szerelem – Bhartrhari versei, részletek Srngára-satakamból 2.

A hindu tradícióban a szerelem az élet része, és mint ilyen természetes, és a – megfelelő életszakaszban – helyénvaló, sőt, kívánatos.

Versek szerelemről, kéjről, és a józanságról.

nāmṛtaṁ na viṣaṁ kiṣcid etāṁ muktvā nitambinīm |
saivāmṛta-latā raktā viraktā viṣa-vallarī ||44||

Nincs nektár, nincs méreg semmi más, csak a formás csípejű nő:
nektár-lián, mikor szeret, ám mérges inda, ha elhagyta a szenvedély.

A szerelmes nő kúszónövényként öleli párját – ez a hasonlat alapja.

Nincs más méreg, nincs más nektár, egyedül a szépcombu nő.
Ha szeret: virág, mézédes; ha nem szeret: mérget terem.
(Weöres Sándor fordítása)

unmīlat-trivalī-taraṅga-nilayā prottuṅga-pīna-stana-
dvandvenodgata-cakravāka-yugalā vaktrāmbujodbhāsinī |
kāntākāra-dharā nadīyam abhitaḥ krūrātra nāpekṣate
saṁsārārṇava-majjanaṁ yadi tadā dūreṇa santyajyatām ||49||

A köldöke feletti három redő a hullámok, telt keblei halma
a felrebbenő csakraváka pár, orcája tündöklő lótusz –
a csinos asszony akár a folyó, mindenütt pusztító. Ha nem akarsz
a létforgatag tajtékjába süllyedni, akkor kerüld el messzire!

vistāritaṁ makara-ketana-dhīvareṇa
strī-saṁjñitaṁ baḍiśam atra bhavāmbu-rāśau |
yenācirāt tad-adharāmiṣa-lola-martya-
matsyān vikṛṣya vipacaty anurāga-vahnau ||53||

A cápa-zászlós halász kivetette
a nő nevű horgát itt, a világi lét óceánjába,
amivel hamarosan az ajkakra vágyakozó halandó-
halakat kifogja, hogy a szenvedély tüzén megsüsse őket.

A cápa (makara) a szerelemisten zászlaját díszíti.

A nagy halász, a Szerelem, kifeszíti ékes
nőkből kötött fonalait a Lét tengerében,
ajkuk csalétkira csapó halakat (mind férfi)
könnyen kifogja, süti vad Szenvedély tüzében.
(Weöres Sándor fordítása)

kāminī-kāya-kāntāre kuca-parvata-durgame |
mā saṁcara manaḥ pāntha tatrāste smara-taskaraḥ ||54||

Női test sűrű rengetegében, keblei hegyeinek veszélyes hágóin
ne barangolj gondolat-vándor! Egy rabló, a Szerelem tanyája az.

Nőtest erdősűrűjében, melle kiugró szirtjein
ne bolyongj, gondolat-vándor: ott les a rabló Szerelem.
(Weöres Sándor fordítása)

virahe'pi saṅgamaḥ khalu
parasparaṁ saṅgataṁ mano yeṣām |
hṛdayam api vighaṭṭitaṁ cet
saṅgī virahaṁ viśeṣayati ||65||

A távolság ellenére is együtt vannak
egymással, kiknek szívük együtt van.
Ám ha meghasadt a szív,
az egyesülés is elválásra késztet.

viramata budhā yoṣit-saṅgāt sukhāt kṣaṇa-bhaṅgurāt
kuruta karuṇā-maitrī-prajñā-vadhū-jana-saṅgamam |
na khalu narake hārākrāntaṁ ghana-stana-maṇḍalaṁ
śaraṇam athavā śroṇī-bimbaṁ raṇan-maṇi-mekhalam ||67||

Ó, bölcsek! hagyjátok el a szépasszonyokkal való együttlét múlandó örömét,
csupán a Könyörület, Kedvesség és Bölcsesség nevű nők társaságát keressétek!
Bizony, a gyöngysorral fedett gömbölyű, telt kebel a pokolban nem jelent
menedéket, sem a kerek csípőn csilingelő drágaköves öv.

tāvad eva kṛtinām api sphura-
tyeṣa nirmala-viveka-dīpakaḥ |
yāvad eva na kuraṅga-cakṣuṣāṁ
tāḍyate caṭula-locanāñcalaiḥ ||70||

Még a bölcseknek is csak addig ragyog
a makulátlan megkülönböztető-képesség lámpása,
míg az őz-szemű leányok
le nem verik szemük sarkából odavetett pillantásukkal.