gaura-bhaktit adományozza (híveinek), s ezzel a transzcencentális szerelem tajtékzó nektáróceánjának gyönyörét árasztja, melynek forrása Rádhiká, s a többi gópí lótuszlába.
Testét mindig a nyolcféle transzcendentális elváltozás ékesíti –
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

A harmadik pádában megismétlődik: imádott urának szolgálatát adományozza
A nyolc transzcencentális tünet a következő: megdermedés, verejtékezés, a szőrszálak égnek meredése, a hang elcsuklása, a remegés, a test színének elhalványodása, a könnyek és a megsemmisültség állapota.

yadīya-rīti-rāga-raṅga-bhaṅga-digdha-mānaso
naro`pi yati tūrṇam eva nārya-bhāva-bhājanam |
tam ujjvalākta-cittam etu citta-matta-śatpado
bhajāmy-ahaṁ gadādharaṁ supaṇḍitaṁ guruṁ prabhum || 8 ||

Ha szerető ragaszkodásának egyetlen csöppje megérinti a szívet,
még a (világi) ember is könnyen méltóvá válhat a gópí-létre,
csak döngicséljenek gondolatai mámoros méhecske gyanánt Gadádhar szerelemmel ékesített szíve körül!
Gadádhart imádom hát, a tanult bölcset, a mestert, az Urat!

mahā-rasāmṛta-pradaṁ sadā gadādharāsṭakaṁ

paṭhet tu yaḥ subhaktito vrajāṅgaṇa-gaṇotsavam |
śacī-tanuja-pāda-padma-bhakti-ratna-yogyatām
labheta rādhikā-gadādharāṅghri-padma-sevayā || 9 ||

Aki mindig a transzcendentális ízeket záporozó Gadádharástakát,
Vradzsa hajadonjainak e pompás örömtáncát olvassa,
az méltóvá válik a Sacsí anya fia iránt érzett szerető odaadás ékkövére,
Rádhiká-Gadádhar lótuszlábának szolgálata által.

A versmérték: pañcacāmara : υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ – υ –

(a képen Tóta Gópínáth)

PDF

Srí Dzsagannáthástaka

śrī jagannāthāṣṭaka










kadācit kālindī-taṭa-vipina-saṅgītaka-ravo
mudābhīrī-nārī-vadana-kamalāsvāda-madhupaḥ |
ramā-śambhu-brahmāmara-pati-gaṇeśārcita-pado
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||1||

(Dzsagannáth) olykor zenés mulatságot (rendez) a Jamuná parti ligetben,
s az örvendező pásztorlánykák lótusz orcájáinak mézét kortyolja, akár egy méhecske.
Az ő (lótusz)lábát imádja Laksmí, Siva, Brahmá, (a halhatatlanok ura) Indra és Ganésa.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

A madhupa szó jelentése méz-ivó, azaz méh, de jelenthet ittas embert is. E második jelentéssel a vers második pádája így is érthető: megittasodik az örvendező gópík lótusz-ajkainak csókjaitól.

bhuje savye veṇuṁ śirasi śikhi-puccham kaṭi-taṭe
dukūlaṁ netrānte sahacara-kaṭākṣaṁ vidadhate |
sadā śrīmad-vṛndāvana-vasati-līlā-paricayo
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||2||

Bal kezében fuvolát, fején pávatollat, derekán selyemruhát visel,
szeme sarkából pedig (szerető) híveire pillant.
Mindig Vrndávanban lakozik, s ott hódol kedvteléseinek.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

mahāmbhodhes tīre kanaka-rucire nīla-śikhare
vasan prāsādāntaḥ sahaja-balabhadreṇa balinā |
subhadrā-madhya-sthaḥ sakala-sura-sevāvasara-do
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||3||

A nagy óceán partján az aranyos fénylő kék hegycsúcson
palotája közepén lakozva, Balarámmal erős testvérével
és Szubhadrával Isten szolgálatának lehetőségét adja.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

kṛpā-pārāvāraḥ sajala-jalada-śreṇi-ruciro
ramā-vāṇī-rāmaḥ sphurad-amala-paṅkeruha-mukhaḥ |
surendrair ārādhyaḥ śruti-gaṇa-śikhā-gīta-carito
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||4||

