a Szkanda-purána a Szent Névről (2.5.15. fejezet)

 

A Szkanda-puránában a Vaisnava-khanda Márgasírsa-máhátmja rész 15. fejezetéből idézzük a Szent Név jelentőségéről szóló verseket. Bár a szöveg nyelvezetében, stílusában a puránák világában is egyszerűnek számít, a témája miatt a sorozatba illő. Srí Krsna és Brahmá beszélgetésének részlete következik:

vinodenāpi daṁbhena mauḍhyāl lobhācchalād api |
yo māṁ bhajatyasau vatsa mad bhakto nāvasīdati ||37||

Még ha kedvtelésből, képmutatásból, tudatlanul, kapzsiságból vagy szélhámosságból
imád is engem, az én hívem az, s nem vész el, (tudd meg,) kedvesem.

ye vai paṭhanti kṛṣṇeti maraṇe paryupasthite |
yadi pāpayutāḥ putra na paśyanti yamaṁ kvacit ||38||

Akik a halál eljövetelekor azt zengik „Krsna!”,
még ha bűnösök is, nem pillantják meg soha Jamát, fiam.

pūrve vayasi pāpāni kṛtānyapi ca kṛtsnaśaḥ |
antakāle ca kṛṣṇeti smṛtvā mām ety asaṁśayam ||39||

Ha életének korábbi szakaszaiban számtalan bűnt követett is el,
ám a végső időkben így emlékszik „Krsna!”, engem ér el, kétségtelen.

A „végső időkben” (anta-kāle) a halál közeledtét jelenti.

namaḥ kṛṣṇāya mahate vivaśo'pi vaded yadi |
dhruvaṁ padam avāpnoti maraṇe paryupasthite ||40||

Még ha magatehetetlen (ember) is mondja: „Hódolat Krsnának, a dicsőnek!”,
halála elérkeztekor az örök helyet éri el.

śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāraiḥ prāṇair yadi viyujyate |
dūrasthaḥ paśyati ca taṁ svar-gataṁ preta-nāyakaḥ ||41||

Ha (az embert) elhagyja az élet, (miközben) így szól: „Srí Krsna!”
a szellemek vezére (Jama) csupán a távolból figyeli, ahogy a mennybe megy.

śmaśāne yadi rathyāyāṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati |
mriyate yadi cet putra mām eva iti na saṁśayaḥ ||42||

Ha az égetőhelyen vagy a kocsiúton, ezt mormolja: „Krsna! Krsna!”,
és meghal, bizony hozzám jön, kétségtelen.

darśanāt mama bhaktānāṁ mṛtyum āpnoti yaḥ kvacit |
vinā mat-smaraṇāt putra muktim eti sa mānavaḥ ||43||

Aki hívemet látja, mikor valahol eléri a halál,
az az ember a rám emlékezés nélkül is eléri a megszabadulást, fiacskám!

pāpānalasya dīptasya bhayaṁ mā kuru putraka |
śrī-kṛṣṇa-nāma-meghotthaiḥ sicyate nīra-bindubhiḥ ||44||

Ne félj a bűnök tomboló tüzétől, kedves fiam,
a Srí Krsna nevének fellegéből áradó vízcseppek eloltják azt.

kali-kāla-bhujaṅgasya tīkṣṇa-daṁṣṭrasya kiṁ bhayam |
śrī-kṛṣṇa-nāma-dārūttha-vahni-dagdhaḥ sa naśyati ||45||

Miért féljünk a kali-kor kígyójának hegyes méregfogától?
Elpusztul az, Srí Krsna neve fájának tüze hamvasztja el.

„Krsna neve fájának tüze”: az óind szemlélet a tüzet a fában rejtőző potenciálnak tekinti. Megalapozza ezt a képet, hogy az áldozati tűz meggyújtásának egyik módja az araṇi pálcák dörzsölése volt. A nyugati természettudományokon pallérozott ember a dörzsöléssel előállított hőtől lángra kapott fáról beszél, s hogy a fa a tűz tápláléka, ám a hagyomány a tüzet, a tűz lehetőségét látja a fában – ez metafora alapja. Példa e látásmódra a Bhágavata-purána alábbi verse is:
yadi tu sarva-bhūteṣu dāruṣv agnim iva sthitam |
praticakṣita māṁ loko jahyāt tarhy eva kaśmalam ||

Ám ha minden teremtményben, mint a fában lakozó tüzet
látnak majd engem az emberek, akkor hagyják el a bűnt. (Bhág. 3.9.32.)

A két, bűnt erdőtüzként leíró kép közé ékelődött egy, a tüzet áldásként láttató harmadik.

pāpa-pāvaka-dagdhānāṁ karma-ceṣṭā-viyoginām |
bheṣajaṁ nāsti martyānāṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||46||

A bűn tüzében meggyötört, s passzivitásra késztetett
halandók számára nincs más ír, mint a Srí Krsnára való emlékezés.

A bheṣa-ja gyógyír, mint a rettegés, a betegség ellenszere.

prayāge vai yathā gaṅgā śuklatīrthe ca narmadā |
sarasvatī kurukṣetre tadvacchrī-kṛṣṇa-kīrtanam ||47||

Ahogy Prajágnál ott a Gangá, Suklatírthánál a Narmadá,
Kuruksétránál a Szaraszvatí, éppen olyan (szent zarándokhely) Srí Krsna dicsőítése is.

bhavāṁbhodhini-magnānāṁ mahā-pāpormi-pātinām |
na gatir mānavānāṁ ca śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||48||

A létóceánban elmerültek, a bűnök hatalmas hullámai közt elsüllyedt
emberek számára nincs más út, mint a Srí Krsnára való emlékezés.

mṛtyu-kāle'pi martyānāṁ pāpināṁ tad anicchatām |
gacchatāṁ nāsti pātheyaṁ śrī-kṛṣṇa-smaraṇaṁ vinā ||49||

A bűnös halandók számára, kik akaratuk ellenére a halálba
menetelnek, nincs más útravaló, mint a Srí Krsnára való emlékezés.

tatra putra gayā kāśī puṣkaraṁ kurujāṅgalam |
pratyahaṁ mandire yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanam ||50||

Kedves fiacskám! Gajá, Kásí, Puskara, Kurudzsángala,
s minden nap a templomban, ahol így dicsőítenek: „Krsna! Krsna!”

Miként a 47. versben, Krsna itt is a szent zarándokhelyek fölkereséséhez hasonlítja a náma-kírtanát.
Kurudzsángala - Kuruksétra másik neve (a jāṅgala jelentése: puszta)

jīvitaṁ janma-sāphalyaṁ sukhaṁ tasyaiva sārthakam |
satataṁ rasanā yasya kṛṣṇa kṛṣṇeti jalpati ||51||

Csakis annak az (embernek) az élete gyümölcsöző, boldog és értelmes,
kinek nyelve mindig így magasztal: „Krsna! Krsna!”

sakṛd uccaritaṁ yena harir ity akṣara-dvayam |
baddha-parikaras tena mokṣāya gamanaṁ prati ||52||

Aki egyszer is kiejti ezt a két szótagot: „ha-ri”,
felövezte magát a megszabadulás felé vezető útra.

„Felövezte magát” (baddha-parikaraḥ - megkötött övű): felkészült az indulásra, vagy a tett végrehajtására.

nāmno 'sya yāvatī śaktiḥ pāpa-nirdahane mama |
tāvat kartuṁ na śaknoti pātakaṁ pātakī janaḥ ||53||

Nevemben annyi bűn-felperzselő erő lakozik,
amennyit vétket egy gonosztevő sem képes elkövetni.

Visvanáth Csakravartí a Bhág. 6.2.7. versének (Adzsámil története) kommentárjában a fentihez nagyon hasonló verset idéz: „Hari nevében annyi bűn-eltörlő erő van, amennyit vétket egy gonosztevő sem képes elkövetni. (nāmno hi yāvatī śaktiḥ pāpa-nirharaṇe hareḥ | tāvat kartuṁ na śaknoti pātakaṁ pātakī naraṇ ||) Az 52. verset szintén idézi, azt ugyanúgy.

nāpaviddhaṁ bhavet tasya śarīraṁ naiva mānasam |
na pāpaṁ na ca vaiklavyaṁ kṛṣṇa kṛṣṇeti kīrtanāt ||54||

Nem lesz hitvány annak sem teste, sem elméje,
(nem érinti azt) sem bűn, sem zavarodottság, aki így magasztal: „Krsna! Krsna!”

śrī-kṛṣṇeti vacaḥ pathyaṁ na tyajed yaḥ kalau naraḥ |
pāpā-mayo vai na bhavet kalau tasyaiva mānase ||55||

„Srí Krsna!” – aki a kali-korban sem hagyja el ezen áldásos szavakat,
nem lesz bűn annak gondolataiban sohasem.

śrī-kṛṣṇeti prajalpantaṁ dakṣiṇāśā-patir naram |
śrutvā mārjayate pāpaṁ tasya janma-śatārjitam ||56||

„Srí Krsna!” – az ezt zengő embert hallván a déli égtáj ura (Jama)
eltörli őnéki több száz élet születésében szerzett bűneit is.

cāndrāyaṇa-śataiḥ pāpaṁ parākāṇāṁ sahasrakaiḥ |
yan nāpayāti tad yāti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||57||

A bűnök, amik Csándrájana (vezeklések) százaival, Paráka (vezeklések) ezreivel
sem tűnnek el, elenyésznek (teljesen) a „Krsna! Krsna!” magasztalás nyomán.

A Csándrájana ('Hold járását követő') olyan engesztelő vezelés, melyben a fogadalmas teliholdkor tizenöt harapásnyi ételt eszik, majd a Hold fogytával mindennap eggyel kevesebbet, újholdkor teljes böjtöt tart, majd a Hold növekedésével ismét eggyel többet.
A Paráka ('rövid') vezeklés tizenkét nappal és éjjel való böjtöt jelent.

nānyābhir nāma-koṭībhis toṣo mama bhavet kvacit |
śrī-kṛṣṇeti kṛtoccāre prītir evādhikādhikā ||58||

Más nevek milliónyival sosem leszek elégedett,
(ám) a „Srí Krsna!” zengés (hallatán) folyvást gyarapodó szeretetet érzek.

candra-sūryoparāgais tu koṭībhir yat phalaṁ smṛtam |
tat phalaṁ samav āpnoti kṛṣṇa-kṛṣṇeti kīrtanāt ||59||

Milliónyi Nap- és Holdfogyakozáskor (végzett áldozat) gyümölcsével
azonos eredményt ér el (az ember) a „Krsna! Krsna” dicsőítéssel.

guru-dārābhigamanaṁ hema-steyādi pātakam |
śrī-kṛṣṇa-kīrtanād yāti gharma-taptaṁ himaṁ yathā ||60||

A tanító feleségének felkeresése, az arany-lopás, és más bűnök is
Srí Krsna dicsőítésével elolvadnak, akár a napfény sütötte hó.

yukto yadi mahā-pāpair agamyāgamanādibhiḥ |
mucyate cānta-kāle'pi sakṛcchrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||61||

A törvénytelen nemi kapcsolat és más nagy bűnökkel megkötött (ember is)
megszabadul, akár ha élete végén is, csak egyszer így magasztal: „Srí Krsna!”

aviśuddha-manā yas tu vināpy ācāra-vartanāt |
pretatvaṁ so'pi nāpnoti ante śrī-kṛṣṇa-kīrtanāt ||62||

Aki tisztátalan elméjű, (vagy) nélkülözi a helyes viselkedést,
belőle sem lesz szellem, ha (élete) végén így szól: „Srí Krsna!”

mukhe bhavatu mā jihvāsatī yātu rasātalam |
na sā cet kali-kāle yā śrī-kṛṣṇa-guṇa-vādinī ||63||

Ne legyen nyelv a szájban, menjen inkább a pokolba,
ha – a kali-korban – nem Srí Krsna jótulajdonságait sorolja!

sva-vaktre para-vaktre ca vandyā jihvā prayatnataḥ |
kurute yā kalau putra śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||64||

Buzgón imádjuk azt a nyelvet – akár önmagunk szájában, akár más szájában –,
mely a kali-korszakban Srí Krsna jótulajdonságait magasztalja.

pāpa-vallī mukhe tasya jihvā-rūpeṇa kīrtyate |
yā na vakti divā-rātrau śrī-kṛṣṇa-guṇa-kīrtanam ||65||

Bűnök liánja az a nyelvként emlegetett dolog a szájban,
ami éjt nappallá téve nem magasztalja Srí Krsna jótulajdonságait!

patatāṁ śata-khaṇḍā tu sā jihvā roga-rūpiṇī |
śrī-kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇeti śrī kṛṣṇeti na jalpati ||66||

Betegségek formájában szakadjon százfelé az a nyelv,
ami nem zengi: „Srí Krsna! Krsna! vagy „Srí Krsna!”

śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ prātar utthāya yaḥ paṭhet |
tasyāhaṁ śreyasāṁ dātā bhavāmy eva na saṁśayaḥ ||67||

Aki hajnalban felkelve Srí Krsna nevének dicsőségét recitálja,
azt én magam részesítem áldásban, efelől semmi kétség!

śrī-kṛṣṇa-nāma-māhātmyaṁ tri-sandhyaṁ hi paṭhet tu yaḥ |
sarvān kāmān avāpnoti sa mṛtaḥ paramāṁ gatim ||68||

S aki Srí Krsna nevének dicsőségét mindhárom napszakban recitálja,
az minden vágyát eléri, s halálakor a legfelsőbb helyzetet.

A sandhyā összeillesztést jelent, a tri-sandhyam a három napszak-csatlakozást jelenti – hajnal (éjszaka és nappal találkozása), dél (délelőtt és délután találkozása), alkonyat (nappal és este találkozása) –, amikor a bráhmanák fohászaikat zengik.

a Padma-purána a Szent Névről - mikor gyümölcsöző, s mikor nem

A Padma-purána Brahma-khandájában a Saunaka vezette bölcsek faggatják Szúta gószvámít. A 25. fejezetben a Saunaka a Szent Névről kérdez, Szúta gószvámí pedig felidéz egy Nárada, és mestere, Szanatkumára közti hajdanvolt beszélgetést. Ebbe a beszélgetésbe hallgatunk most bele kicsit mi is. Szanatkumára éppen arról beszél, hogy...

sarvāparādha-kṛd api mucyate hari-saṁśrayaḥ |
harer apy aparādhānyaḥ kuryād dvipada-pāṁsanaḥ || 12 ||

Még ha minden vétket is elkövet, akkor is megszabadul, aki Harihoz folyamodik.
S ha még Hari ellen is vétkezne a kétlábú lények e szégyene, ...

nāmāśrayaḥ kadācit syāt taraty eva sa nāmataḥ |
nāmno hi sarva-suhṛdo hy aparādhāt pataty adhaḥ || 13 ||

ha valamikor is a Szent Név oltalmát kereste, a Névnek köszönhetően megmenekül.
Mert a Név mindenki barátja, így az ellene vétkező elbukik.

„megmenekül": a tarati (szógyök: tṛ) jelentése átkel, túljut valamin.

śrī nārada uvāca |
ke te'parādhā viprendra nāmno bhagavataḥ kṛtāḥ |
vinighnanti nṛṇāṁ kṛtyaṁ prākṛtaṁ hy ānayanti ca || 14 ||

Srí Nárada szólt:
Bráhmanák vezére! Melyek a magasztos Név ellen elkövetett vétkek,
amik úrrá lesznek az embereken, s közönséges sorba taszítják őket?

„úrrá lesznek": a vinighnanti (gyöke: vinihan) jelentése megölik, elpusztítják, de meghódítják, legyőzik értelemben is használják az igét.

śrī sanatkumāra uvāca |
satāṁ nindā nāmnaḥ paramam aparādhaṁ vitanute
yataḥ khyātiṁ yātaṁ katham u sahate tad-vigarihām |
śivasya śrī viṣṇor ya iha guṇa-nāmādi-sakalaṁ
dhiyā bhinnaṁ paśyet sa khalu hari-nāmāhita-karaḥ || 15 ||

Srí Szanatkumára szólt:
(1) A legsúlyosabb sértés a szentek gyalázása.
Hogyan is bocsájtaná meg a magasztalt Úr az efféle vétket?
(2) A mindenkire áldást hozó Srí Visnu neve, alakja, tulajdonságai és kedvtelései isteniek,
[a Szent Név elleni] sértés volna ezeket tőle függetlennek tekinteni.

Más szövegváltozatban a harmadik páda elején śivasya śrī viṣṇor helyett śubhasya śrī viṣṇor áll, jelentéskülönbség nélkül. A śiva szó melléknévként áldásost jelent, s a szövegösszefüggés világossá teszi, hogy a versben nem Siva Mahádéváról van szó.
A korábbi anuṣṭubh strófák után e vers metruma śikhariṇī (koronás).
(a szöveg ezen része gyakran idézett, a Szent Név elleni sértések leírása.)

guroravajñā śruti-śāstra-nindanaṁ
tathārtha-vādo harināmni kalpanam |
nāmno balād yasya hi pāpa-buddhir
na vidyate tasya yamair hi śuddhiḥ || 16 ||

(3) A mester alábecsülése, (4) a kinyilatkoztatás és a szent hagyomány gyalázása,
(5) a szent név anyagi értelmezése, (6) Hari nevét a képzelet szüleményének tekinteni.
(7). Aki a szent név erejével táplálja tudatában a bűnt,
azt a vallási törvények sokasága sem tisztítja meg.

Más szövegváltozatban a vers harmadik páda elején nāmno balād yasya helyett nāmāparādhasya, 'a Név ellen vétkezőé' áll.

dharma-vrata-tyāga hutādi sarva-
śubhakriyā sāmyamapi pramādaḥ |
aśraddadhāne vimukhe'py aśṛṇvati
yaś copadeśaḥ śiva-nāmāparādhaḥ || 17 ||

(8) Erényesség, fogadalom, lemondás, áldozat s a többi
jámbor cselekedet közé sorolni (a Szent Nevet) tévedés.
(9) Sértő a hitetlen, ellenséges vagy figyelmetlen
hallgatóság tanítása az áldásos Szent Névre.

Más szövegváltozatban a harmadik páda: aśraddadhāno vimukho 'py aśṛṇvan, tartalmi különbség nélkül.

śrutvāpi nāma-māhātmyaṁ yaḥ prīti-rahito 'dhamaḥ |
ahaṁ mamādi paramo nāmni so'py aparādha-kṛt || 18 ||

(10) Akiben a Szent Név dicsősége hallatán sem támad fel az istenszeretet,
s a hitvány önző mentalitást fontosabbnak tartja a Szent Névnél, bizony vétkezik.

ahaṁ mamādi paramaḥ: szó szerint: 'az én és enyémmel kezdődő dolgokkal elfoglalt'

evaṁ nārada śaṅkareṇa kṛpayā mahyaṁ munīnāṁ paraṁ
proktaṁ nāma-sukhāvahaṁ bhagavato varjyaṁ sadā yatnataḥ |
ye jñātvāpi na varjayanti sahasā nāmno'parādhāndaśa
kruddhā mātaram apy abhojanaparāḥ khidyanti te bālavat || 19 ||

Ó, Nárada, Sankara (Siva) kegyesen így mondta el a bölcseknek és nekem a legfontosabbat,
a magasztos Úr örömet hozó nevét, (s e tant) mindig figyelmes alapossággal kell továbbadni.
Akik bár ismerik, mégsem kerülik el gondosan a tíz vétket,
(olyanok,) akár a dacos kisgyerek, aki az ételt visszautasítva gyötri édesanyját.

A varjya itt áthagyományozandót jelent. A szó gyöke a vṛj 7. ragozásban félretesz, továbbad jelentésű, míg a harmadik pádában ugyanez a gyök 10. ragozásban ragozva áll (varjayanti) elkerül, elhagy, tartózkodik valamitől jelentésben.

aparādha-vimukto hi nāmni japtaṁ sadā cara |
nāmnaiva tava devarṣe sarvaṁ setsyati nānyataḥ || 20 ||

Vétkektől mentesen zengd mindig a Szent Nevet!
Ó, isteni bölcs, csakis a Szent Névvel teljesedik be minden, s nem mással!

śrī nārada uvāca |
sanatkumāra priya-sāhasānāṁ
viveka-vairāgya-vivarjitānām |
deha-priyārthātma-parāyaṇānāṁ
muktāparādhāḥ prabhavanti naḥ katham || 21 ||

Srí Nárada szólt:
Szanatkumára, a saját örömünk kedvéért bármit megteszünk,
nem törődve a megkülönböztetőképességel és a (világgal szembeni) függetlenséggel,
és csupán a saját testünk elégedettségét tartjuk szem előtt –
miként szabadulhatunk meg vétkeinktől?

śrī sanatkumāra uvāca |
jāte nāmāparādhe tu pramāde tu kathaṁcana |
sadā saṅkīrtayan nāma tad ekaśaraṇo bhavet || 22 ||

Srí Szanatkumára szólt:
Ha (az ember) nemtörődöm módon valahogy (mégis) vétkezett a Szent Név ellen,
magasztalja mindig a Nevet, az lesz az egyetlen menedéke.

A szanszkrt szöveg finoman fogalmaz: miután valahogy (kathaṁcana) felmerült (jāte) a Szent Név elleni vétek (nāmāparādhe).

nāmāparādha-yuktānāṁ nāmāny eva haranty agham |
aviśrānti prayuktāni tāny evārthakarāṇi yat || 23 ||

A Nevet sértők bűnét csakis a Nevek veszik el!
Szüntelen zengve őket áldást záporoznak.

„áldást záporoznak": a vers artha-karāṇi szavának jelentése: hasznosak, előnyösek.

nāmaikaṁ yasya cihnaṁ smaraṇa-patha-gataṁ śrotra-mūlaṁ gataṁ vā
śuddhaṁ vā'śuddha-varṇaṁ vyavahita-rahitaṁ tārayaty eva satyam |
tac ced deha-draviṇa-janitā-lobha-pākhaṇḍa madhye
nikṣiptaṁ syān na phala-janakaṁ śīghram evātra vipra || 24 ||

Akit a Szent Név egyszer is megjelölt az emlékezés útján, vagy füle mélyére hatolt,
(legyen bár) a szótag tiszta vagy helytelen, elválasztva, vagy önmagában, azt bizony megszabítja valóban.
(Ám) ha a test, vagyon, népszerűség, kapzsiság vagy hitetlenség közepette
vetik oda, bizony nem hoz egyhamar gyümölcsöt, ó, bráhmana.

A verset a Hari-bhakti-vilász is idézi, abban a változatban az első pádában a cihnaṁ (megjelölt) helyett vāci (szavában) áll.
„Elválasztva" (vyavahita) szóval kapcsolatban Szanátan gószvámí megjegyzi: még ha a Szent Név szótagjai közé más szótag ékelődik is.
A Szent Név hatásosságát taglaló két páda az ünneplésre hívó sragdharā (virágfüzéres), míg az eredménytelenség körülményeit felsoroló két páda a lassúságot demostráló mandākrāntā (lassú léptű) versmértékű.

idaṁ rahasyaṁ paramaṁ purā nārada śaṅkarāt |
śrutaṁ sarvāśubha-haram aparādha-nivārakam || 25 ||

Ó, Nárada, e legnagyobb titkot, hajdan Sankarától (Sivától)
hallottam. Megsemmisít minden bajt, megoltalmaz a vétkektől, ...

vidur viṣṇv-abhidhānaṁ ye hy aparādha-parā narāḥ |
teṣām api bhaven muktiḥ paṭhanād eva nārada || 26 ||

hiszen akik ismerték Visnu nevét, ám bűnös életet éltek,
még azok is megszabadultak, csupán a (Név) kimondásával.

„Bűnös életet éltek" – aparādha-paraḥ szó szerint: a vétkekre törekvő, vétkekkel elfoglalt. A patḥanam (recitálás, megemlítés, tanulmányozás) szót fordítottam kimondásként.

nāmno māhātmyam akhilaṁ purāṇe parigīyate |
tataḥ purāṇam akhilaṁ śrotum arhasi mānada || 27 ||

A Név dicsőségét teljességel megéneklik a puránák,
ezért, ó Tiszteletet adó, kérlek, hallgasd a puránát!

a Padma-purána a Szent Névről

Az alábbi szövegrészlet a Padma-purána 3. (svarga-khaṇḍa) részének 50. fejezetéből való, melynek címe: a Visnu-bhakti magasztalása (viṣṇu-bhakti-praśaṁsanam).

A szentek Szúta gószvámít arról kérdezik, melyik a legjelentősebb zarándokhely, s milyen tett, milyen rítus a leggyümölcsözőbb e zarándokhelyen. Szúta gószvámí válaszában a Szent Nevet nevezi meg:

viṣṇu-nāma-paraṁ japtvā sarva-mantra-phalaṁ labhet |
viṣṇu-prasāda-tulasīm āghrāya dvija-sattamāḥ || 8 ||
pracaṇḍaṁ vikarālaṁ tad yamasyāsyaṁ na paśyati |
sakṛt praṇāmī kṛṣṇasya mātuḥ stanyaṁ piben nahi || 9 ||

(Az ember) Visnu legfőbb nevét zengve minden mantra eredményét eléri.
Visnu kegyét, a tulaszít megszagolva, ó bráhmanák kiválóságai,
Jama haragos és félelmetes orcáját nem látja (soha).
Csupán egyszer hódolatát ajánlotta Krsnának, anyatejet nem iszik (többé).

