a tizennégy világ

Az anyagi világnak olykor három szféráját említik (menny, föld, pokol), máskor tizennégy részre osztják. E tizennégy világot két csoportba sorolják. A felsőbb világok: Bhū, Bhuvar, Svar, Mahar, Janas, Tapas és Satya, míg az alsók: Atala, Vitala, Sutala, Talātala, Mahātala, Rasātala, Pātāla.

Az alvilági régiók:

(az összetételekben szereplő tala szó jelentése: felszín, felület, verem)

Atala (feneketlen): a fekete mágia világa, egy Bala nevű démon uralja. Ásításával háromféle nőt teremtett: az akaratost (svairiṇī), a kéjvágyót (kāmiṇī), és aki bármilyen férfi után lohol (puṁscalī). E nők úgy elvarázsolják a férfiembert az Atala világban, hogy megfeledkezik a közelgő halálról, tökéletesnek, sőt, istennek érzi magát, erősnek, mint tízezer elefánt.

A Vitala (nagy mélység) világot Siva egy alakja uralja, aki különféle alvilági lények, szellemek, és mások táraságában él itt. E világ lakói az arany bűvöletében élnek.

Szutala (mérhetetlen mélység) a lakhelye Bali királynak, aki hajdan Indrát legyőzve a mindenség ura lett. Visnu, hogy megsegítse Indrát, Vámana képében megjelenve elvette Bali mindenét: mindössze három lépés földet kért adományba, ám lépéseivel bejárta a teljes világot. Vámana nagyon elégedett volt a királlyal, s Bali ma is itt imádja őt.

A Talátala világban él Maja-dánava, a varázslók mestere és építőművésze.

Mahátala a sokcsuklyás kígyók világa. Ők az anyagi élvezeteknek élnek, ennek ellenére életük a Garudától való örökös rettegésben telik.

Raszátala a nagyerejű és kegyetlen dánava- és daitja démonok lakhelye. (A daitja szó Diti leszármazottjára utal, ugyanakkor szeszesitalt is jelent.)

Pátála a nágák (kígyódémonok) otthona.

Láthatjuk: az alvilág nem feltétlenül kénkőbűzös pokol, ahol a gonoszokat sütögetik. A Visnu-purána egy története szerint Nárada, miután felkereste Pátála-lókát, ragyogó ékkövekkel tündöklő világról számolt be, édes illatokról, fülbemászó melódiáról – ám mindezek elkábítják, elbódítják, bűvkörükbe vonják a halandót.

A felső világok között első maga a Föld (Bhú-lóka), az emberek hona.

Bhuvar (levegőég) – a sziddhák (tökéletes lények) és a munik (bölcsek) lakhelye

Szvar (menny) – a dévák otthona. Ide jutnak az áldozatos tettek végzői is.

Mahar: a Bhrguhoz hasonlatos szentek lakhelye, akik túlélik az alsóbb világok pusztulását

Dzsanasz: a megvilágosodott halandók világa

Tapasz: a nagy vezeklők mennye

Szatja: az igazság hona, Brahmá hajléka, az anyagvilág legfelsőbb régiója.