Bejegyzések
A Szkanda-puránában a Vaisnava-khanda Márgasírsa-máhátmja rész 15. fejezetéből idézzük a Szent Név jelentőségéről szóló verseket. Bár a szöveg nyelvezetében, stílusában a puránák világában is egyszerűnek számít, a témája miatt a sorozatba illő. Srí Krsna és Brahmá beszélgetésének részlete következik:
vinodenāpi daṁbhena mauḍhyāl lobhācchalād api |
yo māṁ bhajatyasau vatsa mad bhakto nāvasīdati ||37||
Még ha kedvtelésből, képmutatásból, tudatlanul, kapzsiságból vagy szélhámosságból
imád is engem, az én hívem az, s nem vész el, (tudd meg,) kedvesem.
ye vai paṭhanti kṛṣṇeti maraṇe paryupasthite |
yadi pāpayutāḥ putra na paśyanti yamaṁ kvacit ||38||
Akik a halál eljövetelekor azt zengik „Krsna!”,
még ha bűnösök is, nem pillantják meg soha Jamát, fiam.
pūrve vayasi pāpāni kṛtānyapi ca kṛtsnaśaḥ |
antakāle ca kṛṣṇeti smṛtvā mām ety asaṁśayam ||39||
Ha életének korábbi szakaszaiban számtalan bűnt követett is el,
ám a végső időkben így emlékszik „Krsna!”, engem ér el, kétségtelen.
namaḥ kṛṣṇāya mahate vivaśo'pi vaded yadi |
dhruvaṁ padam avāpnoti maraṇe paryupasthite ||40||
Még ha magatehetetlen (ember) is mondja: „Hódolat Krsnának, a dicsőnek!”,
halála elérkeztekor az örök helyet éri el.
śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāraiḥ prāṇair yadi viyujyate |
dūrasthaḥ paśyati ca taṁ svar-gataṁ preta-nāyakaḥ ||41||
Ha (az embert) elhagyja az élet, (miközben) így szól: „Srí Krsna!”
a szellemek vezére (Jama) csupán a távolból figyeli, ahogy a mennybe megy.
śmaśāne yadi rathyāyāṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati |
mriyate yadi cet putra mām eva iti na saṁśayaḥ ||42||
Ha az égetőhelyen vagy a kocsiúton, ezt mormolja: „Krsna! Krsna!”,
és meghal, bizony hozzám jön, kétségtelen.
darśanāt mama bhaktānāṁ mṛtyum āpnoti yaḥ kvacit |
vinā mat-smaraṇāt putra muktim eti sa mānavaḥ ||43||
Aki hívemet látja, mikor valahol eléri a halál,
az az ember a rám emlékezés nélkül is eléri a megszabadulást, fiacskám!
pāpānalasya dīptasya bhayaṁ mā kuru putraka |
śrī-kṛṣṇa-nāma-meghotthaiḥ sicyate nīra-bindubhiḥ ||44||
Ne félj a bűnök tomboló tüzétől, kedves fiam,
a Srí Krsna nevének fellegéből áradó vízcseppek eloltják azt.
kali-kāla-bhujaṅgasya tīkṣṇa-daṁṣṭrasya kiṁ bhayam |
śrī-kṛṣṇa-nāma-dārūttha-vahni-dagdhaḥ sa naśyati ||45||
Miért féljünk a kali-kor kígyójának hegyes méregfogától?
Elpusztul az, Srí Krsna neve fájának tüze hamvasztja el.
pāpa-pāvaka-dagdhānāṁ karma-ceṣṭā-viyoginām |
bheṣajaṁ nāsti martyānāṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||46||
A bűn tüzében meggyötört, s passzivitásra késztetett
halandók számára nincs más ír, mint a Srí Krsnára való emlékezés.
prayāge vai yathā gaṅgā śuklatīrthe ca narmadā |
sarasvatī kurukṣetre tadvacchrī-kṛṣṇa-kīrtanam ||47||
Ahogy Prajágnál ott a Gangá, Suklatírthánál a Narmadá,
Kuruksétránál a Szaraszvatí, éppen olyan (szent zarándokhely) Srí Krsna dicsőítése is.