„anyatejet nem iszik (többé)", azaz nem születik meg újra az anyagvilágban.

Az alábbi szövegben többször felbukkanó kṛṣṇa-nāma, „Krsna-név" szóösszetételt „Szent Név" alakban fordítom. Ugyanis kṛṣṇa-nāma nem csupán birtokos szerkezet, több, mint Krsna megnevezése. Ahogy B.R. Srídhar Mahárádzs oly szépen megfogalmazza: „A hangok birodalmában Krsna a szent név gyanánt jelenik meg. A szent név fontossága nem a szótagok elrendezéséből fakad, hanem az isteni hang mélységes jelentéséből."

...
tīrthānāṁ ca paraṁ tīrthaṁ kṛṣṇa-nāma maharṣayaḥ || 17 ||

Ó, nagy bölcsek, a zarándokhelyek közül a legfelsőbb zarándokhely a Szent Név!

tīrthī-kurvanti jagatīṁ gṛhītaṁ kṛṣṇa-nāma yaiḥ |
tasmān muni-varāḥ puṇyaṁ nātaḥ parataraṁ viduḥ || 18 ||

A Szent Névbe kapaszkodók szent hellyé teszik a világot,
ezért a bölcsek legkiválóbbjai szerint nincs is ennél szentebb.

„Kapaszkodnak" - a gṛhīta megragadottat jelent, szó szerint: „akik által megragadott a Krsna-náma". A grah gyök jelentései: megragad, megkap, elfogad, megért, kiejt (szót, nevet).

viṣṇu-prasāda-nirmālyaṁ bhuktvā dhṛtvā ca mastake |
viṣṇur eva bhaven martyo yama-śoka-vināśanaḥ || 19 ||

Visnunak tett felajánlás maradékát elfogyasztva vagy a fején tartva
a halandók világában élő (maga is) visnuvá válik, s véget vet a Jama (okozta) bánatnak.

A viṣṇu a jámbor ember megjelölése is lehet, ezért a viṣṇur eva bhavet érthető úgy is, hogy Visnuvá válik, illetve hogy visnu, azaz jámbor, jó ember lesz belőle. A Jama okozta bánat a gyász.

arcanīyo namaskāryo harir eva na saṁśayaḥ |
ye mahāviṣṇum avyaktaṁ devaṁ vāpi maheśvaram || 20 ||

Egyedül Hari imádandó, és őt illeti a hódolat, efelől semmi kétség.
Akik Mahávisnut és a felfoghatatlan Istent, Mahésvarát...

Az avyakta megnyilvánulatlant, láthatatlant, felfoghatatlant jelent.

ekī-bhāvena paśyanti na teṣāṁ punar udbhavaḥ |
tasmād an-ādi-nidhanaṁ viṣṇum ātmānam avyayam || 21 ||

... azonosnak látják, azok nem születnek újra (e világban).
Ezért a kezdet és vég nélküli Visnut, a Lelket, a Múlhatatlant...

hariṁ caikaṁ prapaśyadhvaṁ pūjayadhvaṁ tathaiva hi |
ye samānaṁ prapaśyanti hariṁ vai devatāntaram || 22 ||

... és Harit, az Egyet lássátok és imádjátok!
(Ám) akik Harit más istenségekkel látják egyenlőnek,

te yānti narakān ghorāṁ nna tāṁstu gaṇayed dhīraḥ |
mūrkhaṁ vā paṇḍitaṁ vāpi brāhmaṇaṁ keśava-priyam || 23 ||

azok borzalmas pokolra jutnak, velük ne számoljon a józan.
Akinek Késava kedves, lehet bár nehézfejű, vagy tudós pandit bráhmana, ...

A gaṇayeddhīraḥ kétféleképpen is értelmezhető: gaṇayed dhīraḥ - (nem) veszi számba a józan, értelmes ember. Érthető így is: gaṇayed hīraḥ, a hīra jelenthet oroszlánt is, de Siva egyik neve is ez.

śvapākaṁ vā mocayati nārāyaṇaḥ svayaṁ prabhuḥ |
nārāyaṇāt paro nāsti pāparāśi-davānalaḥ || 24 ||

vagy éppen kutyaevő is, Nárájan, maga az Úr szabadítja meg.
Nárájannál nincs nagyobb, ő a bűnök sokaságának dzsungelét felperzselő erdőtűz.

kṛtvāpi pātakaṁ ghoraṁ kṛṣṇa-nāmnā vimucyate |
svayaṁ nārāyaṇo devaḥ sva-nāmni jagatāṁ guruḥ || 25 ||

Még ha szörnyű bűnöket követ is el, a Szent Név által megszabadul,
maga Nárájan, az Úr, a világok mestere saját nevében...

ātmano'bhyadhikāṁ śaktiṁ sthāpayām āsa suvratāḥ |
atra ye vivadante vai āyāsa laghu-darśanāt || 26 ||

.. önmagánál is nagyobb erőt emelt, ó erényes szentek!
Akik ezt vitatják, mondván, kevesebb erőfeszítést igényel...

Szúta gószvámí az őt kérdező bölcseket 'fogadalmaikat megtartóként' (su-vrata) szólítja meg, ezt fordítottam erényes szentként.

phalānāṁ gauravāc cāpi te yānti narakaṁ bahu |
tasmād dharau bhaktimān syād dharināma-parāyaṇaḥ || 27 ||

... becsesebb eredmény mellett, azok sokszor jutnak pokolra.
Ezért a Harihoz hű (hívő) adja magát a Szent Névnek!

pūjakaṁ pṛṣṭhato rakṣen nāminaṁ vakṣasi prabhuḥ |
hari-nāma-mahāvajraṁ pāpa-parvata-dāraṇe || 28 ||

Az Úr imádóját hátulról oltalmazza, a nevét zengőt pedig szemből.
A Szent Név hatalmas villáma a bűnök hegyeit szaggatja szét.

A pṛṣṭhatas jelenthet háta mögöttit, hátulrólt is, de – ahogy a magyarban – a háta mögött utalhat a titokban végzett cselekvésre is. A vers első fele ezért érthető úgy is, hogy az Úr imádóját titokban oltalmazza, míg a nevét zengőt nyíltan.

tasya pādau tu saphalau tadarthaṁ gati-śālinau |
tāv eva dhanyāv ākhyātau yau tu pūjākarau karau || 29 ||

Az ő érdekében eljáró lábak eredményesek,
Csupán az őt imádó karok nevezhetők áldottaknak.

uttamāṅgam uttamāṅgaṁ taddharau namram eva yat |
sā jihvā yā hariṁ stauti tan manas tat padānugam || 30 ||

A legkiválóbb testrész a fej, ami Hari előtt hajol meg,
az a nyelv, amely Harit magasztalja, az az elme, ami az ő nyomdokait követi.

A „legkiválóbb testrész" (uttama-aṅga) a fej szokásos megjelölése.

tāni lomāni cocyante yāni tannāmni cotthitam |
kurvanti tac ca netrāṁbu yad acyuta-prasaṅgataḥ || 31 ||

Azok a szőrszálak, amik gyönyörrel merednek égnek nevének (hallatán),
és azok a valódi könnyek, melyek Acsjuta iránti odaadás fakaszt.

aho lokā atitarāṁ daiva-doṣeṇa vañcitāḥ |
nāmoccāraṇa-mātreṇa muktidaṁ na bhajanti vai || 32 ||

Ó, jaj! az embereket túlságosan is rászedi a balsors –
hiszen csupán nevének kimondásáért üdvösséget ad, s mégsem imádják!

vañcitāste ca kaluṣāḥ strīṇāṁ saṅga-prasaṅgataḥ |
pratiṣṭhanti ca lomāni yeṣāṁ no kṛṣṇa-śabdane || 33 ||

És rászedettek a tévelygők, a nők társaságához vonzódók,
kiknek nem mered égnek minden szőrszáluk, a Krsna (nevet) kimondva.

te mūrkhā hy akṛtātmānaḥ putra-śokādi vihvalāḥ |
rudanti bahulālāpair na kṛṣṇākṣara-kīrtane || 34 ||

Ostobák ők, a tudatlanok, a fiak miatti bánattól gyötrődők,
siránkoznak, s nem Krsna (név) szótagjait dicsőítve zokognak.

A putra-śoka 'fiú-bánatot' jelent, az utód elvesztése feletti bánatot. A mondat igéje a rudanti - zokognak, szószátyáran ('terjedelmes beszéddel' – bahula-ālāpaiḥ) siránkoznak, s nem Krsna nevét zengve hullnak a könnyeik.

jihvāṁ labdhvāpi loke'smin kṛṣṇa-nāma japen nahi |
labdhvāpi mukti-sopānaṁ helayaiva cyavanti te || 35 ||

Még nyelve is lett e világban, mégsem zengi a Szent Nevet –
a megszabadulás lépcsőjét elérve léhán leesik.
jihvāṁ labdhvā api - még nyelvet is birtokolva

tasmād yatnena vai viṣṇuṁ karma-yogena mānavaḥ |
karma-yogārccito viṣṇuḥ prasīdaty eva nānyathā || 36 ||

Ezért az ember figyelmesen, karma-jógával (imádja) Visnut,
a karma-jógával, s nem mással magasztalt Visnu lesz kegyes.

A karma-yoga a világi és rituális jótetteket jelenti. A Szent Név zengése mellett praktikusan a helyes cselekvés fontosságára irányítja szövegünk az olvasó figyelmét.

tīrthād apy adhikaṁ tīrthaṁ viṣṇor bhajanam ucyate |
sarveṣāṁ khalu tīrthānāṁ snāna-pānāvagāhanaiḥ || 37 ||

Visnu imádatát a zarándokhelyeknél is szentebbnek mondják –
bíz az összes zarándokhely vizében való megmerítkezéssel, kortyolással és belevetődéssel...

A tīrtha szó gyöke a tṛ - átkel, a tīrtha gázlót, átkelőhelyet jelent fizikai, és lelki értelemben is. Átkelőhely a folyón, illetve az anyagvilágból a lelki világba való átkelés helye – a szent zarándokhely.

yat phalaṁ labhate martyas tat phalaṁ kṛṣṇa-sevanāt |
yajante karma-yogena dhanyā eva narā harim || 38 ||

... elért eredményt éri el a halandó Krsna szolgálatával.
Az áldottak karma-jógával tisztelik Harit,

tasmād bhajadhvaṁ munayaḥ kṛṣṇaṁ parama-maṅgalam || 39 ||

ezért, ó bölcsek, imádjátok Krsnát, a legáldásosabbat!

Az elragadtatás liánja

śrī anurāga-vallī

Az emelkedett hangú költeményben szereplő számokat olykor nem szó szerint fordítottam, hiszen nem pontos számosságot, inkább egyre fokozódó sokaságot, s ezzel a költő amúgy is hevült lelkiállapotának emelkedését fejezik ki. A teljesség és a precizitás kedvéért álljanak itt a nagy szanszkrt számok is: śatam – száz, sahasram – ezer, ayutam – tízezer, lakṣam – százezer, prayutam – millió, koṭi – tízmillió, arbuda – százmillió, vṛndam – milliárd.

dehārbudāni bhagavan yugapat prayaccha
vaktrārbudāni ca punaḥ pratideham eva |
jihvārbudāni kṛpayā prativaktram eva
nṛtyantu teṣu tava nātha guṇārbudāni ||1||

Uram kérlek, adj nékem milliónyi testet,
minden egyes testhez pedig milliónyi szájat!
Kérlek, minden szájhoz adj milliónyi nyelvet is,
hadd táncolhasson rajtuk erényeid mérhetetlen sokasága!

kim ātmanā yatra na deha-koṭyo
dehena kiṁyatra na vaktra-koṭyaḥ |
vaktreṇa kiṁ yatra na koṭi-jihvāḥ
kiṁ jihvayā yatra na nāma-koṭyaḥ ||2||

Ugyan mit ér az a lélek, aminek nincs milliónyi teste?
Mire a test, ha nincs milliónyi szája?
Minek a száj, ha nincs benne milliónyi nyelv,
s mit ér a nyelv, ha nem (zengi) a Szent Nevek millióit?!

ātmāstu nityaṁ śata-deha-vartī
dehas tu nāthāstu sahasra-vaktraḥ |
vaktraṁ sadā rājatu lakṣa-jihvaṁ
gṛhṇātu jihvā tava nāma-koṭim ||3||

Lelkem legyen örökkön száz testben lakozó,
és, ó Uram, e testeknek legyen ezernyi szája!
A szájak uraljanak százezernyi nyelvet,
s minden nyelv zengje neveid milliárdjait!

yadā yadā mādhava yatra yatra
gāyanti ye ye tava nāma-līlāḥ |
tatraiva karṇāyuta-dhāryamāṇās
tās te sudhā nityam ahaṁ dhayāmi ||4||

Ó, Mádhava, bárhol, bármikor,
bárki zengi neved vagy kedvteléseid,
én tízezer füllel jelenek meg ott,
hogy mindig e nektárt kortyolhassam!

karṇāyutasyaiva bhavantu lakṣa-
koṭyo rasa-jñā bhagavaṁs tadaiva |
yenaiva līlāḥ śṛṇavāni nityaṁ
tenaiva gāyāni tataḥ sukhaṁ me ||5||

Hadd legyen ezernyi fülem,
és milliárdnyi nyelvem, ó, Uram!
Hadd halljak velük szakadatlan a kedvteléseidről,
s zengjem őket. Ez az én boldogságom!