A könyörület óceánja, (kinek testszíne) az esővízzel terhes felhők sokaságának ragyogásához (hasonlatos).
Laksmí és Szaraszvatí öröme ő, orcája oly ragyogó akár a makulátlan lótuszvirág.
A legkiválóbb szentek szolgálják, s a védák krémje énekli tetteit.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

rathārūḍho gacchan pathi milita-bhūdeva-paṭalaiḥ
stuti-prādurbhāvam prati-padam upākarṇya sadayaḥ |
dayā-sindhur bandhuḥ sakala jagatāṁ sindhu-sutayā
jagannāthah svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||5||

A szekér emelvényén menve minden lépésnél az összesereglett bráhmanák sokaságának
felcsendülő himnuszait hallgatja.
Ő a könyörület óceánja, minden világok jóbarátja, (Laksmíval,) a nektáróceán leányával egyetemben.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

paraṁ-brahmāpīḍaḥ kuvalaya-dalotphulla-nayano
nivāsī nīlādrau nihita-caraṇo ‘nanta-śirasi |
rasānandī rādhā-sarasa-vapur āliṅgana-sukho
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||6||

Brahmá koronaékszere, tágra nyílt szeme akár a kék tavirózsa szirmai.
A kék hegyen lakozik, lábát Ananta fején nyugtatja.
Ő a lelki ízek gyönyöre, kinek öröme Rádhá szerelmes ölelése.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

na vai yāce rājyaṁ na ca kanaka-māṇikya-vibhavaṁ
na yāce 'haṁ ramyāṁ sakala jana-kāmyāṁ vara-vadhūm |
sadā kāle kāle pramatha-patinā gīta-carito
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||7||

Nem kérek királyságot, aranyat, rubint vagy vagyont,
nem kérek jó feleséget, ami minden ember vágya.
Bárcsak mindig, újra és újra láthatnám a Siva által dicsőített Úr Dzsagannáthot!

hara tvaṁ saṁsāraṁ druta-taram asāraṁ sura-pate
hara tvaṁ pāpānāṁ vitatiṁ aparāṁ yādava-pate |
aho dīne 'nāthe nihita-caraṇo niścitam idaṁ
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||8||

Ó, félistenek ura, vedd el a haszontalan anyagi létet,
ó, Jaduk ura, vedd el a bűnök sokaságát.
Mily csodálatos, hogy lótuszlábainak adománya a bánatosoké és szegényeké.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

jagannāthāṣṭakaṁ punyaṁ yaḥ paṭhet prayataḥ śuciḥ |
sarva-pāpa-viśuddhātmā viṣṇu-lokaṁ sa gacchati ||9||

A jámbor lélek, ki az áldásos Dzsagannáthástakát olvassa,
minden bűnétől megtisztul, és eléri Visnu hajlékát.

PDF

szádhu-szanga – a szentek társasága

„Mi az igazi társulás? Ha azonos vonalba tartozó,
azonos hangulatú és fejlettebb szintű bhaktával
társulunk, aki ráadásul szeret minket.”

Rúpa gószvámí a Bhakti-raszámrta-szindhu című munkájában felsorolja a szádhana-bhakti elemeit. A szentek társaságáról az 1.2.91. vers második fele szól:

sajātīyāśaye snigdhe sādhau saṅgaḥ svato vare |

sajātīya-āśaye – hasonló szívű (szív, mint az érzések székhelye, szándék, menedék, hajlék) iránt; snigdhe – szeretetteljes iránt; sādhau – szádhu iránt; saṅgaḥ – ragaszkodás, társaság; svataḥ – magánál; vare – jobb iránt;

A hasonló vágyú (vagy: hasonló érzésű), nálánál jobb, szeretetteljes szentéletű (szádhu) társasága (kívánatos).