bhavāṁbhodhini-magnānāṁ mahā-pāpormi-pātinām |
na gatir mānavānāṁ ca śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||48||
A létóceánban elmerültek, a bűnök hatalmas hullámai közt elsüllyedt
emberek számára nincs más út, mint a Srí Krsnára való emlékezés.
mṛtyu-kāle'pi martyānāṁ pāpināṁ tad anicchatām |
gacchatāṁ nāsti pātheyaṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||49||
A bűnös halandók számára, kik akaratuk ellenére a halálba
menetelnek, nincs más útravaló, mint a Srí Krsnára való emlékezés.
tatra putra gayā kāśī puṣkaraṁ kurujāṅgalam |
pratyahaṁ mandire yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanam ||50||
Kedves fiacskám! Gajá, Kásí, Puskara, Kurudzsángala,
s minden nap a templomban, ahol így dicsőítenek: „Krsna! Krsna!”
jīvitaṁ janma-sāphalyaṁ sukhaṁ tasyaiva sārthakam |
satataṁ rasanā yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati ||51||
Csakis annak az (embernek) az élete gyümölcsöző, boldog és értelmes,
kinek nyelve mindig így magasztal: „Krsna! Krsna!”
sakṛd uccaritaṁ yena harir ity akṣara-dvayam |
baddha-parikaras tena mokṣāya gamanaṁ prati ||52||
Aki egyszer is kiejti ezt a két szótagot: „ha-ri”,
felövezte magát a megszabadulás felé vezető útra.
nāmno 'sya yāvatī śaktiḥ pāpa-nirdahane mama |
tāvat kartuṁ na śaknoti pātakaṁ pātakī janaḥ ||53||
Nevemben annyi bűn-felperzselő erő lakozik,
amennyit vétket egy gonosztevő sem képes elkövetni.
nāpaviddhaṁ bhavet tasya śarīraṁ naiva mānasam |
na pāpaṁ na ca vaiklavyaṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanāt ||54||
Nem lesz hitvány annak sem teste, sem elméje,
(nem érinti azt) sem bűn, sem zavarodottság, aki így magasztal: „Krsna! Krsna!”
śrī-kṛṣṇeti vacaḥ pathyaṁ na tyajed yaḥ kalau naraḥ |
pāpā-mayo vai na bhavet kalau tasyaiva mānase ||55||
„Srí Krsna!” – aki a kali-korban sem hagyja el ezen áldásos szavakat,
nem lesz bűn annak gondolataiban sohasem.
śrī-kṛṣṇeti prajalpantaṁ dakṣiṇāśā-patir naram |
śrutvā mārjayate pāpaṁ tasya janma-śatārjitam ||56||
„Srí Krsna!” – az ezt zengő embert hallván a déli égtáj ura (Jama)
eltörli őnéki több száz élet születésében szerzett bűneit is.
cāndrāyaṇa-śataiḥ pāpaṁ parākāṇāṁ sahasrakaiḥ |
yan nāpayāti tad yāti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||57||
A bűnök, amik Csándrájana (vezeklések) százaival, Paráka (vezeklések) ezreivel
sem tűnnek el, elenyésznek (teljesen) a „Krsna! Krsna!” magasztalás nyomán.
nānyābhir nāma-koṭībhis toṣo mama bhavet kvacit |
śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāre prītir evādhikādhikā ||58||
Más nevek milliónyival sosem leszek elégedett,
(ám) a „Srí Krsna!” zengés (hallatán) folyvást gyarapodó szeretetet érzek.
candra-sūryoparāgais tu koṭībhir yat phalaṁ smṛtam |
tat phalaṁ samav āpnoti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||59||
Milliónyi Nap- és Holdfogyakozáskor (végzett áldozat) gyümölcsével
azonos eredményt ér el (az ember) a „Krsna! Krsna” dicsőítéssel.