A nyelv kifejezésére a szanszkrt nyelvben több szó is használatos. A jihvā a lángnyelv, a tűz nyelvéhez való hasonlóságra utal, a rasajña pedig az ízek ismerője.

karṇāyutasyekṣaṇa-koṭir asyā
hṛt-koṭir asyā rasanārbudaṁ stāt |
śrutvaiva dṛṣṭvā tava rūpa-sindhum
āliṅgya mādhuryam aho dhayāni ||6||

Fülek ezreit, szemek millióit,
szívek tízmillióit és nyelvek milliárdjait akarom!
Szépséges alakod tengerét látva, hallva
és magamhoz ölelve iszom édességed!

netrārbudasyaiva bhavantu karṇa-
nāsā-rasajñā-hṛdayārbudaṁ vā |
saundarya-sausvarya-sugandha-pūra-
mādhurya-saṁśleṣa-rasānubhūtyai ||7||

Szemek milliárdjait akarom! Igen, legyen
milliárdnyi fülem, orrom, nyelvem és szívem,
hogy szépséged, hangod, illatod,
tiszta édességed, ölelésed boldogságos ízét érezhessem!

Az érzékek (szemek, fülek, stb.) és a hozzájuk kapcsolódó érzéktárgyak kapcsolata nem szorul magyarázatra. A hṛdaya szó szívet is jelent, de mellkast is – az ölelés érzékét. Boldogságos íz: a rasa jelentése nedv, íz, szeretet, érzelem, ugyanakkor boldogság is.

tvat-pārśva-gatyai pada-koṭir astu
sevāṁ vidhātuṁ mama hasta-koṭiḥ |
tāṁ śikṣituṁ stād api buddhi-koṭir
etān varān me bhagavan prayaccha ||8||

Legyen milliónyi lábam, hogy melletted lehessek,
milliónyi kezem, hogy szolgálatodra legyek,
és milliónyi értelmem, tanítani azokat.
E kegyeket add meg nékem, ó, Uram!

Melletted lehessek: a mellette járó (pārśva-ga, vagy pārśva-cara) a kísérő, szolgáló, aki mindig ura mellett megy, hogy szolgálatára lehessen.
A versmértékek: az első strófa vasantatilakā (a tavasz ékessége), a többi upajāti.

Visvanáth Csakravartí költeményének egyik előképe a Bhágavata-purána 4.20.24. verse. A Prthu király áldozatával elégedett Úr megjelenik az áldozati arénában, és így szól hozzá: áldozatok bemutatása, vezeklés, vagy a jóga gyakorlása nem elegendő ahhoz hogy, az emberek eljussanak hozzám, ám a te nagyszerű tulajdonságaiddal nagyon elégedett vagyok, kérj hát tőlem egy kegyet, legyen az bármi! A király így felelt:

na kāmaye nātha tad apy ahaṁ kvacin
na yatra yuṣmac-caraṇāmbujāsavaḥ |
mahattamāntar-hṛdayān mukha-cyuto
vidhatsva karṇāyutam eṣa me varaḥ ||

Ó, Uram! Nem vágyom semmi olyanra,
amiben nem (lelem) lótuszlábad nektárját!
A legnagyszerűbb (híveid) szívéből áradó, és ajkain felfakadó
(nektár hallására) adj nékem tízezed fület! Ez az én kívánságom.

A költemény másik előképe Rúpa gószvámí műve, a Vidagdha-mádhava egyik verse:

tuṇḍe tāṇḍavinī ratiṁ vitanute tuṇḍāvalī-labdhaye
karṇa-kroḍa-kaḍambinī ghaṭayate karṇārbudebhyaḥ spṛhām |
cetaḥ-prāṅgaṇa-saṅginī vijayate sarvendriyāṇāṁ kṛtiṁ
no jāne janitā kiyadbhir amṛtaiḥ kṛṣṇeti varṇa-dvayī ||

Az ajkak közt táncolva szájak sokaságának vágyát kelti,
a fülben kinyílva pedig százmilliónyi fül megszerzésére ösztönöz.
A szív udvarán lakozva minden érzék működésén győzedelmeskedik –
vajon mennyi nektárt rejt még Krsna nevének két szótagja?

kiálts így: „Krsna! Krsna!”

Néhány vers a Padjávalíból, a szent nevet magasztaló fejezetből:

svargārthīyā vyavasitir asau dīnayaty eva lokān
mokṣāpekṣā janayati janaṁ kevalaṁ kleśa-bhājam |
yogābhyāsaḥ parama-virasas tādṛśaiḥ kiṁ prayāsaiḥ
sarvaṁ tyaktvā mama tu rasanā kṛṣṇa kṛṣṇeti rautu ||27||

szerző: ismeretlen, versmérték: mandākrāntā

A törekvés, hogy a mennyekbe jussunk csak kiábrándulttá teszi az egész emberiséget,
a megszabadulás reménye is csupán gyötrelmet hoz,
a jóga gyakorlása pedig felettébb száraz, íztelen. Mi értelme hát az efféle erőfeszítéseknek?
Hagyd el mindet, ó nyelv, s kiálts így: „Krsna! Krsna!”

sadā sarvatrāste nanu vimalam ādyaṁ tava padaṁ
tathāpy ekaṁ stokaṁ na hi bhava-taroḥ pātram abhinat |
kṣaṇaṁ jihvāgrasthaṁ tava tu bhagavan nāma nikhilaṁ
sa-mūlaṁ saṁsāraṁ kasati katarāt sevyam anayoḥ ||28||

szerző: Śrīdhara Svāmī, versmérték: śikhariṇī

Makulátlan, lelki ragyogásod mindig, mindenütt jelen van, nemde?
Mégis, egyetlen parányi levelet sem szakított le a lét fájáról!
Óh, Uram! A nyelvünk hegyén lakozó neved
gyökerestül dönti ki a szanszára fáját! Melyiküket szolgáljuk hát?!

Nyelv hegyén lakozó: a jihvā-agra-stham más olvasatban és kis különbséggel jihvā-grastam: a nyelvet megragadó, azaz a nyelvet megragadva a szent név ledönti a szanszára fáját.

ākṛṣṭiḥ kṛta-cetasāṁ sumanasām uccāṭanaṁ cāṁhasām
ācaṇḍālam amūka-loka-sulabho vaśyaś ca mukti-śriyaḥ |
no dikṣāṁ na ca sat-kriyāṁ na ca puraścaryāṁ manāg īkṣate
mantro 'yaṁ rasanā-spṛg eva phalati śrī-kṛṣṇa-nāmātmakaḥ ||29||

szerző: Lakṣmīdhara, versmérték: śārdūlavikrīḍita

A tiszta gondolkodású bölcseket vonzza, a bűnöket gyökerestül kiirtja,
s még a csandála is könnyedén elérheti, ha nem néma. A bőkezű, kincses üdvösség is utána epekedik,
hiszen cseppet sem függ avatástól, rítustól, vagy a helyes szokásokat követő élettől.
E Krsna-nám mantra csupán a nyelvet érintve is meghozza gyümölcseit.

A caṭ igei gyök jelentése eltörik, letörik, ám az ud igekötővel társítva azt jelenti: gyökerestől kiirt valamit. A szent név mantrája nem csupán jóvátétel, hanem a bűn okát is felszámolja. A caṇḍāla szó szerint züllött gonosztevőt jelent (a szó gyöke caṇ – bántalmaz, meggyilkol), ám átvitt értelemben a minden alantas életű, dharmát nem követő. Ám még a számukra is nyitva áll az út, a szent név zengése – talán csak a némák nem tudják Krsna nevét hangosan énekelni, bár gondolataikban ők is zenghetik.
A kincses üdvösség is utána epekedik: a vaśyaḥ jelentése vágyandó, vagy legyőzendő, irányítandó. Sríla Prabhupád a szót teljhatalmú irányítóként, a vers e részét pedig így értelmezi: „Krsna szent neve az, ami a felszabadulás kincse fölött uralkodik.”
Cseppet sem függ avatástól, rítustól, vagy a helyes szokások szerinti élettől: A jelölttől a beavatás előtt is megkövetelik a szabályozó elvek, a helyes viselkedés szerinti életet – ez a puraścarya. Majd a megfelelő időben a megfelelő rítust (sat-kriyā) követve beavatást (dikṣā) kap. Ám a szent név zengése mindezektől is teljesen független.
A sat-kriyā általában véve erényes, jámbor tetteket is jelent, így a harmadik páda értelmezhető úgy is, hogy a szent név zengése független a beavatástól, az erényes tettektől, és a már beavatás előtt is gyakorlandó szabályoktól.
Felmerülhet a kérdés e vers kapcsán is: ha a szent név zengése önmagában elegendő, akkor vajon szükség van-e más lelki tevékenységre? Dzsíva gószvámí a Bhakti-szandharbában (284. tétel) ebben a formában veti fel a kérdést: vajon szükséges-e a múrti-imádat, ha a bhakta a szent név zengését gyakorolja? S rögtön választ is ad: a kezdő bhakta elméje zaklatott, korábbi rossz szokásainak rabja. A további lelki gyakorlatok, mint a templomi imádat segít az összpontosításban, a rossz életmód, a kedvezőtlen mentalitás leküzdésében. S e gondolat nem csupán a múrti-imádatra, hanem a puraścaryára, a rítusokra, vagy más lelki gyakorlatokra is igaz.

viceyāni vicāryāṇi
vicintyāni punaḥ punaḥ |
kṛpaṇasya dhanānīva
tvan-nāmāni bhavantu naḥ ||30||

szerző: Bhavānanda, versmérték: anuṣṭubh

Gyűjtsük és számláljuk,
gondoljunk rá újra meg újra –
mint fösvénynek a vagyon,
hadd legyenek olyanok nékünk a neveid!

Csaitanja Maháprabhu: Siksástakam

Csaitanja Maháprabhu nem írt könyveket, bár követőit, a gószvámíkat arra buzdította, hogy könyvekben foglalják össze tanítását – így szavai e könyvek közvetítésével juthatnak el hozzánk. Csupán egy költemény fűződik közvetlenül a nevéhez… s ez a tanítását összegző nyolc strófa. Ezt jelenti a vers címe is (śiksāstakam), mely a śikṣā (tanítás) és az aṣṭaka (nyolcas, nyolc részből álló) szavak összetétele. A hindu tradícióban kedveltek a tant összegző rövid versek, melyek hagyományosan egy, négy vagy nyolc strófából állnak (néha többől, mint Rúpa gószvámí Upadésámrtája) – Csaitanja Maháprabhu költeménye ezek sorába illeszkedik. A költemény központi gondolata a Szent Név zengése. A vers első írásos formája Rúpa gószvámí Padjávalí című antológiájában lelhető fel, Krsnadász Kavirádzs gószvámí pedig Maháprabhu életét és tanítását bemutató műve, a Csaitanja-csaritámrta koronájaként, a utolsó fejezetben értelmezi a költeményt.
Gondoljuk át, értelmezzük a szanszkrt szöveget! – a költemény jelentősége miatt a Csaitanja-követő vaisnavák számára elgondolkodtató elmerülni a szavak jelentésében is.

1. győzedelmeskedik a Srí Krsna-szankírtan!

