a helyes forrás szükségessége

avaiśṇava-mukhodgīrṇaṁ pūtaṁ harikathāmṛtam |
śravanaṁ naive kartavyaṁ sarpocchiṣtaṁ yathā payaḥ ||

avaiśṇava mukha-udgīrṇam – avaisnava szájából kibukó (származó); pūtam – tiszta; hari-kathā-amṛtam – Hariról szóló elbeszélés-nektárt; śravanam – hallás; na – ne; eva – bizony; kartavyam – teendő; sarpa-ucchiṣtam – kígyó által meghagyott; yathā – miként; payaḥ – tej

Ne hallgasd a Hariról szóló tanítást, ha nem vaisnavától származik. Olyan az, akár a tej, amelybe kígyó kóstolt.

(Padma-purána)

A Hariról, Krsnáról szóló elbeszélések (hari-kathā) olyanok, akár a nektár (amṛta), életadóak (az a-mṛta szó halhatatlant is jelent), és makulátlan tiszták (pūta). Mégis, akár mérgezőek is lehetnek, miként a tej, melybe belekóstolt a kígyó, és a méregfogáról belecsöppent a méreg a tejbe.
Az udgīrṇa szó alkalmazása a versben nagyon találó: a gīrṇa jelentése lenyelt, megevett, az ud-gīrṇa (fel-lenyelt) viszont felöklendezettet jelent. De az udgṝ gyök születik, származik jelentéssel is bír (ezt használtam a fordításban is: „nem vaisnava szájából származó”), de a gīrṇa magasztalást is jelent (ud-gīrṇa – fel-magasztalás). Ámbár első hallásra az avaisnava szavai is magasztalásként tűnnek, valójában mégis álságosak – tejbe csöpögtetett méreg.
Felmerül a fontos kérdés: vajon ki a nem-vaisnava? A Gauḍīya-kaṇṭhahāra (a Bhaktisziddhánta Szaraszvatí szerkesztette versgyűjtemény) e vers előtt mintha erről szólna:

śūdrāṇāṁ sūpakārī ca yo harer nāma-vikrayī |
yo vidyā-vikrayī vipro viṣahīno yathoragaḥ ||

śūdrāṇām – súdráké; su-upakārī – szolgája, segítője; ca – és; yaḥ – aki; hareḥ – Harié; nāma-vikrayī – név-kereskedő; yaḥ – aki; vidyā-vikrayī – tudás-kereskedő; vipraḥ – tanult bráhmana; viṣa-hīnaḥ – méreg-mentes; yathā– mint; uragaḥ – kígyó

Aki súdrák szolgája, Hari nevét árulja,
vagy tudós bráhmanaként tudását bocsátja áruba, az olyan, akár mérgét vesztett kígyó.

(Brahma-vaivarta-purāṇa, a 2.21. fejezetből)

Tekintsünk el egy pillanatra a képzavartól, amit az eltérő szövegkörnyezetekből származó versek kígyóméreggel kapcsolatos hasonlatai jelentenek, s összpontosítsunk e vers jelentésére! A Gauḍīya-kaṇṭhahāra értelmezése szerint a vers első fele: „aki felhagy Krsna szolgálatával, és súdráknak főz”. Az upakārī jótevőként segítőt is jelenthet, ám itt nyilván nem az együttérzés nyomán megnyilvánuló segítőkészségről van szó. A vers folytatása az olyan bráhmanáról beszél, aki áruba bocsátja a szent tant, vagy Hari nevét… nyilvánvalóan ebben az értelemben kell tekintsük a vers első felét is: a súdrák szolgája az, aki alantas eszmék szolgálatába szegődik. Lehet akár tanult bráhmana, ki így cselekszik, olyan, mint a mérgét vesztett kígyó: akad talán, akit megtéveszt, de szavai, tettei valójában hatástalanok.