A felsorolás után Rúpa gószvámí a szentírások verseire támaszkodva fejti ki az egyes tényezőket (1.2.228-229). A szentek társaságáról elsőként a Pracséták Harihoz szóló imájából idéz, a Bhágavata-purána 4.30.34. versét. Barhisat („Kusa-füvön ülő”) király tíz fia, a Pracséták („Bölcsek”) tiszta, vezeklő életükkel, és a Sivától tanult fohászt zengve tették elégedetté Harit. A félistenek és szentek seregei által dicsőített Hari maga jelent meg előttük, s megáldotta őket. A szépséges tündérlányt, Márisát adta hozzájuk feleségül, így evilági boldogságot ajándékozott mindannyiuknak, egyben eleget tehettek apjuk kívánságának is, aki arra kérte őket, nemzenek jó utódokat. Az ő fiúkként született meg ismét Pradzsápati Daksa. Hari azzal is megáldotta a Pracsétákat, hogy mindeközben a bhakti útját járva nem feledkeznek majd meg őróla sem, így testük elhagyása után az ő lakhelyét érhetik el. Kérjetek bármit – tette hozzá – , hiszen nagyon elégedett vagyok veletek!
Egyetlen dolgot kívánunk – felelték a Pracséták – a te elégedettséged! Majd így folytatták:

pārijāte'ñjasā labdhe sāraṅgo'nyan na sevate |
tvad-aṅghri-mūlam āsādya sākṣāt kiṁ kiṁ vṛṇīmahi ||

pārijāte – a mennyei páridzsáta („a tejóceánból született”) fa után; añjasā – közvetlenül, vagy jól, teljesen; labdhe – elérte után; sāraṅgaḥ – méh; anyat – mást; na – nem; sevate – szolgál, tisztel, folyamodik vkihez; tvad-aṅghri-mūlam – a te lábad alapját; āsādya – elérve; sākṣāt – közvetlenül; kiṁ kiṁ – vajon mit?; vṛṇīmahi – kérhetnénk;

Miután egy méh eléri a mennyei páridzsáta fát, már nem fordul semmi máshoz. Lótuszlábad elérve mit is kérhetnénk?

yāvat te māyayā spṛṣṭā bhramāma iha karmabhiḥ |
tāvad bhavat-prasaṅgānāṁsaṅgaḥ syān no bhave bhave ||

yāvat – amíg; te – tiéd; māyayā – illúziókeltő energia által; spṛṣṭāḥ – megérintettek; bhramāmaḥ – barangolók; iha – itt (e világban); karmabhiḥ – a tettek következményeivel; tāvat – addig; bhavat-prasaṅgānāṁ – a hozzád ragaszkodóké, veled kapcsolatban állóké; saṅgaḥ – társaság; syāt – legyen; naḥ – miénk; bhave bhave – születésről születésre;

Míg illúziókeltő energiád befolyása alatt tetteink következményeitől hajtva barangolunk e világban születésről születésre, hadd éljünk a hozzád ragaszkodó híveid társaságában!

tulayāma lavenāpi na svargaṁ nāpunar-bhavam |
bhagavat-saṅgi-saṅgasya martyānāṁ kim utāśiṣaḥ ||

tulayāma – vessük össze; lavena – egy pillanattal; api – még; na – nem; svargam – mennyet; na – sem; ¬apunaḥ-bhavam – („nem-újra-létezés”) megszabadulást az anyagi születéstől; bhagavat-saṅgi – az Úr társa, („Bhagavánhoz ragaszkodó”); saṅgasya – társaságának; martyānām – halandóké; kim uta – mégkevésbé; āśiṣaḥ – anyagi áldások;

Az Úr bhaktáival töltött egyetlen pillanat mérhetetlenül többet ér, mint a mennyei bolygók elérése vagy az anyagi kötelékek alóli fölszabadulás, mit sem szólva az olyasfajta világi áldásokról, mint az anyagi gyarapodás, ami csakis a halálra kárhoztatottaknak való. (Bhág. 4.30.32-34.)