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam |
ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam ||1||

Az első strófa Srí Krsna magasztalása, a Szent Név zengésének nagyszerűsége. A kīrtana magasztalást, dicsőítést jelent, a sam (együtt, teljesen, tökéletesen) előtaggal együtt közös, tökéletes, teljes magasztalást. A strófa csupán egyetlen mondat. Állítmánya egyszerű kijelentés: győzedelmeskedik (vijayate) a legfelsőbb, a legvégső (param), Srí Krsna együttes magasztalása (śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam). Krsna neve előtt a śrī szócskára gondolhatunk megtisztelő szócskaként… ám e szó Laksmí neve is, aki az Isten melletti Istennő, a śakti, az isteni energia megtestesítője – s így a śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam nem csupán Krsna, hanem az Isten és kísérőjének, energiájának, az Istennőnek együttes magasztalása, miként a Haré Krsna mahámantrában is.
A strófa többi része pedig a szankírtan jelzője… hét áldása, melyek lépésről lépésre közelebb visznek a tökéletességhez.
E magasztalás 1. a szív (cetas) tükrét (-darpaṇa) megtisztító (-mārjanam). A régi időkben a tükör fémlap volt, amit finoman polírozni kellett, hogy felülete makulátlanul sima, s így torzításmentesen tükröződő legyen. Hogy valódi önvalónk megpillanthassuk, ilyen rendszeres és finom polírozásra van szükség… a szív tükrének folttalanítására. A magyar nyelv szív szava az érzelmek székhelyére utal, ám a szanszkrt cetas ennél komplexebb – az érzékelőképesség, gondolkodás, tudatosság és az érzelmek – a cit – működésének központja. A szív megtisztítása így bensőnk lényegi részének megtisztítása.
2. A (világi) lét (bhava) nagy (mahā) erdőtüzét (dāva-agni) kioltó (nirvāpanam) – az anyagi világhoz fűző vágyak akár az erdőtűz, felemésztenek mindent, elemésztik az ember életét, ám Isten magasztalása lecsillapítja, kioltja e sóvárgást.
3. Az áldás (śreyas) alkonyi lótuszának (-kairava) holdsugár-adományozója (-candrikā-vitaranam). A kép az áldás lótuszvirágát festi az olvasó elé. E lótuszvirág holdkeltekor nyílik, a hold fénye ébreszti fel… a Hold pedig a nektár szülőhelye, a kedvesség és szeretetreméltóság kiárasztója – a szív lótuszának virága pedig a Szent Név balzsamos és finom érintésétől bontakozik ki. E szavaknak azonban van egy rejtett jelentése is. Candrikā (azaz holdsugár) Rádhá egyik neve, míg a kairava nem csupán az alkonyi lótuszt, hanem szélhámost is jelent… Rádhá mellett ki másra utalhatna, mint Krsnára. A śreyas (áldás, jószerencse) szó melléknévként jobbat, kedvezőbbet, szebbet is jelent – azaz szebb a szélhámos Krsna, ha Rádhá árasztja rá fényét.
4. Tudás (vidyā) úrnőt (-vadhū) éltető (-jīvanam). A tudás nem pusztán ismeretek és elméletek könyvtára. Értelme, hogy alkalmazott bölcsességé váljon – a száraz ismereteket ez tölti meg éltető erővel.
A verset Rádhá-Krsna szerelmének hangulatában értő mesterek a vadhū szóra mutatnak rá, ami menyasszonyt, vagy hitvest jelent. Ezt figyelembe véve az előző – alkonyi lótuszt festő kép – a istenszeretet általános kibontakozására, míg a tudás úrnőt éltető Szent Név a mádhurja-rasza, a szerelem hangulatában való teljes önátadásra utal.
5. Gyönyör-óceánt (ānanda-ambudhi) duzzasztó (-vardhanam). A felidézett kép a kimeríthetetlen öröm óceánja, s éppen dagály idején. A dagály és óceán továbbra is a Holdra emlékezteti az olvasót, hiszen a Hold járása az apály-dagály jelenség oka – a Szent Név zengésének nektár-forrás Holdja duzzasztja az óceánt.
6. Minden lépést (prati-padam) teljes nektárral (pūrṇa-amṛta) ízleltető (-āsvādanam) – azaz a lelki élet minden apró mozzanatát a kezdettől a beteljesülésig (pratipad más jelentése kezdet) a halhatatlanság nektárjával ízesít, dinamikusan változatosan, soha el nem múló új és új ízeket kínálva.
A padam szó „láb” jelentésében értve a mondatot Krsna lábához érkezésről szól – e menedék a hűsítő nektár ízeivel örvendezteti meg az őt elérőt.
7. Az egész lelket (sarva-ātma) megfürdető (-snapanam). Végül a lélek belemerül a szeretet gyönyöróceánjába. A sarva szó jelenthet minden egyest, de teljest, egészet is. Ezért értelmezhető e szókapcsolat úgy is, hogy a lélek teljes egészében belemerül a gyönyöróceánba, de úgy is, hogy mindenki, minden egyes lélek megtisztul, aki bármely módon is kapcsolatba kerül vele.
A fentiek alapján a vers fordítása:

A szív tükrét megtisztító, a világi lét mindent felemésztő erdőtüzét kioltó,
az áldás alkonyi lótuszát holdsugárral nyitogató, tudás-úrnőt éltető,
gyönyör-óceánt duzzasztó, minden lépést a nektár teljességével ízesítő,
minden lelket megfürdető – ekképp győzedelmeskedik a legfelsőbb, a Srí Krsna-szankírtan.

Megjegyzések:
A vers egy más szövegváltozatban is ismert, pūrṇāmṛtāsvādanam helyett premāmṛtāsvādanam –„teljes nektárral ízleltető” helyett a rajongó szeretet (prema) nektárjával ízleltető.

2. ám mégsem becsülöm kellőképp…

nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis
tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ |
etādṛśī tava kṛpā bhagavan mamāpi
durdaivam īdṛśam ihājani nānurāgaḥ ||2||

A szanszkrt szöveg nyelvtani szerkezetével magyarul nehezen tudunk mit kezdeni: a neveké (nāmnām) tétetett (az akāri nyelvtanilag a kṛ – tesz – ige elbeszélő múlt passzív alakja) sokféleképp (bahudhā)… azaz neveid sokfélék. S e sokféle nevekben (tatra – ott) minden saját energiád (sarva-nija-śaktiḥ) beléfoglalt (arpitā), ráadásul az emlékezésben (smaraṇe) az idő (kālaḥ) sem jelent korlátot (a niyamitaḥ befejezett melléknévi igenév: korlátozott, kötött, szabályozott jelentéssel). A védamantrák elmondása adott rendben történik: a megfelelő személy az alkalmas időben meghatározott módon zengheti őket… az eredeti hangot felidézve. A Szent Név zengését – bár az minden isteni erővel felruházott – nem kötik ilyen előírások, mert a természete invitálás, odahangolódás.
Ilyen (etādṛśī) a te kegyed (tava kṛpā), ó Uram! (bhagavan!) S bizony (api) az én (mama) balszerencsém (dur-daivam) is ilyen (īdṛśam): nem született (na ajani) iránta (iha) ragaszkodás (anurāgaḥ) bennem!

Neveid sokféleképp valók, minden erőd
beléjük foglaltad, s korlátja sincs a rájuk való emlékezésnek.
Ily végtelen a kegyed, ó Uram, s ilyen az én
balsorsom is: nem ébred bennem ragaszkodás irántuk!

3. alázattal, tisztelettel zengd mindig a Szent Nevet!

tṛṇād api su-nīcena taror api sahiṣṇunā |
amāninā mānadena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ ||3||

A szanszkrt költemények időmértékes verselésűek. A versek ritmusa gyakran állandó… ám a változó ritmusú versekben a versmérték az érzelmi hullámzás jele lehet. E költemény első strófájának versmértéke a fenséges śārdūlavikrīḍita (éppúgy, mint a Bhágavata-purána első verséé), a fennkölt magasztaló himnuszok versmértéke. A második strófa versmértéke a szárnyaló vasantatilakā (mint a Bhágavata-purána rásza-lílá fejezeteinek versei s számos fohász), míg a harmadiké a rövid és szikár anuṣṭubh, más néven śloka, a megrendültség, elesettség, bánat kifejezője. A hagyomány szerint Válmíki egy párjavesztett madár kesergését hallgatva alkotta meg e versmértéket, a śloka alaphangulata ezért a bánat (śoka) – legalábbis egyes változó ritmusú költeményekben.
A Siksástakában is erről van szó: mily csodálatos a Szent Név zengése – állapítjuk meg az első strófában –, ám ez csupán elméleti ismeret, hiszen a másodikban szembesülünk vele: bár valóban minden ott van benne, oly szerencsétlen vagyok, hogy nem ébred bennem vonzalom iránta. A felismerés – itt állok, teljesen esélytelenül, kisemmizve, nincstelenül – szétzúzza a hamis egot. A jelentéktelenség érzete pedig megnyitja az utat az alázatossághoz… és az ember kétségbeesetten megkapaszkodik… a Szent Névben.
Sokkal alacsonyabban (su-nīcena) – azaz alázatosabban – még (api) fűszálnál (tṛṇāt) is, béketűrőbben (sahiṣṇunā) még (api) a fánál (taroḥ) is. A māna jelentése tisztelet, megbecsülés, büszkeség. A mānin a megbecsült, vagy büszke, öntelt ember… az a-mānin pedig ennek ellentéte. A strófában a cselekvés módjára utalva – büszkeség nélkül (amāninā), ám tiszteletet adva (mānadena, mert māna-dā – tisztelet adása) dicsőítendő (kīrtanīyaḥ) mindig (sadā) Hari (hariḥ).

Alázatosabban, mint a fűszál, a fánál is türelmesebben
szerényen, ám a tiszteletet megadva dicsőítsd mindig Harit.

Megjegyzések:
A Padjávalíban ez a változat olvasható, míg a Csaitanja-csaritámrtában taror api helyett taror iva áll: akár a fáé. Egyes szövegváltozatokban a sahiṣṇunā helyett titikṣunā áll, a titikṣu jelentése szintén türelmes, béketűrő, így ez a jelentésmódosulást nem okoz.

4. fohász a távolból

na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye |
mama janmani janmanīśvare
bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi ||4||

Ez, és a rákövetkező két strófa viyoginī versmértékű. A viyoginī aszimmetrikus versmérték, a páratlan sorok egy szótaggal rövidebbek – a negyedik szótag hiányzik, ettől eltekintve a páros és páratlan sorok hasonlóak. A forma a kínzó hiányt jelzi, a versmérték neve is erre utal: viyoginī, a párjától elszakított nő.
A Szent Nevet zengő lélekben felébred az Istenszeretet, s ekképp fohászkodik: Ó, mindenség ura! (jagad-īśa!) nem kívánok (kāmaye – a tagadószavak a tárgyak előtt állnak) sem vagyont (na dhanam), sem embert (na janam) – azaz követőket –, sem szép nőt (sundarīm) vagy (vā) költészetet (kavitām).
A kavi szó jelenthet nagytudású bölcset, és költőt is… hiszen a tudás teljessége, amikor azt megfelelő szavakkal, költőien megformálva, az értelemet és a szívet egyaránt megérintve adják át. A -tā képző magyar megfelelője a -ság, -ség… így a kavitā a költőiség, költészet a tudós bölcs komoly és gyönyörű szavait jelenti. A négyes felsorolást fontolgatva az olvasóban felötlik az emberi élet négy célja, az erény, a gyarapodás, az érzékek élvezete és az üdvösség – s ennek rendre megfeleltethetők a felsorolás elemei (a vagyon a dharma szerinti életből eredő gazdagság, a követők a biztonságot nyújtó környezet, a szép nő az érzéki vágyak, míg a költészet az üdvösség jelképe). Bhaktivinód Thákur a sundarī (szépséges) szót a kavitā jelzőjeként értelmezi, így a felsorolás három elemű lesz: vagyon, követő és szépséges költészet. A kavitā bölcsessége hamar kivívja mások megbecsülését – így ennek elutasítása értelmezhető a megbecsülés elutasításaként is.
A fohász így folytatódik: a vágyam, hogy születésről születésre (janmani janmani) legyen (bhavatāt) enyém (mama) az Isten iránti (īśvare), az irántad (tvayi) való indokolatlan (ahaitukī) szeretet (bhaktiḥ)!
Az állítmány (bhavatāt) védai hangulatot kölcsönöz a szövegnek, hiszen a -tāt toldalék használata a védai nyelvben megszokott. A fohász a távoli Istent szólítja meg: mindenség ura (jagad-īśa) szól a megszólítás, és a távoli Úr, Isten iránti szeretetről szól.

Sem vagyont, sem követőket, sem szép nőt,
de megbecsülést sem kívánok, ó Mindenség Ura!
Vágyam csupán születésről születésre
az irántad való indokolatlan szeretet.

5. hadd legyek egy porszem lábaidnál!

ayi nanda-tanuja kiṅkaraṁ
patitaṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau |
kṛpayā tava pāda-paṅkaja-
sthita-dhūlī-sadṛśaṁ vicintaya ||5||

A következő strófa közelebb lép. Eddig a fenséges, távoli Istenhez szólt, most a személyes kapcsolódás reményét fogalmazza meg. Ezért más a megszólítás: Nanda kisfia (nanda-tanuja)! Nem a mindenséget átható Visnu, vagy a teremtményeknek menedéket adó fenséges Nárájan, hanem a pásztortanya vezérének kicsiny fiacskája, az erdőben rejtőzködő Isten felé fordul. Az ayi a gyöngéd kérlelés, finom győzködés szava. Óh, Nanda kisfia, engem (mām), e rettentő (viṣame) lét-óceánba (bhava-ambudhau) esett (patitam) szolgádat (kiṅkaram) kérlek (kṛpayā), tekintsd (vicintaya) lótuszlábadnál (tava – tiéd, pāda – láb, paṅkaja – lótusz) elhelyezett (sthita) porszemhez (-dhūlī) hasonlatosnak (-sadṛśam). E fohász óvatos, finom kérlelés: elegendő, ha csupán megfontolod… hiszen ha te szeretnéd, az bizonnyal úgy lesz.