„Volt egyszer egy orvos, aki a rendelőjében sok beteget fogadott, s mindenkinek gyógyszert írt fel. Egy nap a rendelő ajtaja nyitva maradt, az orvos pedig sehol. Egy majom lopakodott a terembe, márpedig a majom jó utánzó. Elfoglalta az orvos székét, s osztogatta a gyógyszereket. De a majom gyógymódja nem olyan, mint az orvosé. Látszólag minden rendben van, de a lényeg hiányzik. Cselekedeteinkben hasonlóan a lelki lényeg a fontos.” (Srídhar Mahárádzs: Kövesd az angyalokat, részlet)

PDF

miként az Úr, úgy mestere iránt is

yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau |
tasyaite kathitā hy-arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ ||

yasya – akié; deve – Isten iránt; parā – felsőbbrendű; bhaktiḥ – odaadás; yathā – ahogy; deve – az Úr iránt; tathā – úgy; gurau – a mester iránt; tasya – övé; ete – ezek (az előző versek által elbeszéltek); kathitāḥ – a kinyilatkoztatottak; hi – bizonnyal; arthāḥ – jelentések; prakāśante – megnyilvánulnak; mahā-ātmanaḥ – nagy léleké

Ki nagy odaadással él Isten iránt, s miként az Úr, úgy mestere iránt is,
ama nagy léleknek feltárul az (imént) elmondottak valódi értelme.

(Svétásvatara-upanisad 6.23.)

Az odaadás módozatairól beszélnek az ácsárják. Az istenszeretetet a világról és a ragaszkodásról való lemondás oltalmazza. Isten fenségének szüntelen hallása, magasztalása, emlékezetben tartása az odaadás. Könnyen megszilárdul már ezen a világon annak az odaadása, aki mindig az Úr tulajdonságairól hall, s Őt magasztalja. Ám a bhakti legfőképp mégis a nagy lelkek, valamint a Legfelsőbb kegyéből nyerhető el.

(Nárada: Bhakti-szútra 34-38.).
PDF

versmérték meghatározó alkalmazás

Kedves slókamálá olvasó,
ha előfordult már veled valaha, hogy a kezedbe került egy szanszkrt vers, és nem tudtad azonnal, milyen versmértékben zengd ;), akkor örömmel jelenthetem, hogy megvan a megoldás e problémára. Írtam ugyanis egy kis programocskát, mely éppen ezt a feladatot végzi el: elemzi a beírt verset, és azonosítja a versmértéket. Ez egyébként nem csupán a versmérték meghatározása miatt lehet izgalmas, én a bizonytalan pontosságú szövegek hibaszűrésének első lépéseként is használom... hiszen egy versszak sorainak többnyire azonos a verselése, ám ezt egy elhibázott ékezet, vagy más elírás könnyen felborítja.
Használható a program továbbá a transzliterált karakterek különféle kódolása közti szakadék áthidalására is.
 
A versmérték meghatározó alkalmazást itt találod: http://sabdakosa.freeiz.com/chandas.php
és egy kis rövid leírás hozzá.

Örömmel fogadom a továbbfejlesztéssel kapcsolatos ötleteket, illetve ha hibát találsz benne, kérlek jelezd azt is... ezen az oldalon jobbra fenn a „privát üzenet küldése", vagy a versmérték-oldalon a jobb alsó csücsökben, az „acsd" feliratra klikkelve.
 
Használd örömmel, s tedd elégedetté a Szívek Urát!
Csarandász

navaratna

A navaratna („kilenc drágakő”) olyan ékszer, melybe a védai asztrológia kilenc égitestének megfelelő ékkövet foglalnak. Vallabha ácsárja versének címe is Navaratna, kilenc strófája a pusti-márg iskola kilenc ékköve.







cintā kāpi na kāryā niveditātmabhiḥ kadāpīti |
bhagavān api puṣṭi-stho na kariṣyati laukikīṁ ca gatim ||1||

Az önátadott lelkeknek nem kell aggodalmaskodniuk soha sem,
az Úr a könyörület tárháza, nem fordítja sorsukat a közönséges világi lét felé.

nivedanaṁ tu smartavyaṁ sarvathā tādṛśair janaiḥ |
sarveśvaraś ca sarvātmā nijecchātaḥ kariṣyati ||2||

Átadtuk magunkat Urunknak – emlékezzünk erre minden helyzetben, s társuljunk az ő híveivel!
Az Úr mindenki ura, a Mindenség Lelke, s a saját akarata szerint cselekszik.