guru-dārābhigamanaṁ hema-steyādi pātakam |
śrī-kṛṣṇa-kīrtanād yāti gharma-taptaṁ himaṁ yathā ||60||
A tanító feleségének felkeresése, az arany-lopás, és más bűnök is
Srí Krsna dicsőítésével elolvadnak, akár a napfény sütötte hó.
yukto yadi mahā-pāpair agamyāgamanādibhiḥ |
mucyate cānta-kāle'pi sakṛcchrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||61||
A törvénytelen nemi kapcsolat és más nagy bűnökkel megkötött (ember is)
megszabadul, akár ha élete végén is, csak egyszer így magasztal: „Srí Krsna!”
aviśuddha-manā yas tu vināpy ācāra-vartanāt |
pretatvaṁ so'pi nāpnoti ante śrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||62||
Aki tisztátalan elméjű, (vagy) nélkülözi a helyes viselkedést,
belőle sem lesz szellem, ha (élete) végén így szól: „Srí Krsna!”
mukhe bhavatu mā jihvāsatī yātu rasātalam |
na sā cet kali-kāle yā śrī-kṛṣṇa-guṇa-vādinī ||63||
Ne legyen nyelv a szájban, menjen inkább a pokolba,
ha – a kali-korban – nem Srí Krsna jótulajdonságait sorolja!
sva-vaktre para-vaktre ca vandyā jihvā prayatnataḥ |
kurute yā kalau putra śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||64||
Buzgón imádjuk azt a nyelvet – akár önmagunk szájában, akár más szájában –,
mely a kali-korszakban Srí Krsna jótulajdonságait magasztalja.
pāpa-vallī mukhe tasya jihvā-rūpeṇa kīrtyate |
yā na vakti divā-rātrau śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||65||
Bűnök liánja az a nyelvként emlegetett dolog a szájban,
ami éjt nappallá téve nem magasztalja Srí Krsna jótulajdonságait!
patatāṁ śata-khaṇḍā tu sā jihvā roga-rūpiṇī |
śrī-kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇeti śrī kṛṣṇeti na jalpati ||66||
Betegségek formájában szakadjon százfelé az a nyelv,
ami nem zengi: „Srí Krsna! Krsna! vagy „Srí Krsna!”
śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ prātar utthāya yaḥ paṭhet |
tasyāhaṁ śreyasāṁ dātā bhavāmy eva na saṁśayaḥ ||67||
Aki hajnalban felkelve Srí Krsna nevének dicsőségét recitálja,
azt én magam részesítem áldásban, efelől semmi kétség!
śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ tri-sandhyaṁ hi paṭhet tu yaḥ |
sarvān kāmān avāpnoti sa mṛtaḥ paramāṁ gatim ||68||
S aki Srí Krsna nevének dicsőségét mindhárom napszakban recitálja,
az minden vágyát eléri, s halálakor a legfelsőbb helyzetet.
vinodenāpi daṁbhena mauḍhyāl lobhācchalād api |
yo māṁ bhajatyasau vatsa mad bhakto nāvasīdati ||37||
Még ha kedvtelésből, képmutatásból, tudatlanul, kapzsiságból vagy szélhámosságból
imád is engem, az én hívem az, s nem vész el, (tudd meg,) kedvesem.
ye vai paṭhanti kṛṣṇeti maraṇe paryupasthite |
yadi pāpayutāḥ putra na paśyanti yamaṁ kvacit ||38||
Akik a halál eljövetelekor azt zengik „Krsna!”,
még ha bűnösök is, nem pillantják meg soha Jamát, fiam.
pūrve vayasi pāpāni kṛtānyapi ca kṛtsnaśaḥ |
antakāle ca kṛṣṇeti smṛtvā mām ety asaṁśayam ||39||
Ha életének korábbi szakaszaiban számtalan bűnt követett is el,
ám a végső időkben így emlékszik „Krsna!”, engem ér el, kétségtelen.