Óh, Nanda kisfia! e szolgád
a rettentő létóceán közepébe zuhant,
kérlek, tekints rá
a lótuszlábadra tapadt porszemként!

6. sóvárgás

nayanaṁ galad-aśru-dhārayā
vadanaṁ gadgada-ruddhayā girā |
pulakair nicitaṁ vapuḥ kadā
tava nāma-grahaṇe bhaviṣyati ||6||

Krsna lótuszlábának közelsége örvényként ragadja el a Szent Nevet zengőt. Már nem a szavai szólnak, a szeme beszél: a szem (nayanam) ömlő könnyek patakjával (galad-aśru-dhārayā), a száj (vadanam) dadogó, akadályozott (gadgada-ruddhayā) beszéddel (girā), a test (vapuḥ) lúdbőrzéssel (pulakaiḥ) takart (nicitam). Mikor (kadā) lesz (bhaviṣyati), azaz mikor következik ez be a te neved (tava nāma) megragadásakor (grahaṇe)? A grah gyök jelentése megfog, megszerez, a grahaṇa így megragadás, megszerzés, de megértést, felfogást, a vonzalom felébredését is jelentheti. Sokszor mondjuk a mantrát… de mikor zengjük a Szent Nevet? Mikor száll alá Námaprabhu a fülünkbe, szívünkbe, hogy aztán a nyelvünkön táncoljon?

Szemem könnyeim árjával,
szám elcsuklón dadogó szavakkal,
testem beleborzongással – mikor
zengem majd így neved?

7. a távollét hiánya

yugāyitaṁ nimeṣeṇa cakṣuṣā prāvṛṣāyitam |
śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ govinda-viraheṇa me ||7||

A rajongó szeretet, a prema iránti vágyakozás tudatosítja a hiányt. Így a hetedik strófa ismét a bánat hangján szól, śloka versmértékben.
A magyar nyelvben is használjuk a főnévből képzett igét: olyan, bár mégsem az… király – királykodik, bohóc – bohóckodik. Hasonló szóképzés a szanszkrtban is használatos… hasonló, ám szembetűnően mégsem az, vagy valamilyenné válik értelemben. E strófa három ilyen igét, pontosabban ilyen igéből képzett befejezett melléknévi igenevet sorol (yugāyitam, prāvṛṣāyitam, śūnyāyitam): a biztos támpont hiányát, az elveszettséget sugallva. Semmi sem az, aminek látszik. A befejezettség pedig a megváltoztathatatlanság, így a reménytelenség érzetét is kelti. A teljes bizonytalanság oka pedig a Góvindától való távollét. A viraha jelentései: elválás, hiány, távollét, nélkülözés. Milyen a Góvindától való távollétem (govinda-viraheṇa me) érzése? Minden értelmét veszítette, kiüresedett (śūnyāyitam) az egész világ (jagat sarvam). Hogyan? Világkorszakká lett (yugāyitam) pillanattal (nimeṣeṇa). A yuga világkorszakot jelent, de jelenthet tizenkét esztendőt is, s ez a jelentésárnyalat Csaitanja életének utolsó tizenkét esztendejére tett utalás, mikor teljes visszavonultságban, Rádhá érzéseivel kutatta Krsnát. Hogyan? „Monszunoskodott” (prāvṛṣāyitam) szemmel (cakṣuṣā), mikor nem csupán patakként, de felhőszakadásként ömlenek a könnyek. Az előző vers örömkönnyekről szól, e könnyek azonban forrók és keserűek.

A pillanat örökkévalóságnak tűnik, a szemem monszunfelhővé vált,
üressé lett az egész világ, úgy hiányolom Góvindát.

8. szemem fénye

āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu mām
adarśanān marma-hatāṁ karotu vā |
yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo
mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ ||8||

Az utolsó strófa a teljes meghódolásé. Krsna a szemem fénye, azt tesz velem, amit csak akar. Akár (vā) átkarolva (āśliṣya) akár eltaposva, szétzúzva (pinaṣṭu) engem (mām), a lábaihoz vonzódót (pāda-ratām) akár összetöri szívem (szó szerint: szív-összetörést tegyen – marma-hatām karotu) azáltal, hogy nem láthatom (adarśanāt) – cselekedjék (vidadhātu) bárhogyan (yathā tathā) az a csalfa (lampaṭaḥ), csakis ő (eva saḥ) az én életem ura (mat prāṇa-nāthaḥ), nem más (na aparaḥ). E szavak Rádhiká szavai, a „lábaihoz vonzódó” (pāda-ratām) és az „összetört szívű” (marma-hatām) kifejezések nőnemű ragozása nem hagy kétséget.
Átkarolsz, eltaposol, vagy közömbösen átnézel rajtam – legyen bárhogy is, te vagy a szemem fénye!

Átölel, vagy eltipor engem, ahogy lábaihoz borulok,
vagy nem láthatom, s ezzel töri össze szívem,
történjék bárhogy! Tegyen bármit is ez a csalfa,
csak ő az én szemem fénye, senki más!


A Siksástakam iránt érdeklődőknek további tanulmányozásra ajánlom az alábbi kommentárokat:
- Bhaktisziddánta Szaraszvatí Prabhupád,és Szvámí Bhakti Kamala Tírtha kommentárjai itt s slókamálán
- Bhaktivinód Thákur kommentárja, a Szammódaja-bhásja (bhaktipedia.org)
- A Bhakti Raksak Srídhar tanításaiból összeállított Az arany avatár című kötet második fele is a Siksástakam ihletett kommentárja

Rúpa gószvámí: Srí Srí Rádhá-Mádhava nyolc páros-neve

śrī-śrī-rādhā-mādhavayor nāma-yugalāṣṭakam

Rúpa gószvámí verse az isteni pár néhány nevét veszi számba – minden strófával egyre beljebb lépve. Rádhá-Dámódar, Rádhá-Mádhava a fenséges isteni pár nevei. E nevek többféleképpen is értelmezhetők, s a rákövetkező strófák fényében ezek tűnnek a távolabbi megközelítésnek – Dámódar az Úr, kinek köldöke tavában nyíló lótuszvirág a mindenség otthona , Mádhava pedig a szerencseistennő férje, kit hallgatással, meditációval és jógával lehet megközelíteni . A második strófa nyilvánvalóan a kisgyermekek baráti hangulatát idézi, míg a harmadik a szerelmes kedvteléseket.

rādhā-mādhavayor etad vakṣye nāma-yugāṣṭakam |
rādhā-dāmodarau pūrvaṁ rādhikā-mādhavau tataḥ ||1||

Rádhá-Mádhava nyolc páros nevét zengem most el,
Elsőként (1) Rádhá-Dámódar, majd (2) Rádhá-Mádhava,

vṛṣabhānu-kumārī ca tathā gopendra-nandanaḥ |
govindasya priya-sakhī gāndharvā-bāndhavas tathā ||2||

(3) Vrsabhánu leánykája és a pásztorok vezérének kisfia,
(4) Góvinda kedves barátnője és Gándharvá barátja.

nikuñja-nāgarau goṣṭha-kiśora-jana-śekharau |
vṛndāvanādhipau kṛṣṇa-vallabhā-rādhikā-priyau ||3||

(5) A liget csalafinta hősei, (6) Vradzsa ifjúságának koronái,
(7) Vrndávan uralkodópárja, (8) Krsna szíve választottja, Rádhiká kedvese.

nikuñja-nāgarau: A nāgara szó szerint városit jelent, és – kontextustól függően – minden mást is, amit a városiaknak tulajdonítanak: előzékenységet vagy éppen kicsapongó romlottságot, és főleg gyors felfogóképességet, éleseszűséget, csalafintaságot. Nāgara: ez szokásosan a gópíkat elcsábító Krsna jelzője, ám Rádhá nem egyszerű fejőslányka, évődő furfangban maga mögé utasítja Krsnát.

a Szent Név dicsősége

Néhány vers a Padjávalíból, a Náma-máhátmjam című fejezetből.
A fejezet Laksmídhara Szvámí versével kezdődik, ízelítő a Náma-kaumudíból (A szent név holdsugaras balzsama).

caturṇāṁ vedānām hṛdayam idam ākṛṣya hariṇā
caturbhir yad varṇaiḥ sphuṭam aghaṭi nārāyaṇa-padam |
tad etad gāyanto vayam aniśam ātmānam adhunā
punīmo jānīmo na hari-paritoṣāya kim api ||17||

Tisztán látszik: a négy véda szívét vonta ki Hari, így illesztette össze a Nárájana szót.
Szüntelen ezt énekelve azonnal megtisztulunk, és nem is ismerünk mást, mi elégedetté tenné Harit.

yoga-śruty-upapatti-nirjana-vana-dhyānādhva-sambhāvita-
svārājyaṁ pratipadya nirbhayam amī muktā bhavantu dvijāḥ |
asmākaṁ tu kadamba-kuñja-kuhara-pronmīlad-indīvara-
śreṇī-śyāmala-dhāma-nāma juṣatāṁ janmāstu lakṣāvadhi ||18||

A jóga, a szentírás megvitatása, s a magányos, erdei meditáció félelemnélküli, a mennyek királyságába vezető útját járják csak a felszabadult, kétszerszületett bráhmanák!
Mi csupán a kadamba-liget mélyén nyíló kék lótuszok sötétlő ragyogását (idéző Krsna) nevével foglalatoskodunk, s hadd legyen miénk a százezernyi születés!

A svārājya a mennyek (svar) királyságát jelenti, ám a svar szó másik jelentéséhez igazodva vonatkozhat a személytelen üdvösségre, az önragyogó (svar) Brahmannal való azonosulásra. A kadamba fa virágai sárgák, ezért a kadamba-liget mélyén nyíló kék lótuszok a sárgaruhás, kéklőn ragyogó Krsnát idézik

kalyāṇānāṁ nidhānaṁ kali-mala-mathanaṁ pāvanaṁ pāvanānāṁ
pātheyaṁ yan mumukṣoḥ sapadi para-pada-prāptaye procyamānam |
viśrāma-sthānam ekaṁ kavi-vara-vacasāṁ jīvanaṁ saj-janānāṁ
bījaṁ dharma-drumasya prabhavatu bhavatāṁ bhūtaye kṛṣṇa-nāma ||19||

A boldogság kincsesháza, Kali szennyének eltörlője, a tisztítók tisztítója,
a megszabadulást keresők szent tápláléka, a legfelsőbb hajlék azonnali elérését hirdető,
a béke csarnoka, a költők s filozófusok végső, legszentebb szava, a szentek éltetője,
a dharma fájának magja – hozzon áldást rátok Krsna-nám!

A „legfelsőbb hajlék” újra meg újra visszatérő fordulat, a Rg-véda versét idézi: tad-viṣṇo paramaṁ padam.

vepante duritāni moha-mahimā sammoham ālambate
sātaṅkaṁ nakha-rañjanīṁ kalayati śrī-citraguptaḥ kṛtī |
sānandaṁ madhu-parka-sambhṛti-vidhau vedhāḥ karoty udyamaṁ
vaktuṁ nāmni taveśvarābhilaṣite brūmaḥ kim anyat param ||20||

A bűnök megremegnek, a hatalmas illúzió eszméletét veszti a rettegéstől,
Csitragupta elégedetten a körmeit vágja,
Brahmá pedig boldogan készíti a mézes keveréket, ha valaki
egy csöppnyi erőfeszítést tesz neved zengésében – ó, Uram, mi mást mondhatnánk?

A vers első pádája finom szójáték: az illúzió a józan ész elvesztése (moha), ám most az illúzió veszti eszméletét (sammoha). Csitragupta Jama szolgája, az erényes és a bűnös tettek feljegyzője. Általában sok munkája akad, de most nyugodtan hátradőlhet, a szent név zengése túl van az evilági tetteken. A Teremtő (vedhāḥ) is nyomban sürgés-forgásba kezd, madhuparkát, a kedves vendég fogadásához illő felajánlást készít – amint valaki belefog a szent név zengésébe. A madhuparka összetevői: joghurt, ghí, víz, méz, tej.

Bhaktivinód Thákur Mahámantra kommentárja

Óh, Hari! Most, hogy elraboltad szívemet, kérlek szabadíts meg a világi kötelékektől!
Óh, Krsna! Kérlek ragadd el minden gondolatomat, vond magadhoz szívem!
Óh, Hari! Hadd ragadja el gondolatom páratlan kedvességed!
Óh, Krsna! Tisztítsd meg gondolataimat az odaadás tudományával, mire egy bhaktád tanít!
Óh, Krsna! Hadd legyek méltó isteni neved, alakod, vonásaid s kedvteléseid megismerésére!
Óh, Krsna! Szilárdítsd meg hitemet, kérlek!
Óh, Hari! Esedezem, tégy alkalmassá a szolgálatodra!
Óh Hari! Hadd legyek méltó isteni neved, alakod, vonásaid s kedvteléseid megismerésére!