Krsna független, nem alárendeltje a világi törvényeknek – kedve szerint cselekszik.

sarveṣāṁ prabhu-sambandho na pratyekam iti sthitiḥ |
ato 'nya-viniyoge 'pi cintā kā svasya so 'pi cet ||3||

Nincs mindenkinek kapcsolata az Úrral – bizony, ez a helyzet.
Ám akkor se aggodalmaskodjunk, ha esetleg mások elfordulnának tőle, még ha a sajátjaink is!

Krsna mindenki ura. Felmerülhet azonban a kétely: láthatjuk, hogy nem mindenki szenteli életét Krsnának. Valóban mindenki őhozzá tartozna? Vallabhácsárja válasza: Bizony igaz, oly sok ember másban leli meg élete értelmét – ez azonban csak azt jelenti, hogy nem tudatosak e kapcsolatról, elfordultak az Úrtól. Ne aggodalmaskodjunk akkor sem, ha sajátjaink: rokonaink, barátaink élnek így. Bár ők elfordultak Krsnától, a könyörületes úr feléjük fordul.

ajñānād athavā jñānāt kṛtam ātma-nivedanam |
yaiḥ kṛṣṇa-sātkṛta-prāṇais teṣāṁ kā paridevanā ||4||

Ki tudatlanul, méginkább, ha tudatosan az Úrnak szenteli magát,
és Krsnát imádja tiszta szívvel, az miért is aggodalmaskodna?

A Bhagavad-gítában Krsna tanítását az aggodalom száműzése foglalja keretbe: a bölcsek nem siránkoznak (na anuśocanti 2.11.), illetve: megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj! (mā śucaḥ 18.66.).

tathā nivedane cintā tyājyā śrī-puruṣottame |
viniyoge 'pi sā tyājyā samartho hi hariḥ svataḥ ||5||

Éppen így, a Legfelsőbb Úrnak tett felajánlás kapcsán se szorongjunk,
még ha hiányos volna is a felajánlás, mert Hari önmagában hatalmas!

A felajánlás – végső soron önmagunk felajánlása, az önátadás – nem csereüzlet. A bhakta odaadása, és az úr kegye is indokolatlan. Még ha akadályok (viniyoga) merülnének is fel, ha hiányos is a felajánlás, az úr kegye egésszé teszi, hiszem Hari hatalmas, „hozzáértő” (samartha) megmentő, s kegye révén ragadja ki az embert az evilági létezés óceánjából.

loke svāsthyaṁ tathā vede haris tu na kariṣyati |
puṣṭi-mārga-sthito yasmāt sākṣiṇo bhavatākhilāḥ ||6||

Sem az evilági tettek, sem a védai rítusok útját nem teszi kényelmessé számunkra Hari,
ő a könyörület ösvényén várakozik, tanúsítsátok ezt mind!

sevā-kṛtir guror ājñābādhanaṁ vā harīcchayā |
ataḥ sevā-paraṁ cittaṁ vidhāya sthīyatāṁ sukham ||7||

Végezzük szolgálatainkat a mester utasítása szerint, összhangban Hari vágyával,
hiszen a szolgálatnak szentelt szívvel élők örvendeznek.