A „végső időkben” (anta-kāle) a halál közeledtét jelenti.
namaḥ kṛṣṇāya mahate vivaśo'pi vaded yadi |
dhruvaṁ padam avāpnoti maraṇe paryupasthite ||40||
Még ha magatehetetlen (ember) is mondja: „Hódolat Krsnának, a dicsőnek!”,
halála elérkeztekor az örök helyet éri el.
śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāraiḥ prāṇair yadi viyujyate |
dūrasthaḥ paśyati ca taṁ svar-gataṁ preta-nāyakaḥ ||41||
Ha (az embert) elhagyja az élet, (miközben) így szól: „Srí Krsna!”
a szellemek vezére (Jama) csupán a távolból figyeli, ahogy a mennybe megy.
śmaśāne yadi rathyāyāṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati |
mriyate yadi cet putra mām eva iti na saṁśayaḥ ||42||
Ha az égetőhelyen vagy a kocsiúton, ezt mormolja: „Krsna! Krsna!”,
és meghal, bizony hozzám jön, kétségtelen.
darśanāt mama bhaktānāṁ mṛtyum āpnoti yaḥ kvacit |
vinā mat-smaraṇāt putra muktim eti sa mānavaḥ ||43||
Aki hívemet látja, mikor valahol eléri a halál,
az az ember a rám emlékezés nélkül is eléri a megszabadulást, fiacskám!
pāpānalasya dīptasya bhayaṁ mā kuru putraka |
śrī-kṛṣṇa-nāma-meghotthaiḥ sicyate nīra-bindubhiḥ ||44||
Ne félj a bűnök tomboló tüzétől, kedves fiam,
a Srí Krsna nevének fellegéből áradó vízcseppek eloltják azt.
kali-kāla-bhujaṅgasya tīkṣṇa-daṁṣṭrasya kiṁ bhayam |
śrī-kṛṣṇa-nāma-dārūttha-vahni-dagdhaḥ sa naśyati ||45||
Miért féljünk a kali-kor kígyójának hegyes méregfogától?
Elpusztul az, Srí Krsna neve fájának tüze hamvasztja el.
„Krsna neve fájának tüze”: az óind szemlélet a tüzet a fában rejtőző potenciálnak tekinti. Megalapozza ezt a képet, hogy az áldozati tűz meggyújtásának egyik módja az araṇi pálcák dörzsölése volt. A nyugati természettudományokon pallérozott ember a dörzsöléssel előállított hőtől lángra kapott fáról beszél, s hogy a fa a tűz tápláléka, ám a hagyomány a tüzet, a tűz lehetőségét látja a fában – ez metafora alapja. Példa e látásmódra a Bhágavata-purána alábbi verse is:
yadi tu sarva-bhūteṣu dāruṣv agnim iva sthitam |
praticakṣita māṁ loko jahyāt tarhy eva kaśmalam ||
Ám ha minden teremtményben, mint a fában lakozó tüzet
látnak majd engem az emberek, akkor hagyják el a bűnt. (Bhág. 3.9.32.)
A két, bűnt erdőtüzként leíró kép közé ékelődött egy, a tüzet áldásként láttató harmadik.
pāpa-pāvaka-dagdhānāṁ karma-ceṣṭā-viyoginām |
bheṣajaṁ nāsti martyānāṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||46||
A bűn tüzében meggyötört, s passzivitásra késztetett
halandók számára nincs más ír, mint a Srí Krsnára való emlékezés.
A bheṣa-ja gyógyír, mint a rettegés, a betegség ellenszere.
prayāge vai yathā gaṅgā śuklatīrthe ca narmadā |
sarasvatī kurukṣetre tadvacchrī-kṛṣṇa-kīrtanam ||47||
Ahogy Prajágnál ott a Gangá, Suklatírthánál a Narmadá,
Kuruksétránál a Szaraszvatí, éppen olyan (szent zarándokhely) Srí Krsna dicsőítése is.
bhavāṁbhodhini-magnānāṁ mahā-pāpormi-pātinām |
na gatir mānavānāṁ ca śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||48||
A létóceánban elmerültek, a bűnök hatalmas hullámai közt elsüllyedt
emberek számára nincs más út, mint a Srí Krsnára való emlékezés.
