Góvinda Dámódara himnusz

A Krsna-karnámrta szerzője, Bilvamangal Thákur írta e verset. Ízelítőként olvassunk bele a hetvenegy strófa közül az első néhányba:

agre kurūṇām atha pāṇḍavānāṁ
duḥśāsanenāhṛta-vastra-keśā |
kṛṣṇā tadākrośad ananya-nāthā
govinda dāmodara mādhaveti ||1||

Mikor a kuruk s pándavák előtt Duhsászana megragadta ruháját s haját
Krsná, kinek nincs más ura, így zokogott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

śrī kṛṣṇa viṣṇo madhu-kaiṭabhāre
bhaktānukampin bhagavan murāre |
trāyasva māṁ keśava lokanātha
govinda dāmodara mādhaveti ||2||

Srí Krsna, Visnu, Madhu és Kaitabha ellensége, híveihez könyörületes magasztos úr, Mura végzete,
ments meg engem, ó, Késava, világok ura, Góvinda, Dámódara, Mádhava!

vikretu-kāmā kila gopa-kanyā
murāri-pādārpita-citta-vṛttiḥ |
dadhyādikaṁ moha-vaśād avocad
govinda dāmodara mādhaveti ||3||

A fejőslánykák gondolatai csak Murári lába körül forogtak, így mikor az aludtejet árulták,
a csodálattól elbűvölve akkor is csak ezt mondták: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

ulūkhale sambhṛta-taṇḍulāṁś ca
saṅghaṭṭayantyo musalaiḥ pramugdhāḥ |
gāyanti gopyo janitānurāgā
govinda dāmodara mādhaveti ||4||

S miközben a mozsárban összegyűjtött rizst zúzzák, a teljesen meghódított
szívű gópík, kikben lángra gyúlt a szerelem, így énekelnek: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A pramugdha szó pontos jelentése: megzavarodott, elájult. A versben arra utal, hogy Krsna teljesen, és végérvényesen meghódította a gópík szívét, kikben feléledt (janita) a szerelem (anurāga).

kācit karāmbhoja-puṭe niṣaṇṇaṁ
krīḍā-śukaṁ kiṁśuka-rakta-tuṇḍam |
adhyāpayām āsa saroruhākṣī
govinda dāmodara mādhaveti ||5||

Kezei lótusz-öblében ülő kis kedvencét, piros csőrű papagáját
így tanítgatta egy lótuszszemű leány: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

gṛhe gṛhe gopa-vadhū-samūhaḥ
prati-kṣaṇaṁ piṇjara-sārikānām |
skhalad-giraṁ vācayituṁ pravṛtto
govinda dāmodara mādhaveti ||6||

A pásztorok asszonyai minden házban újra meg újra
így beszéltetik akadozó szavú papagájaikat: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

PDF

a jó pásztor

Mikor Brahmá, az univerzum teremtője felismeri, hogy a vradzsabéli pásztorfiú nem más, mint imádott Istene, így hódol előtte:

naumīḍya te’bhra-vapuṣe taḍid-ambarāya
guñjāvataṁsa-paripiccha-lasan-mukhāya |
vanya-sraje kavala-vetra-viṣāṇa-veṇu-
lakṣma-śriye mṛdu-pade paśupāṅgajāya ||

naumi – hódolok; īḍya – imádandó!; te – néked; abhra-vapuṣe – felhő-testűnek; taḍid-ambarāya – villám-ruhájúnak; guñjā-avataṁsa-paripiccha-lasan-mukhāya – gunydzsá-fülbevalós, pávatollas ragyogó arcúnak; vanya-sraje – erdei virágfüzérben; kavala-vetra-viṣāṇa-veṇu-lakṣma-śriye – falat-bot-szarv-fuvola-jellemezte-szépségnek; mṛdu-pade – lágy lábon; paśupa-aṅgajāya – pásztor fiának;

Kedves Uram, te vagy az imádatra méltó (Isten), hódolatom néked! Pásztor fia, tested akár a (frissen gyülekező vihar)felleg, ruhád akár a villám (fénye), s orcád szépségét csak fokozza gunydzsá-bogyós fülbevalód s pávatollas fejéked. Erdei virágfüzért viselsz, pásztorbot, fuvola és bivalykürt van nálad, s ahogy állsz kecsesen, egy falat ennivalót tartasz a kezedben.

(Bhág. 10.14.1.)

a versmérték vasantatilakā (a tavasz ékessége).