A vers első fele többféleképpen is értelmezhető. Az ājñā (utasítás) és az abādhanam (nem ellentmondó) szavak egymás mellé kerülnek, s ekkor a magánhangzók összeolvadnak: így az abādhanam fosztóképzője, az a hang eltűnik. A szöveg ezért így is tagolható: ājñā (utasítás) – bādhanam (ellentmondó). Ebben az értelmezésben a szöveg arról szól, hogy a feljebbvalóink utasítása szerint végezzük szolgálatainkat, ám ha netán az utasítás mégis ellentmond ennek, miközben a szolgálatunk Hari vágyával találkozik, akkor ne habozzunk, cselekedjünk Hari vágya szerint. Kétségesnek tartom azonban ezt az értelmezést, hiszen azt feltételezi, hogy a guru nincs tisztában Hari vágyával, míg a tanítvány szilárd bizonyosságot nyer efelől… vajon ki ekkor a mester, és ki a tanítvány?
A bādhana szó akadályt is jelenthet, eszerint a vers első fele értelmezhető így is: végezzük szolgálatainkat a mester utasítása szerint, (ám, ha) akadály merül fel, tekintsük azt isteni akaratnak (hari-icchayā „Hari akaratával”). A következő „drágakő” éppen ezt fejti ki:

cittodvegaṁ vidhāyāpi harir yad yat kariṣyati |
tathaiva tasya līleti matvā cintāṁ drutaṁ tyajet ||8||

Bármit is tesz Hari, még ha aggodalmaskodnál is emiatt,
tudd, az mind az ő kedvtelése! Hagyd el hát gyorsan a nyugtalanító gondolatokat!

tasmāt sarvātmanā nityaṁ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama |
vadabhir evaṁ satataṁ stheyam ity eva me matiḥ ||9||

Ezért az ember szívvel-lélekkel, mindig zengje a „Srí Krsna saranam mama” mantrát.
Tegye ezt szakadatlan – ez az én véleményem.

Vallabha ácsárja iskolájának, a pusti-márg szampradájának a śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama (Srí Krsna az én oltalmam) mantra a mahámantrája.

PDF

források: kép, hang

a gyönyör-lényegű Szent Név

jayati jayati nāmānanda-rūpaṁ murārer
viramita-nija-dharma-dhyāna-pūjādi-yatnam |
katham api sakṛd āttaṁ muktidaṁ prāṇināṁ yat
paramam amṛtam ekaṁ jīvanaṁ bhūṣaṇaṁ me ||

Dicsőség, dicsőség Murári gyönyör-lényegű nevének,
mely véget vet minden közönséges próbálkozásnak, legyen az dharma, meditáció vagy imádat.
Üdvösséget adományoz bárkinek, aki valahogyan, akár csak egyszer is kimondja.
A szent név a legédesebb nektár, az én egyetlen, életadó ékességem.

(Szanátan gószvámí: Brhad-bhágavatámrta 1.1.9.)

A rūpam szó alakot, formát, és szépséget is jelent. Összetétel végén valamiből álló, valamit tartalmazó értelemben is áll, az ānanda-rūpam emiatt gyönyör-lényegű. A szent nevet megízlelő hívek felhagynak minden más törekvéssel, legyen az világi kötelezettség, a világtól elvonult, és meditációnak szentelt élet, vagy a tiszteletteljes imádat.

PDF

Haré Krsna!

Az alábbi versek Prabódhánanda Szaraszvatí művéből, a Srí Vrndávana-mahimámrtából valók. (17.87-89.)


pragāyan naṭann uddhasan vā luṭhan vā
pradhāvan rudan sampatan mūrcchito vā |
kadā vā mahā-prema-mādhvī-madāndhaś
cariṣyāmi vṛndāvane loka-bāhyaḥ ||

Énekelve, táncolva, felkacagva, vagy a földön hemperegve, futva, zokogva, vagy ájultan a földre omolva –
vajon mikor kóborlok majd Vrndávanban, a rajongó szeretet mézédes mámorától vakon, a világról megfeledkezve?