Óh, Hari! Vezess engem, kérlek, hadd szolgáljalak, ahogy néked tetszik!
Óh, Ráma! Hadd halljak meghitt játékaidról legkedvesebb bhaktáid társaságában!
Óh, Hará (Rádhá)! Kérlek, tárd föl számomra szerető Krsnáddal titkos kedvteléseidet!
Óh, Ráma! Kérlek, tárd föl számomra imádott Rádhikáddal titkos kedvteléseidet!
Óh, Ráma! Segíts mindig emlékeznem isteni nevedre, alakodra, vonásaidra s játékaidra!
Óh, Ráma! Fogadj szolgáddá, míg isteni nevedre, alakodra, vonásaidra s tetteidre emlékezem!
Óh, Hari! Ha már elfogadtál szolgálódnak, használj engem kedved szerint!
Óh, Hari! Hadd szolgáljam mindenemmel isteni örömödet! Ez alázatos imám szent lábaidnál!

Srí Krsna-náma dicsőítése nyolc versben

Rūpa Gosvāmī: Śrī-Kṛṣṇa-ṇāmāṣṭakam
 
nikhila-śruti-mauli-ratna-mālā-
dyuti-nīrājita-pāda-paṅkajānta |
ayi mukta-kulair-upāsyamānaṁ
paritas-tvāṁ hari-nāma saṁśrayāmi ||1||

Óh, Harinám, minden kinyilatkoztatás koronaékszereinek tündöklő füzére imádatra méltó lótuszvirág lábad ujja csupán!
A felszabadult lelkek sokaságával egyetemben egyedül nálad keresek oltalmat, néked szentelődöm.

Az upāsya kifejezés az upa-as igei gyökből ered, melynek jelentése „mellette van”, azaz mellette foglal helyet a tisztelet és alázat jeleként. A felszabadult lelkek Námaprabhu lábaihoz telepednek, így imádják őt. A śrayāṁi ige hozzáfordulást, néki szentelődést jelent, a sam- igekötő pedig teljessé teszi ezt az odafordulást. Dyuti-nīrājita: lámpás felajánlásával imádják a tündöklőt: fényt ajánlanak a fény forrásának, miként a Gangeszt a saját vizével, a Harinámot zengésével imádják.

jaya nāmadheya muni-vṛnda-geya he
jana-rañjanāya param-akṣarākṛte |
tvam-anādarād-api manāg-udīritaṁ
nikhilogra-tāpa-paṭalīṁ vilumpasi ||2||

Dicsőség néked Szent Név, kit számtalan bölcs dalol! Óh, emberiség megörvendeztetője, testetöltött Legfelsőbb Hang!
Még annak is elveszed rettentő kínját, ki kellő megbecsülés híján éppen csak kiejti e Nevet.

A dheya szó jelentése „adott”, így a nāmadheyam kifejezés jelentheti névadóünnepet, vagy magát a nevet is. Paramakṣara (legfelsőbb szótag) – így említik az ÓM mantrát is. A nikhila (teljes) és a paṭali (sokaság) szavak miatt megszámlálhatatlan mennyiségű rettentő szenvedést hárít el a legteljesebb mértékben a Szent Név akár figyelmetlen zengése is.

yad-ābhāso’py-udyan kavalita-bhava-dhvānta-vibhavo-
dṛśaṁ tattvāndhānām-api diśati bhakti-praṇayinīm |
janas-tasyodāttaṁ jagati bhagavan-nāma-taraṇe
kṛtī te nirvaktuṁ ka iha mahimānaṁ prabhavati ||3||

Már halovány tükröződésed csillanása is kioltja a világi lét sötétségének hatalmát, s az igazságra vakok szemét az odaadás úrnőjére nyitja.
Magasztos Név, óh, ragyogó Nap, vajon ki az a jámbor e világban, aki alkalmas volna mindenek felett álló dicsőséged feltárni?

Az ābhāsaḥ hasonlóságot fejez ki, halovány visszatükröződést.
A vibhavaḥ (hatalom, a szövegben a világi lét sötétségének hatalma) jelenthet üdvözülést is, így mélyebb értelemben a lét sötétségének hatalma a (személytelen) üdvözülésre is vonatkozhat.
Hajnalban még nem kelt fel a nap, ám már a halovány derengés is eloszlatta az éj sötétjét. (Ezzel kapcsolatban lásd még: a kelő nap sugarai)
A praṇayinī (úrnő) szó szeretett, kedvelt hölgyet jelent.

yad-brahma-sākṣāt-kṛti-niṣṭhayāpi
vināśam-āyāti vinā na bhogaiḥ |
apaiti nāma sphuraṇena tat-te
prārabdha-karmeti virauti vedaḥ ||4||

A Brahman felismerésén alapuló (meditáció) bár kizárja a (világi) élvezeteket, nem végez (azok gyökerével),
ám a Szent Név megjelenése nyomán tetteink visszahatásai is messzire távoznak – szól a Véda.

A sphuraṇa (megjelenés) szó további jelentései: remegés, reszketés; kitörés, keletkezés; emlékezetbe villanás.

aghadamana-yaśodānandanau nandasūno
kamalanayana-gopīcandra-vṛndāvanendrāḥ |
praṇatakaruṇa-kṛṣṇāv-ity-aneka-svarūpe
tvayi mama ratir-uccair-vardhatāṁ nāmadheya ||5||

Óh, Agha legyőzője, Jasódá öröme, Nanda fia, Lótuszszemű, Gópík holdja, Vrndávan ura,
ki oly könyörületes vagy meghódolt híveid iránt, Krsna – hadd növekedjék e számtalan formád iránti ragaszkodásom, óh, Szent Név!

vācyaṁ vācakam-ity-udeti bhavato nāma svarūpa-dvayaṁ
pūrvasmāt param-eva hanta karuṇaṁ tatrāpi jānīmahe |
yas-tasmin vihitāparādha-nivahaḥ prāṇī samantād bhaved-
āsyenedam-upāsya so’pi hi sadānandāmbudhau majjati ||6||

Óh, Szent Név! Te vagy az, akiről a szavak szólnak (vácsjam), s maguk a szavak is (vácsakam). Mily örömteli, hogy az elsőnél könyörületesebb a második! Hiszen tudjuk,
az élőlény most ajkaival imádva őt, e Szent Nevet, az örök boldogság óceánjában mártózik meg, míg korábban iránta számtalan bűnt követett el.

A Padma-purána versét idézve gyakran említik: „mert a név és a megnevezett nem különböznek egymástól” (abhinnatvān nāma-nāminoḥ). Ám Rúpa gószvámí mégis rámutat egy apró, mondhatnánk titkos különbségre: a Szent Név könyörületesebb isteni forma, könyörületesebb Krsnánál – a Szent Név vétek nélküli zengése feloldoz a korábban elkövetett hibák, bűnök terhe alól.

sūditāśrita-janārti-rāśaye
ramya-cid-ghana-sukha-svarūpiṇe |
nāma gokula-mahotsavāya te
kṛṣṇa-pūrṇa-vapuṣe namo namaḥ ||7||

Óh, Szent Név! Újra és újra hódolatom néked, ki elpusztítod az oltalmat kereső tengernyi gyötrelmét. Te vagy a gyönyör-tudat legmélyebb boldogságának formája, Gókula nagy örömünnepe, Krsna teljes formája.

A rūpin jelentése: valamilyennek tűnő, valamihez hasonló; megtestesült, testet öltött, inkarnálódott vagy szép.

nārada-vīṇojjīvana sudhormi-niryāsa-mādhurī-pūra |
tvaṁ kṛṣṇa-nāma kāmaṁ sphura me rasane rasena sadā ||8||

Óh, Nárada vínájának életre keltője, nektár-hullámok eszenciájának édes áradása,
Krsna-náma! Kérlek, vágyaid szerint lelki ízekkel telve mindig jelenj meg nyelvemen!

Bhaktivinód Thákur egy dalfüzérrel idézte fel Rúpa gószvámí költeményét, a nārada muni, bājāy bīṇā kezdetű dal e strófát bontja ki.

a bölcsek köve

nāma cintāmaṇiḥ kṛṣṇaś-caitanya-rasa-vigrahaḥ |
pūrnaḥ śuddho nitya-mukto’bhinnatvān nāma-nāminoḥ ||

A Szent Név a bölcsek köve. Krsna maga, a testet öltött lelki íz.
Teljes, makulátlan, s örökkön mentes a világi léttől, mert a név és a megnevezett nem különböznek egymástól.

A csintámani olyan mesés drágakő, mely gazdája minden kívánságát teljesíti. A vers ehhez az ékkőhöz hasonlítja a Szent Nevet – minden áldást megad az őt zengőnek. Az alkimisták szerint a bölcsek köve bármely anyagot arannyá változtat, míg a Szent Név az őt zengő rozsdás vas-szívét változtatja olvadt arannyá. A bölcsek köve örök fiatalságot ad a tulajdonosának, a Szent Név imádata – mellékhatásként – a lelki létezés felismerésével is megáld, így a lélek öröklétére ébreszt rá.
A folytatásban ez áll: „A Szent Név … Krsna” (nāma … kṛṣṇaḥ). A megfogalmazás fontos: nem tulajdonos és tulajdon, Krsna és az ő neve, hanem a Szent Név maga Krsna, azaz Krsna a hangok világában a Szent Névként van jelen. A csaitanja szó gyöke a csit (érzékel, felfog, tud, ismer) ige, így a csaitanja jelenthet lelket, mint a tudatost, az érzékelőt, illetve általában tudatosságot. A rasza lehet íz, hangulat, de lényeg, esszencia is, így a csaitanja-rasza vonatkozhat lelki ízekre, vagy lélek (vagy a tudatosság) leglényegére, vagy a tudatosságra és az ízekre együtt. Első megközelítésben tehát a Szent Név a tudatosság leglényege, s a vers folytatását is számba véve: a teljesség (pūrna), a makulátlan tisztaság (śuddha), melyet nem érint az anyagi világ zűrzavara (nitya-mukta, mindig megszabadult), míg a mélyebb értelmezés a lelki ízek megtestesüléseként tekint a Szent Névre. Bhaktivinód Thákur is ezt emeli ki, mikor így énekel A Szent Név dicsősége című dalában: „Krsna szent neve transzcendens csodakő, minden odaadó érzelem kiapadhatatlan forrása, örökre tökéletes, a tiszta rasza megtestesítője.”
Majd a vers mindezen azonosságok okát tárja fel: a név, és megnevezett nem különböznek egymástól. Az anyagvilágban ez nincs így. A dolgokra neveket aggatunk, de a nevek nem hordozzák magukban a megnevezett dolog jellemzőit. A sivatagban hiába kiáltunk: víz!, víz!, szomjúságunk nem csillapszik. A Szent Név azonban isteni, Isten egy megjelenési formája, ezért az anyagvilág sivatagában ha egy bhakta tiszta szívvel így kiált: Krsna! ott maga Krsna jelenik meg. Nem megidézésről, vagy ideparancsolásról van szó, hanem az isteni kegy alászállásáról. Srídhar Mahárádzs így ír erről: „Úgy mondják, Krsna nevének egyszeri kiejtése több bűnt semlegesít, mint amennyit egy ember képes elkövetni. De milyen legyen az az egy név? Oly sokszor elmondjuk Krsna nevének szótagjait anélkül, hogy a szent név igazi eredményét elnyernénk! Micsoda különbség van a szent név hangalakja és valódi tartalma között! A makulátlan szent név teljességgel azonos Krsnával, aki csak saját kegyessége folytán száll alá hozzánk. A makulátlan szent név zengéséhez nem elegendő a nyelv s az ajkak mozgása. Krsna makulátlan szent neve nem az ember ajkán zeng, hanem a szívében csendül fel. Aztán túlnő az ember szívén és eljut egészen Krsna birodalmába. Mikor pedig Krsna alászáll, ő az ember szívén keresztül jelenik meg, s akkor már ő mozgatja ajkunkat és nyelvünket. Ez Krsna tiszta makulátlan neve.” (B.R.Srídhar: Kutatás)
 

Kaliszantarana-upanisad

kalisantaranopaniṣat
Tanítás a kali kor (óceánjának) átszeléséről

Áldáskérés
om saha nāvavatu | saha nau bhunaktu |
saha vīryaṅ-karavāvahai |
tejasvināvadhītam-astu mā vidviṣāvahai |
om śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ |

Óm! Mindkettőnket oltalmazzon (a Legfelsőbb Úr), s vezessen mindkettőnket.
Együtt tegyünk nagy tetteket,
s e hősiesség (támogassa) az elmélyülést. Ne gyűlölködjünk.
Óm! Béke, béke, béke!

hariḥ om | dvāparānte nārado brahmāṇaṁ jagāma
kathaṁ bhagavan gāṁ paryaṭan kaliṁ santareyam-iti |

Hari óm! A dvápara kor végén Nárada felkereste Brahmát.
– Óh, Magasztos, (akár) a mindenséget (is) bejárva átkelnék a kali kor (óceánján). Hogyan (tegyem)?
 

