„én vagyok a víz íze”

„Nálamnál nincs felsőbb semmi, Dhananydzsaja, ami csak létezik, mind rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.” – mondja Krsna. (Bg. 7.7.) Miképpen nyugszik rajtam minden létező? Én vagyok mindennek a legvégső lényege. Mint Antarjámí („Belső vezérlő”, Felsőlélek) belépek a magam teremtette világegyetembe, mint annak esszenciája áthatom és éltetem. Erről szólnak a rákövetkező versek:

raso’ham apsu kaunteya prabhāsmi śaśi-sūryayoḥ |
praṇavaḥ sarva-vedeṣu śabdaḥ khe pauruṣaṁ nṛṣu ||8||

rasaḥ – íz; aham – én; apsu – vízben; kaunteya – Kauntéja; prabhā – tündöklés; asmi – vagyok; śaśi-sūryayoḥ – a Holdé és a Napé; praṇavaḥ – OM mantra; sarva-vedeṣu – minden védában; śabdaḥ – hang; khe – éterben; pauruṣam – „emberi"; nṛṣu – emberekben

Óh, Kuntí fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye,
az óm szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az emberi képesség.

A 7.4. versben is említett öt alapelem közvetlen forrása az öt tanmātra (a szó jelentése „az-mértékű”, nagyon kicsi valamiből), az öt finom fizikai elem. Ahogy a Bhágavata-puránában is áll: „A tudatlanság befolyásolta hamis énérzetből (ahaṅkāra) fakad az öt szubtilis elem (tanmātra), ezeken keresztül pedig az öt durva fizikai elem.” (Bhág. 11.24.8.) Így e tanmātrák az elemek leglényegét jelentik. A teremtés során a finomabb elemek után jönnek létre a durvábbak. A hang (śabda) az éterhez kapcsolódik, a hang és az érintés (sparṣa) a levegővel, és így tovább az íz (rasa), forma (rūpa) és illat (gandha) rendre a víz, tűz és föld újabb tanmātrái. A „víz íze”, a „hang az éterben”, a „föld illata” megjelölések így a durva elemekben megkülönböztető lényegként jelenlévő szubtilis elemekre vonatkoznak.
A Nap és a Hold fényének forrása az isteni tündöklés (brahmajyoti): „Tudd meg, hogy a világ sötétségét szétoszlató Nap ragyogása, a Holdnak sugárzása, tűznek fényessége is mind Tőlem árad.” (Bg. 15.12.)
A pauruṣa szó a puruṣa (ember, férfi, személy, Isten) szóból képzett melléknév, így szó szerint emberit jelent: én vagyok az, ami az embert emberré teszi – mondja Krsna. Sankara magyarázatában ez az emberi értelemhez vezető létezés, mások szerint az erőfeszítés, férfias bátorság, állhatatosság, mindaz, ami felemeli (udyama) az embert. Sríla Prabhupád szerint ez a képesség, a tehetség.

puṇyo gandhaḥ pṛthivyāṁ ca tejaś cāsmi vibhāvasau |
jīvanaṁ sarva-bhūteṣu tapaś cāsmi tapasviṣu ||9||

puṇyaḥ – tiszta, kellemes; gandhaḥ – illat; pṛthivyām – földben; ca – és; tejaḥ – fény, hő; ca – és; asmi – vagyok; vibhāvasau – tűzben; jīvanaṁ – életerő, éltető elv; sarva-bhūteṣu – minden létezőben; tapaḥ – vezeklés, önfegyelmezés; ca – és; asmi – vagyok; tapasviṣu – vezeklőkben

Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz fénye (és heve),
az élők élete, valamint minden aszkéta vezeklése.

Miként a víz sajátja az íz, a földé a kellemes illat. Visvanáth Csakravartí kommentárjában az Amarakósa szótárt idézi, mely a fel nem oszló (avikṛta), így eredeti, tiszta, és a kellemes (cāru) szinonimákat említi a punya szóval kapcsolatban. Ebben az értelemben fordítja Sríla Prabhupád is „eredeti illat”-ként, vagy Srídhar Mahárádzs „tiszta illat”-ként, vagy Sankara „kellemes illat”-ként.
A versben a tűz szinonimája vibhā-vasu („ragyogásban gazdag”, vagy „tündöklő dolog”), melynek a fényesség hasonlóképp természetes vonása.

bījaṁ māṁ sarva-bhūtānāṁ viddhi pārtha sanātanam |
buddhir buddhimatām asmi tejas tejasvinām aham ||10||

bījam – magot; mām – engem; sarva-bhūtānām – minden létezőé; viddhi – tudj!; pārtha – Pártha!; sanātanam – örökkévalót; buddhiḥ – értelem; buddhimatām – értelmeseké; asmi – vagyok; tejaḥ – erő, hatalom, bátorság, fenség; tejasvinām – erőseké...; aham – én

Óh, Prthá fia, tudd meg hát: Én vagyok minden lét eredeti magja,
az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága.

Az anyagvilág teremtésekor a kötőerők egyensúlyban vannak, a mindenség e megnyilvánulatlan állapota a pradhāna. A Bhágavata-purána így jellemzi a pradhānát: „Nincs ébrenlét, álom vagy mélyalvás, sem éter, levegő, tűz, víz vagy föld, de Nap sem. Olyan ez, mint az üresség, az álomtalan mélyalvás, (gyakorlatilag) felfoghatatlan. A Védák ezt az állapotot nevezik az univerzum gyökerének.” (Bhág. 12.4.21.) Visvanáth Csakravartí szerint a „lét eredeti magja” e pradhāna.

balaṁ balavatāṁ cāhaṁ kāma-rāga-vivarjitam |
dharmāviruddho bhūteṣu kāmo’smi bharatarṣabha ||11||

balam – erő; balavatām – erőseké; ca – és; ahaṁ – én; kāma-rāga-vivarjitam – vágy és ragaszkodás-mentes; dharma-a-viruddhaḥ – dharma által nem akadályozott, a dharmának megfelelő; bhūteṣu – lényekben; kāmaḥ – vágy; asmi – vagyok; bharatarṣabha – Bháraták legjobbja

Az erősek ereje vagyok, mely vágy és ragaszkodásmentes.
Óh, Bháraták ura, én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel.

A vágy (kāma) a meg nem szerzett dolgok utáni sóvárgás, míg a ragaszkodás (rāga) az a sóvárgás, ami a már megszerzettekhez fűzi az embert. Az „erősek ereje” így csakis másokért cselekszik, önmagával kapcsolatban csupán a test összetartására korlátozódik, ahogy a szólás is tartja Indiában: „A hitvány ember tudását a vita kedvéért, vagyonát önteltsége fokozására, erejét pedig mások elnyomására használja, míg az erényes tudása a megértést, vagyona az adományozást, ereje pedig az oltalmazást szolgálja.”
Miként az erősek ereje másokért cselekszik, a nemi élet célja sem önös, hanem az utód létrehozását szolgálja.

PDF