A negyedik sor utolsó szava, a loka-bāhyaḥ („világon kívüli”, „világtól idegen”) kettős értelmű. Általában „kívülálló” értelemben használják, azaz a világ kívülállóként tekint a költőre, ám a következő vers más jelentést is sugall: vajon mikor érzem majd magam kívülállóként, nem e világhoz tartozóként?

na lokaṁ na dharmaṁ na gehaṁ na dehaṁ
na nindāṁ stutiṁ nāpi saukhyaṁ na duḥkham |
vijānan kim apy unmadaḥ prema-mādhvyā
graha-grasta-vat karhi vṛndāvane syām ||

A világot, a vallásos kötelességeimet, az otthont és testemet feledve, szidalmak vagy dicséret
által nem háborítva, vajon mikor tesz mámorossá a rajongó szeretet mézbora, s élhetek Vrndávanban, megszállottként?

A graha (megmarkoló) gonosz démon, mely ha megszállja (grasta) az embert, görcsös rángásokat okoz.

hare kṛṣṇa kṛṣṇeti kṛṣṇeti mukhyān
mahāścarya-nāmāvalī-siddha-mantrān |
kṛpā-mūrti-caitanya-devopagītān
kadābhyasya vṛndāvane syāṁ kṛtārthaḥ ||

„Haré Krsna! Krsna, Krsna!” A szent nevek e csodálatos füzérét, e tökéletes mantrákat
a megtestesült könyörület, Srí Csaitanja-déva énekelte. Mikor nyerem el az isteni szeretetet Vrndávanban, e mantrát ismételve?

A vers vége szó szerinti fordításban: mikor (kadā) lehetek (syām) megtett szándékú (azaz célbaért, kṛta-arthaḥ)?, a célra pedig az előző strófák utalnak: prema, a rajongó szeretet.
A versmérték bhujaṅgaprayāta (kígyósiklás): υ – – υ – – υ – – υ – –

PDF

a Szárártha-varsiní versei 3.

... az első hat fejezet összefoglalása
... a második hat fejezet összefoglalása


namo’stu bhagavad-bhaktyai kṛpayā svāṁśa-leśataḥ |
jñānādiṣv api tiṣṭhet tat sārthakī-karaṇā yayā ||
ṣaṭke tṛtīye’tra bhakti-miśraṁ jñānaṁ nirūpyate |
tan-madhye kevalā bhaktir api bhaṅgyā prakṛṣyate ||
trayodaśe śarīraṁ ca jīvātma-paramātmanoḥ |
jñānasya sādhanaṁ jīvaḥ prakṛtiś ca viśiṣyate ||

Hódolat az Úr iránti odaadó szeretetnek! Ha kegyesen csupán szemernyi is
lakozik belőle a gjánában, s más hasonló folyamatokban, beteljesíti azokat.
Az utolsó hat fejezetben többnyire az odaadással vegyített tudásról lesz szó,
ám a közepén módot talál a kizárólagos odaadás kiemelésére is.
A tizenharmadik fejezet az anyagi test, az egyéni- és felsőlélek, valamint
a róluk szóló tudás módjai, az élőlény és az anyagi természet fogalmát pontosítja.

Az előző fejezetek témája a bhakti, a Gítá harmadik harmada azonban elsősorban a tudásról szól. Ám a tudás csak akkor vezethet sikerre, ha odaadással vegyül.

dvayoḥ kṣetrajñayor madhye jīvātmā kṣetra-dharma-bhāk |
badhyate mucyate jñānād ity adhyāyārtha īritaḥ ||13||

A (tettek) mezejének két tudója közül az egyéni lélek osztozik a tettekhez kötődő kötelességekben,
ám az ilyen megkötött, rab lélek a tudás révén megszabadul – erről szól e fejezet.

guṇāḥ syur bandhakās te tu phalair jñeyāś caturdaśe |
guṇātyaye cihna-tatir hetur bhaktiś ca varṇitā ||

A gunák kötelékek. Ezeket eredményeikkel együtt vizsgálja a tizennegyedik fejezet.
A szerető odaadás az oka mindazon jeleknek, melyek a kötőerők megszűnését mutatják.