A 1.18.13. versben Naimisáranja bráhmanái ugyenezen szavakkal szólnak Szúta gószvámíhoz.
Rúpa gószvámí a Hari-bhakti-szudhódaja versét (8.51.) is idézi, melyben Hiranjakasipu a vaisnavák társaságától óvja fiát. Hiranjakasipu céljaival nem, de szavaival teljesen egyetérthetünk:

yasya yat-saṅgatiḥ puṁso maṇivat syāt sa tad-guṇaḥ |
sva-kula-rddhyai tato dhīmān sva-yūthān eva saṁśrayet ||

yasya – akié; yat-saṅgatiḥ – amilyen társaság; puṁsaḥ – emberé; maṇi-vat – kristályként; syāt – lesz; saḥ – ő; tad-guṇaḥ – olyan tulajdonság; sva-kula-ṛddhyai – saját családjának sikeréért; tataḥ – ezért; dhīmān – a bölcs; sva-yūthān – saját közösségeihez; eva – bizony; saṁśrayet – forduljon (folyamodjon);

Kinek milyen a társasága, olyan tulajdonságok bontakoznak ki benne, miként a kristály (tükrözi vissza a tárgyak formáit). Családja felvirágzásáért a bölcs ezért keresse övéi társaságát.

Rúpa gószvámí e verssel magyarázza a sajātīyāśaya (hasonló vágyú, hasonló érzésű) jelzőt.

PDF

Krsna! Déva! Bhavantam vandé

(kṛṣṇa) deva bhavantaṁ vande |
man-mānasa-madhukaram arpaya
nija-pada-paṅkaja-makarande ||dhruva||

kṛṣṇa – Krsna!; deva – Isten!; bhavantaṁ – téged; vande – hódolok; man-mānasa-madhukaram – az elmém méhecskéjét; arpaya – rögzítsd; nija-pada-paṅkaja-makarande – saját lótuszlábának nektárjában; dhruva – szilárd (itt: refrén);

Uram (Krsna), néked hódolok! Kérlek vezesd elmém méhecskéjét lótuszlábad nektárjához! (refrén)

yadyapi samādhiṣu vidhir api paśyati
na tava nakhāgra-marīcim |
idam icchāmi niśamya tavācyuta
tad api kṛpādbhuta-vīcim ||

yadi api – noha, ámbár; samādhiṣu – transzállapotokban; vidhiḥ – csinálás, elvégzés (itt a teremtőt, Brahmát jelenti; további jelentések: előírás, szabály); api – bizony; paśyati – látja; na – nem; tava – tiéd; nakha-agra-marīcim – köröm-hegy fénysugarat; idam – itt; icchāmi – vágyom; niśamya – hallva, látva, figyelve; tava – tiéd; acyuta – Acsjuta!; tad – azt; api – bizony; kṛpā-adbhuta-vīcim – kegy-csodás-hullámot;

Acsjuta! Noha transzában a Teremtő (Brahmá) nem látja körmöd hegyének sugarát sem, én mégis azt vágyom, hallván könyörületed csodás hullám-áradásáról.

bhaktir udañcati yadyapi mādhava
na tvayi mama tila-mātrī |
parameśvaratā tad api tavādhika-
durghaṭa-ghaṭana-vidhātrī ||

bhaktiḥ – az odaaadó szeretet; udañcati – felemel; yadi api – noha, ámbár; mādhava – Mádhava!; na – nem; tvayi – irántad; mama – enyém; tila-mātrī – szezámmagnyi; parama-īśvaratā – Legfelsőbb Istenség; tad – az; api – bizony; tava-adhika-durghaṭa-ghaṭana-vidhātrī – tiéd bőséges nehéz/lehetetlen erőfeszítés/törekvést megtevő;

Mádhava! Egy mákszemnyi odaadásom sincs, mi felemelne hozzád, ám te, Legfelsőbb Úr, a teljességgel lehetetlent is (könnyedén) véghezviszed.