mṛtyu-kāle'pi martyānāṁ pāpināṁ tad anicchatām |
gacchatāṁ nāsti pātheyaṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||49||
A bűnös halandók számára, kik akaratuk ellenére a halálba
menetelnek, nincs más útravaló, mint a Srí Krsnára való emlékezés.
tatra putra gayā kāśī puṣkaraṁ kurujāṅgalam |
pratyahaṁ mandire yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanam ||50||
Kedves fiacskám! Gajá, Kásí, Puskara, Kurudzsángala,
s minden nap a templomban, ahol így dicsőítenek: „Krsna! Krsna!”
Miként a 47. versben, Krsna itt is a szent zarándokhelyek fölkereséséhez hasonlítja a náma-kírtanát.
Kurudzsángala - Kuruksétra másik neve (a jāṅgala jelentése: puszta)
jīvitaṁ janma-sāphalyaṁ sukhaṁ tasyaiva sārthakam |
satataṁ rasanā yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati ||51||
Csakis annak az (embernek) az élete gyümölcsöző, boldog és értelmes,
kinek nyelve mindig így magasztal: „Krsna! Krsna!”
sakṛd uccaritaṁ yena harir ity akṣara-dvayam |
baddha-parikaras tena mokṣāya gamanaṁ prati ||52||
Aki egyszer is kiejti ezt a két szótagot: „ha-ri”,
felövezte magát a megszabadulás felé vezető útra.
„Felövezte magát” (baddha-parikaraḥ - megkötött övű): felkészült az indulásra, vagy a tett végrehajtására.
nāmno 'sya yāvatī śaktiḥ pāpa-nirdahane mama |
tāvat kartuṁ na śaknoti pātakaṁ pātakī janaḥ ||53||
Nevemben annyi bűn-felperzselő erő lakozik,
amennyit vétket egy gonosztevő sem képes elkövetni.
Visvanáth Csakravartí a Bhág. 6.2.7. versének (Adzsámil története) kommentárjában a fentihez nagyon hasonló verset idéz: „Hari nevében annyi bűn-eltörlő erő van, amennyit vétket egy gonosztevő sem képes elkövetni. (nāmno hi yāvatī śaktiḥ pāpa-nirharaṇe hareḥ | tāvat kartuṁ na śaknoti pātakaṁ pātakī naraṇ ||) Az 52. verset szintén idézi, azt ugyanúgy.
nāpaviddhaṁ bhavet tasya śarīraṁ naiva mānasam |
na pāpaṁ na ca vaiklavyaṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanāt ||54||
Nem lesz hitvány annak sem teste, sem elméje,
(nem érinti azt) sem bűn, sem zavarodottság, aki így magasztal: „Krsna! Krsna!”
śrī-kṛṣṇeti vacaḥ pathyaṁ na tyajed yaḥ kalau naraḥ |
pāpā-mayo vai na bhavet kalau tasyaiva mānase ||55||
„Srí Krsna!” – aki a kali-korban sem hagyja el ezen áldásos szavakat,
nem lesz bűn annak gondolataiban sohasem.
śrī-kṛṣṇeti prajalpantaṁ dakṣiṇāśā-patir naram |
śrutvā mārjayate pāpaṁ tasya janma-śatārjitam ||56||
„Srí Krsna!” – az ezt zengő embert hallván a déli égtáj ura (Jama)
eltörli őnéki több száz élet születésében szerzett bűneit is.
cāndrāyaṇa-śataiḥ pāpaṁ parākāṇāṁ sahasrakaiḥ |
yan nāpayāti tad yāti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||57||
A bűnök, amik Csándrájana (vezeklések) százaival, Paráka (vezeklések) ezreivel
sem tűnnek el, elenyésznek (teljesen) a „Krsna! Krsna!” magasztalás nyomán.
A Csándrájana ('Hold járását követő') olyan engesztelő vezelés, melyben a fogadalmas teliholdkor tizenöt harapásnyi ételt eszik, majd a Hold fogytával mindennap eggyel kevesebbet, újholdkor teljes böjtöt tart, majd a Hold növekedésével ismét eggyel többet.