A guṇa szó tulajdonságot, minőséget jelent (a sattva, rajas és tamas hármasát), ugyanakkor szálat, köteléket, akár íjhúrt is. Visvanáth megállapítja, hogy a guṇa (mint három minőség) az anyagvilághoz láncoló kötelék – ezt fejezzük ki mikor a „kötőerő” kifejezéssel fordítjuk e szót.

anartha eva traiguṇyaṁ nistraiguṇyaṁ kṛtārthatā |
tac ca bhaktyaiva bhavatīty adhyāyārtho nirūpitaḥ ||14||

A (lelki élet előtt tornyosuló) akadályok a három kötőerő következményei, míg a célba érés mentes a kötőerőktől,
és a szerető odaadás révén következik be – ezt állapítja meg e fejezet.

saṁsāra-cchedako’saṅga ātmeśāṁśaḥ kṣarākṣarāt |
uttamaḥ puruṣaḥ kṛṣṇaḥ iti pañcadaśe kathā ||

A világi lét (fáját) kivágó, kötetlen lélek Isten része. A gyarlót és a tévedhetetlent is
felülmúló Legfőbb Személy Krsna – a tizenötödik fejezet erről szól.

Az anyagi lét fájáról, s annak kivágásáról a fejezet elején, míg a gyarlón és tévedhetetlenen túli Legfőbb személyről a 15.16-18. versekben olvashatunk.

jaḍa-caitanya-vargāṇāṁ vivṛtaṁ kurvatā kṛtam |
kṛṣṇa eva mahotkarṣa ity adhyāyārtha īritaḥ ||15||

E szolga (a szerző, Visvanáth) világossá tette a tudatnélküli anyag és a lélek különbségét.
Krsna a legfőbb – ez a fejezet jelentése.

ṣoḍaśe sampadaṁ daivīm āsurīm apy avarṇayat |
sargaṁ ca dviviadhaṁ daivam āsuraṁ prabhur ākṣayat ||

A tizenhatodik fejezetben az Úr az isteni és démoni felvirágzás jellemzőit magyarázta el,
és a kétféle mentalitást, az istenit és a démonit foglalta össze.

āstikā eva vindanti sad-gatiṁ santa eva te |
nāstikā narakaṁ yāntīty adhyāyārtho nirūpitaḥ ||16||

A vallás útján járó szentek elérik a végső célt,
míg az istentagadók a pokolba jutnak – erről szól e fejezet.

atha saptadaśe vastu sāttvikaṁ rājasaṁ tathā |
tāmasaṁ ca vivicyoktaṁ pārtha-praśnottaraṁ yathā ||

E tizenhetedik fejezetben a jóságot, a szenvedélyt, és
a tompaságot elemzik külön-külön, Pártha kérdését megválaszolva.

ukteṣu vividheṣv eva sāttvikaṁ śraddhayā kṛtam |
yat syāt tad eva mokṣārtham ity adhyāyārtha īritaḥ ||17||

E sokféle jellemző közül csakis a jó, és hitben gyökerező élet
vezethet az üdvösség felé – ezt mondja a fejezetben az Úr.

sannyāsa-jñāna-karmādes traividhyaṁ mukti-nirṇayaḥ |
guhya-sāratamā bhaktir ity aṣṭādaśa ucyate ||

Ismerteti a lemondás, a tudás, a tett, s a többi (kötőerők szerinti) háromféle módját, megvizsgálja az üdvösséget,
s a titkok leglényegét, a szerető odaadást beszéli el a tizennyolcadik fejezetben.

sārārthavarṣiṇī viśva-janīnā bhakta-cātakān |
mādhurī dhinuyād asyā mādhurī bhātu me hṛdi ||18||

E mindenkire áldást hozó mű, a Szárártha-varsiní méze örvendeztesse meg a csátaka-madárként szomjazó bhaktákat, és zamata tárulkozzék fel szívemben is.

A csátaka madárról úgy tartják, hogy csak esőcseppeken él – a bhakták is hasonlóképp szomjazzák Krsna tanítását, s a Gítá kommentárjának édes záporát.

PDF