A szöveg mindenségként fordított go szava földet és eget is jelenthet.

sa hovāca brahmā
sādhu pṛṣṭo’smi sarva-śruti-rahasyaṁ gopyaṁ tacchṛṇu yena kali-saṁsāraṁ tariṣyasi | bhagavata ādi-puruṣasya nārāyanasya nāmoccāraṇa-mātreṇa nirdhūta-kalir-bhavatīti || 1 ||

Brahmá szólt:
– Jól van! Minden kinyilatkoztatás rejtett titkáról kérdezel, halld hát (a tanítást), amivel átkelsz a születés és halál körforgásán a kali korban. Nárájana az eredeti személy, a magasztos Isten. Csupán nevének zengésével megsemmisül a kali kor.

Csupán (mātra) szó szerint: mérték. Jelentheti valaminek a teljes mértékét, teljességét (pl.: manuṣya-mātro martya – minden ember halandó), de lehet valaminek az egyszerű mértéke: ennyi és nem több, csupán, csak (pl.: jāti-mātreṇa – pusztán a kasztjánál fogva.

nāradaḥ punaḥ papraccha
tan-nāma kim-iti |
sa hovāca hiraṇyagarbhaḥ |

Nárada ismét kérdezett:
- Mi az ő neve?
Brahmá válaszolt:
 

Brahmát itt Hiranjagarbhának nevezi a szöveg.
hiraṇyagarbha-antaryāmī - garbhodakaśāyī | 'sahasra-śīrṣādi' kari' vede yāṅre gāi ||
„Hiranjagarbha, belső vezérlő (Felsőlélek) ő Garbhódakasájí Visnu.
A szahaszra-sírsa (ezerfejű) kezdetű versek a védákban őt dicsőítik.” (Cscs 2.20.292)
A Garbhódakasájí Visnu köldökének tavában nyíló lótuszvirágon született Brahmá, ezért őt is Hiranjagarbhaként ismerik.
A Manu-szanhitá szerint az univerzumot sötétség takarta, az önmagától létező Úr pedig ragyogó formában megjelent. Először a vizet teremtette meg, s magot vetett belé, amiből egy arany tojás (hiranja-garbha) keletkezett, ebből született Brahmá, a világ megalkotója. Ezután az Úr kettéosztotta a tojást - megteremtve a mennyet és a földet. (1.5-13.)

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare |
hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare ||
 
Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré
Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré

iti ṣoḍaśakaṁ nāmnāṁ kalikalmaṣanāśanam |
nātaḥ parataropāyaḥ sarvavedeṣu dṛśyate ||

E tizenhat név mossa le kali szennyét.
Minden védát (áttanulmányozva) sem láthatunk ennél magasztosabb módszert.

ṣoḍaśakalā-vṛtasya jīvasyāvaraṇa-vināśanam |
tataḥ prakāśate paraṁ brahma meghāpāye raviraśmi-maṇḍalīveti || 2 ||

A tizenhat résszel fedett lélekszikra burkolatának eltűnése után megnyilvánul a Legfelsőbb Brahman, akár a felhők eloszlásakor a sugaraival a Nap.

A tizenhat résszel fedett lélekszikra: a szánkhja filozófia szerint az anyagi természetnek (prakrti) tizenhat módosulása (vikára) van: az öt észlelő érzékszerv (gjánéndrija) – a hallás, tapintás, látás, ízlelés és szaglás; az öt cselekvő szerv (karméndrija) – beszéd, kéz, láb, ürítőszerv, nemi szerv, valamint az elme; továbbá az öt durva anyagi elem (mahábhúta) – föld, víz, tűz, levegő, éter. Az anyagi elemek helyett más felsorolás az életlevegőket sorolja ide: a tüdőben lakozó pránát, a lefelé haladó s a végbélnyíláson át távozó apánát, az egész szervezetben szétoszló vjánát, a torkot nyitó s a fejbe emelkedő udánát, s a köldöklyukban lakozó és az emésztésben szerepet játszó szamánát. E tizenhat elem mellé olykor az értelmet (buddhi) is társítják.
A Prasna-upanisad 6.4. verse szerint a Purusából sarjadó tizenhat rész az alábbi: 1. prána, 2. hit, 3-7. űr, levegő, tűz, víz, föld 8-9. érzék, elme, 10. étel, 11-13 erő, önfegyelmezés, mantrák, 14. tett 15. világok, 16. név.
„Ő teremtette a pránát, a pránából a hitet, az űrt, a levegőt, a tüzet a vizet és a földet, az érzéket és az elmét, s az ételt. Az ételből az erőt, az önfegyelmezést a mantrákat a tettet és a világokat, a világokban (pedig) a nevet.”

punar-nāradaḥ papraccha
bhagavan ko’sya vidhir-iti |

Nárada ismét kérdezett:
– Óh, Magasztos, mi e (nevek zengésének) a szabálya?

taṁ hovāca
nāsya vidhir-iti | sarvadā śucir-aśucir-vā paṭhan brāhmaṇaḥ salokatāṁ samīpatāṁ sarūpatāṁ sāyujyameti |

(Brahmá) azt mondta:
– Nincs előírás. Mindenkor, legyen bár a bráhmana tiszta vagy tisztátalan, (e neveket) idézve az isteni hajlékra jut, elnyeri az ő közelségét, isteni formát ölt vagy eggyé válik vele.

A felszabadulás formái: szalókatám – az isteni hajékra jutás; szamípatám – Isten közelsége; szarúpatám – isteni forma elnyerése, más értelmezés szerint beolvadás Isten testébe; szájudzsjatám – eggyéválás az istenséggel, más értelmezésben meghitt együttlét.

yadāsya ṣoḍaśakasya sārdha-trikoṭīr-japati tadā brahma-hatyāṁ tarati | tarati vīra-hatyām | svarṇa-steyāt pūto bhavati | vṛṣalī-gamanāt pūto bhavati | pitṛ-deva-manuṣyāṇām-apakārāt pūto bhavati | sarva-dharma-parityāga-pāpāt sadyaḥ śucitām-āpnuyāt | sadyo mucyate sadyo mucyate ityupaniṣat || 3 ||

– Amikor (az ember) e tizenhatrészes (mantrát) harmincötmilliószor elmondja, akkor az megsemmisíti a bráhmanagyilkosság bűnét, az emberölést, s megtisztít a tolvajlás (bűnétől) is. Megtisztít a prostituáltakhoz járás (bűnétől), s megtisztít az ősatyák, félistenek és az emberek megsértésének (bűnétől) is. Minden vallásos kötelesség elhanyagolásának bűnétől is azonnal megtisztít. Hamar megszabadul (ki e neveket zengi), hamar megszabadul. Így szól az upanisad.

Más szövegváltozat ez utóbbi részt elhagyja, s kérdés helyett Nárada beszél az előírások nélküliségről, s a felszabadulás formái sem soroltatnak fel.
Figyelemreméltó, hogy Brahmá a mahámantrát Nárájana neveiként említi, így a „Haré” szó számára Hari megszólítása. A gaudíja vaisnava hagyomány e szóban olykor Hará, azaz Rádhá megszólítását hallja. A harmadik rész az üdvösség (mukti) négy formáját jelöli meg elérendő célnak, és a bűnöktől való szabadulásról beszél. A Bhágavata-purána szerint (6.2.14.) bűnöktől való szabadulás a Szent Név halovány derengésének (námábhásza) eredménye. Rúpa Gószvámí szerint: „Már halovány tükröződésed csillanása is kioltja a világi lét sötétségének hatalmát, s az igazságra vakok szemét az odaadás úrnőjére nyitja. Magasztos Név, óh, ragyogó Nap, vajon ki az a jámbor e világban, aki alkalmas volna mindenek felett álló dicsőséged feltárni?” (Srí Krsna-námástakam 3.)
A Csaitanja-csaritámrta 3.3. része beszéli el Haridász Thákur vendégségét Góvardhan és Hiranja Madzsumadár gyülekezetében:
(180) A felszabadulás és a bűnös élet visszahatásainak megsemmisülése az Úr szent neve éneklésének két mellékes velejárója. Ezt a reggeli nap első sugarainak példájával illusztrálhatjuk.. (181) „Ahogy a kelő nap szétoszlatja a világban a sötétséget, amely olyan mély, akár az óceán, úgy az Úr szent neve, még ha csak egyszer mondja is ki valaki sértés nélkül, az élőlény bűnös életének minden visszahatását elpusztítja. Minden dicsőséget az Úr szent nevének, amely az egész világra áldást hoz!”
(182) Miután Haridász Thákur elszavalta ezt a verset, így szólt:
– Óh, művelt bölcsek! Kérlek, magyarázzátok el a jelentését!
Hallgatói azonban megkérték Haridász Thákurt:
– Jobb lenne, ha te tárnád fel e fontos vers mondanivalóját!
(183) – Amint a nap emelkedni kezd, még mielőtt láthatóvá válna, eloszlatja az éjszaka sötétségét – mondta Haridász Thákur.
(184) – A napfény első sugara messzire űzi a tolvajoktól, szellemektől és démonoktól (melyek az anyagi élvezetvágy, az Istennel való eggyéválás óhajtása és a misztikus tökéletességek utáni vágyakozás szimbólumai) való rettegést, amikor pedig a nap valóban láthatóvá válik, minden megnyilvánul, s mindenki hozzálát vallásos tettei és előírt kötelességei végzéséhez. (185) Ugyanígy az első jel, amely arra utal, hogy az emberben felébredt az Úr szent nevének sértésektől mentes éneklése, nyomban megsemmisíti a bűnös élet visszahatásait, és amikor valaki sértések nélkül énekli a szent nevet, felébred benne az eksztatikus szerető szolgálat Krsna lótuszlábánál. (186) A felszabadulás csupán jelentéktelen eredmény, amely a szent név sértésektől mentes éneklése ébredésének egyetlen sugarából származik.

Góvinda! Dámódara! Mádhava!

Töredék Bilvamangal Góvinda Dámódara himnuszából:

govinda govinda hare murāre
govinda govinda mukunda kṛṣṇa |
govinda govinda rathāṅga-pāṇe
govinda dāmodara mādhaveti ||55||

Góvinda, Góvinda, Hari, Murári! Góvinda, Góvinda, Mukunda, Krsna!
Góvinda, Góvinda, csakra a kezedben! Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A ratha-aṅga szó szerint szekér-alkatrészt jelent, de általában a szekér kerekére vonatkozik. Így a ratha-aṅga-pāṇi, a „szekérkereket fogó” a csakrát a kezében tartó Krsnára, Visnura vonatkozik, ám Krsna esetében a csata hevében felkapott szekér-kerékre is vonatkozhat.

sukhāvasāne tv idam eva sāraṁ
duḥkhāvasāne tv idam eva geyam |
dehāvasāne tv idam eva jāpyaṁ
govinda dāmodara mādhaveti ||56||

A boldogság elmúlásakor ez a legfontosabb, dalold, ha véget ér a boldogtalanság,
s ezt zengd a halál pillanatában is: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

durvāra-vākyaṁ parigṛhya kṛṣṇā
mṛgīva bhītā tu kathaṁ kathañcit |
sabhāṁ praviṣṭā manasājuhāva
govinda dāmodara mādhaveti ||57||

Rádöbbenve az elfogadhatatlan utasításra, Draupadí megrettent őzsutaként
belépett a tanácsterembe, s szívében így fohászkodott: Góvinda, Dámódara, Mádhava!

A Mahábhárata történetének egyik legfontosabb fordulópontja az, mikor unokatestvérei kockajátékra veszik rá Judishtirt. Hamis játszmák sorozatával mindent elnyernek tőle… vagyonát, testvéreit. Végül saját magát is felteszi tétként, s megint veszít. Legutolsó kincse, felesége, Drupada király leánya, Krsná (vagy ahogy apja után nevezik: Draupadí)… végül ő lesz a tét. S ahogy elveszíti Draupadít is, Judhisthir ellenfelei rabszolgaként bánnak a büszke asszonnyal: a tanácsterembe parancsolják, hogy ott díszes ruháitól is megfosszák. Draupadí végső kétségbeesésében Krsnához fohászkodik – ő pedig végtelenre nyújtja Draupadí száriját, így mentve meg hívét a gyalázattól.

PDF