A Paráka ('rövid') vezeklés tizenkét nappal és éjjel való böjtöt jelent.
nānyābhir nāma-koṭībhis toṣo mama bhavet kvacit |
śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāre prītir evādhikādhikā ||58||
Más nevek milliónyival sosem leszek elégedett,
(ám) a „Srí Krsna!” zengés (hallatán) folyvást gyarapodó szeretetet érzek.
candra-sūryoparāgais tu koṭībhir yat phalaṁ smṛtam |
tat phalaṁ samav āpnoti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||59||
Milliónyi Nap- és Holdfogyakozáskor (végzett áldozat) gyümölcsével
azonos eredményt ér el (az ember) a „Krsna! Krsna” dicsőítéssel.
guru-dārābhigamanaṁ hema-steyādi pātakam |
śrī-kṛṣṇa-kīrtanād yāti gharma-taptaṁ himaṁ yathā ||60||
A tanító feleségének felkeresése, az arany-lopás, és más bűnök is
Srí Krsna dicsőítésével elolvadnak, akár a napfény sütötte hó.
yukto yadi mahā-pāpair agamyāgamanādibhiḥ |
mucyate cānta-kāle'pi sakṛcchrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||61||
A törvénytelen nemi kapcsolat és más nagy bűnökkel megkötött (ember is)
megszabadul, akár ha élete végén is, csak egyszer így magasztal: „Srí Krsna!”
aviśuddha-manā yas tu vināpy ācāra-vartanāt |
pretatvaṁ so'pi nāpnoti ante śrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||62||
Aki tisztátalan elméjű, (vagy) nélkülözi a helyes viselkedést,
belőle sem lesz szellem, ha (élete) végén így szól: „Srí Krsna!”
mukhe bhavatu mā jihvāsatī yātu rasātalam |
na sā cet kali-kāle yā śrī-kṛṣṇa-guṇa-vādinī ||63||
Ne legyen nyelv a szájban, menjen inkább a pokolba,
ha – a kali-korban – nem Srí Krsna jótulajdonságait sorolja!
sva-vaktre para-vaktre ca vandyā jihvā prayatnataḥ |
kurute yā kalau putra śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||64||
Buzgón imádjuk azt a nyelvet – akár önmagunk szájában, akár más szájában –,
mely a kali-korszakban Srí Krsna jótulajdonságait magasztalja.
pāpa-vallī mukhe tasya jihvā-rūpeṇa kīrtyate |
yā na vakti divā-rātrau śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||65||
Bűnök liánja az a nyelvként emlegetett dolog a szájban,
ami éjt nappallá téve nem magasztalja Srí Krsna jótulajdonságait!
patatāṁ śata-khaṇḍā tu sā jihvā roga-rūpiṇī |
śrī-kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇeti śrī kṛṣṇeti na jalpati ||66||
Betegségek formájában szakadjon százfelé az a nyelv,
ami nem zengi: „Srí Krsna! Krsna! vagy „Srí Krsna!”
śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ prātar utthāya yaḥ paṭhet |
tasyāhaṁ śreyasāṁ dātā bhavāmy eva na saṁśayaḥ ||67||
Aki hajnalban felkelve Srí Krsna nevének dicsőségét recitálja,
azt én magam részesítem áldásban, efelől semmi kétség!
śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ tri-sandhyaṁ hi paṭhet tu yaḥ |
sarvān kāmān avāpnoti sa mṛtaḥ paramāṁ gatim ||68||
S aki Srí Krsna nevének dicsőségét mindhárom napszakban recitálja,
az minden vágyát eléri, s halálakor a legfelsőbb helyzetet.
A sandhyā összeillesztést jelent, a tri-sandhyam a három napszak-csatlakozást jelenti – hajnal (éjszaka és nappal találkozása), dél (délelőtt és délután találkozása), alkonyat (nappal és este találkozása) –, amikor a bráhmanák fohászaikat zengik.