PDF

a védákon keresztül elérhetetlen

A Brahma-szanhitá egyik versében ez áll:

advaitam acyutam anādim ananta-rūpam
ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca |
vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi ||

advaitam – páratlant; acyutam – tévedhetetlent, múlhatatlant („nem elesett”); anādim – kezdetnélkülit; ananta-rūpam – végtelen formájút; ādyam – kezdetet; purāṇa-puruṣam – régi személyt; nava-yauvanam – zsenge ifjúságút; ca – és; vedeṣu dur-labham – a védákban nehezen elérhetőt; adurlabham – könnyen elérhetőt; ātma-bhaktau – a lélek odaadásában; govindam – Góvindát; ādi-puruṣam – eredeti személyt; tam – őt; aham – én; bhajāmi – imádom;

Góvindát imádom, az őseredeti Urat, aki a Védákon keresztül elérhetetlen marad, viszont a lélek makulátlanul tiszta odaadása által könnyen megismerhető; kinek alakja páratlan, múlhatatlan, kezdet nélküli s korlátlan, aki maga a kezdet s az örök Purusa, s aki mégis a múlhatatlan ifjúság öröküde szépségében tündöklik.

(Brahma-szanhitá 5.33.)

Brahmá a fuvoláján játszó Krsnát magasztalja: Góvinda „nem kettős” (advaita), azaz túl van a kettősségek világán. Tévedhetetlen vagy múlhatatlan (acyuta), hiszen mindig, minden körülmények között megőrzi transzcendens helyzetét, bár megszámlálhatatlan formában (ananta-rūpa) tűnik fel hívei örömére. Istennek nincs kezdete (anādi), ám ő maga a kezdet (ādya). Ő az Öregisten (purāṇa-puruṣa), mégis örökifjű (nava-yauvana).
A védákban elérhetetlen, ugyanakkor tiszta odaadással könnyen megközelíthető.

Fölmerülhet a kérdés: hogy lehet az, hogy a szent tant leíró Védák is kevésnek bizonyulnak a Legfelsőbb eléréséhez? A Mundaka-upanisad kétféle tudásról beszél:
„3. A tehetős Saunaka a hagyomány szerint felkereste Angiraszt, s így kérdezte:
Mi az, uram, amit megismerve minden ismertté válik?
4. Ő így válaszolt: Kétféle tudást kell megismerni – mondták valaha a Brahman ismerői – a magasabb, és az alacsonyabb rendűt.
5. Itt van az alacsonyabb rendű, (azaz a négy véda,) a Rg-, a Jadzsur-, Száma- és Atharvavéda, (továbbá a hat védánga,) a hangtan, a rítus, a nyelvtan, a szómagyarázat, a versmértékek tana és a csillagászat. S ím a magasabb rendű, mellyel a Múlhatatlan felfogható:” (Mundaka-upanisad 1.1.3-5.)
Majd a szöveg a Múlhatatlan (akṣara) jellemzésével foglalkozik, megkísérli leírni a leírhatatlant. Az upanisad e részletét így kommentálja a Visnu-purána: „A Mundaka-upanisad Atharvana sruti szövege kijelenti, hogy két tudományt kell elsajátítani. Az egyik a felsőbb tudomány, amely elvezet a Múlhatatlanhoz, a másik pedig a Rg- s egyéb védák alsóbb tudománya. Ez a Múlhatatlan meg nem nyilvánult, nem hanyatlik, felfoghatatlan, nem született, változatlan, meghatározhatatlan, nincsen keze s lába, sem alakja, mindenható, mindenütt jelenlévő, örök, minden lény forrása, önmagának oka, aki behatol mindenbe, jóllehet saját integritását megőrzi, akiből minden származik (a Múlhatatlant jellemző versek summázata -acsd). Ezt látják a bölcsek, ez Brahman, ez a végső cél, amin a felszabadulásra vágyóknak meditálnia kell. Ez a finom Brahman az Úr Visnu legfelsőbb trónusa, ahogyan azt a sruti mondja. Bhagaván néven ismeretes ez az elsődleges és múlhatatlan örök önvaló. Ilyen az emberi lélek lényege. Aki ismeri ezt a legfőbb igazságot, ismeri a végső igazságot, melyhez képest minden egyéb tudás alacsonyrendű és a védák hármas tudásába tartozik.” (Visnu-purána 6.5.65-70.)
A védák, s a védamantrák helyes zengésével kapcsolatos tudás révén az ember felismerheti a dharmáját, s Istent imádva helyesen élhet e világban. Ám az upanisadban említett „magasabb rendű tudás” ennél tovább vezet. A Gópálatápani-upanisadban (1.2-3.) e Bhagavánról szóló magasabb rendű tudással kapcsolatban a Kumárák így kérdik atyjukat: „ki az, akit megismerve minden ismertté válik?”, s Brahmá válasza a következő: „Gópídzsanavallabhát megismerve válik minden ismertté.”
Gópídzsanavallabha, a vrndávani fejőslánykák kedvese nem érhető el könyvekkel, tudós magyarázatokkal, érvekkel, még a véda-mantrák zengésével sem… megismerni, kiismerni őt nem lehet. Ám mégis elérhető: a gópík éjszaka meghallják fuvolájának szavát, s minden másról megfeledkezve szaladnak hozzá. Szerető hívei így válaszolnak a Szépséges Fuvolás hívására.

PDF