ayam avilolatayādya sanātana
kalitādbhuta-rasa-bhāram |
nivasatu nityam ihāmṛta-nindini
vindan-madhurima-sāram ||24||

ayam – ez; avilolatayā – heves vágyódással („hánykolódással”); adya – ma; sanātana – Szanátan! („örökkévaló”); kalita-adbhuta-rasa-bhāram – felhalmozott (/megértett) csodás érzelmek rakományát; nivasatu – lakjék; nityam – mindig; iha – itt; amṛta-nindini – nektárt becsmérlő; vindan-madhurima-sāram – elnyerő/felismerő édesség legfelsőbbet/esszenciát;

Szanátana, Örökkévaló Úr! Hadd lakjék eme hevesen epekedő (méhecske) immáron mindig itt, elnyerve a lelki ízek csodás bőségét, a halhatatlanság nektárját messze fölülmúló édesség esszenciáját!

Rūpa gosvāmī: Gītāvalī („Dalfüzér”) című gyűjteményének 24. dala, dhanāśrīḥ stílusban éneklendő.
A dalt kedves bátyám hozta el nekem Indiából, köszönet néki!

Az alábbi felvételen Sríkánt Dász (Srí Csaitanja Gaudíja Math) énekli. ▼

Csaitanja Maháprabhu

kālān naṣṭaṁ bhakti-yogaṁ nijaṁ yaḥ
prāduṣkartuṁ kṛṣṇa-caitanya-nāmā ||
āvirbhūtas tasya pādāravinde
gāḍhaṁ gāḍhaṁ līyatāṁ citta-bhṛṅgaḥ ||

kālāt naṣṭam – (hosszú) idő óta elveszett (eltűnt); bhakti-yogam – szerető odaadás jógáját; nijam – sajátját; yaḥ – aki; prādus-kartum – nyilvánvalóvá, láthatóvá tenni; kṛṣṇa-caitanya-nāmā – Krsna Csaitanja néven; āvirbhūtaḥ – a megjelent; tasya – az övé; pāda-aravinde – lótuszlábánál; gāḍham gāḍham – nagyon közelről, szorosan (az ismétlés fokozást jelöl); līyatām – ragaszkodjék, vonzódjék, belefeledkezzék; citta-bhṛṅgaḥ – elmém méhecskéje;

Hadd keressen oltalmat tudatom, amely olyan, akár egy méh, az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál, aki most Srí Krsna Csaitanja Maháprabhuként jelent meg, hogy a Neki végzett odaadó szolgálat ősi tudományát tanítsa, amely az idők folyamán szinte teljesen elveszett!

A vers Szárvabhauma Bhattácsárja hódoló fohásza. Szárvabhauma Bhattácsárja jeles tudós volt Puriban, aki az ifjú szerzetesként a városba érkező Csaitanja Maháprabhut védőszárnyai alá akarta venni, ám felismerte, hogy ő valójában Krsna, aki most egy bhakta képében jelent meg a világban. E fohászát egy pálmalevélre írta, majd odaadta Dzsagadánandának, hogy ő vigye el Maháprabhuhoz. Útközben Mukunda Datta elkérte a pálmalevelet, s a verset felmásolta háza falára. Mikor Csaitanja megkapta a pálmalevelet, elolvasta majd nyomban darabokra tépte, hiszen rejtve kívánt maradni, ám a vers megőrződött Mukunda házfalán, a bhakták örömére.
A kála szó e versben időt jelent, ám jelentései között megtaláljuk a feketét ill. sötétkéket is, ami sötét testszínű Krsnára is utalhat. Hosszú idő óta elveszett azaz eltűnt, láthatatlanná vált a szerető odaadás jógája, s ez a hosszú idő a sötét (kála) Krsna eltávozásának idejétől számítható. Ám most újra megmutatja magát, feltárulkozik az Úr, Krsna Csaitanjaként, azzal a szándékkal, hogy ismért nyilvánvalóvá tegye, magasba emelje az iránta érzett odaadás, önnön (nidzsam) bhakti-jógáját.
A méhek szinte belefeledkeznek a lótusz illatába, ahogyan körülötte döngicsélnek... hadd feledkezzék hát elménk méhecskéje az ő lótuszlábának imádatába.

PDF